Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-12 / 11. szám
KP. BÉRM. BP. 7JL A „The Lutheran” Filadel- phiában megjelenő evangélikus egyházi folyóirat 1960. december 21-i számában J. J. Hanlin tollából egy cikk jelent meg ilyen címen: „Budapesti karácsony, dac és remény.” Hanlin Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkészszel folytatott interjú alapján írta cikkét. Mivel ez a cikk tele. van helytelen megállapításokkal. nem hagyható válasz nélkül. Szükséges a helyreigazítás azért is, mert ez a cikk ánnak az egyházi hidegháborúnak a jellegzetes és sajnálatos megnyilatkozása, melyet egyházaink vezetői IVyborgban is. St. Andrews- ban is, Prágában is, határozottan elítéltek. A cikkben többször is említett Deák téri templomban szolgáló lelkész vagyok, s egyúttal ügyvezetője annak az egyházi bizottságnak, amely a béke és háború, s ebben az Összefüggésben a hidegháború kérdéseivel foglalkozik. Azt remélem magam felöl, hogy minden elfogultság nélkül tudok válaszolni a cikk téves megállapításaira, valamint helytelen és káros beállítására; * Foglalkozik a cikk a, magyarországi egyházzal. Nem jelentős dolog, mégis megemlítem, hogy nem igaz az, mintha Magyarországon az evangélikusok mind német és szlovák' származásúak lennének- A magyarországi evan- gélikusság kétharmada magyar, $ csak ‘égyhármada német és szlovák származású. Ügy • látszik, erre a helytelen beállításra a cikkírónak azért volt szüksége, hogy azután megállapíthassa: a kormány „a német egyházzal való történelmi kapcsolataik folytán a lutheránusokat több gyanakvással nézi, mint katolikus testvéreiket.” Mi ebből a gyanakvásból azonban eddig semmit sem vettünk észre s bizonyára nem is fogunk. Egyházunk lelkészeiről is Szó van a cikkben. Azt írja, hogy vannak lutheránus lelkészek, akik „korlátozva vannak s még mások, akik börtönben vannak”, s hogy „a megszorítások alatt levő lelkészek leginkább gyárakban dolgoznak, általában fizikai munkán”. Ebből egyetlen szó Sem igaz. Egyetlen olyan magyar evangélikus lelkész sincsen, aki az utóbbi évek alatt kénytelen lett volna szakítani az egyházi szolgálattal és egyházon kívüli, fizikai munkával keresni meg a kenyerét. S hála Istennek, egyetlen magyar evangélikus lelkész sincsen, aki börtönben ülne. Teológiai Akadémiánkról — amely persze nem egyszerűen „iskola”, ahogyan a cikk említi, hanem akadémia —, szintén szó esik. Az igaz, hogy negyven hallgatónk van, s ennyi jelenleg elég is az utánpótlásra, de honnan veszi a nyilatkozó lelkész vagy az újságíró azt a felelőtlen bátorságot, hogy akadémiánk öt tanára közül kettőt úgy állítson be, mint akik „támogatják a kormányt”, hármat pedig — nem kimondottan, de feltételezetten — a kormányzat ellenségének tekintsen. Vajon mit szól ehhez a felelőtlen véleményhez az a három professzor, aki igazságtalanul ilyen hamis beállításba került?! Mi azt tudjuk professzoraink felől, hogy velünk Válasz a „Lutlieran”-nak helyén és, a maguk korában értik meg és élik meg, mit jelent az Ö követése. S ha valaki, aki nem él köztünk, meg akar minket érteni, akkor ezt tartsa szem előtt. együtt Jézus tanítványai és követői akarnak lenni. Nem emberek és állam ellen tanítanak, hanem emberekért! Mind az öten támogatják népköztársaságunk kormányzatát az emberek jólétére és békéjére irányuló törekvéseiben. Foglalkozik a cikk D. Or- dass Lajos ny. püspökkel is. Róla azt írja, hogy „házához van kötve, s nem engedik meg neki, hogy aktív részt vegyen a magyar életben.” Az igazság az, hogy D. Ordass Lajos ny. püspök nincs házához kötve, hanem békességben él és szabadon mozog. Egyházi életünk jellemzése során végül szó esik a cikkben a Deák téri templomról is. A cikkíró "Szerint „Szépfalusi lelkész beszélt a Deák téri nagy templomról, ahol megszólalnak majd a harangok, hogy az embereket a karácsonyi istentiszteletre hívják.” Sajnos, a harangok 1960 karácsonyán nem szólalhattak meg, mert 150 évvel ezelőtt felszentelt templomunknak közel kilencven esztendeje nincs tornya s nincsenek harangjai. De ez a „harang-ügy” alkalmat ád nekém árrá, hogy megmondjam, elsöosztályü műemlékké nyilvánított templomunk alapos renoválásra szorul. A helyreállítás tervezését állami tervező intézetek végzik. Az előzetes elgondolások között szerepel a torony újjáépítése is, s így remélhető, hogy két- három esztendő múlva valóban megszólalnak a templom harangjai. De addig ádventi körlevéllel kell hívogatnunk híveinket a karácsonyi istentiszteletekre, mint ahogy 1960-ban is tettük Azt is meg kell ■ mondanom, hogy egyházi adományok mellett a templom újjáépítési költségeinek nagyobbik részét államsegélyből fogjuk fedezni! S ehhez még az is hozzátartozik, hogy a templom lelkészei — minden magyarországi evangélikus lelkésszel együtt — nagyobb összegű államsegélyt kapnak, mint amennyi a 12 évvel ezelőtt megkötött Egyezmény alapján járna nekik. S végül még azt is tudnúnik kell, hogy a gyülekezetnek, mint „lelki templomnak” az élete zavartalan. Békességben hirdetjük az igét templomunkban és gyülekezeti termünkben vasárnap és hétköznap, felnőtteknek, ifjaknak, gyermekeknek; tanítjuk a konfirmandusokat, végezzük a szere- tetmunkát s időnként szép Bach-hangversenyeket tartunk. A Deák téri templom és gyülekezet felől ez az igazság. * Térjünk rá most a cikknek azokra a szakaszaira, melyekben karácsonyunkról ír. Egyik megállapítása az, hogy „kikényszeritett” karácsonyunk volt. Azt írja, hogy az üzemi vezetőségek megkísérelték dec. 24-e előtt teljes munkanapra bent tartani a dolgozókat, de sikertelenül, mert, a munkások egyszerűen elmentek. Mind ez nem igaz. Ilyen sehol nem fordult elő. Az igazság az, hogy még karácsony második ünnepe is munkaszüneti nap volt, de fizetett munkaszüneti nap. A dolgozók tehát a második ünnepen is mehettek templomba s nem érte őket ezért semmiféle anyagi veszteség. S mindezt nem kellett kikényszeríteni, mert erre minden üzemi vezetőséget a Munka Törvénykönyve kötelez. Tehát nem „kikényszeritett”, hanem a törvényekben biztosított karácsonyunk volt. Másik megállapítása az, hogy szegény karácsonyunk volt. Erről így ír: „Az emberek fázni fognak, a szénellátás nagyon korlátozott, azonban viszonylag ünnepi ebédjük lesz, mégha az asszonyoknak nehéz is lesz főzni az alacsony gázellátással, mely a lakások részére rendelkezésre áll. Lesz néhány ajándék is.” Mi budapestiek nem tudunk arról, hogy korlátozott lenne a szén- vagy gázellátás,, ^r- ról azonban tudunk, mert saját. szemünkkel láttuk; hogy kirakataink és üzleteink soha nem voltak még annyira tele kül- és belföldi árukkal. mint 1960. karácsonya előtt,, s hogy soha nem volt még olyan nagyfokú a vásárlási láz, mint akkor. Köztudomású Budapesten az, hogy a karácsony előtti vasárnapon, az ún. arany- vasárnapon, a budapesti üzletek 22 milliós forgalmat bonyolítottak le. Ez az adat, minden egyéb statisztikai adat, s minden személyes tapasztalat egyképpen azt mutatják, hogy Budapest lakossága, s benne az evangélikusság, az anyagi felemelkedés útján van. Bár, mi keresztyének, igazán másban látjuk a karácsony lényegét, mint ajándékozásban, mégis, higgyék el nekünk, budapesti keresztyéneknek, hogy 1960 karácsonyán a külső körülmények is gazdagok voltak: volt meleg szobánk, volt elegendő gázunk az ünnepi ebédek elkészítésére, s voltak kedves ajándékok, melyekkel kölcsönösen örömet szerezhettünk egymásnak. Nem szegény, hanem gazdag karácsonyunk volt! Mindent összevéve, otthonainkra és templomaink«» gondolva, azt kell mondanunk: szép karácsonyunk volt Budapesten 1960-ban! * S most végül beszéljünk nagyon komolyan arról, ami a cikknek is lényege, s kell, hogy ennek a válasznak is a lénye ge legyen. A cikk legfőbb mondanivalója az, hogy mi, magyar lutheránusok, dacból vagyunk keresztyének a kormány marxi—lenini ideológiájával szemben. Ezt a beállítást a leghatározottabban visszautasítjuk. Mi, magyar evangélikus lelkészek, azért buzgólkodunk szolgálatunkban, hogy híveink meggyőződéses lutheránus keresztyének legyenek, s egyenesen kétségbe lennénk esve, ha híveink keresztyénsége és Iutberanizmusa nem Tenne más, mint dac a hivatalos ideológiával szemben. Nem tudnék- prédikálni, ha úgy néznék a gyülekezet tagjaira, hogy valamiféle dacból jöttek a templomba. Az a reményünk, hogy a velünk együtt élő, más világnézetet valló emberek elhiszik rólunk azt, hogy má nem „dac- keresztjtenek” vagyunk, s hogy egyházunk nem „anti- kommunista-blokk”, de miért nem hiszik ezt el rólunk mindenütt. a mi lutheránus testvéreink is?! Szeretnénk Jézus hívei és követői lenni, és szeretnénk — nem ennek ellenére, hanem éppen ezért — sók imádsággal, jő bizonyságtétellel, hűséges munkával és becsületes cselekedetekkel támogatni népköztársaságunk kormányzatát minden olyan törekvésben, mely a jólét emelésére és a világbéké megőrzésére irányul. Magyarország a maga szocialista rendszerével együtt a mi szeretett hazánk, s mi Itt akarunk, nem dacból, hanem hitből, keresztyének lenni. A mi mai életünk legfőbb irányelve: egyházként élni és szolgálni szocialista hazánkban. Nagy pozitívum ez. Teljesen kizárja azt a negatívumot, hogy mi dacból lennénk keresztyének. Nem vagyunk megalkuvók, akik bármit is feladnánk Jézus Krisztus evangéliumából, de nem vagyunk dacoskodók sem, akik valamiféle kontrapolitikát csinálnánk ke- resztyénségünkből. Olyan hívei szeretnénk lenni Jézusunknak, akik a maguk De ezzel együtt vegye figyelembe azt is, hogy nekünk csak keresztyén reménységünk van. Reménykedünk abban, bogy ez a föld igazi otthona lesz az egész emberiségnek, hogy megvalósul a koegzisztencia, hogy felszabadulnak a gyarmatok, hogy nem kell évenként millióknak éhen- balnkik, hogy senkinek sem kell szenvednie színe vagy származása miatt; s ugyanakkor reménykedünk abban is, hogy Jézus Krisztus ígérete szerint, s az Ö érdeméből', megérkezünk Isten meny- nyei országába. Ez volt a budapesti karácsony lényege: nem dac, hanem ilyen reménység! * Befejezésül néhány kérdést intézek Hanlin és Szépfalusi lutheránus testvéreimhez, akik ezzel a cikkel kétségtelenül nagyon rosszat tettek egyházunknak: Akarják-e velünk együtt, hogy mi, magyarországi lutheránusok ■ békésen élhessünk és szolgálhassunk? Akarják-é, hogy a magyar és külföldi evangélikus egyházak között megmaradjon és erősödjék a- gyümölcsöző, jó kapcsolat? . Akarják-e, hogy a világ minden népe békében és jólétben élhessen? • Ha igennel tudnak felelni ezekre a kérdésekre, akkor kérem őket, valamiképpen tegyék jóvá aát a kárt, amit cikkük által az igazság és a békesség szenvedett! Mindnyájunknak nagyon meg kell szívlelnünk azt, amit GoUwitzer professzor mondott Prágában,. I960 'szeptemberében: „Keresztül kell húznunk a kliséket, melyeket a hidegháború propagandája, az emberekről és a másik oldal viszonyairól állandóan gyárt. Nem tarthatjuk tiszteletben az 5. parancsolatot a 8. parancsolat egyidejű lábbal Ugrásával” Budapest, 1961. február hó. Dr. Kékén András Nyilatkozat Az Evangélikus Teológiai I Akadémia tanári kara január 31-1 ülésén foglalkozott a „Lutheran” c. lapban megjelent cikkel. Ennek a Teológiai Akadémia tanári karara és hallgatóira vonatkozó hamis megállapításait a leghatározottabban visszautasítja I és kijelenti: A „Lutheran” a legkevésbé sem illetékes arra, hogy az Akadémia munkájáról bármiféle ítéletet mondjon. Egyébként a tanári karnak ezzel az üggyel kapcsolatos állásfoglalását a Lelkipásztor áprilisi számában megjelenő cikkében teszi közzé. IMÁDKOZZUNK Űr Jézus Krisztus! ' Te szeretted az embert, s meghaltál érte a golgotái kereszten. Nem akarod a bűnösnek a halálát, hanem hogy éljen. Hálával dicsőítünk Téged hogy mindennapi kenyerünket is megadod, tudván,, hogy arra szükségünk van. Könyörgünk, áldd Tfteg a tavaszi munkát földjeinken, hogy jó reménységgel és örömmel végezzük a magunk és családunk javára, s egész népünk kenyerének biztosítására, Oh lelkünk mennyei kenyere, Istennek Szent Fia, Te egyetlen szent és igaz, igédben add meg nekünk az örökéletre való kenyeret is. Te azért szenvedtél és azért haltál meg, hogy mi többé ne féljünk se élettől, se haláltól, se ördögtől, se kárhozattól, hanem szeretetben éljünk és munkálkodjunk, hitben és jó reménységben szenvedjünk és haljunk meg. Dicsőítünk Téged evangéliumodért ezen a vasárnapon is és életünk minden napján. Ámen. Az élet kenyere Szép hazánk szántóföldjein zöldéi már a vetés. A zöldelö vetés, melyből a jóízű magyar kenyér lesz, várja a napsugaras tavaszt. A kenyér rendkívül fontos az ember életében. Ez a magyarázata annak, hogy a magyar gazda mindig tisztelettel és áhítattal ejti ki a kenyér szót. Sok, korszakot mozgató kérdésnek tengelyében állt és áll most is a kenyérkérdés. Isten a kenyeret az embernek adta és azt akarja, hogy a kenyér ott legyen elegendő mértékben mindén ember asztalán. A kenyér az emberért van! Ahogyan a mindennapi kenyér áldozatul adja magát az emberért, hogy szolgálatából kicsattanó piros szín legyen a gyermekek arcán, úgy Jézus, az élet kenyere is áldozatul adta magát az egész emberiségért. Az élet kenyere a világot átölelő szeretet, az értünk megtörettetett test és aj lelkeket megtisztító bocsánat. Jézus Isten szíve dobogásából elhozta a legszebbet, a szeretet és szolgálat áldozatát. És mindezt a nagy* ügyért tette, az üdvösségért és azért, hogy a földön szeretet, békesség és megértés legyen! Jézus szenvedését böjt időszakában is a húsvét felől kell nézni, különben az egész szenvedésnek, kereszthalálnak csőd jellege van. Jézus, az élet kenyere, szenvedett, meghalt, de feltámadott, hogy mindebből új élet támadhasson! Az élet kenyere egészen a Kegyelem mélységéig vezet el bennünket. Ez a Kegyelem pedig megtart, táplál és félénkéi. így érthető, hogy ezt a vasárnapot laetare vasárnapjának, vagyis az öröm vasárnapjának neveztek az első évszázadokban. Jézusnak nemcsak a cselekedetei példázzák az élet kenyerét, hanem a tanításai is erről szólnak. Jézus beszélt arról, hogy a földbe hullott magnak el kell halnia, hogy kenyér és élet legyen belőle. Jézusnak meg kellett halnia. hogy az élet kenyerévé lehessen. Fülöp Dezső TANGANYIKA Daressalamban, a Szent Miklós-templomban a dél- tanganyikai masasi kerület anglikán püspökévé szentelték Trevor Huddleston anglikán lelkészt, aki a dél-afrikai faji elkülönülés politikája elleni harcával tette ismertté a nevét. A püspökszentelés szertartását a kelet-afrikai újonnan kinevezett érsek. Leonard Beecher végezte öt keletafrikai püspök segédletével. Szép számmal vettek részt a püspökszentelésen dél-afrikai lelkészek is. Ott volt Tanganyika kormányzója több miniszterrel, valamint Daressalam muzulmán polgármestere.
