Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-06 / 32. szám

Ä Hirosimái katasztrófa 1945. augusztus 6-án dobták le Hirosimára az első atombom- bát. Hans A. de Boor nyugtnémet író ,,Unterwegs notiert" című könyvében olvashatjuk az alábbi sorokat az emberiség nagy katasztrófájáról. Az amerikai bomba nemcsak egy várost pusztított el, hanem a legszörnyűbb halálnak nyitott utat az emberiség életében. „És bocsásd meg a mi vétkeinket... “- Máté 6. 12/a. ­A szavaknak is van súlya. Csevegés közben, vidám társa­ságban szikrázva röppennek a színes jelzők s olykor súlyt; lanul lebegnek az érdektelen mondatok. Máskor pedig mázs; nyi, vagy talán megmérhetetlen szóterheket görget az embe száj... Az őszinteség alkalmai ezek a percek. Az őszintesége amikor az ember kénytelen kimondani a százszor kimondh;: tatlant: vétkeztem.., bánom... bocsásd meg! S mennyive nehezebb ugyanezt megtenni, ha úgy érzem, hogy abbar, amiről éppen szó van nem vagyok vétkes, nem az én bűnön nem az én hibám... Ezen a vasárnapon — Hirosima bűnbánati napon — ilyen nehéz helyzet előtt áll a világ keresztyénsége a mi gyülekező teink népe. — Berzenkedik az emberben a gondolat: miér' vállaljam, amikor sem én, sem az egyházam nem volt része; abban a borzalmas cselekedetben? És mégis el kell mondanunk a szavakat: bocsásd meg r mi vétkeinket! El kell mondanunk, mert abban, hogy az Isten-teremtette emberi életek elpusztítására használtaik fe egy minden eddiginél gyilkosabb fegyvert, abban az én hitetlenségem, Isten ellenes lázadásom a vétkes. Igen egyaránt vétkesek vagyunk, mert ugyanannak a testnek vagyunk a tagjai, ugyanannak a Mesternek voltunk hűtler. tanítványai. A mai vasárnap mégsem csak a komor, a súlyosveret, bűnbánat alkalma, hanem egyúttal a hitbéli reménységéé if A reménységé, amely azt ígéri nekünk, hogy ha állhatatosan megmaradunk a hitben, ha hallgatunk Megváltónk békesség­szerző szavára, ha mindent megteszünk azért, hogy egész em bervilágunk békében élhessen, akkor nem éltünk hiába, akko- Krisztus hűséges tanítványai voltunk és vagyunk! V. HÉTRŐL—HÉTRE Felmagasztalta tás vagy gyalázat? Péld. 14, 34. Az életben ellentétek vesznek körül bennünket. Minden­nek megvan a maga ellentéte. A háborította hegyóriás mel­lett ott van a mélységes szakadék, a világosság mellett ott van a sötétség, a nappal mellett az éjszaka. Igénk is két nagy ellen­tétről beszél, igazságról és bűnről, felmag asztaltatásról és gya­lázatról, az élet magasságáról és mélységéről, világosságáról és sötétségéről. Ki ne vágyódna a felmagasztaltatás, az élet magas­sága, világossága után és ki ne pirulna a gyalázatosság miatt és ki ne félne az élet e sötétségétől és mélységétől? Igénk megmondja, hogy életünk felmagasztaltatása az igazság következménye. Amikor az írás igazságról beszél, ke­gyességet, tisztaságot ért alatta, azt ami életünkben Isten aka­ratának megfelel. A bűn következménye a gyalázat. Rajtunk áll, hogy az igazság előtt tárjuk e ki szívünket, vagy a bűn szolgálatába állunk. És ez nemcsak a magunk ügye. Ember- testvéreink közösségében élünk. A közösségek élete az egyé­nek életéből tevődik össze. Mennyi jósággal, tisztasággal, bé­kességgel tudom gyarapítani annak a közösségnek az életét, amelybe bele helyezett Isten akarata? Hogyan és miben lát­szik meg rajtam, hogy én az igazság követője vagyok, au éle­temben az történik, amit az Isten akar? Az igazságot szol­gálva tudok-e áldássá válni azok számára, akikkel együtt élek egy nagy emberi közösségben? Ott van mindennek ellentéte, ami mélységbe taszít ben­nünket Isten akaratával, de elválaszt bennünket embertár­sainktól is. Következményei az életben a szeretelenség, gyű­lölet, háborúság és mindaz, ami az életet gyalázatossá teszi. Az emberiség története tesz bizonyságot igénk igazságá­ról: „Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn gyalázatára van a népeknek.’’ Urunk azt mondotta magáról: „Én vagyok az igazság __" Kö vessük az Igazságot, hogy az élet magaslatait járhassuk be és ne a mélységeit, hogy áldás lehessünk népünk számára. Kiss Gyula NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT 84, 13; ROM 4, 18. — Istenben bízni; örökélet a hívő ember számára. — I. Kor 12, 1—11; Ap. Csel 20, 17-38. HÉTFŐ: V, MÖZ 32, 28—29; II. PÉT 1, 3. - Az Ür ítéletét hirdeti azok felé, akik nem jól sáfárkodnak igéjével. — V. Móz 7, 6-11; Ap. Csel 21, 1-14. KEDD: II. KRON 30, 18—19; RÓM 6, 6. — Jézus Krisztusban a ml bűneink is megfeszítettek. Nem „kell” a bűnnek szolgák nunk. — Neh 4, 1-15; Ap. Csel 21, 15—26. SZERDA: PÉLD 4, 18; JÄN 11, 9. — A tanítványnak „vi­lágítania” kell, mert erre rendelte Ura. A „világításra” pedig az tanít meg. aki a világ Világossága lett, az Úr Jézus Krisztus. - I. Pét 2, 13-17; Ap. Csel 21, 27-40. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 22, 12; I. KOR 10, 13. - Isten meg­segítő kegyelmében mindig bizakodhatunk. Ö nincs messze tő­lünk, meghallja imáinkat. — Jer 29, 1. 4—9; Ap. Csel 22, 1—22. PÉNTEK: I. MÖZ 8, 21; II. KOR 9, 10. - Milyen nagy Isten szeretete! Az ember bűnössége és gonoszsága ellenére is elküldte a világ üdvözítésére Fiát! — Jer 18, 1—6; Ap. Csel 22 í 23—30. SZOMBAT: I. KIR 19, 18; II. TIM 3,14. - Jézus Krisztus áldozati haláláért bűnbocsánatot és örök életet kap az Isten szeretetében bízó ember. — Róm 9, 1—5; Ap. Csel 23, 1—11* Lk 18, 9-14. (k_á> ■§>£>SO§[>»§Dg>iDSÖ^>5Üg>tDÍ3bgMDS3ft>»^ ISTENTISZTELETI REND A rombolás teljes mértékét csak napokkal később lehetett felmérni. Az A-bomba kis magasságban a város központ­ja felett, a föposta táján rob­bant. ötszáz méteres kör­zetben minden élet kialudt, ezer méteres körzetben néhá- nyan élve maradtak, de leg­többje 14 napon belül meg­halt és háromezer méteres körzetben alig maradt valaki is sebek nélkül. Hirosima vá­rosa teljesen elpusztult. Egyet­len bomba eredménye: több, mint 250 000 halott és sebe­sült. Több élvemaradt szá­mára a szenvedés napokkal később kezdődött. Kiesett min­den foguk, kihullott a hajuk, a bőrük alatt megpattantak az erek. Voltak olyanok, akik azt hitték, hogy végképpen meg­menekültek, de hónapokkal később elérte őket is sorsuk. A rádióaktív sugarak átjárták a testet. Ennek hatása tulaj­donképpen még ma sem ért véget. Az elmúlt években mintegy 30 000 gyermek szü­letett Hirosimában. Közülük 4200 abnormális volt, 470 hol­tan született, 1046 csontrend­szere volt beteges, 429 halló- és szaglóérzék nélkül jött a vi­lágra, 254 gyermeknek az ajka és nyelve deformálódott, 243- nak ilyen volt a belső szerve­zete, 59-nek farkastorka volt, 25-nek nem volt agya és 8 vakon született. Ezer és ezer anya abortált. A fiatal, már meghalt, köl­tő, Wolfgang Borchert, írását elevenítsük fel: „Te, Anya, Normandiában és Ukrajnában, Friscoban és Londonban, a Hoanghonál és a Missisipinél, Nápolyban és Hamburgban, Te Kairóban és Oslóban, Te Anya, a világ minden