Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-05-22 / 21. szám

Melanchton ünnepség a Német Demokratikus Köztársaságban Melanchton halálának 400. évfordulója alkalmából a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Melanchton-emlékbizottsá- gia ünnepségeket szervezett Wittenbergben és Halléban. Az ünnepségeken megjelent August Bach, az országgyűlés alelnöke, Werner Eggerath, egyházügyi államtitkár, a né­met egyetemek rektorai és dé­kánjai, bolgár, angol, holland, csehszlovák, lengyel, magyar dékánok és professzorok. A német evangélikus egyházat D. Moritz Mitzenheim, thüringiai püspök, valamint több prépost és egyházfőtanácsos képvisel­te. Számos nyugatnémet teoló­giai dékán, professzor, lel­kész és világi tudós is meg­jelent az ünnepségen. Magyar evangélikus részről dr. Ottlyk Ernő, teológiai dékán jelent meg. WITTENBERG, a reformá­ció fellegvára volt Melanchton működésének színtere. 21 éves korában, 1518-ban került Me- lanchton az 1502-ben alapított wittenbergi egyetem görög nyelvi tanszékére. Luther is hallgatja professzori székfog­lalóját. Csakhamar életreszóló baráti és munkatársi kapcso­lat alakult ki közöttük. Ennek a szoros viszonynak a kifeje­zéseként áll Wittenberg főte­rén egymás mellett Luther és Melanchton szobra. Természe­tes tehát, hogy a Melamchton- ünnepségek Wittenbergben kezdődtek. Dr. Steinmetz, jé­nai professzor ünnepi előadá­sa értékelte ki Melanchtonnak, a tudósnak, a reformátornak és Németország tanítómesteré­nek (praeceptor Germaniae) jelentőségét. Majd a jelenlévők ünnepé­lyes menetben vonultak a Wit­tenberg főterén álló Melanch­ton szobrához, ahol August Bach, országgyűlési alelnök ünnepi beszéd keretében ko- szorúzta meg az emlékművet. A tavaszi nap megcsillogtat­ta a Melanchton-emlékmű ige-feliratát, a 119. Zsoltár 46. Versét: „A királyok előtt szó­lok a te bizonyságaidról és nem szégyenülök meg.“ Ez nyilvánvalóan arra Utal, hogy Melanchton volt a szerzője az 1530-ban V. Károly császár előtt, az augsburgi birodalmi gyűlésen felolvasott Ágostai Hitvallásnak, amely azóta is az evangélikus egyház legte­kintélyesebb hitvallási irata. Wittenbergben Melanchton- emlékkiállítás nyílt még, a nagy humanista, tudós és re­formátor műveiből és élet­munkájának jelentőségéről. Az egykori wittenbergi egye­tem hatalmas épületének kö­zelében áll Melanchton két­emeletes háza. Negyvenéves korában építtette az akkor még egészen modernnek szá­mító házat, ami jó állapotban maradt fenn napjainkig. Me- lanchton-múzeumnak van be­rendezve. Dolgozószobája és egyéb helyiségei olyan álla­potban vannak, mint Melanch­ton életében voltak. A ház mögötti kis kertben, a fa alat­ti kőasztalba be van vésve: „P. Melanchton 1551.“ A wittenbergi városi temp­lomban és a híres vártemp­lomban, amelynek ajtajára 1517. október 31-én Luther ki­szögezte a 95 tételt, Melanch- ton-emlékünnepet tartott az evangélikus egyház. HALLE vált a wittenbergi egyetem utódává a történelem folyamán. Másnap itt folyta­tódtak az ünnepségek. Dr. Leo Stern, hallei professzor tartott ünnepi előadást, amelyben ki­fejtette Melanchton humaniz­musának egységbefűző erejét. Melanchton keresztyén huma­nista volt, de a humanizmus emberiességi eszménye jegyé­ben egymásra találhatnak és együttműködhetnek a nép ha­ladásáért és az emberiség ja­váért mindazok, akik jót akarnak embertársaiknak. Az egykori hallei várban, a Moritzburgban, szintén Me- lanchton-emlékkiállítás nyílt meg, A Melanchton-ünnepség lé­nyege abban keresendő, hogy erősítette a két részre szakadt Németország tudósai és egy­házi emberei között az egység ügyét, Melanchton humaniz­musának jegyében. Ugyanak­kor az ünnepség egybefogta mindazokat az erőket, ame­lyek világnézeti különbségre való tekintet nélkül, munkál­kodnak az emberért, a népek barátságáért és az emberiség békés, boldogabb jövendőjéért. Dr. Ottlyk Ernő Öröm, büszkeség, Péteriben Nekünk is van egy ,,Deák téri” templomunk! — mondják némi büszkeséggel a péteri evangélikusok, mikor megmu­tatják 130 éves műemlék­templomukat, melyet kívülről és belülről renováltak. Való­ban ugyanabban a klasszicista stílusban épült, mint a Deák téri templom, de annál kisebb, emelkedett homlokzatával, arányos tornyával puritán ko­molyságot és ünnepélyességet képvisel az egész tájon. Bel­seje főleg oltára és szószéke azonban tényleg Deák téri templomunk belsejének han­gulatát ébreszti. Egy évi munkával hozták rendbe dr. Kocsis Iván műépí­tész irányítása mellett hazánk­nak egyik legszebb, e stílusban épült vidéki templomát. A gyülekezet 134 000 Ft-ot áldozott. Államunktól 15 ezer, a Gyülekezeti Se­gélytől 9000, külföldi evangélikus testvéreink adományából 10 000 Ft tá­mogatásban részesültek. A helyi „Rákóczi Tsz” nagy- mennyiségű víz és áram díjmentes szolgáltatásával, a hívek önkéntes munká­val és fuvarral segítettek. Már a múlt év augusztusára elvégezték a munkát,, de csak most, húsvét hétfőjén jutott el Káldy Zoltán püspök Péteribe, hogy szolgáljon az örvendező gyülekezetben. Az 1600 lelkes, túlnyomó- részt evangélikus Péteri Tsz- község. A háború előtt nagyon el volt vágva a világtól. Elég messze esik a vasúti állomás­tól. Most rendszeres autóbusz- járat bonyolítja le a forgalmat az állomás és a község között. Felszabadulás előtt 4 rádió volt Péteriben; most 270 és 20 televízió. A püspök igehirdetéséből az utolsó mondatok: „Ennek a templomnak akkor van értel­me, ha vasárnapról vasárnap­ra hallgatják benne a feltáma­dás evangéliumát. Nem azért újítjuk meg csupán templo­mainkat, hogy azok szépék le­gyenek, hanem hogy az evan­gélium szóljon bennük. Az iga­zi ajándék nein az új templom, hanem a megújult szív.” A DREZDAI BÉKEKONFERENCIA Németországnak a fasizmus igájából való felszabadulása 15. évfordulóján a Német De­mokratikus Köztársaság Bé­ketanácsa május 9—11 között nemzetközi békekonferenciát rendezett Drezdában. A konferencián 15 európai államból mintegy 250 lelkész és gyülekezeti tag, valamint a békéért Európaszerte munkál­kodó különböző csoportok képviselői vettek részt. A Szovjetunióból, Lengyelor­szágból, Csehszlovákiából, Ro­mániából, Bulgáriából és Ma­gyarországról érkezett delegá­ciók mellett ott voltak a fran­cia, angol, svéd, finn, holland, belga, olasz és svájci delegá­tusok is. Természetesen leg­nagyobb számban németek voltak jelen. A küldöttségek különböző egvházakat képvi­seltek: evangélikust, reformá­tust, római katolikust, görög­keletit, baptistát. Romániából izraelita delegátus is volt. Többek között ott láthattuk G. Turs evangélikus püspököt a szovjetunióbeli lett népköz- társaságból, E. Hark evangé­likus lelkészt, J. Chabada bra- tislavai evangélikus püspököt, A. Hermannt, a romániai szász evangélikus egyház püs- pökhelyettesét, O. Rundbiom evangélikus lelkészt Svédor­szágból, A. Sundell evangé­likus lelkészt Finnországból, J. Pskow-t, az orosz ortodox egyház püspökét, A. Stehliket, a csehszlovákiai római kato­likus egyház érsekhelyettesét és másokat. Magyarországi evangélikus egyházunkat Kdl- dy Zoltán püspök és dr. Ott­lyk Ernő akadémiai dékán, a református egyházat Békefi Benő professzor és dr. Mády Gyula budapesti lelkipásztor, a Béketanácsot pedig Herling Jakab csoportvezető képvisel­te. A konferencia résztvevői el­sősorban ' arról, tárgyaltak, „hogyan járulhatnak hozza maguk a németek a hideghá­ború befejezéséhez az enyhü­léshez és az általános lesze­reléshez'. A témáról három előadás hangzott el. Az elsőt dr. Erich Hertzseh, a jénai evangélikus teológiai fakultás dékánja, a másodikat dr. Ale­xander Rogalski római kato­likus lengyel lapszerkesztő és a harmadikat Greta Kuckhoff, a Német Béketanács helyettes elnöke tartotta. Az előadások drámai módon tárták fel a második világháború és a fa­sizmus borzalmait, a hideghá­ború nagy veszélyeit. Hang­súlyozták az atomfegyver-kí­sérletek azonnali megszünteté­sének szükségességét, az álta­lános és teljes leszerelés mi­előbbi megvalósításának fon­tosságát és a hidegháború megszüntetésére irányuló erő­feszítések jelentőségét. Mind az előadásokban, mind az azt követő felszólalásokban igen erős hangsúlyt nyert a ke­resztyén egyházak felelősségé­nek kiemelése. „Nem hallgathat ezekben a kérdésekben az egyház — mondották sokan —, ha­nem Isten előtti felelős­ségében a maga helyén mindent el kell követnie a népek megbékélése, gyümölcsöző együttélése, a német probléma megol­dása, a hidegháború le­győzése és az általános le­szerelés érdekében.” A magyar delegáció nevében Káldy Zoltán püspök beszélt. (Felszólalását lapunk múltheti számában közöltük.) Két egyházi nyilatkozat a Dél-Afrikai helyzetről Közöltük olvasóinkkal, hogy dr. Robert S. Bilheimer, az Egyházak ökumenikus Taná­csának társfőtitkára és 'tanul­mányi osztályának vezetője a helyzet tanulmányozására és az ottani egyházak képviselői­vel történő megbeszélésre Dél- Afrikába utazott. Dr. Bilhei­mer május 2-án 12 napos dél-afrikai látogatása után visszatért Genfbe, ahol beszá­molt útjának tapasztalatairól. Bilheimer közvetlenül visz- szatérése után egy interjúban elmondotta, hogy barátságos fogadtatásban részesült és va­lamennyi ottani.tagegyház ve­zetőjével alkalma volt meg­beszéléseket folytatni. Azok az eszmecserék, rrielyeket a színes, afrikai és angol nyel­vű lakosság képviselőivel folytatott, lehetőséget terem­tettek számára arra is, hogy ismertesse azokat a feladato­kat, melyeket az ökumenikus Tanács mint közvetítő akar betölteni az egyházak között. „Nincs kétség a felől — mondta dr. Bilheimer —, hogy ä Dél-áfrikai Unióban a hely­zet továbbra is Zavaros, és hogy ezért feltétlenül szükség van véleménycserékre, min­denekelőtt az egyházak között és mindenekelőtt ott, ahol ez a véleménycsere a különböző fajúak vezető képviselői szá­mára lehetővé teszi, hogy egy­mástól eltérő nézéteiket kibe­széljék.” * * * Nyilatkozott a dél-afrikai helyzetről dr. Visser’t Hoőft MEGHALT RENDTORFF PROFESSZOR Kielbén, 72 éves korában meghalt D. Heinrich Rendtorff professzor. Az elhunyt úttörő­je volt a német egyházi élet belmissziói mozgalmának. 1930- tói 1933-ig rhecklenburgi püs­pök is volt, ahonnan a nácik távolították el. 1945 óta volt a gyakorlati teológia professzora Kiéiben. főtitkár is. Az Egyházak öku­menikus Tanácsának Buck Hill Fallsban (USA) tartott konferenciáján mintegy 200 jelenlevő kiküldött előtt saj­nálkozással állapította meg, hogy a dél-afrikai egyházak, bár félreérthetetlenül, de mé­gis csak lépésről lépésre vál­toztatják meg álláspontjukat. Haladásnak minősítette a főtitkár azt a tényt, hogy ma már egy dél-afrikai egyház sem kísérli meg, hogy az ap- partheid-politikának szentírási igazolást keressen. ' Számos egyházi személyiség, köztük a Holland Református Egyház vezető képviselői, nyíltan az appartheid-politika ellen fog­lalnak már állást. Kétségtele­nül erősebb lett a kapcsolat a különböző fajú lakosság kö­zött is. „Ezek a változások azonban nem messzemenőek és a jelenleg gyorsan rohanó helyzetben túlságosan las­súak.” Dr. ViSser’t Höoft hibáztat­ja a dél-afrikai fehér lakos­ság magatartását, majd kije­lenti: „Remélnünk kell, hogy az utolsó hetek tragikus ese­ményei felnyitják majd a sze­meiket. A mi feladatúnk eb­ben nekik, amennyire csak le­hetséges, segítségükre lenni. Megbélyegző kritika és fe­nyegetőzés önmagában nem alkalmas a helyzet megjobbí- tására. A helyes ökumenikus út a testvéri beszélgetés, a meggyőzés és a közvetítés út- ja.’? ESZKIMÓ LELKÉSZ Sarkföld anglikán püspöke most avatta lelkésszé az első eszkimót, Armand Ragoonát. A kanadai területen élő 11 00Ó eszkimó közül 9500 anglikán. A püspök egyházkerülete Ka­nada legészakibb vidékén van, s messze túlnyúlik a sarkkö- I rön. ■•■■■•HiniHmnniinntmmiun »■■■■■■■■■■■••»■■■■■■■■■■■■■■i HOL SZÜLETETT? Igen, ezt vitatják: hol született Petőfi Sándor? A költő maga rövid életében más* inás helyet jelölt meg szülővárosa gyanánt. Miért tetté? Az biztos, hogy a kiskőrösi evangélikus egyház matrikulájában van be­jegyezve mégkéresztelése. Ezt ónna,n nem lehet kikaparni. Akkoriban — 1823-ban — nem volt más hatósági aktus egy újszülött­ről, csak a lelkész feljegyzése a nagy könyv­ben. Az is kétségtelenül ismeretes, hogy Kiskőrösről pár hónapos korában elköltöz­tek Petrovitsék s a költő egészen más kör- nyezetben nőtt fel, Kiskunfélegyházán. Egyik leghíresebb költeményében ezt írta: t,EZ a város születésem helye...” s szokása szerint a kész vers alá odaírta keletkezé­sének helyét is: Kiskunfélegyháza. Petőfi olyan jellem volt, aki soha nem mondáit valótlant. S olyan alkalmakkor, midőn maga diktálta személyi adatait, például házasság- kötésekor, Kiskunfélegyházát mondta szüle­tése helyének. Miért tette? Nem lehetséges-e, hogy valóban nem csak felserdült a lóhá­ton járó, büszke kiskunok közt, hanem ott is jött a vilígra? A Ferenczi Zoltán óta elfogadott Kiskőrös ellenében most Mezősi Károly, Félegyháza históriájának és a Pe- tőfi-nyomoknak tudós kutatója, rendkívül meggyőző érvekkel, adatokkal felszerelve azt bizonyítja, hogy a nagy költő valóban Kiskunfélegyházán született, mindössze meg­keresztelték Kiskői-ösön, minthogy Félegy­házán nem volt evangélikus gyülekezet, már pedig apja-anyja evangélikus volt. Dienes András, az új Petőfi-életrajz író­ja, aki igazán körültekintő kutató s szen­vedélyes javítója minden téves, bizonytalan vagy laza adatnak, változatlanul azt állítja, Petőfi Kiskőrösön született. A vita régi, csak most lángolt fel a lappangó tűz. Sőt, a napisajtóban lezajlott disputa keretében jelentkezett olyan komoly érvelő is, aki azt igazolja, hogy Petőfi egy harmadik helyen látta meg a napvilágot: Szabadszálláson. Ok­mányszerűen bizonyítja, hogy Petróvits Ist­ván szabadszállási árendás mészáros volt a születés idején. Mezősi Károly hatalmas ta­nulmányt írt Félegyháza jogáért, amely ta­nulmány egy irodalomtörténeti folyóiratban jelent meg. Megmozdultak a kiskőrösiek is. Alt 6 érveik nyugodtak. Ha a lelkész nem helyben született gyermeket keresztel meg, föltétlenül beírja a matrikulába ezt a tényt. Ez nemcsak szokás volt, hanem kötelesség. S 1823 újév napján, amely száz éve varázs­latos nap nekünk, senki nem sejthette, mi lesz a gyönge testű újszülöttből, akit sietve kereszteltek meg. Elképzelhetetlen, hogy Kiskunfélegyházáról hozta volna a szekér á havas, kemény téli napon Kiskőrösre. A pap pontos adatai szerint a költő volt aznap az első megkeresztelt újszülött, tehát ez a reg­geli istentisztelet alkalmával történt. Éjszaka kellett volna elindulniok Kiskunfélegyházá­ról, gyors lovakkal, hogy kilencre beérjenek Kiskörösre a fiúval, aki csak pár órája szü­letett, az óév s újesztendő mezsgyéjén. De talán nem is ez a lényeges. Majd el­döntjük, akik foglalkozunk a kérdés tárgyi­lagos kutatásával, irodalomtörténészek, S publikálni fogjuk az adatokat. Honiérosért is egy sor görög várós küzdött, mindegyik magáénak tudta születése jogán a legnagyobb görög költőt. Most Petőfivel ismétlődik meg a dolog. Kívánjuk, dőljön el az igazság sze­rint a születés helyéről szóló vita. De a költő verseit is olvassuk közben, példájára figyel­jünk fel, gerincéré, megvesztegethetetlen jel­lemére gondoljunk, ez a legfőbb szeretnivaló Petróvits István árendás mészáros és Hrúz Mária fiában. A LEGSZEBB SZEM, kérdi egy Vers, melyik a legszebb szem? Is­tenem, oly együgyű kérdés mindama kérdé­sek közt, amelyek manapság a gondolkodó ember ajkára gyűlnek. Van, akinek a műszaki csodák fontosak. Van, aki nem alhatik a ta­vasszal a politikától, s vannak egyszerű földi gondok, órák és napok gondjai, hogy meg­kérdezzük magunk körül, mélyük a legszebb szem. Az a könnyű múZsá, amely érthetet­lenül elúfhódött napi élétünk szórakoztató szakaszán, nem túlságos képzelettel áradoz­va válaszol erre á kérdéséé. De azt hiszem, eZ a komolyán pihenni és mosolyogni kí­vánó embert egészén közömbösen hagyja. Mondom, egy vers kérdi itt előttem, még­pedig könyv formájában kérdi, melyik a leg­szebb szem. Olyan egyszerű, igénytelen a kis vers, mint égy szál hóvirág, vagy ibolya, amelyről azonban elenyésző külseje ellenére is tudjuk, hogy a legnagyobb változás hír­nöke, a tavaszé. Négy gyérek beszélget, írja a versíró. „Ar­ról beszélt a négy csöppség, egyik szőke, má­sik szőkébb, hogy melyik a legszebb szem,. Kitalálják-e vagy sem.” Persze, kitalálják, sejtjük is már, kinek lesz igaza. Nem Ba­lázsnak, aki a barnát mondja legszebbnek, sem Tibinek, akinek a kék tétszik, és Zsófié Sem lehet a pálma, holott ő a feketére sza­vaz. A kis Kata teremt itt rendet. „A nevető szem a legszebb, állítja a lányka. Etámul a három gyerek, elcsitul a lárma.” Kipirul­va mondja Kata: „Nincs szebb a világon édesanyám Szeménél, ha mosolyogni látom.” Igénytelen versike, irodalmi igény nélkül született, mégis értékes ez a hang, mert őszinte és nevelő értékű. Az egész verskötet\ ilyen. Osvát Erzsébet írta, „Csivi csivi meg­érkeztünk”, ez a címe s nem Budapesten jelent meg, hanem a Kárpátontúli Területi Kiadónál Ungvári 1959-ben, két rubel és har­mincöt kopejka az ára s címlapján fecskék repülnek régi felhők között. Nálunk is van ilyen költészet, hallani is néha, ha áz ember leül a gyerekek közé, ilyen és ehhez hasonló Pósa-rigmusokat, de mennyivel nevezeteseb­bek ezek az ungvári strófák. Jelei annak, hogy'ott is forognak körbe olyan gyerekek, akiknek ilyen szavakkal mondják meg az anyai szeretetnek és a gyérmék ragaszkodá­sának első bölcs igéit. Amely igék egy életre szólnak. A legkisebb olvasóknak Szól ez a kis kötet, sőt olyanoknak, akik úgy tanul­nak verset, mint századokkal ezelőtt a nép; a felolvasótól, hallás aídpján. A háború bor* zalmai Után ébredtünk rá, hogy van az ém* berek kínzásánál és halomra gyilkolásánál is súlyosabb borzalom, az élők lassú tönkreté- Vésé, áz erkölcsi törvényék és keretek ok­talan szétverése. Minden háború utókövetkéz- ménye éz. Felbomlik a család, elveszti érvé­nyét az anya szent törvénye. Mi ma ezt ál­lítjuk vissza, ezt a törvényt, a Szeretet tör­vényét, milliók szívében szeretnők érezni új­ból, elsősorban á kiésiiíyékébéh. Azért fdkdd- nak itt is, ott is ilyen versek a magyar nyeld egész területén. MÉG KÉR A NÉP­iritétte Petőfi a feudális világot, möst adja­tok neki jogot, ha nem akarjátok, hogy majd maga szerezze meg, önnön erejével. Af­rikára gondolva jilt áZ eszünkbe a Száz év­nél is régibb magyar intés, melynék histó­riája Van. Bejárta a földet tanulságul) dé nagy akadályokkal és vargabetűkkel. Dél-Af­rikába még nem jutott el. Szomorúan és csüggedt szívvel olvassuk, hogyan bánnak áz emberekkel saját szülőföldjükön, őseik sók- ezeréves országában, azok a fehér emberei:, akik úgy vélik, hogy d gyarmatosító rend­szer fenntartható még most is. Egész Afrik’t a népek felszabadító levegője járja át. Sze­münk láttára kelnek fel a gyarmatokon a bennszülöttek s alakítanak független állam ~ ■ kát Micsoda forradalom ez, népek hazáj nagyvilág! Minő kiteljesedése annak ar. igazságnak, hogy nemcsak Isten előtt, hanem, egymás előtt egyenlők vagyunk. S van mérj olyan erő, amely fegyverrel a kezében jogot formál mások elnyomására s az európai ci­vilizációból csalfa érveket csen elő, hógy rabszolgatartó faji elnyomását és rendőrei­nek gyáva sortüzeit a védtelenek közé, meg­indokolja és megvédje. Nehezen lélegzünk, amikor anyanyelvek kiirtását, népek aláren­delését, a szabadság és jóg kiforgatását kell szomorú hírekben tudomásul vennünk. Szalatnai Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom