Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-27 / 35. szám

KP. BERM. BP. 13.

A keresztyén bizonyságtétel hitele a világ előtt

Dr. Heinrich Toeplitz, az

KDK-beli Keresztyén Demokrata Unió legfelsőbb elnökségének tagja, az NDK legfelsőbb bíróságának elnöke a közelmúltban a népi kamarában tartott beszédében felhívással fordult az egyházi férfiakhoz és teológusokhoz is. Felhívásában többek között ezeket mondta:

„Amit mi keresztyének a lelkészektől elvárunk, az az, hogy imádkozzanak a béke megőrzéséért és egy atomháború feltétlen megakadályozásáért. Ezért teljes mértékben egyetértünk Heinrich Vogel professzor úrral, aki Prágában, a Keresztyén Béke-Világ- gyűlést megnyitó prédikációjában 1901, június 13-án ezt mondta:”

„Tulajdonképpen nem a mennyben való békéről van szó. Affelől aggódni egyáltalán nem a mi dolgunk, hanem arról van szó, hogy a békét, amelyet az örökkévaló Isten mindörökre megkötött velünk, itt, az időben egymás között éljük és gyakoroljuk. Amennyire igaz, hogy Isten békéje felülhalad nemcsak minden értelmet, hanem az időt és annak éjszakáit, a halált, a bűnt és létünk minden poklát, annyira igazán akar Isten az ö kegyelmében békét a földön.”

NATO-imádság vagy a béke biztosítása a földön — e két álláspont között kell ma a németországi egyház tagjainak dönteni.

Az NDK-beli Keresztyén Demokrata Unió felhívással fordult mindkét államban az egyházi férfiakhoz és teológusokhoz, hogy népünknek ebben a létfontosságú kérdésében helyes döntésre jussanak. Az emberek az egész világon — a hívő keresztyének is — a békét akarják. Ezért csak azok az egyházak és azok a lelkészek mennek együtt a néppel, akik a béke oldalára állanak.

A mi [korunkban a keresztyén bizonyságtétel hitele a világ előtt messzemenően attól függ, hogyan szállnak síkra a keresztyének a békéért. Mindezt a hívők és maguknak az egyházaknak érdekében kellene megfontolniuk az egyházak képviselőinek*

Megőrizni a békét

Nyugatnémet személyiségek intő szózata a lakossághoz

Braunschweig (ADN) Tizénél nyugatnémet lelkész, tudós és más személyiség „Békére fartő *zózat”-tal fordult honfitársaihoz. A szózatban többek között ez áll: „Kijelentjük: az atomkorszak kérdéseit nem lehet megoldani erőpolitikával, fegyverkezési versennyel és háborúval”..« „Tárgyalni kell, nem lőni; megóvni a békét, nem háborút készíteni elő’”

„Nyugat-Németország minden férfiénak, asszonyának, leányának és fiatalemberének emlékünnepélyekkel, tüntetésekkel és demonstrációkkal kellene hitvallást tennie a béke, a lefegyverzés és egy fegyver nélküli világ érdekében.”

A szózat 15 aláírójából 12 evangélikus lelkész*

Békepárt is indul a nyugatnémet választásokon

Frankfurt am Main (ADN). Nyugat-Németországban, ahol ét politikai pártok eddig valamennyien a militarizmust és a tevans-vágyat szolgálták, a közelmúltban új párt alakult. Német Béke-Unió néven, mely a békét és a haladást írta zászlajára. A szeptember 17-i Bundestag-választásokra a Német Béke-Unió is jelöli tagjait.

. Huszonöt nyugatnémet lelkész felhívással fordult Nyugat- Németország keresztyén választóihoz, hogy a Bundestag-vá- lasztások alkalmával a Német Bélte-Unió jelöltjeire adja le szavazatát. Felhívásukban többek között ez olvasható:

„Az utóbbi években átéltük, hogy a szövetségi gyűlésben minden párt a felfegyverzést és az erővel való fenyegetőzést helyesli. Ezért hálával üdvözöljük, hogy egy új párt is indul a választásokon: a Német Béke-Unió. Ez az új párt joggal látja biztonságunk és szabadságunk biztosítékát kizárólag a Kelet is Nyugat közötti békés tárgyalásokban, és ezért nemet mond a felfegyverkezésre és a militarista erő-alkalmazásra, a gyűlölet-propagandára és a hidegháborúra. Ügy látjuk azért, hogy a Német Béke-Unió felel meg legjobban a békéért való keresztyén törekvéseknek. Bár közülünk sokan nem tagjai a Német Béke-Uniónak, szeptember 17-én adjuk szavazatunkat a Német Béke-Unióra.”

IMÁDKOZZUNK

Jézus Krisztusunk! Egyház Ura! Te ma is figyelő szemmel jársz körül láthatatlanul gyülekezeteinkben, és látod mindazt a hiányt és vétket, amelyben egyházad leledzik. Bocsásd meg nekünk, hogy sokszor megelégedtünk a gyülekezeti élet külső elevenségével, és nem vettük észre, hogy a látszat mennyi közönyösséget, szokás-keresztyénségcl takar. Legfőképpen a szolgálat cselekedetei maradtak el.

Megváltjuk Előtted: önmagunk kegyességének ápolása közben megfeledkeztünk arról, feogy a keresztyén hit nem önmagáért van, hanem másokért. Az üdvösségünkkel való törődés közben nem törődtünk eléggé a mellettünk élőkkel. 8okat foglalkoztunk aprólékos egyéni kérdéseinkkel, és nem maradt időnk, kedvünk a társadalom és az emberiség nagy kérdéseire.

Emlékeztess bennünket a Te életedre és halálodra, a Rólad szóló evangéliumra, amely kivezet bennünket önző kegyességünk szűk köréből és megláttatja velünk a feladatot mások között. Ajándékozd meg egyházadat önmagukról elfeledkező, az emberekért élő, a szeretet önfeláldozásában égő keresztyénekkel. így újítsd meg gyülekezeteinket, hogy a megújuló hit fokozódó szeretetbe és erősödő szolgálatba torkolljék azon a Helyen, ahol élünk. Ámen.

A keresztyén erkölcs nevében

Lapunk, az Evangélikus Élet, azt is szolgálatának és hivatásából folyó feladatának vallja, hogy foglalkozzék az emberiség nagy kérdésével, éspedig nem elvont általánosságban, hanem az idő és a történések adta konkrétságában és aktualitásában.

Napjaink legégetőbb emberi nagy kérdése: a béke.

A béke kérdése ezekben a hetekben és hónapokban legkonkrétabban és legaktuálisabban a német békeszerződéssel és az NDK kormányának berlini intézkedéseivel kapcsolatban foglalkoztatja az emberiséget és kell, hogy foglalkoztassa az emberiség hivő részét, az egyházat is!

Lehetnek olvasóink között olyanok, akik kétségbe vonják egy nemzetközi szerződéssel — jelen esetben a német békeszerződéssel —, határin- tézkedéSekkel — jelen esetben a Nyugat- és Kelet-Berlin közötti határ NDK ellenőrzésével —, kapcsolatban egy egyházi újság illetékességét. Ezek „világi ügyek”, — „mi köze ehhez a teológiának” — gondolják.

Bizonyos, hogy a bibliában egyetlen igét sem találunk, mely kifejezetten utalna a Jelenlegi német és nemzetközi helyzetre való tekintettel a német békeszerződés megkötésének sürgősségére. Mivel azonban a keresztyén erkölcstan szerves alkotórésze a keresztyén teológiának és • mivel a keresztyén ember egyetlen tevékenységé — társadalmi és politikai tevékenysége sem — nélkülözheti a teológiai szempontokat, egyáltalán nem állítható, hogy az emberiség nagy kérdései — jelen esetben a német békeszerződés és a berlini határbiztosítási intézkedések — nem tartoznak egyházi lapunk illetékességébe.

Nagyon hitelét vesztetté lenne ugyanis az a keresztyén etikai gondolkodás, mely a konkrét politikai kérdésekben a maga ille- téktelenségét vallani.

A történelem nem egyszer részesítette már keserű leckében az egyházat azért, mert jó és helyes felismerésekből nem születtek szükségszerűen jó és helyes állásfoglalásai és cselekedetei. Semmit sem tanultunk azonban ezekből a keserű történelmi leckékből, ha a teológiai ésí az abból adódó etikai — társadalmi, politikai — felismeréseinket ma is csak lar’t pour lar’t val- lanánk és nem törekednénk azokat a valóságos életben érvényesíteni.

A teológiának megcsonkítása volna, hogy az evangélikus keresztyén ember bibliája és hitvallási iratai alapján kialakít ugyan magában egy helyes politikai véleményt — és ez éppen a biblia és a hitvallások lelke szerint semmiképpen sem lehet kapitalista-párti, hanem csakis a szocializmust helyeslő lehet —, ugyanakkor azonban ezt a politikai véleményét nem meri, vagy nem akarja politikai állásfoglalássá, kiállássá tenni.

Hadd tegyek fel egy egészen egyszerű kérdést: Jézus a kapitalisták, vagy az egyszerű proletárok pártján állott-e? Felesleges is a felelet. Ebben az értelemben kétségtelenül Jézusnak magának volt politikai állásfoglalása. Mahatma Gandhi éppen ezért nevezte Jézust fejedelemnek a politikusok között. Megfigyelhető az iS, hogy Jézus nem mindig állt a maga embereinek — a kegyes zsidóknak — oldalán, hanem sokszor éppen velük szemben állt, a nem templomi közösséghez tartozók pártjára.

Semmiképpen sem következik tehát a keresztyén etikai gondolkozásból (legfeljebb csak hamis logikával), hogy az egyháznak, az egyház népének azok pozícióját, adott esetben politikai pozícióját kell támogatnia, akik magukat keresztyéneknek nevezik.

Szégyenletes tárházát nyújtja a közelmúlt, de a jelen történelme is, hogy éppen a magukat keresztyéneknek nevező politikusok és az ún. keresztyén népek mennyi gyalázatot hoztak a keresztyén névre. (Hitler SS-einek derékövén a felirat: Gott mit uns = velünk az Isten.) Éppen a keresztyén embernek nem szabad azt hinnie, hogy a jó csakis „Jeruzsálemből” származhat és nem szabad kétségbe vonnia, hogy „Názáret- ből származhat-e valami jó”. A bibliában otthonos ember jól tudja, hogy éppen Izrael ellen, helyesebben Izraelért, hogyan tudta Isten felhasználni Assíriát, Egyiptomot, Babilont

A Prágai Keresztyén Béke- Világgyűlés üzenete a ma számára ebben fogalmazta meg a jót: szolgálni „az emberek és népek közötti földi béke megőrzését és megszilárdítását”*

Nem az teszi tehát a politikai tevékenységet jóvá, és helyessé, hogy keresztyén vagy nem-keresztyén politizálásról van-e szó, hanem, hogy az a politika — a jelenlegi német helyzetben is —, csökkenti-e az új háború veszedelmét.

Amikor valakinek az ütőere megsérül, kettős a veszedelem: elvérzés és fertőzés. Az ütőeret el kell kötni az elvérzés ellen és mindent el kell követni a fertőzés ellen.

Berlin az NDK ütőere. Több mint tíz éven át volt rajta egy szabadon hagyott rés. Az NDK sokáig azt remélte, hogy az ütőérnek ezen a résén egészséges véráramlás történhet a főváros két része között. Valójában a nyugati revanspolitikusok ezt a rést arra akarták felhasználni, hogy rajta v keresztül az NDK-t legyengítsék, elvéreztessék. Es nemcsak az NDK-t, de szocialista szomszédait is megfertőzzék. Nem az egészséges véráramlás, hanem a munkaerő kicsábítás, a síbolás, az ember- csempészés és ugyanakkor ügynökök, kémek, di- verzánsok és provokátorok szabad áteklőhelyévé lett a „berlini rés”. Igenis, a béke megőrzését és megszilárdítását szolgálja az NDK kormányának az az intézkedése, hogy az NDK állami rendje, a szocialista országok — a mi hazánk biztonsága is —, és az európai béke érdekében a varsói szerződés tagállamai kormányainak javaslatára ezt a rést most lezárta.

Nyugaton Szeretnék kétségbe vonni, hogy volt-e joga hozzá? Van-e joga valakinek az elvérzés és fertőzés megakadályozására elkötni a saját

ütőerét?

De mennyire tartozik mindez az egyház népére?

Annyira, mint a Krisztustól tanult napi imádság: a Miatyánk. A Miatyánk negyedik kérése: A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Luther Márton a Nagy Kátéban félreérthetetlenül adja tudomásunkra, hogy a mindennapi kenyérbe beletartozik a földi béke. „Mert amikor a mindennapi kenyeret említed és kéred, kéred mindazt, ami a mindennapi kenyérhez és annak élvezéséhez tartozik, viszont kéred mindannak eltávolítását, ami azt hátráltatja. Nyíljon meg azért az értelmed, táguljanak gondolataid és ne csak a sütő kemencéig vagy a lisztes ládáig érjenek..." „Nos, hát az élethez nemcsak az tartozik hozzá, hogy a testnek meglegyen a maga tápláléka,... de az is, hogy az emberekkel, akikkel élünk és érintkezünk ... csendben és békességben kijöjjünk... Mert ahol békétlenség, civakodás, háborúság van, ott már eltűnt a mindennapi kenyér, vagy legalábbis megfogyatkozott.” „Kenyér a magam számára — anyagi ügy. De kenyér a felebarát számára — lelki ügy.” — írta az orosz polgári •filozófus, Berdjajew. A német békeszerződés is nem pusztán a németek ügye, hanem olyan mint a felebarát számára való kenyér. Tehát a felebarát, a szomszéd népek, minden nép ügye is. Mindkét német államban, de az egész világon az egyszerű emberek százmilliói a békére éheznek. A német békeszerződés a hidegháború kiküszöbölésének egyik leglényegesebb részét képezheti, mert — ha mindkét német állammal megkötné — ez megteremthetné a kormányok közötti jobb megértést, tehát a további tárgyalások feltételeit.

A keresztyén embernek Isten parancsa tiltja az ölest: Ne ölj! Jézus pedig ezt mondja: „Mindaz, aki haragszik az atyja fiára — ok nélkül — méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az ő atyja fiának: Ráká (ostoba), rászolgált, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki meg ezt mondja: Bolond!, — méltó a gyehenna tüzére (Mt. 5,22.). Egy szintre kerül tehát a meleg- és hidegháború és ugyanazon ítélet van rajta!

A magukat keresztyéneknek nevező nyugati kormányok felszólítást kaptak, vegyenek részt a Németországgal kötendő békeszerződés megkötésében. Tehát a biblia szavai szerint felszólítást kaptak, hogy menjenek el másokkal egy mérföldre. (Mt. 5,41.). Mint keresztyéneknek, nyilvánvaló, Krisztus buzdítása szerint két mérföldre kellene elmenniök. Az eddigi tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy még azt a fáradságot sem vették, hogy fél mérföldre elmenjenek. Bízunk abban, hogy éppen az NDK kormánya berlini intézkedései révén rövidesen mégiscsak másképp lesz.

Korunk alapvető szabályává lett, hogy nemzetközi kapcsolataikat az érdekelt felek szerződésekkel szabályozzák. Anomália lenne, ha a németeket ettől a jogtól megfosztanák. Anomália lenne, ha a németek nem tarthatnának igényt erre a jogra. Hromádka

(Folytatás a 3 joldalon)

Istenre figyelni

Kisebb, vagy nagyobb mértékben mindenki elrontja az életét. Kisebb, vagy nagyobb mértékben mindenki szereti a boldog vakság világát, hiszen sokan megrekednek az evés, ivás, szerelem vonalánál. Es csak akkor érzik jói magukat, ha olyan terített asztal mellett ülnek, melyen az ételek és italok bőségesen kínálják magukat. Sokszor irigyeljük is az ilyen típusú emberek életét.

Minden félreértés elkerülésére elmondjuk, hogy a jól végzett munka után jól esik a fehér asztal mellé családunk tagjaival együtt leülni. De az élet sokkal több, mint az evés és ivás!

Már a múlt vasárnap is volt szó Krisztus igazságáról, annak átéléséről, hitben való elfogadásáról. Krisztus igazsága vezet ki bennünket a bűn vakságának világából és vezet minket Isten elé. Krisztus igazsága azért jelent meg a földön, hogy életünket Istennek szenteljük!

Egy hitben élő tudós sírjára írták fel: „Mint az Urnák'.” Azt éreztették ezzel a három szóval, hogy az illető tudós professzor az Urnák szentelte életét a Jézus Krisztusban.

Hogyan? Ügy, hogy egész életében az emberiséget, annak életét és boldogságát szolgálta. Akkor szenteljük életünket a Jézus Krisztus által az Urnák, ha az emberiség életét, felemelkedését szolgáljuk boldog hálával, bűneink megbocsátásáért! Ha az evés, ivás világánál magasabb célokat mutatunk és e célok elérésében hűséges szorgalommal vezetjük embertársainkat.

Mindehhez az első lépés: engedni, hogy Isten kiragadjon önmagunk kicsinyes világából. Kiemeljen a tudatlanságból; a vakság légköréből elvezessen a másik emberhez. A másik emberhez, a másik néphez és engedje meglátnunk, hogy az a másik ember, az a másik nép is Isten teremtménye, tehát nem gyűlölhetem. A gyűlölet egyébként sem keresztyéni, nem Isten szerint való. Isten szerint való a szeretet!

Valaki azt mondotta, hogy a keresztyén ember élete a szeretet szolgálatában úgy kiütközik, mint a fehér kréta által irt vonalak a fekete táblán.

A második lépés: Igazán figyelni az Ürra! Isten annyi mindent tett értünk! Krisztusban eifedezte bűneinket, utánunk nyúlt és segített rajtunk!

A harmadik lépes: Az Istenre való figyelés után cselekedni, amit ő parancsol. Mit parancsolt az Isten, mi a keresztyén ember feladata? A segítés!

Ha ezen az úton járunk, békesség és áldás követi minden lépésünket, minden munkánkat.

Krisztus igazsága segít minket az Űr törvényeit, az élet törvényeit, az élet bölcsességét megkeresni és betölteni.

Fülöp Dezső

1