Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-09 / 28. szám

KP. BERM. BP. 72.

ORSZÁGOS EVA N G ELI K U

XXVII. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1961. július 9.

ARA: 1,40 FORINT

Két újsághír

Forró a nyár. Tele van fénnyel a föld és tele van örömmel a szívünk. Olyan jó örülni békésen szép életünk ßzernyi örömének.

Jó örülni annak, hogy Isten megáldott minket és oda- " künn a határban készül a kenyerünk. Jó örülni annak, hogy béke van és gyermekeink vidáman és gondtalanul, mosolyogva mehetnek megfürdetni magukat a nyár örömében. Pihenésüket, játékukat, jólétüket nem zavarhatja meg semmi. Jó örülni annak, hogy csendes és szép mezőkön, műhelyekben, otthonokban és templomokban van erőnk és egészségünk a jókedvű munkához és van lehetőségünk a pihenésre. Gyermekek és fiatalok, felnőttek és öregek egyformán örülnek, amikor vágyakozva közelednek a gazdag nyár felé.

Aztán jó örülni annak, hogy mi is adhatunk örömöt. Jó örülni annak, hogy szerte az országban ezerszámra épülnek az új otthonok, békés holnapok, szép emberi sortok és boldog mosolyok. Jó örülni annak, hogy mindebben valahol én is benne lehetek. Az én munkám, imádságom, szívem és életem is készíti jövendő esztendők örömét. Olyan jó együtt élni, együtt dolgozni és együtt örülni.

Olyan jó örülni annak, hogy béke van és szép emberi örömöktől hangos a határ.

JjJbbe a napsugaras nyárba, az életünk jó izébe keveredik bele most egy újsághír. Egyik hetilapunk hozza h hírt, hogy Nyugaton milyen gonosz gondolatok gomolyognak egyesek lelkében. Elszomorító és felháborító támadást tartalmaz egy most megjelent könyv az emberiség élete és békéje ellen. A könyvet egy Willy Schlamm nevű ember írta és ebben a könyvben nem kevesebbet kíván, mint azt, hogy a „béke érdekében” Nyugat Németország bevonásával indítsanak megelőző atomháborút a Szovjetunió és a szocialista országok ellen, még akkor is, ha ez az új háború első napjaiban kétszázmillió halottat követelne is.

Tudjuk, hogy ez a könyv nem dönti el a holnapot és csak halvány kis árnyék békében élő és békét kívánó embermilliók napfényes akarata és ereje mellett, mégis mélységesen elszomorító, hogy van ember, aki kigondolta és van ember, aki kinyomatta ezt az ördögi gondolatot. Van ember, aki el akarja venni kétszázmillió ember életét, örömét, békéjét. Van ember, aki temetőt akar látni a kenyerünk és az örömünk gyönyörű földjén.

Szeretteinket és minden szép örömünket szívünkhöz szorítva boldog otthonokból, csendes templomokból, vidám mezőkről és műhelyekből, nyári örömeink bizakodó napfényéből hadd üzenjük meg a válaszunkat erre a szörnyű háborús újsághírre.

Ennek a válasznak a hangján hangosan üzenjük, hogy tni nem így akarjuk a békét! Nem népek sírján akarunk egy siralmas kunyhót, hanem békés és napsugaras világban amindenki otthonát! Mi az életünk erejét, testvérkezét és szeretetét adjuk egymásnak és egymásért. Mi dolgozunk és imádkozunk magunkért és mindenkiért. De mi családnak születtünk a világ minden emberével és azt akarjuk, hogy velünk együtt mindenki éljen és örüljön az életnek. Azt akarjuk, hogy mindenkinek egyformán jusson az élet nagy ajándékaiból: kenyérből és szabadságból, jólétből, békéből és emberi örömből.

Erről a mi Istentől kapott békevágyunkról beszél a másik újsághír.

címe ez: „ötven liter vért kapott egy beteg fiatálaszszony!” Es elmondta a hír, hogy Szegeden gyermeke született egy 19 éves fiatalasszonynak. A kisfiú egészséges volt, de édesanyja élet és halál között lebegett. Repülő■ gép hozta Budapestre. Műtétek sorozata közben már csak vérátömlesztés tartotta életben. De ritka vérzékenysége és ritka vércsoportja miatt kezdtek elfogyni a vérkészletek. Pár óra alatt 11 palack vért kapott. Ekkor rendelték el a riasztást a fővárosban: kinek van megfelelő vére? Vasárnap volt és mégis mindenki készen volt segíteni és vérét adni egy emberért, akiben már csak pihegett az élet. Egy gépkocsivezető, aki éppen ott járt, a gépkocsija mellől ment fel és vitte a vérét, hogy útját állja a halálnak. De még mindig kevés volt a vér.

Telefonok berregtek, autók motorja zúgott az udvaron. Jöttek, egyre jöttek a városból a megfelelő vércso- portú véradók. De ez is kevésnek bizonyult. Ekkor elren delták az országos riasztást. Száguldó autók robogtak a végtelen országutakon és hozták a konzervált, mélyhűtött emberi vért Kecskemétről, Miskolcról, Szombathelyről. Nyolc liter életmentő vér érkezett meg a riasztás során.

Soha ennyi idő alatt ennyi vért egy betegnek még nem kellett adni a magyar vérellátó szolgálat történetében. Kétszázötven ember összesen 50 liter vért adott, kétszázötven élet kering egy megmentett édesanya ereiben, a kisgyermekére néző mosolyában és örömkönnyeiben.

M ért mi így fogalmazzuk meg a békét: tízmillió ember megmozdul egy édesanya mosolyáért, egy fiatal élet szívdobogásáért, egy otthonért, egy gyermekért, hogy ha megnő, ő is elmondhassa a szótárunk legszebb szavát: — édesanyám!

Ez a mi népünk példája, jó híre mindenkinek, aki élni akar. Együtt mindenkivel — boldogan, békében.

íme két újsághír. — A békéről?! — Nem! A temetőről, vagy a bölcsőről. A halálról, vagy az életről.

Mi hisszük, hogy a béke nem a temetők békéje, hanem otthonok bölcsődala. Egyszóval: élet!

Élet, amiért érdemes élni!

Friedrich Lajos

MERRE VEZET ISTEN?

Tanévzáró ünnepély a Teológiai Akadémián

Július 29-én tartotta Teológiai Akadémiánk tanévzáró istentiszteletét dr. Ottlyk Ernő dékán szolgálatával.

Ezt követően tartották meg a Teológiai Akadémia tanévzáró ünnepélyét, amelyen megjelent Olt Károly, a Minisztertanács Állami Egyházügyi Hivatalának elnöke, valamint munkatársa, Grnák Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal csoportvezetője. Az elnökségben foglalt helyet D. dr. Vető Lajos püspök és Koren Emil esperes, püspökhelyettes. A budapesti református teológiai akadémia képviseletében megjelent Békefi Benő dékán, a debreceni református teológiai akadémia képviseletében D. dr. Pákozdy László Márton profesz- szor. Jelen volt Nagy József, a baptista egyház országos alelnöke, Ferencz József unitárius fögondnok, Bencze Márton unitárius lelkész, dr. Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor.

Dr. Pálfy Miklós prodékán bibliaolvasása és imádsága után dr. Ottlyk Ernő dékán terjesztette elő az 1960/61-i tanévről szóló dékáni jelentését. A jelentésből közöljük az alábbiakat:

„A teológia az egyháznak az a szerve, amely ha hűen tölti be hivatását, előre mutató munkát végez. Ez kettős célkitűzésből adódik: Egyrészt a teológia, mint az egyház tudományos öntudata, azokkal a feladatokkal foglalkozik, amelyek előre viszik a közegyházi gondolkodást és segítik az egyház egészét az útkeresésben, másrészt mint a jövendő lelkészek felkészítésének az intézménye, olyan képzettséget nyújt, amely a jövőben is érvényes lesz az egyház szolgálattevői számára.

Az a teológia, amely hátul kullog, lexikonszerű adatokat nyújt, a múltat konzerváíja és rendezgeti, nem a hit teológiája, mert a hit szeme a jövőre szegeződik.

A hit teológiája egyúttal a reménység teológiája is, amely keresi és kutatja az Isten jövő felé mutató célkitűzését.

A teológia feladata felfedezni Isten vezérlő akaratát, nevezetesen azt, hogy hová és merre irányítja Isten az egyházat és az egész világot, azaz mi az Isten terve a benne hivők foglalatával, az egyházzal és az általa teremtett egész emberiséggel. Iste^ nem* hagyja mozdulatlanul sem az egyházat, sem a világot. Szüntelen mozgásban van a világtörténelem is és az egyháztörténelem is. Üj helyzet, új feladat, új életforma bontakozódik ki a világban is és az egyházban is.

A világtörténelem és az egyháztörténelem a bizonysága annak, hogy Isten nem akar mozdulatlanságot és eseményte- lenséget, hanem szüntelenül újat akar, előbbre vivőt és életképesebbet.

Ezen a ponton a teológiának két ősi hittapasztalatát kell megszólaltatnunk.

Az egyik arra figyelmeztet hogy Isten az igén keresztül vezeti az egyházat. Az ősi egykor régen elhangzott ige az a kinyilatkoztatása Istennek, amelyen keresztül mint lezárt és tökéletes isteni üzeneten át akar irányítani és kormányozni. Ezt úgy végzi, hogy a Szentlélek reflektor- fénye más-más igére irányítja a figyelmet.

Lehetne olyan egyháztörténetet is írni, amely felvázolná, mikor milyen igéket ragyogtatott fel Isten, mint aktuális, irányító és eligazító igéket. Be lehetne mutatni, egyes korokban hogyan vezérelt Isten élessé és döntővé tett igéken keresztül.

Például hogyan tanította az egyházat a krisztológiára és

a Szentháromságra vonatkozó igéken át az egyetemes hitvallások keletkezése idején. Vagy hogyan kormányozta az egyház reformációját a megigazulásra és egyháztisztításra vonatkozó igék útján, hogyan emelte ki a Szentírás krisztocentrikus tanítását a római pápasággal szemben,

Isten minden korban máshová teszi a hangsúlyt a Szentlélek által, s ezzel megmutatja az engedelmeskedő egyháznak, hová akarja vezetni. Az egyház prófétai szolgálata felismerni Isten aktuális akaratát, kihirdetni, hová és merre akar vezetni, s teológiai szóval kifejezni és megfogalmazni azt, amit felfedezett Isten útmutatásából és az emberrel való tervéből. A teológia akkor van a helyén, ha Szentlelket vett Isten vezérlő akarata megértésére.

A másik hittapasztalat az, hogy Isten világkormányzó. Nem olyan kicsiny, hogy csak az egyház Ura lenne. Az első hitágazat azt tanítja, hogy Ö teremtette a mindenséget, azt fenntartja, annak gondját viseli és azt kormányozza. De a második hitágazatban is azt tanuljuk, hogy Jézus Krisztus nem a kegyesekért, hanem az egész világért halt meg, hiszen Isten úgy szerette a világot, hogy az Ö egyszülött Fiát adta érte. Ugyanígy tágítja ki látásunkat a harmadik hitágazat is, amely Isten világot átölelő szeretetét jeleníti meg. így tanít minket Isten világméretű látásra, világot átfogó horizontra. Méltán írta Luther a Nagy Kátéban azt, hogy táguljon elméd s ne csak a lisztes ládáig érjen. Méltó ez a szemrehányás minden vallásos szűklátókörűség és kicsinyesség felé.

A keresztyén ember látómezejébe beletartozik az egész világ, az egész emberiség, a kenyér, a béke, az elnyomás vagy fel- szabadulás, a nyomor vagy jólét, a visszahúzás és a haladás minden problémája. Az csak természetes, hogy a Krisztust követő ember a jónak, az igazságnak, a több kenyérnek, a békének, a felemelkedésnek, a humanizmus érvényesülésének az álláspontján áll. Tehát ennek a két figyelmeztetésnek az egyike arra int, hogy kutassuk és keressük, hová vezet Isten ma igéjén keresztül, a másika pedig arra tanít, hogyan szélesüljön ki látóhatárunk a világ és az emberiség átölelésére.

Ezeknek a szem előtt tartásával ma világosan láthatjuk, hogy Isten hová vezet,

Isten a világot nem a vértócsák, kiégett városok, lebombázott országok, elpusztított templomok, kórházak és iskolák, hanem a béke, a városok építése, az országok felvirágzása, a népek békés egymás mellett élése irányába vezeti.

Isten a világot nem a nyomor, a szenvedés, a természet erőinek való kiszolgáltatottság, hanem a jólét, az öröm, a természet fokozatos legyőzésének az útján vezeti.

Isten nem az egyik embernek a másik által való kizsákmányolása, a finomabb vagy durvább becsapás, leigázás és rablás irányába, hanem az ember felszabadítása, jogainak birtokba vétele, élet- biztonsága és munkabiztonsága irányába vezet.

Isten a világot nem az embertelenség irányába vezeti, ahol ember az ember farkasa, ellensége és letiprója, hanem abba az irányba, ahol ember az ember barátja, ahol az egyéni önzést és nyerészkedést felülmúlja a kollektív összetartozás tudata.

Isten a világot nem abba

az irányba vezeti, ahol egyik nép uralkodhat a másik felett és gyarmati elnyomással kiszipolyozhatja annak kincseit, hanem abba az irányba vezeti a világot, amelyben a népek lerázzák igájukat s megvalósítják Istennek a népek közötti egyenlőségre irányuló akaratát.

Isten a világot nem abba az irányba vezeti, ahol a tudatlanság, az elmaradottság, a műveletlenség az élet jellemzője, hanem abba az irányba, ahol terjed a tudományosság, a művészet, ahol kulturáltabbá és szebbé válik az élet.

Mindezek olyan magasztos erkölcsi elvek, amelyeknek érvényesülésében és terjedésében lehetetlen észre nem venni az isteni, igazságosság megnyilvánulását. Istennek a társadalmi igazságra vonatkozó akaratából valósul meg valami mindakkor, amikor ezek az elvek terjednek és győzelemre jutnak.

Szilárd hitbeli meggyőződésünk, hogy Isten békeakarata, igazságos társadalmi viszonyokra vonatkozó akarata, az emberek és népek egyenlőségének, a munka megbecsülésének, a jólét terjedésének, a kulturáltság növekedésének a világa egyre erősödni fog, egyre inkább meghódítja az emberek szívét és eszét s ezzel egyre győzhetetlenebb erővé válik. Istennek adunk hálát azért, hogy ezek a magasztos erkölcsi elvek máris érvényesülnek a mi korszakunkban, s a jövő útja arra vezet, hogy ezek még intenzívebbé, még elterjedtebbekké fognak válni.

Ha az egyház világosan lát ezekben az időkben, felfedezi és megérti Isten vezérlő akaratát, akkor ezekhez szabja életét és az Istennek való engedelmesség jegyében rendez'' azt be.

Ha az egyház érti, hogy merre vezeti Isten, akkor Istennek a terve és szándéka felől tájékozódik. Nem áll keresztbe az Isten útján, nem jut ellenkezésbe vele, hanem engedelmesen követi akaratát.

A Prágai Első Keresztyén Béke-Világ gyűlés

Isten iránti hálával mondhatjuk, hogy a világ keresztyénéi egyre többet értenek

meg Isten szándékából. Ennek világos bizonyítéka a prágai • első Keresztyén Béke-Világ- gyűlés egyháztörténeti jelentőségű munkája. Minden világrészből, ötven országból, csaknem hétszáz részvevő gyűlt egybe. Afrika, Ázsia, Amerika, Ausztrália, Európa legkülönbözőbb . népeinek és legkülönbözőbb egyházainak képviseletében gyűltek össze a keresztyének. Már maga az ’ egybesereglés sokszínűsége és világmérete is megindító tény. Ennél is fontosabb azonban az a munka, amit a Keresztyén Béke-világgyűlés végzett. A Keresztyén Béke* Világgyűlés nemcsupán általánosságban tárgyalta a béke és háború problémáját, hanem konkrét kérdésekről beszélt: a hidegháború okairóL,- a leszerelésről, a tömegpusztító eszközökről, a német kérdésről, az igazságosságról, a szabadságról és mindarról, ami összefüggött a főtémával: „e földön békesség.”

A Keresztyén Béke-Világ- gyűlésen különböző országokból, különböző egyházakból jött delegátusok véleménye természetesen nem egységes minden kérdésben. A különböző társadalmi viszonyok és különböző egyházi tanítások sokszínűén rétegezik a megnyilvánulásokat. A teológiai és politikai érettség természetesen nem volt azonos fokú. A közös nevezőt az emberiség jövőjéért érzett keresztyéni felelősségben lehet megjelölni. Hromádka dékán referátuma csaknem egységes elfogadásra talált. Ez azt jelenti, hogy az egyháznak az emberéletért érzett felelőssége általánosan elfogadott elvvé vált. A prágai Keresztyén Béke-Világgyűlés Üzenetének elfogadása során, egészen kis töredéket lesszámítva, növekedett a megértés azok iránt a teológiai tanítások iránt, amelyeket a hitben elöljáró egyházak már régóta vallanak. A világ minden tájáról érkezett részvevők velünk együtt tudtak kimondani olyan tételeket, amelyeknek helyességét korábban még nem látták be. Az első Keresztyén Béke-Világgyűlé- sen konkréten beszéltek a kísértésekről és gátló mozzanatokról, amelyek akadályozzák a békemunkát. Ezek sorában néven nevezték a Vatikánt.

Sokat segített, hogy Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke azonnal választ adott a Keresztyén Béke-Világgyűlés hozzá intézett levelére, s abban bátorítóan szólt a gyűléshez. Újból megerősödhettek a jelenlevők abban, hogy a szocialista világrendszer lényegéből folyik a békemunka támogatása.

Ezt az első Keresztyén Béke-Világgyűlést nyilván követni fogja a többi s Isten egyre nagyobb perspektívát fog nyitni az egyházakban a béke ügye melletti kiállásnak.

Ez megbecsülést fog hozni az egyháznak a világ szemében is, mert tisztes és magasztos az a munka, amellyel az egyház az egész emberiség segítségére lehet. De kiváltképpen megbecsült ez a munka az élő Isten színe előtt, mert az egyház arról ad bizonyságot, hogy megértette azt a feladatot, amelyet Isten

(Folytatás a 2. oldalon)