Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-01-07 / 1. szám
fi J. VLRICT7: ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN A kerekek egyhangúan zakatoltak a síneken s az eső unalmasan csapkodta az ablakokat. Az üvegen végig csurgóit a víz. Éjszaka volt s minden elmerült a láthatatlanságban. Az a két férfi, aki a gyorsvonat szakaszában ült, behúzódott az ablak melletti sarokba. Az egyik mintha aludt volna, szemét lecsukta, fejével kabátjának dőlt. lelkész, aki a másik sarokban ült, nem aludt. Azon gondolkodott, mit prédikál másnap gyülekezete előtt. Az év utolsó napja előtti éjszaka volt és gondolatai az esztendő befejezése körül jártak. Már választott textust, mindössze három szót., olyat, amely súlyos tartalommal telt meg, mint egy könyörgő imádság: „Uram, maradj velünk...” A vonat hirtelen ■ fékezett. Rövid lökés remegett végig. A szomszéd felébredt álmából. Amint azonban a vonat ismét nekilódult, a másik férfi mindjárt becsukta szemét és kabátjának dőlt. z az élet tempója — gondolta a lelkész. Ilyen a mai ember mind. Váratlanul történik valami, amely a mindennap forgásából felráz, az ember egyetlen pillanatra megretten, de máris visszatér a megszokott napi rendhez. Létezik egyáltalán valami ami huzamosan hatni képes az emberekre? Vannak egyáltalán olyanok, akik nem így élnek, éreznek és gondolkodnak? A vonat azonban megint si- koltva lefékezett. A másik utas ismét kinyitotta szemét és megkérdezte a lelkésztől: — Ugyan, mi van már? — Valami nincs rendben — válaszolta. — Vájjon haza érünk-e még az év vége előtt? — kérdezte azután kissé humorizálva. R emélem — folytatta aszembenálló. Ha az ember egyszer már átélt vasúti szerencsétlenséget, nem kíván még egyszer találkozni vele. T alán már átélte egyszer? Hol ési mikor? — mondta a lelkész s ezzel lehetőség nyílt a beszélgetés elkezdésére. — Emlékszik bizonyára Ön is, mert Grossheringennél történt éppen a szent estén. Még fiatalember voltam, vőlegény s a karácsonyi ünnepeket a menyasszonyoméknál szerettem volna eltölteni. Amikor már közeledtünk a célhoz, kimentem a mosdóba, hogy még egyszer lemossam arcomról az utazás fáradt nyomait. Hirtelen éles csattanás hallatszott s a falhoz vágódtam. Minden fény kialudt, recse- gett-ropogott, az ablaküvegek betörtek. Csak annyit éreztem, hogy a kicsi mosdóhelyiség teljesen összenyomódott. Bár fejem a falhoz vágódott s kissé szédültem, annyit még éreztem, hogy lábam alatt mozog a padló. Ügy éreztem, mintha valami össze akarna nyomni. A lábam előtt mintha üresség tátongott volna, á padló felszakadt. Ma sem tudnám megmondani, hány pillanat alatt játszódott le minden. Egy gondolat futott át rajtam: ha még élni akarsz, akkor gyorsan ki innen, különben vége... Üt csak lefelé nyílott. Ha sikerül, akkor kicsúszhatok és leérek a sínekhez. Ez a menekülés útja. El sem tudom képzelni hogyan, de kijutottam, valamiben megkapaszkodtam s lelógva lábammal kerestem a talajt, de nem értem el... Sok azonban nem hiányozhatott, ezért elengedtem magamat! Egész testemmel lefelé zuhantam, tovább, mintha a végtelenség tátongana alattam. Félelmetes volt! Talán másodpercekig tartott, sőt egészen bizonyosan, mégis láttam egész életemet képekben magam előtt végig rohanni. T eljes erővel vágódott testem valamihez. Jég volt. Megnyílt alattam s elmerültem a vízben. A jég meglehetősen kemény volt, így igyekeztem a jégtáblára felhúzni magamat minden Iábfájdal- mam ellenére. Kúszva értem el a partot. Ami azután történt, magam sem tudom, csak a mentőautóban tértem észhez,- amely a klinikára vitt. Mindkét lábam eltörött. Nos, ön talán orvos? — kérdezte a beszélő szomszédjától. — Nem, lelkész vagyok. nnál jobb — folytatja amaz, így bizonyosan megérti a még hátralevő mondanivalómat. Addig a szerencsétlenségig az életem a szó-' kott mederben folyt. Célokat tűztem magam elé és terveim voltak, amelyek nagy része megvalósult. Még a karácsonyi ünnepek programját is kidolgoztam pontosan. De azután ... váratlanul áthúzták az egészet... Sőt! Akár be is fejeződhetett volna az életem. A klinikán feküdtem és nagyon sok időm volt a gondolkodásra. A lábtörések nagyon bonyolultak voltak orvosilag s kezdetben kétséges volt, hogy tudok-e még járni valaha. Akkor kezdtem gondolkodni az élet kérdése fölött. P ersze, közben nem is mondtam, hogy az a kocsi, amelyben én is voltam, a szerencsétlenség pil- lanatábán a folyó hídján állott. A nagy nyomás a kocsit a híd karfáján át a víz fölé emelte, a levegőben lógott a víz fölött, amelybe estem. V ajon az a zuhanás — mint mondottam — valóban a végtelenségbe való zuhanás volt? A klinikán éjszakákon át rettenetes álmaim voltak, tele félelemmel. Rá kellett jönnöm, hogy nem segítettek rajtam okos gondolataim. Ha az ember Isten és a világ kérdése fölött ösz- sze is töri a fejét, akkor »em tud messzire jutni. Ezért kezdtem el imádkozni... Ez volt az, ami lelkileg segített rajtam s bizonyos lettem dolgomban. Még akkor, amikor szükségben és bizonytalanságban voltam, megtanultam hálát adni az Istennek. De most is így van, hála Istennek, nem hagytam el az imádkozást. Ezért tudok Isten országáról, amely mindörökre megmarad és arról, Aki minden időknek végén várakozik reánk. Ha az ember reá bízza magát és elrejtőzik benne, nem esik bele a végtelenségbe. Á z volt az első kérdése, amellyel elkezdődött beszélgetésünk, hogy vajon megérkezünk-e még az év utolsó napján? Válaszoltam reá: én remélem. Még pontosabban is mondhatom: hiszek Őbenne. — Gondolom, megértettük egymást... S ezzel elhallgatott. A lelkész pedig tudta már, miről prédikál a gyülekezet előtt akkor, amikor átlépik az új esztendő küszöbét. Fordította: Várady Lajos ÚJDELHI Rí POR T Az Egyházak Világtanácsa harmadik nagygyűlése a Vi- gyan Bhavan nevű kongresz- szusi épületben nyert elhelyezést. Az épület előtt ragyogó napsütésben zajlik az indiai élet. Az udvarokon pálmafák bólogatnak, • az utcán sűrű a forgalom, a járdán kígyóbűvölők guggolnak és mérges kígyóikkal végzett mutatványaikért pénzt várnak a nézőktől. Alkalmi árusok kínálgatják portékáikat. Az épület főbejárata előtt élelmes fotóriporterek lesik a megörökíteni valót. A küldöttek valóban a világ minden tájáról sereglettek egybe. Látni az indiai egyház fehér reverendás papjait és narancssárga reverendas főpapjait. Sok a néger, fekete bőrük fel sem tűnik Indiában. Gyorsan kattog a fényképészek gépe, sőt filmfelvevő is duruzsol, amikor megjelenik Nyikodim érsek, a moszkvai patriarchátus képviselője, a pravoszláv egyház püspökeivel és papjaival. Hatalmas teremben folynak a teljes ülések, az ún. plenárisok. Ezerötszáz részvevő öt Meghalt Nyikoláj metropolita Súlyos veszteség érte a vi- lágkeresztyénséget és az egyházi békemunkát. December 13-áp, hosszas betegség után, 70 éves korában Moszkvában elhúnyt Nyikoláj, volt krutyi- cai és kolomnai metropolita, az Orosz Orthodox Egyház moszkvai patriarchátusa külügyi hivatalának hosszú időn át volt vezetője. Nyikoláj metropolitát jól ismerik hazai gyülekezeteink. Többször járt hazánkban mint a Béke-Világtanócs tagja. Emlékezetes 1954. évi magyarországi látogatása, amikor is a debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorai sorába avatta. Mély hittél átitatott igehirdetései és belső meggyőződésből fakadó békebeszédei felejthetetlenek. Egyházunk osztozik az_ Orosz Orthodox Egyházat, de' az egész kerestyénséget is ért mély fájdalomban és kérjük az Élet Urát, áldja meg gazdagon a Nyikoláj metropolita által is végzett bőséges magvetését. IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Neked, Istenünk, AZ ELMŰLT ÉVÉRT, Te vezettél bennünket kegyelmesen életünk útján. Te hoztad ránk a napfényt és borút ösvényünkön. Te őriztél bennünket és viseltél gondot mieinkről. Te áldottad meg hazánkban is a dolgozó emberek munkáját gyárakban, szántóföldeken, íróasztaloknál. Te védted meg az emberiséget a háború katasztrófájától. Te voltál velünk igéddel és kísértél bennünket feddő, vigasztaló, tanácsoló, megbocsátó szavaddal vasárnapról vasárnapra. Néked köszönjük, hogy szereteted megerősített bennünket, ha betegágyra kerültünk, ha koporsó mellé kellett állanunk, ha elcsüggedtünk és megfáradtunk, ha aggódtunk, ha vétkeink miatt kétségbeestünk. Néked köszönjük, hogy nem voltunk magunkban, hanem Krisztusunk volt, Megváltónk, Üdvözítőnk, akiben való hitünk életünk legdrágább kincse és támasza lehetett a múló időben. És hálát adunk Neked, Istenünk, AZ ÜJ ESZTENDŐÉRT. Köszönjük Neked mindazt a lehetőséget, amit ez az esztendő nyit felénk életünkben és az emberiségben. Köszönjük Neked, hogy templomunkban vár reánk az elkövetkező ismeretlen napokban a Te irgalmad és hatalmad. Köszönjük Neked, hogy élhetünk, dolgozhatunk, szerethetünk, örülhetünk tovább. Köszönjük Neked azokat a feladatokat, amelyeket elénk állítasz. És köszönjük Neked gyermekeinket, akikért fáradozhatunk és akiket vezetgethetünk életük kibontakozása felé. Megköszönjük Neked, mint javunkat célzó kegyelmes akaratodat, azt a sorsot, amelyet szabtál nekünk a jövőben is ezen a helyen, ahol élünk. Te adod, hogy cselekvő részesei legyünk új világ megteremtéséért folyó roppant emberi erőfeszítésnek. És megköszönjük Neked az örök élet reménységét, amely vár ránk halálunk óráján, akármikor hozod el is azt. Esztendők határán legyen Tiéd a dicsőség a tegnapért és a holnapért. Ámen. nyelven kapja a szimultán tolmácsolási szolgálatot. Angol, orosz, német, francia, spanyol nyelven lehet felszólalni. A bizottsági munkák kisebb termekben folynak, de ott is többnyire működnek a tolmácsok. A nagyteremben a delegációk az angol ABC sorrendjében nyertek elhelyezést. Így a magyar delegáció viszonylag előre került (Hungary). Minden delegáció előtt ott áll a tábla, amely feltünteti, melyik egyházat képviseli. Ez mindig arra emlékeztetett minket, hogy mi a magyarországi evangélikus egyház megbízásából, gyülekezeteink imádságától kísérve ülünk a teremben. Előttünk koromfekete négerek vannak, mögöttünk pedig az olaszországi valdens egyháznak a képviselője ül. A háromhetes ülésezésből most csupán KÉT NAGY PILLANATOT emelek ki. Az egyik esemény az, amikor 'huszonhárom, új tagegyház felvételéről született meg a döntés. Minden tagegyház képviseletének a vezetője adta le titkos szavazatát a felvételeknél. A jelenlevők kíváncsian várták az eredményt. Csakhamar ki is hirdették: óriási többséggel, elenyésző ellenszavazattal és tartózkodással vették fel az új tagegyházakat, s köztük mindenekelőtt az orosz pravoszláv egyházat, a ' román, bolgár, lengyel ortodox egyházakat. örültünk, amint megláttuk ezeknek az egyházaknak a képviselőit, amint megjelentek az emelvényen, hogy kézfogással is megpecsételjék új tagságukat, mert tudtuk, hogy velük a Prágai Keresztyén Békekonferencia szelleme erősödik az Egyházak Világtanácsban. Isten általuk is el akar mondatni olyan bizonyságtételt, amely a keresztyéneknek a békéért, a leszerelésért, az emberiség jövőjéért érzett felelősségéért hangzik. A másik nagy pillanat a Központi Bizottság új tagjainak a megválasztása volt. A Központi Bizottság száz tagú testületé a világ különböző pontján évenként ülésezik. A -nagygyűlések közötti időben a. Központi Bizottság az Egyházak Világtanácsa intézkedő és irányító szerve. Mivel a legközelebbi világgyűlésre csak hét év múlva kerül sor, ezért a közbenső időbál nagy hangsúly esik a Központi Bizottságra. Az Egyházak Világtanácsának közel kétszáz tagegyháza van. Ez azt jelenti, hogy a tagegyházak több mint felének nem jut képviselet a Központi Bizottságban, mert annak száz helyéből a nagy egyházak több személlyel is képviseltetik magukat Ez is kiemeli annak a jelentőségét hogy a magyar protestantizmus két tagsági helyet nyert el, a Központi Bizottság tagjává választották Káldy Zoltán evangélikus és dr. Bartha Tibor reformálás püspököket. Megválasztásuk valamennyi küldött titkos szavazásával ment végbe, s óriási többséggel, csaknem egyhangúlag választották meg őket. Éz a tény a magyar protestáns egyházak és egyházkormányzatunk nemzetközi tekintélyének emelkedését is hűen kifejezi. De ez a választás ugyanakkor személyre' is szól, a püspökök évek óta tartó bölcs, körültekintő, egyházias fáradozásának eredményét is jelzi. Jó tudni, hogy püspökeink mind itt a hazában, mind a nemzetközi egyházi életben megbecsülésnek örvendenek. Ugyanakkor a Központi Bizottság tagjaivá lettek azok a testvéreink iá, akik kivették részüket a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájából, mint Nyikodim, Jaroszláv és Rosztov érseket, Alexij, Tallin és Észtország püspöke. Joann berlini püspök, Siskin professzor, Borovoj profesz- szoir, Justin romániai met- ropoltita, Binder romániai evangélikus professzor, Hro- mádka prágai teológiai dékán. Jelentős számban kerültek be a Központi Bizottságba a fiatal egyházak képviselői Afrikából, Ázsiából és a sziget^ világból. Az elnökök sorában ott találjuk dr. Niemöller Mártont, a közismert nyugatnémet evangélikus egyházi elnököt és békeharcost, valamint Ibiam nigériai és Moses indiai testvérünket. Ezek az új választások sokat jelentenek. Azt ígérik, hogy az Egyházak Világtanácsában erősödni fog a keresztyén lelkiismeret szava, amely segítő szeretettel kész részt venni az emberiség problémáinak megoldásában. A nagyteremben az elnökség mögött hatalmas betűikkel állt ez a felirat: OIKUMENE, ami a földkerekséget jelenti. Isten nyitogatja a világkeres ztyénség szemét arra, hogy a Jézus Krisztusban hivőle egyek legyenek a lakott föld iránti felelősség hordozásában, segítsenek a világ égető problémáinak megoldásában. Dr. Ottlyk Ernő U NU BURMÁI MINISZTERELNÖK a nem-buddhista vallásúak megnyugtatására kijelentette, hogy a buddhizmus államvallássá nyilvánítása miatt nem kell aggódniuk, mivel rövidesen kiegészítő törvényt hoznak. Ennek értelmében az állampolgároknak nemcsak arra lesz joguk, hogy vallásukat gyakorolják, hanem arra is, hogy azt hirdessék. A 30 milliós Burmában egyébként 6000 protestáns és 177 000 római katolikus él. ■laaaEaBBaaaaBaaauaaBaaBBaBBrBaaaaaaBaaaaUBBaaa Gf ermekelnk megérik-e a 2000 ©szftendőt ? Ismertettük Fritz Baade könyvét a jövő nagy kérdéséről: Versenyfutás a 2000-ik évig. Az új esztendő indulásakor hadd eszméltessenek bennünket e könyv befejező gondolatai: „A századunk végéig terjedő alig 40 évben, sőt, tulajdonképpen ennek a 40 évnek már az első évtizedéiben olyan « forradalmat kell végrehajtanunk, hogy az méltán kerülhessen ama nagy forradalom mellé, amelynek lényege a kannibalizmus felszámolása volt. Csakhogy kőkorszakbeli elődeinknek negyvenezer év állott rendelkezésükre, nekünk pedig csupán ez a rövid néhány esztendő. Meg kell értenünk, hogy az emberiség egy új, további fennmaradása szempontjából döntő szakaszba lépett. Ügy látszott, hogy az élelem szükséges mennyisége a döntő tényező az emberek életében, különösen pedig a népek együttélésében. Bizonyos, hogy ez sok esetben tévedés volt. Ha a vadásznépek annak az intelligenciának egy töredékét, amelyet a vadászterületekért folytatott harcban egymás kölcsönös agyonverésére fordítottak, arra használhatták volna fel, hogy megvalósítsák a vadászatról a legeltető gazdaságra való előrelépést, akkor kiderült volna, hogy a táplálkozási térség hiánya nem más, mint színtiszta őrültség... Az utolsó borzalmas példa arra az őrültségre, amely ezek mögött a dolgok mögött meghúzódik, Hitler Adolf elképzelése, hogy Keleten, példának okáért Ukrajnában kell új életteret hódítania a német nép számára. Ez az őrület számtalan évezreden keresztül tartott. Van -itt azonban egy alapvetően új mozzanat. Az eddigi évezredek során a népek kölcsönösen harcolhattak és nagy arányokban mészárolhatták egymást ennek az őrültségnek a jármában, az emberiség azonban mindezek ellenére életben maradt. Most érkezett el Földünk történetének ahhoz a pillanatához, amidőn a további ragaszkodás ehhez az őrültséghez, halálos . ítéletet jelent az emberiség számára, mégpedig éppen olyan időpontban, amikor az emberiség sokkal gyorsabban szaporodik, mint történelme folyamán bármikor. S ennek ellenére sehol sincs hiány a táplálékot biztosító térségben, ha az emberiség erőit helyesen mozgósítjuk az éhínség leküzdésére. Megvan a lehetőségünk, hogy a Föld történetének olyan korszakába lépjünk, amelyet nem a szegénység, hanem a bőség, sőt a felesleg jellemez. De csak akkor pillanthatjuk meg ezt a paradicsomot és gyermekeink csak akkor élhetnek benne, há sikerül kiirtanunk mipdazt a sok őrültséget, ami évezredek igazi, vagy elképzelt szegénysége idején fejünkben és tudatunk alatt felhalmozódott... Az emberiség ezzel történetének legnagyobb feladatával került szembe... ... honnét vegyék az emberek azt az erőt, az ész, de nem kevésbé a szív erőit, amely — a maga ijesztő ■nagyságában feltárult feladat megoldásához szükséges...? ... A Föld semmiképpen sem válik túl népesedetté:... annak a hat és félmilliárd embernek a számára, aki kettőezerben Földünkön él majd, „játszva” szerezhetünk táplálékot, ha az éhség elleni közös harcra összpontosítjuk a népek erejét. A Föld táplálék tartalékainak csak egy kis részét kell ehhez igénybe venni. Még ha 2000 után kétszer meg is duplázódik a Föld lakossága, akkor is elégséges táplálékot termelhetünk, mégpedig a jelenleg művelhető területeken és a jelenleg ismert módszerekkel ... ... A világűr. meghódítása, abban az értelemben, hogy más bolygókat hódítsunk meg, semmiképpen sem jelentene hozzáj árulást a Föld lakosságának élelmezéséhez, sem ma, sem 2000-ben, de még 2500-ban sem. Feladatunk nem az, hogy más bolygókat hódítsunk meg, hanem az, hogy a saját bolygónkon teremtsünk rendet. Igaz, hogy ez a legnagyobb feladat, amely valaha is két vagy három emberi generáció osztályrésze lett. Ha ezt megoldottuk — de csak ebben az esetben —, lesz meg tobbé-kevésbé a szükséges erkölcsi bizonyítványunk, hogy valamilyen Földünkön kívüli égitesthez és esetleg Holdunkhoz közeledjünk. Van azonban még egy erkölcsi képesítés, amely valamennyi, világűrrel kapcsolatos tervhez szükséges. Komo-. lyan foglalkoznunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a naprendszer Föld nevű bolygója nem az egyetlen égitest, amelyen értelmes lények laknak, és amely űrhajózással foglalkozik. Lehetnek naprendszerünkön kívül számunkra idegen bolygókon is gondolkodó lények, mégpedig olyanok, amelyek lényegesen megelőzhették a mi földi fejlődésünket ... ... Nem volna szabad kinevetni azokat, akik ebben hisznek... Az a reménységünk, hogy az értelem és az őrültség párviadala, amelynek most tanúi vagyunk, az értelem javára dől majd el, nagyon gyenge lábon áll, ha a hit erői nem volnáhak szövetségben az értelem erőivel. A Keresztyén mint keresztyén, örvendhet annak, hogy most végre komolyan veheti és követheti Krisztus tanait úgy, amint a Hegyibeszéd hirdeti, másrészt' viszont ezek a tanok döntő segítséget nyújtanak az egész emberiségnek, amikor választania kell a pusztulás és ama új világ között, amely valóságos földi paradicsommá válhat A legszebb azonban, amit a Hegyibeszéd a ma élő emberek és a következő generációk előtt álló problémákkal kapcsolatban mond, a boldogságról szóló egyik ige: „Boldogok a szelídek, mert ők bírják a Földet.” Nem tudjuk — igazán nem tudjuk! —, hogy ez a Föld 2000-ben fennáll-e még, vagy pedig valamilyen gonosz atomjáték ismét életet nem kímél, káosszá változtatja a Föld nevű bolygót. Nem tudjuk — hogy szerényebben fejezzük ki magunkat —, vajoo ez a Föld, ha nem is változtatják vissza halott őspusztasággá, olyan Föld íesz-e 2Q00-ben, amelyen szívesen tartózkodhatunk és amelyen érdemes lesz tartózkodni és élni. Azt meg azután egyáltalán nem is sejthetjük, vajon lesz-e értelme ezt a Földet 2000-ben „bírni”, azaz igazgatósában felelősen részt- venni. De ha van remény, hogy fennmarad a Föld olyannak, amelyen érdemes élni, és vi- lágkormány lesz, amely bírja ezt a Földet abban az értelemben, hogy kezében lesz a Föld igazgatása, — nos, ha mind ezt remélhetjük, aK- kor egy dolog világos: csak a szelídek bírják majd ezt a Földet. ” *