Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-30 / 31. szám
BÉRM. BP. TS. Magyar küldöttségünk a Prágai Keresztyén Béke- Világgyűlés ünnepi megnyitóján Békesség kell! Tóth Sándor mezőlaki lelkész kedves levelet írt lapunk szerkesztőségének. Tóth Sándor 23 éve végzi a szórványgondozás nehéz szolgálatát. Levelében többek között ezt olvassuk: „Híveinknek van véleményük, no meg a papjuknak is. Röviden igyekeznek is megmondani. Ezt próbáltam most összefoglalva eléd tárni... Áldjon meg a békesség Istene, hogy az olvasókra áldást jelentsen ... A békesség talán ennyire evangéliumszerűen és hatalmasan csak az apostoli korban szólalt meg az egyház szolgálatában, mint most Prágában ... Békesség kell! Ez a boldogság alapja. Tanító-bátyámat vesztettük el a második világháború alatt. Nekünk azóta mindig egy a kérésünk: csak háború ne legyen. Örömmel határoztuk el, hogy á tél folyamán a világgyűlés előkészítésével, Üzenetével és világszerte való hatásával foglalkozunk a bibliaóráinkon presbiteri gyűléseinken, de még a községi gyűléseken is. Szeretettel köszöntlek és lapunk szolgálatára és életedre a békességet ajándékozó Isten áldását kérem.” Leveléhez Tóth Sándor lelkész testvérünk híveinek alábbi megnyilatkozásait mellékelte: • A szomjas, forró vasárnap délelőtt lassan gyülekezünk a templomudvar árnyékos részén. Még gyéren vagyunk, hisz aratáskor még vasárnap délelőtt is munkálkodik népünk. Beszélgetünk. Jól fizet a termés? — Hatalmasan, bőségesen — hangzik több ajkról a felelet. Milyen jó, hogy nem kell emberi verítékezéssel aratnunk, mint máskor. Amit egy hét alatt két hatalmas kombájn négy emberrel elvégez, azt mi — mondja egy szúrós szemű tapasztalt arató — 100 párban hónapokig végeztük el. Hátha még nem költekeznénk a fegyverkezésre, hanem egységesek lennénk a béke megteremtésében, mennyivel könnyebb lenne az emberi munkát elvégezni gépek segítségével. — Ezt akarja minden jóakaraté ember, a mi evangélikus egyházunk is — mondom én. Nem olvasták az Evangélikus Életben a Prágában tartott Keresztyén Béke-Világgyűlés Üzenetét? Több mint 600 keresztyén imádságban, énekmondásban és tudományos hitvallásban tett bizonyságot á béke mellett. _A Don folyó melletti temetőből megszabadult Sándor Testvér mondja: — Lesz béke, de csak akkor, ha gyakoroljuk az Üzenet II. 4. pontját mindennapi munkánkban: „...a földön minden ember türelemmel legyen egymáshoz.;.” — Meg kell vallanunk — folytatom én —, még mi, akik itt vagyunk, sem engedelmeskedünk az Űr szeretetparan- csának. özvegy-asszony Testvérünk lép közénk és elmondja, hogy örömmel olvassa hétről hétre lapunk beszámolóját a Prágai Béke Világgyűlésről. Milyen jó — folytatja —, hogy az egyház ezután nem a fegyvereket áldja meg, hanem hitvallást tesz a béke mellett. Ellene van a fegyverkezésnek és gyűjti a béke zászlaja alá a jóakaratú embereket. Imre bácsi, a gondnok is megszólal: — Nagyacsádi gyülekezetünkből nyolc mosolygós^ ifjút rabolt el a második világháború, közöttük az én drága fiamat is. Itt elcsuklik a hangja. S a nagy csendben mindnyájunknak eszébe jut, hogy alig egy éve kapott értesítést arról, hogy 17 éve elveszett drága fia egy kis német város temetőjében nyugszik. Megszólal a harang s a békéért való imádsággal fejezzük be a beszélgetést: Urunk Istenünk! Használj fel bennünket egyházunkon belül is a békességért munkálkodni. Tégy bennünket — az egész világ népét — a Te szeretetparancsoddal testvérekké! (Mezőlak, 1961 nyári vasárnapján.) GONDOLATOK Amikor valaki jól emlékezik, akkor nem arról van szó, hogy az ember visszaszalad és elbújik a múltba, hanem engedi magát a múlttól taníttatni. * Az emlékezés által a múlt tanításai hatékonnyá lehetnek. * Egyikőnk sem dicsekedhetik felettébb győzelmes keresztyén élettel, de a Jézus Krisztus kegyelme által vagyunk, akik vagyunk.- * Akkor reménykedhetünk jól, amikor kitisztul előttünk a jövendő. * Jézus Krisztusban fordul át az életünk a halálból üdvösségre, nyugtalanságból, félelemből, önzésből igazságra, szépségre, hűségre és tisztaságra. Küldetésünk Valaki azt mondotta, hogy életünknek két rendkívül komoly problémája van. Az egyik a halálfélelem legyőzése, a másik pedig küldetésünk megértése és betöltése. Az első problémakört most elhagyjuk és csak érintjük azzal, hogy hitünk szerint, a Jézus Krisztus feltámadásába vetett hit az az erő, mellyel a halállal szemben érzett szorongásunkat, félelmünket legyőzzük. A másik problémakör, küldetésünk megértése és betöltése. Amikor erről a kérdésről beszélgetünk, nem akarunk nehéz dogmatikai, vagy életfilozófiai szempontokat felsorakoztatni, hanem csak egyszerűen beszélgetni erről a mindnyájunkat érdeklő problémáról. Ideveszem azt az igét. mely a mindennapi élet harcaiban útmutatást jelent minden keresztyén embernek: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe...” ISTEN AKARATA küldetésünk helyes betöltése. Mindegy, hol dolgozunk, mi a munkakörünk, milyen iskolákat végeztünk, Isten akarata, hogy mindenkinek a javát szolgáljuk. A keresztyén ember nem akarhatja a másik ember kárát, mért akkor nem keresztyén. A templomba járó ember nem törekedhet a másik elvesztésére, becsapására, félrevezetésére, mert akkor nemcsak a keresztyén nevet, de az ember nevet sem érdemli meg. A fentiek jelentik azt is, hogy a felebarátunkhoz való viszonyunk csak építő és pozitív lehet. Mentes minden előítélettől! De jelenti azt is, hogy minden emberben embert lássunk! Mindig jó dolgok származnak abból, ha emberekben embert látunk. Valahol olvastam, hogy egy virágzó intézet igazgatója azt a beosztottját kérte fel, hogy borotválja meg — tudta róla, hogy jól kezeli a borotva- pengét —, aki rettenetesen gyűlölte őt és róla azt a kijelentést tette, hogy végez az életével. A beosztottnak míg borotválta az igazgatót, ösz- szeverődtek a térdei. A művelet végén az igazgató nagy nyugalommal mondta: — Hallottam, hogy meg akart ölni engem, de nem hittem el, mert maga is ember! Igazgató és beosztott jó barátságban váltak el. MINDIG ALDÄS SZÁRMÁZIK ABBÓL, ha felebarátainkban embert látunk. Van egy olyan ige, mely azt parancsolja, hogy életünket a szeretetben gyökereztessük meg. Az első karácsony titokzatos éjszakáján az angyali kar a jóakaratú embereknek ígér békességet. Isten azt akarja, ami igaz, ami helyes, ami jó, hogy a vitás kérdések megszüntet- hetők legyenek! Ez azt jelenti, hogy minden keresztyén embernek szent kötelessége és feladata a feszültségekben az enyhülést szolgálni. A görcsök kioldásában segíteni. A háborús feszültségekben az enyhülést szolgálni és a görcsök kioldásában segíteni kell, hogy az atombombát fel ne robbantsák, a rakétákat ne küldjék városok fölé, hogy ne pusztuljanak el a népek és emberek és ne sírjanak a véletlenül életben maradó anyák. Ha valaki egyszer előttünk sápadt arccal, de biztos szóval hirdetné, hogy egy év múlva atomtemető lesz a föld és megszűnik rajta minden élet, abban a pillanatban roppant erővel fognánk hozzá, hogy ez be ne következzék, hogy gyermekeink, de mi magunk is életben maradjunk! Ha nem segítünk és nem követeljük egész emberként, halálos komolyan, hogy a vitás kérdéseket zöld asztal mellett oldják meg, bekövetkezhet a pusztulás és a halál! Miféle keresztyének azok, akik ezt nem értik? Akik pedig értik, küldetésüket értik! Akik értik a küldetésüket, millió vád mellett is csak az életet választhatják. Isten azt akarja, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe! Ezzel kell elkezdeni! Minden dolgunkat a A Holt-tengertől nyugatra, Juda dombjain, Izraeli régészek egy csoportja néhány nap leforgása alatt szenzációs leletekre bukkant. A híres „Levelek Dombján” a kutató csoport, Yigael Yadin, a tábornoki kar egykori főnöke, vezetésével 60 dokumentumot talált kecskebőrbe burkolva. E dokumentumokból nyilvánvaló, hogy Simon Bar Kochba uralkodása alatt (Krisztus előtt 132) a zsidók Izraelben államosították a földbirtokokat és azokat úgy osztották fel a lakosság között, mint ma az izraeli mezőgazdasági szöBrazüia (ADN) Paulo de Tarso, a brazíliai keresztyén demokrata párt vezetője, Brazília prefektusa, nyilatkozott a kubai forradalomról. Többek között kijelentette, hogy a kubai forradalom megfelel a keresztyén célkitűzéseknek, mert „visszaadta az emberekNagy lelkészhiány van az Egyesült Államokban. A metodista egyháznak évente 2000 lelkészre volna szüksége. De csak átlag 700 végez. Az szeretet vonalára helyezzük! Felsőbbségek, beosztottak, egyenrangúak előtt és között a szeretet hangján megszólalni és minden dolgot a sze-‘ retet emelő erejével előbbre vinni! KÜLDETÉSÜNK TENNIVALÓI KÖZÖTT ez a legsürgősebb! A félreértés, rossz- indulat a kapcsolatokat, viszonyokat rozsdássá teszi, a szeretet pedig megolajozza. A keresztyén ember küldetése, feladata, hogy becsületes emberi nyíltsággal nézzen emberekre, nézzen előre és küzdjön szorgalommal a jóért, a szépért. Isten elvégezte a megváltás nagy művét és aki hisz a megváltásban, az élete végéig csak a békesség embere, jóakaratú ember lehet. Fülöp Dezső vetkezetekben, a Kibbucok- ban. Három nappal kérőbb a régészek egy másik csoportja egy távolabb fekvő dombon, mintegy 12 kilométerrel nyugatra, 432 művészi kivitelű réz-, bronz-, elefántcsont- és kőtárgyakat talált, mely tárgyak a Krisztus előtti 3000 év körüli időből származnak. E leletek voltaképpeni szenzációja az, hogy egy tervszerűen összeállított gyűjteményről van szó, melyet valamelyik római vagy zsidó kereskedő a Krisztus utáni első évszázadban gyűjthetett össze. nek azt, ami őket Isten akarata szerint megilleti: földet, otthont, munkát”. Megfigyelők azért is különös jelentőséget tulajdonítanak ennek a nyilatkozatnak, mert Paulo de Tarso a brazíliai elnök, Quadros, különös megbecsülését élvezi. unionált evangélikus (lutheránus) egyház az elmúlt évben 400 lelkész helyett csak 228-at tudott szolgálatba állítani. Isten gyermekei Isten a világmindenséget törvényszerűségek alapján építette fel. Istennek sok alaptörvénye közül, ami beleépült a világba, most hadd említsük meg a bűn és bűnhödés törvényét. Nem úgy van az, hogy Isten különös gonddal figyeli, hogy ki követ el bűnt és annak a fejére nagy előszeretettel rákoppint. Magától jön az, hogy a bűnt elkövető feltétlen bizonysággal, előbb vagy utóbb» elveszi bűnének büntetését. A bűnnek mindig vannak következményei! Mindezt észrevették már a régi népek írói is, akik sorstragédiáikat úgy írták meg, hogy a bűn elvette méltó büntetését. Istennek egy másik alaptörvényé,. mely szintén beleépült a világba, az együtt-: érzés, az áldozatvállalás törvénye. ' A mai napi evangélium! szent ige közérthetően, egyszerűen és világosan mondja el, hogy mit értünk ezen. A mózesi törvényeknek volt egy olyan paragrafusa, mely előírta, hogy szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Ezzel szemben Jézus azt köti a szívünkre, hogy necsak azokat szeressük, akik minket szeretnek, hanem szeressük cIt lenségeinket, áldjuk azokat, akik gyűlölnek bennünket; imádkozzunk azokért, akik háborgatnak minket. Szeretni persze nem szájjal kell. Anélkül, hogy az emberi beszédnek, a jó szónak értékét kétségbe vonnánk, rá kell mutatnunk, hogy Jézus szerint a szeretet mindig áldozatvállalást jelent. Isten nem szereti a tétlen keresztyéneket. Maga sem tétlenkedik! Az, hogy a mennyei Atyának gyermekei, fiai vagyunk, örökös elfoglaltságot jelent. Világosan tudnunk kell azt is, hogy a jóban való elfoglaltság nem jelent megváltást. Mi önmagunkat nem tudjuk megváltani. Isten váltott meg bennünket, de ez nem jogcím a tétlenségre! Múlt alkalommal már kifejtettük, hogy ki a felebarátunk! Az, akivel az úton találkozunk! Az áldozatvállalás pedig azt jelenti, hogy időt, pénzt, munkát vállalunk a felebarátért, mégpedig jó szívvel és örömmel. A felebarátért, a felebarát és a haza minden jó ügyéért. A tétlenül filozofálgató keresztyének, akik ítéletet mondanak minden ember felett, nem kedvesek Isten előtt. Isten gyermekei azok, akik segítve szeretik felebarátaikat és embertársaikat. IMÁDKOZZUNK Zsid. 3, 12-14. Istenünk, ámulva csodáljuk a titokzatos eseményt: mi, gyarló, bűnös emberek részesei lettünk Krisztus tisztaságának és elmúlhatatlan életének. Szeretetének szívverése bennünk dobog. Nem mi teremtettük meg ezt a mély kapcsolatot, hanem Te vontál be bennünket Krisztusunk személyének sugárzási körébe, amikor megkereszteltek bennünket, amikor az úrvacsorát vettük, amikor igédet hallgattuk, amikor hittünk. Őrizd meg bennünk ezt a bizodalmát mindvégig. Peregnek életünk napjai: gyorsan sorakoznak egymás mellé a „má”-k, míg elérkezünk utolsó napunkhoz itt a földön. Ne engedd, hogy az előttünk levő sok — vagy kevés — nap közül bármelyik is megrendítsen bennünket abban a hitünkben, hogy Krisztuséi vagyunk minden bűnünk, nyomorúságunk ellenére. Hadd örvendezzünk minden napunkon Krisztus vérén szerzett váltságunknak és feltámadása erejének. Adj testvéri felelősséget, hogy segítsük egymást ennek a bizodalomnak megtartásában. Ha bármikor meginog testvérünk a Te szerctetednek bizonyosságában, szalunkat és sze- retetünket használd fel, hogy újra megerősítsük őt ebben a hitben. Ne engedd, hogy akármelyikünk szíve elszakadjon Tőled és a te kegyelmedtől. Jöhetnek botlások, vétkek életünkben, csak irgalmad hitében meg ne rendüljünk. Hadd biztassuk egymást azzal is, hogy Te szereted az egész emberiséget, Neked fáj minden emberi nyomorúság és a Te akaratod a csendes, nyugodt élet, a béke. Ha bármikor is összeszorulna szívünk és féltenénk az emberiséget a háború katasztrófájától, adj nekünk bizodalmát a Te hatalmadban, hadd erősítsük egymásban a reménységet földi sorsunk jó jövője felől is. Ámen. Űjabb leletek a „Levelek Dombján” Antik gyűjteményt találtak az izraeli régészek El Mai forradalom megfelel a keresztyén célkitűzéseknek Amerikai egyházak panasza a lelkészhiány miatt F. D.
