Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-18 / 25. szám

Elutazott Prágába a magyarországi egyházak küldöttsége Június 13-án kezdődik a csehszlovák fővárosban az Első Keresztyén Béke-világgyűlés. A gyűlésen a magyarországi pro­testáns egyházak soha nem látott népes küldöttséggel képvisel­tetik magukat. A küldöttség 13-án, kedden teljes számban el­utazott Prágába. A 37 tagú népes küldöttség evangélikus tag­jai: KÁLDY Zoltán püspök, dr. OTTLYK Ernő, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja, dr. PÄLFY Miklós, az Evangé­likus Teológiai Akadémia prodékánja, HARKÁNYI László, az Egyetemes Egyház főtitkárhelyettese, HALÁSZ Béla, a veszp­rémi egyházmegye esperese, VIRÄGH Gyula, a borsod-hevesi egyházmegye esperese, WELTLER Rezső, a győr-soproni egy­házmegye esperese, RÉDEY Pál budapesti lelkész, GÁDOR András budapesti lelkész, az Evangélikus Elet felelős szer­kesztője. A magyarországi küldöttség és benne evangélikus egy­házunk képviselői számára ezúton is jó munkálkodást kívá­INDONÉZIA gz&aftws Jubileumának meg Ünneplésére készül Szumátrá- ban az indonéziai Batak- yház. E szigetvilágnak ez a yobb lutheránus egy- Husz éve önálló. Ma iftnintegy 740 000 tagja van. Az egyház vezetősége felkérte Sukamo indonéz államfőt, hogy a Tarutungban, október 7-én tartandó jubileumi ün­nepségen tartson beszédet. Az egyházi világszervezetek és több egyház képviselői is részt szándékoznak venni vendégként az ünnepségeken. Kubában teljes a Havanna (ADN) Az egész kubai nép által hazafinak el­ismert Páter Sardinas egy televíziós beszédében kijelen­tette: Mindenki meggyőződ­het arról, hogy Kubában tel­jes a vallásszabadság! Páter Sardinas a Batista- fliktatúra alatt csaknem két évet töltött együtt a forradal­mi hadsereggel a Sierra Mastra-ban. Elmondotta nyi­vallássxabadság latkozatábam. azt is, hogy per­sze logikus és helyes, hogy a forradalmi kormány kiutasít­ja azokat az ellen forradalmár papokat, akik Franco-Spa- nyolországból jöttek, hogy a forradalom ellen működjenek. Páter Sardinas szerint az ösz- szes papból mintegy 4Ö0 a fallangista papok száma Kubában. Alexej patriarcha dr. Martin Niemöllemek, a hessen-nassaui egyházelnök- nek és dr. Hanfried Krüger- nek, a Frankfurt am maini Ökumenikus Központ vezető­jének a Szent Vladimír egy­házi érdemrendet adományoz­ta. A két német vezető egy­házi férfiú nemrég tért visz- sza látogató körútjáról, ami­kor is felkeresték a moszkvai patriarchátust, az arméniai egyházat, a moszkvai baptis­ta-tanácsot és a Szovjetunió­beli Lett Lutheránus Egyhá­zat. A Délafrikai Methodista Egyház felhívással fordult országa kormányához, és ebben java­solta, hogy a faji szakadékot olyan közös tárgyalások út­ján hidalják át, melyben va­lamennyi népcsoport képvi­selője részt venne. A kor­mány a javaslatot elutasítot­ta. A kormány egyik szóvivő­je azt vetette a javaslat szer­zőinek a szemére, hogy „alá­ássák a kormánynak a fehér ember érdekében folytatott politikáját és annak jogossá­gát”, IMÁDKOZZUNK Hálaadással és könyörgéssel emlékezünk meg Előtted a Prágai Keresztyén Béke-világgyűlésről, amelynek munkája most folyik. Megköszönjük Neked azokat a hivő keresztyén egyénisé­geket, akik ezt a tervet évekkel ezelőtt szívükre és vállukra vették, és sok félreértést is vállalva, megérlelték. A Te mun­kád volt, ahogyan ez a gondolat túlgyürüzött a kezdeti fokon, s elért Keleten és Nyugaton számos egyházat és keresztyén személyt. Neked köszönjük az előkészítés fáradozását, a sok egyéni és közös munkát, a szervezést, a teológiai tanulmányo­zást, gyülekezeteink tájékoztatását. Köszönjük Neked, hogy a mai emberiség legégetőbb kér­déséhez, a béke megvalósításához a Te keresztyén néped is hozzáadhatja a maga erejét. Kicsi erő ez, de ha hiszünk abban, hogy a Te erődet is hordozza szavunk és imádságunk, meg­sokszorozódik gyenge erőnk és sokakat elérhet bizonyságté­telünk. Áldd meg azokat, akik most Prágában tanácskoznak. Add nekik Szentlelkedet, hogy a Bibliához való hűséggel, élő ke­resztyén hittel és korunkért érzett felelősséggel, megtalálják azt a teológiai alapot és gyakorlati utat, amellyel hathatósan szolgálhatja egyházad az emberiség ellentétei között a meg­valósítható békét. Őrizd meg őket a szóharcoktól és szólamok­tól, s mutasd meg munkájukban a keresztyén hit józan reali­tását és a közéletre is sugárzó világosságát. Áldd meg közöttük külön is azokat, akiket a mi magyar- országi evangélikus egyházunk küldött a tanácskozásra. Hadd lehessenek híveink békevágyának, a népek és fajok egyenlő­ségének, az emberiség békés együttélésének Tőled tanított képviselői. Alid meg azokat az egyházakat is, amelyek ma még csak távolról figyelik a Prágai Keresztyén Béke-világgyűlés mun­káját. Tedd számukra világossá, hogy a mai időkben a ke­resztyéneknek is mindent meg kell tenniük a népek borzal­massá válható összecsapásának megakadályozására. Es áldd meg gyülekezeteinket, hogy mindaz, ami Prágá­ban elhangzik, elérjen hozzájuk is. Hadd váljék hazánk evan­gélikusai számára személyes kérdéssé a béke ügyének keresz­tyén megítélése és előmozdítása.. Ámen. „És a földön békesség.. „És az angyallal hirtelen mennyei seregek sokasága Jelent meg, akik dicsérték az Istent és ezt mondták: dicsőség a ma­gasságban Istennek, és a földön békesség és az emberek kö­zött jóakarat.” (Lk 2, 13—14.) Nem tévedésből csendül fel a nyár elején a karácsonyi Ige és nem is azért szól, hogy ka­rácsonyi hangulatba ringasson bennünket, hanem az ad idő­szerűséget néki, hogy a pár nap múlva Prágában összeülő Első Keresztyén Béke-világgyűlés össze­foglaló témája ez a ka­rácsonyi Ige lesz: „Es e földön békesség!” A világ minden részéből, Európából, Ázsiából, Afri­kából és Ausztráliából sok száz keresztyén lelkész, professzor és világi ember jön össze, hogy a világtör­ténelemben először kísé­reljen meg egyetemes ke­resztyén állásfoglalást a háború ellen és a béke mellett. Arra törekszenek, hogy az első karácsony­kor elhangzott mennyei üzenet ne maradjon a ka­rácsonyi ünnepek hangu­latos világában, hanem valósuljon a hétköznapo­kon, az emberek szívében és a népek közösségében. Azt akarja elérni ez a konfe­rencia, hogy a keresztyén egy­házak ne csak külön-külön, hanem együttesen és egyértel­műen ítéljék el a háborút és munkálják a békés jövendőt minden jóakaratú emberrel együtt. De lehetséges-e ilyen béke a földön? Lehet-e ilyen célt az embereknek maguk elé tűz­niük? Nem kergetnek-e vágy­álmokat azok a keresztyén em­berek, akik a nemkeresztyé­nekkel együtt munkálkodnak azért, hogy legyen ilyen béke? Egyáltalában mit tehetünk mi keresztyének ezért a békéért az imádságainkon kívül? Ép­pen ezekre a kérdésekre ad fe­leletet a karácsonyi angyalok éneke: „Dicsőség a magasság­ban Istennek és a földön bé­kesség és az emberek között jóakarat’. Az angyali ének elsősorban azt juttatja kifejezésre, hogy Isten a béke Istene, nemcsak olyan értelemben, hogy benne teljes és tökéletes harmónia van, hanem úgy is, hogy Ö akarja a békét. És ez az alapja és indító rugója a keresztyé­nek békeszerző munkájának. A béke Istene karácsony­kor nem ítélettel, hanem kegyelemmel, nem minde­nen uralkodó erejével, ha­nem szolgálattal, nem a bűnös világ elleni harccal, hanem szive egész szerete- tével fordult Jézus Krisz­tusban a világ felé. Így is mondhatjuk összefoglaló- lag: békével jelent meg a világban. Pál apostol ezt így mondja: „Isten volt az, Aki a Krisztus­ban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván né­kik bűneiket” — ugyancsak Pál mondja: „Tetszett az Atyának..., hogy <3 általa békéltessen meg minket ma­gával békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által.” Mindez azt jelenti, hogy Isten többé nem ellene van az embernek, hanem Jézus Krisztusban mel­lette és nála van, érte cse­lekszik, neki segít, öt menti és életre viszi. Eb­ben a tényben benne fog­laltatik, hogy a béke Is­tene nemcsak akarja, ha­nem ajándékozza is a bé­két és azt győzelemre akarja vinni egyesek és népek életében egyaránt. Isten ellene van minden békétlenségnek, háború­nak. Mindezek helyébe békét ad, hogy az emberiség békében él­jen, békében dolgozzék és bé­kében dicsérje öt. Istennek ez a békeakarata és békeajándé­ka különösen most az atom­korszak küszöbén kimondha­tatlanul nagy ajándék. És arra kötelez bennünket, hogy mi is Isten szemével nézzünk a bé­kére és háborúra és éljünk a béke ajándékával. De milyen békéről szól az angyali ének és milyen békét ajándékoz nékünk az Isten? Sokan vannak a keresztyének között, akik azt vallják, hogy a karácsonyi angyalok éneké­ben meghirdetett béke, csak arra vonatkozik, hogy a bű­neiből megtért és bűnbocsána­tot nyert embernek békessége van Istennel. Tehát az Isten békéje nem más, mint meg- békéltség Isten és a hivő em­ber között. Mások viszont azt mondják, hogy a karácsonyi béke csak a keresztyén embe­reknek adatott és ők, mint Is­ten kiváltságosai élnek abbán. Ismét mások azt mondják, hogy rajongó mindenki, aki a karácsonykor meghirdetett bé­két itt a földön keresi, mert itt csak békétlenség, megnem- értés és szeretetlenség van és amíg a világ áll, ezeken a béke nem tud győzedelmeskedni. Ellenben ez a béke majd „oda­át?:, az örökélet világában lesz a miénk. Mondjuk meg boldogan, hogy valóban igen nagy aján­déka Istennek a bűnbocsánat békessége. Boldog érzés tudni, hogy a bűn immár nem vá­laszt el bennünket Istentől, Jé­zus Krisztus által közösségben lehetünk vele és ö atyai sze­retettel ölel bennünket magá­hoz. Abban is jó bizonyosak­nak lennünk, hogy Istennél Jézus Krisztus érdeméért, örök béke vár reánk, amelyet nem fog megzavarni sem bűn, sem könny, sem halál. Azt is jó tudni, hogy a keresztyének valóban békességre hívattak el abban a világban. Mégis megszűkítik az angyalok énekének békességre vo­natkozó üzenetét azok, akik azt egyszerűen az Is­tennel való megbékéltség- re, vagy az örökélet béké­jére vonatkoztatják, vagy úgy tekintenek rá, mint ami a keresztyéneknek ki­váltságos tulajdona. Az a béke, amelyet az első ka­rácsonykor az angyalok meghirdettek, nem pusztán az érzelem dolga, nem is kizárólag az ember belső nyugalma, hanem olyan ajándék, amelyhez hozzá­tartozik a zavartalan élet, a jólét, az egészség, a biz­tonság, a rendezett életkö­rülmények, a megelége­dettség, a békés munka, általában olyan életforma, amelyben az emberek töb­bé nem egymás ellen, ha­nem egymással és egy­másért élnek és felszaba­dultak arra, hogy segítsék és támogassák egymást. Az a béke, amit az Isten ad, olyan állapotot teremt, amelyben „kint és bent” is béke van. Ez a béke pedig nemcsak a kevés kiváltságosnak adatik, mert a karácsonyi üzenet „az egész népnek öröme”-t akar hozni és Isten „jó akarata” minden embernek szól. A bűnbocsánat békessége kétségtelenül csak élő hitben adatik, de az a béke, amelyhez hozzátartozik a kenyér, a bé­kés otthonba biztonság és a fé­lelem nélküli élet, minden em~: bér számára ajándékoztatik. Isten akarja ezt adni kivétel nélkül minden embernek, minden népnek, minden' faj­nak, az egész világnak. Mind­ez abból következik, hogy az angyalok énekében igen hang­súlyos ez a szó: „A földön”. Béke a földön. Tehát nem pusztán a földön túl, hanem itt, ahol születtünk és nevel­kedtünk, ahol dolgozunk, ahol kenyeret eszünk, ahol ottho­naink állnak, ahol annyi szép­ség van és ahol mindezt rövid idő alatt atombombák pusz­títhatnák el, rakéták semmi­síthetnék meg és ahol a puszta életét fenyegeti halálos vesze­delem. Ezen, a sok háborútól véráztatta földön akarja Isten a békét! Arra a kérdésre, hogy ez a béke eluralkodhatik-e az egész világon, akkor felelünk helye­sen, ha előbb megint csak a karácsonyi angyalok énekére gondolunk. Feltűnő, hogy a békére vonatkozó mennyei üzenetet az angyalok éneké­ben Isten magasztalása előzi meg. Az angyalok pedig azért dicsérik Istent, mert nagy és hatalmas, mindenható és sze­rető Isten, Aki a Fiát adta a világ megmentéséért és béké­jéért, Ez az énék arra győz meg bennünket, hogy Isten véghez tudja vinni akaratát a békére vonat­kozólag is. Vagyis nem a bűn hatalmára, az embe­rek békétlenségére kell tekintetünket szögeznünk, hanem Isten erejére, Isten hatalmára, Isten szerete- tére és Isten szándékára. Itt azonban nem állhatunk meg. A béke ugyan Isten aján­déka, de nekünk feladatot je­lent. Bennünket ez az ajándék szolgálatra hív. Isten azt akarja, hogy ez a béke mibennünk és miál­talunk valósuljon meg a világban. Ennek munkálá- sa minden keresztyén em­bernek életfeladata, úgy, ahogy azt Pál apostol mondja: „Törekedjetek igaz­ságra, szeretetre, hitre, békes­ségre, azokkal együtt,, akik se­gítségül hívják az Urat tiszta szívvel.” Ebben az intésben az is bennefoglaltatik, hogy az egyes keresztyéneknek nem elég külön-külön jár­niuk a béke útját, hanem együtt kell haladniuk és együtt kell mindent elkö­vetniük egy fegyver nél­küli világ megteremté­séért. Ezt látták meg a Prágai Keresztyén Béke- konferencia vezetői, ami­kor arra vállalkoztak, hogy összehívják az Első Ke­resztyén Béke-világgyü- lést. Hisszük, hogy ezen a konfe­rencián megszületik egy olyan egyértelmű keresztyén állás­foglalás a béke, az általános leszerelés és a népek békés együttélése ügyében, amely serkenteni fogja azokat az egyházakat is, amelyek most még nem lesznek jelen Prágá­ban. Kérjük gyülekezeteinket: imádkozzanak az Első Ke­resztyén Béke-világgyűlésért, annak eredményes munká­jáért, hogy valóban dicső­ség ■ származzék abbói Isten­nek és az egész emberiségnek olyan java, amelyet Isten akar embereken keresztül néki adni. Imádkozzanak azért, hogy idehaza, Magyarorszá­gon, és az egész világon, a ke­resztyén emberek a hit csele­kedeteiben adjanak visszhan­got a karácsonyi angyalok éne­kére: „És a földön békesség és az emberek között jóakarat”. Káldy Zoltán Szeretet — megbocsátás A- mai vasárnapra rendelt igék közül az egyik érdeke­sen és világosan két dologra tanít: Az egyik az, hogy a keresz­tyén életnek legfőbb értelme a szeretet. Mégpedig az a sze­retet, melyet Jézus Krisztus hozott közénk. A mai ember sokféle köte­lékből szabadult feL Megsza­badult többek között a cere­móniák megkötöttségéből. Tudjuk, hogy vannak, akik eddig még nem jutottak ej. de jó úton vannak ők is! Még századunk elején is ott tartott az emberiség, hogy kü­lönféle dogmák ruhájával ta­karták el Jézust. Még ezelőtt harminc évvel is sokféle szer« tartás kötelékeivel kötözték le Jézust. Szentképet csináltak a Megváltóból. És az emberek nagy része megelégedett azzal, hagy a dogmát, szertartást és a szentképet imádja. Miköz­ben ezzel voltak elfoglalva a farizeus lelkű emberek, volt idejük világégést és vérözönt felidézni. Ma már ettől meg­szabadultunk. A lényeg az, hogy az élet legfőbb értelme a szeretet! Most Jézus újra tanitgatja a keresztyénséget a szeretet ál­tal embernek lenni! A másik az, hogy a keresz­tyén ember nem élhet megbo­csátás és jóakarat nélkül! Ma felemeli Jézus a szavát és így tanit: Egy hitelezőnek két adósa volt, az egyik adós volt ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengede!... A ke­resztyén ember nem élhet megbocsátás nélkül! Valahányszor kicsinyes ér­dekektől, gondolatoktól, tö­rekvésektől vezettetve cselek­szünk és haragszunk, nem va­gyunk Isten gyermekei. A megbocsátáshoz hozzá tartozik a jóakarat, a jónak szeretete, az emberek segítése, a közügy felkarolása és támogatása. Sokan mondják, hogy mind­ez az újságunkban szép, a szószéken jó ilyeneket hall­gatni, de ha minden erőnket megfeszítjük, akkor sem tud­juk megvalósítani. Nem is csak a maguk ere­jére vagyunk hagyatva! Mert az valóban nem elég. A villa­mos megáll a Körúton, ha kikapcsoljuk az áramot, az égő sem világít, ha nincs ben­ne az áramkörben. Életünket a Jézus Krisztus szeretetének áramkörébe kell bekapcsolni, akkor tudunk alázatosan szeretni és jóked­vűen megbocsátani. Tudjuk, hogy Isten is szeret minket és megbocsát nekünk! Fülöp Dezső -

Next

/
Oldalképek
Tartalom