Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-03 / 49. szám

ílaatíe Fritz! Versenyfutás a 2000-ik évig A jövő nagy kérdése: földi paradicsom, vagy az emberi­ség elpusztulása. Bp. 1961. Közgazdasági és jogi könyv­kiadó. 250. 1. Ford.: Kertész György. Előszó: Vajda Imre. * Találkozunk 2000-ben. Ez volt az aláírása egy budapesti érettségi tablónak a nyáron. Kísértetiesen tér vissza ez a gondolat ebben a címben is. Mindkettő láttán meghökken egy kissé az ember. Köny­vünk szerzője kiéli egyetemi tanár, a világgazdasági inté- eíetek szakértője. Írása alap­ján illik rá ez a szó: világ­látott ember, de olyan, aki mindent meg is látott és is­mert a mai világban. Könyve az emberiség lélekszámának adataival kezdődik s arról ír, hogy a régmúltban 2500 év kellett ahhoz, hogy a föld lakosságának száma megkét­szereződjék, napjainkban pe­dig negyven év alatt történik meg ez. Gyakorlatilag ez azt jjelenti, hogy 2000-ben a vi­lág népessége 6—6,5 milliárd lesz. ! E főtételből fejti tovább gondolatait Lesz-e elegendő tápláléka ennek az óriási tö­megnek, amely részeiben így oszlik meg 2000-ben: Nyuga­tiak lélekszáma 1—1,2 mil­liárd, szovjet és a baráti ál­lamok 2,4—2,6 milliárd, elma­radt országok együtt 2,4—2,6 milliárdnyira becsülhető. E nagytömegű embernek ezidő- szerint rendelkezésére áll 1,3 milliárd hektár művelhető földterület. Ezt a mennyiséget 2000-re fel lehet emelni kö­zel két milliárd hektárra. A földművesek száma ma 350 millió család, ezekből faeké- yel dolgozik ma is 250 millió és 90 millió vasekével szorgos­kodik. A vaseke térhódításá­val jelentősen csökkenni fog a földművesek száma, a falusi kereseti lehetőségek egészen eltolódnak és következik az erős tempójú elvárosiasodás világszerte. E fejlődés közben erősen csökkenőben van a halálozási szám, de ugyanek­kor csökken a születési arány- stzám is, világviszonylatban Ss. A népesedés ezért nő, de nem lesz baj az élelmezés terén, mert: „a táplálékot nyújtó föld korlátoltságáról szóló hit mindenkor őrült­ség volt” (í. m. 91. 1.) Megfér és megél a földön ez az óriási tömeg, mert az együttélés kétszeres biztonsá­gon nyugszik: 1. Nekem nem kell a te földed, neked pedig nem kell az én földem. 2. Én nem akarlak rábeszélni — pláne eszem ágában sincs té­ged kényszeríteni, hogy át­vedd az én rendszeremet; te pedig ne próbálj rábeszélni, pláne kényszeríteni, hogy át­vegyem a te rendszeredet (I. m. 92. 1.) Ezek a megálla­pítások Kelet és Nyugat el­lentétes rendszereire vonat­koznak. Az elmaradott orszá­gokkal szemben a két nagy egységnek kötelessége a se­gélyezés, a népegészségügy megjavítása és az analfabétiz­mus megszüntetése. Nagyszerű adatok mutatják azt, hogy a két nagy milyen önzetlenség­gel siet az elmaradott orszá­gok megsegítésére. A könyv másik nagy .tétele: Iparosítás és a mezőgazdaság fejlesztése, nem jelent két egymással szemben álló alter­natívát. (i. m. 108. 