Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-20 / 34. szám

A BÉKE SZOLGÁLA Gyülekezeti nyilatkozatok a prágai világgyűlésről A Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlés előadásait és beszámolóit lapunk cikkei nyomán nagy érdeklődés és figyelem kisérte gyülekezeteink részéről. Hogy a béke és az emberiség nagy kérdései — melyeket a Prágai Béke-Világgyűlés tárgyalt — valóban központi és min­denkit foglalkoztató kérdések, annak bizonyságául az alábbiakban lelkészek, presbiterek és gyülekezeti tagok nyilatkozataiból közlünk. Ezeket a nyilatkozatokat cik­keink visszhangjaként küldték szerkesztőségünkbe. MAR.ÖTI JÁNOS acsai lelkész: „Az egyetlen alkalom és le­hetőség elszalasztása mindig vádol és szenvedést okoz, mert jóvátehetetlen bajt, helyrehoz­hatatlan kárt eredményez. Ilyen helyzetbe juthatunk, ha minden erőnkkel nem igyeke­zünk útját állni egy újabb vi­lágháborúnak és nem küzdünk minden jóakaratú emberrel együtt az igazságosságért, ié- kés egymás mellett élésért, az elnyomott és gyarmati népek függetlenségéért, az elmaradt országok felemeléséért, lesze­relésért, röviden a béke, igaz­ság éa szabadság diadaláért, melyre most nagy és vélemé­nyem szerint soha többé visz- sza nem térő alkalmunk van. A Prágai Keresztyén Béke-Vi­lággyűlés Üzenete minden so­rával ilyen értelemben szinte hitvallásszerűen nyilatkoztatja ki a keresztyén egyházak többségének békeakaratát. En­nek a szinte új, egyetemes hit­vallásnak üzenetében benne van az én hitem, meggyőző­désem és tervem. Reménysé­gem erős aoban, hogy, ha mi, keresztyének mindnyájan ma­gunkénak valljuk az Üzenet­nek tartalmát és küzdünk megvalósulásáért, Isten meg­áldja erőfeszítéseinket. Nem érhet majd vád sem emberek, sem az ítéletre jövő Krisztus részéről azért, hogy nem ra­gadtuk meg az utolsó akalmat g most kapott világprob­lémák, feladatok megvalósítá­sára.” HÓDY PÁL. lajoskomáromi lelkész beküldte hozzánk egyik presbiterével történt beszélge­tését a Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlésről:-„Sokat beszélnek ma egy un. s,szent háború”-ról, a kommu­nizmus ellen. Szent háború azonban nincs, — mondja a lajoskomáromi presbiter, — hanem csak véres és borzal­mas háború van. Én jól tu­dom, mert már két háború­ban is résztvettem és láttam, hogy mi megy ott végbe. Még 18 éves se voltam, ami­kor az első háborúba elvittek. Nem akartam menni, három hónapig itthon rejtőzködtem. Végülis úgy vittek el a csen­dőrök. Mennem kellett. A né­pek ma sem akarnak hábo­rút, hisz senki sem megy szí­vesen rpészárszékre és senki lsem adja oda szívesen hitve­sét, gyermekét, vagy szülőit. Ha bennünket, a népet kér­deznék meg, egész biztos, so­ha sem lenne háború.” — Majd így folytatja: A Prágai Keresztyén Béke—Világgyű­lés Üzenetén is, amit a világ népeihez intéztek, ez tükrö­ződik. Szeretném hinni, hogy ■a népek békevágya és a sze­retet végül is győz a világ felett.’ . A szécsényi lelkész, KO­VÁCS GYULA és felügyelő: Br. HONÉCZY ÁDÁM aláírá­sával az egyházközség nevé­ben a következő közös nyilat­kozatot juttatta el hozzánk: 5,Mi, a szécsényi evangéli­kus egyházközség vezetősége és presbiterei élénk érdeklő­déssel figyeltük úgy a napi saj­tóban, mint az Evangélikus Életben megjelent cikkeket a világbéke mozgalom nagysze­rű kibontakozásáról, melynek örvendetes kiszélesedését bi­zonyította a júniusi Prágai Békekonferencia is. Osztatlanul a béke híveinek valljuk magunkat, még akkor is, ha nem kellene attól tar­tani, hogy bármely pillanat­ban szörnyű pusztítású atom­háború szakadhat a világra. Hitünk alapja: a Krisztus evangéliuma, amely a békes­ség evangéliuma. Azért kell tehát imádkoznunk is, küzde- nünk is, hogy háború soha többé ne legyen.” BÄRTFAI LAJOS mezőtúri lelkész kísérőlevelében írja: ;,Meglepően nagy volt az ér­deklődés és őszinte hit csen­gett ki a hozzászólásokból, amikor is mezőtúri egyházköz­ségünk presbiteri ülése vitatta meg a Prágai Keresztyén Bé­ke-Világgyűlés eddigi eredmé­nyeit.” Idézünk a jegyző­könyvből: „Meggyőződésünk szerint az Első Keresztyén Béke Világ­gyűlés páratlan jelentőségű Pospisilnek, a Prágai Béke- konferencia elhunyt főtitká­rának mellszobra eseménye korunknak. Istentől kapott látással valljuk, hogy a béke a kéresztyénségnek a legegyetemesebb mondanivaló­ja: így áll bele az egész em­beriség szolgálatába.” Majd így folytatja: „Ugyanakkor az a drága tapasztalatunk, hogy éppen a béke ügyén keresztül hatalmasan eggyé tette, meg­bátorította és megerősítette az Ür Jézus a széjjelforgácsolt, egyre halkuló keresztyénséget. Ebben látjuk bizonyságát an­nak, hogy az Első Keresztyén Béke-Világgyűlés valóban Is­ten jelenlegi szent akaratának megvalósulása, aminek bizo­nyosan áldott folytatása, fel­mérhetetlen eredménye lesz.” -» fejeződik be a mezőtúri egyháztanács jegyzőkönyve. BENCZE IMRE pesterzsé­beti lelkész nemcsak a tanács­ülésen, hanem a biblia- és imaórákon is beszélgetett a gyülekezet tagjaival a Keresz­tyén Béke-Világgyűlés esemé­nyeiről. „Örömmel állapítot­tam meg, hogy az egyházta­gok és presbiterek figyelem­mel kísérték a gyűlés előké­születét, lefolyását és érdek­lődtek annak határozatai fe­lől. A magam részéről azt mondhatom, hogy különösen megkapott a világos rendszer­be foglalt nagy üzenet, mon­danivaló. Nagy dolognak tar­tom, hogy az egyház részt ve­het a békemunkában. Volt idő, amikor az egyház hangját — legalábbis itt nálunk Magyar- országon — elfojtották. Őszin­te szava valóságosan illegali­tásra szorult, vagy legfeljebb szordínóval szólalhatott meg — mint pl. a zsidókérdésben annak idején. Most bátran és világosan hallathatjuk az egy­ház szavát, mondanivalóját. Ezt a lehetőséget ki kell hasz­nálnunk, arra ügyelve, hogy ne mások mögött kullogjunk, hanem az élen járjunk az igazság megváltásával.” Ugyan­akkor FRIGYESI JANOS pester­zsébeti egyházgondnok nyilat­kozatát is eljuttatta szerkesz­tőségünkbe: „A Prágai Keresztyén Világ­gyűlésre különösen akkor fi­gyeltem fel, amikor egyik po­litikai napilapunkban olvas­tam hírt róla. Ekkor döbben­tem rá, hogy ez a gyűlés nem­csak nekünk keresztyéneknek, hanem minden ember számára jelentőségteljes volt. Amikor mi keresztyének a békességért síkra szállunik, akkor válunk igazán testvéreivé minden em­bernek, s teszünk eleget fele­baráti elkötelezésünknek. Egyébként különösen annak örültem a Békegyűlés Üzene­tét olvasva, hogy konkrét fel­adatokat sorolt fel. Hiszen mi sokat beszélünk a békéről, a vele kapcsolatos feladatokról, de legtöbbször ezt csak álta­lánosságban tesszük. Most vég­re megfogalmazták konkrétu­mokban: nukleáris fegyverkí­sérletek megszüntetése, atom­fegyver betiltása, és így to­vább, Az Üzenet, olvasásakor úgy éreztem, hogy szinte az én gondolataimat fogalmazták meg abban, mintha én is ott lettem volna a gyűlésen.” TEKUS OTTÓ vasi esperes „állásfoglalása pozitív”, majd pedig ezekkel a szavakkal nyilatkozik a prágai Üzenet­ről: „Mint minden keresztyén ember, én is csak örülni tu­dok, hogy ez megtörténhetett. A jó Isten adja, hogy sok gyü­mölcsöt teremhessen és annak áldását mi és gyermekeink is élvezhessük.” „Prágában ke­resztyén egyházak ünnepélyes békedemonstrációja zajlott le. Emögött ott kell lennie mind­nyájunk hétköznapi erőfeszí­téseinek. A hétköznapi béke­szolgálatot végeztük a Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlés küszöbén Vas megyében, ami­kor Grisshammer Henrik nyu­gatnémet lelkész közöttünk járt, barátunkká lett, és azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy látta a jót. Ha nem is jártunk Prágában, tudtuk, hogy a szívünk azokkal dob­ban, akik ott az ünnepélyes nagy demonstrációban küzdöt­tek az egyház tiszta világossá­gáért a béke ügyében.” RIESZ GYÖRGY bőnyrét- alapi lelkész „olyan nagy horderejű eseménynek” látta a Keresztyén Béke-Világgyűlés munkáját, hogy emiatt a gyü­lekezetében közgyűlésen be­szélték meg. Nyilatkozatban foglalt állást a bőnyrétalapi gyülekezet a béke nagy ügye mellett, nyilatkozatukat szám­talan aláírással juttatták el szerkesztőségünkbe: „A béke védelmének és győ­zelmének ügyét minden em­bernek, nemre, fajra és val­lásra, valamint politikai meg­győződésre való különbség nél­kül vállalni kell. Mégpedig az egész emberiség megmaradása érdekében. Éppen ezért meg kell szüntetni minden gyar­mati és félgyarmati kizsákmá­nyolást. Le kell szerelni a tá­madó hadseregeket, és csak annyi embert fegyverben tar­tani, amennyi a belső bizton­ság érdekében szükséges. Le keli ülni a tárgyalóasztal mel­lé, megtárgyalni és megoldani a vitás kérdéseket addig, amíg a józan érveké és nem a min­ient elpusztító atomfegyvere­ké lesz a szó. Még most a huszonnegyedik órában, ami­kor hatalmas pénzösszegekkel és mozgósítással készül a vi­lág imperializmusa egy min­den eddiginél pusztítóbb hábo­rúra. A békés tárgyalások szük­ségességének a józan belá­tására kéri a bőnyrétalapi gyülekezet tagsága, presbité­riuma és lelkésze a világ ve­zető politikusait és a népeket, s azért könyörög istenhez, hogy azoknak, akik a világ békességéért és jólétéért har­colnak, adjon erőt harcukat mindaddig vívni, míg az igaz­ság és béke erői véglegesen nem győzedelmeskednek a há­ború és a pusztítás erői felett” — fejeződik be a bőnyrétalapi egyházközség nyilatkozata. DR. GUBCSÓ ANDRÁS medgyesegyházai lelkész ar­ról ír, hogy az „egyházközség hívei és presbiterei figyelem­mel kísérik egyházunk béke­munkáját és nagy érdeklődés­sel tájékozódik a prágai Első Keresztyén Béke-Világgyűlés törekvéseiben és munkájá­ban.” Július 16-án ülés keretében az egyháztanács foglalkozott a Prágában megtartott Első Keresztyén Béke-Világgyűlés munkájával, az Evangélikus Életben leközölt Üzenetével. Örvendetes az a pozitív ál­lásfoglalás, amely általános­ságban kifejezésre jut híveink körében. Kiragadok néhányat a presbiteri ülés keretében el­hangzottak közül. KOVÁCS GYÖRGY presbi­ter: „Hiába halad az emberi­ség a fejlődés és felemelke­dés útján, ha magunkban hordjuk a háborútól való fé­lelemnek szörnyű feszültségét és gyűlölködéssel néznek né­pek és nemzetek egymásra. Kell és szükséges, hogy a ke- resztyénség hallassa szavát ebben a világban. Keresztyén- ségnek, a keresztyén egyhá­zaknak bele kell kiáltani e vi­lágba Istennek azt az akara­tát, hogy: „béke legyen a föl­dön!” (Folytatjuk) Ü&D ITÖLDÖW'JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS TÖRTÉNT Az Országház közelében áll rácsonyt is úgy festi meg. DÉLAFRIKA JÖVŐJE MEG­KÖVETELI A FAJOK KÖ­ZÖTTI MEGÉRTÉST (Fokváros.) A Dél-afrikai Uniónak a Brit Nemzetközös­ségből való hivatalos kiválá­sa óta egyre több egyházi megnyilatkozás követeli, hogy a fiatal köztársaság népei komolyan törekedjenek a fa­jok közötti jobb megértésre. Dr. J. Vander Merwe, a fok-tartományi Holland Re­formátus Egyház moderátora (vezetője), felhívást intézett az ország valamennyi fe­hér lakosához, hogy nézetel­téréseiket intézzék el maguk között. És többé — mint az a múltban oly sokszor meg­történt — ne játsszák ki po­litikai előnyök kedvéért egy­más ellen a másfajú csopor­tokat és ne növeljék ezzel a már meglévő feszültségeket. Az ország fehér emberei kö­zött az egység új szelleme az előfeltétele Dél-afrikában a valamennyi faj képviselői közötti jobb viszonynak. Dr. Roy Cowdry, fokvárosi anglikán segédpüspök kije­lentette, hogy a keresztyén- ség független minden kor­mányzati formától. A faji ön­tudat a keresztyén embernél n.'ndig csak másodrangú sze­repet játszhat „Minket nem mint délafrikaiakat hanem mint Isten gyermekeit keresz­teltek meg” — mondotta a segédpüspök egyik felhívásá­ban. A fok-tartományi Holland Református Missziói Egyház vezetője egy nyilatkozatában rosszallását fejezteid a fajok közötti viszony megromlása miatt A nyilatkozatot rö­viddel annak a háromnapos sztrájknak a meghirdetése után hozták nyilvánosságra, amelyet a színesbőrű lakos­ság a függetlenségi ünnepsé­gekkel kapcsolatban rende­zett Az egyház felhívta tag­jait — köztük 300 000 nem­fehéret —, hogy a sztrájk­ban teljes felelősségtudatot tanúsítsanak. Dr. Joost de Blank, fok­városi érsek, az Egyesült Ál­lamokban tett utazása során arra utalt, hősi az amerikai faji konfliktusok kétségkívül csak megkeményítik a Dél- afrikai Uniót a maga „ön­gyilkos apartheid-politikájá­ban”. Egyik minneapolisi nyi­latkozatában az érsek kije­lentette, hogy a faji fanati­kusok Amerika déli államai­ban csakúgy mint Dél-afriká­ban a szociális igazságosság­ra való törekvést újra meg újra mint kommunista pro­pagandát fojtják el és az Unió kormánya a maga el­járását az apartheid ellen­zőivel szemben rendszerint antikommunista törvényekre hivatkozással támasztja alá. A NYUGATNÉMET RENDŐRSÉG ZAKLATÁSAI ÖNGYILKOSSÁGBA KER­GETTEK EGY RÓMAI KATOLIKUS LELKÉSZT München (ADN) Franz Ul­rich prieli (Freising járás) ró­mai katolikus lelkész öngyil­kosságot kísérelt meg. A lel­kész prédikációiban ismétel­ten szót emelt a bonni ál­lam fasiszta kurzusa és fegy­verkezési politikája ellen. Ezért a hatóságok állandóan zaklatták. A moosburgi rend­őrség házkutatást tartott a plébánián és a lelkészt „a kommunizmus támogatásával” gyanúsította. A katolikus lelkésszel szem­beni rendőrségi zaklatások a prieli lakosságban élénk fel­háborodást keltettek. Franz Ulrich antifasiszta magatartá­sa miatt több évet töltött an­nak idején a dachaui koncent­rációs táborban. Hogy a lel­készt elhallgattassák, öngyil­kossági kísérlete után csak rövid ideig tartották a moos­burgi kórházban, és átszállí­tották a München melletti Haar-i gyógyintézetbe. Ulrich lelkész pünkösd hét­fői prédikációjában kijelen­tette: „Nyugatnémetországban ma ugyanolyan állapotok uralkodnak, mint 1933-ban. Az ember nem mondhatja meg többé a véleményét és a rend­őrség minden alapos indok nélkül lezárhat bárkit.” a Nemzeti Galéria szép épüle­te, benne a magyar festészet legszebb darabjaival. Ezekben a nyári hónapokban különö­sen is sokan 'keresik fel, mert földszinti termeiben új kiállí­tás nyílt meg. Rippl-Rónai Józsefnek művészetét mutat­ják be a képek, születésének százéves évfordulója alkalmá­ból. Iparművészeti munkássá­gáról lapunk már megemléke­zett, most festményei közé ve­zetjük el olvasóinkat. Az öregkor művésze ő. Fest­ményei között aránylagosan is soknak a tárgya az öregség. Éspedig az az érdekes, hogy már fiatalkorában megihlette őt az öregkor ábrázolása. Hi­hetetlen jellemző erővel örökí­ti meg az öregember belső vi­lágát. „öreganyám” című képe nagyanyját ábrázolja. Fekete rajta minden, a háttér, a ru­ha, csak az arc világít szinte túlvilági fehéren. S ez az el­lentét annál inkább kiemeli az arc vonásaiból egy öreg­asszony törékenységét és sír felé hajlásút „Kossuth imádó Rippl bácsi” az apját mutatja, amint kicsit előre hajolva ül, mögötte a falon Kossuth arc­képe függ. A szakáll és a vo­nások szinte hasonlóvá teszik a két arcot. Apja arcának csendes mélabújában, lemon­dó mozdulatlanságában benne van a szabadságharc bukásá­nak és Kossuth száműzetésé­nek fájdalma. Különösen is megkapó „Amikor az ember visszaemlékezésből él” című festménye: egyik szobából át­látunk a másik szobába, ahol idős asszony ül és mereng. A tárgyak az idős asszony körül mind életének letűnt idejét idézik, egyedül maradt emlé­keivel. Az emlékezést mutatja egy másik képe is: fiatal man- dolinozó nő ül öreg férfi mel­lett. Az öregember messzire néző szemmel hallgatja, külö­nös, boldog és mégis fanyar mosollyal, amint eszébe jut­nak életének régi szép órái, de tudja, hogy ezek soha többé vissza nem térnek. Ka­hogy a régies szobában két magányos feketeruhás nő áll az asztalra állított kicsi fenyő­fa előtt, arcuk a magukra ma­radottságot tükrözi és régi karácsonyok lassan megfakuló, eltűnő nyomát. — Az öregkor sok-sok művészi átéléséből ta­nulhatunk igazabb megértést az öregek iránt. Ezek a képek számunkra, keresztyének szá­mára közvetve az örök élet vágyát is idézik, áttöri fényé­vel az öregedés növekvő ho­mályát Az otthon művésze is ő! Másfél évtizedes külföldi tar­tózkodás után hazajön Rippl- Rónai Kaposvárra. Párizs fé­nyei után az elmaradt dunán­túli kisváros lesz életének színhelye. De itthon van! S olyan szeretettel, melegség­gel, friss színekkel festi meg a századeleji hangulatos szo­babelsőket, köztük magyaros népi jellegűt is, hogy lehetet­len meg nem érezni: ez az ő világa. Megjelennek képein rokoni körének jellegzetes alakjai, idealizálás nélküL Látjuk a kaposi főutca köve­zését. Felvonul a környező kedves táj. A szülőföld hatal­ma jelentkezik itt újra egy világot járt magyar ember életében. Megtanulhatjuk tőle a hazánk, otthoni kis vilá­gunknak szeretetét. Képei utalnak arra, hogy legyen szemünk azoknak a kis szép­ségeknek meglátásához, ame­lyek körülvesznek bennünket, bármilyen kis helyen élünk is. Nem búcsúzhatunk el tőle, hogy még egy pillantást ne vessünk néhány kortárs-ké- pére. Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Szabó Lőrinc néz szembe velünk többek között keze nyomán az utolsó évei­ből, s ezek az arcok sok-sok irodalmi élményünket idézik fel. Végül a pirossapkás ön­arckép 1924-ből, mely rend­kívüli jellemző erejével lesz élete végén önvallomássá. Az 6 kora már a múltté, de a valóságot és szépséget kereső művész Öröksége a miénk. Provokációs (elhívások a iionroveri Kirchentagon Hannover (ADN). Ünnepé­lyesen nyitották meg június 7-én az ún. Evangélikus Szilé­zia Harmadik Kirchentagját. Az ünnepélyes megnyitó egy­úttal nyitánya annak a revan- siszta felvonulásnak is, mely­re Hannoverben ezekben a hetekben kerül sor „Szilé­ziaiak németországi találko­zója” címen. Ez alkalommal köszöntő üzenetek vagy sze­mélyes képviselők útján fe­jezték ki szolidaritásukat a szövetségi- és tartományi-kor­mányok, a Németországi Evangéliumi Egyházak Taná­csa, s ezzel keresztyén öltö­zettel álcázták ezt a revan- siszta találkozót. A „Sziléziai Kirchentag” védnökségét Lilje püspök vál­lalta. Egyik üdvözlő felszóla­lásában Lilje magasztalta „a német szellemet, a német Ke- létén, mely megérdemli, hogy megőrizzék”. Felszólította a hajdani sziléziaikat: „készül­jenek fel a jövőre!” Dr. Wagner, müncheni egy­házi főtanácsos tartotta a fo- előadást. Előadásában meg­kísérelte igazolni és meg­indokolni a németeknek a lengyel nyugati területekre vonatkozó területi követelését és azt állította, hogy német nyelvű keresztyének voltak azok, akik a reformációt el­vitték Lengyelországba és más kelet-európai országokba, A „Schlezischer Gottes­freund” című újságban a han­noveri revansiszta találkozó­val kapcsolatban olvasható: „kérni kell az Istent, állítsa helyre ezt a mi evangéliumi Sziléziánkat!” TÖRTÉNELMI LELET A Jézus-korabeli római bi­rodalom egyik palesztinai nagyvárosában, Cezareában olasz történészek végeztek ásatásokat. Az amfiteátrum feltárása során találtak egy követ, amelybe Poncius Pilá­tus neve van bevésve. A lelet azért keltett nagy érdeklődést a bibliakutatók között, mivel Pilátusnak a neve csak az evangéliumokban és az Apos­tolok Cselekedeteiről írott könyvben, valamint Tacitus, Josefus Flavius tudósításaiban szerepel. A kő hozzávetőlegesen 80 cm hosszú és 60 cm széles. Ügy tűnik, hogy Pilátus va­lamelyik tisztelője vésette kő­be a nevét és a hozzá írt ma­gasztaló szöveget. A szöveg pontosan még nem áll a ré­gész _ k rendelkezésére. Az Evangélikus Sajtóosztály Iratterjesztésében kaphatók: Biblia — — — — 60,— Ft Karner: Isten, világ, Biblia (pergamoid kötés­felebarát — — — 4,— Ft ben) — — — — 80,— Ft Istentiszteleti meghívó —,10 Ft Biblia (bőrkötésben) — 100,— Ft Egyházi ölési meghívó —.08 Ft Biblia (családi) — — 150,— Ft Egyházfenntartási nyug­Újszövetség — — — 20,— Ft tatömb — — — 2,80 Ft Jávor: Imakönyv — — 20,— Ft Passió füzet — — — 3,— Ft Groó: Imakönyv — — 12,— Ft lm ás lapok — — — —.40 Ft Énekeskönyv — — 40,— Ft Krisztus kép (levelező­Énekeskönyv (műbőr­lap) — — — — —80 Ft kötésber.) — — — 50,— Ft Káldy: Bevezetés az Új­Keresztelési emléklap —,50 Ft szövetségbe — — 30,— Ft Esketési emléklap — —,50 Ft Hitvallási iratok I — — 45,— Ft Anyakönyvi kivonatok —.50 Ft Hitvallási iratok II — 45,— Ft Zárómérleg nyomtat­Pálfy: Krisztus tanúja 5,— Ft vány — — — — 1,— Ft Groó: Az élet kenyere 5,— Ft Költségvetési nyomtat­Koráliskola — — 52,— Ft vány — — — — 1,30 Ft Prőhle: ökumenikus Istentiszteleti rend — 4,— Ft imádságok — — 2,— Ft Kis Káté — — — — 3,— Ft Eelkészi szolgálat — — 18,— Ft Szolgálati napló — — 11,— Ft Karner: Bevezetés a te­Anyakönyvi ívek — 1,60 Ft ológiába — — — 3.5,— Ft Népmozgalmi és gyüle­Ürvacsorai ostya — — 3,50 Ft kezeti ív — — — —,30 Ft Karner: Testté lett Ige 45,— Ft Egyházfenntartási lap — —,30 Ft Korái I — — — — 55,— Ft Megrendelhetők: Evangélikust Korái n — — — — 65 — Ft Sajtóosztály címen; Budapest, Konfirmációi emléklap 2,— Ft VIII. Puskin u. 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom