Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-12 / 7. szám

r V: Jézus példázatai J A NÖVI Isten országáról szól ez a különös példázat is (Márk 4,26—29), mint annyi inas tanítása Jézusnak. Elérkezett, közel jött hoz­zátok, itt van közöttetek, sőt bennetek Isten országa — ezt hirdette Jézus szinte minden szavával és csele­kedetével. Isten országa. Ez azt jelenti: Isten felséges dicsősége és hatalma, uralko­dása és kormányzása. S hogy Isten közöttünk akar ural­kodni, a mi javunkra, üdvös­ségünkre használja hatalmát, a mi megmentésünkben leli kedvét és dicsőségét —, úgy akar király lenni, hogy mi le­gyünk az ő népe. S részt akar adni nekünk a vele való kö­zösségnek minden öröméből, boldogságából. Ezért — hirde­tik az evangéliumok — a leg­főbb jó az ember számára Isten országát „elnyerni”, „örö­kölni”, „abba bemenni”, azt „meglátni”. Jézus példázatai sok oldal­ról világítják meg Isten orszá­gának egy-egy vonását. Ez a példázat a vetés növekedésé­vel akar valamit megmutatni Isten országának életéből. Az elvetett gabonamag fejlődése a szántóföld mélyében sze­münk elől elrejtett, láthatat­lan és hozzáférhetetlen folya­mat Kísérletező műhelyeink­ben persze tanulságos módon szemléltethetjük ezt a fejlő­dési folyamatot. Ki csíráztathat­juk a magot s a szemünk előtt megy végbe, ahogyan a csíra felnyitja a mag burkát, nő és mindig nagyobb lesz a zsenge palánta. A szántóföldön persze esák akkor látszik meg a ve­tés, amikor az első üdezöld hajtások kidugják fejüket a rög közül. S mindebben két­ségkívül van valami titok, az élet titka. A szántóvető ember sok mindent megtehet — és meg is kell mindent tennie — azért, hogy a talajt jól elő­készítse s a legkedvezőbb kö­rülményeket biztosítsa az el­vetett mag növekedésének s azután a kisarjadt vetést is ol­talmazza ártalmaktól s gon­dozza tőle tel'hetőleg. Bizony nem „magától terem a föld”, hanem az emberi munka ered­ményeképpen. Mégis benne van ebben a folyamatban az élet maga. S ezt az életet hi­tünk szerint Isten adja, nö­vénynek embernek, minden teremtett lénynek. Ezért egészen Isten műve az Ö országának növekedése, hirdeti Jézus e példázattal. Merjük teljes bizalommal egé­szen öreá bízni országának építését. Pál apostol is nyil­ván erre gondolt, amikor arra inti a korintusbeli gyülekeze­tét, hogy „én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést” (I. Korin tus 3,6.). így van ez az egyes ke­resztyén ember lelki életében. Isten keze formálja, neveli bennünk az „új embert”. S így van ez a gyülekezet életében is. Ezért ne csüggedjünk, ne türelmetlenkedjünk, ne aggo­dalmaskodjunk, ne akarjuk siettetni, irányítani Isten mun­káját. Ne méricskéljük, hőmérőz- gcssük a magunk s a má­sok keresztyénségét, mert egyedül Isten ismeri a bennünk végbemenő titok­zatos lelki folyamatokat, ö tudja mennyire érett már a vetés. Isten tudja csak lemérni, mennyi jó gyümölcse érett be már munkájának — s mennyi az üres kalász. Az aratás — az ítélet — sok meglepetést okozhat. Lesznek akkor kellemetlen meglepeté­sek is, de lehetnek áldott, ör­vendetes meglepetések is — amint arra Jézus az utolsó ítéletről szóló tanításában (Máté 25,34—39.) figyelmeztet. Isten élő igéje az Ö országa növekedésének titka. Az ige az. elvetett mag, amiben az élet csírája rejtő­zik. Erről az igéről mondja Ésaiás próféta, hogy „az én beszédem, amely számból ki­megy, nem tér hozzám üre­sen, hanem megcselekszi, amit akarok” (Ésaiás 55,11.). S Pál apostol azt vallja, hogy az .evangéliumban Isten hatalma, vagyis életet teremtő ereje van (Róma 1,16.). Erre akar figyelmeztetni a példázat, ami­kor azt mondja, hogy „magá­tól” növekedik a vetés. „Ma­gától”, vagyis a benne rejtőző élet ereje által. Azt a, kérdést is felveti e tanítás: mennyire bízik a gyü­lekezet Isten igéjének ereié­ben? Az istentiszteleti prédi­kációban, a bibliaórán, az ott­hon olvasott Biblia szavában, keresztyén testvérünk pász­tori, testvéri szavában akarja Isten elvégezni munkáját ben­nünk és közöttünk. Egész isteni hatalmát, bölcsességét, jóságát belehelyezi az emberi beszédnek ezekbe az edényei­be. Abból a datolyamagból, amit a feleségem virágcserép­be ültetett, sohasem lesz ko­ronáját szélben ingató sudár pálmafa — kedves játék az csupán egy zöldelő növény­nyel. Abból az igemagból azon­ban, amit Isten plántál egy-egy emberi szívbe, amit kizendíttet, gyarló emberi szóval, bár a gyü­lekezetben, roppant dol­gok támadhatnak. Ezzel az igével ragadta meg és formálta át Isten egy-egy Augusztinusz, Luther, vagy Albert Schweitzer életét. A mi dolgunk ezek szerint tehát az volna, hogy ölhetett kézzel várjuk, LEONARD AUALA LELKÉSZ AZ OVAMBOKAVANGO- EGYHÄZ VEZETŐJE Leonard Auala afrikai lel­kész lett a 115 ezer tagot szám­láló dél-afrikai ovamboka- vangói lutheránus evangélikus egyház moderátora (vezetője). Ebben a minőségben ő az első afrikai lelkész. TITKA amíg Isten elvégez mindent? Éppen nem! A mi dolgunk: az ige szolgálata. Isten velünk vetteti a magot. S ez éppen nem kevés feladat. Egész ke­resztyén életünk belefér ebbe. Hiszen az egész gyülekezet fe­lelős az ige tiszta és helyes hirdetéséért, nem csupán a lelkipásztorok. A szóval, cse­lekedettel, élettel való bizony­ságtevésben mindannyiunkra szab feladatot Urunk. Ezt a szolgálatot pedig derűsen és bizakodva, reménykedve és hűségesen kell végeznünk. Le­het így végeznünk, hiszen tud­hatjuk: munkánk eredménye Isten kezében van. S csak ott van jó helyen igazán. Ezért végezhetjük az egyházban szolgalatunkat erőlködés és aggodalmaskodás, kapkodás és sietség nélkül. Isten órájának mutatóit — hála legyen ezért Néki — mi nem igazíthatjuk sem előre, sem hátra. Ezért hajthatjuk békességben elvég­zett munkánk után álomra fejünket: csendben érik Isten vetése, igéje nem tér vissza dolgavégezetlenül Hozzá. S ezért lehet s kell megtelni szí­vünknek hálaadással. Hány­szor szégyenített már meg bennünket Isten, hányszor csúfolta meg aggodalmaskodó- sunkat az Ö ügyéért, türelmet­lenségünket, csüggedésünket! Hányszor ajándékozott meg várakozáson, reménységen fe­lül gazdag gyümölcsterméssel! Csak úgy magától terem sok­szor életünk fáján sok áldott gyümölcs s ez a „magától’' egyik költőnk szerint: Isten kegyelme. Vagyis az Ö mun­kája s ingyen ajándéka egé­A NYUGATNÉMET NATO-HADSEREGBEN ez idő szerint 72 katona­lelkész teljesít szolgálatot. Bár a lelkészek között erőtel­jes propaganda folyik, hogy vállaljanak szolgálatot a nyu­gatnémet hadseregben, 41 ka- tona-lelkészi állás mégis be­töltetlen. HÍREK. — ÖTVENED VASÁRNAP­JÁN az oltárteritő színe: zöld. A vasárnapi oltári igéje: Jak. 3, 13—18; szószéki igéje: Mt. 23, 23—39. Délutáni igéje: Zsolt 12. — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1961. február 19-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Zoltai Gyula buda­hegyvidéki lelkész. — SOMLÖSZÖLLÖS. Ünne­pi istentisztelet keretében Ik­tatta be január 29-én Halász Béla esperes a gyülekezet újonnan választott presbité­riumát, gondnokait és tisztség- viselőit. Ugyanezen a napon délután az esperes Somlóvccse fiiiában beiktatta a filia új tisztségviselőit. — GYÚRÓ. Az egyetemes imahetet a reformátusokkal és a baptistákk l együtt tartotta meg a gyülekezet. Az imahét január 29-én az evangélikus templomban vallásos esten zá­rult. A vallásos est főtémája a világbéke volt. A vallásos esttel egyben köszöntötték Nagy Lajost, a gyülekezet volt lelkészét, lelkésszé szentelésé­nek 50. évfordulója alkalmá­ból. Baji László, az Állami Egyházügyi Hivatal megyei előadója meleghangú távirat­ban üdvözölte a jubiláló lel­készt és a gyülekezetét. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A pestmegyei egyházmegye lel­kész! munkaközössége 1961. ja­nuár 25-én tartotta Budapes­ten ez évi első munkaülését. Úrvacsorát osztott ifj. De- dinszky Gyula. Az új énekek­ből tanultak Marschalkó Gyu­la vezetésével. Szolgáltak még: Szende Ernő és Mun tag Andor. Detre László esperes időszerű tájékoztatót adott. — A HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége február 7-én Nyíregyházán ülésezett. Ka- techetikai előadást tartott As- bóth Lajos. Tarján Béla sajtó- tájékoztatót nyújtott, a záró- áhitatot Szabó Gyula végezte. Egyházkormányzati ügyekről az esperes adott tájékoztatást. — CSALÁDI HlR. Balaton­szepezden, 73 éves korában el­hunyt Pataky An tahié. Január 26-án temették el a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Az igaznak emlékezete áldott.” — MEGVÉTELRE KERES. Evan­gélikus lelkész megvételre ke­resi: Halmi: Arany hárfa című vallásos verses nagy antológiát. Ugyancsak keresi Irwin Shaw: Oroszlánykölykök című könyvét. Cím a kiadóhivatalban. DR. NIEMÖLLER MÁRTON, a hessen-nassaui tartományi egyház elnöke, ez év elején hosszabb utazásra megy a Szovjetunióba. FURCSA „LELKI ÉHSÉG” Nemrégiben az amerikai bibliatársaság felhívta az amerikai protestáns egyhá­zaknak és az amerikai pro­testáns egyházak tagjainak figyelmét egy Nyugat-Afriká- ban működő, jól szervezett csoport üzelmeire. Afrikai fél­analfabéták csalók megbízá­sából, stilárisan jól fogalma­zott, de éppen ezáltal önma­gukat eláruló levelet írnak az Egyesült Államok egyhá­zaihoz és magányosokhoz s a levélben bibliák küldését ké­rik. Az állítólagos „lelki éh­ség”, melyről e levelekben kifejezetten sző van, azonban csak az ingyen-cigarettapapír beszerzését takarja. Azok az afrikaiak ugyanis, akik aján­dék-bibliát kapnak, pénzért továbbadják azt megbízóik­nak. A bibliatársaság felhívja az egyházakat, hogy Nyugat- Afrikában a szükséges bibliá­kat az országban működő ki­rendeltségeiknél vásárolják meg. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. ár. Vető Lajos Felelős ezerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vili. üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—M7 Sajtóosztály! telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,- Ft. fél évre 30.— Ft Csekkszámla: 20412. — VIU Árusítja a Magyar eosí* to ooo példáimban nyomtatott SHJHSií — Zrínyi Nyomda, Bp. ISTENTISZTELETI REND Budapesten. 1961, február 12-én. Deák tér de. 9. (úrv.) Haíenscher Károly, de. 11. (úrv.) Káldy Zol­tán, du. 5. Trajtler Gábor, du. 6. Szeretetvendégség Hafenscher Ká­roly. Fasor de. fél 10. Kinczler Irén, de. 11. Koren Emil. du. 6. Dózsa György út de. tél 10. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10. Mo­li torisz Janos de. 11. Molitorisz János. Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Grünvaiszky Károly. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. háromnegyed 12. Grünvaiszky Károly. Thaly Kálmán út de. 10. Drenyovszky János de. 11. Rédey Pál du. 6. Drenyovszky János. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly du. 4. szeretetvendégség. Rákostalva de. 3. Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Gádor András. Váci út 129. de. 8. Nagy István. Frangepán u. 43. de. fél 9. Gádor András. Új­pest de. 10. Blá~v Lrios. Pester­zsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistcmplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9, Várady Lajos, de. 10, német nyelven (úrv.) Várady Lajos, de. 11. Schneider Vil­mos, este 7. Madocsar Miklós- To- rockó tér de. fél 9. Schneider Vil­mos. Óbuda de. 9. Vámos József, de. l’o. (úrv.) Marschalkó Gyula, du. 5. vámos> József XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél li. Zoltai Gyula. Diana út fél 9. Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. U. dr. Rezessy Zoltán du. 6. Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9. Kendeh György. Nagytétény de. 8. Visontai Róbert. Xelen- vöigy cíe. 9. dr. Benes Miklós. Budafok de. 11. dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Mezősi György du. " vendégség: Rédey Pál. szén. Groó Gyula tTyTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTrTTTTTJTTTrfTTT*' NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ÉZS. 26, 7; JN. 14, 6. - A célhoz Jézus vezet. Átvezet a bűnből az igazságra, a halálból az életre. I. Kor. 13, 1-13; Lk. 11, 37-54. HÉTFŐ: V. MÖZ. 30, 19; I. KOR. 6, 17. - Isten az igében döntés elé állít. Minden azon fordul meg, hogy megszólítására hogyan válaszolunk: elzárkózással-e, vagy elfogadjuk Istennek a bűnre kimondott ítéletét és Lelke vezetését. I. Móz. 13, 7—18; Lk 12 1 _-12 KE DD: ZSOLT. 145, 14; RM. 14, 1. - Isten szeretete min­den emberhez lehajol. Miért vagyunk hát mi személyváloga­tók? Csak meg kellene gondolnunk, hogy Isten érdemtelensé­günkben fogadott szeretetébe minket. Lk. 9, 18—23; Lk. 12, 13-21. SZERDA: JER. 5, 3; II. KOR. 13, 5. — Hitünk, hűségünk állandóan ellenőrzésre szorul. A tükör, melyet az önvizsgálatra Isten naponként kezünkbe akar adni: az ige. Mt. 6, 16—21; Lk. 12, 22-34. CSÜTÖRTÖK: I. §AM. 12, 20-21; JN. 12, 26/b. - Isten sze­retetére életünkkel kell a választ megadnunk. A keresztyén életnek Krisztus váltságműve a középpontja és mozgató ereje. I. Móz. 16, 1-6; Lk. 12, 35-48. PÉNTEK: II. KIR. 20, 5; JN. 4, 23. - Szívből jövő könyör­gés, lélek mélységéből támadó imádás. Az ilyen imádságot Isten kész meghallani és rá válaszolni. Ilyen imádságot vár övéitől. Ezs. 58, 5—12; Lk. 12, 49—59. SZOMBAT: ÉZS. 42, 16; JN. 1, 18. - Istent önmagunktól nem ismerhetjük meg. Jézus Krisztust küldte hozzánk, általa szerető Atyánknak jelentette ki magát. Mk. 9, 14, 29; Lk. 13, 1-9; Mt. 4, 1-11. Szekeres Elemér iU)llllít!!il!)il!!!liliili!iliiMl!iil«<m!limiHtilltítiMtlira!lli((lllItI!i!itWtNlMiltl!llilllMitlliMil!(!lliil[liUUI!li(!lilíili!lliii!ilHiU!IHil Jaj nektek „vallásosak” l Máté evangéliuma 23, 23-39« Megdöbbentően komolyak, valósággal ostorcsapásként hang­zanak ezek a jaj-szavak a Golgotha íelé haladó Ür Jézus ajkán. Nagyon figyelemre méltó, hogy az alázatos és szelíd Megváltó az ún. vallásos emberekhez intézte ezeket a ke­mény, vádoló szavait. Baj van a farizeusok és Írástudók „vallásosságával-’. Az nem jobbá, hanem inkább rosszabbá tette őket. Ami által igazabbakká kellett volna lenmö'«« hamisakká lettek: ami által nagyokká kellett volna lenniük, éppen az zsugorította őket még jobban össze; ami által kedveseknek kellett volna lenniök Isten és emberek előtt« az által lettek visszataszítókká­Jaj a „vallásosaknak”, akik különböző áldozataikkal akar­ják az Istent mintegy lekenyerezni. Akik aprólékosan, szőr­szálhasogatóén, nagyképűen és elvakultan igyekeznek betar­tani minden vallási előírást, hogy azután ezért külön érdemeik legyenek az Istennél. Eljárnak a templomba, hallgatják az Isten igéjét, de nem termik annak gyümölcseit. Az igének hallgatói, de nem megtartói. Az igéből hallják ugyan a figyel­meztetést: „szeresd a te Uradat Istenedet ...”, de kint az életben jobban szeretik a pénzt, a hatalmat, a gyomrukat és ki tudja, hogy mi mindent nem, mint az Istent. Az Isten iránti hűség csak a templom kijáratának a küszöbéig kíséri el őket. Az igéből hallják ugyan a figyelmeztetést: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat...”, de odahaza a családban, a munkahelyen, az emberek között forgolódva, a közéletben önzőek, kapzsiak, türelmetlenek és felelőtlenek. Csak maguk­nak és magukért élnek, másokkal mitsem törődnek. Még az emberiségnek olyan döntő fontosságú kérdései is, mint a háború és béke, a kizsákmányolás és jólét, gyarmati elnyomás és szabadság, teljesen hidegen hagyja őket. Ez — mondják szemforgató álnoksággal — nem tartozik rájuk. Az Istenhez tehát hűtlenek s embertársaikkal szemben irgalmatlanok. Csak látszólag, külsőleg igazak, de belül telve vannak rom­lottsággal és szeretetlenséggel. Jaj a „vallásosaknak”, akik Istent, önigazságukkal, látszó­lagos erkölcsi tisztaságukkal és kegyességükkel akarják félre­vezetni, Akik ismerik az Űr törvényét és bűnt megítélő haragját, de azt nem magukra, hanem másokra vonatkoztat­ják. Akik féltve őrzik mások erkölcsi tisztaságát, de nem vigyáznak a magukéra. Akik meglátják a szálkát a más sze­mében, de a magukéban még a gerendát sem veszik észre. Mivel csak másoknál és másokban látnak bűnt, így bűnbánat soha sincsen szívükben. De ha az Isten küldöttei a bűnbánat keményszavu igényével fordulnak feléjük, akkor ezen meg­sértődnek sőt felháborodnak azon. A bűnökben megkeménye­dett óember nem akarja meghallani a bűnbánatra való fel­hívást, inkább elhallgattatja, semminthogy meghallgassa azt. Amikor akár az egyes keresztyén, akár maga a keresztyén egyház a bűnnélkülvalóság álarcában tetszeleg és felhábo­rodottan elutasítja magától a bűnbánatra való felhívást, akkor a farizeizmus vallásosságában él, s ilyenkor néki szól az Űr Jézus kemény szava: „Jaj nektek...!” Jaj azoknak, akik szeretet és bűnbánat nélkül élnek« akiknél a keresztyénség csak tan és nem teendő, csak elmélet és nem élet, csak ígéret és nem igény, csak ítélkezés és nem bűnbánat. Az az Űr Jézus mondja ezeket a kemény jaj- szavakat a „vallásosak” felé, aki számára a vallás szeretetteljességet« nagylelkűséget, önmegtagadást és önfeláldozást jelentett, aki a legfelségesebb életcélt, a másokért való szolgálatot állította mindig övéi elé. Akinek számára a vallás az embernek a mennyei Atyjával és embertársaival való megbékélést jelen­tette. Mindig szent haragra lobbant és kemény szavakra fa­kadt, ha a „vallás” látszata alatt képmutatással, hamissággal« nagyképűséggel, elvakultsággal és felelőtlen szeretetlenséggel találkozott. Ö azért jött, hogy hírűi adja nékünk, hogy az Isten nékünk kegyelmes Atyánk, mi pedig az ö gyermekei, így tehát egymásnak testvérei vagyunk, akiknek az 0 akarata szerint egymást szolgálva, szereiben és békességben kell itt önünk. Jaj azoknak, akik nem ezen az úton járnak. ötvened vasárnapja már a Golgotha áldozatára induló Krisz­tusra mutat, ö azért szenved és hal meg a kérészién, hogy minket megmentsen a képmutató, hamis „vallásos élet” követ­kezményétől. ............... , Le gyen áldott, hogy hallhatjuk igéjét, hogy lathatjuk ka* resztjét! „Áldott, aki jő az Űmak nevében!” Gartai István HÉTRŐL—HETRE MINDEK BETELJESEDETT Lk. 18, 31. A szenvedéstörténet nyitányát adják meg Jézus szavai: „Íme felmegyünk Jeruzsálembe —” Ettől kezdve egymást kö­vetik az események: elfogatás, kihallgatás, meggyaláztatást keresztre feszítés és végül a feltámadás. Ezekben az eseményekben prófétai jövendölések válnak valósággá. Megtörténik mindaz, amit Isten választott hírnökei által előre bejelentett. Az események igazolják Isten ígéretei­nek bizonyosságát. A régen elhangzott prófétai igehirdetések hitelesítése, megpecsételése a passió és a feltámadás. A maguk korában ezek az igehirdetések hitet, előretekintő bizalmat kö­vetettek Isten iránt. Ilyen hitet és bizalmat igényelnek a ma elhangzó előremutató igehirdetések is. Minden beteljesedett. Isten egészen és maradéktalanul véghezvitte megváltói tervét. Nincs semmi akadálya már az üdvözülésnek. Jézus Krisztus szenvedése és halála teljesen ele­gendő ahhoz, hogy bűnbocsánatot nyerjünk és örökösei legyünk az Istentől elkészített örökéletnek. Krisztus eleget tett éret­tünk és ajtót nyitott számunkra. A hitnek az a dolga, hogy el­fogadja azt, amit Isten megtartásunkra elkészített. Jézus Krisztus teljesen betöltött mindent, amit Isten üd­vözítő tervében számára feladatként megszabott. Szinte szó­ról szóra válik valóra általa mindaz, amit Isten e tervéből a prófétákon keresztül elénk tár. Gondoljunk például az Ezs. 53-ban leírt szenvedéstörténet részleteire. Ez azért történhetett igy, mert Jézus Krisztus engedelmes volt mindenben. S ez kü­lönösen kitűnik a passió eseményeiben. Krisztus engedelmessége lett üdvösségünknek biztosítéka. De Krisztus engedelmessége hitünk példája is. így engedelmes­kedett az, aki igazán szerette az Atyát és bízott Benne. Akik megváltói művét örömmel fogadják és Leikéből kapnak Lel­ket, hozzá hasonlóan engedelmesekké lesznek. Engedelmessé­gük. olyan szolgálat Isten felé, az emberek között, melyen ke­resztül ma és a jövőben céljához jut Isten üdvözítő akaratot győzelme a bűn és a halál felett, megvalósul ember-boldogító szándéka. Mezősi György ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom