Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-07-08 / 28. szám
Három ellentmondós / I. Tim. 1,12—17 A látszólag egymásnak ellentmondó nézeteket, igazságokat,« idegen szóval „paradoxonokénak nevezzük. A paradoxonban mindig van valami nem várt, valami meglepő. Egyrészt lenyűgöz, mert lélegzet elállítóan izgalmas, másrészt megnyugtat, mert „kiút” a zsákutcából, tehát mentő igazságnak, egyetlen megoldásnak kell elfogadnunk. A legnagyobb zsákutca a bűn nyomorúsága. Ha egy embernek, akinek feje felett összecsaptak ennek a nyomorúságnak a hullámai, valaki kiutat, megoldást tud mutatni, az az első pillanatra ellentmondásként hat. Hihetetlen és meglepő, míg rájön arra, hogy — mégis igaz... Mai igénk első ellentmondása-: 1. Bűnös, akit Krisztus „megbízhatónak” tart! „... hűnek ítélt és szolgálatra rendelt, jóllehet előbb káromoltam és bántalmaztam Öt!” — mondja Pál önmagáról. Gondoljunk egy közismerten hazug emberre, akinek egyetlen szavát sem lehet komolyan venni. Aki abból él, hogy embertársait sorozatosan „átejti”, aki körül lassan, de biztosan nyugtalanító légkör alakul ki. Ilyen ember elveszíti embertársait, de elveszíti önmagát is. Tragédiája, hogy akkor sem veszik komolyan, ha történetesen egyszer kristálytiszta igazat beszél. Meghasonlik. Aztán egyszer eléje áll valaki, aki szeretettel néz a szemébe és azt mondja: ..Én hiszek neked’ Én «-megbízhatónak« tartalak. Értékeket bízok rád, mert tudom, hogy nem élsz visz- Sza bizalmammal!” Ha akad ilyen valaki, az talpra tudja állítani az egész elrontott hazug életet... Pál számára — Jézus volt ez a „valaki”. És egy ilyen talpfa állított életért nem lehet mást tenni, — mint „hálát adni” ... A másik ellentmondás: 2. Ajándék, amelyre a bűnös ember építhet! A talpra állított életben nincs megállás, annak gazdagodnia kell. „Szerfelett megsokasodott rajtam a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel...” A gazdagodás útja: a hit és szeretet ajándéka. A bűnös ember rájön, hogy nemcsak őbenne bíznak meg, "hanem o is megbízhat másban! Hozzá hasonlóan talpra állított emberi életekben. És — elkezdi szeretni ezeket az emberi életeket. Aki eddig úgy gondolkodott, hogy az emberek csak „lépcsőfokok” saját boldogulásához, az elkezd „lépcsőfok” tenni — mások számára! Ezt cselekszi az a hihetetlen ajándék, — a kegyelem — amelyre építeni lehet! 3. Üzenet, amely mögött Isten atyai szive lángod! „Igaz befeéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én __” Ellentmondás ez is, mert hihetetlen és meglepő, ho gy Isten ennyire szeret és hogy ettől a szeretettől megérintve valaki magát a bűnösök sarának élére állítsa. Erre csak az képes, aki már túl van a krízisen, és még egyszer „visszapillant” éímírlt vergődéseire... De annak a számára — f gnrt Zoftai Gyula .............................................................................................................................. HÍ REK, , — A Prágai Comenius Teológiai Fakultáson június Í5-én avatták a teológiai tudományok doktorává Huszti Kálmán lelkészt, a budapesti Református Teológiai Akadémia helyettes tanárát. Dr. Huszti Kálmán munkájára és életére e helyről is Isten áldását kívánjak. • A LELKIPÁSZTOR Júniusi száma gazdag tartalommal jelent meg. A Csendben Isten előtt rovatban Káldy Zoltán püspöktől olvashatunk írást: Állást foglalhatunk! címmel. A Tanulmányok rovatban az alábbi cikkek találhatók: Az igazságért (Szabó Gyula), A magyar—német evangélikus kapcsolatok áttekintése (Dr. Ottlyk Ernő) és Jónás könyve (Vámos József). A Könyvszemle rovatban Egy újszövetségi kortörténet margójára (Drenyovszky János), H. W. Gensichen: Damnamus (Allinger János) és El akartam hallgatni — (Magassy Sándor) olvasható. Egyházművészeti cikket írt Szita István A nagy tárcsái templom falfestményei címen. Az Igehirdető műhelye rovat Szentháromság utáni 6. vasárnaptól a 10. vasárnapig közül igehirdetési tanulmányokat. Ebben a rovatban megtaláljuk D. dr. Vető Lajos püspök húsvéti rádiós igehirdetését is, * — SIÖFOK; A siófoki szórványegyházközséghez tartozó balatonparti helységekben a következő istentiszteleti alkalmak lesznek: Siófokon: (Fő n. 93) vasárnap délelőtt 11 órakor. Balatonkenesén: (Ref templom) Július és augusztus hó második és utolsó vasárnapján du. 3 órakor, Balatonvilágoson Alsóűj- telep 31.) Július és augusztus hó minden vasárnapján a reformátusokkal közösen du. 5 órakor. — Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk 7, 36—50; szószéki igéje: I. Tim 1, 12— 17. Délután szabadon választott ige. * — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1962. július 8-án reggel fél 8 órakor. Igét hirdet Fülöp Dezső budapesti lelkész. * — DEKÁN-VÁLASZT AS Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara 1962/63 tanévre egyhangúlag dr. Ottlyk Ernőt, az egyháztörténet professzorát választotta a Teológiai Akadémia dékánjává. • — MENDE. A gyülekezet templomában 1962. július 8-án délután 4 órai kezdettel Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke lelkésszé szenteli Detre János végzett teológust. Detre János, Detre László esperes fia. Az ünnepélyre az érdeklődőket szeretettel várja a gyülekezet. * — TÁP1ÖSZELE. Szent- háromság vasárnapján jubileumi ünnepsége volt az egyházközségnek. Ezen a napon ünnepelte Detre Lajos t ápiószelei lelkész lelkésszé szentelésének SO évfordulóját. A lelkész 10 évet szolgált ez időből o tápiószelei gyülekezetben. A gyülekezet szeretettel köszöntötte lelki- pásztorát. A magunk részéről is Isten gazdag áldását kérjük életére és további szolgálatára.- VASAS—MARÄZA. A Vasas—marázai egyházközség 1962. július 1-én Krähling Dániel esperes szolgálatával iktatta be új lelkészét, Missura Tibort. Szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük. * — BUDAPEST—GYÓN. 1962. június 24-én huszonegyen jelentek meg azon az érettségi találkozón a Damjanich utcai Gyórú-em- léktábla előtt azok kömül, akik Gyóni Gézával a nagy evangélikus költővel együtt érettségiztek. A fel- virágzott emléktáblába vésett szavak: „Véres harcok verték, fel hírét, de csak a béke katonája volt’, néma meghatottságot váltottak ki. Ugyanezen a napon Gyóni Géza szülőházán, a papiakon levő emléktábla előtt emlékezett meg Ruttkay Mikiién Géza lel- I kész a költőről. ÜLÉST TARTOTT A SAJTÓTANÁCS. Június 27-én tartotta meg ülését Sajtótanácsunk. Az ülésen D Dr. Vető Lajos püspök elnökölt. A Sajtóosztály munkájáról Káldy Zoltán püspök tartott beszámolót. A beszámolóban a püspök jelentést tett a Sajtóosztály munkájáról. Többek között megemlítette, hogy a Sajtóosztály munkája zavartalan. A jó munkaszellem és munkamegosztás a takarékosság elvének figyelemben tartása mellett a Sajtóosztály dolgozói köz- megelégedésre végzik mun-1 kájukat. Több szó esett a Sajtóosztály kiadványairól, amelyek részint ebben az esztendőben, részint pedig a jövő évben fognak hiveink kezébe kerülni. Külön kiemelte a püspök az Evangélikus Élet c. hetilapunk munkáját, amelyről megállapította, hogy hűségesen betölti egyházunk életében azt a szerepet, amelyet célul tűzött ki. Lapunk mondanivalójában mélyült, híveink közszeretetét érdemelte ki. Amikor mindezeket a Sajtótanács elé terjesztette a püspök „nem hallgathatjuk el hálánkat — fejezte be — mellyel az egyház Ura felé fordulunk. Tudjuk, hogy Ű rendelte és Ö adja meg annak lehetőségét és azt a bölcsességet, amellyel Sajtóosztályunk szolgálatát végzi gyülekezeteinkben. De nem hallgathatunk arról a segítségről sem, amelyet államunk nyújt kiadványaink megjelenésében.” LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGI ÜLÉS A PESTI EGYHÁZMEGYÉBEN Folyó hó 27-én tartotta ülését a pesti egyházmegye, ahol nagy érdeklődéssel hallgatta meg a lelkészi munkaközösség Drenyovszky János előadását Az Ótestamentum új fordításának szövegéről, valamint dr. Berki Feriz esperes-adminisztrátor előadásának folytatását Az ortodox egyház történetéről. Dr. Berki Feriz a lelkészi munkaközösség tagjait meghívta az ortodox egyház templomába, ahol liturgiái kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket és egyúttal bemutatta a budapesti ortodox egyház templomát. *- HALÁLOZÁS. 1962. június hó 3-án hosszú szenvedés után 83 éves korában (születésnapján) elhunyt Sopronban néhai Nagy Lajos kemeneshőgyészi lelkész leánya Nagy Margit. „Boldogok a. halottak, akik az Úrban halnak meg”. — JOBB CSALÁDNÁL személy- zeti szobát keresek. Cím a kiadó- hivatalban. HÉTRŐE—HÉTRE Magatartás Lk. 19» M A nagy zakeusi jelenet után hangzik. Isten igéje: »Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Ez az ige irányítja az elkövetkezendő héten léptein’ két és foglalkoztatja szívünket. \ , . . ( Minden félreértés elkerülése miatt jól jegyezzük meg tehát, hogy Jézus nem azért jött, hogy bosszút álljon, odaüssön, még csak nem is azért, hogy eldöntse, hogy a mennyek országában ki lesz az első, Ö azért jött, hogy megkeressen és megtartson! Megkeresse! E szó hallatára eszünkbe jut az elveszett bárányról szóló példázat. Ez a példázat azt mondja el, hogy Jézus éppenúgy, mint a jó pásztor megy az elveszett egy után is ét nincs nyugta addig, míg az elveszettet meg nem találja. Akármerre járunk itt o föld útjain, Jézus keres minket a megmentés szeretetével. . F Megtartás! E szó hallatára pedig a golgotái hegy képe rajzolódik ki előttünk. Az a hegy, melyen átlt a kereszt. Az a kereszt, melyen Jézus kínszenvedett, életét adta értünk, hogy ne* künk életünk és megtartásunk legyen! Jézus megtart úgy, hogy megszabadít a bűntől, Luther tanítása szerint: nemcsak a bűntől, hanem a bűn hatalmától is. Az ember hatalma kisebb a bűn hatalmánál, de Jézus hatalma nagyobb, mint a bűn hatalma. Amikor Jézus kivált minket a bűn hatalmától, akkor egyúttal odateszi az életünket a szeretet isteni oltárára és azt akarja, hogy életünk szolgálat, szeretet és segítő készség legyen. Fülöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP. ZSOLT 2,8 MT. 24,14. Jézus minden nép meg* váltója. Az evangéliummal adósai vagyunk mindenkinek. Elveszett ember nincs.' Ő kereső pásztorunk. Reményteljes szolgálat munkájában eszköze lenni. Lk. 15,1—10. Bir. 6,1—24. (Lk. 1,45.1 HÉTFŐ. ZSOLT. 27,7.8. ZSID. 10,19.22. Jézus megváltott Szabad imádsággal Isten előtt megjelennem. Szabad bocsánat tot, gyógyulást kérni. Jelekkel is bizonyítja, hogy velem vám Mk. 2,1—12. Bir. 6,25—40. (Lk. 1,37.) ' KEDD. JER. 32,42. LK. 12,32. Nem tudja Isten elhagyni népet. Országát megépítette számára. Bűnét bánó bűnös nincs ki1 rekesztve onnan. Lk. 7,36—50. Bir. 7,1—22. (Lk. 1,52.) SZERDA. JÖB 40,1—4. I. TESSZ. 4,11. A mindenható Jt* tennel nem perelhetek. Előtte csendben kell lennem. Hatalmú van bűnösöket megtisztítani. De a visszaeső bűnös tőrbe esik: Mk. 2.13—17. Rir. 8.22—28. (I. Kor. 10.11.) ■ CSÜTÖRTÖK. EZ. 34,30. JEL. 3,10. Hogy Isten vetünk. «« nem vak hit, hanem tapasztalaton alapuló meggyőződés. A bűn- bocsánat nem elképzelés, hanem valóság számunkra. Más env berrel közösségre jutni nem ábránd, hanem lehetőség. R. 4,1—R Rut 1.1—22. (Jel. 2.10.) PÉNTEK. EZS. 25.4. JAK. 4,7. Isten a mi oltalmunk. Az ördögnek való ellenállásunkat Isten sikerrel koronázza. De ha elesünk, a bocsánat ismét felemel. Istennek ez a közelsége hősé« gessé tesz a kévésén. R. 5,1—5. Rut 2,1—23. (Mt. 25,21.) „ SZOMBAT. EZS. 8,19. JEL. 3,13. A hit igaz vezére: Jézus, reá hallgat a hivő. Ne félj elébe menni, ha bűnnel is terhelted á vele való közösséget. Akkor is így hív: figyelj reám! Ezs: 43,22—28. Zsolt. 78.1—7. Kari Béla HASZNÁLT könyvek vehe- TÖK az alább megnevezett áron (teológusok számára fizetéskönnyítéssel) a kiadóhivatalban megtudakolható címen: Luther: Jer örvendjünk... (Szabó J. ford.) 20 Ft. Ángyán János (1808) veszpr. pred. imádságos könyve (nyelvészeti szempontból is értékes) 20 Ft. Gyurátz-féle Agenda 10 Ft. 5>r. Masznyik fordításában megjelent Üjszövétség 30 Ft. Orosznyelvű Üjtestamentom 10 Ft. Héber nyelvű Ószövetség (Gén. hiányos 30 Ft. Görögnyelvű Üj szövetség 20 Ft. Héber nyelvtan 10 Ft. Két db tótnyelvű üjtestamentom 20 Ft. Tótnyelvű Agenda lelkészi használatra, 20 Ft. Tótnyelvű Ó- és Újszövetség 30 . Ft. Két db tótnyelvű Funebral 10 Ft. Ján P. Drobny-féle Postilla 10 Ft. 593 oldalas tótnyelvű imádságos könyv (reggeli, délutáni és esti, valamint vasárnapi és ünnepi Imádságokkal 30 Ft. Linder K.-féle, tótnyelvű böjti elmélkedések 10 Ft. Tótnyelvú imádságos könyv (aík., regg., esti) 10 Ft. Hvozdzik-féle, 1933-as kiad., 999 oldalas magyar—szlovák szótár 120 Ft. Hvozdzik-féle, 1937-es kiad. 1638 oldalas szlovák—magyar nyelvű szótár 260 Ft. 1791-es kiad., 937 oldalas biblia! konkordancia 300 Ft. 1745-ös kiadású, a kér. tanítások lényegéről szóló, tótnyelvű könc^ (2000 old.) 200 Ft. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor ’András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHI. Üllői út 24. Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 80:— Ft: fél évre 30,— Ft Csekkszámla: !0412.—VJtL Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 623280/2 — Zrínyi Nyomda, Bp.* Felelős: Bolgár Imre Igazgató Pernye a pohár alatt Mindig külön szenvedélyem és örömöm volt megkeresni a munka mögött a munkást, az elkészült műalkotás mögött meglátni a művészt. Másképp néz az ember a leszelt kenyérre, ha meglátja mögötte a hajnali szántóvetőt, másképp teszi kezét a kilincsre, ha otthona küszöbén eszébe jut egy munkás, aki kiformálta a kilincset. Az ember úgy lesz igazán emberré, testvérré, csak úgy érti meg az élet összefüggéseit, az emberiség nagy kérdéseit, ha megtanulja becsülni a munkát és mögötte észreveszi az embert, aki éppen olyan, mint ő. Akinek éppen olyan az öröme és a bánata, akinek éppen olyan a szíve, a sorsa és az útja. TTnnep van és egy nagyon *■'' boldog fiatal leány mulatja a szép ruháját. Nem vagyok szakértő, de olyan szép a ruha, hogy meg kell dicsérnem. Hiszen a szépség mindig kiváltja belőlünk a dicséret vallomását. Aztán megkérdezem a kislánytól: ■— Tudjo-e, mennyi munka van ebben a gyönyörű ruhában? — Ez még sohasem jutott eszembe — feleli kedvesen és elgondolkozva. , — Látja, pedig valahol egy imrrónü hányszor hajolt e ruha fölé, hány öltést kellett neki elvégezni — talán késő éjszakán —, hányszor kellett kezébe venni, szabni, fércel- ni, próbálni, igazítani, varrni, tisztázni, vasalni, amíg ilyenné lett. Amíg a halott anyagból élet lett, a formátlan darabból farsangi öröm. — Igaza van — mondotta —, azt hiszem, ezután másképp, több szeretettel és hálával nézek majd a varrónőm arcába. J}ár nappal e beszélgetés után — különös véletlen — egy varrónő otthonában és kis műhelyében jártam. Régóta ismérem. Becsületben és megbecsülésben, kitűnő munkában és méltó elismerésben tett el az élete. Csendesen és szerényen — ma már betegen — hűséggel dolgozik. A házban, ahol lakik, ő fekszik le legkésőbb és ö kel fel legelsőnek. De nemcsak jó munkáját, hanem jó szívét is ismerik azok, akik valaha is az élete, vagy a munkája közelébe kerültek. Külön írást kellene egyszer írni arról, amit a szeretteiért és az emberekért tett. Ma is sokan emlékeznek visz- sza hálásan arra, amikor minden ellenszolgáltatás ■ nélkül, ingyen alakította át régi ruhájukat, hogy ,21 szegények is szépek legyenek!” Amikor most meglátogattam, feltűnt, hogy az ablakban egy fehér kis tányéron elégett papír-pernyét őriz a leborított pohár alatt. Egy nehéz nap történetét és emlékét őrzi e pernye — mondotta szomorúan. És sóhajtva hajolt újra a készülő ruha fölé. A történet főszereplője a régi rendelő, aki pontos, de évenként csak néhányszor fizető vendég. — Tudja, drágám, most nyaralni megyek, most másra kell a pénz. Ugye, megérti?! Így gyűlnek össze a számlák és időnként rendeződnek. Persze, lassan úgy alakul a dolog, hogy nemcsak a türelem, de a bizalom is hitelez. p'gy novemberi napon kel- lett a pénz. — Tudja, drágám, otthon felejtettem a számlákat, de azért össze tudjuk így is állítani a hátralékot. Igaz?! — mondta a rendelő. — Persze, tessék csak nyugodtan összeadni. A vendég papírt és golyóstollat vett. elő és az egymás alá írt számokból kijött az eredmény. Tartozik még 1380 forinttal. Aztán a papírt ösz- szegyűrte, a pénzt kifizette, köszönt és elment. Mielőtt kilépett volna azonban a műhelyből, az összegyűrt kis papír-elszámolást bedobta a tűzbe. Este, amikor a kis műhelyre ráereszkedett a fáradt magány, két munka között a kimerült kezek lassan számolni kezdték a pénzt. — Csak ennyi járna nekem?! Ez nem lehet! Hiszen ezt a pénzt tüzelőre tettem félre és ez maga 1700 forint! Gondolatban újra számon- vette az elkészített munkákat, a közben kapott pénzt és az eredmény 1780 forint volt. — Tehát 400 forinttal kevesebbet kaptam! Közben előkerült a papír, ceruza számolás és a szokatlan munka, no meg a nyugtalanság között már éjfélre fordult az idő. Nem tudott elaludni. Hosszú ■ töprengő órák következtek. Észre sem vette és már eljött a hajnal, a felkelés ideje és ő még le sem feküdt. Kimerült keserűséggel borult az asztalra. — Mit csináljak? — kérdezte magától sírva és keservesen. Nincs bizonyítékom, hogy 400 forinttal több jár nekem. Sokáig sírva tépelödött a kihűlt tűzhely előtt. Az élet azonban nem állhat meg akkor sem, ha néha sírva fakad a szem és megfájdul a szív. Tüzet kell rakni és dolgozni! I/ inyitotta a tűzhely kis ajtaját. Felszított életkedvét azonban újra bekormozta a szomorúság: a hamu fölött ott volt a tegnap bedobott és már elégett elszámolás cédulája. A lángok elmosták és összetörték rajta az írást. De mi ez?! A pemyecsomó- ban egyetlen ép rész maradt meg, a végösszeg: 1780 forint. Tisztán olvasható a kedves rendelő saját kezeírása. A szemét elöntötték a köny- nyek, itt van a bizonyíték: csakugyan jól számolt a rendelő, csak éppen 400 forinttal kevesebbet fizetett. Még szomorúbb lett. A pénz is hiányzott a tüzelő árához, de még ennél is jobban fájt a csalódás. Hát ezt érdemelte ő a fáradságos munkáért, annyi nehéz öltésért, a jóságáért?! Nem, ezt az igazságtalanságot nem lehet elviselni. Nem is tudta miért, csak óvatos és finom mozdulatokkal kiemelte a pernyecsomót és egy kis tányéron, pohárral letakarva az ablakba tette. Mint a maga munkájának, becsületének és igazságának megtalált bizonyítékát Másnap elhivatta a történet főszereplőjét és közötte vele, hogy biztosan tévedett, mert. tegnap 400 forinttal kevesebbet fizetett. Egész különös, de a rendelő a pénzt azonnal, minden szó és gondolkodás nélkül kifizette. Így lett örök titok, hogy .,elfelejtette”, vagy csakugyan elfelejtette kifizetni a 400 forintot, sok éjszakának tőre-. delmét, fáradságát, munkáját, virrasztását, az emberi jóság és bizalom annyi megfizethetetlen pillanatát. Láttam a pernyét a pohár alatt és azért mondtam most: el, hogy sohase felejtsük el, hogy bűneink bizonyítékait és vádjait nem égeti el sem o tűz. sem az idő. Ügy kell élnünk az emberek között és úgy kell megbecsülni munkát és munkást, szeretteinket és minden em, bért, hogy soha, sehol ne maradjon utánunk könny és keserűség, vád és szomorúság, hogy ne maradjon utánunk „pernye a pohár alatt”. Friedrich Lajos * 0 8