részén, ha holnap azt parancsolják Neked, hogy szülj gyermeket, mert kell a nővér a katonakórházakba és kell az új katona az új háborúhoz, akkor Ti, Anyák világszerte, csak egy választ adhattok: NEM! Mert ha ti nem mond­játok ki azt, hogy NEM, akkor ... akkor... akkor ... az utolsó ember lógó belekkel, pestises tüdővel, szótlanul és egyedül vándorolhat a mér­gező-égető Nap és a megin­gott csillagos ég alatt, egye­dül a beláthatatlan tömegsí­rok között és az elnéptelene­dett betonvárosok bálványai között, az utolsó ember, ki- száradtan, megörültén, meg­átkozva és számonkérön, de félelmetes kérdése: MIÉRT ? választalanul elszáll a puszta­ságokban, megakad a templo­mok romjain, óriási bunkerek falának csattan, elnyeli a vér­tócsa és nem hallja senki és nem felel senki, amikor el­hangzik az állattá lett ember utolsó vonítása. Mindez egy­szer bekövetkezhet, holnap, holnap, talán már ma éjszaka, H A nem mondotok N E M- ét.” A svájci Kelet-Ázsiai Misz- szió lapja 1955. évi 2. számá­ban ezt közölte: „Itt (Japán­ban) továbbra is az a véle­mény, hogy minden fehér em­ber keresztyén ember s az A- bomba keresztyén ország ta­lálmánya és próbája. Ez ele­gendő ahhoz, hogy az ember keresztyénellenes legyen.’’ H. J. Muller orvosprofesz- szor az észak-amerikai In­diana állam egyetemén rámu­tatott, hogy a világ pillanat­nyi rádioaktivitása, még ak­kor is, ha azonnal felhagy­nak minden atomkísérlettel, elegendő ahhoz, hogy negyven nemzedéken át érezhető le­gyen még. A legtöbb betegség ennek következtében majd csak a következő nemzedéke­ken mutatkozik. Beléptem Hirosima földjére (Ez 1953-ban történt. Szerk.), oda ahol nem akarnak többé háborút. Két nappal később részt vettem egy istentiszte­leten. A templom a bomba­robbanás középpontja közelé­ben áll. A kijáratnál meglát­tam egy embert, akinek nem tudtam megállapítani a korát. Alig lehetett felismerni ben­ne az embert, annyira nyomo­rék volt már. Megszólítottam és vele mentem hazáig. Azaz, én mentem, de ő leírhatatlan módon vonszolta magát. A la­kásában megmutatta a hátát. Felejthetetlen kép volt. Csak olyan húshoz luasonlíthatom, amely sistergő zsírban ég még nyersen. Azután elkezdte: „Yokogawaban lakom és akkor még vasutas voltam. Azon az augusztus 6-án reg­gel 9 órakor kellett volna kez­denem. Korábban indultam, mert az áruházban szandált akartam venni. A Kyobashi folyó felé kerültem és elju­tottam az áruház közelébe. Hirtelen hatalmas villámlás villant fel és szinte megva­kultán a földre zuhantam. Hallottam egy félelmetes csattanást, majd még egyet és elvesztettem eszméletemet. Amikor végre magamhoz térek, az út közepén fekszem üvegszilánkokkal és kőporral elborítva. Körülöttem össze­visszaságban gerendák és kő­halmazok. Nagynehezen fel- emelekedem és látom, hogy cafatnyi ruha sincs rajtam. Amíg ezen gondolkodom, ér­zem, hogy hátamon melegen natakzik alá a vérem. Odr nyúlok, de égető fájdalmat érzek. A bőröm teljesen lesza­kadt, karomon, lábamon a hús feltépve, egész testem mint­ha megszenesedett volna. Vér, piszok és- bőrdarabok boríta­nak el. Megpróbálok néhány lépést tenni, de belebotlom egy emberbe, akinek hiányzik a feje. Rosszul lettem, le kel­lett ülnöm, de azt sem tud­tam, hogyan üljek vagy áll­jak. Véletlenül az ég felé nézek s hatalmas felhőt látok, egé­szen sötétet, szakadozott szé­lekkel, narancsszínbe és vö­rösbe átalakultan. Így néztem egy ideig, de megint elvesz­tettem eszméletemet, mert amikor magamhoz tértem, sö­tét volt körülöttem. Sűrű füst- és porfelhő borított s arra gondoltam, körülöttem minden ég, én pedig elégek ebben. Minden erőmmel von­szoltam magam a folyó felé, ahol volt egy katonai elsőse­gély. Mindig többekkel talál­koztam, akik ugyanoda igye­keztek, de holtakon, sebesül­teken, elégett és megszenese­dett testeken keresztül jutot­tunk csak tovább. Az élők vízért jajgattak. Sokan bele­rohantak a folyóba és meg­fulladtak. Százak, talán ezrek tolongtak az elsősegély körül. De annak a helyén már csak romok hevertek. Nem is tu­dom, mi lett volna velem, ha egy rokonom, aki csodálato­A második világháború az­zal a szörnyű eseménnyel fe­jeződött be, amely 1945. au­gusztus 6-án Hirosimában tör­tént. Az emberi történelemben soha többé nem szabad meg­ismétlődnie ennek a katasztró­fának. Tudjuk, hogy ha a vi­lág bármely részén háború törne ki, ez a tragédia — töbezerszer nagyobb arány­ban, mint Hirosimában — is­métlődne meg. Legyen Hiro­sima az első és utolsó ilyen természetű tapasztalat az em­beri történelemben. Én magam, aki átéltem ezt a végzetes eseményt és szeren esésen mind mostanáig túlél­tem, hivatásomnak érzem, hoey bé'f ^rf, kiáltsak és bé­két követeljek. Hirosimában minden év augusztus 6-án az egész lakos­ság békeünnenélyen vesz részt és megemlékezik arról a Balatonalmádiban, az evangé­likus templomban (Bajcsy-Zsilin- szky út 27.) minden vasárnap dél­után 4 órakor, Balatojifüzfőn a református templomban minden hónap első és harmadik vasárnapján, délután 6 órakor. Siófokon (Fő út 93.) minden va­sárnap délelőtt 11 órakor, Balaíonvilágoson (Alsóújtelep 31.) minden vasárnap délután S órakor a református testvérekkel közösen, Balatonkenesén, a református templomban a hó második és utol­só vasárnapján, délután 3 órakor, Zamárdiban (evangélikus ima­ház) 2. vasárnaponként 11 órakor és 4. vasírnap fél 5 órakor. san még felismert, nem von­szolt volna el lakására, Fu- chuba. Azért maradt sértet­len, mert éppen az áruház­ban volt és hatalmas beton­fal mögött állt, amikor a bomba robbant. Később kór­házba kerültem s négy hónap alatt a szenvedések szenvedé­sén mentem keresztül. Viszont megmentő rokonom, akinek egy sebe sem volt, már meg­halt. Ha ön hazamegy és elbe­széli mit látott itt, mondja meg, hogy szenvedéseink mértéke elérte az emberi erő határát és már csak Isten se­gítségében és vigasztalásában reménykedünk.” Ezek után elvezettek az atombomba emlékcsarnokába, ahol képek és más dokumen­tumok mutatják a szörnyű pusztulás nagyságát és min­den borzalmát, A képek lát­tán sokan ájulton estek ösz- sze. Először azt kérdeztem magamtól, vajon szükséges-e mindezt a nyilvánosság elé tárni, de rájöttem arra, hogy csak így lehet a háború meg­semmisítő mértékét és egész őrültségét érzékeltetni. így láttam a csarnok közepén egy négyszögletű követ, amely a banképületbe volt beépítve. Annak idején egy ember lép­csőn ült a kő előtt. Az em­ber árnyéka, negatív formája ma is látható a kőben ... Az ember megsemmisült, de ár­nyéka ott maradt. „Hirosima gyermekei” cím­mel készült el egy dokumen­tumfilm. Amikor a Német Szövetségi Köztársaságban elő akarták adni, betiltották az­zal az indokolással, hogy eny- nyit már a német nép sem bír el. Én viszont azt kérde­zem: de elbírja a német nép a vadnyugati filmeket, amely­ben az emberölés egyszerű időtöltés és a bűnügyi filme­ket, amelyekben a rablás já­tékos könnyedséggel folyik, filmeket, amelyekben a gyil­kosság és erőszak megdicsöül? Felelős keresztyéneknek és az egyház vezető személyiségei­nek fel kell emelniök szavu­kat, mert a hallgatás egyenlő a „háborús teológia" érvénye­sülésével. A kísérletek azonban foly­nak tovább. Az urán-bomba után jön a plutonium-bomba, a hélium-bomba és a kobalt­bomba. Milliárdokat és mil- liárdokat áldoznak a modern élet új bálványának — az atomerőnek — oltárán. Aki azonban elrántja a leplet er­ről az oltárról, az megmutat­ja a Sátán arcát. 200 OOO emberről, akiket az atombomba megölt. Abban a reményben és azzal az imád­sággal teszik ezt, hogy az ő haláluk ne legyen hiábavaló. Hirosima lakosai minden év­ben megújítják béke-fogadal­mukat és követelik a világ békéjét a halottak emlékmű­ve előtt, amelyen az olvas­ható: „E bűnnek nem szabad megismétlődnie”. Mintegy 200 OOO ember, Hirosima lakos­ságának fele, fejet hajtva em­lékezik az emlékmű előtt kora reggeltől késő estig. Nagyon örülünk annak, hogy augusztus 6-át Magyarorszá­gon is a keresztyén egyházak a háború meg nem ismétlődé­séért és a béke felépítéséért való könyörgés napjaként ün­nepük. A hirosimaiak azt sze­retnék, ha ez a nap vilámé- retű ünneppé válna. Balatonszárszó (református temp­lomban minden vasárnap de. 10 órakor, Balatonszemesen (fatemplom) minden hónap második és negye­dik vasárnapján, de. fél 9 órakor, Balatonlellén (református temp­lomban) 1. vasárnap 7 órakor és 3 vasárnap 9 órakor, Balatonbogláron 1. vasárnap fél 3 órakor és 3. vasárnap de. fél 11 órakor, Fonyódon 1. vasárnap fél 10 és 3. vasárnap du. 2 órakor (protes­táns templom), Balatonfenyvesen 1. vasárnap 11 órakor és 3. vasárnap du. 4 órakor tartanak istentiszteletet. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Rm 4, 2—8, szó­széki igéje: Jn 9, 24—38. Dél­utáni igéje: Hab 2, 1—4. * Győry Elemér, a dunántúli református egyházkerület püspöke, 70 éves. Ezekben a hetekben tartják közgyűlései­ket a dunántúli református egyházkerület egyházmegyéi. Az egyházmegyei közgyűlé­sek esperesi jelentéseikben meleg hangon emlékeznek meg és köszöntik Győry Ele­mér püspököt, 70. születés­napja alkalmából. A püspö­köt felkeresték a dunántúli egyházmegyék esperesei, és a kerület gyülekezetei és a ma­guk nevében ezüst kehellyel ajándékozták meg őt. * EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰ­LÉS. A Borsod-hevesi egyház- megya július 11-én, Miskolcon tartotta évi közgyűlését. Lányi Ödön egyházmegyei felügyelő megnyitójában meleg szavak­kal emlékezett meg Virágh Gyula esperes lelkésszé szen­telésének 20. évfordulójáról. Virágh Gyula esperes „Em­berformáló idők” címen ol­vasta fel három esztendőre visszatekintő jelentését. Be­töltötték a megüresedett tiszt­ségeket. Lelkészi főjegyzővé Pásztor Pált, világi főjegyző­vé öry Lajost választotta meg a közgyűlés. Délután lelkészi munkaközösségi ülést, este Gyülekezeti Segély istentisz­teletet tartottak. * FANCSAL. Július 2-án gyülekezeti nap volt Turmezei Sándor hernádvécsei, Harmati Béla rudabányai és Pásztor Pál, Miskolc-vasgyári lelké­szek szolgálatával. * RUDABÄNYA. A társegy­házközség július 25-én gyüle­kezeti napot rendezett, ame­lyen Pásztor Pál miskolc-vas­gyári lelkész, Timár Pál, fel- sőkelecsényi református lel­kész, Solymár András, sajó- kazai lelkész és Harmati Béla, helyi segédlelkész vég­zett szolgálatot. * ABAÜJSZÁNTÓN és fiók- egyházában, Hemádbüdön a Gyülekezeti Segélygyüjtéssel kapcsolatban Pásztor Pál, a Borsod—Hevesi egyházmegye Gyülekezeti Segély előadója végzett július egyik vasár­napján alkalmi igehirdetése­ket. * — Házasság. Ormos Mária és Missura Tibor pécsi segéd­lelkész augusztus hó 5-én tart­ják esküvőjüket a mohácsi evangélikus templomban. * — CSALÁDI HÍR. Schrei­ner Vilmos budavári segéd­lelkésznek és feleségének Bol- la Magdolnának július 29-én második fiúgyermekük szüle­tett. Neve:Péter. * — KŐSZEGI lakásomat elcserél­ném budapestire. Levélcím: Dré­gely, Kőszeg, Dózsa Gy. u. 19. * — Evangélikus lelkészcsalád házi mindenest keres, lakás, teljes el­látás, megegyezés szerinti fizetés­sel. Cím: Evangélikus lelkészi hi­vatal, Csengőd. * NEHÉZ KÉRDÉS ELŐTT Norvégiában heves vitákra adott alkalmat a papnők szol­gálatba állítása. Ez a prob­léma már régen jelentkezeti a svéd egyházban és miután ott nyugvópontra jutott, a fe­szültség hullámai átcsaptak Norvégiába. Amikor az 59 éves evangélikus teológa, Ingrid Bjerkas kandidátus az ország északi részében el akarta nyerni egy gyülekezet meghívását, a 9 püspök kö­zül 3 szavazott mellette, 6 pedig ellene. A norvég állam helyeselte a döntést. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő ás Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhlvatax: Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—387 Sajtóosztályi telefon: 142—074. előfizetési ara egy évre 60, - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIIJ Árusítja a Magyar Posta tO 000 példányban nyomtatott- 614G57/2. — Zrínyi Nyomda, Bp. BUDAPESTEN, 1961. augusztus 6-án Deák tér de, 9 (úrv.) Haienseher Károly, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, hu. 6 Trajtler Gábor. Fa­sor de. ll ifj. Blazy Lájos, du. 6 iíj. Biázy Lajos. Dózsa György út 7. de. fél 10 itj, Biázy Lajos. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Ká­roly, de, 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 10 Molito- rlsz János. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 3A12 Molitorisz János. Thaly Kál­mán u. de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbá­nya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 Szabó István. Rákosfaiva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Fóti út 22. de. 11 Nagy István. Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10 Biázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár Újtelep ! de. fél 9. Rákospalota MAV-telep * de. 8. Rákosfalva Nagytemplom de. 10. Rákosfalva Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de, 9 Békés József. Rákosnegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely de. 10 KUrtösy Kálmán, Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél ll Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vil­mos, de. 11 Várady Lajos, este 7 Bárdossy Tibor. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9, de. 10, du. 5. XII.. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zolfai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, este fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthideg, kút de. fél 11 Ruttkay Elemér, Budakeszi de. 8 Károlyi Erzsébet. Kelenföld de, 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út de. 9. Al­bertfalva de. 7 Visontai Róbert. Kelenvöigy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Ichiro Shikama hirosimai lelkész nyilatkozata az Evangélikus Elet számára Istentiszteletek a Balaton-partján

Next

/
Oldalképek
Tartalom