Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-05 / 6. szám

r Jézus példázatai J KONKOLYRÓL Hihetetlen, szinte képtelen történetet beszél el Jézus a konkolyról szóló példázatban. Hallatlan komiszság, elvete­mült gazemberség, amit a pél­dázat egyik szereplője elkö­vet. Arról van szó, hogy egy ember, aki miért miért nem, nagyon gyűlöl egy másik em­bert, a gyűlölet ellenséges szellemétől vezetve éjszaka kilopakodik felebarátjának frissen bevetett szántóföldjé­hez, a jövő reménységéhez, és azt teleszórja konkollyal. Nagy a megdöbbenés, amikor időmúltával kitűnik, hogy a föld - bár jó magot vetettek beléje —, meg van fertőzve. Honnan van a konkoly?! — kérdezik keserű panasszal. Tü­relmetlenség, dühös indulat szállj a meg az embereket. Alig. várják, hogy elkezdhes­sék a gyomiálást. A kárval­lott gazda azonban leállítja a konkoly irtására készülő neki­buzdulást. Türelemre, józan­ságra és bizakodó reménység­re int. A kártevés ellenére is lesz kenyér, mert lesz aratás. Majd az aratáskor választható szét a konkoly és a búza. Ha az aratás előtt próbálnák ki­irtani a gazt, a gazzal együtt a búzát, a jövő reményét is kiirtanák. — Bizony, ha ezt a példázatot a mezőgazdász szemüvegével vizsgáljuk, meg kell állapíta­ni, h,ogy hemzseg a képtelen­ségektől. Ki látott már olyat, hogy valaki fáradságos mun­kával összeszedte és kicsépel­te volna a konkolyt csak azért, hogy zsákba gyűjtse ég adott pillanatban elhintse el­lensége földjén. Ilyen ember­ről nem tud a mezőgazdaság története. És milyen képte­lenség a szolgák szándéka, mikor ki akarják gyomlálni a konkolyt a szántóföldből. Konyhakertben szoktak gyom­lálni parajt és tarackot, de arra még nem volt példa, hogy egy elgazosodott szántó­földből, mikor kalászba szök­kent már a vetés, gyomlálni kezdték volna a gazt. Csupa képtelen dolog és mégse hökkentenek meg. Mi az oka, hogy nem akadunk fenn rajtuk? Miért érezzük a példázatot elgondolkoztatónak, valóság ízűnek, művészileg hi­telesnek? Miért ivódott bele az emberiség tudatába belőle a konkolyhíntés jelképpé vált mozzanata. Azért, mert két­ségtelen, hogy Jézus itt nem holmi falusi anekdotát akar elmondani, hanem olyan pél­dázatot, amelyben saját életé­vel, munkájával és sorsával foglalkozik. Vele történt még a képtelen eset. Az ő szántó­földjéről, az ő vetéséről van szó. „Aki a jó magot véti, az Embernek Fia” — mondja és ezzel a mondatával felénk fordul. Magáévá teszi azokat a kér­déseinket, melyek foglalkoz­tatnak, olykor gyötörnek ben­nünket. Hát nem a mi kérdé­sünket vetik fel a példázatbelí gazda szolgái: honnan van a konkoly? — vagyis: honnan támad, hogyan hatalmasodik el közöttünk és bennünk pia- gunkban a gonosz? Ez a kér­dés nemcsak egyes embere­ket, hanem nemzedékeket, né­peket, néprétegeket, ember- csoportokat tud gyötörni. Mar ga Jézus se menekülhetett előt­te. Mennyi szomorúság cseng szavában, mikor Judásra tesz célzást tanítványai előtt: „Nem én választottalak-é titeket, a tizenkettőt? — és egy közüle- tek ördög”. János 6:70. Honnan van a konkoly? Honnan van, hogy egy em­ber jó családapa, hűséges férj, példás magánéletet él, de egy szép napon egyenruhá­ba bújik, repülőgépre szál] és százezrek életét semmisíti , meg? Honnán van, hogy egy nép, amély Luthert, Goethét, Bachot és Kantot adta az em­beriségnek, egyszerre ember­égető kemencéket épít, létre­hozza Buchenwaldot és a töb­bi haláltábort? Honnán van az, hogy egy ember, aki az üzemben gépek seregét hozza rendbe, odahaza egy asszony, vagy egy egész család életét teszi tönkre. Honnan a kon­koly, honnan a gonosz? Jézus erre a kérdésre nem ad elméleti, vagy filozófiai magyarázatot. Lelkipásztor­ként felel. A példázatbeli gaz­dához hasonlóan bizakodó re­ménységre, türelemre és jó­zanságra akarja ' vezetni mai tanítványait. Türelmességre akar tanítani. Öt kö­vetve nem válunk közönyös­sé, elnézővé a gonoszsággal szemben. Sőt, fokozottabban válunk érzékennyé. De mikor felvetődik bennünk is a kér­dés: Honnan van a konkoly? Honnan van a gonosz? va­lami indulat ragad magával. Veszélyes ez a gyomirtó düh. Elvakít. Hányszor sem­misítjük meg gyomirtás címen a jót! Kitépjük a konkollyal együtt a gabonát is. Gondol­junk csak az eretnek üldö­zésekre, az inkvizíció „tiszto­gató” munkájára! — Elveszi józanságunkat. ítélkezőkké, önigazakká válunk. Ez a ke-, resztyénség legnagyobb kísér­tése ma. Azt hisszük,' mi va­gyunk a világ lelkiismerete, minden bűn hivatalos szakér­tői. Megfeledkezünk arról, hogy a világ szántóföld. Az ítélkező, önhitt keresztyén — azt tanítja ez a példázat — egyszerre nevetséges és szo­morú jelenség. Olyan, mint azok a szolgák, akik a példá­zat szerint gyomlálni akar­ták a szántóföldet. A gazda azonban nem bo­csátotta bele szolgáit erre a munkára szántóföldjébe. Ne­künk sem engedi meg Jézus, hogy a türelmetlenség, a gyű­lölködés eszközeivé váljunk. Az ö követése és valamely keresztes háború elképzelés összeegyeztethetetlen. A gyom­láló szenvedély ma különösen veszedelmes, hiszen olyan esz­közök állnak rendelkezésére, melyek segítségével egész vá­rosok, egész népek, egész föld­Olav norvég király novem­berben hozzájárulását adta húgának, Astridpak, Johann Martin Ferner oslói üzletem­berrel való eljegyzéséhez. A január 12-i egyházi esküvő szolgálatát az askeri templom­ban Ame Fjellbu trondiheimi, most nyugalomba vonult püspök vállalta. Az eljegyzést elsősorban egyházi körökben, de széles néprétegekben is, vegyes ér­zésekkel fogadták, mert a hercegnő leendő férje elvált ember. Az Oslóban megjelenő „Vart Land” egyházi újság vezércikkben jegyzi meg, hogy az esküvő „kétségtele­nül az első komoly szakadék a királyi ház és a norvég nép ez ideig oly ideális viszonyá­ban. A „Morgenposten” című független újság is megállapít­ja, hogy a király azzal, hogy egyházi esketést rendez, egy olyan ügyben foglalt nyilvá­nos állást, amely nagyon vita­tott a nép körében és az egy­ház lelkészei többségénél is. A király formailag az egyház feje Norvégiában és most más a szempontja, mint az egy­háznak. rögök bölcsességet keresnek” — ezt a jegyzetet találjuk: „Most is úgy vagyon a dolog, a rómaiak (ti. katolikusok) je­leket és csudákat kívánnak, a reformátusok a gyarló okos­kodást erőltetik, és hogy egyezzen Istennek tudománya a bizonytalan okossággal. De mi sem ezekkel, sem amazok­kal nem gondolunk,' hanem szt Pál apostollal az evangé- liomnak hiszünk.” TORKOS ANDRÁS ÚJ- SZÖVETSÉGI;, ha nem is le­het róla különösebb magasz- talással szólni, világos-nyelvű, meleg-tónusú fordítás, és a régi evangélikus bibliafordítás szép hagyományait öregbíti. A könyvhöz perikóparend, ószö­vetségi epistola-táblázat, egész évre való kitűnő kollekta- anyag csatlakozik, és „Némely együgyű reguláik, melyeknek részek válnak kigyomlálhatók­ká. Ez a példázat ma azt mond­ja nekünk: szívós türelemre van szükség. A gyűlölet nem old meg semmit. Együtt ma­radni. Nyugodtan foglalkozni az ellentétekből származó fe­szültségekkel. Nem kell mind­járt hátatfordítani a másik­nak, ha nem tudom belőle ki­gyomlálni a kedvem ellen va­lót. Mindez nemcsak nemze­tek, fajok, vallások viszonyá­ra vonatkozik. Vonatkozik munkatársakra is, egymást közelebbről megismerő bará­tokra is és házastársakra is. Józanná akar tenni végül. Az ördögöt, ezt az ősellenséget nem azért győzte le halálával és feltá­madásával, hogy mi az ördög segítségével magyarázzunk meg dolgokat saját életünk­ben és a történelem esemé­nyeiben és ezzel elködösítsük a valóságot. A konkoly, az al­jasság, a gazság eláradása sokszor emberfelettinek, sze­mélytelennek látszik. Olyan, mint valami elemi csapás. Te­rhét az ördög felelős érte. — mondjuk. Jézus a kereszten nyilvánvalóvá tette, hogy nem így van. A gonoszság személy feletti, ördögi hatalma emberi gondolatok, érzések, szándé­kolt ellenőrizhetetlen résem szivárog be és árad el közöt­tünk. A példázat szerint a tü­relmetlenség, a gyűlölet olyan bűn, amely a konkoly, a „gaz­emberség” ugrásszerű elszapo­rodását teszi lehetővé. Az egész példázat mai ér­telmét Jézusnak ezekben a szavaiban lehetne összefog­lalni: „Tanuljátok meg tőlém, hogy én szelíd és alázatos lel­kű vagyok, és nyugalmat ta­láltok a ti leikeiteknek”. Má­té 11:29. Benczúr László Több oldalról abban látják a nehézségeket, hogy nem vonták meg határozottan a magánélet és a hivatalos jel­leg között. Senki sem tartja illetékesnek magát arra, hogy beleavatkozzék abba, hogy Astrid hercegnő kihez megy férjhez, föltéve, hogy ez tel­jesen magánjellegű esküvő­ként történjék, de akkor Ast­rid ne szerepeljen többé nor­vég hercegnőként. Az elváltak esketése meg­engedett ugyan a norvég egy­házban, de mindig az esketés- re felkért lelkésznek kell el­döntenie, hogy ilyen esketést vállal, vagy nem. A legtöbb lelkész és püspök úgy látja, hogy az. elváltak esketését lelkiismereti alapon nem vál­lalhatja. Az oslói kerület püspöke, Johannes Smemo püspök, a sajtóban kijelentette, hogy ő az esketést, ha arra őt kérnék, nem vállalná. Most tehát a király Fjellbu püspök­höz fordult és őt kérte meg az esketési szertartásra, mert Fjellbu püspök már korábban is esketett elváltakat; rendi szerint lehet és kelletik a Szentírást hasznosan és id- vességesen olvasni.” Félegyházi Tamás és Torkos András. Időben is, térben is messze éltek egymástól. Fél- egyházi alföldi református, Torkos dunántúli evangélikus. Félegyházi fordítása 375 éves, Torkosé 225. Mégis sokban hasonlítanak egymáshoz. Mindegyik „kétkönyvfl” em­ber volt Félegyházi még bib­liafordítása előtt kátészerű dogmatikát írt 1583-ban, Tor­kos pedig „Engesztelő Áldo­zat” címen imádságos köny­vet 1709-ben. S mindkettőjük életgyertyá­ja szinte egyidőben lobbant el bibliafordításuk megjelené­sével. Szabó Jóascf i HÍREK. — Hatvanad vasárnapján az oltárterítő színét zöld. A va­sárnap oltári igéje: Zsid 12, 25—29; szószéki igéje: Mt 13, 10—17; Délutáni igéje; Zsol­tár 95.- A BUDAI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössé­ge január 17-én tartotta ezidei első munkaülését. Igét hirde­tett: Schreiner Vilmos. A Ge­nezis-kérdésről előadást tar­tott dr. Streck Laura. Dr. Be­nes Miklós küldföldi teológiai cikkek alapján adott ismerte­tést. Az esperes beszámolt a munkaközösség előző évi mű­ködésé rőL- Kisbabot. Ünnepi isten- tisztelet keretében iktatta tisztségükbe a Gyár-soproni egyházmegye esperese, Welt- ler Rezső a kisbaboti gyüleke­zet gondnokát, Eőry Miklóst és a bodonyhelyi gyülekezet gondnokát, Zsédely Károlyt és Kiss Sándort, a bodonyhe­lyi fiókegyházközség gyüleke­zeti jegyzőjét. Ez alkalommal tettek esküt a gyülekezet új presbiterei is. Este templomi ünnepélyen tartott előadást Weltler Rezső esperes, a gyü­lekezet leányai énekszámokkal és szavalatokkal működtek közre. *- SZOMBATHELY. Január 15-én, vasárnap Várady Lajos budai esperes prédikált a gyü­lekezetben. Ugyanezen a na­pon vallásos est keretében előadást tartott a dán és nyu­gatnémet egyházi életről, majd a presbitérium és a gyüleke­zeti munkások előtt időszerű kérdésekről tartott beszámo­lót. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN. 1961. FEBRUÁR S-EN Deák tét de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly du. S Trajtler Gábor Fa­sor de. £é( 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Koren Emil, du. 6 ifi. Blázy Lajos. Dózsa György út de. tél io Koren Emil. üllői út 24. de. fél 10 Mezősi György, de. 11 Mezősi György. Karácsony S. u. 31. de. 10 Molitorisz János. Rákóczi út Sí. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. %12 Molitorisz János. Thaly Kálmán út de. 10 Drenyovszky János de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János Kőbánya de, 10 (úrv.) Ta­kács József Utász u. de. $ (úrv.) Veüreös Imre Vajda Péter u. de. fel 12 (úrv.) Takács József Zugló de. 11 Szabó István, du.6 Szabó István. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út 23. de. 11 (úrv.) Nagy István Váci út 128. de. 8 (úrv.) Gádor András. Fran- gepán u. 43. de. fél 9 Nagy Ist­ván Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre. Soroksár Újtelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota MÁV Telep de. 8 Rákospalota Nagy- temlom de. 10 Rákospalota Kő­templom du. 3 Rákoscsaba de. 9 Békés József Rákoshegy de. 9 Rákosliget de. 10 Rákoskeresztúr de. fél 11 du. fél 3 Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sasha­lom de. 9 Kárner Ágoston Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Becsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Várady Lajos, du. 6 Szeretetvendégség: Koren Emil. Toroekó tér de. 8 (úrv.) de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fü- löp Dezső de. 10 (úrv.)Fülöp De­zső Tarcsay Vilmos ú. de. 9 Zol- tai Gyula de. 11 Zoltai Gyula este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pest- hidegkút de. fél 11 Ruttlcay Ele­mér. Budakeszi de. 8 Károlyi Er­zsébet Kelenföld de. 8 (urv.) Ken- deh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Vison- tai Róbert. Budafok de. 11- Vi- sontai Róbert. Nagytétény du. 3 Vlsontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Csepel de. 11 Csákó Gyula, du. 6 Mezősi György.- A SZERKESZTŐSÉG köz­li: hirt adtunk arról, hogy a Sajtóosztály, iratterjesztés és könyvelés az Üllői útról régi helyére, a Puskin u. 12, szám alá visszaköltözött. Telefon száma: 142—074. A szerkesztő­ség továbbra is Üllői út 24. szám alatt maradt. A szer­kesztőség telefonja: 142—987. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztályt telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60. - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—Vili Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott ÜUmfi — Ennyi Nyomda, B*. Egyházi feszültség a norvég hercegnő esküvője miatt Minden népnek a maga nyelvén (Folytatás az 1. oldalról) Boldog szemek a ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek, mert ball.** Máté ev. .13, 16, ; T s A hit az az ablak, melyén át betekintést nyerünk Isten uralmának titkaiba. Sem a természet világának gazdagsága, sem a történések szövevénye nem vezetnek el magukban, Isten megismerésére, sem útjainak és terveinek felismerésére. A ter­mészetes látás és hallás legfeljebb az összefüggések felismeré­séig; segít el. Izrael népe vak volt és süket. Isten gyakran szó­lott hozzá prófétáin keresztül. Kinyilatkoztatta magát, felfedte terveit és útjait. De szívük „megkövéredett”, engedetlenné lett. Ezért bezárult előttük a látás és hallás lehetősége. A látás és hallás hiánya akadályt jelent a megtérésben & megújulásban. Hiszen a kinyilatkoztatás alapján ismerhetjük fel vétkeinket és mulasztásainkat és segítségével találjuk meg a megbánás és megújulás útját. A hit Krisztust ragadja meg. Benne Isten jelent meg, nyi­latkoztatta ki magát. „Aki engem lát, látta az Atyát.” Aki Őt látja és hallja, az előtt feltárul Isten uralmának titka. Isten uralmának összefüggésében látja a dolgokat. Felismeri azt, ami életében ezzel az uralommal szemben áll és megtalálja a he­lyes utat. Isten végső akarata az, hogy megmentse a világot a bűn­től és haláltól — élettel és üdvösséggel ajándékozza meg. Ez a dolgok legbenső összefüggése. Krisztusban azért lehet meg­ismerni az Isten uralmának titkát, mert szavaiban és cselek­vésében, kereszthalálában és feltámadásában éppen az élet­mentő, boldogságra és üdvösségre segítő ereje mutatkozott meg. i Jézus azért mondja boldognak tanítványait, mert felismer^ ték Benne: tanításában, gyógyításában Istennek az ember iránti nagy szeretetét, az egész világ üdvözítésének nagy ter­vét és azt, amit Isten ennek érdekében cselekedett és csele­kedni kíván. Ez késztette őket igaz bűnbánatra és olyan meg­újult életre, amelyben maguk is Isten uralma alatt e nagy ter» munkásaivá váltak. Ma is boldogok, akik Krisztusban a hit szemével maguk és a világ megváltójára ismernek. Boldogok, mert maguk és a világ felől jó reménységet hordoznak szívükben. Boldogok, mert van szemük és fülük minden rossznak a felismerésére és elítélésére és minden jónak pártfogolására. Boldogok, mert a Krisztustól kapott szeretettel, Isten irányítása alatt a halál he­lyett az életet munkálhatják. A hit látása és hallása adatik. Ha megkaptuk, legyünk érte hálásak. Kegyelemből van, a Szentlélek munkája nyomán. Nincs okunk elbizakodottságra. De van okunk buzgó munkál­kodásra. Van okunk gazdag , tevékenységre embertársaink és az egész világ megmentése, boldogítása, életének megmaradása és üdvösségének elnyerése érdekében. Mezősi György SCS0H2K«aH«C§ar<»CgCE<a<^<2'<3<^^ HÉTRŐL—HÉTRE Pásztó roló Isten — örvendező ember Zsolt. 95:7. Érmek a hétnek igéire az örvendezés a jellemző. Bizonnyal a pásztoroló Istenbe vetett bizalom folytán. A 95. zsoltár is az öröm hangnemében zeng. Isten népe szoros együvétartozásban él Urával s ez örvendezővé és kiegyensúlyozottá teszi. Az együvétartozást ez az ige a pásztor és a nyáj jól ismert képé­vel fejezi ki. Isten gondviselő és tápláló szeretetét a teremtett szélei nagy világon nyitja meg előttünk. Áldott az Isten, hogy legelő­jének munlcájában részeltet s istentiszteletté lehet mindennajÁ munkám is. Kitágulnak a templomfalak s templommá lett szá­momra a világ. Benne és érte az ő kezének juhaként szolgál­hatok. Ért a nyelvemen s én ismerem az ö hangját. Együvé tar­tozunk. Egy lelkész megkérdezte híveitől: mit várnak az ige- hirdetőtől? A válaszok meglepően összegezödtek ebben: úgy beszéljen a hívekhez, mint akikkel egy. Isten a Krisztusban eggyé lett az övéivel. Hogyne halla­nánk a szavát?! Vajha meg is hallanánk! Koren Emil N APRÓL-N APR A VASÄRNAP: EZS. 31, 5; RM. 4, 21. — Isten biztos mene­déke mindazoknak, kik Benne bíznak. Védő szárnyait kiter­jeszti felettünk. Ézs. 55, 6—11; Lk. 10, 1—16. HÉTFŐ: ZSOLT. 89, 2; JN. 1, 16. - Énekeinkkel is Isten kegyelmét magasztaljuk, mely mindörökké megmarad, Istent dicsőítjük, ki Jézus Krisztusban könyörült rajtunk. V. Móz, 32. 44-47; Lk. 10, 17-24. KEDD: ÉZS. 52, 7; RM. 15, 9. — Jézus Krisztus Isten sze­retetét nemcsak követként hirdeti, hanem valósággal nekünk is ajándékozza. Mk. 11, 15—19, 27—33; Lk. 10, 25—37. SZERDA: EZ. 33, 12: I. KOR. 1, 23-24. - Krisztus halálá­val megnyitotta az örök élet kapuját. Mikor önigazságunkban bízva akarunk Istenhez eljutni, haszontalanul egy másik ka­put döngetünk, ahelyett, hogy belépnénk azon, mely nyitva áll számunkra. Mk. 6, 1—6; Lk. 10, 38—42. CSÜTÖRTÖK: ÉZS. 65, 19; I. THESS. 4, 17-18. - Életünk a földön drága alkalom. Itteni szolgálatunk, hűségünk alapján lehet mienk az örökélet. Mk. 4, 26—29; Lk. 11, 1—13. PÉNTEK: NEH. 4, 17; I. THESS. 4, 11-12. - Hivatásunk területén a legcsekélyebb kötelességeket is teljes hűséggel kell végeznünk. Istennel való közösségünk a hétköznap munkájá­ban is igazolódik. I. Kor. .2, 1—5; Lk. 11, 14-28. SZOMBAT; PÉLD. 13, 9; I. JN. 1, 7. — Krisztus világossá­gában járva ledőlnek azok a válaszfalak is, melyek embertár­sainktól elválasztanak. Jézus Krisztussal való közösségből igaz testvéri közösség fakad. A megváltás munkájával megvalósult a megváltottak közössége is: az egyház szeretetközösség. Zsid. 6, 1-8; Lk. U, 29-36; Lk. 18, 31—43. Szekere« Elemét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom