Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-12 / 7. szám

LUKÁCS EVANGÉLIUMA

A pápaság „harca a békéért és a népek barátságáért”

2.

1941-ben a hitleri Németország hitszegeién megtámadta a Szovjetuniót. A Vatikán a támadást lelkesen üdvözölte.

A hitleri hadsereg utóvédcsapataival együtt a megszállott területekre bevonultak a katolikus hittérítők is. 1942-ben XII. Pius pápa karácsonyi üzenetében a kapitalista világot felszólította, hogy minden erejét mozgósítsa a szocializmus ellen. A Vatikán a háború legvégéig támogatta a fasizmust. Amikor pedig a fasiszta bűnösöket bíróság elé állították, a pápa a tömeggyilkosságokban vétkesek védelmére kelt. Az ENSZ adatai szerint a második világháború, melyet a német fasiszták a Vatikán készséges együttműködésével robbantottak ki, a következő mérleggel zárult:

32 millió katona elesett,

25 millió civil a bombázások következtében pusztult el,

26 millió ember a koncentrációs táborokban halt meg,

29 500 000 sebesült és rokkant,

21245 000 menekült és áttelepített,

1 000 000 gyermek elvesztette szüleit.

EZ A STATISZTIKA menynyiségileg és minőségileg is önmaga helyett beszél. Tegyük ehhez a szenvedők szeméből hullott könnyek óceánját, az idő előtt megöregedett gyermekek nyomorúságát, a háború tüzében elpusztult műalkotásokat, stb. A második világháború esztelensége és állati mivolta minden magyarázat nélkül is érthető.

„Isten nem áldotta meg sikerrel se Hitlert, se a Vatikánt. Ellenben erőt adott a mi népünknek, mely az igazságért harcolt. Megáldotta győzelemmel mindazokat, akik ellenállást tanúsítottak a fasizmus embergyűlölő elgondolásaival szemben. A gonoszság erői vereséget szenvedtek, a földön béke lett.” — írja Siskin.

A német fasizmussal vívott háború győzelmes befejezése után az orosz pravoszláv egyház teljes egészében azok mellé állt, akik a tartós békéért küzdenek.

A háború utáni nemzetközi feszültség bűnös előidézői között azonban sajnos újra ott látható a Vatikán.

1947. szeptember 7-én XII. Pius pápa nyíltan felszólította a Katolikus Akciót a Moszkva elleni harcra. Szavaival a pápa elítélte ugyan a háborút, viszont helyeselte, hogy a katolikus sajtó hasábjain olyan cikkek jelenjenek meg, amelyeket a népek békés együttélése ellen írtak, közelebbről is az ellen, hogy a nyugati államok megegyezzenek a Kelettel. A pápai kancellária a tiltott könyvek jegyzékére tette a magyarországi, csehszlovákiai. lengyelországi katolikus újságokat, melyek síkra- szálltak a nemzetközi feszültség enyhítéséért.

1948-ban a pápa kitagadta azokat a katolikusokat, akik munkáspártokba léptek. 1949- ben pápai dekrétum tiltotta el a katolikus papokat attól, hogy a békéért folytatott küzdelemben részt vegyenek.

1955 májusában a pápa bebejelentette, hogy „a kommunizmussal nem lehet békében élni”.

1958. szeptember 20-án pedig, halála előtt két héttel, végrendeletében bizonygatta, hogy a társadalom osztályokra tagolódása „a Teremtő “akaratán alapul”.

Hivatkoznak a pápának „Oroszország népeihez intézett üzenetére” (1952), amelyben XII. Pius pápa magát „minden nép barátjának” jelentette ki, s arra is, hogy 1954-ben a pápa csatlakozott a nukleáris fegyverek betiltására irányuló követeléshez. Ezek megörvendeztették a keresztyéneket, de a katolikus pártok reakciós működése, s a Vatikán semmiképpen sem békeszerető sajtója kétségessé teszik a pápa kijelentéseinek őszinteségét.

1958. OKTÓBERÉBEN XII. Pius pápa elhúnyt. Ünnepélyes eltemetése után a pápai trónusba a 77 éves Roncalli bíboros került XXIII. János néven. Megkoronázása után az új pápa meleghangú békefelhívással fordult minden néphez és kormányhoz. Két nappal megkoronáztatása után 1958. november 6-án, sajtókonferenciát hívott össze, amelyen körülbelül 500-an vettek részt a legkülönbözőbb országokból és politikai irányzatokból, s ünnepélyesen kijelentette, hogy nincs szándékában sem politikus pápát, sem diplomata pápát, sem tudós pápát megtestesíteni. Ellenben szeretne „minden ember jó pásztora” lenni. Első karácsonyi üzenetében (1958), melyet ő maga olvasott be a vatikáni rádióba, XXIII. János pápa minden keresztyént felhívott arra, hogy törekedjék az egységre. Más gesztusai is ro- konszenvet keltettek, s nagy figyelmet ébresztett az is, hogy 1959 januárjában bejelentette: ökumenikus zsinatot fog ösz- szehívni abból a célból, hogy az az egész keresztyén világ egységét előmozdítsa. Első tekintetre XXIII. János pápa minden megnyilatkozása új vatikáni politika hírnökének látszott.

A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE szerint azonban a pápák mindig értettek ahhoz, hogy a körülmények hatására magukat bé- külékenyeknek tüntessék fel. Éppen ezért XXIII. János pápa békeszerető megnyilatkozásait is tartózkodással kell fogadnunk — írja Siskin. Ennek főoka az, hogy a pápát olyan bíborosok veszik körül,

akik semmiképpen sem békés tevékenységet fejtenek ki. Ilyenek Tardini, Montini, Tis- seran és főleg Spellmann.

Spellmann a múlt év tavaszán Adenben megáldotta Powers amerikai pilóta kémrepülését a Szovjetunióba, augusztusban pedig Münchenben megprófétálta, hogy a pokol fog rázúdulni a földre, s ugyanakkor megáldotta a NATO -seregeket. Az ilyen, és ehhez hasonló cselekedetek nem sok jót ígérnek a népeknek. Az, hogy a pápa, XXIII. János, bizonyos újításokat vezetett be személyi vonalon környezetében, például, hogy a bíborosok kollégiumát 85 főre emelte, semmiféle változást nem jelent a római katolikus egyház politikai vonal- vezetésében. A vatikáni törvényhozás és propaganda továbbra is ellenségesen viselkedik a tartós földi béke, s a népek barátsága érdekében folytatott küzdelemmel szemben. Erről tanúskodnak a pápai újságnak, az Osservatore Romanonak gyűlölködő támadásai a Szovjetunió, Kína és a népi demokratikus országok békeszerető politikája ellen. XXIII. JÁNOS PAPA JÓVA- HAGYÄSÄVAL a katolikus sajtó hónapról hónapra rendszeres támadásokat intéz a gyarmati népek szabadság- mozgalmai ellen, s a különböző társadalmi és politikai felépítésű államok békés együttélésének az eszméje ellen is. Ugyanakkor a Vatikán nem gondol azzal, hogy a szocialista államokban sok-sok pravoszláv, katolikus és protestáns keresztyén hívő él.

A Vatikánnak meg kell értenie — fejezi be a cikk írója —, hogy a gyűlölet és fondorlat kovászát nem szabad többé az élet tésztájába kevernie. Aki átadja magát a gyűlöletnek, az az ördög gyermeke és rabja (János 8:44, Csel. 13:10, t. János 3:10 és 12.). A harag és a gyűlölet nagyon gyakran kapcsolatban áll a felfuvalkodottsággal (Péld. 21: 24), viszály kodással (Péld. 21: 19, 30:33), kegyetlenséggel

(Péld. 27:4) és előbb-utóbb a saját büntetését vonja maga után (Jób *2, Péld. 19:19).

Tömör rövidséggel foglaltuk össze Siskin leningrádi lelkészképző-akadémiai tanár cikkének tartalmát, mely sok gondolatot ébreszt bennünk. Nemcsak arra gondolunk, hogy a valamikor túlnyomó többségében evangélikus népünket micsoda szörnyű kegyetlenséggel „térítette” vissza a római egyház. Most inkább az jár az eszünkben, hogy milyen szörnyű akadálya a tartós békének a pápás egyház, s micsoda megátalkodott ellensége az egész emberiségnek. Sajnos, a középkor óta se sokat javult a Vatikán. Luther Mártonnak és a reformációnak akadna éppen elég dolga ma is.

Lukács Krisztus-képe

1. Amikor Máté, Márk, Lukács és János evangéliumáról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek tulajdonképpen ez egyetlen Evangéliumnak, a Jézus Krisztusban való váltság örömhírének négyféle megfogalmazásai. Ezt fejezi ki az eredeti görög nyelvű Újszövetség is, amely pl. nem „Lukács evangéliu- má”-rol, hanem „Lukács szerint való evangélium’-ról beszél. Mintahogy csak egy Űr van, a Jézus Krisztus, ugyanúgy csak egy Evangélium van. De ez az egyetlen Evangélium és benne az egyetlen Krisztus több oldalról megvilágítva van előttünk az evangéliumokban. Ez a „több-oldalúság” jól megérthető abból, hogy az evangéliumok nem készen hullottak a mennyből a kezünkbe, hanem azok különböző korú, származású és vérmérsékletű emberek bizonyságtételében vannak előttünk. Másrészt mindegyik evangélista a maga Istentől kapott különleges megbízatását teljesítette, amikor az egyetlen Evangéliumot leírta. Az evangélisták aszerint használták fel az egyetlen Evangéliumot, hogy milyen gondolatot akartak kiemelni és milyen olvasótábort tartottak szem előtt.

Máté úgy állítja Jézust olvasói elé, mint a megígért Messiást, Márk mint Isten Fiát, Lukács pedig mint a Világ megváltóját.

Amikor „Lukács Krisztusképéről" beszélünk, akkor arról szólunk, hogy Lukács milyen oldalról világítja meg evangéliumában Jézus Krisztust. A karácsonyi örömüzenet mutatja meg leginkább Lukács Krisztus-képének körvonalait. A mezőn tanyázó pásztoroknak ezt mondja az angyal: „Ne féljetek, íme hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lesz, mert megszületett nektek ma a Megtartó” (Lk 2,10—11). Lukács evangéliuma szerint Jézus első nyilvános fellépésekor, a názáreti zsinagógában is, önmagáról mint Meg-, tartóról tesz bizonyságot (Lk 4,18). Jézus arcának ez a vonása tűnik elénk az egész Lukács szerint való evangélium olvasása közben.

2. A karácsonyi örömüzenetnek azt a szavát, amit „Meg- tartó”-nak fordítunk az eredeti görög szövegből, fordíthatjuk ,,Megmentő”-nek is. Luther „Üdvözítő”-neW fordította. De tartalmilag jelenti a szó azt is, hogy „Megváltó”. Tény az, hogy Lukács úgy állítja elénk Jézus Krisztust, mint Megtartót, Megmentőt, Üdvözítőt.

Mit akart Lukács mondani ezzel a megjelöléssel: Jézus Megtartó?

Tudnunk kell, hogy a Lukács korabeli pogány világ sok mindenféle „megváltó”-t és „üdvözítő”-t ismert. A görögök bizonyos esetekben „megmentő”-nek, „megváltó”- nak mondották pl. Zeus-istent. A római császárkultuszban gyakran „megváltó”-ként tisztelték pl. Augusztust. Lukács a pogányok sok mindenféle megváltójával szemben úgy

állítja Jézust olvasói elé, mint az egyetlen, igazi és valóságos Megtartót. A Megtartót, a Megváltót, az Üdvözítőt. A mennyei Király Augusztussal szemben kizárólagosan Megtartó és Üdvözítő.

Lukács azonban ennél többet akar még mondani. Nevezetesen azt, hogy egyedül Jézus Krisztus tudja az embert végérvényesen és valóságosan megszabadítani a két nagy nyomorúságból: a bűnnek és halálnak hatalmából. Hogy Jézus Megtartó azt jelenti, hogy Ő nem elveszíteni jött a bűnös embert, hanem megmenteni, nem kárhozatba taszítani, hanem üdvözíteni, nem benne hagyni a bűn és halál hatalmában, hanem megszabadítani. És Önéki van is minderre hatalma ép ereje. Az általa végzett „megtartás”, „megmentés” nem pusztán elgondolás, hanem valóság.

Ez a „megtartás” a „valóságban azt jelenti, hogy a Megtartó a kereszten hozott áldozata után a húsvéti sírban legyőzte a halált. A halál többé nem tudja fogva tartani azokat, akik bizalmukat a Megtartóba vetik. így Jézus igazán az élet Megtartója. A Belőle és Tőle való új életet megőrzi és pedig úgy, hogy a Benne hivő előtt megnyitja az üdvösség ajtaját. Ö üdvösségünk szerzője.

De Megtartó Jézus a kísértések között is. Az új életet — melly'el Jézus megajándékozza a Benne hívőt — kísértések veszik körül. A hit útján elindulok sokszor megfáradnak a bűn cselvetései között. Sokszor el is esnek. De Krisztusban van megtartás. Általa van „tartatás”! Tehát nem az „önmegtartás” segít a hit útján, hanem az a „tartás”,

A. ZIAK, A MODRAI FAKULTAS PROFESSZORA

Andrej Ziakot, a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyete- , mes felügyelőjét a Prágai Keresztyén Békekonferencia lelkes munkatársát a ni odrai Szlovák Evangélikus Teológiai Fakultás professzorává nevezték ki.

STEFANO MOSHI PÜSPÖK

Stefano Moshi afrikai egyházelnök az észak-tanganyikai lutheránus egyház lelkészi vezetője, a zsinat határozata alapján „püspök” titulust kapott. Az 1958-ban készült alkotmány azonban változatlan marad.

NEM-TEOLÖGUS EGYHÁZI VEZETŐ AMERIKÁBAN

Krisztus Egyházainak Nemzeti Tanácsa (USA), fennállásának 10 éve óta először választott, San Franciscóban tartott ötödik egyetemes gyűlésén, elnökéül nem teológust. Az új elnök Joseph Irwin Miller 51 éves gyáros. Krisztus Egyházai Nemzeti Tanácsába mintegy 38 millió protestáns és görög-ortodox hivő tartozik.

amit Jézus nyújt. Ez viszemI

segít.

Jézus Megtartó a szeretet

útján is. Ö maga is — Lukács evangéliuma szerint kiemelten is — a szeretet útját járja. Szava ott ragyog az égés* Lukacs evangéliuma feletti „Azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (19,10). Ebbea a szeretetben akarja Jézus megtartani az övéit, de úgy, hogy az övéi is megtartják szerete- tüliben a testvéreiket és felebarátaikat. Éppen Lukács evangéliuma hangsúlyozza nagyon erőteljesen a szeretet cselekedeteiben való járást. Az az ember, akit Jézus kimentett a „bűnnek és halálnak hatalmából”, éppen ebben a szabadságban köti magát szeretetben a másik emberhez. Lukács evangéliuma nem engedi meg, hogy a „megtartás” a keresztyén ember számára valami „elméleti dolog” maradjon, hanem igényli, hogy az a hétköznapi életben valósuljon. A „megtartottak”-nak áldozatos, a másik ember javát szolgáló életükkel kell igazolniuk, hogy Jézus Krisztus valóban Megtartó, Megmentő, Szabadító és Üdvözítő.

3. Végül Jézus Krisztus Megtartó az ítéletben is. „Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk az Isten ítélő széke előtt”. Felelnünk kell szavainkért és cselekedete* inkért Egész életünkért A nagy számadásnál is egyetlen reménységünk ez lehet: JézuS Megtartó.

Így ragyog elénk Lukács evangéliumában Jézus Krisztus arcának egyik legdrágább vonása: <5 a Megtartó! Az Ő megtartásából élve legyünk ai Ő örömben és szeretetben szol• gáló népe! Káldy Zoltán

I DR. CARL E. LUND-QUÍS*

EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA JAVUL

Hírt adtunk arról, hogy cht Carl E. Lund-Quistot, a Lu* theránus Világszövetség volt főtitkárát, szélütés érte. Súlyos állapotban szállították a denveri (USA) kórházba. Értesülésünk szerint Lund-Quist egészségi állapota javuL A kórházat már elhagyhatta. A mozgás, a beszéd azonban még most is nehézséget jelent szászaméra és látásával is baj van. Szellemi képességeinek azonban teljesen birtokában van.

TÖBB FIGYELMET ÉS

MEGÉRTÉST KÍNÁNAK

A dán egyházügyi minisa- terasszony a szociáldemokrata párti Bodil Koch teológia az „Aktuel” nevű koppenhágai újságban megjelent, „Kína problémájához” című cikkében elítéli az USA Kína-elle- ni politikáját. Bodil Koch 1960 elején Kínában járt s ottani benyomásai és tapasztalatai alapján kijelenti, hogy kényszerítő szükségességgé vált az új Kínával fokozott figyelemmel és megértéssel foglalkozni.

MIMI

Ssti beszélqetés

— Iste« hozott, lelkészem! Örülök, hogy felkerestél. Hogy vagy, mi újság?

— Visszahoztam és köszönöm a könyvet, Tamás. Valóban nagyon jó, hasznos az olvasásra.

— Megfigyelted, Jóskám, azt a szép, tiszta, igaz életre törekvést?

— Igen, nagyon megható és tanulságos az, ahogyan a Virágos gyertyák fő hősei sok akadályon áttörik magukat.

— Én is ma éppen a keresztyén életről szeretnék veled beszélni. Nem régen jártam a testvérem falujában, ahol a vallásos asz- szonyokat szidták. Azt mondták, hogy beképzeltek, irigyek, pletykásak. Azt hiszik, hogy különbek mint más, pedig nem látszik az életükön semmi jó, sőt... Hogy látod ezt, barátom?

— Előrebocsátom, hogy sokban igazad van. Sok a hiba. Abban is jól látsz, hogy hol van a hiba. Vannak beképzelt keresztyének.

— De még milyenek! Ti mindig a bűnről és kegyelemről prédikáltok. Hát én is ismerek olyanokat, akik egyáltalán nem tartják magukat bűnösöknek és nem hiszem, hogy nagyon hiányolnák a kegyelmet. Inkább földön járó szenteknek tartják magukat.

— Te Tamásom, hol találkoztál ezekkel? Evangélikusok ezek?

— Nem. valami mások. De azért emlékszem, hogy te is beszéltél egyszer a szentség kérdéséről földi vonatkozásban.

— Beszéltem Tamás. Emlékeztetlek rá, hogy két vonalon mozogtam akkor. Az egyiken arról szóltam, hogy...

— Hogy aki és ami Isten tulajdonába ketn4, osMi Mrtrnüi aaiflWfc 4M é&em

ben szólunk papszentelésről, templomszentelésről.

— Jól megjegyezted. Tehát amennyi köze van hozzájuk Istennek, annyi közük van nékik is Istenhez. Isten a szent.

— Hogyan is folytattad?

— Az ember részéről cél ez a szentség. Az a legszebb a keresztyén ember életében, hogy igyekszik ej célt elérni, e példát követni. Persze, ez egyedül nehezen megy...

— Ez a lényeg, amíg félelemmel és rettegéssel küzdünk az üdvösségért, addig van alázat, szeretet, készség, másokért való élet, de ha ezt felváltja a gőg, akkor lenézés és szolgálat helyett uralkodás vesz erőt az emberen.

— De mennyire így van. Nemcsak a keresztyén életben. Hanem az emberek között, sőt az emberiség egészében is. De sokan buktak el már a hatalom miatt.

— Milyen sok keresztyén igazolta már, hogy képmutatóknak és társaiknak nagyobb a kárhoztatásuk.

— Bizony sok a hiba, de itt el kell gondolkoznunk nekünk híveknek.

— Nekünk papoknak is, Tamás. Mindnyájunknak, akik Krisztus nevét hordozva keresztyéneknek mondjuk magunkat, hogy ne káromoljuk az ő nevét. Mert egy a bizonyos, hogy a hiba mibennünk van.

Mézd csak, Jóska! Nem hó es»kJ

— Ügy látom havas eső. Közeledik a böjt. Pedig nemrég volt még karácsony!

— Emlékszel arra a szép fehér karácsonyra, mikor együtt hallgattuk a karácsonyi oratóriumot?

— Igen, gyönyörű volt, felejthetetlen.

— Nem hallgattad a múltkor az ultrarövid- hullám kísérleti műsorában a János passiót?

— Nem, Tamás.

— Az is azt a közös szép. szép karácsonyesténket juttatta eszembe. Hiába, Bach muzsikája örök! De valami eszembe jutott, és most megkérdezem tőled, papom. Jól emlékszem én arra, hogy a karácsonyi oratóriumban egy böjti dallam, talán az ,.Ó fő vérző sebekkel” szerepel? Hát mit dolgoz fel itt Bach? Hogy kerül oda a karácsonyi angyalénekhez ez a szomorú, szenvedésről szóló dallam?

— Bach János Sebestyén a karácsonyi oratóriumban a mi Urunk születését írja le. Feldolgozza az evangélium szövegét (Lk 2:1—21 és Máté 2:1—12.) kar- és szólóénekkel, zenekarral.

— Jó, ez rendben van. De a böjti dallam?

— Kétségtelen hogy ez meglepő. Mert a Máté passióban is ez a dallam csendül fel egyedülálló módon. Ott az Űr szenvedése feletti fájdalom sir, zokog. Itt azonban más üzenete van ennek. Egyrészt, mintha csak azí példázná, hogy Karácsony és Nagypéntek

összetartozik, mint Karácsony 1. ünnepe és az Űr Jézus születése. Másrészt Karácsony másnapja István vértanú ünnepe. A böjti dallam meglepő, de nem úgy szól az evangélium is? „Az övéi közé jőve és az övéi nem fogadáíc be öt.” Azután figyeljük csak még, hogyan csendül fel ez a böjti korái? Úgy, hogy az ember szíve szinte vele ujjong. Emlékszel a bachi kis trombitákra?

— Valami fenségesek. Valóban felemelő, minden bűntől, földi salaktól mentes, szent zene ez is! Méltó testvére a passióknak. Most már értem.

— Es még ha elgondolkozunk a csodálatos muzsika mögötti üzenet mélységein. Azon, hogy Bach leírta a karácsonyi oratóriumban azt a nagy ellentétet, mely tökéletes egység: Jézus Krisztus alászállása a megalázásba nagy-nagy öröm a világ számára, még akkor is, ha a Kereszt felé mutat. Bach megtanít arra, hogy Jézus földreszállásán, mely számára megaláztatás, nekünk örülni lehet, mert ez a mi üdvösségünkre van.

A fehér fejtével keveredett Mester lelkész lábai alatt, mikor hívétől hazafelé indult. Olvadó havon cuppogott cipője talpa. Szívében keresztyén élet nyomorúságának kérdései zúgtak. Igaza van Tamásnak, sok a baj, a megbotránkoztató, sok a képmutatás és a bűn a keresztyének életében.

Aztán mintha csak az lenne a válasz: felcsendült szívében az oratóriumból az a böjti dallam, és mély öröm melegítette szivét: Itt a böjt újra. Lehet hirdetni a bűnös embernek Isten változatlan, megújuló kegyelmét.

Führ? Mm