Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Jkt egyfaßatör&mtibßtet Dévai Bíró Dévai Biró Mátyás, a „magyar Luther” nevet az evangéliumi keres ztyénség lényegének megragadásával, külde- téstudata bizonyosságával, életének az evangélium ügyéért való odaszánásával harcolta ki. Harcban « katolicismussai Dévai küzdelmes életét mutatja, hogy csak rövid időt ■félthetett Budán, mint prédikátor, mert csakhamar Kassán támadja a római egyház és a papok bűneit. Tanításában a katolicizmussal szemben hirdeti a hit által való megigazulást, Jézus Krisztus kizárólagos közbenjárói méltóságát, a .hívek egyetemes papságát, az Ürvacsora két szín alatti vételét, a Szentírás főségét, az anyanyelvű istentiszteletet. Ugyanakkor támadta a jócselekedetekben való bizakodást, a szentek segítségül hívását és közbenjárását, a bűnbocsátó leveleket, ereklyéket, búcsújárásokat, a papi rend kiváltságait, a papi hatalmi megnyilvánulásokat és az egyház felett uralkodó pápaságot? Mindezekért Szalaházy Tamás egri püspök közbenjárására 1531. nov. 6-án elfogták és hosszú, szenvedésteljes úton Bécsbe hurcolták. Dévai a bécsi fogságáról azt jegyezte fel, hogy az testi-lelki gyötrelmekkel volt tele. A reformáció legnagyobb üldözője, Faber bécsi püspök többször idézte maga élé, hogy meggyőzze eretneksége felől. De Dévai bátran vitatkozott az inkvizíció minden mesterkedésével szemben. Bécsi fogságából befolyásos pártfogói szabadították ki. Korábbi működési helyén, Budán, Szapolyai János király Vetette fogságba. Erről a fogságáról írta Skarica Máté kö- zelkorú történetíró azt a . legendaszerű történetet, hogy a király kovácsát is Dévai cellájába zárták, azért, mert a király lovában bárt okozott. Mikor a ló meggyógyult, a király a kovácsol szabadon bocsátotta, ez azonban kijelentette, hogy ő Dévaival egy hiten van, amiért vele együtt halált szenvedni is kész, és csak Dévaival hajlandó elhagyni börtönét. Erre azután Dévai is kiszabadulhatott. Irodalmi harca Dévai életében pár évi nyugodtságot jelentett az az időszak, amit Sárváron és a -kötelében levő Üjszigeten tölt- betett Ebben az időben itt működött Erdősi Szilveszter János is, az Újszövetség fordítója. Itt írta meg feleletét Sae- gedí Gergely ferences szerzetes Dévait támadó iratára. Disputatio című latin nyelvű iratában visszautasítja Szegedi teológiai támadását és kifejti Dévai a maga reforI Mátyás, a magyar Lather II. résx mátori tanítását. A könyv neS a szeptemberében maga harmadik része azokat a cikkeket tartalmazza, amelyek felől Dévait bécsi fogságában Faber János püspök kihallgatta: Dévai tollából jelent meg az első magyar olvasókönyv Ortographia Ungarica címen, 1538-ban. A következő évben jelent meg az újszigeti nyomdában Szilveszter nyelvtana, 1541-ben pedig újszövetségi fordítása; A két szerző három műve között bennső ösz- szefüggés van, mert így akarták a. magyar népet az ige olvasására és megértésére előkészíteni ezeknek a tankönyveknek a megírásával. Ugyancsak a tanítást szolgálja Dévai nagyobb hittani műve, „A tíz parancsolatnak, a hit ágazatinak, a mi atyánknak és a hit pecsétinek röviden való magyarázatja”: Mindezek a művek Dévai korábbi írásaival együtt azt mutatják, hogy ez a hányt- vetett életű ember, amint nyugalmat talál, irodalmi eszközökkel is küzd a reformáció igazságáért: A wittenbergi erőforrás Dévai megírta Sárvárott latin nyelvű műveit, az 1536. év vége felé elindult Witten- bergbe. Valószínűleg ekkor is élvezte Luther és Melanch- thon vendéglátó szeretetét Célja az lehetett, hogy Szegedi Gergely latin nyelvű művének támadására kiadhassa a maga válaszát De valószínű, hogy a magyarországi reformáció sorsát is meghány- ták-vetették Lutherrel és Me- lanchthonnaL Melanchthon 1537. okt. 6-án kelt levelében meleg hangon emlékezik meg Dévairól: „Nagyon kellemes volt számomra a Dévai Mátyással való beszélgetés, mert kiváló hitű, bölcsességű, tu- dományú és kegyességé férfiként ismertem meg őt” A következő nap pedig igen meleg hangú ajánló sorokat küld Melanchthon Magyarországra Dévai érdekében? Dévai újabb wittenbergi útja 1541-re esik. A közbeeső négy évet Sárvárott, Üjszigeten, Szikszón és még sok más helyen töltötte. Azonban 1541. tavaszán három basa. indult erős hadsereggel Magyarország ellen, majd ennek az évSzolimán szultán is megjelent Magyarországon és elfoglalta Budavárát; Mind a török, mind a hazai katolicizmus által teremtett keserves helyzetbem Dévai újra Wittenberg- ben keresett menedéket; 1541. déc 28-án Melanchthon égjük levelében azt írja: „Van nálunk néhány magyar, akiket a kegyetlenség kiűzött hazájukból; Ezek közt van Dévai Mátyás, becsült, tekintélyes és tudós férfiú.” Dévai újabb wittenbergi időzése alatt sokszor megfordult Luther házában, s erre az időre tehető az, amiről Luther így irt, hogy Dévai „asztaltársa” volt. Luther vele küldött Magyar- országra egy sajátkezű rövid írást az Ürvacsora kérdésében; Ezután újra Magyarországon hirdeti az igét Dévai. Var lószinűleg debreceni lelkészként fejezhette be pályáját 1544 vagy 1545 táján? Luther és Dévai Á Felvidékről panaszlevelet írtak Lutherhez Dévai ellem, hogy nem követi mindenben Luther úrvacsora-tanát. Luther válaszában azt írja többek között: „Amit Dévai Mátyásról írtok, azon nagyon csodálkoztam, mivel neki nálunk is annyira jó hírneve van, hogy nekem magamnak is nehéz hinnem írástoknak”. Nemcsak Luthernek volt ilyen kedvező véleménye Dévairól, hanem Dévai is nagy tisztelettel beszélt mesteréről, Lutherről? Amikor például Dévai Szegedi Gergellyel vitatkozik, ezt írja: „A római szék az az északi szél, amelyből a kegyességnek minden romlása és a gonoszok annyi ékes faj- zata ered.-:: Amaz egy Luther, ez a mind kegyességére, mind kiváló műveltségére nézve tiszteletreméltó ember nem tetszik nektek, mivel saját színeitekkel festett le titeket.” A katolikus ellenfelek Is, mint pl. Telegdi Miklós, Dévait tekintették a lutheri reformáció magyarországi úttörőjének. A nép is szeretetébe fogadta Dévait s nemhiába foglalta így énekbe nevét: „Magyar nyelven Mátyás vala a prédikátor”? Dr. Ottlyk Ernő Egy methodista lelkes* bátor magatartása New Orteansban egy Foreman nevű methodista lelkész minden fenyegetéssel, gyaláz- kodással és tettlegességgel dacolva, visszavitte 5 éves kislányát az „integrált” iskolába. Ö volt az első fehér ember, aki erre a lépésre vállalkozott de bátor cselekedete fordulópontot jelentett az ottani iskolai válságban. Néhány nappal később ugyanis már tíz fehér gyermek tért vissza az iskolába. Foreman lelkész kijelentette, hogy csupán jogaival él, amikor gyermekét úgy neveli, ahogy azt helyesnek tartja? LEVÉL AZ IGEHIRDETÉSRŐL iií? Az egyház mar egyszer „néma kutyává” lett. És ezért országot és embereket vesztettünk. Végső alapon nem Hitler Adolf és nácizmusa tették tönkre az országot, és remeg- tették meg alapjaiban a világot, a hallgató egyház kontó' jára kell ezt írni. Lehet-e ez a, kontó tovább terhelhető? Nem kellene majd „azon a napon ennek elhangzania: „Számon- kérem a vért és a könnyet, sőt a keresztyén kezektől megölt teremtményeimet is”? Hát csakugyan nem. akarunk tanulni a múltból? Hát nem akarjuk meglátni mi, keresztyének, amit elsősorban nekünk kellene látnunk? És amit a „nem-keresztyének” már ugyancsak látnak, hogy ti. 1945, augusztus 6-tól egy teljességgel más világhelyzet következett be a hatalmi probléma vonatkozásában? Megint hátrafelé kell sántikálnunk, mint már oly sok kérdésben, melyek felett az egyház némán átsiklott és nem ragadta meg azokat, jóllehet ízig-vérig ember-kérdések voltak, hogy azután utólag mondja: „Voltadképpen ki kellett volna, nyitni a szánkat”? Ügy járjunk megint, hogy csak utólag szólunk, mint a zsidókérdésben és a koncentrációs táborok kérdésében. Megengedi-c még Isten mégegyszer az egyháznak hogy utólag mondja: „Mi ezt nem akartuk, mi erről nem tudtunk?" Ha a, nyugati újságok az atomtémát szándékosan elhallgatják, vagy elbagatellizálják, nem, az egyház kötelessége-e még inkább, hogy ne hallgasson, hanem az élő és nyomtatott szó által figyelmeztessen a veszedelemre. Azonban nem azért, hogy aggodalmaskodást keltsen, hanem azért, hogy arra. mutasson rá, Akiért tiltakozunk az atombomba bevetése, de még az azzal való megfélemlítés ellen is, Áléiért ezt az ördög eszközét elutasítjuk és elátkozzuk. Sző sem lehet arról, hogy ez csupán az ember magán vagy személyes véleményére tartozik, hogy ez csak egy „akadémikus ügy”, melynek semmi köze a realitásokhoz, igenis, itt minden és mindenki kockára kerül. Ezért kell mindenkit figyelmeztetni. Prédikációinkban nem a mi magánvéleményünkről van szó, vagy arról, hogy mi a mi, „nézetünk’, melyet „a gyülekezetre, mint egyedül boldogítót rá akarunk kényszeríteni'. Mi ugyanis nem tudunk kényszeríteni. Nem, vagyunk varázslók, csak tovább mondhatjuk azt, amit előbb nekünk mondtak. És ha ez ellentmondást vált ki a hallgatóból, csak egyet kérhetünk, vizsgálja meg a Szentirásban, hogy a Szentírás alapján lehetne vagy kell-e ellentmondania? Hadd idézzek például Krisztus Egyesült Egyháza óberlini (Ohio) 1959. július elején tartott zsinatának egyik döntéséből: „A katonai igazság a mi időnkben, a rakéták és megaton-fegyverek idejében az, hogy sem Nyugat-Berlin, sem Quetnoy, sem bármely hely szabadsága ezen a földön nem biztosítható azáltal, hogy a háború eszközéhez nyúlnak, ezzel csak megsemmisíteni lehet ezeket a helyeket és velük a még megmaradó világ tekintélyes részét. A politikai igazság az, hogy az agresszív fenyegetésekre csak fáradhatatlan és okos tárgyalásokkal lehet felelni, melyek abból a meggyőződésből erednek, hogy semmiféle erö- ssakmegoldás nem vezethet célra, és hogy egyetlen járható út a béke útja, az adottságok okosabb kihasználása és a kölcsönösségre való készség. Az evangéliumi igazság az, hogy csak az áldozatkész és békáiéként) szeretet, amilyen Krisztusban jelent meg, alapozza. meg a békét, amelyre az emberek vágyódnak Számomra és hivataltársaim számára megfoghatatlan, hogy az a hang, amely pedtg széles e világ keresztyénségének ét vezető politikusokmak is hangja, botránkozást kelt tikicár, ha az a mi prédikációnkban hangzik. Hiszen a Szenfírás igéje a mi forrásunk és a Szentirás alapján mi mást nem mondhatunk. Olyan ez, mintha, az ember már azon ts megbotránkozna, ha az ötödik parancsolatot (Ne ölj) nyilvánosan kifüggesztenénk. A levél ezután a védkötele- zettség, illetve a védkötelezett* ség megtagadásáról szót Befejezésül ez áll: Az egészről még sokat le* hetne elmondani, szívesek, va* gyv.nk önnel e kérdésekről beszélgetni akár önnél, az otthonában, akár valamelyik lelkésznél. Kérem, közölje velünk. hol és mikor megfelelő ez önnek. Szívélyes üdvözlettel. E. B. Jubileumi ünnep a Diósgyőri Vasgyárban Á vasgyári templom mély- zengésü harangja november 13-án, Luther Márton születésnapjához legközelebb eső vasárnapon hálaadásra hívta egybe az egyházközség népét. A templomalapkő letételének 25 éves jubileumát ünnepelték. Igen. Azt, hogy az alig önállósult gyülekezet nagy vállalkozást kezdett 1935 őszén. Az evangéliumi nagyotakarás, az egyházszeretet Isten dicsőségére, a hívek otthonául egy olyan templomot tervezett meg, mely külsejével, bástyaszerű tornyával és zömök testével igazi „Erős vár”, — s büszkesége nemcsak a vasgyáriaknak, hanem egész országos egyházunknak is. Ezen a vasárnapon emlékeztek a templomépítő elődökről, az első megválasztott, de még beiktatása előtt fiatalon elhunyt lelkipásztorról, Topscher Zoltánról, akinek vágyálma volt ez a templom, de ennek szószékén és oltára előtt nem is szolgálhatott. A most szolgáló lelkész elmondotta, hogy 25 esztendő viszontagságai között csodálatosan megmaradt ez a szép templom. Csak a palatetőzetét kellett megújítani. A közeli gyár oxidáló hatása és a palafedés természetéből adódó lazulások beázásokat idéztek elő. Az utóbbi időben mind nagyobb gondja volt az egyházközségnek a tetőjavítás, mégis mindig csak egy-egy kisebb részt, tudtak mentesíteni a beázásoktól. Sokszor maguk a presbiterek ereszkedtek ki a tetőre s végeztek ideiglenes javítást. A jubileumra a Gyülekezeti Segély 8000 Ft-os kerületi juttatása és 106 családnak 7000 Ft-nyi adakozása lehetővé tette, hogy a tetőátrakáson felül a templom csatoraázatát is megújították. Szólt a lelkész arról is, hogy szórvány Borsod-Hevesi egyházmegyénkben sorra-rendre újulnak meg a templomok, parochiák. A vasgyári templomrenoválást már megelőzte és követi több hasonló munka. Az egyházmegye esperese azt a célt tűzte maga elé, hogy minden évben összpontosítja az anyagi erőforrásokat, nagyobbmérvű segítséget nyújt valamelyik gyű* lekezetnek, hogy aztán a megsegített egyházközség is támogatója legyen nagy feladatok előtt álló más egyházközségeiének. A Jubileumi ünnep szolgálatait Szabó József ny. püspök, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese végezte. Délelőtt János evang. 2,13.—17. alapján hirdette az Igéi A gyülekezet egy volt nemcsak a hálaadásban, hanem á bűnbánatban is. A hívek tömött sorokban járultak az Üt szent oltárához, hogy megtapasztalják a bűnbocsánat valóságát. Az ünnepi közgyűlésen részt vett és felszólalt a különböző felekezetek több lelkésze. Műiden köszöntés hangsúlyozta, hogy együtt kell dolgoznunk szeretetben, egymás megbecsülésében. Ügy érezzük, erre ä vasgyárban a múltnak szép hagyományai és a jelennek jé példái is buzdítanak. Délután szeretetvendégség* nek gazdag asztala mellett „Evangélikus világszemlét^ nyújtott Szabó József ny. püs* pök, a gyülekezet tagjai pedig különböző műsorszámokkal emelték az együttlét lelki él* menyét P. R 1 .................. ■ Lu ther Hitvallás! Irata: A SCHMALKALDEN! CIKKEK Luther: KIS KÁTÉJA Luther: NAGT KÄTßJA tanításait tartalmazza AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVALLÁS! IRATAI II. kötet Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII. Puskin utca 12. Ara: 45,— Ft. Ingerülten válaszolt: — Valakinek karácsonyeste Is vezetnie kell a buszt, nem? Valójában utált otthon lenini. Az asszony segítséget vár? körülötte sürög-forog, rámoso- íyog. A két gyerek nyaggatja, hogy játsszon velük. És karácsony! Csupa érzelmesség, meghatottság, fennkölt szavak? szeretet, miegymás. Beleborzadt. Reggel, a Mátra irányában zsúfolt volt a kocsija, de este, visszafelé, üresen jött. Még a (kalauz is ott maradt, engedélyt kapott rá, mert odavalósi. Eleinte bekapcsolta a rádiót de hamar ráunt. Nem gondolt semmire. Lassan hajtott, óvatosan, mert enyhe fagy szaladt előtte az úton. Esteledett. Hirtelen harangszó ütötte jneg a fülét — Az asszony biztosan bőg — gondolta Dühösen legyintett s egy pillanatra elengedte a kormányt A kocsi megcsúszott. Hirtelen fékezett: keresztbe fordult az úton és megállt. A reflektor a végtelen fenyőerdőre meredt. Középen, elől, hatalmas fenyőfa állt, feldíszítve, mint egy csillogó óriás karácsonyig* Ezt szokatlannak találta és felrántva az ajtót, kiszállt A vastag, puha havon hangtalanul közelített A levegő tiszta volt mint kemény fagyban, de nem fázott, sőt, úgy érezte, kellemes meleg van. A fa előtt fiatal nő állt, nála jó fejjel magasabb. — Szép — állapítota meg magában és csettintett is hozzá. — Remélem, elkísér — mormogta. — Ameddig él — mondta a nő és rámosolygott. Hirtelen levette szemét a nőről, maga sem tudta miért Mire visszanézett, a nő helyén komoly férfi állt: éppoly magas és az arcvonásai azonosak; — Maga kicsoda? — kérdezte. — Én az élet vagyok — felelte a férfi és a végtelenül magas, csillogó karácsonyfához fordult. Egy felső ágat magrázott: naptárlapok hullottak róla, mint ősszel a lomb. Mire visszafordult, fehér szakálla nőtt, arcvonásai — melyek cseppet sem változtak — megráncosodtak. Vonásain pillanatonként cserélődött, de olykor egymásba is olvadt öröm és bánat, fiatalság és öregség, értelem és érzelem. — Mit akar totem? — fcésv 3Cáin kardejmrtifÁfa dezte a folyton változó és mégis mindig azonos alaktól. — Semmit. De egyszer találkoznia kellett velem. Úgyis együtt járjuk az utat mindig. Most nézzen végre a szemembe. — Mit akar tőlem? — kérdezte ismét riadtan, de engedelmeskedett. Bár az alak jóval magasabb volt nála, könnyedén a szemébe nézhetett A felesége nézett vissza rá. — Elkerülhetsz — mondta a különös alak hangján —, de mégis mindig veled vagyok. Bánthatsz, de közös az életünk. Szeretlek. — Hagyj! — kiáltotta, de az asszony folytatta. — Mostantól kezdve bélyeg leszek a telkeden, égetni fogom és felelősnek érzed magad. Bocsáss meg érte, én nem erőszakoskodom, de ennek így kell lennie. Keze ökölbe szorult, arrafelé sújtott, de valami, vagy valaki visszatartotta. Tekintete a fia szemébe kapcsolódott '*•* -Sesnoft Isoböbö hrsszád; hagyj! — üvöltötte ismét — De, az apám vagy. Az emlékedet magamban hordozom, akár akarod, akár nem. Az üres karácsonyokét is. — Felnevellek, mit akarsz még? — Iskolába járatsz, jóillemre megtanítasz, de ember csak a magam emberségéből leszek; S ez fájni fog néked. Mostantól kezdve bélyeg leszek a telkeden, égetni fogom és felelősnek érzed magad. Lánya szelíd tekintete nézett rá. — Sajnállak, apám. Én díszítettem a karácsonjfát magamnak, az ajándékot is én tettem alá. Sosem tudod meg, milyen öröm lett volna örömöt szerezni! Gúnyosan felkacagott: Ugyan? Ostobaság! — Lehet, hogy azt hiszed. Nincs igazad és talán sosem tudod meg, mennyire nines igazad. Én felnövök, asszony leszek, életet adok és boldog leszek. — Nekem mindegy! — Nem mindegy. Mostew£3 kezdve bélyeg teszek a telkeden. Égetni fogom és te felelősnek érzed magad. Megdörzsölte a szemét: elbágyadt. A folytan változó alak ismét megfordult, a fáról levett egy levelet: furcsa, de a fenyőfáról egy tölgyfalombot. Mikor újra ránézett, a változatlan arcvonások közül öccse szeme fordult felé. — Hogy kerülsz te ide? — (kérdezte meglepetten. — Hozzád jöttem. — De hiszen meghaltál! — Meg — bólintott az alak, s feléje nyújtotta a tölgjfa- lombot. — Ebből fontak koszorút a síromra. Te is ott voltál és büszkén nézted a koporsómat N— Hős voltál. — Te pedig gyilkos Te öltél meg. Megint nevetnie kellett, de csak torz mosolyra tellett az erejéből. — Semmi közöm a halálodhoz. Katona voltál és kész. — Katona voltam és kitört a háború. Te küldtél a frontra, te üzentél háborút te vezényelted a hadseregeket. — Én? — Őszintén elcsodálkozott. -— Én odahaza voltam mindig, untam az asz- szonyt, mint most, untam az érzelmességet mint most és wett»- törődtem sensmveí» eseé most Én nem vagyok oka semminek. Az alak, aki az életnek mondta magát most rá* kacsintott Az arca megrútult — Éppen azért vagy oka; te gaz. És ott megyek mindig melletted, de ha nem fogod a kezemet, nem törődsz ve* lem, megvadulok. Olyan le* szék, mint te. Unom a boldogságot, mint te. Unom az érzelmet, mint te. Unom a felelősséget mint te. Rombo* lök, ölök, mint te. — Ez a te dolgod. Engem hagyj ki a játékból! — Téged? Mostantól fogva bélyeg teszek a telkeden? Égetni fogom és te felelősnek érzed magadat Üjra az öccse nézett rá, dé benne a felesége, a gyermekei? a munkatársai, ezernyi ezer ember. Hátralépett — Nincs menekvés —mondta az alak. — Vagy előttem mégy és a tűz éget téged, vagy én megyeik elől és a tűz vezet A fenyő fénye Id hunyt, fenyő volt újra és nem karácsonyfa. Fázott, Visszament a buszba s továbbindult. De hova érkezett? 2ay básaOS