1.) Az ipar fejlődése biztosítja a keve­sebb erővel megművelhető mezőgazdasági munkát. E nagy témakörnek kérdőjelei: lesz-e elegendő szén, kőolaj, földgáz, a föld területén ab­ból a célból, hogy az ipar­nak és mezőgazdaságnak se­gítségére legyen. Igennel vá­laszol e kérdésre s különösen arra utal, hogy a Keleti tömb és az elmaradott országok területén óriási lehetőségek vannak. A Nyugaton élő s nyilván kapitalista beállított­ságú tudós józanul és objek­tíve ismeri el, a Szovjetunió nyersanyagokban, acélterme­lésben, műveltségben, iskola­politikai tevékenységben ma­gasan felette áll a kapitalista Nyugatnak. Amikor a széngazdálkodás világproblémájáról ír s azt közli, hogy a szénben szegény országok atomerőre akarnak berendezkedni, erre a próbál­kozásra ezeket írja: „Semmi okunk sincs rá, hogy a szá­zad végéig a klasszikus ener­giahordozókon felül az atom­energiát is szolgálatunkba ál­lítsuk”. (i. m. 151. 1.) Nagyszerű fejezetének címe: Néhány szó az agyvelők „ver­senyéről”, de* nem kevésbé ér­dekes az a fejezete is, mely­nek ezt a címet adta: A fegy­verkezésben őrültség volna versenyezni. Megéri-e az emberiség a 2000-ik esztendőt? „Az a reményünk, hogy az értelem és az őrültség pár­viadala, amelynek most ta­núi vagyunk, az értelem javá­ra dől majd el, nagyon gyen­ge lábon állna, ha a hit erői nem volnának szövetségben az értelem erőivel.” A legszebb ige: Boldogok a szelídek, mert ők bírják a föl­det (ez a fordító szövege). Lehetőleg a szerzőt beszél­tettük s kiragadott témái és sorai meggyőzőek abban a te­kintetben, hogy miképpen kell dolgozni és harcolni minden embernek egyaránt, hogy meg­érjük a 2000-ik esztendőt. Mindenekfelett azonban ez a könyv azoknak szól, akik még mindig hibás megalapozású álmokban élnek és háborúra spekulálnak. G. Tartózkodás Lengyelországban a katolikus egységtörekvésekkel szemben A lengyelországi evangé-1 likus egyház egyetemes pres­bitériumának elnöksége nem | azonosította magát dr. Miche- I lis lelkésznek egyik vezető teológusuknak a kijelentései­vel, aki a római katolikus értelmiség egyik összejövetele alkalmából olyan kijelentése­ket tett, amelyek megütkö­zést és nyugtalanságot váltot­tak ki. Dr. Michelis állítólag azt mondotta, hogy a pápa is­mételt felhívását az egységre úgy kell fogadni, mint Isten szavát. Az egyetemes egyháztanács elnöksége ezzel kapcsolatban a következőket jelentette ki: ...A lengyelországi evangé­likus egyház, mely mindig őszintén törekedett arra, hogy I előmozdítsa a keresztyén egy­házak közeledését, nincs ab- I ban a helyzetben. hogy a mos- I tani római katolikus egység­törekvéseket Lengyelország­ban komolyan vegye. Amúgy- is azon a véleményen van, hogy hiányzik a megfelelő hangulat itt. ökumenikus kap­csolatok ' és megbeszélések kezdeményezésére mindaddig, amíg azokat a nyilvánvaló károkat, amelyeket egyhá­zunknak a római katolikus egyház a. háború utáni idő­ben okozott, nem tették jóvá és nem teremtik meg a bizal­mat a római katolikus egy­ház részéről az utóbbi időben szorgalmazott ökumenikus tervek irányában.” f* Adveni elad vasárnapiad az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Márk 1, 1—5„ szószéki igéje: 1 Pét. 1, 22—25. Délutáni igéje: Ezs. 55. 6—1 * AZ EVANGÉLIKUS EGY­HÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Pe­tőfi Rádióban 1961. december 3-án, reggel 8 órakor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püs­pök. Énekszámok: A Keresz­tyén Énekeskönyv 125. éne­kének 1—3. verse. Karének: Kapj Gyula: Könyörülj Úr­isten rajtunk. Énekel a Lut- heránia énekkar, vezényel Weltler Jenő, orgonái Trajt- ler Gábor. * ESPERES VÁLASZTÁS. A borsod—hevesi egyházme­gye gyülekezetei újabb hat éves ciklusra teljes egyhangú­sággal választották meg az eddigi esperest: Virágh Gyula ózdi lelkészt és az eddigi egy­házmegyei felügyelőt: Lányi Ödön miskolci pénztárost. — VÁRPALOTA. Hálaadó istentiszteleten és ünnepi köz­gyűlésen emlékezett meg a várpalotai gyülekezet lelké- sziónek, dr. Bányai Bélának 25. éves várpalotai szolgála­táról. Megjelent az ünnepségen a veszprémi egyházmegye elnök­sége: dr. Mihály Dezső egy­házmegyei felügyelő és Ha­lász Béla esperes. Az espe­res meleg szavakkal köszön­tötte a jubiláló lelkészt. Töb­ben köszöntötték őt gyüleke­zetéből és üdvözölte a refor­mátus és a római katolikus egyház, valamint a szomszédos tési evangélikus gyülekezet lelkésze is. A templomi ünnepség után szeretetvandégséget tartottak, amelyen átnyújtották a lel­késznek a gyülekezet ajándé­kát. A várpalotai gyülekezet ün­nepnapját esti istentisztelet zárta be, amelyen Halász Béla esperes hirdette az igét. — GYŐR. Az egyházközség három szeretetintézményének. dolgozói előtt november 17-én Muncz Frigyes diakóniai mb. ügyvivő lelkész tartott elő­adást. Az öreg ember lélek­tana és az öreg ember gon­dozása címen. Mindkét elő­adást nagy érdeklődéssel fo­gadták és tanulságát munká­jukban igyekeznek hasznosí­tani a győri szeretetintézmé- nyek dolgozói. HÍREK.- ÉSPERESI LÁTOGA­TÁS. Halász Béla a veszp­rémi egyházmegye esperese hivatalos egyházlátogatást végzett a Bakonyszentlászló-i és a Csikvánd-i egyházközsé­gekben. Mindkét helyen ige­hirdetéssel szolgált és pres­bitériumokkal megbeszélést folytatott időszerű kérdések­ről. * — A LELKESZÍ MUNKA- KÖZÖSSEGEK ÉLETÉBŐL. A borsod-hevesi egyházme­gye lelkészt munkaközössége november 14-én tartotta ez évi nyolcadik munkaülését Miskolcon. A munkaülésen vendégként részt vettek: Tö- köly Imre vasgyári római katolikus esperes-blébános, Benkö György abaúji refor­mátus esperes, Sepsy Károly Miskolc-tapolcai református lelkész és Benyhe Imre diós­győri református lelkész. Scholz László bevezető írás­magyarázata: Az ismeretlen Miatyánk, után előadást tar­tottak: Pásztor Pál és Újhe­lyi Aladár: Az alkalmazás kérdése az igehirdetésben cí­men. Az előadás megbeszé­lése során a lelkészek beha­tóan foglalkoztak az igehir­detés problémáival. A „Nyi­tott szemmel” című rovatban három előterjesztés hangzott el: „Amivel az egyházi lapok foglalkoznak” (Moravcsik Sán­dor), „Hol tart a béke ügye?” (Solti Károly) és „Irodalmi kulturális tájékoztató” (Dorn Vilmos). Záróáhitatot Abaffy Gyula tartotta.- A CSONGRÄD SZOL­NOKI EGYHÁZMEGYE lel- készi munkaközössege no­vember 17-én Hódmezővásár­helyen ülésezett. Az úrvacso­rái szolgálat (Uzon László) után Aranyi József csépai lelkész „£s a földön békes­ség”, Virányi Lajos szentesi lelkész „A qumrani leletek” címen tartott előadást. Uzon László: Hogyan adminisztrál­junk és Időszerű kérdések címen adott tájékoztatót. * — DIÓSGYÖRVASGYÁR. Az egyházközség hívei no­vember 26-án kegyeletes meg­emlékezést tartottak Topser Zoltánnak, Diósgyőrvasgyár első paróchus lelkészének a miskolci evangélikus temető­ben levő sírjánál, elhunyta 25. évfordulója alkalmából. mm# MEGYE lelkészt munkaközös* ségé, november 22-én tartotta ez évi nyolcadik munkaülését Balassagyarmaton. Az igehir­detési előkészület után Gartai István esperes kiszolgáltatta az úrvacsorát, Sztehló Má­tyás békemozgalmi tájékoz­tatót tartott, Harmati Béla pedig a qumrani leletek cí­men tartott előadást — A KELET BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége november 27-én Békéscsabán ülésezett. Ige- hirdetési előkészület (Pová- zsay Mihály) után Benkő Ist­ván A gyarmati sorból fel­szabaduló népek és az egy­ház, Kun-Kaiser József: A ro­mai katolicizmus ökumenikus szemmel címen tartott elő­adást. Gabányi Géza A béke időszerű kérdéseiről, Kop­pány János: Tallózás a világi sajtóban egyházi szemmel cí­men tartott beszámolót. Lap­szemle keretében Szabó Fe­renc az Evangélikus Élet, Ke- veházy Ottmár a Lelkipász­tor cikkeivel foglalkozott. Mekis Adám esperes ismer­teié az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek munkáját. Majd esperesi tájékoztatót adott. • A BUDAI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖS­SÉGE november 14-én tar­totta ülését. Szelényi Zoltán áhítata után Fülöp Dezső: „A templomlátogatás problemati­kája”, Zöltai Gyula: „A hötl- tengeri leleteid’ ámen tartott előadást — HALÁLOZÁS. BATTER JANOS nyugalmazott igazgató-tanitó, a tolnanémedi gyülekezetnek 40 éven át volt kántortanítója no­vember 12-én életének 83. évében Simontomyán elhunyt. Az elhunyt­ban dr. Bányai Béla várpalotai leit kész édesapját gyászolja. „Aki hisz ínbennem, ha meghal is, él!” (Jn 11, 25.) — KRÁLIK GUSZTÁV, a soproni Berzsenyi-gimnázium (volt licemn) nyugalmazott tanára november 12-én 86 éves korában rövid szen­vedés után Budapesten elhunyt. Gyászolja Pápai Gyuláné szül. Krá- lik Rózsi és Kapi-íírálík Jenő őri gonaművész és családja. — KŐVÁRI GYULA, a Miskolc- vasgyári gyülekezet hosszú időn át volt hűséges presbitere, hős** szú szenvedés után 54 éves korá­ban elhunyt. — Szakadt, régi IRHABUNDÁK újjáalakítása legújabb modellek szerint. SZÖRMEBUNDÁK alakí­tása, javítása. Bárt szűcs, Bp., VIL Lenin krt. 23, udvarban. A KÉP Bálint soha nem gondolt semmire, amikor a képet nézte. Egyszerűen azért vette meg, mert tetszett. A színek, az árnyékok pajkosan játszadoztak a vásznon. Azzal az örömmel hozta haza, hogy könyvszekrénye fölé füg­geszti, ott mindenünnen látható és a szoba legszebb dísze lesz. A kép téli utcát ábrázol. Emeletes házak között az úttest síkos. Ónos eső eshetett, hi­deg szél fúj. Ez a szél tükörfényesre csiszolta az úttestet s a járda szegélyén ropogósra ke­ményítette a vékony hógöngyöleget, amelyet a járművek meghagytak. A fákon már egyet­lenegy levél sincs. A háztetők csipkézte ég­bolt a tél ködös-rózsaszín felhőit tükrözi. Késő délután van, A kép baloldalán egy el­mosódott kirakatból gyenge fény szüremlik az utcára. Előtte emberek ácsorognak. Az előtérben a síkos úttesten egy asszony bun­dában és egy cselédlány berlinerkendőben halad át egymásnak ellentétes irányban. A szél meglebbenti a cselédlány tarka szoknyá­ját. Egyik kezével a szoknyát, másikkal ken­dőjét tartja, ezen a karján kosár is lóg. A bundás hölgy kalapjával együtt a harmincas évek divatja szerint öltözött. Mögöttük egy férfi halad, rossz kalapja mélyen a szemébe húzva. Jobb oldalán a járdán rövidnadrágos fiúcska kezét mélyen a nem rászabott téli­kabát zsebébe süllyeszti. Ezt a négy embert megismerné, akárhol látná őket. Az emeletes házak jobbról és balról sötéten keretezik a képet. Bálint még ilyen tüzetesen soha nem vizs- gálgatta. Ma meg, amint a pipájára gyújtott és íróasztalán letépte naptáráról a tegnapot, megakadt a szeme rajta. Nem tudta, mi tör­tént, de a kép olyan nagy hűvösséget árasz­tott, hogy szinte beleborzongott. Pedig a szo­bában nem volt hideg, a kandalló egyenlete­sen ontotta a meleget. És amint a képen merengett, villant egyet a lámpa fénye és koromsötét lett a szobában. Bálint matatott az íróasztalon: A megmozdult tárgyak zajából pontosan tudta, mihez ért. Végre rátapintott arra, amit keresett. Gyufát gyújtott és a lámpa kapcsolóján eredményte­lenül nyomott kettőt-hármat. Újabb szál gyufa következett. Ennek fényénél eljutott az ajtó melletti kapcsolóhoz. Lenyomta. Ennek sem volt eredménye. A sötétség sűrűn és vas­tagon vette körül. A harmadik szál gyufát is meggyújtotta, miközben arra gondolt, hogy rövidzárlat lehet, A gyufa gyenge fénye most a képre esett. Nem tudott elmenni mellette. A kép elé tartotta. A kép most mint egy nyi­tott ablak állt előtte, s ő ezen a nyitott ab­lakon tekintett ki. Az utcán megelevenedtek az emberek, fújt a hideg téli szél. A gyufát is elfújta. Bálint úgy érezte, kabátot vesz fel, vastag sálját nyaka köré tekeri és megindul vissza a múltba, az emberek közé, azok közé, akiket olyan jól ismert, hiszen itt a szobában már több, mint egy évtized óta egy levegőt szívott velük. * Nagyon hideg volt ma. A csípős szél úgy kergette az utcáról az embereket, mint a fa­leveleket. Mindenki sietett. Bálint egykedvűen bandukolt. Az ő útja nem sietős. Hónapok óta nem sietős. Amióta csak biztatják, hogy „majd legközelebb néz­zen be, talán akad valami másolnivaló”, az­óta nem sietős. Zörögve ment el mellette a villamos, félig üres. Korán van még, de a vil­lamos kivilágítása tökéletes. Bálint az eget kémlelte és számolgatta, felülhetne-e rá. Az átszálló huszonnégy fillér, azért egy kiló ke­nyeret kap. A kiló kenyér pedig legalább egy napra elég. Milyen furcsa is a világ. Érthetetlen és ki­ismerhetetlen. A semmittevésben annyiszor próbálta már megfejteni, de soha nem jutott eredményre. Ez az év minden eseményével együtt olyan zavaros, hogy nem tud eliga­zodni rajta. Ma egész nap régi újságokat la­pozott. Megvette őket, mert hátha állást hir­detnek és ma unalmában a félretett újságok között böngészett. Néhány cím most eszébe villant: „Január 3. összeült a hágai konferencia. Január 25. Kizárták a malommunkásokat. Február 12. Koch Tivadar, a Westend-kávé- ház tulajdonosa, kávéházának árverése köz­ben öngyilkos lett. Február 25. Forradalmi zavargások Ang­liában. Március 20. Kizárta munkásait a Ganz-gyár. Március 21. Tömegesen bocsátották el a munkásokat Csepelen és Kispesten. Április 4. Munkanélküliek tüntettek az Or­szágház előtt. Április 11. Vass József népjóléti miniszter vállalta a közvetítést a Ganz-gyári munkások és a vállalat között. Április 18. Százezer pengő segélyt juttattak a vidéki munkanélkülieknek. Április 25. Lindbergh ezredes rekordidő alatt tette meg az utat Los Angelestől New Yorkig. Április 30. Róbert bácsit, aki az ingyen­levesek kiosztása körül különféle panamákat követett el, kitiltották Magyarországról. Május 30. Rablótámadás volt a Leszámítoló Bankban. Július 4. A képviselőház a bolettát óriási viharok után megszavazta. Wekerle pénzügy- miniszter bejelentette a dohánydrágulást. Szeptember 1. Véres összetűzések voltak Budapest utcáin. Peyer Károly szocialista ve­zért megverték. Szeptember 2. A Hunyadi-téren megismét­lődtek a szocialista tüntetések. Negyven tün­tetőt letartóztattak. Szeptember 14. Megtartották a német vá­lasztásokat. Előretörtek a horogkeresztesek. Október 5. Hitler: »Választani kell a kom­munizmus és a hitlerizmus között!-» Október 26. Az Újpesti Posztógyár vala­mennyi munkását kizárta. November 20. A Vigadó legitimista gyűlé­sén, amelyet Ottó nagykorúsítása alkalmából rendeztek, nagy antilegitimista tüntetések voltak. December 13. Kiosztották Stockholmban a Nobel-békedíjakat. A békedíjat Kellogg ál­lamtitkár és Söderblom érsek kapta.” Aztán a gyilkosság és öngyilkosság rovatai­ban a számtalan név __ Bálint nem látott se mmi összefüggést az események között. Sa­ját tehetetlen helyzete eltompulná tette min­den más dolog iránt. Ügy olvasta ma is egy évre visszamenően a lapokat, mint aki hideg­ből lép meleg szobába és szemüvege párás lesz. Most, újra itt kódorog, mint az ittas ember a múltban. A bizonytalanság és a holnaptól való félelem újra erőt vesz rajta. Megbor­zong. Az emberek e napokbajf. készülnek ka­rácsonyra. Ez látszik az üzleteken és rajtuk is. És amíg így ábrándozott Bálint, céljához is ért, ki a külvárosba a gyengén világított utcák közé. Az egyik lámpa alatt egy siheder újságot olvasott. Talán várt valakire, vagy csak egyszerűen lámpájuk nem volt otthon. Horváthék itt laktak az alagsorban. Egy szobából állt a lakásuk. Ez volt a konyha, kamra, nappali és háló. Nem sokan voltak, csak heten, mert a szomszédban ugyanekkora szobára tizenegyen jutottak. Ök „kényelme­sen” laktak. Csak az öregasszony tehetetlen- kedett, ő már hónapok óta beteg s emiatt nem lehetett beágyazni. Az ócska kalap, amely az utcán mindig Horváth szemébe volt húzva, ott éktelenkedett az ágy végén. Horváth felkapta a fejét az ajtónyitásra. A négy gyerek is abbahagyta pillanatra a ci- vakodást és gyanakodva lestek Bálintra. — Jó estét! — Adjon Isten! — köszöntötték a belépőt — Bálint letörölte a bepárásodott szemüve­gét. Az asszony sápadd, beesett arcú volt. Mo­solyt erőltetett arcára és kötényével letörölte a hokedlit. Bálint leült. Hallgattak. Maga sem tudta pontosan megmondani, miért jött, de kívánkozott ide, Horváthékhoz. Es ezek az emberek különben is keveset beszélnek. Csak a gyerekek csivitálnák, akár jól megy, akár rosszul a soruk. — Mi újság? — törte meg a csendet a házi­gazda. — Semmi, egyáltalán semmi. — Maguknál? Kapott munkát? — Nem, nincs felvétel. Az asszony közbevágott: — Kaptam ma mosást. Nem sokat adnak, de maradékot hozhatok haza ezeknek — és rámutatott a gyerekekre. A sarokból nyögés hallatszott. — Mi baj, mama? — tekintett oda Horváth. Megint hosszú szünet. Csak a gyerekeket in­tették olykor csendre. A tűzhelyen halványan pislákolt a gyenge szén. Fogytán volt az is. — Hát igen, sok minden kellene. Ezeknek is, meg nekünk is. Tél van, de nem tud esni a hó. <— Nem tud — hagyta rá Bálint — Ha most esne, lehetne karácsonyunk. — Lehetne és eshetne két-három nap egy­más után. Rövid számvetést végeztek. Három pengő egy napra, egy héten az huszonegy. Kisegí­tené őket a bajból. — Mindnyájunknak jól jönne. Es hallgattak, mint akikbe belefojtotta a szót a reménytelenség. Bálint belefáradt a hallgatásba és elköszönt. — Hát akkor megyek. Ha esne, szóljon be értem js. És elindult az éjszakába. Az égen hidegen ragyogtak a csillagok. (Folytatása következik) Márton Pé-er k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom