Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-12 / 7. szám

kp. Benn. bp. tz. XXVII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1961. február 12. ARA: 1,40 FORINT Tiszteljük az embert John Braine, fiatal angol író meggondolkoztató levelet írt Alekszej Szurkovhoz, a Szovjet Írószövetség elnöksé­gének titkárához. A levélből pár sor: „ ... A jelenlegi történelmi pillanatban félelmetesen fontos minden érintkezés Kelet és Nyugat között. Szánt' szándékkal használom a félelmetesen szót... Ne gondolja — írja Braine —, hogy szerintem Kelet és Nyugat jó kap­csolatainak egymás életformáinak kölcsönös dicsőítéséből kell államuk. Ismeretes okok miatt — melyek például szá­momra abbán rejlenek, hogy én hiszek a keresztyénségben és a parlamenti demokráciában — ez egyikünk részéről sem lehetséges. De lehetséges és megvalósítható mindkét részről a kölcsönös bizalom és őszinteség légkörének meg­teremtése. Lehetséges, hogy kölcsönösen emberként és ba­rátként tiszteljük egymást... Nem azt kell hangsúlyoz­nunk, ami elválaszt, hanem azt, ami összekapcsol bennün­ket ..(Elet és Irodalom.) A levéllel kapcsolatosan felmerül korunk egyik döntő kérdése: Mi az olca és magyarázata, hogy az emberek és népek olyan távol élnek egymástól? Az emberek és népek messze élnek egymástól éppen a mi korszakunkban, ami­kor a távolságok századrészükre csökkentek! Ahova az út valamikor vonattal két hónapig tartott, azt ma tizenkét óra alatt lehet repülőgépen megtenni. Kinek van szüksége a távolságok ilyen mesterséges növelésére? Azoknak, akik az embereket és népeket a rosszindulat és hazugság ködével választják el! De éppen nekünk keresztyéneknek kötelességünk a rosszindulat és hazugság ködén túl a fényt, a bizalom fé­nyét megmutatni az utat kereső emberiségnek! Isten ne­künk ezt parancsolja! Micsoda keresztyének lennénk, ha nem összekötni és összehozni akarnánk? Ma már világo­san látjuk, hogy Isten számára az egész emberiség élete, jelene és jövője kedves és fontos! A bizalom fényét időben kell felmutatni1 Keszthelyi Zoltán „Kicsi a föld” c. versében többek Időzött a következőket írja: „Ó, kicsi föld, féltem szeleidet, Aggódom ringó, baba-dallamú tavaidért^ Bírókra kelek a megkergült tudóssal, Aki gőzzé forralná pirosainkat.” (Elet és Irodalom) Amíg nem késő, addig kell a bizalmatlanság ködét szétfújni. Azért vagyunk keresztyének, Istenben hivő em­berek, Krisztust szerető emberek, hogy a dermesztő jelen­ségek láttán is reménykedjünk! Éppen abban mutatkozik meg a mi keresztyén életünk egészsége, hogy nem kötöz meg bennünket az, amit látunk. Nem babonáz meg minket az atomháborúk réme. Hitünk fundamentuma az a Jézus Krisztus, aki sohasem akarja az embereket szétválasztani, hanem összehozni, aki sohasem hirdetett gyűlöletet, ha­nem mindig szeretetet. Ez a Jézus Krisztus az egész világért, az egész koz­moszért halt meg. Neki kedves itt a földön minden ember vallási, faji, társadalmi különbségek nélkül! Mindennek a tudtával merjük mondani, hogy Braine* nek a szavai nemcsak a humánum vonalán jelentősele, hanem a Krisztus által meghirdetett szeretet vonalán is. A szeretet gyakorlását a kölcsönös bizalom és az őszinteség légkörének megteremtése után lehet gyakorolni. Csak ak­kor, ha kölcsönösen emberként és barátként tiszteljük egymást! Ez az alap. Feszültség van a világban. Nyugtalanság, idegesség járja át a világ népeit. Nyugtalan nappalok és éjszakák váltják egymást. Mindenki érzi, hogy a történelem szekere az atomenergiával lovakat váltott! De ezek a lovak boldog jövő felé is vihetik a történelem szekerét. Hát ki kiáltsa világgá, ha nem mi keresztyének, hogy félre a feszültségekkel, ideges nyugtalansággal! Nem méltó ez hozzánk emberekhez! Mi keresztyének kérjük meg a népeket és embereket, hogy induljanak el egymás felé kölcsönös bizalommal és tartsák egymást embernek. Hirdessük hangosan, hogy Jé­zus Krisztus békességet és szeretetet akar látni itt a földön! Hirdessük hangosan, hogy nincs oka az emberiségnek rettegni a dermesztő jelenségek láttán, mert az élet erői hozzáférhetők! , Fiilöp Dezső „...és a földön békesség 99 • •• IMÁDKOZZUNK Irgalmas és igazságos Is­ten! Mai szent igéd hal­lása arra máit, hogy rette­géssel vizsgáljuk meg magun­kat, nem uralkodnak-e tag­jainkban és gondolatainkban, szavainkban és cselekede- teinkban ezek a bűnös indu­latok. Nem ezek rontják-e embertársainkhoz való viszo­nyunkat? Nem ezek visznek-e bennünket a civódásba és há­borúságba? Könyörgünk, hogy bűnbocsátó kegyelmed erejé­vel és felülről való bölcses­séggel szabadíts meg bennün­ket bűneinktől Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban meg­ajándékoztál minket felülről való bölcsességgel. Legyen ál­dásod egyházunknak azon a szolgálatán is, mellyel bűnö­ket leplez le megjobbulásunk érdekében. Könyörgünk azo­kért a népekért, melyeknek szabadságát és békéjét hábo­rúk fenyegetik és zavarják. Hazánkért, népünkért, kormá­nyunkért is könyörgünk Hoz­zád. Áldj meg mindnyájun­kat, hogy szent felelősséggel szolgálhassuk egymás javát, megelégedett, békés boldogsá­gát. Ámen. A bócsai egyházközség fenn­állásának 10. évfordulóját ün­nepelte február 1-én. Az ün­nepség alkalmából Sikter András esperes beiktatta a gyülekezet új tisztikarát és presbitériumát. Benczúr László püspöki titkár hirdette az igét és tolmácsolta az egyház- kerület üdvözletét Az isten- tisztelet után tartott közgyű­lésen Hulej Alfréd lelkész is­mertette a gyülekezet törté­netét, emléklapot nyújtott át mindazoknak, akik részt vet­tek annak idején az evangé­likusok összegyűjtésében, fel­olvasta Káldy Zoltán püspök Péczka Ferenchez, a gyüleke­zet első, most tisztéről lekö­szönő felügyelőjéhez írt, mun­kásságáért köszönetét kifejező levelét. Gáspár István, a gyü­lekezet újonnan megválasztott felügyelője az Elet egy cikkére vázolta, hogy mi a gyülekezet, az egyháztanács küldetése ma. Az ünnepségen a helyi refor­mátus lelkész, és a környező gyülekezetek lelkészei köszön­tötték a tízéve önállósult bó- csai egyházközséget. — Bocsa újabb település. Különösen a második világháború után in­dult fejlődésnek. Az evangé­likusok nagyrésze Soltvad- kertről költözött ide, hogy szőlejéhez és gyümölcsöséhez közelebb lakhassák. A gyüle­kezethez tartozik még Tázlár és Kisbócsa. Az elmúlt tíz esztendő folyamán három is­tentiszteleti helyet és egy pap­lakot létesítettek. A tázlári templom a reformátusokkal közösen fenntartott protestáns templom. avaslatokat megvitatta, az-1 itán a Béke-Világgyűlést EJő-l lészítő Bizottság ülése követ-1 íezett, amelynek elnöke Bar-1 ha Tibor református püspök. I innék a Bizottságnak a Teo-1 ógiai Albizottságában Káldy I Zoltán püspök és dr. Pálfy I Miklós professzor figyelemre I méltó teológiai megfontoláso-1 kát terjesztettek elő. A Szer-1 vező, a Pénzügyi és Tájékoz-1 tató Albizottság munkája égé- I izítette ki az elvi alapvetést. I A HIDEGHÁBORÚ KÉR­DÉSEIVEL foglalkozó Teo­lógiai Állandó Bizottság elnök-1 sége, dr. Púlfy Miklós elnök vezetésével elhatározta, hogy eddig végzett munkájának az eredményét legközelebbi ülé­sén összegezi és a Keresztyén Béke-Világgyűlés plénuma elé terjeszti. A keresztyén ifjúság is be­kapcsolódok júniusban a prá­gai mozgalom munkájába. Kü­lön Ifjúsági Béke-Világgyűlést rendeznek, amelyen a világ minden részéből mintegy 200 ifjú keresztyén vesz részt. Röviden ennyit a Keresz­tyén Béke-Világgy ű lés előké­születeiről, terveiről és szán­dékairól. Szeretnénk, ha gyü­lekezeteink lelkészei és tagjai együtt készülnének velünk a világ keresztyéniének erre az első ilyen nagygyűlésére és imádkoznának annak jó ered­ményeiért. ßf/i/ k is eziLükamiL Éjszaka van, éjfél. Fejem alatt karom, sötétbe bámulok s látom, hogy a falon, bár kormos és piszkos, valami úgy csillog. Próbálom kivenni: mi lehet, mi villog. S akkor tisztán látom, szemem épp rátalál: falon, bent a kőben egy kis ezüstkanál. — Valamikor régen... De fiatal voltam! Az aggok házában egy asszonynál voltam. Kicsi volt és öreg, dereka meghajolt, sötét szobájába a nap be nem hatott. Beszéltem. Szememben ifjú tervek láza s gondolatban állt már kis otthonunk váza. — Pénz kell — mondtam — sok pénz, évek óta rakjak, de a ház állni fog, mert nagyon akarjuk. Elhallgattam. Ott künn hó szitált a ködben, bent mintha valaki felállt volna csöndben, s hogy indultam haza, nyúlok a zsebembe, s egy kis ezüstkanál akad a kezembe. Néztem. Arcom piros. A boldogság láza... s a ködben feketén állt az aggok háza. Háború jött, halál, házak rombadőltek, az álmok meghaltak s az emberek öltek. Otthonunk romokban, aggok háza égett, ifjúságunk elmúlt, de lám mégis fénylett egy kis ezüstkanál. S szeretet, mely adta, de nagy volt, hogy ma is világít a falba’. Nem él, aki adta, elpusztult a ház is, azóta felettünk vihar zúgott száz Ls. De megtapasztaltam: bár erős a halál, mégis legyőzheti egy kis ezüstkanál. Gyarmathy Irén fl bícsai egyházközség tíz éves Képmutatasbol keresztyénségre Van az igazi szeretetned egy mélyen jellemző vonása. Az ti., hogy tenni akar, se­gíteni akar azon, akit szeret. Hamis az a szeretet, mely csak kapni akar. Az igazi szeretet elsősorban és minde­nek felett ad, segít, tanácsolj véd, útbaigazít. Az igazi sze- retetet a hamis szeretettől a* különbözteti meg, hogy az igazi szeretet sokszor fájdal­mat is okoz. Az igazi szere­tetnek ez a fájdalma szólal meg Jézus ajkán. 1. Jézus szeretetével ítélt meg hétköznapjainkat. A ke­resztyén élet legrettenctesebb állapota az, amikor istentisz­telőnek látszik, féltve őrzi a vallásosságát, de szivét éá életét elzárja az élettől. Pe­dig keresztyénségünket nem lehet „internálni” az élettől» Krisztust nem lehet bezárni templomba, Bibliába, hitel­vekbe. ö részt kér és ott akan lenni nem csak ünnepeinken, hanem hétköznapi munkánk végzésében is. Neki nem csak ünnepeinkhez van köze, ha­nem köze van a szürke hét­köznapok feladatainak végzé­séhez is. Egészen Ura fkáé lenni életünknek, s nekünk I Öt egész élettel kell szolgál- I ni. Ebből az következik, hogy I ez a páratlan földi élet a segí- I tésnek, az áldozatnak, a sze­rétéiből fakadó szolgálatnak, konkrét feladatok végzésének drága alkalma. Sorsunk, éle- I tünk nem csak ebben a földi I életben folyik, hanem itt isi I dől el. Isten előtt nekünk er- I ről a földi életről kell szá­mot adnunk! Isterjt nem le- I hét úgy szeretnünk, hogy nem I szeretjük, nem segítjük azt a I valóságos hús-vér embert, azt I az embervilágot, melynek I egybetartozó egészében folyik I a mi életünk is. Isten a veié I való viszonyunkat a másik I emberrel való viszonyunkkal I méri le, és eszerint ítél majd I felettünk... 2. Jézus új életre hív. Ez I az új élet a Vele való élet, a I hit, a reménység és szeretet I élete. Éppen az jellemzi ezt I az új életet, hogy a hétköz- I napok feladatvégzései közben I konkrét. A templomból kijö- I vő embertől egyszer azt kér- I élezte valaki: No, már vége I van az istentiszteletnek? — Ö I így válaszolt: Még csak most I kezdődik az igazi! így van a I keresztyén élet is. Nincs helye, I ahol körül lehetne határolni, I nincs kerete, melybe le le- I hetne szűkíteni. A keresztyén I élet helye nem csak a íemp- I lom, az ünnep, a vasárnap, I hanem az otthon, a család, a I hivatal, műhely, utca... ötvened vasárnapjával köz- I vetlen böjt küszöbén állunk. ' I Mellőzzük mindazt, ami csak I forma a böjtben és ragadjuk I meg a böjt igazi tartalmát. , I Jézus Krisztus megbánhatat- . I lanul elindult Jeruzsálembe, s . I ennek az útnak a vége az -1 egész világért hozott áldozat . I lett. Akkor böjtölünk igazán, -1 ha mi is odaáldozzuk ma- i I gunkat felebarátainkért. így [ I lesz a keresztyén élet napon- ; I kénti böjtölés. ifj. Bíázy Lajos A KARÁCSONYI ÖRÖM- y HÍRNEK ezt a nekünk embe- f reknek meghirdetett „meny- á nyei” mondatát írta zászla- é jára a június 13—18. nap- z jaira Prágába tervezett Ke- s resztyén Béke-Világgyűlés. C Nem díszes jelszóként, amely 1 alatt döntések és elszánások r nélkül menetelhetnének a 1 keresztyének! Ez a mondat c tartalom és feladat egyszerre, s Tartalom, mert ugyan elkép- t zelhető-e ma józan értelem- t mel és világos látással olyan i keresztyén összejövetel, ahol a keresztyének érdektelenül ( és szenvtelenül szemlélhetnék ’ az emberiség legjobbjainak emberfeletti erőfeszítéseit a : békéért? Tartalom ez a mon­dat, mert hiszen mint kérész- ! tyén emberek és egyházak ke­ressük és találjuk meg he­lyünket a béke-arcvonal meg­felelő szárnyán. De ez a mon­dat feladat is! Mert nem elég szép szavakkal és esetleg meg­kopott frázisokkal állást foglal­nunk ezen a fronton, hanem helyt is kell állnunk tettekkel a reánk eső fromtszakaszon! AZ EGÉSZ VILÁG KE- RESZTYÉNSÉGE így látja ezt, mégha a vezetői közül többen ellenszelet akarnak is támasztani és az egyházi és vi­lági hidegháború vizein evez­nek. Ezt bizonyítja a múlt esz­tendő szeptemberében tartott harmadik prágai keresztyén békekonferencia nemzetközi visszhangja is. Minden remény megvan , arra, hogy az a 800 ke­resztyén ember, akik jú- : niusban összegyülekeznek Prágában a Keresztyén Béke-Világgyűlésre, min- j den égtájat, minden né­pet és minden fajt kép- ; viselni fognak. ’ Nem lesz könnyű dolog egy nevezőre hozni majd őket. De a karácsonyi örömüzenet meg- ■ adja a közös bázist, amelyen • állva, egyértelmű kilátása lesz mindenkinek a béke, a lesze- - relés, a faji kérdés, a keresz­tyén egység és a gyarmatosítás új formáinak a kérdésében. ’ Hitünk bátorságában és meg- ' vallásában, reménységünk me­részségében lehetnek köztünk : árnyalatok és fokozatok. De a mai ember mai vívódásának a i megértésében, a gyilkos hábo- c rú elítélésében, a hidegháború > I testet-lelket megfertőző eszkö- I . zeinek a meglátásában és a boldog, értelmes élet akarásá­ban minden bizonnyal testvér- 1 ként fogjuk meg egymás ke­zét * A KERESZTYÉN BÉKE­’. VILÁGGYÜLÉST előkészítő bizottságoknak az ülésén ez a ; meggyőződés hatotta át és ha- ’ tározta meg a részvevők ta- c nácskozásait. Január 24—27-én 1 ugyanis újból „nagyüzem” volt Prágában a Comenius Fa­kultás épületében. Ülést tar- _ tott az Állandó Munkabizott­ság, amelyen most első ízben vett részt a moszkvai patri­archátus külügyi hivatalának a vezetője, Nikodim püspök. A Bizottság elhatározta, hogy ‘I a főtémát; „... és a földön békesség ..." egy főelőadás és a öt kiegészítő előadás fejti majd ki a Béke-Világgyűlésen. A íőelőadást Hromádka József prágai dékán tartja. A kiegé- K szító előadások címei: Béke- munka Krisztus követésében; 1' Béke — kenyér mindenkinek; Béke a technika korszakában; Béke és az új államok; Hi- íjj degháborútól az igazi békéig. t, Tíz munkabizottság vitatja í- majd meg a Világgyűlés aláb­bi kérdéseit: Béke és igazsá­■ gosság; Béke és szabadság; j- Béke és hidegháború; Az új i- államok; Németország; Béke l- és a keresztyénség mai hely- 1- zete (visszaélés a keresztyén- t- seggel); Leszerelés; Ifjúság; I . ökumené; Az atomfegyverek. 1 r A Világgyűlést istentisztelettel 1 t nyitják meg, amelyen Vogel 1 i Henrik berlini professzor hír- ) t deti Isten Igéjét és nagyszabá- J ■. sú ökumenikus istentisztelettel 1- végződik, amelyre a részvevő 1- egyházak gyülekezeteit is : i meghívják. ! A VILAGGYÜLÉS MINÉL : k SZÉLESEBB ALAPOT akar k biztosítani a tárgyalásoknál. a Ezért igen nagy gonddal vá­lasztják meg a melléktémák előadóit, valamint a tíz mun- kabizottság két elnökét és tit- kárát, hogy lehetőleg minden ) földrész képviselői benne le- gyenek azokban. Még elkép- „ zelni is nehéz, hogy milyen hatalmas szervező munkát kell végeznie a prágai titkárság- ^ nak az elkövetkező hónapok- ;j ban! Csehszlovák barátaink azonban nem maradnak ma­gukra, mert azt is elhatároz- 5- tűk most Prágában, hogy ja nemzetközi titkárság létesül, A1 amelynek magyar részről is Tóth Károly református lel- i- kész, a konventi külügyi osz- z- tály vezetője lesz tagja, z- A Munkabizottság ülését kö- tt vette a Folytatólagos Bizottság in ülése, amely az előterjesztett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom