Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-09-03 / 36. szám

Az egyháztörténetből: A XVIL századi zsinataink Kossuth Lajos kapcsolatai az evangélikus gyülekezetekkel Nemcsak bennünket érdek­lő kérdés, de a történetkuta­tóknak is fontos tudnivaló, hogy Kossuth Lajosnak az emigráció alatt milyen kap­csolatai voltak az evangéli­kus gyülekezetekkel és egyes egyházi személyekkel. Annak a benső viszonynak, melyet Kossuth száműzetése idejében evangélikus gyüleke­zeteinkkel fenntartott, egyik legmeghatóbb példája azon saját kezeírása, melyet a sámsonházai gyülekezet őriz. Vladár Jánosnak, a gyüle­kezet lelkészének írta abból az alkalomból, hogy őt egyház­felügyelőnek választották meg. Vladár ezt a határozatot nem tudta volna keresztül vinni, ha nem állt volna mö­götte a falu népe. Pedig ez a nép szlovák volt. 1871-ben írta Kossuth ezt a levelet; Abban az időben, ami­kor a gyülekezetnek ezt az el­határozását nem mindenki fo­gadta rokonszenvvel. A gyüle­kezet azonban kiállt Kossuth- ért. Sámsonháza az országnak félreeső, kicsiny falucskája volt. Jellemző .Kossuth sze­rénységére, hogy amikor ez a kis falu őt felügyelőnek meg­választotta, Kossuth megvá­lasztását megtiszteltetésnek te­kintette; A gyülekezet ma is hálás kegyelettel őrzi ezt a levelet, berámázva ott függ a lelkészi iroda falán, hogy a hívek an­nak minden sorát mélyen az emlékezetükbe véssék Teljes terjedelmében közöl­jük a levelet: „Tiszt. Wladár János ev. telkész úrnak Sámsonházán. A Sámsonházi ágostai hitv. évangel. Egyház Gyűlés m. Február 17 kei határozata, melyei azon Egyház Felügyelő­jévé megválasztattam, Is. szol. Lelkész úr Martius 16 kai le­velének kíséretében kezemhez jutott. Van szerencsém az irántam mutatott bizalomért őszinte há'ámat jelenti. E választást megtisztelte­tésnek tekintem s teljes kész­séggel elfogadom, csak azt sajnálom, hogy a számkive­tés, melyre Hazánk politikai viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, hogy az egyház javának előmozdí­tásához oly hatályosan hozzá­járulhassak, mint ezt tehetni óhajtanám. De a mit és mennyit a kö­rülményekhez tennem lehe- tend, azt teljes készséggel felajánlom, amiért is leköte­lezve érzendem magamat Tisztelendő Uraságodnak, ha engem híveinek egyházi és iskolai ügyei és szükségei fe­lől idönkint felvilágosítani méltóztatandik. Hálás köszönetem megújí­tása mellett van szerencsém hitrokoni testvériséggel tisz­teletemet jelenteni s magamat Tiszti. Uraságod s az Egyház gyűlés jóindulatába ajánlani. Kelt Turinban, Olaszország­ban April 6-kán 1871. Kossuth Lajos * A MÁSIK LEVÉLRŐL bi­zonyára csak igen keveset tud­nak. A Békésmegyei Közlöny 1879. szept. 2. száma teljes terjedelmében közli a levelet, a szerkesztőnek csillag alatti ezen megjegyzésével. „Dr Sze- herényi Gusztáv szuperinten­dens úr szívességéből közöl­jük e levelet, mely még sehol sem jelent meg.” Kossuth a szegedi evang. egyház azon levelére ad vá­laszt, amelyben a szegedi evangélikus hívek Kossuth közbenjárását kérték az ár­vízkárosultak megsegélyezésé- re. Néhány idézetet közlünk a levélből ..............A szegedi nagy sze­rencsétlenség példátlan mérv­ben felköltötte a közrészvétet világszerte. Ha önök az eleven érdeklődés perczeit felhasznál­ják, nincs kétség benne, hogy segélykiáltásuk nem hangzott volna el jelentékeny ered­mény nélkül. — Tartok tőle, hogy most már késő. Aki a szegedi szerencsétlenség alkal­mából meg akarta hozni a felebaráti szeretet adóját, az már meghozta: a húr nem re­zeghet hosszú ideig.... Min­den dolognak rendelt ideje vagyon és ideje az ég alatt minden akaratnak, mondja a Prédikátor és bizony jól mond­ja. .... önök felszólítanak engem, hogy legyek a meg- zörgetésükben segítségükre. Mondanom sem kell, hogy amit és amennyit tehetek, szí­vesen megteszek, de kötelessé­gem önöket őszintén figyel­m e ztetni, hogy életmódom és viszonyaim oly sajátságosak, miszerint az én segítségem bi­zony nem sokat ér.........Az új ne mzedéket én nem ismerem s az nem ismer engemet, leg- föllebb csak nevemet ismeri, — mint egy hagyományos mi- thost, melyről neki esténkint a szülők regéltek a kandalló tüze mellett. Londonban élő Ferencz fi­ammal közöltem önök kíván­ságát s felkértem szerezzen mielőbb megbízható értesítést a felől, melyek azon ajtók, me­lyek felnyitás reményével le­hetne megzörgetni......... Tu dakozásom eredménye fe­löl tudósítani fogom önö­ket ___” * Ny ilvánvaló mindkét levél­ből, hogy itt nem egyszeri le­vélváltásról, de sorozatos le­ve’ ezésről van szó, ami a kapcsolatok állandó fentar- sára enged következtetni. De nemcsak levelezést foly­tattak evangélikus gyülekeze teink, de akadtak egyházi ve­zető személyek, akik Kos­suthot turini száműzetésében felkeresték. Valóban felke­resték? Minden bizonnyal. Szolgáljon bizonyságul a kö­vetkező közlemény a Békés­megyei Közlöny 1877. május 24. számából: „Zsilinszky Mihály vissza­tért olaszországi útjáról és mint értesülünk,........ meglá­to gatta legújabb történelmünk legkiválóbb alakját, az olasz- országi magányban élő Kos­suth Lajost, nagy hazánkfiát, aki rendkívüli szívességgel fogadta a látogatást és nagy érdekkel beszélt a hazai tudo­mányos és politikai viszo­nyokról. Híressé vált gyönyö­rű kertjéből egy egész csomó virágot adott Zs. úrnak emlé­kül, ki azt kegyeletesen őrzi, mint olaszországi útjának kedves emlékét.” Sajnáljuk, hogy egykori egyházkerületi felügyelőnk, aki egyébként minden vonat­kozásban oly nagy gondot fordított a történeti emlékek megőrzésére, semmi feljegy­zést nem hagyott hátra ebből a beszélgetésből. Legalább is a lap nem tesz róla említést. Legyenek ezek az emlékek egyházunknak hervadhatatlan virágai! Linder László Bocskay István szabadság- harcának köszönhette egyhá­zunk az 1608. koronázás előtti L törvénycikket, amely egy­részt a vallásszabadság gya­korlásába a falvakat is bele­foglalta, másrészt kimondta, hogy a protestánsoknak is le­gyenek szuperintendenseik, harmadrészt egyházunk köz­jogi állásának elismeréseként két katolikus és két protestáns jelölt közül kerül ki a nádor. Egyházunk most már nem­csak egyházközségekben és fratemitásokban, hanem egy­házkerületekben, szuperinten- denciákban is szervezkedhet s önkormányzati úton alakít­hatja ki a maga szervezetét. A ZSOLNAI ZSINAT Országos törvény alapján hívta egybe az evangélikus Thurzó György nádor 1610- ben a zsolnai zsinatot Tíz vármegye esperességének, ne­mességének és városainak a képviselői gyülekeztek egybe. Időleg bármennyire is távol van tőlünk a zsolnai zsinat, mégis máig élnek egyes alap­vető rendelkezései. 1. Ezek közül az egyik az, hogy a zsinat van hivatva egyházunk területi rendezé­sére. A zsolnai zsinat három egyházkerületet állított fel, há­rom szuperintendenst válasz­tott 2. A másik fontos lépés a szuperintendens feladatának és hatáskörének a meghatáro­zása. A szuperintendens lé­nyegében azonos a püspökkel, a zsinat 1. cikke L Tim. 3., tehát a püspökről szóló igék alapján körvonalazza a szuper­intendens! tiszt lényegéti Magát a püspök szót nem volt szabad használni, mert az uralkodó kato­likus vallás közjogi méltó­ságot is jelentő püspöki állásával lett volna össze­téveszthető. Bár a püspöki cím használa­tára itt-ott mégis sor került, de tulajdonképpen csak az 1848-as vallás­egyenlőségről szóló tör­vény óta volt hivatalosan is lehetséges az evangé­likus püspöki cím haszná­lata, amit azonban a Bach- korszak átmenetileg újra megszüntetett. A zsolnai zsinat tehált a szuperintendens-püspök fel­adata során elsőnek a gyüle­kezetek látogatását említi meg, majd ajánlja a püspök részvételét a lelkészi össze­jöveteleken. A püspök feladata a liturgia megállapítása. Or­szágos ágenda bevezetését is szorgalmazta a zsolnai zsinat, erre azonban csak egy évszá­zad múlva került sor Krmann Dániel püspök tollából. Püs­pöki jog a lelkészjelöltek megvizsgálása és ordinálása, a paróchiára meghívott lelkész alkalmasságának megvizsgálá­sa, a hozzá fellebbezett peres ügyek elintézése, az egyház tulajdonainak védelmezése és megóvása. A püspök esküt tesz a tel­jes Egyezség Könyvére (Liber Concordiae). Jellemző a lel­készi elem egyházkormányzati súlyára, hogy a zsinat rendel­kezése szerint a püspöki ál­lás megüresedése esetén a má­sik két püspök jár. el az állás betöltésének előkészítésében és gondoskodik az új püspök megválasztásáról. A püspököt nem a gyülekezetek, hanem a zsinatok, vagy egyházkerü­leti gyűlések választották. 3. A zsolnai zsinattal ki­alakult egyházkormányzatunk hármas fokozata: a gyüleke­zet, a fratemitás, a szuper- intendencia. Ezt az egyház­kormányzati rendszert nem le­het hierarchikusnak nevezni, mert a hierarchia a protes­táns egyházjog alapjaival el­lenkezik, a püspökben maga­sabb papi rend kiváltságosát látja, aki isteni jogon gyako­rolja hatalmát. Ezzel szemben ami nálunk kialakult, a bibliai-lutheri püspöki tiszt volt, amelyben a püspök is egyúttal gyü­lekezeti lelkész, tiszte a felügyelet és a felvigyá- zás az egyház jó rendjé­re, „primus inter páréi­ként. A zsinat-presbiteri rend­szernek semmi nyomát sem találjuk egyházkormányza­tunkban ebben az időben, A világi elemből csak a nemesség és a városok képviselői jutnak szóhoz, ennél többre a feudális társadalom keretei között nem lehet gondolni. Lényegében azonban az egy­házkormányzat a szuperinten­dens, a senior és a parochus lelkész kezében volt, amit a fratemitás és a szuperinten- dencia gyűlései irányítottak, a lelkész-elem vezető szerepé« vei. a szEPEsv Áraljai zsinat Az ország északkeleti részé­ben a szepesváraljai zsinat ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a zsolnai zsinat az északnyugati tíz vármegye esetében. Az 1614. évi szepesváraljai zsinat két újabb szuperinteur denciát szervezett. Magát a püspöki jogot és kötelességet lényegében ugyanúgy körvo­nalazta, mint a zsolnai zsinat kánonai. A zsinat tagjai szintén fra- temitások, a nemesség és a városok képviselőiből álltak. Az egyik szuperintendencia az öt szabad királyi város evan- gélikusságából állott — itt a dolog természeténél fogva, na­gyobb szerephez jutottak a városi polgárok, amíg ez a szuperintendencia 1738-ig fennállott, amikor azután a tiszai egyházkerületbe ol­vadt be. A SEMPTEI ZSINAT 1622-ben a török hódoltság határán levő vármegyék fra- temitásai gyűltek össze. Ma­gukat külön szuperintenden- ciának jelentették ki s szuper­intendenst választottak. Húsz kánont alkottak, a zsolnai és szepesváraljai zsinatok kánon­jainak figyelembevételével. Mindhárom zsinat kánonai állana megerősítést nyertek a nádor által. A zsolnai és sze­pesváraljai zsinatok kánonait Thurzó György nádor, a sempteiét pedig Thurzó Sza- niszló nádor erősítette meg. Az eddigi zsinatok Bocskag István, Bethlen Gábor sza­badságharcainak köszönhették létrejöttüket, mert különben a Habsburg és katolikus el­nyomás kérlelhetetlenül át­gázolt volna egyházunkon, a szervezési kérdésekre sem le­hetett volna feleletet találni. Amint megerősödött a Habs- burg-katolikus nemzeti' és egyházi elnyomás, egyházszer­vezetünket is szétzúzta a po­zsonyi vértörvényszék, Sze- lepcsényi és Kollonich érsekek eUenreformációs fellépése, az országszerte zajló templom­foglalások, lelkészeink csá­szári és jezsuita erővel tör­ténő elűzése. Dr. Ottiyk Ernő KÉPESLAP Utas ember útjából képeslapokat küld is­merőseinek. A lapokon tornyos városkép, megejtő táj, idegen kikötő, különös utca. Egy­ógy ellesett pillanat, a futó idő képre írt s rabul ejtett darabja, az élmény szívbe s emlékezésbe vésett képe. Az olvasóknak hadd nyújtok át most néhány ilyen képes­lapot, a Német Demokratikus Köztársaság­ban tett nyári út emlékeit. * WARTBURG ÉS EISENACH. Wartburg vára — egy darab ittmaradt középkor. Fal­párkányán boronavázas lövészfolyosók, vár­nád, hogy az íjász kitekint s hallod a húr pendülését, a nyílvessző suhanását. A vár­udvar mohos kútján fehér galambok fürde- nek, — a várkisasszony az imént etette ke­zéből őket; Árpádházi Erzsébet élt valaha e falak között. Legendás életének jeleneteit a vár palotájának falfestményein örökítették meg. Itt esett a híres dalosverseny, Erzsébet udvarában, itt bontogatta szárnyait a német költészet s szólalt meg először messzehang- zóan Walter von der Vogelweide és Wolfram von Eschenbach lantján. S a várkapu szűk feljárójának macska­kövein lépkedett az 1521. esztendő tavaszán a titokzatos Jörg lovag. A várnagy épület­szárnyában ma is úgy áll szűk szobácskája, amint otthagyta, hogy visszatérjen Witten- bergbe, folytatni a reformáció művét, a lovagi ruháját levetett Luther Márton. Ebben a szobában született meg a német nyelvű Vjtestamentom. Berendezése sajnos nem az eredeti már; a Luther-korabeli asztalt, de még a fal vakolatát is szilánkokra hasogat­ták s elhordták az „emléktárgyakat” gyűjtő amerikai turisták ... A palota legfelső emeletén pompázatos hangversenyterem: Liszt Ferenc itt mutatta be s vezényelte Erzsébet-oratóriumát s ké­sőbb is gyakran megfordult a várban. A vártoronyból, ameddig a szem ellát, hul­lámzó zöldellő tenger: a thüringiai erdő, e lankás hegyvidék, szívet andalító regényes táj bájos látványa. „A legnémetebb táj” írta róla lelkendezve egy német költő. „Németország zöldellő szíve”, így nevezi a köztudat. Lent a völgyben Eisenach ősi városa Bach J. S. szülőházával s Cotta asszony házával, ahol a kisdiák Luther szíves otthonra lelt. A Luther- házat —' így tartják számon — a második világháború bombája szétdúlta, de újra fel­építették tökéletesen eredeti formájában. S itt áll az iskola is, ahol egykor Luther s két századdal utóbb Bach is járt. ősi dómok tornyai mellett karcsú gyár­kémények szöknek az égre. Középkori borona­vázas házak, barokk palotácskák között mo­dern lakóházak hirdetik, hogy Eisenach nemcsak a múltat őrzi kegyelettel, hanem építi a jelent s készíti a jövőt is. Az eise- nachi gyártelep indítja a világ minden tájára a nálunk is kedvelt Wartburg-autókat. A gyárnak saját poliklinikája és hatalmas sport­pályája van. Thüringia ma már nemcsak „Németország zöldellő szíve”, hanem egyik jelentős ipari központja is. * WEIMAR. Weimart mondom s Goethére gondolok. A városka neve elválaszthatatlanul egybeszövődött a költőóriáséval. „Hercegi rezidencia, vagy csak falucska” — így élce- lődtek Weimarról még vagy másfél század előtt. Ma: jelkép: Goethe, Schiller, Herder városa, a német klasszikus műveltség böl­csője, nagy hagyományok ápolója. Járom Goethe és Schiller lakóházának szo­báit. Milyen egyszerű és szinte szegényes minden ezekben a szűk szobácskákban. Goethe házának fogadótermei pompásak, páratlan gyűjteményei — képek, szobrok, ás­ványok — ékesítik, de „magánlakása”, a pár szoba, ahol voltaképpen élt és dolgozott, a néhány bútordarab, az írópult, mely mellett állva alkotta remekműveit s a karosszék, melyben meghalt, a puritánságig egyszerű. Schiller keskeny, kemény ágyán aligha ta­lálna egyikőnk is ma nyugalmat; a költő pedig itt álmodta meg balladáit, a Telit s mind a remekműveket. Micsoda élet lehetett itt, Weimarban a költőfejedelmek korában, az emberi szellem minő szárnyalása tölthette be a városka min­den zugát — vélhetné az ember. Tévedés. Goethe szabója, aki a kegyelmes úr — o költő, a fejedelem minisztere s e minőségben a tartomány út- és vízügyeinek felügyelője is volt egy időben többek között — frakkját szabta, a pék, aki Schiller kenyerét sütötte, műveikről s eszméikről mit sem tudott. Weimar lakóinak legnagyobb része egy sorát sem olvasta nagy kortársainak. Műveik elké­pesztő kis példányszámban jelentek meg s az egyszerű ember számára megfizethetetlenek voltak. A könyv Nyugaton ma is méregdrága, a műveltség luxus és kiváltság. Kultúrfor- radalomnak kellett jönni, hogy megérjen a költőóriások vetése s a szép emberség gon­dolatai eljussanák a nép legszélesebb réte­geihez. Goethe városából hazagondolok; ma nálunk is minden utcasarkon fillérekért vá­sárolják a hazai- és a világirodalom száz­ezres példányszámban megjelent klassziku­sait. * BUCHENWALD: bükkös erdő egy fenn­síkon Weimar felett, alig egy órajárásnyira. Itt állt Goethe kedvenc fája is, mely alatt szívesen üldögélt, hova gyakran kirándult. Ma már nincsen meg. Kivágták, kellett a hely: itt épült a hitleri rémuralom egyik leghírhedtebb koncentrációs tábora. Itt so­rakoztak fenn a széljárta tetőn minden nap reggel s este a foglyok tízezrei a szörnyű „AppelV’-eken. Tekintetük elszállt a völgy felett s megpihent Weimar tornyain. Sokuk­nak utolsó pillantása volt ez. A buchenwaldi tetőn ma messzi vidékre ellátszó óriási emlékmű hirdeti az áldozatok emlékét s inti az élőket: soha többé még egyszer Buchenwald, soha többé fasizmus, soha többé háború! Az emlékmű csarnokának padlózatán bronzlemezbe vésték a leghírhed­tebb haláltáborok nevét: Auschwitz, Bergen- Belsen, Treblinka... Nem valamennyit, mind nem fért volna reá; ezernél több ilyen tábort tartott fenn a fasiszta halálgépezet * ERFURT. Az Agoston-barátolc kolostorát bomba zúzta szét. Egyik szárnya már újjá­épült, itt van Luther cellája is. Áll a boltíves kapu is, melyen 1505. július 17-én — ily napsugaras nyári reggel lehetett akkor is— az ifjú magister bekopogtatott: szerzetes aka­rok lenni. A kapu környéke azonban még csupa rom, téglahalmazokon gyom burjánzik szerteszét. A kolostortemplomban egyszerű köasztal- oltár. Ráteszem kezem a lapjára: erre borult rá Luther, amikor 1507. május 2-án első mi­séjét mondotta. Az oltár előtt egyszerű véselű sírkő. Húsz János egykori inkvizítora, egy­házi vizsgálóbírója nyugszik alatta. E kövön feküdt kiterjesztett karokkal Luther pappá- avatásakor. Húsz gyilkosai porrá váltak fi a konstanci máglya hamvából főnikszmadár- ként szárnyalt fel Luther életművében # diadalmas evangélium. * DREZDA—BERLIN. Drezda mindig meg­rendítő élmény, annak is, aki immár nem először látja az elpusztult város rommeze­jét s annak kiváltképpen, aki láthatta még régi fényében, teljes épségben az „Elba-parti Firenze” barokk ragyogását. Öt év óta, hogy utoljára láttam, nagyot haladt az újjáépítés. A Neumarkton fényes paloták, üzletházak, irodaházak s a régi belváros peremén új lakónegyedek állnak. Régi fényében ékeske­dik ismét a Zwinger, e barokk műremek, termeiben a világhíres képtár, a Galéria. Képeit fasiszta barbárok nedves bányavája­tokba „mentették” az amerikai repülője bombazápora elől, A biztos pusztulás küszö­bén találtak rájuk a szovjet seregek. Szovjet tudósok, restaurátorok sok éves művészi munkája hozta helyre a felbecsülhetetlen kincseken esett kártevést. Ma ismét a régi helyükön ragyognak a halhatatlan mesterek művei. A szépség, az emberség, a szellem diadalát s biztató üzenetét hirdetik. Leg­szebb evangélikus barokk templomunk, az egykori Frauenkirche helyén gyomos kő­halom; emléke maradt csupán. Előtte újra áll talapzatán a légnyomástól ledöntött Luther-szobor. Talán kissé jelkép is: egyházi formák változhatnak, elmúlhatnak, csak a reformációban újra megtalált evangélium maradjon meg az egyház örök kincséül. * A demokratikus Berlint a nagy változás előtti izgalmas napokban láttam. Az Alexanderplatz' a berliniek kedvelt ,,Alex”-e, egyetlen roppant építőhely; a Stálin-Allee palotasorai most érnek ide s kapcsolódnak bele a világváros nyüzsgő forgalmába szer­vesen. Az Unter den Linden sugárútja végét a Brandenburger Tor zárja le. Valóban le­zárja. El lehet mondani: ott túl a kapun egy más világ van. S ezt a világot, a hideg- háborús méregkeverés világát, valóban le kell zárni. „Berlin frontváros” — e rosszindulatú jel­szót röpítették fel az „erőpolitika” meg- szálltjai. Nos, felvesszük a kesztyűt: Berlin valóban frontváros, de egy egészen más ér­telemben. Itt kell megvívni és megnyerni a béke csatáját. A józan észnek, a jóakarat­nak, a békeakaratnak győzni kell a konoké ság, balgaság és rosszindulat felett. Groó Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom