Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-08 / 2. szám

Teremjük gazdagabban a hit gyümölcseit (Lukáes I«, 29-37.) HÁLA — EZ AZ ELSŐ SZÓ, amit az új esztendő in­dulásakor kimondunk. Hála — Istenünknek, Aki az el­múlt esztendő minden nap­ján megbizonyította, hogy örökké tartó az Ö szeretete és nemzedékről nemzedékre való az Ö hűsége. Hála — Néki, Aki családunkat és ott­honunkat megtartotta, mun­kánkat megáldotta, kenye­rünket megadta, a békét meg­őrizte, anyaszentegyházunkat vezette, igéjét hirdette, hitün­ket Szentleikével ébresztgette és az új esztendőt megérnünk engedte. Igen, új év kezde­tén ez a legidőszerűbb szó, amit kimondhatunk: Hála! És úgy érezzük, nem is elég egyszer mondanunk, hanem ismételnünk kell egyre mele­gebben és « egyre hangosab­ban: Hála, hála, hála! Aztán arccal az új esztendő felé kell fordulnunk és a tá­volságok ellenére megfogva egymás kezét, ki kell mon­danunk egy másik szép szót is, azt, hogy: „boldog”. Ez az a szó, amit esztendő induláskor szerte a világon a legtöbb­ször ejtenek ki családok, ro­konok, barátok, ismerősök és munkatársak, amikor kíván­nak egymásnak, „boldog új esztendőt!” Szép is ez a jó­kívánság! Hiszen örömet, bé­kességet, kiutakat, megoldá­sokat és kenyeret foglal ma­gában. És hogy ne kívánnánk mindezt azoknak, akiket sze­retünk. Isten Igéje azonban nem engedi meg, hogy az új esz­tendő elején egyszerűen csak kívánjuk egymásnak a bol­dogságot, vagy álmodozzunk róla valami tétlen várakozás­ban, hanem rá is akar állí­tani bennünket a boldogság útjára, hogy járjunk rajta és naponként éljük át, mit je­lent boldognak lenni. A BOLDOGSÁG ÜTJA pe­dig az országút, amelyen az irgalmas samaritánus is járt. Senki ne botránkozzék rajta. Az országút a boldogság útja, ahol sokszor por és sár van, ahol az emberek legtöbbször nem ünneplő­ben, hanem munkaruhá­ban járnak, ahol sokszor nehéz terheket hordanak, ahol sokszor veszedelem leselkedik rájuk és segít­ségre szorulnak, ahol nem­egyszer népek jönnek egy­mással szembe, de ahol alkalom van a segítésre, az elesettek felemelésére és sebük bekötözésére, a veszedelem elhárítására, az elfáradtakba való bele- karolásra, az egymást egyébként nagy ívben el­kerülök megbékítésére és a népek találkozására. Az irgalmas samaritánus or- szágútja, mint a boldogság útja számunkra most csak szimbólum, ami azt jelképezi, hogy a boldogság útja a szere­tet cselekvésének, a másik ember megsegítésének, a fenyegető veszedelmek ki­védésének az útja. Egyik szép énekünk ezt így mondja: „Ki boldogít mást, boldog csak az lehet”. Jakab apostol pedig ezt írja: „Aki nem feledékeny hallgató, ha­nem valóságos cselekvő: az boldog lesz az ő cselekvésé­ben”. Tenni valamit a másik emberért, mellé állni problé­mái között és előbbre vinni az életét: ez a boldogság útja. EZEN AZ ÜTŐN KELL JÁRNIA AZ EGYHÁZNAK IS. Hitünk és meggyőződésünk szerint nem lehet szebb fel­adata evangélikus egyházunk­nak, és benne híveinknek, mint az, hogy az előttünk álló évben is elfoglalva az irgal­mas samaritánus helyét, szolgálni az "'embereknek az irgalmas samaritánus szeretetével, gondoskodá­sával, körültekintésével, szelídségével, jószavával és áldozatával. Akkor lesz a mi egyházunk boldog egyház és gyülekezeti tag­jaink boldog emberek, ha önfeledten mindig az em­berek, sőt az egész embe­riség javát tartva szem előtt, szolgálunk a békes­ség evangéliumával, a sze­retet cselekedeteivel, a világ békéjének munkálá­sával, az emberek anyagi kérdéseinek felkarolásá­val. Az irgalmas samaritánus nem valami világrengető nagy dolgot cselekedett. Egyszerűen azt tette, amit az adott hely­zetben tennie kellett. Nincs a cselekedetében semmi olyan, amelyért szobrot kellene néki állítani. Mégis példa előttünk, mert tette azt, amit ott és ak­kor tennie kellett. Egyszer Jé­zus fejére egy asszony nárdus- ólajat öntött és azt mondotta róla Jézus az ő tanítványai­nak: „ami tőle telt, azt tette”. Milyen magától értetődően jönnek egymás után az irgal­mas samaritánus mozdulatai és éppen ezért milyen nagy­szerűek! Egy nyomorult em­bert talált az úton: megsegí­tette. Sebei voltak: bekötözte. Nem tudott járni: feltette a barmára. Nem volt fekhelye: vendégfogadóba vitte. Nem volt hozzátartozója, aki ápol­ta: mellette maradt és ápolta. Aztán tovább kellett mennie, de pénzt adott, hogy a ven­déglős ne hagyja magára. És még azt is megígérte, hogyha valami kiadása lesz rá a ven­déglősnek, amikor visszatér, majd megfizeti. Nagy dolgok ezek? Nem! Kicsi gyöngysze­mek, a szeretet hétköznapi gyakorlásának gyöngyszemei és mégis úgy csillognak, hogy kétezer év távlatából a sze­münkbe világítanak. A boldog­ság útja az irgalmas samari­tánus országútja. Ez az út most más, mint Jézus korában volt, mert sok tekintetben más a helyzet és így az irgalmas­ság cselekedeteinek is má­soknak kell lenniük. Nem az-e a ma élő egyház és a keresztyén emberek egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy előbb megfogalmazunk száz teológiai tételt és ellentételt, mint hogy olyan magától érte­tődően és egyszerűen tennénk az irgalmas samaritánus cse­lekedeteit. Vajúdik az egész világ, atomháború fenyegeti az emberiséget. Az elpusztulás réme félemlíti a családokat, sőt egész világrészeket. Ebben a helyzetben az egyháznak szerte a vi­lágon egyszerűen és ma­gától értetődően azt kel­lene tennie, hogy vissza­hívja a világot a szakadék széléről és segít lefogni a háborús gyújtogatok ke­zét, hogy moccanni se tudjanak. Ehelyett az egy­házban még mindig sokan ott tartanak, hogy elméle­tileg igyekeznek tisztázni: beletartozik-e az egyház szolgálatába a politikai béke biztosítása, vagy csak a szívek békességét kell munkálkodnia. So­kan azzal töltik idejüket, hogy kifejtik, mennyire más a bünbocsánat békes­sége, mint a világ békéje, ahelyett, hogy megtenné­nek mindent a maguk he­lyén azért, hogy béke le­gyen a nap alatt és a so­kat szenvedett emberiség megszabaduljon az atom­háború rémétől. De a mindennapi élet kis dol­gaiban is ilyen egyszerűen kell cselekednünk: akinek jó szóra van szüksége, annak jó szót kell mondani, aki , beteg és nincs, aki ajtót nyisson rá, arra rá kell nyitnunk az ajtót és a kezébe kell adnunk a ke­nyeret és a pohár vizet, aki békételen és nyugtalan, annak mondanunk kell a Jézus Krisz­tus evangéliumának szavát, aki tanácstalan, annak taná­csot kell adnunk. Amikor Jé­zust a farizeusok megkérdez­ték, hogy „ki az én felebará­tom”, akkor nem tanítást adott a testvérszeretet értel­méről és még csak nem is adott meghatározást a feleba­rát fogalmáról, hanem elmon­dott egy történetet az életből, amelyen megmutatta, hogy mit jelent a praktikus testvér­szeretet. Igen, az irgalmas sa­maritánus praktikus szeretett­nek útja, az a boldogság útja és az az igazi egyház útja. AZ IRGALMAS SAMARI­TÁNUS TÖRTÉNETÉN KE­RESZTÜL arra is tanít Jézus, hogy amikor segítésről van szó, akkor nincsen olyan érv, »me\9­lyel meg lehetne tagadni valakitől a segítő kezet, a segítő szót és a segítő cse­lekedetet. A példázatbeli pap és lévita elkerülte a kifosztott embert. Talán meg lehetett volna ma­gyarázni cselekedetüket azzal, hogy féltették saját életüket, hogy féltek attól, hogy kezeik között hal meg a félholt em­ber és nem tudják majd ma­gukat igazolni a hatóság előtt, vagy hogy vallási szempontból tisztátalanok lettek volna, ha félholt emberhez nyúlnak hozzá. De minderről Jézus nem beszélt. Egyszerűen csak azt mondotta, hogy nem segí­tettek azon, akin segíteniük kellett volna akkor, amikor az egyháznak és az egyház tagjainak az adott világhelyzetben fel kell emelniük szavukat és munkálkodniuk kell a bé­ke megvalósításáért, a né­pek békés együttéléséért, a gyarmati népek szabad­ságáért, akkor ez ellen a szolgálat ellen semmiféle érvet nem lehet felhozni. Sem teológiait, sem mást, mert ahol segíteni kell, ott nem ellenérvekre, nem teóriára, elméletekre van szükség, hanem szolidari­tásra, munkára, mentő kézre, odanyújtott ke­nyérre és bekötözött sebre. MAGYAR NÉPÜNK ÉLE­TÉBEN IS GYAKOROLNUNK ■CELL A SZERETET CSELE­KEDETEIT és nem lehet sem­miféle ellenérvet felhozni ak­kor, amikor azt mondjuk, se­gítsük előbbre népünk jólétét, fejlődését, gazdasági életének minél jobb kiépítését és béké­jét. Az új esztendőben ez is beletartozik szolgálatunkba, ha az irgalmas samaritánus útján akarunk járni. Az elmondottak végered­ményben azt jelentik, hogy az új esztendőben gazda­gabban mint eddig, terem­jük a hit gyümölcseit. Váljék az evangélium életté és cselekedetté. A példázatbeli pap és lévita szeretetlen magatartását éppen az teszi tragikussá, hogy akkor nem segítettek az útszélen maradt emberein, amikor ép­pen a jeruzsálemi istentiszte­letről jöttek és hazafelé tar­tottak Jerikóba. Nagyszerűen tudtak forgolódni az oltár kö­rül, de nem a segítségre szo­rult ember körül. Pedig a jeruzsálemi istentiszte­letnek folytatódnia kel­lett volna az országúton és a bajba jutott ember megsegítése éppen olyan istentiszteletté válhatott volna számukra, mint a jeruzsálemi templomban végzett szolgálat. Az irgalmas samaritánus cselekedeteinek végzésére eb­ben az esztendőben is az ad lehetőséget nekünk, hogy az egyetlen és igaz Sama­ritánus az Ür Jézus Krisztus, magát érettünk halálra adta és mint fel­támadott élő Ür hozzánk csatlakozik és velünk együtt munkálkodik. Az Ő áldozatából és szereteté- ből meríthetünk, az Ö erejéből élhetünk és az ö szolgálatát adhatjuk to­vább a világ és az embe­rek felé a magunk szol­gálatán keresztül. Ha hit által Vele közösségben maradunk, akkor rajtunk ke­resztül Ö maga fogja gyako­rolni az irgalmasság cseleke­deteit mindazokkal szemben, akik az élet országútján elénk kerülnek és ránkszorulnak. Így adjon gyülekezeteinknek Isten áldott és boldog új évet. Káldy Zoltán EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr, Vető Lajos Felelős szerkesztő é9 Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24, Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60. - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—VIII Árusítja a Magyar Posta to 000 példányban nyomtatott 60.10400A - Zrínyi Nyomda, Bp. HÍREK — Vízkereszt ünnepén az ol­tárterítő színe: fehér. Az ün­nepnap oltári igéje: I Jn 2, 7— 11; szószéki Igéje: Jn 8, 12. Délutáni igéje: Ezs 49, 1—6. — Vízkereszt utáni első va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Ef 5, 8—14; szószéki igéje: Mt 5, 13—16. Délutáni igéje: Zsolt 97. * — A Borsod-Hevesi Evangé­likus Egyházmegye lelkészt munkaközössége 1960. decem­ber 13-án Miskolcon tartotta ülését. Előadók voltak: Virágh Gyula, Solymár András, Pintér Károlyné és Bárdossy Tibor. Foglalkozott a munkaközös­ség a munkáspártok moszkvai Békekiáltványával is. Állásfog­lalásáról az egyházmegye lel­készt munkaközössége Nyilat­kozatot adott ki. VÁDAT EMELNEK BOULIER ABBÉ ELLEN A párizsi hatóságok eljárást készítenek elő Boulíer abbé, az ismert francia békeharcos, a Béke-Világtanács tagja ellen. A vád az, hogy engedetlenség­re izgatta a francia katonákat. Boulíer abbé ugyanis a „Dé- fense” című havi folyóiratban felhívással fordult a francia néphez, hogy tanúsítsanak szo­lidaritást azokkal a francia ka­tonákkal, akik megtagadták az algériai háborúban való rész­vételt és ezért elzárták őket. Az eljárást 1961. január 20- án kezdik meg Boulíer abbé el­len. MÉG MINDIG SZEDI Áldozatait A HIROSIMÁI ATOMBOMBA Az elmúlt 1960-as évben negyvenhetén haltak meg a ti­zenöt évvel ezelőtti atombom­bázáskor kapott sugárbetegség következtében. ÜJ LUTHER-DRÄMA John Osborne fiatal angol drámaíró Martin Luther címen új drámát írt. A dráma a XVI. század egyházának és o csá­szárnak konfliktusát ábrázolja. FILM AZ EGYHÁZI FANATIZMUS ELLEN Stanley Kramer, A megbilin­cseltek rendezője új filmet ké­szített. Az egyházi fanatizmus ellen küzd ebben a filmben. Címe: Az ördög embere. 1924- ben Amerikában börtönre ítél­tek egy tanárt, mert az isko­lában Darwin elméletét merte hirdetni. — CSALÁDI Hffi: Magyar László magyarbolyi evangélikus leikész- nek és feleségének, Ormos Edit­nek fiúgyermeke született. Neve: László. — Halálozás. Surányi József, a pesti egyházmegye és a fasori gyülekezet presbitere, a régi pesti egyházközségnek hosszú éveken át volt tisztségviselője 75 éves korá­ban váratlanul elhúnyt. Az igaz­nak emlékezete áldott. — Kitűnő állapotban levő kettő és fél méter hosszú, szépfaragású templompadok eladók. (21 db, kö­zülük három oldalpadnak is al­kalmas, nagyrészük tölgyfából.) Evangélikus lelkészi hivatal, Bp., X., Kápolna u. 14. — ELADÖ. Zimmermann-féle, 12 regiszteres, elég jó állapotban levő harmonium eladó. Érdeklődni le­het Pacsu Gergelynél, Pétfürdő, Bem József u. 11. A Saitóösztáty. iratterjesztésében kapható: (Budapest, VIII. Puskin utca 12.) Biblia 60,- Ft Biblia (pegamoid) 80,— Ft Biblia (bőr) 100,- Ft Családi Biblia 100,- Ft Újszövetség 20.— Ft (kötve) Újszövetség 12,— Ft Énekeskönyv 40,— Ft Énekeskönyv (műbőr) 50,— Ft Imakönyv (Raífay) 25,— Ft Imakönyv (Jávor) 20,— Ft Imakönyv (Groó) 12,— Ft Korái I. 55,— Ft Koráliskola 52,— Ft Istentiszteleti rend 4,— Ft Színes igés falitábla 8,— Ft Bibliai képecskék 2.40 Ft Passió 3,— Ft Hitvallási iratok I. 45,— Ft Hitvallási iratok II. 45,— Ft Káldy: Bevezetés az Újszövetségbe 30,— Ft Karner: A Testté lett Ige 45,— Ft Karner: Isten, világ, felebarát 4,— Ft Pálfy: Krisztus tanúja 5,— Ft Groó: Az élet kenyere 5,— Ft Igés jelzők selyemből és papírból 1^0-7,50 Bt Emberek kozott... „Ügy fényljék a ti világosságtolt ar. emberek előtt, hogy lás. sák a ti jócselekedcteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyá­tokat." (Máté 5, 16.) Értsétek meg, kik vagytok — szólít meg bennünket mai igénkben Krisztus Urunk. A keresztyéneknek tudniok kell, kicsodák. Nem az önérzet és az öntudat kedvéért, hanem azért, hogy életüket, szolgálatukat el ne vétsék. Nem azért, hogy kellően el tudják határolni magukat a többiektől, hanem hogy igazán belepontosulhassanak feladatukba. Nem azért, hogy a mellük dagadjon, hanem hogy a szívük hitre táruljon, de úgy, hogy ezzel együtt kezük tettre lendüljön, lábuk meg lépésre mozduljon. Kik vagyunk? Krisztus Urunk a só és világosság képével mutat be bennünket önmagunknak. Egyik sem rangjelző kép. Egyikben sem a gőg ficánkoló lovát kapjuk magunk alá. Só és világosság: ez a két megjelölés feladatot jelent. Fontosat, ahogy ez a kettő is nélkülözhetetlen. De dísztelent, ahogyan ez a kettő is a hétköznapok során szolgál. Krisztus Urunk szolgálat- tevői vagyunk üdvösség és a boldogulás ügyében. Az életet is átjáró örökélet jó ízével és az Isten ítélő meg könyörülő irgal­masságának világosságával. Só, hogy életünk az örökkévalóság ízétől nyerjen értelmet és felelősséget. Világosság, hogy gon­dolataink, szavaink, tetteink kusza útjai egyetlen útra talál­janak. Mások érdekében vagyunk Krisztus Urunk szolgálattevői. A só mellett felvillan a fazék képe, ahova kerül, a fény mel­lett a tétován lépő ember, akinek világít. Csak úgy hálál­hatjuk az örökélet jóízére elvezető Istenünk irgalmát, ha vál­laljuk a testvér üdvösségének és boldogulásának szolgálatát egyszerre. A só és világosság képe visszautal a kézre, amelyben hasz­nálhatnak. A keresztyének jól betöltött szolgálata is vissza­utal Urunkra, Akit emberek között és emberekben szolgálunk Aki tudja, hogy kicsoda és miért van itt, mint keresztyén, annak a dísztelen és a hétköznapok során tartó szolgálata oda kerül a mennyei sereg himnusza mellé, Urunkat dicsőíti. Ámen Fehér Károly ♦»»♦♦»»♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦«».♦♦»«»ooo»»»,>«♦♦«»♦»»»»»»» HÉTRŐL—HÉTRE AZ IGE TESTTÉ LETT János 1, 14. Súlyos, nehézveretű szavak. Szinte megrokkanva hordoz- zák az érzékileg megfoghatatlan igazságot: Es az Ige testté lett és lakozék miközöttünk... Az igazságot, ami a legtöbbet jelenti a mindennapok keresztyén emberének: az üdvösséget, a bünbocsánaiot, a békességet. Nem is elégszik meg ez a szentirási szakasz azzal, hogy csak egy alkalommal, vagy talán több-kevesebbszer vegyünk jj tudomást a bennefoglaltakról, hanem az a szándéka velünk, i hogy napról napra, hétről hétre szívünkben hordozzuk, lel- I künkben melengessük. Mert az, hogy az örökkévaló, láthatót* lan Isten emberi testet öltött magára a Jézus Krisztusban, meghatározza egész életünket, hitünket. Egyedül ez ad lehető* séget arra, hogy egyáltalában találkozhatunk Teremtő Iste­nünkkel. A Jézus Krisztusban kegyelemmel felénk forduló Isten adja meg nekünk az ö dicsőségének szüntelenül való meglá* fását, megtapasztalását! Vámos József NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: PÉLD. 21, 1.—EF. 5, 10. — Isten alázatos szB» vet akar formálni a szívünkből. Ezs. 42, 1—8; Lk. 4, 38—44, HÉTFŐ: JER. 31, 34.-I. KOR. 1, 30. - Milyen boldog ér­zés tudni: Isten Jézus Krisztusért megbocsátja minden bűnö­met. - Mk. 1, 1-8; Lk. 5, 12-16. KEDD: I. MÖZ. 18, 27.—KOL. 4, 2. — Imádkozzunk! Isten az őszinte imát mindig meghallgatja. Mk. 1, 9—15; Lk. 5, 12—16. SZERDA: JER. SIR. 3, 26.-JAK. 1, 4. - Ür közel! Várjuk az Urat nyílt szívvel és teljesítsük akaratát Ján. 1, 35—42; Lk. 5, 17-26. CSÜTÖRTÖK: ÁMOS 4, 12.-JÁN. 11, 28. - Isten várja a mi szívünket. Várja, hogy megtöltse engedelmességgel, szere­tettel, szolgálattal. Mt. 4, 12-17; Lk. 5, 27—32. PÉNTEK: II. MÖZ. 20, 16.-I. PÉT. 1, 22. - Isten testvér­ként állítja mellénk felebarátainkat, hogy érettük dolgozzunk, fáradozzunk. Zsid. 2, 14—18; Lk. 5. 33—39. SZOMBAT: ZSOLT. 147, 5.-EF. 1, 22-23. - Isten úgy sze­rette a világot, hogy Jézus Krisztusban emberré lett, és közénk jött. Ez az Ö kimondhatatlan bölcsessége és szeretete. Jn. 5, 19-24; Lk. 6, 1-11; Ján. 2, 1-11. k. í. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1961. JANUAR 8-ÄN Deäfc tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén Aaiclras, de. 11 (úrV.) Haíenscher Károly, ou. 5 Trajtler Gádor, du. 6 szeretetvendégség: dr. Kékén András. Fasor de. 10 i£J. Blázy La­jos, de. 11 Koren Emil, du. 6 i£j. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. fél 10 Koren Emil. Ullói út de. léi 10 Kardos József, de, 11 Kardos Jó­zsef. Karácsony Sándor u, 31. de. 10 Grünvalsaky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szi­lád y Jenő de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán út de. 10 Drenyovszky János, de. 11 Drenyovszky János, du. 6 Dre- nyovszky János. Kőbánya de. 10. utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Szabó István, du. 6 Szabó István. Rákos­falva de. 8 Boros Károly. Gyar­mat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Fran- gepán u. 43. de. fél 9 Nagy Ist­ván. Újpest de. 10 íd. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10 Mezősi György. Sorokaár-Ujtelep de. lél 9 Barcza Béla. Rákospalota-MAV- telep de. fél 9. Rákospalota-Nagy- templom de. 10. Rákospalóta-Kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécslkapu tér de. 9 Schreiner Vilmg*. (te. W Varady Lajos, este 7 Madocsaí Miklós. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady La­jos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vá­mos József. Tarcsay Vilmos u. de. 9, de. 11. este fél 7 Ruttkay Ele­mér. Pesthidegkút de. fél 11 Rutt­kay Elemér. Diana út de. fél 9 Ká­rolyi Erzsébet. Kelenföld de. 8 dr. Rézessy Zoltán, de. 11 dr. Rezesay Zoltán, du. 6 Kendeh György. Németvölgyi út de. 9 Kendeh György. Nagytétény de. 8 Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Budafok de. 11 dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 6. ► ­£ A Sajtóosztály iratterjesz- 3 f tése értesíti a Gyülekeze- 3 t Leket. hogy megjelent 3 ► a 3 1 KORÁLISKOLA L 3 ► amely a templomi kántori j ► szolgálathoz szükséges ele-3 Emi tudnivalókat és éneke-j tinkhez előjátékot tártál- 3 f máz. 3 £A kottafüzet ára 52,— Ft. 3 ^Megrendelhető a Sajtó- 3 osztályon, 3 fBpesf, VIII. Puskin u. 12.­I *AAAAAAAAAAAAAáááááAááAáAA4uUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom