Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-01-14 / 3. szám

Kulturális szemle TORNYAI JÁNOSRÓL. az alföldi parasztság festőjéről emlékezünk Huszonöt éve halt meg Tor­nyai János, Hódmezővásár­hely híres szülötte. Életművé­ről számol be a Nemzeti Galé­riában rendezett emlékkiállí­tás. Az alföldi parasztság sor­sával azonosult, vele szenve­dett, gondjaiban, kínjában őr­lődött. A földéhség és a föld­szeretet, a birtoklás szenvedé­lye, az öldöklő marakodás a jussért az engesztelhetetlen gyűlöletig, a paraszti élet vé­res kérdései őt magát is tel­jesen a hatalmukba kerítették. Nem a kívülálló figyelő ér­deklődésével foglalkozott az alföldi tájjal és népével, mint megfestendő témával, hanem a vér, a sorsközösség jogán, mint érdekelt és elfogult fél, aki a maga jussáért küzd. amikor népe igazáért száll síkra. Innen a drámai fűtött­ség, a szenvedélyes mohóság, a negyedszázadig tartó meg­szállottság, hogy méltó módon adjon kifejezést élete nagy té­májának, művészi formában feloldva és megfejtve a talá­nyos rejtvényt: miért ez a ret­tenetes izgalom, ez a botor elégedetlenség, ez a kétségbe­ejtő boldogtalanság?! Sajgó fájdalommal emésztődött az alföldi parasztság sorsa miatt, a szűkös javákért folyó ádáz és reménytelen acsarkodás el­kerüléséért. Lehetetlenre vál­lalkozott. Az életét tette rá, hogy vázlatok hosszú során el­jusson a nagy megfestett vá­szonig, híressé vélt főművéig, aminek ,Juss” a neve. És ha feltesszük a kérdést, elérte va­jon a célját? Remekmű-e a „Juss”? Elfogulatlan őszinte­séggel nem válaszolhatunk igennel. Mert csak a nagyot- akarást, a mértéktelen erőfe­szítést érezhetjük e képen. Megdöbbenést, elrettentést, vagy netán feltisztulást, kijó­zanodást és szabadulást azon­ban, sajnos, nem. Nem is cso­dálhatjuk. A téma úgy égette Tornyait, hogy a fantáziája nem hűlhetett le a tisztánlá­tásig és a téma fölé kereke- désig. Kemény munkás volt. Ma­gát nem kímélve dolgozott. De nem ismerte a súlytalannává- lást, a lebegést, a szárnyalás édes gyönyörét. A végkimerü­lésig verejtékezett, megszen­vedett örömtelenül azért, amit létrehozott. Alföldi tájai bo- rongósak, vigasztalanok, kis lélegzetűek. A föld és az ég haragosai egymásnak. Az mor­cosán és kevélyen csak vár és nem kér, nem hisz, ez meg felhőbe burkolózva ridegen el­komorul. Nincs közöttük össz­hang, melegség, mérhetetlen távokat összekapcsoló meghitt­ség, a szeretetnek, az öröm­nek alázata és szelídsége. Ez a megbékélt szelídség hiány­zott ebből az igazmagyar, há- nyatottsorsú, fanatikus fes­tőnkből és ezért nem érezzük festészetét nagynak, kiemel­kedőnek, örökéletűnek. Van egy kompozíciója, viharos ég alatt a magyar rónán magá­nyosan horgad egy elkínzott ló. Ezt a címet adta a képnek: „önarckép”. Úgy hat, mint pa­nasz és önsajnálkozás. Csak épp az erő, a szikrázó fény, a férfias léleknek elesettségében is felfelétörő hetyke elszánt­sága hiányzik ebből a kompo­zícióból. A ló suta árnyéka még kissé nevetségesnek is hat, mintha falovacska volna, ottfelejtve a szép, nagy mező kellős közepén. Hol van ez egy Delacroix félelmetes ló­víziójától?! Az öregedő mester szent­endrei képed, végre, felüdü­lést és önfeledt emelkedést eredményeztek. Különösen szép a „Szentendrei parkban”, a „Lépcső Szentendrén", a „Szentendrei műterem” és egyik utolsó képe: „Szoba bel­seje”. Éppen ez az utolsó, a szegényes szoba, rongyaival, sivár bútoraival, gyéren be­szűrődő fényével: nyers őszin­teségével nagyságot, nemes felülemelkedést árul el. Ez büszkén viselhetné az „ön­arckép” címet, mert túlnőtt a tárgyán, felülről mosolyog le elesettségére. így érez és hat egy öntudatos, magáratalált, önmagával és a világgal ki- békélt művész. Utolsó tájké­pein már mosolyog az ég, sza­bad és vidám a föld is. Egry, Bariék, modern látásunk, hallásunk „nagy tanára“ Bartók tizenhat, Egry tíz éve halott. De most lett csak igazán a kortársunk mind­kettő. Bartók-zene, Egry-fest- mény:' az első találkozáskor inkább fejtörő rejtvény, mint szórakoztató műélvezet. Jel- kcpi mondanivalója mélyen el van rejtve a felszín alatt. Tud­ni kell csendben, türelemmel várakozni, amíg feltárul és belénk világít. Bartók is, Egry is, a végső igazság hírhozója. Az eredetet, a levest, a folya­matot, az áramlást követi nyo­mon. Fenyitja az emlékezés zsilipjeit és nincs egy percnyi megállás, elakadás. Ellenállha­tatlanul visz, ragad magával. Dagadva nő, elhatalmasodik az életérzésünk. Személyte­lenné válunk. És minél tovább tart a varázslat, annál inkább azonosulunk a tárggyal, fel­szívódunk a fényben, elve­szünk a mindenség szívdobo­gásában. Delejez a szépség. Es ha úgy véljük, kiüresítjük és megfosztjuk, voltaképpen megtaláljuk önmagunkat. Egry is, Bartók is, a jövő felszabadítottjaiért, az elnyo­mott dolgozók örömteli élet­jogáért álmodott. Most értek be, mint korunk meghitt nagy művészei, a legtisztább humá­num megvalósítói. Olyan mély, szinte döbbenetes megegyezés fűzi egymáshoz őket, hogy ha Egry-képet nézünk, önkéntele­nül Bartók-muzsika zsong a fülünkben és egy-egy Bartók- muzsika felidézi Egrynek a yégesben a határtalant sejtető kontúrjait, színeit, fényeit. Egry „Kristóf”-ja, amint haj­nalban áthatol egy még alvó falun, a nyomában szétterülő napözön a meszelt házfala­kon: érzékletes Csend időtlen teljességével igéz, akárcsak az ,-Este a székelyeknél” és még inkább a „harmadik zongora- verseny” köaépső tétele. Egry 5,Betonút”-ja az „Allegro bar- baro”-val rokon. „Virágcsend- élet”-e, igénytelen virágcsokor egyszerű vázában, amelybe azonban mintha a Balaton vize szorulna, fenséges őszin­teségével emlékeztet a „hato­dik vonósnégyes” zárótételé­nek ötszólamú szeráfi kicsen­gésére. A Balaton tükrében tanulmányozott napfelkeltéjé­nek zenei alteregója a „Diver­timento” középső tétele, mely az ébredő hajnallal újraéli a világ születését. Megtaláljuk a „Hegedűver­seny” borongós, férfias líráját is Egry vásznain. Magányos férfialak szembefordul és elébemegy a vízzel, napsugár­ral ölelkező fénynek. A bi­zonyságérzést élvezzük, a ha­tározottságot, hogy bátran, tudón és hallgatagon beleveti magát az ismeretlenbe, tájé- kozottan mozog a sejtelem­szerűben és diadalmasan ve­gyül el a vakító világosság­gal. Mindketten a magyar táj, a magyar lélek ihletett költői. Csapongjon bár képzeletük a végletek szakadékai fölött, ahol egy vigyázatlan lépés máris az őrület, a rémség, a szellemi kettéhasadás mélysé­geibe taszít, megmaradnak mindig szilárdan, földbegyö­kerezett lábbal a józanság, a mértékelő arányosság lebegé­sében. Egry is napimádó, akárcsak Van Gogh, de nem áldozata a nap izzó hevének, mint a rokonszellemű hol­landi festő, aki Ikaruszként elszakadt a földtől és össze­törve hullott vissza, kihúnyó meteor, az elboruló ziláltság­ba, a reménytelen meghason­lásba. Egry birkózása a nap­fénnyel: szelíd és sóvárgó es- deklés a felszállás, az emel­kedés gyönyöréért. Nem erő­szakos, dacos szembefordulás, a legyűrési vágy telhetetlen szenvedélyével, szerény és szívós belenyugvás, hogy ön­feledten azonosul egy úszó vízfodorral, egy napsugár il­lanó taréjával és ezért való­ságosan repül, meg sem áh, amíg fel nem ér a földöntúli magasságig. És a sugárzó fénynek, a Balaton vizével összefolyó napfénynek elbű­völő költészete színtiszta ma­gyar hangulatot teremt, akár­csak a „Fából faragott király­fi”, amely a magyar föld tán­ca Barbár, ősprimitív zabo- látlanságú, ciírázatlan szép­ségű muzsika, amely az életet csíraszenzációként, a kezdet pillanatában ragadja meg. Meghittebben pedig nem üzent még a magyar föld, mint a „második zongoraverseny” Lassú-jában. A hegedűk kí­sérteties kezdőszólamában megremeg a föld és a messzi őshaza lehellete csap meg a dajkáló duruzsolásra. & miként a „Cantata pro­fana” a felmagasztosult, füg­getlen élet, a kiérdemelt sza­badság hősi dala, azonképpen Egry természetfestésében is: a korlátoltság, tudatlanság, zsar­nokság múlandósága fölött az időtlenségbe révül a tekin­tete, a végtelenség kellős kö­zepén érezve magát, a csillag­fényes éjben, ladikon, a Bala­tonon, az összeboruló égtől és víztől egy karhossznyira. A Nap és a Balaton párbeszé­deiben a halálról, az életről, a szépség örök megújhodásá­ról valló hatalmas szín- és fényszimfóniáival azonos je­lentésű, varázsos hangok csen­dülnek fel a „Vonósokra és ütőkre” írt „Zené”-ben, meg a kétzongorás „Szonátádban: tökéletes egyöntetűséggel, csor- bítlanul eggyéválva a végső titokkal, az örök renddel, az ellentéteket elsimító, a kusza­ságban, tétovaságban, tévely­gések között biztosan eligazító törvénnyel. Összeolvad szín, fény és hang és csengő láto­mássá finomul, mely már bennünk nő és terebélyesedik a milliógyökerű élet fájává, a mi saját, egyéni életszemlé­letünk kihajtó rügyeivel. A „Párás fények” lírai megszál­lottsága ikertestvére a „Con­certo” második tételének: riadt élvezése a legboldogí- tóbb érzésnek, a művész te­remtő szellemének. Magának az eleraezhetetlen kedélynek, az üdítő vidámság váratlan jöttének. Bartók zenéjében, Egry fes­tészetében olyan utazáson ve­szünk részt, amikor az átélés emlékezés és szárnyalás a ma­gasba: egyben álomszédítő zuhanás a mélybe. Az élet­érzés izzó fehérsége fátyoloz be. Tettenérjük az idő múlá­sát. Haits Géza Ä* egyhásstortSnetbffh Bél Mátyás, a tudós evangélikus pap ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1962. JANUAR 14-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) Haíenscher Karoly, du. 5 dr. Kékén András, du. 6 szeretetvendégség: dr. Nagy Gyula. Fasor de. fél 10 Blázy La­jos, de. 11, du. 6 Blázy Lajos. Dózsa György út 7. de. fél 10. Ül­lői út 240 de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 (úrv.) Grünvalszky Károly, du. 5 szeretetvendégség (Egyházzenei hangverseny.) Kará­csony Sándor u. de. 10 (úrv.) Fo­dor Ottmár. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Fodor Ottmár Thaly Kálmán u. de. 10. Gzirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Rákosfalva de. 3 Boros Ká­roly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Szabó István. Zugló de. ll (úrv.) Szabó István. Fóti út de. 11 Gádor András. Váci út de. 8 Gádor And­rás. Frangepán u. de. fél 9 Nagy István. Újpest de. 10 id. Blázy. La­jos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár­Üjtelep de. fél 9. Rákospalota- Nagy templom de. 10. Rá Kospa- lota-Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákosbegy de. 9. Rákosiiget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél U, du. fél 3. Pestúj­hely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sas­halom de. 9 Karner Ágoston Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Beesik.’pu tér de. 9 Bárdossy Ti­bor, de. 11 Várady Lajos, este fél 7. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsa<y Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. ll Ruttkay Elemér, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél ll Zoltai Gyula. Diana út. de. fél 3 Károlyi Erzsébet. Kelenföld de. 8 (úrv.) Fülöp Dez3ő, ce. íl (úrv.) Fülöp Dezső, du. 6 dr. Rezessy Zoltán, este fél 7 Ima heti áhitat. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. 8. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. ll du. 6, BÉL MÁTYÁS 1684-BEN SZÜLETETT a Zólyom me­gyei Ocsóván. Apja egyszerű ember volt, falusi mészáros­mester. Bél Mátyás korán ki­tűnt társai közül kiváló szel­lemi tehetségével. A beszter­cebányai és rozsnyói egyház- községek támogatásával került ki külföldre, ahol a hallei egyetemen uralkodóvá lett pietizmus hatása alá került. FRANKE ÁGOST HER­MANN hallei egyetemi tanár, a pietizmusnak azt az irányát képviselte, amely a keresz­tyén hit gyümölcseit az em­beri haladás szolgálatával ösz- sze tudta kapcsolni. Bél Hal­léban való tartózkodása ide­jén Franke intézeteinek volt mezőgazdasági kertje, termé­szetrajzi gyűjteménye, fikizai és vegytani laboratóriuma, boncoló helyisége, esztergályo- zó és üvegcsiszoló műhelye. A IS. század elején már az em­beriség nagyjainak figyelme egyre inkább a természet felé fordul s a tudományos ismere­teket kezdik a gyakorlati élet szolgálatába, állítani. Például LEIBNIZ, a híres német filo­zófus ekkor készíti el az első számológépet. tökéletesíti a zsebóra szerkezetét és már olyan hajó megépítésén töri á fejét, amellyel szél ellen és víz alatt is lehetne haladni. A városi polgárok és az értelmi­ség körében egyre terjed a ter­mészettudományok iránti ér­deklődés. Ebben a helyzetben a Franke-féle iskolában, az előző korok egyoldalú latinos műveltségével szemben, meg­jelenik a természetrajz, föld­rajz, fizika, vegytan, történe­lem tanítása is, vagyis az ak­kor felfelé törő polgárság szá­mára nyújtott hasznos és gya­korlati ismereteket, ami meg­felelt a német polgárság pu­ritánságra, kegyességre és ugyanakkor gyakorlatiasságra igyekvő beállítottságának. BÉL MÁTYÁS MENTES MARADT a pietizmusnak at­tól az elfajult formájától, amely az élet küzdelmeitől és Örömeitől elforduló rideg zár­kózottsággá vált s amely min­denben az ördög találmányát látta, ami kívül esett a szűk és zárt pietista körön. Bél ha­talmas tudományos munkás­ságával bebizonyította, hogy nem tartozik azok közé a pietisták közé, akik minden világi tudomány és művészet ellen harcot indítanak. Első nyomtatott munkája Halléban jelent meg, ebben az evangélikus egyház tanítását foglalta össze latin nyelven. Külföldről visszatérve Besz­tercebányán, majd Pozsony­ban működött tanárként, ké­sőbb pedig pozsonyi lelkész lett. Rendkívül sok irányú tudo­mányos munkásságát bizo­nyítják a sűrű egymásután­ban megjelenő művei. A pietizmus elíerdüléseivel oly nagy harcot folytató KRMANN DÁNIEL szuperintendenssel együtt végezte el a Szentírás cseh nyelvre fordításának ja­vítását, de foglalkozott a Ká- roli-féle magyar fordítás ja­vításával is. Nyelvtanában célja a magyar nyelvnek, anyanyelvének a má3 nyelven beszélőkkel való megismerte­tése. 1718-ban Lipcsében je­lent meg a magyar rovásírás­ról és a régi hun—szkíta iro­dalomról szóló könyve. Bél volt az első, aki ANONYMUS- SZAL, a magyar történelem kezdetének névtelen írójával foglalkozott tudományosan. Közben arra is volt ener­giája, hogy 1721-ben Pozsony­ban kiadja az első hazai rend­szeresen megjelenő újságot „Nova Posoniensia” címen', la­tin nyelven. Gyakorlati egyházi és kultu­rális munkásságának a bizo­nyítékai a pozsonyi iskola szá­mára készített tanterve, mód­szeres utasítása és szabályza­ta, amely mutatja, hogy a hal­lei pietizmus haladó vonásait mennyire át tudta ültetni a hazai viszonyok közé. A HITTAN NÁLA NEM SZÁRAZ dogmatikai ismere­tek elsajátításából állt, hanem a keresztyén hit és élet vilá­gába való bevezetést jelentet­te, hogy azután az élő hit megteremje az emberek kö­rében való hűséges szolgálat gyümölcsét. Ugyanakkor Bél iskolájában is megjelennek a reális isme­retek a természet iránt Való érdeklődés felkeltésére. Hogy mennyi nehézséget kellett tudományos munkája közben leküzdenie, azt akkor látjuk, ha egy kicsit betekin­tünk műhelytitkaiba. Amikor megkezdte élete föművónek, Magyarország földrajzának és történelmének megírását, ak­kor úgyszólván alig állott megfelelő forrás rendelkezé­sére. Először úgy kellett anya­gát összegyűjtenie, hogy a nyári szünetre hazamenő ta­nítványait bízta meg szülő­helyük természetrajzi, föld­rajzi, néprajzi és történelmi adatainak összegyűjtésével, amit azok a helybeli lelkészek segítségével állítottak össze. Ez a módszer azonban nem elégítette ki. Megkezdte az egész országra kiterjedő uta­zásait. Csakhogy ez a korabeli nehéz közlekedési viszonyok között igen nagy feladatot je­lentett. Rossz utakon, az idő­járás szeszélyeinek kitéve rót­ta az országutakat. Különö­sen az 1716., 1723., 1725., 1727. években tett nagyobb utakat, Pozsonytól egészen Erdélyig. Közben a főúri családok nem voltak hajlandók levéltárai­kat Bél kutatási céljára ren­delkezésre bocsátani. Majd pedig utazgatásai miatt a ma­gyar forradalmaktól rettegő bécsi uralom kémnek nézte és ügye még a nádor elé is került. Bécs azzal nehezítette munkáját, hogy amint egy- egy megye földrajzi és törté­nelmi feldolgozásával elké­szült, a kéziratot be kellett küldenie az illetékes megyé­hez, ahol a nemesi bürokrácia a legtöbb esetben évekig he- vertette a kéziratot azzal, hogy a megyei uraknak nincs idejük az átnézésre. Volt olyan megye is, amely a pó­tolhatatlan kéziratot elvesz­tette, másik megye pedig hasznavehetetlennek jelenteb» te ki Bél óriási munkáját Voltak azonban, akik mii»» kájának nagy jelentőségét megértették és abban segítet­ték. SŰRŰ LEVELEZÉSBEN ÁLLOTT hazai és külföldi tu­dósokkal, amint azt többek között Bayer szentpétervári orosz akadémikussal folyta­tott levelezése is bizonyítjaj akitől nyelvtudományi mun­kájához finn nyelvtant is kért a magyar— finn rokonság tanulmányozása céljából. Mikor Bél tudományos hír­neve egyre nőtt, a tudósok egész sora csatlakozott kuta­tása elősegítéséhez, támogat­ták adatgyűjtésében és tudo­mányos utazásaiban, amelye­ket legnagyobb részt saját költségén végzett. Élete vége felé a londoni, berlini, olmützi, jénai „tudós társaságok” tagjaik közé vá­lasztották. Tanítványai közül pedig sok tudós és hírneves ember került ki, például FÁY András író is Bél iskolájában tanult. Eredményekben gazdag éle­te 1749-ben fejeződött be. Bél Mátyás egyike azoknak a nagy evangélikus lelkészek­nek, akik egyházunk határain túl is nagy megbecsülést vív­tak ki maguknak. Bél evan­géliumi keresztyénsége egé­szen nyitott volt hazája és aa emberiség kultúrája felé. Mé­lyen érdekelte kora legújabb tudományos fejlődése s maga is ennek a fejlődésnek az élé­re állt. Dr. Ottlyk Ernő ttiáuiycildc Valahol egy olyan mondatot olvastam, hogy hiánycikk lett az emberség! Igen, ha elgon­dolkozunk rajta, megdöbbe­nünk, hogy hiánycikk lett az emberség a föld sok pontján és helyén. Mindazokon a he­lyeken, ahol a gyűlölet és az embertelenség lett az úr! Hiánycikk Algériában, ahol plasztikbombák robbanása után véresen buknak le a földre azok, akiknek nincs más bűnük, csak annyi, hogy szeretik a hazájukat. Afrika földjén a tíz éven belül önállósult 22 állam kö­zül 17 1960-ban lett önálló. Afrika népéről azt írja Ger­hard Brennecke nyugat-német­országi evangélikus lelkész, hogy sohasem tudja elfelej­teni, hogy a rabszolgaság in­tézményét a keresztyén fehér emberek és a mohamedán arabok kényszerítették Afri­kára. Örök szégyenünk, ne­künk, most élő keresztyé­neknek, hogy ez megtörtén­hetett! Azon a földön, ahol Cyprianus és Augustinus hir­dették csodálatos világosság­gal Isten igéjét, tartozásaink vannak! Ez a tartozás a segítő készség nagy szeretetével való átkarolása ennek a népnek! És az az érdekes és tanulsá­gos, hogy az afrikai ifjú egy­házak sehol nem törekszenek hatalmi befolyásra, nem akar­nak parancsolni a világnak, hanem példát mutatnak a szolgálatra. A kővel megdo­bált afrikai fiatal keresztyén- ség elénk éli a keresztyén- séget! A keresztyénség egyik alap­tanítása szerint Isten az em­bert megszólította és ebből a megszólításból fejlődött ki az Isten és az ember szemé­lyes viszonya. De éppen ez a személyes viszony paran- csolóau írja elő, hogy min­den keresztyén ember ember legyen az élet minden körül­ményei között. Emberi módon viselkedjék otthon, a ■ társa­dalomban és nemzete életé­ben. A bűneivel való leszá­molás után, mint ember küzd­jön véghetetlen szorgalommal és erővel a tisztább, szebb és jobb életért. Küzdjön hogy a földön mindenütt min­den ember — színes, vagy fehér ember egyaránt - em­beri életet élhessen! Az ember léte, hitünk sze­rint teljesen páratlan, hiszen Isten teremtette az embert a saját képére és hasonlatos­ságára és ebből következik, hogy nem gyűlöletre és pusz­tításra teremtette. Gyüleke­zetünk egyik presbitere mond­ta, ha a keresztyénség való­ban betöltené hivatását, akkor ezt a szót, hogy fegyver, csak a szótárakban találnánk meg. A keresztyén ember, Luther szerint, két állam polgára. Ez igaz, de ha bármelyik igét modem nyelven, közérthető nyelven szólaltatunk meg, ak­kor meg kell mondanunk, hogy a keresztyén ember nem élhet felemás életet. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet Isten országának a tagja, pol­gára úgy, hogy földi hazája területén embertelenül vi- szonylik mindazokhoz, akik neki nem tetszenek. Hisszük, hogy Jézus jön kegyelemmel! És hozza újra, meg újra magával a bünbo- csánatot adó és segítő szere­tet bőségét. Ez a szeretet ké­pes arra, hogy rajtunk ke­resztül is véget vessen az el­lenségeskedésnek. Ez a sze­retet erősebb, mint az em­beri szív nyugtalansága es békétlensége! Valaki azt mondotta egy lelkész-gyűlésen, hogy a ke­resztyén ember csak közösségi ember lehet. De ennek a kö­zösségnek útmutató közösség­nek kell lennie. Tegyük hoz- zá, olyan útmutató közösség­nek kell lennie, ahol meg­tanulunk emberekké és em­berségesekké lenni. Fő. HÁZASSÁG. Ande Erik Bjorn (Dánia) és Fa Zsuzsanna. 1961. decen 30-án a Bécsikapu téri te lomban házasságot kötő HALÁLOZÁS. Dr. Imre ny. megyei főorv veszprémi evangélikus házközség volt felügy Sümegen, 1961. decr 23-án, életének 70. é csendesen elhunyt. Ten december 27-én volt \ rémben. A temetésen a; hirdetés szolgálatát M bázy Ferenc keszthelyi h végezte. Imádkozott Vető veszprémi lelkész és H János ny. esperes-le! • Boldogok a halottak, ak Urban halnak meg.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom