Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-05-22 / 21. szám

A Kis Káté harmadik része: A M IATYÁNK „Üdvözítő Jézusunk! Hozzád fordulunk, hogy meg­hallgathass minket s minden dolgunkban hozzád akarunk fordulni, mert minden dolgunkban tehe­tetlenek vagyunk, ha te nem veszed fel ügyünket. Te nem küldesz el magadtól minket, pedig erre minden okod meglenne, mivel nem olyanok vagyunk, mint amilyennek lennünk kellene. Kérünk, hogy irgalmasságodért és érettünk ontott véredért hall­gass meg minket. így imádkozunk magunkért és mindenkiért. A te jóságod és hűséged szerint hall­gass meg minket s szabadíts meg minden gonosz­tól. Ámen” J. Ch. Blumhardt „Hallottuk már, hogy mit kell cselekednünk és hinnünk, vagyis hogy mi a legjobb és legboldogabb élet. Most követ­kezik a harmadik rész, arról, hogy hogyan kell imádkoz­nunk. Mivel olyan állapotban vagyunk, hogy senki sem tud­ja tökéletesen megtartani a Tízparancsolatot, még ha kez­dett is hinni és mivel ennek az ördög is a világgal és saját testünkkel szövetkezve köröm- szakadtig ellenszegül, azért semmire sincs nagyobb szük­ségünk, mint arra, hogy szün­telenül ostromoljuk Isten fü­lét, kiáltsunk hozzá és könyö­rögjünk, hogy adja, éltesse és növelje bennünk a hitet és a Tízparancsolat megtartását, és hárítsa el mindazt, ami ebben akadályoz és gátol minket. Hogy azonban tudjuk, mit és hogyan kell imádkoznunk, Krisztus Urunk maga tanított minket az imádság módjára és szavaira.“ E szavakkal vezeti be a Káté harmadik részét Luther á Nagy Kátéban. E bevezető tanításban azután három do­logra hívja fel figyelmünket az imádkozással kapcsolatban: 1. Az imádkozásra Isten pa­rancsolata kötelez minket. Nem tehetjük hangulataink­tól, a körülményektől, elhatá­rozásunktól függővé, hogy imádkozunk-e vagy sem. Azt sem vélheti valaki: nem imád­kozom, mert méltatlan va­gyok arra, hogy Isten elé áll­jak kéréseimmel. Hiszen Isten „ezzel a parancsolattal érté­sünkre adja, hogy nem akar minket elvetni, noha bűnösök vagyunk. Sőt inkább magához akar vonni”. Amikor Jézus ezt az imádságot tanítványainak ajándékozta, egy felséges meg­hívást közölt velünk: Isten mindenkor kész arra, hogy meghallgasson minket. Nincs olyan akadály, ami meggátol­hatná, hogy színe elé merész­kedjünk, hiszen Ö maga hatal­maz és bátorít fel bennünket erre. 2. Az imádság parancsolatá­hoz Isten ígéretet is fűzött. „Hívj segítségül és én meg­mentlek téged” (50. zsolt. 15. v.), „Kérjetek és Ő megadja néktek... mert mindenki, aki kér, kap” (Mt. 7, 7-8.). Ebben kell bizakodnunk s nem ön­magunk jámborságában, vélt érdemeiben, amikor imádság­ra nyitjuk szánkat. Ez az ígé­ret ad jó reménységet: nem hiábavaló az imádság, sőt „az minden védelmünk és oltal­munk” a kísértések között, ha szorongat a bűn. ha elcsügge­dünk és kételkedünk. 3. Végül „Isten nemcsak pa­rancsol és ígér, hanem segítsé­günkre is siet: megfogalmazza a szavakat és a szöveget, szánkba adja, hogy mit és ho­gyan imádkozzunk”. „Ez a Miatyánk nagy előnye, minden olyan imádsághoz képest, amelyet magunk gondolunk ki.” Jézus tanítja imádkozni tanítványait, a Miatyánk való­ban az „Űrtől tanult imád­ság”. Az Üjtestamentom két vál­tozatban js közli a Miatyánkot. A két szöveg között jelentős eltérés van, ami a Károli-for- dítás magyar szövegéből nem tűnik ki (az új fordítás próba­kiadásából sem). Máté szövege az eredeti gö­rögből pontosan fordítva így hangzik: „Miatyánk a mennyekben; szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy földön is; a mi kenyerünket, a mindennapit, add nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: és ne engedj min­ket kísértésbe esni, hanem szabadíts meg a gonosztól.” A dicsőítés: „Mert tied az ország és a hatalom és a di­csőség, mindörökké, amen”, csak későbbi, bár igen régi kéziratokban tálálható meg. A szír egyház istentiszteleti gya­korlata révén terjedt el és vált általánosan használatossá. Szövege emlékeztet Dávidnak I. Krón. 29, 11—13-ban közölt imádságára: Lukács szövege így hangzik: „Atya! Szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te orszá­god. Mindennapi kenyerünket add meg napról napra. És bo­csásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindazok­nak, akik ellenünk vétettek. És ne engedj minket kísértés­be esni.” E szövegből tehát hiányzik Máté szövegének 3. és 7. ké­rése. A két evangélista eltérően írja le az imádság keletkezé­sének körülményeit is. Máté szerint (6, 5-15.) a Hegyi be­széd összefüggésében adott Jézus tanítást az imádkozás­ról általában, s ahhoz a figyel­meztetéséhez, hogy a tanítvá­nyok he úgy imádkozzanak mint a pogányok, fűzte a Mi­atyánk Szövegének közlését. — Lukács leírása szerint viszont a tanítványok kérték Jézust: Taníts minkét imádkozni! (11, 1-13.) Könnyen lehetséges, hogy Jézus két alkalommal is el­mondotta a Miatyánk szöve­gét nem azonos megfogalma­zásban. A lényeg persze mind a két szövegben ugyanaz. Az első gyülekezetekben a kétféle szö­veg együtt volt használatos. A Máté-féle bővebb szöveg az­után fokozatosan szorította ki az istentiszteleti használatban a Lukácsét. Előbbi valószínű­leg a zsidókeresztyén (a zsidó­ságból jött) gyülekezetekben, utóbbi inkább a pogányke- resztyén (pogányságból jött) gyülekezetekben volt haszná­latos, a két evangéliumi irat eredeti olvasókörének meg­felelően. Később természete­sen ezek a különbségek elmo­sódtak. Jézusról gyakran fél jegyez­ték az evangéliumok, hogy imádkozott — néha éjszakákon keresztül, vagy kora hajnal­ban felkelve, elvonulva tanít­ványaitól, magányosan. Urunk mélyen benne gyökerezett az Ótestamentom népének imád- ságos életében; főként a zsol­tárokat imádkozta, a keresz­ten, halála órájában is (Mt 27, 46; Lk. 23, 46.). De bizonyá­ra ismerte és imádkozta a korabeli zsidó kegyesek — Ótestamentomban fel nem jegyzett — imádságait is. Így ismerünk egy régi zsidó imád­ságot, az ún. Tizennyolcas Imádságot (18 kérésé van), amelynek szövege némely ré­szében emlékeztet a Miatyánk­ra. Annál azonban sokkal hosszabb és megfogalmazásá­ban is bőbeszédűbb. Jézus ta­lán itt is — mint annyi más esetben — ótestamentomi, ille­tőleg korabeli zsidó vallásos anyagot használt fel. Azt azonban teljesen újjá formálta és abból egészen újat terem­tett. A Miatyánknak nem a for­mája a „minta” .hanem a tar­talma. „így imádkozzatok” — mondotta a Mester tanítvá­nyainak. A hét kérés valóban felöleli imádkozásunk legfon­tosabb tárgyait. Mérhetetlen gazdagság lakozik e kérések­ben. Nem csoda, hogy Szám­talan magyarázata, feldolgozá­sa született az egyháztörténet során a Miatyánknak. Luther már 1517 böjtjében prédikált róla sorozatosan. E Miatyánk- magyarázatát Agrikölá János adta ki 1518-ban, majd Luther átdolgozta s újra kiadta — most már végleges formában — 1519-ben. Kátéfeldolgozásá­ban természetesen nem merí­tette ki ennek a csodálatos imádságnak minden gazdagsá­gát, csak néhány fontos szem­pontra hívta fel a figyelmet. A keresztyénség minden nem­zedékének újra meg újra kell tanulnia a maga számára imádkozni ezt az imádságot — s a nyomán újra kell megta­nulnia az imádkozás nagy „tu­dományát és művészetét.” Már a Kr. u. 2. századtól kezdve általánossá vált a Mi­atyánk használata az isten- tiszteletben. Helye a liturgiá­ban gyakran az úrvacsora előtt, arra felkészítő imádság, máskor az istentisztelet végén, a gyülekezet összefoglaló, be­fejező imádsága. És persze a keresztyén ember mindennapi imádsága is. Mint mindén drága kincset, ezt ts fenyegeti á megszokás, a közöny veszé­lye. Ezért értelmében mindig újra el kelt mélyednünk; a gyülekezeti életben is jó, ha gyakran prédikálunk róla. Eb­ben az elmélyedésben segít a Káté magyarázata is. Groó Gyula Felavatták a budavári gyülekezet új orgonáját Alig van az országban evan­gélikus gyülekezet, amely any- nyit szenvedett volna a hábo­rú pusztításaitól, mint a bu­davári. Egykori iskolaépülete földig rombolódott, templomá­nak belseje teljesen elpusztult, s szinte csak a csupasz falak álltak, parochiája közel állt a lakhatatlansághoz. Éppen most amikor a felszabadulás 15. év­fordulójának emlékezetében járunk, volt alkalma a buda­vári gyülekezetnek hálát adni visszapillantásban is és mos­tani nagy áldozatos erőfeszíté­sében is a gyógyuló sebekért. Ezért a gyülekezetért a legnagyobb anyagi áldoza­tot államunk hozta. A rommá lőtt templomot évekkel ezelőtt óriási költ­séggel, teljesen rendbe­hozatta, s megújittatta. A parochiát részben állami, részben egyházi erővel ta­tarozták. A hívek nagy akarása és önzetlen áldozatossága volt az alapja és felépítménye ennek a műnek, amibe je­lentősen beépült a finn evangélikus egyház döntő anyagi segítsége s egyes dán és német gyülekezetek támo­gatása is. A 440 000 Ft költséggel megépült új orgonát vasárnap hálaadó istentisztelet kereté­ben Várady Lajos esperes avatta fel, aki lankadatlan szervező munkájával csatorna volt az álmok és megvalósulás között. Az orgonaavatás ritka és megkapó szertartását hall­hattuk s szem alig maradt .szárazon, amikor az avató ige­hirdetés közben az esperes felszólító mondatéira az egyes dallamokkal belépett az orgo­na a gyülekezet szolgálatába. Az első dallam az Erős várunk volt, majd zengőn szárnyalt Isten dicsérete (Dicsérd én lelkem), a bűnbánat (Én Iste­nem, én bűnös ember), a Hivő bizodaiom (Ki dolgát csak Is­tenre hagyja) hangja s a finn testvérek felé a köszöntés (Szelíd szemed Űr Jézus). — Nagyon szép és pontos munkát végeztek az építők, a Fővárosi Hangszerépítő és Ja­vító Vállalat orgonaüzemének dolgozói — mondotta —, de még nincsen befejezve. A hangszer három manuálos. Egyelőre azonban csak két manuálra terjedő 18 regiszter épült meg. Így, bár nagyon szép, telt a hangja, de még nem teljes. Bizonyos zamat még hiányzik a műből. Ezt a hiányosságot persze nem nagyon vettük észre, ami nemcsak az ünnepi hangu­lat elragadtatásénak köszön­hető, hanem az orgona meg­hívott művészének, Peskó György orgonaművésznek is. A délutáni Cantate-esten a budai gyülekezetek énekkarai­nak közreműködése mellett ő játszott Bach, Pachelbel és Franck műveket. A továb­biakban is főleg Bach-muzsi- kával kíván közreműködni a gyülekezet istentiszteleti szol­gálatában. Amikor az est vé­gén lelépett a játszóasztaltól, csillogó szemmel mondta: — Budapest legjobb evangé­likus orgonája ez. Koron EmH HÍREK — Húsvét utáni 5. vasárnap (Rogate) az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igé­je: Mt 6, 9—13; szószéki igéje: Jak 5, 7-10. Áldozócsütörtökön az oltár­terítő színe: fehér. Az ünnep oltári igéje Lk 24, 50—53; szó­széki igéje: Csel 1, 1—11. Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban május 29-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Virágh Gyula ózdi esperes-lelkész. — MARCALIGERGELYI. Megrendítő szerencsétlenség -híre érkezett Marcaligergelyi- ből. Az elmúlt vasárnap ünne­pelte a gyülekezet 50. éves templomi jubileumát. Halász Béla esperes szolgálatával. Részt vett az ünnepi alkalmon a takácsi gyülekezet lelkésze, Szakái Árpád feleségével és 2 éves kisgyermekével. A fogat lovai, melyen ültek, megva­dultak a kocsit elragadták, s az egyik villanyoszlopnak ütő- dött. A lovak a két első ke­rékkel továbbrohantak. A lel­kész kisgyermeke meghalt, fé­leségét kórházba szállították. A gyülekezet öröme megkese­redett, amikor Halász Béla esperes a szószéken a tragikus eseményről megemlékezett. Szakái Árpád lelkésznek tra­gikus fájdalmára Istentől ké­rünk vigasztalást. 1POLYSZÖG. A Balassa­gyarmathoz tartozó Ipölyszö- gön özv. Súlyán Jánosné úr- 1 vacsorái pdténát (ostya-tá­nyér) és kelyhet ajándékozott a gyülekezetnek 3000 Ft ér­tékben. Az egyházközség Kontsek Gábort választotta meg gond­nokának. Május 8-án iktatták tisztségébe. — TATABÁNYA. Május 8-án gyülekezeti napot tar­tottak Tatabányán. Ennek ke­retében a gyülekezet régen konfirmált tagjai tartották ta­lálkozójukat. Detre Lajos tá- piószelei lelkész, aki mint se­gédlelkész annakidején hosz- szabb ideig működött a gyü­lekezetben, végezte a szolgá­latokat. — A pestmegyei egyházme­gye lelkészt munkaközössége április 27-én Budapestén tar­totta ülését. Az úrvacsörai szolgálatot Solymár János csömöri lelkész végezte. Mar- schalkó Gyula vecSési lelkész vezetésével az Új Énekekből tanultak. Keve Lajos ikladi lelkész vezetésével pedig a kö­vetkező vasárnap igehirdeté­sére készültek. Zászkaliczky Pál fóti lelkész bevezetője után folytatták a készülő Agendától a megbeszélést. Vé­gül Detre László esperes szá­molt be az Országos Esperési Értekezletről. A Borsod—Hevesi Egyház­megye Lelkészi Munkaközös­sége május 10-én Miskolcon ülést tartott. Az úrvacsórai istentiszteletet Pásztor Pál vé­gezte. Azután a munkaközös­ség az új ágendatervezetet vi­tatta meg. Abaffy Gyula és Pásztor Pál dolgozataikban, többen pedig hozzászólásaik­ban tettek fontos javaslatokat. „Szektaproblémáink elvi és gyakorlati szempontból' cí­men Buchalla Ödön tartott előadást, majd Virágh Gyula esperes adott gyakorlati út­mutatást az egyházmegye lel­készeinek: Hogyan szolgálha­tunk a helyi Hazafias Nép­front-bizottságokban. Gáli Sándor egyházi sajtónk utol­só kéthónapi munkájáról adott tájékoztatót. Aktuális egyházkormányzati problémák megbeszélése után Moravcsik Sándor záró igeolvasásával ért véget az ülés. — Budapest-Angyalföld. Va­sárnap, 22-én, du. 5 órakor tartja a gyülekezet e havi szeretetvendégségét. A szere- tetvendégségre a gyülekezet barátait és az érdeklődőket ezúton is szeretettel hívjuk. — Maczák Györgyné, szül. Patay Erzsébet, Maczák György volt nagybánhegyesi jelenleg nyugalmazott evangé­likus lelkész felesége hosszas szenvedés után Nagybánhe- gyesen 68 éves korában el­hunyt. Nagybánhegyesen má­jus 7-én temették el nagy részvét mellett, Fest Miklós nagybánhegyesi lelkész szol­gálatával. Maczák György testvérünknek ezúton fejezzük ki részvétünkéit. Feltámadunk! Erős szívű emberek „Tűrjetek azért, atyámffai, békességgel az Ür eljöveteléig, íme, a földműves várja a föld drága gyümölcsét^ és türelme­sen vár arra, míg őszi és tavaszi esőt kap. Várjatok azért ti is türelemmel és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Ür el­jövetele elközelgett. Ne panaszkodjatok, atyámfiai egymásra^ hogy ítélet alá ne essetek. íme a bíró az ajtó előtt áll. Pél-» dául vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és hosszútűrésben a prófétákat, akik az Ür nevében szólották.” Jak. 5, 7—Itt. Keresztyén hitünknek nagy reménysége: Jézus Krisztus visszajövetele. „Ügy jön el, amint Őt a mennybe felmenni láttátok” — hallották a drága ígéretet mennybemenetelekor tanítványai s az apostoli híradást reménységgel hordozza az egyház népe nemzedékről nemzedékre. Ügy tekintünk Jézus Krisztus visszajövetelére, mint min­den rossznak: bűnnek, bajnak, szenvedésnek és halálnak vé­gére. A megváltás kiteljesedésének nagy eseménye ez. Az Is­ten magvetésének beérése, a megérett gyümölcs leszüretelé- sének ideje. Ez a reménység a keresztyén türelem alapja. Meggyőző­dés afelől, hogy a rossz nem örökkévaló. A bűn, a szenve­dés, baj, betegség, halál „halálra van ítélve.” Mindezek fe­lett végül is győz az Isten jó akarata. Ez a meggyőződés állhatatos küzdelemre buzdít minden rossz ellen. Van értelme ennek a küzdelemnek, mert élén maga a jót — a tisztát, igazat, egészségeset, békességeset, örökkévalót — munkáló Isten áll. Van értelme, mert ez a küzdelem egyszer teljes győzelemre jut. Ez a meggyőződés azonban Várni is tud türelmesen. Nem tétlen ugyan, de a cél elérését nem Sürgeti olyannal, ami szin­tén ítélet alá esik. A bűnt nem lehet bűnnel légjíőáni, vagy a szenvedést újabb szenvedések okozásával, vagy a békét há­borúval megteremteni. Az ajtó előtt álló bíró, a visszajövő Jézus Krisztus efelett ítéletet mond. Bíznunk kell abban, hogy a magvetésre Isten „esőt ád,” az igazságnak, tisztaság­nak, békének áldott magvát bizonyosan gyümölccsé érleli. Ezért imádkozunk kitartóan mindezek megvalósításáért. És ezért kell késznek lennünk a megbocsátásra, az elnézésre. A rossz éllen állhatatosan küzdeni, a jó magot buzgón vetni, esak erős szívű emberek tudnak. Istten ilyen erős szívű emberekké akar bennünket tenni Jézus Krisztus viSszajöve- telének reménysége óltaL Mezősi György Mennybemenetel ünnepe „Amikor a Szentlélek eijön rátok, vesztek erSt és tanúim lesztek nekem, mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán és Samáriában, egészen a íöld végső határáig. És mikor eze­ket mondottá, szemük láttára felemeltetett és felhő fogta be őt szemük elölj* Ap. Csel. 1:8—% Van folytatás. Mennybemenetel ünnepének történeti ese­ményét sok keresztyén hiVő szerény pontnak tekinti az ese­mények végén. Nagyünnepek nagy mondanivalói mellett hétköznapivá szürkült ennek a napnak jelentősége. Lukács pedig épp hogy lélegzetet vesz a nagy eseménysorozat le­írása után. Befejezte Jézus földi élettörténetét első könyvé­ben, az evangéliumban. Második könyvét, az apostolok cse­lekedeteiről írottat, ismét Jézussal kezdi. Az első keresztyé­nek története azzal a nappal kezdődik, „amelyen felvite­tett” Jézus. Van tehát folytatás. Dürer Albertnek a mennybemenetelről rajzolt csodálatos metszetén a tanítványok ámulva néznek fölfelé, ahol Jézus eltűnt a szemük elől. Még nem látják, hogy ott van előttük élesen a lábnyom, amelyben az imént még Ö állt. Irányt mutatón maradt itt előttük, hogy nyomdokába léphessenek. Ez a lábnyom jelképezi, hogy van folytatás. Akár, ha arra gondolunk, hogy hiába járt itt Jézus, ha nem lépnek nyo­mába a neki engedelmes lelkek — akár, ha az anyaszent- egyházra gondolunk, amely a Krisztus tésté közöttünk —• akár, ha az ige szól hozzánk, amélybén megvalósul a „veletek vagyok minden napón” ígérete —, akár, ha az Atya jöbbjáh ülő Krisztué felé fordul hitünk, aki könyörög érettünk. VaS folytatás. Van Szentlélek. Ö a folytatás valósága. Nélkülé hideg elbeszéléssorozat az evangéliumok krónikája s valóban le­záró pont volna ennek a napnak az eseményé. De „a Szent­lélek eljön rátok.” Amig csak beszélt róla Jézus (4—5 Vers), addig tanítványai tájékozatlanul kalandoztak el hamis Més- siás-várás képzetének bűvöletében. Helyreállított dávidi ki­rályságról álmodoztak. Jézus leintette őket (7 vers). Az ural­kodni vágyó keresztyénséget Ura számtalanszor leintette mát á történelem során. A Szentlélek eljövetelével erőről és tanúságról Van sió. Lukács ezzel a két szóval intonálja az első keresztyének tör­ténetét s lényegében mindvégig erről is beszél. Isten népének ereje egyedül a Krisztusról szóló tanúságban van. Kár más érövéi próbálkoznia. Különös a nagyheti pör, de Ilyen: méghözták az ítéletet végre is hajtották, az igazi tanúk pe­dig csak utána szólalnak meg s szólnak mindmáig. Szólnak, mert van Szentlélek, Senki sem mondhatja Üfnak Jézust, cSäk a Szentlélek által. K. É. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 119, 111. — Uram hálát mondók Né­ked nagy szerelmedért. Szívem teli van örömmel, mért Vaft Uram, aki szeret engem! — íí. Tim. 3, 16—17; I Kir. 3, 5—15; í. Pét. 2, 11—17­HÉTFÖ: V. MÖZ. 28, 10. Mennyei Atyám! Ragyogtasd fel előttem, bűnös ember előtt a Te irgalfnasságődat! — Éf. 3, 8; Mk. 1, 35—39; I. Pét. 2, 18—25. KEDD; JER. 5, 29. — Ítélj meg engem Istenem, hógy íté­leted megtanítson engem arra, hogy utaidon járjak! — Zsid. 5, 9; Köl. 4*2—6; I. Pét. 3, 1—7. SZERDA; MAL. 3, 17. — Uram, Jézus Krisztusért ke­gyelmes vagy hozzám! Köszönöm Neked, hogy imádkozha­tok Hozzád! — Jn. 12, 32; 1. Tim. 2, 1—8; I. Pét. 3, 8—17; Zsolt. 110, 1—4. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 118, 5. — Könyörgök hozzád Uram Istenem! Hallgasd meg az én könyörgésemet s szólj hozzám a te Fiad Jézus Krisztus által, aki a Te jobbodon ül, él és uralkodik mindörökké. — I. Pét. 3, 22; ÍI. Kir. 2, 1—12; I. Pét. 3, 18—22. PÉNTEK: V. MÖZ. 2, 7. — Hálát adók neked Atyám a munkáért, melyet rámbíztál és az erőért, melyet adsz annak jó és becsületes elvégzéséhez. Hétköznapjaimat is tedd ál­dotta kegyelmeddel! — Jn. 14, 22; Kol. 3, 1—4; I. Pét. 4, SZOMBAT: MIK. 5, 1. — Megváltó Krisztusom! Emberré lettél, hogy én a Tiéd lehessek. Formálj belőlem hű és en­gedelmes tanítványt. Legyen Neked az Atyával és Szent­lélekkel együtt dicséret és dicsőség mindörökké. Ámen — 1. Tim. 3, 16; Lk. 18, 1—8/a; I. Pét. 4, 12—19; Zsolt. 42. (fc áí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom