Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-15 / 3. szám
Ä vallási helyzet Svédországban NiemöIIer tiltakozik a kéke híveinek üldözése ellen Svédországról azt tanultuk, s újra és újra azt halljuk, hogy „tiszta evangélikus ország”. Érdekes azonban látni, hogy ebben a „tiszta evangélikus ország”-ban, hogyan szövődik össze az egyház és az állam. Ezt már maga a svédországi egyház neve is kifejezésre juttatja: „Svéd Államegyház”. Ha valaki Svédországban *— akkor is, ha az illető baptista, methodista, vagy a misz- sziói egyház tagja — házasságkötésénél az egyházi esküvőt nem akarja mellőzni, annak még nem is olyan régen, fel kellett keresnie a svéd egyház helyi lelkészét, akinek istentiszteleteit nem is látogatta és akihez, semmi közvetlen kapcsolat nem kötötte. Erre volt kényszerítve, mert saját prédikátorának, -vagy lelkészének 1952-ig törvényesen érvényes esketést nem volt szabad elvégeznie. Ha az illető nem akart egvházi esküvőt, akkor is a svéd egyház lelkészéhez kellett mennie, mert a polgári házasságkötés is a svéd egvház lelkészének kiváltsága volt. Ez a más egyházak iránti türelmetlenség az egyház és állam fent említett szoros ösz- szefonódásából következett és meg volt annak a történelmi gyökere. Nem véletlen, hogy a svéd nemzeti állam megszületésének órája egybeesett az egyház svédországi reformációjával. A Vasa nemzetségből való Gustav Erikson győzelme, amelyet a politikai zavarok viharos évében, 1523- ban a dán uralom felett aratott, egyben a dán királyi házzal szoros kapcsolatban álló katolicizmus ellenfelévé is tette őt. A Wittenbergben iskolázott svéd reformátor és bibliafordító, Olaf Petri támogatásával a lutheri jellegű svéd evangélikus egyházat beillesztette a maga állampoliti- bai rendszerébe. Innét a magyarázat, hogy a svéd egyház lelkésze egyben az állami anyakönyvi hivatal tisztviselője is, s az ő jogköre a „népkönyv”-vezetés, (anyakönyv-vezetés). A svéd egyház a maga híveire, már az újszülöttekre is kiveti az egyháza adót és beköveteli azt minden svéd polgártól, függetlenül annak vallási hova- tartozandóságától, vagy világnézetétől. Egyházi adófizetésre kötelezettek a svéd egyház számára a szabadegyházak tagjai is, akik a múlt század utolsó harmadában terjedtek el az országban. Egyik legjelentősebb vallási közösség tagjainak száma és szociális — és kulturális tevékenységénél fogva a Misz- sziói Egyház. Ennek gyülekezetei a Svéd Missziói Szövetségbe tömörülnek. * A SZEMÉLYES DÖNTÉS SZEREPE A Missziói Egyház mindmáig nem kíván semmiféle kötött hitvallást, hanem a Szentírás tanulmányozása révén a hitkérdések személyes megértésének és a személyes döntésnek ad tág teret. A gyülekezetekben, melyek magukat a Krisztusért való életközösségnek' tekintik, a legkülönböző kegyességi megnyilvánulásokat elismerik és gyakorolják. A keresztség kérdésében ez csakúgy érvényes, mint az úrvacsorái közösségben, melyben mindenki részt vehet, ha tanúbizonvságot tud tenni a Krisztus által hozott üdvösségről. Az az ellentét, amely az Államegyház és a Missziói Egyház között — az utóbbi keletkezésekor és elterjedésekor is fennállott, ma már alapjában felengedett, eltekintve helyileg megjelölhető területektől — amilyen többé-kevésbé Nyugat-Svédországban Göteborg és környéke, ahol a népegyházi körök magukat Henrich Schartaunak, a hatalmas szavú prédikátornak és lelki- pásztornak 120 évre visszanyúló hatására, ortodox lutheránusoknak tekintik. A többi szabadegyház és missziói szövetség a svéd államegyházzal gyakorolja az egyre gyakoribb allianz-közösséget. Egyre inkább szokássá left. hogv különleges alkalmakkor a lelkészek kölcsönösen a másik fele- ke^et templomában prédikálnak. A LELKÉSZ MINT ANYAKÖNYVI-HÍV AT ALI TISZTVISELŐ Nem kétséges, hogy az 1952- ben hozott törvény a vallási közösségek egyenjogúságáról hasznos volt az egyházak közötti együtműködés szempontjából. Ezzel a törvénnyel nyílott út Svédországban a nagyobb vallásszabadság felé. 1952. január 2. óta a svéd egyházból való kilépés akkor is lehetséges, ha a kilépő valamelyik atheista csoporthoz akar csatlakozni. Az egvházi esketés jogát a többi felekezet lelkészére is kiterjesztették. Az ország elemi iskolai tanítói — akiknek munkaköréhez tartozott a vallásoktatás is — elnyerték azt a lehetőséget, hogy hivatásukban akkor is megmaradhatnak, ha a svéd egyházból kilépnek. Ugyanez érvényes a miniszterek többségére is. Nem érvényes azonban a királyra. A katolikus egvház taglétszáma Svédországban a kontinensről történt emigráció révén 30 ezerre emelkedett. Egy kis sereg lelkész, élükön a püspök — koadiutorral — gondozza őket. 350 év után- nyerte el a katolikus egyház újra azt a jogot, hogy kolostorai lehessenek Svédországban. A svéd polgároknak kevesebb mint fél százaléka tartozik a római katolikus egyházhoz. működési lehetőségeik korlátozottak. Az 1952. évi törvény ellenére a rég megszokott módon a svéd államegyház lelkésze végzi a „nép- könyv-vezetést” és mint a harcias XII. Károly napjaiban, fizet ma is mindenki a svéd egyháznak egyházadót, azzal az engedménnyel, hogy az államegyházhoz nem tartozókat törvény alapján 40 százaléktól Való mérséklésben részesítik. Svédországban az állam és az egyház összefonódása abban is kifejeződik, hogy kimondottan egyházi kérdésekben az országgyűlés dönt. Szükséges ugyan a püspökökből, lelkészekből és gyülekezeti tagokból álló nemzeti zsinatnak, mint a svéd egyház ksgfőbb szervének hozzájárulása ahhoz, hogy az ilyen törvény- javaslat törvényerőre emelkedjék, mégis a legutóbbi, az ordináció problémáiéval kapcsolatos belső egyházi nyugtalanságok és feszültségek az államegyház dillemáiát mutatják. Évekig tartó viták után Giertz Bo, az írásaiból nálunk is jólismert götebor^i oüspök ellenkezésével pappá az egyik teológiai fakultás három végzett női hallgatóiát. Az akkor keletkezett be1 ső egvházi ellentét tovább feszül. A egyetemes keresztyén hitvallások Az Ágostai Hitvallás Az Ágostai Hitvallás Apológiája tanításait tartalmazza AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVALLASI IRATAI I. kötet Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIIL, Puskin utca 12. X. em. Ara: 45,— forint Luther Hitvaliásl Irata: A SCIIM ALKALPENI CIKKEK Luther: KIS KÁTÉJA Luther: NAGY KÁTÉJA tanításait tartalmazza AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVALLASI IRATAI II. kötet Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII. Puskin utca 12. Ara: 45,- Ft. 4 Nyugat-Németországban egyre dühödtebben üldözik a béke híveit és azokat, akik ellenzik a bonni kormány háborús politikáját. Az üldözés ellen emelte fel szavát D. Niemöller Márton egyházelnök, a Német Béketársaság elnöke abban az állásfoglalásában, amelyet a Zürichben megjelenő „Zeitdienst” hozott nyilvánosságra. Niemöller többek között ezt mondta: „Szeretném Önöknek elmondani, hogy néhány hónapja, — ha ugyan nem éve — az aggaszt, vajon a mi demokratikus rendünkből nem nő-e maid ki szükségszerűen a diktatórikus kényszer-rendszer és rendetlenség, ha továbbra is a jelenlegi módszereket alkalmazzák nálunk. A döntő pont, amellyel sajnos túl kevesen vannak tisztában, — az ez: Azért büntetnek-e meg valakit, mert az illető a fennálló rend megdöntésére gondol, azt tervezi, arra törekszik; vagy már azért is megbüntetnek-e már valakit nálunk, mert az illető a dolgok jelenlegi rendjét hamisnak, helytelennek és ártalmasnak ítéli?” Schmidt-Clausen lelkész egy interjú során . nyilatkozott a római katolikus egyházhoz való viszony és az egyházi egység kérdésében. Az egyház egységének megvalósulására akkor van a legnagyobb kilátás — mondotta többek között —, ha az egyház kizárólag az igazság szempontját tartja szem előtt. Minden egységre törekvés, mely elsiklik az igazság felett, tisztességtelen, és legfeljebb látszat egységre vezet. Ami az egyházat elválasztja, az az a szakadék, mely az Isten által kijelölt igazság különböző megértése között tátong. Az egyetlen út a szakadék áthidalására, hogy mindkét oldalon á testvérek utáni • érdeklődés a szeretetben történjék, és hogy Isten iránti engedelmességgel ebben a sze- retetben küzdjünk az igazságért. Ezért ma még korai lenne a keresztyének újraegyesülése kérdésében a konkrét feltételekről beszélni. Az egyházaknak először az alapelvekben kellene egymással talál- kozniok. Azokról az akadályokról szólt Schmidt-Clausen lelkész, melyek látása szerint a ke- resztyénség útjában állanak. Ezek dogmatikai, tanbeli kü„Ha az a nézet érvényesül, hogy büntethető már a vélemény, a meggyőződés, a felfogás is, akkor — szerényen szólva — minden demokráciának a végéhez jutottunk. Lehet, hogy nálunk a fejlemények ilyen irányban haladnak; akkor viszont legyen is. meg hozzá a bátorság és mondják meg, hogy a demokrácia valami olyan, ami elviselhetetlenné lett és többé nen) igazolható. A végzetes fejlemények Hitler Adolfnál is a kommunista párt betiltásával kezdődtek, mert meg akarták spórolni, maguknak a fáradságot, hogy bebizonyítsák, miszerint a kommunisták alkotmányellenes tevékenységet folytatnak. Ma újra ugyanezen a vonalon vagyunk. Megbüntetik azokat az embereket, vádat emelnek ellenük, letartóztatják és elítélik őket, akiknek meggyőződése ellenkezik az uralkodó körökével. Ha ez így megy tovább, ez kétségtelenül a demokrácia végét jelenti. És ezt minden elemistának, aki az iskolát befejezi, látnia és meglátnia kellene. lönbségek a következő kérdésekben : 1. A biblia jelentősége és a biblia értelmezése. 2. Az egyház és annak szerepe a megváltásban. 3; Az^ egyház külső vezetése. 4. Szűz Mária és a szentek (A lutheri tanítás is elismeri, Szűz Máriát, mint Jézus anyját, de nem engedi őt mint egyenlő jelentőségű — megváltót — Jézus mellé állítani). 5. A jog jelentősége az egyházban. 6. Az ember együttmunkál- kodásának értékelése az üdv elnyerésében. A Schmidt-Clausen lelkész által felvetett tanbeli , különbségek mélyen abban gyökereznek, hogy helyesen értjük-e, vagy akarjuk-e érteni Istennek a törvényben és evangéliumban, a teljes Szent írásban adott kinyilatkoztatását. A meghirdetett zsinat jelentőségét az egyházak újraegyesülése szem pontjából semmiesetre sem szabad túlértékelnünk. A fcsinat elsősorban és főként a római katolikus egyház belső ügye lesz, aminthogy elsődleges célja is a katolikus belső reform. Ezért sokkal in- káhb kell ezt a zsinatot második vatikáni zsinatSajnos az a politikai butítás* amelyet a mi kormányunk végez, ma oly messzemenően tenyészik, hogy még az „oljos” emberek sem látnak át ezen a csaláson, s ezzel maguk is a demokrácia sírásóivá lesznek* jólehet ők ezt alapjában véve nem akarják. Itt van felvetett kérdésünkre a felelet, melynek „sem szarvai sem fogai” nincsenek. Mindamellett meg van azonban az az előnye, hogy becsületes felelet, amit az ember manapság nem minden a nyilvánosság előtt adott nyilatkozatról állíthat.” « A hesseni egyházéi nőknek — aki egyben a Német Béke- társaságnak is elnöke — ez az állásfoglalása döntő súlyú a Német Béketársaság vezető tagjainak Nyugat-Berlinben történt letartóztatása szempontjából. A letartóztatottak között van H. Búnké újságíró is. a nálunk is ismert „Stimme der Gemeinde” munkatársa, régi tekintélyes brandenburgi lelkészcsalád tagja. nak, nem pedig ökumenikus zsinatnak nevezni. Lapunkban ismételten hírt adtunk árról, hogy más egyházak — ortodox* ókatolikus — sem fűznek a zsinathoz vérmes reményeket. De még a római katolikus egyházi körök egy részében is egyre jobban eluralkodik az az aggodalom, hogy a tervezett zsinat nem a közeledést szolgálja, hanem további elidegenedésre vezethet aa egyházak között. Valljuk mi is* hogy az egység útja csakis Isten igazsága* vagyis nem visszatérés Rómához, hanem őszinte és igaz odafordulás Krisztushoz. (.’'▼TTTTTTTTTVTTTTTTTVTTTTTTTTW' ► 4 t A Sajtóosztály irat.terjesz- - S tése értesíti a Gyülekeze- 3 ► teket, hogy megjelent t a 3 KORALISKOLA I. ► t amely a templomi kántori 1 S szolgálathoz szükséges ele- 3 £mi tudnivalókat és éneke-3 finkhez előjátékot tártál-3 t máz. 3 A kotta füzet ára 52,— Ft. 3 Megrendelhető a Sajtó- 3 t osztályon, tBpest, VIII. Puskin u. 12.1 Faaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa3 StU-Stoiii lejkés?, íőíifár az egyház egységéről A Lutheránus Világszövetség ügyvezető-főtitkára, Kurt „Jlzltán miatt zápaa’ A tavaszi ég lágy selymén át kíváncsian nézett le a hunyorgó, pirosra aludt nap. Fénye még alig volt, az asszony meggörnyedt alakja mégis úgy rajzolódott ki az istálló falára, mintha valaki rárajzolta volttá. Tojással teli kosarát vigyázva emelte meg, amikor rátette a kerékpár csomagtartójára. Aztán elkezdte a ráerősítést. Ide húzta a zsineget, aztán odakanyarílolta, áthúzta, megkötötte s a kosár máris biztosan ült olt hátul. A tanya még aludt, amikor elindult. Tova karikázó alakja a hajnali szürkeségben lassan mozgó ponttá vált csupán. Kedden reggel mindig ilyen korán kell. Piaci nap volt ez a faluban. Egy kicsit munka, egy kicsit szórakozás. Bevásárlás és pénzszerzés. Most is tojást visz eladni. A kerekek vígan kergetik egymást a keményre taposott keskeny úton. Az asszony gondolkozik: — Mit veszek a pénzen? Viszek száz tojást. Azt mondta tegnap a szomszédasszony, hogy 2fi0 az ára. Ha ennyit adnának érte jó lenne. 2,60 forint! Milyen jó, hogy ennyi tojót hagytam meg a télre!... De jön egy huppanó és arra kell figyelni. Aztán kikerül a leveleit nyitogató erdőből, s máris felcsillan előtte a vasúti sínek végtelenbe futó acélszalagja. Amikor i^'ér, mindig úgy érzi, hogy az út nagyobbik felén már túl van. Igaz, a templomtorony még nagyon kicsi és elvész az útmenti fák lombosodó koronája között, de ezek a sinek mindig közelséget jelentenek neki. Hiszen ha kerékpárjával ö is ráléphetne ezekre a sínekre, akkor egy-kettőre ott teremne a faluban. Tompa dübörgéssel vonat fut el előtte, A pesti vonat. — Ma megint pontosan indultam — dicséri önmagát. Itt szokott ö mindig találkozni a vonattal. Ez jelenti neki a piacra indulás pontos idejét. A vonat már régen eltűnt az állomás előtti kanyarban, amikor odaért az átjáróhoz. Nem volt ott sem bakterház, sem sorompó. Mindössze egy tábla jelezte, hogy erre vonat, is szokott járni. Ö mégis leszállt a kerékpárról. Nem azért, mintha közelgő vonattól félt volna. Dehogyis. A kosarában levő tojások épségét féltette. A huppanok kárt tehetnek bennük! És ez pénzt jelent! Elvesztett pénzt! És akkor nem tudná megvenni azt a szép pulóvert, amit a múlt héten látott a Szövetkezet kirakatában. Jaj, csak még el ne kelt volna! 260 forint az ára. Éppen annyi, amennyit a tojásokért kap. Igaz, kellene a kis Jancsi gyereknek is már egy új tréningruha, de mégis... mégis most azt a pulóvert fogja megvenni. 1 Óvatosan vezeti át megszelídült járművét a síneken. Átérve, fel akar szállni. Még egy pillantást vet a kosárra, amikor ... Valami hever ott a töltés oldalában. JMi lehet ez? Szeme megakad a sötétbarna tárgyon. — Megnézzem? A kerékpár megpihen a jelzőoszlop derekának támasztva. A biztonság okáért széjjelnéz. Sehol senki. Mehet. Kendős alakját egy pillanatra elnyeli az árok, aztán meghajol, mintha borsót szedne s máris ott áll a kerékpár mellett. Pénztárca! Barna, nagy lapos. Kinyitja: tele piros százasokkal. — Jaj, Istenem! Lehet ez vagy húsz da- rafi! Mit is csináljak most? Kié lehetett? Biztos a vonatról eshetett le? — hirtelen melege lett, pedig a nap ereje még nem érte utói nagykendős vállát. — De hiszen nem látta senki. — nyugtatja magát. Kinyitja a pénztárcát. Húsz darab százas van benne. —• Lesz most már Jancsikának melegítője és nekem is sok minden! A töltésről sebesen siklik1 le a kerékpár. A nagykendő alatt ott a tömött pénztárca. A 260 forintos pulóverből kardigán lett. Jancsi melegítője mellé odakerült a töltőtoll és a félcipő. Az üres kosárban ott látja az ember inge mellett azt a nagy üveg kölnit is. Kezd melegé lenni. Meg kellene engédni a nagykendői, de akkor... akkor kiesik a pénztárca. Hová is tegye? A kosárba? Kieshet. Köténye zsebébe? Elvesztheti. El kell dobni! Igen! Ez jó lesz. Széjjelnéz. Senki a közelben. Megáll.., kiveszi a nagykendö alól a pénztárcát és kinyitja. — Kiveszem a pénzt, a többit pedig eldobom — s máris emeli ki a vastag százas köieget. De mi ez itt? Egy fénykép. A százasok alatt. Ijedten csapja össze a tárcát. Egy kisfiú nézett rá a fényképről. A pénztárca visszakerült á nagykendö alá. Amikor beért a faluba elmúlt a félelme. Már mosolyogni tudott saját magán. — Hazafelé már üres lesz s akkor eldobom a képpel együtt — dönti el a pénztárca sorsát. A piac ma nem nagyon érdekelte. A tojásokat is áron alul adta el, de mit számit most az a 10—20 forint? Amikor kiürült a kosár, gyorsan felpakolta a csomagtartóra, s elindult a Szövetkezet felé. Többen utána is néztek. Valamit meg is hallott hallott abból amit Kissné mondott, hogy ez a Kovácsné de gőgös lett egyszerre, még szóba sem áll az emberrel! De törődött is most ő ezzel?! Minden rendben volt, csak a fénykép bántotta. Egészen olyan, mint a Jancsi. Hátha annak akarlak venni ezen a valamit? Dehogyis! Biztosan el akarták szórakozni, akkor pedig jobb helyen van ez őnála! A szövetkezeti bolt kirakatában ott a 269 forintos pulóver. Meg sem dobban a szíve, amikor ránéz. „Csak” 260 forint! Leállítja gépét a falhoz s be akar lépni az ajtón. A bolt ajtaján tábla lóg: „Leltár miatt zárva!" Lábai megremegnek. Mi lesz most? Hová tegyem a pénzt? Haza nem vihetem, mert az ember kiver vele együtt a házból. Eldugjam? Hová? Még megtalálják nálam. Loptam? Valaki nem akarta, hogy ebből a pénzből vásároljak! Ott áll a bezárt ajtó előtt mintha lábai a földbe gyökereztek volna. A tavaszi szél megrázza a táblát. Mintha Valaki a fejét rázná. A tábla betűi szemei előtt gyerekfejjé formálódnak. Éppen olyan, mint annak a kisfiúnak az arca ... Leltár: mosolygós szem . I. miatt: most éppen ránéz... zárva: mit csinál most a néni?... — Nem! Nem kell a pénz! A más pénze! Loptam? 'Nem, csak lopni akartam. Attól a kisfiútól... Elfordul az ajtótól és kiveszi a nagykendő alól a vaskos pénztárcát. Már nem fél attól, hogy meglátják. A százasok mögül kiemeli a fényképet. Ránéz kissé fényes szemmel és pirosragyúlt arccal: •—Ne haragudj — sóhajtja halkan. Vállkendős alakját elnyelte a rendőrség ajtaja. S vele ment ennek a napnak nagy kísértése is. Hazafelé az üres kosár táncot járt a csomagtartón. A vasúti átjárónál nem kellett leszállnia, üres volt a kosár. Vagy a kerekek is gyorsabban forogtak? A tavaszi illat megédesítette útját. Ment, ment haza az övéihez. •ti Karner Ágost«« j