Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-08 / 2. szám

A lutheri reformáció evangélikus híveinek a béke világmozgalom zászlója alatt a helye

A Magyarországi Evangélikus Egyház legfőbb tanácsszerve az Egyházegyetem Tanácsa, 1960. december 29-én délelőtt fél 12 órai kezdettel kibővített ünnepi ülést tartott. Az ünnepi tanácsülésen jelen volt OLT KÁROLY, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és GRNÁK KÁROLY, az Állami Egyházügyi Hivatal csoportvezetője is. A református egyház képviseletében SZAMOSKÖZI ISTVÁN, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke vett részt az ünnepi alkalmon. Az egyetemes tanács tagjain kívül a nagybudapesti és vidéki lelkészek és presbiterek népes csoportja töltötte meg az Üllői úti székház üléstermét. Az ünnepi ülés a világ népeihez intézett moszkvai Békekiáltvánnyal foglalkozott. Közének és KÁLDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspökének igeolvasása és imádsága után DR. M1HÁLYF1 ERNŐ egyetemes felügyelő köszöntötte a gyűlés résztvevőit, a megjelent vendégeket és nyitotta meg az ünnepi ülést.

ipar, kereskedelem és a gazdaD. Dr. Vető Lajos püspök, az Egyetemes Tanács egyházi elnöke tartotta meg ünnepi előadását. Előadásának első felében ismertette L/uther Mártonnak, a nagy reformátornak állásfoglalását az egyház egysége, valamint a háború és béke kérdésében. Luther ismert és számos nem közismert munkájából, írásaiból, előadásaiból, igehirdetéseiből és imádságaiból vett idézetek mutatták meg nemcsak az előadó püspök mélyreható munkásságát e kérdésben, de Luther Mártonnak, nagy reformátorunknak eligazító tanításait is.

„Az egyház egyesítésére irányuló ökumenikus törekvésekkel kapcsolatban az a figyelemreméltó — állapította meg többek között a püspök —, hogy Luther szerint az egyház egysége Ádámtól fogva az idők végéig megvolt és meglesz. Mert az egyház egysége Luther szerint semmi más, mint az igazán hívők egysége, ami a hit dolga.” Tehát nem az egyformaság a fő az egyházban, hanem a hit. „De micsoda hit az, amelyről Luther ezt mondja? Ez a hit a Krisztus-hit.” 5,Hogyan is lehetne a külső egység érdekében kompromisz- szumra lépni ... az ilyen egység Krisztus és a megváltás elárulását jelentené.

Lutheri felfogás szerint a Krisztusban igazán hivő embernek az egyház hitbeli egysége elégendő is.”

Lehetségesnek tartjuk azonban az egyházak és hi- vek között azt az egységet, mely a háború megakadályozásához szükséges.

Erre a Békevilágtanács és az irányításával folyó békemunka á példa. Különböző vallások, egymással ellenkező világnézetek, politikai irányzatok. mindenféle fajú emberek tudnak benne összefogni a béke biztosítására. Anélkül, hogy meggyőződését bármelyiknek meg kellene tagadnia. Az ilyen, illetve ehhez hasonló egységet mozdítsa elő az Egyházak Világtanácsa az ökumenikus mozgalomban! Akkor hasznos és reményteljes munkát végez;

Különösen áldásos lenne, ha az Egyházak Világtaná- csa össze tudna fogni a Bé- ke-Világtanáccsal, ahogyan erre már történtek kezdeményezések. Erre az összefogásra indíthatná az Egyházak Világtanácsát, s egyáltalán az egyházakat az a letagadhatatlan tény is, hogy önmagukban sem az első, sem a második világháborút megakadályozni nem tudták. Pedig ar ökumenikus mozgalom már az első világháború előtt megindult. Erőteljesebb, céltudatosabb, szélesebb összefogásra van szükség, ha az Egyházak Világtanácsa és a tagegyháza komolyan akarják a békét.

Minden békeszerető emberrel és csoporttal keresniük kell az együttműködést. Nemcsak a másvallásúakkal, hanem a más világnézetű emberekkel is.” Ma is aktuális Luthernak ez a mondása: ,,A világi kormány és a kedves béke nagy adománya Istennnek, a világon minden érték közt nyilván a legnagyobb. Mert ha nem volna kormány, és nem volna béke, akkor egyáltalán nem maradhatnánk meg.” Luther szerette és féltette a békét „Mert hogy nincs mindig szüntelenül csupa háború, békétlenség, drágulás, vérontás, zendülés, gyilkosság és nyomorúság az orszásági élet fennállhat, az Istennek épp olyan nagy csodája és hatalmának éppen olyan jele, mint az, hogy ő a világot semmiből teremtette és hogy azt még napról napra fenn is tartja.” „A béke szeretete szólal meg Luther szavaiban ... Mi már nemcsak különb fegyverekkel rendelkezünk, mint a reformáció-korabeli emberiség, hanem ismerjük jól a háború okait is, és azt is, hogy a békét hogyan lehet és hogyan kell védelmezni. Erre két világháború szörnyű élményei után elsősorban a békevilág- mozgalom tanította meg az emberiséget: össze kell fogni az összes békeszerető erőknek, s meg kell védeni a békét.

Abban, hogy erőről beszél a bókemozgalom, benne van az is, hogy reális, valóságos erőkre van szükség a háborús erők megfékezéséhez, nem pusztán szavakra. Ha ilyen tényleges erők nem léteznének, akkor nem sokkal többet érne a békemozgalom sem, mint ameny- nyit eddig az ökumenikus mozgalomban az egyházak összefogása jelentett. A valóságos békeerőket ma elsősorban a szocialista államok reprezentálják. élükön a Szovjetunióval, melyek a háborúval való legkisebb dullesi kacérkodás nélkül állandóan és a legkövetkezetesebben küzdenek a békéért. A nem-kommunista államokban is sok-sok millió ember a békemozgalomban látja a béke zálogát. A keresztyének is.

Az emberiség sok évezredes életében a mai béketábor a leghatalmasabb történelmi erő. Ezt a tábort és a békevilágmozgalmat ereje ellenére nem az elbizakodottság jellemzi, nem is valami elzárkózás. A moszkvai Békekiáltvány minden békeszerető embert a békevilágmozgalom zászlója alatt akar látni. A keresztyéneket is, közelebbről minket, a lutheri reformáció evangélikus híveit is. Hogy a minél na„A Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye lelkészeinek munkaközössége foglalkozott a kommunista és munkáspártok moszkvai konferenciájának jelentőségével. Az erről a konferenciáiról kiadott és a világ népeihez szóló Kiáltványt a békét akaró emberiség történelmet formáló Okmányként ismerjük el, és benső melléállással üdvözöljük. A békére, a háború elkerülhetőségére, a nemzetközi feszültség enyhítésére, a gyarmati rendszer megszüntetésére vonatkozó megállapításaival közösséget vállalunk.

Teljesítjük a Kiáltvány felhívását, és valamennyiünk világának sorsáért való aggódó felelősséggel követeljük az atomfegyverekkel és a különböző tömegpusztító fegyverekkel való gonosz kísérletezés azonnali megszüntetését; sőt az ilyen fegyvereknek az ellenőrzött általános és teljes leszerelés keretében való megsemmisítését.

Isten színe előtt áll\?a figyelmeztetjük mindazokat, akikre felelősség hárul, hogy a munka, a technika és a tudomány az emberiség közös jólétét és haladását van hivatva szolgálni. Aki más irányban működik, vagy vétkesen mulaszt, azt örök felelősség terheli, és feltétlen ítélet elé kerül.

gyobb összefogás minél kisebbé tegye a háború lehetőségét ...

Sem elvi, sem gyakorlati akadálya nincsen, sőt lelkiismeretünk kötelez rá, hogy a moszkvai Nyilatkozatot szívből helyeseljük, s imádságainkkal, szavainkkal és tetteinkkel támogassuk a benne foglalt magasztos célkitűzések megvalósítását. Ezért egyházunk elnöksége javaslatot terjeszt elő egyetemes egyháztanócsunk- nak kibővített ülésén. Kérjük ülésünk mindenegyes tagját, egész egyházunkat, hogy javaslatunk lelkes, és öntudatos vállalásával is tegyünk bizonyságot evangéliumi hitünkről abban a Jézus Krisztusban, aki Isten boldog fiainak mondotta a békességre igyekezőket.

Karácsony után vagyunk. Az ó-esztendőben Istenünk kegyelme megtartott minket, egyházunkat, hazánkat. Az ó-évről elmondhatjuk, hogy „nappal” volt, amikor munkálkodhattunk, az alkotó béke nappalainak sorozata.

Hogy az igét hirdethettük, ebben lényeges szerepe volt és van Luther gondolataihoz kapcsolódva állami felsőbbségünknek, közelebbről a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormánynak, mely államunk, s benne evangélikus hittestvéreink békéjét védte, s ezen felül államsegéllyel is megértőén támogatta egyházunk szolgálatát. Megragadom az alkalmat arra, hogy e helyről is ma is köszönetét mondjak Olt Károly elnök úrnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, rajta keresztül kormányunknak ezért a segítségért, s egyúttal azért a megértő tapintatért is, amellyel az 1961. évi kongruánk ügyét tárgyalta és intézte, s az Egyezményen túlmenően rendkívüli államsegélyt is biztosított.”

Ezután Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke Nyilatkozat-tervezetet terjesztett a kibővített ünnepi tanácsülés elé. Halász Béla esperes, Gádor András, Zoltai Gyula lelkészek felszólalása után a kibővített egyetemes tanácsülés az előterjesztett nyilatkozatot egyhangúan magáévá tette. Felszólalt Szamosközi István, Dunamelléki református püspök is, és kifejezte a református egyház egységét mindazzal, amit a nyilatkozat magában foglalt. A nyilatkozatot lapunk első oldalán teljes egészében közöljük. Az Egyetemes Tanács délután munkaülésen folytatta tanácskozásait.

resztyén meggyőződésünknek, azt a szolgálatunkban is érvényesítsük, és e célok megvalósulásáért munkálkodjunk. így állunk oda a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügye mellé, hogy azt sajátos eszközeinkkel támogassuk.

Bízunk abban, hogy a szocializmus továbbépülése jót hoz népünknek! Hisszük, hogy a béke legyőzi a háborút!

A Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye lelkészei”

Norvég püspökök a leszerelésért

(Oslo) — A norvég püspökitanács egy Oslóban nyilvánosságra hozott nyilatkozata követeli az atomfegyverkezés megszűntetését és a béke biztosítását megfelelő nemzetközi ellenőrző-intézkedések által.

Norvégia evangélikus püspökei azt a nézetet képviselik, hogy az atomfegyverek megléte az államférfiakra, akiknek e kérdésben messzemenő elhatározásokra kell jutniok, szerfölötti felelősséget hárít. Mindig szembe fog helyezkedni az egyház azzal a felfogással, hogy a háború a nemzetközi vitás kérdések elintézésének eszköze lehet. Éppen ezért igenis messzemenően követeli az atomfegyverkezés megszüntetését és a béke biztosítását megfelelő nemzetközi ellenőrzési intézkedések útján.

Lelkiismeretünk indít arra, gokban, a városokban és fal- hogy késlekedés nélkül hangot Vakban, és hogy mimkavfajíai adjunk ennek az emberi és keA Munkáspártok Kiáltványa történelmet formáló okmány

VIZKERESZT

JANUÁR 6-A, VÍZKERESZT NAPJA, egyike az egyház legrégibb ünnepeinek. Eredetileg ezen a napon ünnepelték karácsonyt. Az egyház keleti (görög szer tartásé) felében ez a szokás sokáig megmaradt. Alexandriai Kelemen (+215) ad hírt először arról, hogy Jézus születését e napon ünnepelték. Körülbelül 350 tájától kezdődően azonban a nyugati keresztyénség- ben kialakul a karácsony ünneplésének mai — december 25—26 — időpontja.

Vízkereszt ünnepének gazdag tartalma volt kezdettől fogva. Egybefonódott benne a JéZüs születéséről való megemlékezés, a Jézus megke- resztelésének ünneplése és az ún. Napkeleti Bölcsek imádatának története. Mind a három eseményben Jézus Krisztus isteni dicsősége megjelenését ünnepelték. Megjelenés görögül a. m. „Epifánia”, innen az ünnep neve, mely a legtöbb nép nyelvében fennmaradt. Karácsonykor angyalok hirdették, hogy a bethle- hemi gyermekben Isten dicsősége jelent meg (Lukács 2, 14). Amikor Jézust János megkeresztelte, mennyei szózat tett bizonyságot arról, hogy ő Isten szerelmes Fia (Márk 1, 11). A Napkeletről jött bölcsek fejedelemnek kijáró módon hódoltak előtte, ezzel jelezve, hogy felismerik benne az Istenküldötte Szaba- dítót (Máté 2, 11).

Az első legrégibb fennmaradt vízkereszt ünnepnapi prédikáció (Hyppolitusé) Jézus megkeresztelésének történetéről szól. Augustinus azonban már a Napkeleti Bölcsek története alapján prédikált ezen az ünnepen. Ez a bibliai szakasz (Máté 2, 1—12) vált azután az ünnep állandó szent- leckéjévé az ún. óegyházi pe- rikóparendben, vagyis a vasárnapi és ünnepnapi szent- leckék jegyzékében, melyet énekeskönyvünk végén is megtalálhatunk.

AZ EGYHÁZI HAGYOMÁNY hamai'ösan kiszínezte a fenti új testamen tömi elbeszélésben említett napkeletről jött bölcsek titokzatos alakját. Az eredeti kifejezés szerint e „bölcsek” „mágusok” voltak. A szó értelme abban az időben: csillagász, csillag- jós. Hazájukat Zsidóországtól keletre, tehát Mezopotámiában (mai Irán), esetleg Arábiában lehetne keresni. A csillagászat tudománya valóban már az ősi Babilonban igen fejlett volt. A hagyomány hamarosan „három királyokat” emleget. Királyoknak, fejedelmi személyeknek rajzolja a mágusok alakját, mert a Máté evangéliumabeli elbeszélést az ünnepnap epistolai szentleckéjének (Bsaiás 60,

1—6) fényében értelmezi: .......népek jönnek világosságodhoz és királyok a néked feltámadt fényességhez ... aranyat és tömjént hoznak és az Ür dicséreteit hirdetik”. Három királyról azért beszélnek, mert ezt az arany, tömjén és mirha hármas ajándékából következtetik. A hagyomány tudni véli azt is, hogy e három férfiú három különböző népfaj képviselőjeként jelent meg az egész emberiség hódolatát bemutatni a megszületett Messiásnak; az egyik fekete, a másik sárga s a harmadik barnabőrű lett volna. Végül a legenda nevet is adott a „három királyoknak”: Menyhárt, Gáspár, Boldizsár. Mindebben egyes ótes- tamentomi íráshélyek értelmezése is közrejátszhatott (pl. 68. zsOlt 30—32. v.; 72. zsolt. 10. v.; Esaiás 49, 7. v.). Az egyházművészet a karácsonyi történet ábrázolása során szívesen foglalkozott a Napkeleti Bölcsek — Három Királyok alakjával s ezzel is hozzájárult az elbeszélés népszerűsítéséhez, illetőleg a legendás kiszínező vonások köztudatba viteléhez. A Napkeleti Bölcsek imádatának egyik leg- megkapóbb ábrázolása a Bu- dapest-fasori evangélikus

t

e

mplom Benczúr Gyula festette oltárképe.

AMI A MESSIÁS CSILLAGÁT ILLETI, mely a bölcseket vezette; csillagászok számításai szerint a Kr. e. 7.

esztendőben valóban volt a Szaturnusz és Jupiter csillagoknak olyan együttállása, amely feltűnő fényjelenséget eredményezhetett az égboltozaton. Ez az együttállás egyébként csak minden 257—58. évben jön létre. Meg kell azt is jegyezni, hogy Izrael népe éppen a Szatumuszt tartotta a maga csillagának s a Messiás eljöttét Is ehhez a csillaghoz fűzték.

A „Vízkereszt” elnevezés — az ünnep magyar neve — eredetét valószínűen az ortodox

egyház vízszentelő szertartásától nyerte. E napon ennek az egyháznak a szertartásában egy keresztet mártanak a vízbe s imádsággal és igeolvasással vízszentelő szertartást végeznek. E szertartás egyébként a római egyházban is megvan.

AZ ÜNNEPNAP MONDANIVALÓJA MÉLYÉRTELMÜ Jézus Krisztusban valóban Isten teljes hatalma és dicsősége jelent meg. A bethlehemi jászol ég és föld urát. Isten Egyszülöttjét rejti, Akinek nevére valóban meghajol majd minden térd és Akinek minden nyelv vallja dicséretét (Filippi 2, 10—11). Isten ezt a Jézus Krisztusban megjelent és elrejtett dicsőségét megjelenti, megmutatja, felvillantja egy pillanatra. Nem mellékes viszont — és ez az ünnep másik mondanivalója —, hogy ebben a kijelentésben kik részesülnek. Nem Herodes, sem a jeruzsálemi főpapok és farizeusok vagy Írástudók, hanem messzi távoli vidékek ismeretlen követei. Őket hívja el Isten Jézus jászolbölcsőjéhez. Egyszerű pásztorok mellett most a pogányság követei részesülnek Isten kiválasztó kegyelmében. A „szerecsen, sárga, — és barnabőrű három királyokról” szóló egyházi hagyomány végeredményben helyesen értelmezte a bibliai elbeszélés üzenetét: Istennek szeretetét, a béke új világát Jézus nemcsak Izraelnek, hanem minden népeknek hozza.

Groó Gywl»

Több mint száztíz gyülekezet részesült 1960-ban Gyülekezeti Segélyben

Az Egyházegyetem Tanácsa előtt Koren Emil, a Gyülekezeti Segély országos vezetője beszámolt a Gyülekezeti Segély 1960. évi munkájáról. A beszámoló rámutatott arra, hogy a gyülekezeték országszerte szép eredménnyel vették ki részüket ebben a segítő munkában. Az országos össz- eredmény meghaladta a háromszázezer forintot. A tavalyi eredménynél mintegy kétezer forinttal több gyűlt be. Az összeget három szinten osztották szét aszerint, amint az egyházi törvény az összeg szétbontását előírja.

Az összegnek több mint egyharmadát az egyházmegyei presbitériumok osztották ki az arra rászoruló gyülekezeteknek. Ezen a szinten mintegy nyolcvan gyülekezet részesült 30Ó—6000 Ft-ig terjedő különböző összegekben, amint azt a szükséglet megkívánta. Ezek a gyülekezetek legnagyobbrészt szórványmunkával terhelt gyülekezetek, amelyek épülettatarozási feladatokkal is birkóznak.

Az összeg másik harmadát az egyházkerületi presbitériumok osztották ki, ugyancsak templom- és parochiatataro- zásban elfoglalt »vülekezetek között 1000—14 000 Ft-ig terjedő összegekben. Ily módon huszonegy gyülekezet részesült támogatásban.

Egyetemes fokön osztották ki az összeg harmadik harmadát, Ennek keretében a legnagyobb adományt, a majdnem 35 000 Ft-ot kitevő „nagy szeretetadományt” a sandi gyülekezet kapta (Dél-Dunán- túlon) templomának és pa- rochiájának jelentős javítására. A két „kis szeretetado- mányban”, valamint a még rendelkezésre álló összegből tíz gyülekezet részesedett. 1000—10 000 Ft közötti összegekben.

összesen tehát több mint száztíz gyülekezet részesült ez évben Gyülekezeti Segélyben. Mindegyik segélyben részesük gyülekezet egyházi

épületeinek tatarozására harp- ta a segélyösszeget s a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadóinak értekezlete, amely az eredményt szómbavette s az illetékes testületeknek javaslatot dolgozott ki a szétosztásra vonatkozóan, külön gonddal figyelt arra, hogy olyan gyülekezeteket hozzon javaslatba, ahol a javításokUnió zűrzavaraiból kiemelkedő tiszteletreméltó egyéniség. Író, szerző és a Liberális Párt elnöke. Sokat harcolt és sok üldöztetést szenvedett mái' eddig is azért, hogy hazája az emberiesség útján találja meg a kibontakozást. Alan Paton legutóbb külföldön járt, s több megnyilatkozásában elítélte a Dél-Afrikai Unió kormányának fajüldöző politikáját. Miftt egy fokvárosi jelentés Közli, Alan Patontól, amikor a közismert szerző az Egyesült Államokban és Angliában tett utazása után visszatért, Johannesburgban elvették útlevelét. A Dél-Afrikai Unió külügyminiszteré egy interjújában fenntartás nélkül az így intézkedő hatóságok pártjára állt és azok eljárását azzal indokolta, hogy Alan Paton külföldön ismételten megtámadta Dél-Afrikát és ezzel Dél-Afrika ellenségeinek nyújtott segítséget. A külügyminiszter ugyanakkor csodálkozását fejezte ki afelett, hogy Alan Paton egyáltalán kapott kiutazási engedélyt az USA-ba és megjegyezte: az útlevél kiváltság és nem jog.

Az útlevél megvonás előtt a dél-afrikai rádió már szemére vetette Alan Patonnak, hogy „hiányzik nála a patriotizmus”, mert külföldön túl messzire merészkedett az „Unió” elleni kritikájával. Ugyanakkor a rádió nem adott Alan Patonnak semmi lehetőhöz szükséges összegnek legalább kétharmadát maga « gyülekezet áldozatkészsége biztosította.

Az egyházegyetem Tanácsa az összeget szétosztó határozatban nyomatékosan köszönetét mondott azoknak a gyülekezeteknek, amelyek áldozatos segítő szeretettel támogatták ezt a munkát.

Párt elnöke állást foglalhasson a bírálattal kapcsolatban,

így nem állt módjában visz- szautasítani a vádaskodást.

Alan Paton szerint az útlevél megvonással azért akarják őt megbüntetni, mert megírta az igazat. A Délafrikai rádió vádaskodásaira kijelentette, hogy külföldön valóban azt a nézetet képviselte, hogy Dél-Afrika fehér választópolgárai csak akkor változtatnák meg felfogásukat, ha az országban döntő változások következnének be. S ezt a véleményét ma is fenntartja. Csak ha Dél-Afrika megváltoztatná az útirányt, azaz kicserélné kormányát, lenne elkerülhető a komolyabb konfliktus és nyugtalanság.

*

(London) dr. Ambrose Reeves, Johannesburgi anglikán püspök, akit a dél-afrikai hatóságok nemrégen kiutasítottak Dél-Afrikából, jelenleg Ang liában tartózkodik. Legutóbb a londoni Szent Pál székes- egyházban prédikált és többek között azt mondta, hogy Dél- Afrika számára kétéves próbaidőt kellene adni, s ez alatt Dél-Afrikának még kellene változtatnia faji politikáját, ha tagja akar maradni a nemzet- közösségnek. Ez a próbaidő megadná az Uniónak a lehetőséget, hogy „bebizonyítsa jószándékát”, vagy ha ez hiányzik, neki kell vállalnia a felelősséget azért, ha kizáfsegei, hogy o mint a Liberal*

jak. a nemzÉtkOso^seséoi,

Bevonták Alan Paton útlevelét

Alan Paton, a Dél-Afrikai