Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-08-06 / 32. szám
A BÉKE SZOLGÁLATÁBAN TÖBB FELELŐSSEGET! Gyülekezeti nyilatkozatok a prágai világgyűlésről A Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlés előadásait és beszámolóit lapunk cikkei nyomán nagy érdeklődés és figyelem kísérte gyülekezeteink részéről. Hogy a béke és az emberiség nagy kérdései — melyeket a Prágai Béke-Világgyűlés tárgyalt — valóban központi és mindenkit foglalkoztató kérdések, annak bizonyságául az alábbiakban lelkészek, presbiterek és gyülekezeti tagok nyilatkozataiból közlünk. Ezeket a nyilatkozatokat cikkeink visszhangjaként küldték szerkesztőségünkbe. ZÁTONYI PÁL csabacsüdi lelkész a következő sorokat írja: „Presbitereink jelenleg a legnagyobb mezei munkával vannak elfoglalva: az aratással. A felügyelő a kombájnon nyert beosztást. Mások gyalogmunkában. A munka éjszakákba nyúlik és vasárnap is pótolják. Az emberek most a legkeményebb békemunkát tét ma olyan halálosan veszélyezteti.” A csengődi presbiterek és lekészük, SZENTPÉTERI PÉTER, közös nyilatkozatot küldtek be szerkesztőségünkbe: „Szőlő-, gyümölcs- és gabonatermő vidékünkön teljes erővel a termelő munkában dolgozik most falunk népe. Aratás, gyümölcsszedés, permeA Prágai Keresztyén BékevilággyűBés jelvénye végzik: megélhetésünk kenyérszükségletének begyűjtésével. Emlékszem a háborús aratásokra, amikor a kiesett munkaerők helyett az itthon maradt asszonyok, lányok birkóztak a nagy feladatokkal. Magam is segítettem vágni olyan családoknak, ahol egyáltalán nem volt férfierő. Mennyire előbbre vagyunk ma, amikor a gépek mellé mindenki sorompóba állhat. Az én lelkészcsaiádom részéről két fiam van kint az ifjúsági brigádban. Állásfoglalásomat az alábbiakban fogalmazom meg: Nagyon örültem, hogy a szomszédos ország fővárosában volt ennek a konferenciár nak a székhelye. A sovinizmus idején mély ellentétek választottak el minket szomszédainktól. Ennek a gyűlésnek puszta ottani jelenléte a béke útjának keresése ... A békekonferencia üzenete az egyház hangja, olyan értelemben, hogy a maga területén, a maga hangján mondta el a teológia üzenetét. Az egyház békehangjának többletét most abban látom, hogy a békét Isten ajándékának hirdette meg a földön a kijelentés alapján... Az a kívánságom, hogy áldás kísérje ennek a konferenciának vívrpúnyait.” FARKAS JÖZSEFNÉ, a budafoki gyülekezet tagja a következő nyilatkozatot küldte a júniusi Első Keresztyén Béke-Világgyűléssel kapcsolatban: „Az elmúlt háború szörnyű emlékei bennünket, egyszerű kis embereket arra tanítottak meg, hogy mindenné! drágábbnak tartsuk a békét. Ezért aggodalommal tölt el mindaz, ami itt a földön a békét veszélyezteti. Sajnos, vannak még háborús tűzfészkek és a már kezdetben is olyan nagyhatású tömegpusztító bombák erejét és számát megnövelték. Ilyen körülmények között igazán hatalmas összefogásra van szükség, hogy az emberi életünket fenyegető nagy veszélynek útját álljuk. Az elmúlt hónapokban tartott Prágai Keresztyén Békekonferenciának ezért örültünk, mögéje ezért sorakoztunk lélekben, munkájáért ezért imádkoztunk, mert a tiszta ige vilá- goss igában vettj fel a küzdelmet mindazzal, ami a békét és az egész emberiség életezés, kapálás folyik a határban. Szeretjük a békés munkát, szeretjük a békét. A Prágában tartott Első Keresztyén Békevilággyűlés Üzenetét olvasva, bennünket, csengődi presbitereket és a lelkészt, örömmel tölt el, hogy a világ keresztyénségének képviselői azért jöttek össze, hogy tanácskozzanak a béke megóvásának ügyéről és a békességszerzés szolgálatáról. Az Üzenet figyelmeztet: ,,Nem sejtett lehetőségek birtokába jutottunk” — az atomenergia felfedezésével. ,,Felhasználhatjuk ezeket a föld és lakosai átkára és pusztulására, vagy áldására és javára.” A Biblia nem győzi hangoztatni az Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal való békesség keresését. Sok ígéretet nyújt Isten benne a békére. „Fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.” (Mik. 4:3.) Mi azt kérjük imádságban Istentől és a népek vezetőitől, minden embertársunktól, hogy béke legyen a földön. A népek abban versenyezzenek, hogy az atomenergiát minél előbb békés célok szolgálatába állítsák minden téren, így a mező- gazdaságban is. Mennyivel több bort, búzát termelhetnénk és áldásos segítséget nyújthatnánk a kedvezőtlenebb természeti viszonyok között élő embertársaink számára is, ha az atomtitok felfedezésének korszakával együtt a világbéke korszaka köszöntene rá a világháborúktól meggyötört emberiségre. Bort, búzát, békességet! Bizony ezek összetartoznak!” SCHREIBER ILONA, a szentendrei egyházközség tagja írja a következőket: „A Prágai Keresztyén Béke- Világgyűlés Üzenetét olvasva, öröm kelt szívemben és az az óhaj, vajha megértené minden ember, hogy valóra válhasson az Ür Jézus Krisztus könyörgése: »Atyám, — hogy mindnyájan egyek legyenek«, s Isten akarata végbemenjen. A »Békesség Fejedelme« munkálkodjék, Aki megbékéltetett Istennel, önmagunkkal és mindenekkel, hogy az isteni szeretet áradjon szét a földön és ezáltal legyen békesség minden szívben, faj, szín és nyelvi különbség nélkül. Az Ö isteni ereje mindennel megajándékozott minket, hogy megigazulván a békesség hordozói legyünk Isten minden gyermekével együtt, örömmel szolgálunk neki, akinek a föld »lábai zsámolya«, melyet nem dönt fel, mert valami jó terve van az emberiséggel. Ezt a végtelen nagy szeretetet háláljuk meg Isten és egymás iránti szeretettel, a béke szolgálatában. El a háborúval, el a gyűlölköléssel!” ZALÁN PÁL csanádalberti lelkész, tapasztalatai alapján a következőket mondja: „Híveink, az egyszerű emberek értetlenül tekintenek a háborúra és nem tekintik úgy, mint »élet-szükségszerűséget«. Szívük minden vágya a béke.” — Majd pedig híveit szólaltatja meg ilyenképpen: Álljon itt néhány ötletszerűen kiragadott példa: ZSIDÓ MIHÁLY útőr, volt béres, presbiter, 50 éves. „A második világháborúban az egészségügyieknél teljesítettem szolgálatot. Orvosokkal, lelkészekkel a mi feladatunk volt a háború legbiztosabb, legkézzelfoghatóbb eredményét, a sebesülteket, a roncsokat összeszedni, hogy bekötözzük, a haldoklók utolsó üzenetét átvegyük és továbbítsuk azoknak, akiknek ez az üzenet csak gyógyíthatatlan sebet, mérhetetlen fájdalmat és gyászt jelentett. Emberi, nagyon emberi volt a szolgálatom a háborúban az orvossal, a lelkésszel. Segíteni a szenvedőn, bekötni a sebet, vigasztalni a rászorulót. De százszor, ezerszer emberibb, szebb, nemesebb feladat nem a sebet kötözni, hanem küzdeni azért, hogy ne legyen háború, ne legyen könny, ne legyen szenvedés, ne legyenek sebesültek, ne kelljen sebet kötözni, ne kelljen könnyet törölni, haldoklók üzeneteit továbbítani. Éppen ezért úgy tekintek a Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlésre, mint a keresztyénség magára eszmé- lésére igazi feladatának felismerésében: Küzdeni, hogy soha ne legyen szükség gyilkos háborúk sebesült jeinek kötözésére, vigasztalására, haldoklók üzeneteinek továbbítására, hanem hogy legyen béke és az egyház békében járuljon hozzá az élet megszépítéséhez.” SZUDOR ISTVÁN tsz-tag, volt kisparaszt, 58 éves. „Nem voltam katona. Így a háborút a maga közvetlenségében nem ismerem. Én csak annyit láttam belőle, hogy senkisem ment szívesen a harctérre. Senkisem tudta, hogy miért kell mennie, meghalni? Csak láttam erős, napbarnított, markos férfiakat, családapákat, akik az induláskor úgy zokogtak, mint kisgyerekek. Azután hol ide, hol oda, de nagyon gyakran hozott a posta szűkszavú értesítést: »a haza védelmében hősi halált halt.-« Mind több és több anya, gyermek, hitves öltötte magára a gycszruhát. Es utána nyomasztó szegénység és a feneketlen nyomor következett. Fájt a szívem értük, de mit tudtam segíteni rajtuk? Mit ér ilyenkor a vigasztaló szó? A halál fájdalmában nincs vigasztalás. De ha ilyen fájdalmas dolog a háború, miért kell lennie? Hát kik csinálják? Nem emberek? Emberek, csakhogy gonosz, pénz- sóvár emberek, akik a halálból is pénzt csinálnak. De ha emberek csinálják, akkor az emberek meg is akadályozhatják. Es a háborút megakadályozni akaró emberek mögé mindenkinek fel kell zárkóznia, aki csak egy kissé is igényt tart az »ember« megnevezésre. S ha a prágai KBV ezt az ügyet csak egy »mili- méterrel« is előbbre vitte érdemes volt összeülnie.” (Folytatjuk) Hirosimára emlékezünk, a borzalmak napjára! Azon a reggelen nem írták ki a város kapujára, hogy ma meghal a város, de meghalt. A földdel lettek egyenlővé az emeletes paloták és a kis családi házak. A rettenetes hőségben holttá váltak az öregek és fiatalok, boldogok és boldogtalanok. Tudunk róla, hogy valaki söröskancsót emelt magasra a rettenet pillanatában és a ki- beszélhetetlen hőségben a kéz csontjai belepréselődtek az üvegbe és a kéz megmaradt örök figyelmeztetőnek! A kéz csontjai a világ fölé emelkednek és hangtalanul is kiáltják: Több felelősséget a holnapért! Több felelősséget a holnapért, mert a hirosimai bomba rettenetes és félelmetes volt és mégiscsak játékszernek számít a mai kobaltbombákhoz és hidrogénbombákhoz viszonyítva. Ma már tízezerszer erősebb hatásfokú bombákat gyártanak, mint amilyent Hirosimára dobtak. Több felelősséget a holnapért, mert percek alatt a földkerekség nagy részén meg lehet szüntetni minden életet. Mert egy pillanatig sem lehetünk nyugodtak, míg kézzel fogható garanciát nem látunk arra, hogy minden fellelhető nukleáris fegyvert és bomát leszerelnek, illetve békés célokra használnak fel. A megolvadt és újra megkeményedett csontok figyelmeztetnek: Több felelősséget a gyermekekért! Ahogy ezeket a sorokat gépelem, itt Óbudán, a Dévai Bíró Mátyás téren, a templomunk körüli parkban gyermekek játszanak önfeledten! Egymást kergetik! A hintákon, homokban maszatos kis gyermekek élvezik a júliusi nyarat. De nemcsak itt Óbudán, hanem az egész ország minden parkjában és az egész világon játszanak a gyermekek. A tavakban úsznak, játszótereken kergetik a labdát és ebéd, vagy vacsora idején éhesen és mégis boldogan kérik az ételt. Még elképzelni is rettenetes, hogy ezek a gyermekek egyik pillanatról a másikra torz semmivé váljanak! Hirosimára emlékező felnőttek: Több felelősséget a gyermekekért! A mi és mások gyermekeiért! Hirosimára emlékezünk és arra gondolunk, hogy még mindig jó szolgálatot végezhet az egyház és az egyház népe. Minden felekezet, minden felekezet papjai, összefoglalva így mondanám: A Krisztus táborához tartozók, jó szolgálatot végezhetnek. Az az egyház és azok a hívek, akik életüket a Krisztus megváltó hatalma alá helyezték és elfogadták Jézus békességét, csak békességszerzők lehetnek itt a földön ember és ember között, nép és nép között. Az egyházak nem spekulálhatnak háborúkra, nem politizálhatnak úgy, hogy annak háború legyen a vége, különben elveszítik létjogosultságukat. Az egyházaknak boldogan és öntudatosan kell képviselniük a békét minden hátsó és mellékgondolat nélkül! Az egyház népe sohasem mondhatja: Inkább pusztuljon el a világ és haljanak meg az emberek, ha az én igazságomat nem fogadják el. Az egyház csak akkor egyház, ha csak összehoz és nem választ szét. Mi csak egyértelmű feleletet adhatunk és megvallhat- juk, hogy Isten az élet és a békesség Istene;, és nem a halál, vagy a háború Istene! Ha hiszünk az Istenben, akkor nem mondhatunk mást. Harmadik út és lehetőség nincs. Persze nemcsak a holnap a fontos, nemcsak a gyermekek a fontosak, hanem fontos az egész emberiség élete. Az egész emberiségnek kell a békét megnyernie. A békét megnyerni nehezebb, mint a háborút, mert a béke megnyeréséhez mindig engedményekre és szeretetre van szükség. Az engedmények megadása és a szeretet gyakorlása igazán keresztyéni ügy. A keresztyének milliói kezdjenek el földreborulva imádkozni, hogy keleten és nyugaton megszülessenek az engedmények és a különféle népek jó értelemben szeressék egymást! Ez az útja annak, hogy a háborúk és veszedelmek pereméről a boldog béke útjaira nyíljanak meg a kapuk! , Az imádságon túl is hirdessük, műveljük a béke minden jó ügyét. Ugyanis nem elég áhítani a jót, hanem érte meg keli tenni mindent. Mi a keresztyén ember szolgálatának lényege? Az a mi szolgálatunk, hogy segítsünk az embereknek! A félelembí roskadt embereket állítsuk talpra és Krisztusra nézve, hirdessük a szeretet nagy parancsát! Világkatasztrófát készítenek elő azok, akik az atomfegyverekben bíznak, a szeretet útjait egyengetik, kik a békeszerzés emberei. Fülöp Dezső A háború meg nem ismétlődéséért és a béke felépítéséért „Nagyon örülök annak, hogy augusztus hatodikét a keresztyén egyházak Magyarországon is a háború meg nem ismétlődéséért és a béke felépítéséért való könyörgés napjaként ünnepük.” — mondotta lapunknak tett nyilatkozatában Ichiro Shikama hirosimai lelkész. Magyarországi protestáns egyházainkban ma már hagyományossá lett augusztus 6-án könyörgéssel ünnepelni. Nincs egyházainknak olyan szószéke, amelyen eze i a napon az igehirdetésben és az imádságban ne csendülne fel az emlékezés hangja. Sőt gyülekezeteink az istentiszteleti formát túllépve, sok helyen külön ünnepséget, vagy áhítatot tartanak, ahol újra aktualizálják e szörnyű esemény feletti bűnbánatot és igehirdetésben, versben, énekben, imádságban odaszánják magukat a béke ügyének szolgálatára. Ezévi ünneplésünket különösen is megtermékenyíti a nem rég zárult prágai Keresztyén Béke-Világgyűlés. A világ minden részéből összegyülekezett keresztyének bátor- állásfoglalása a háború mindenféle fajtája ellen, a háborúk gyökereinek mélyreható feltárása és a hivő bizonyság- tétele a béke áldott és tartós lehetőségéről nagyon sok olyan gyakorlati szempontot tár gyülekezeteink elé, amelynek alapján emlékezésünk és könyörgésünk nem marad elméleti. Megértjük belőle, hogy a háború meg nem ismétlődéséért gyülekezeteinknek a bűnbánó emlékezésen és a könyörgésen kívül sokat kell tenniük. Fe! kell számolniok először is a háborúval kapcsolatban a sorsszerűség gondolatát. A kis emberek sokasága, a népek nem képeznek többé tehetetlen tömeget. Elhatározásuk, szavuk döntő erőt jelent a háború megakadályozásában. Az utóbbi. J6 esztendő bebizonyította, hogy a tömegek tüt*.xozásának megfélemlítő és visszakényszerítő hatása van a háborús gyújtogatókra. Azt is megtanultuk már, hogy a dolgokat néven kell nevezni. A háborúk nem véletlenül robbannak ki. A dolgok törvényszerűsége alapján, mint a történelem és természet világában mindennek, — a háborúknak is meg vannak az eredői. Ha a háborúk meg nem ismétlődéséért harcolni akarunk, fel kell fedni ezeket a gyökereket: az elnyomást, kizsákmányolást, gyarmati igát, az imperializmus hatalmi törekvéseit, a profit hajszolását, a faji megkülönböztetést és a többit. És ezekkel szemben éppen olyan bátran kell állást foglalni, mint a háborúk ellen. Azt is megértettük, hogy a békéért harcolni, nem jelent üres pacifizmust. Csak az a béke igazságos és az a béke felel meg a népek várakozásának, amely minden ember és nép számára meghozza a megelégedést, a szabadságot, — az egészség, a kultúra, az élet- színvonal tekintetében a felemelkedést és a folyamatos fejlődés lehetőségét. Ezért azt is tudjuk már, hogy a békéért harcolni, valóban egyet jelent az építéssel. Az a nép, amely az építés lendületében él és a maga életét mindig szebbé, jobbá, boldogabbá akarja tenni és más népekkel is építő kapcs>- latot tud teremteni, az a béka alapjait erősíti. Erős, kultú-s rált, egészséges, belsőleg rendezett életű népek képesek célravezetőén szembeszállni a háborúk rémével. Ezért kapcsolódik a mi népünk életében is össze a háború ellen és a békéért folytatott küzdelem, a jólét, haladás, felemelkedés építésének munkájával. Valóban igaza van Ichiro Shi- kamának, amikor e kettőt együtt látja népünk életében és egyházaink szolgálatában Mert egyházaink jól megértették és megtalálták szolgálatuknak lehetőségét népünk életében és az egész világ, békéjéért folytatott küzdelemben. Jó tudnunk, hogy ebben a szolgálatban sokan értenek együtt velünk a világ minden részén élő testvéreink közül Japántól Amerikáig és Skanr dináviától a Fokföldig. Egészen bizonyosan nem hiábavaló reménység az, amit mi is Ichiro Shikamával együtt táplálunk, hogy a hirosimai emlékezés nania világméretű ünneppé válik: a háború meg nem ismétlődéséért és a béke felépítéséért folytatott küzdelem győzelmi ünnenévé. Mezősi György Barth Károly tovább tartja előadásait Mint az EPD jelenti, a bázeli egyetem, teológiai fakultása rendszeres tanszékén Barth Károly professzor tovább folytatja előadásait ebben az évben. Köztudomású, hogy Barth professzor ebben az évben nyugdíjba szándékozott vonulni. Tanszékének betöltése körül azonban rendkívül heves viták támadtak. A haladó szellemű Gollwitzer professzor személyét a svájci reakciós teológusok a legválo- gatottabb módszerekkel rágalmazták és a megüresedő tanszékre választását gáncsolták. Ebben a légkörben hozta nyilvánosságra Barth profesz- szor, hogy előadásait és gyakorlatait a téli szemeszterben folytatni fogja. * i Á J
