Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-12 / 24. szám

A MIATYÁNK 6. 7. kérése és befejezése Jézus Krisztus! Te megtanítottál minket a Miatyánkra. Kérünk, taníts meg arra is, hogy ezt az imádságot ne gépiesen mondjuk, hanem szívből, és ne csak mondjuk, hanem meg is tartsuk.'Ámen. ,Mit cselekedjünk „Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztel* kedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert nek­tek szól az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak* akik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Ür, a mi Istenünk. (Csel. 2, 38—29.) PÉTER PÜNKÖSDI PRÉDIKÁCIÓJÁBÓL való ez az ige­szakasz. Az első pünkösd fénye és öröme hangzik felénk be­lőle. De a fény és öröm mögött ott az örök emberi kérdés — amit a textusunkat megelőző versből így olvashatunk — „Mit cselekedjünk?”. Látták, részt vettek a Szentlélek kitölte­tésének csodájában, megbizoftyosodhattak Isten szeretetének újabb jeléből, hiszen ami akkor történt, az nem váratlanul állt eléjük, mert Jézus már beszélt a Lélek eljöveteléről. Mégis: kissé tétovázva, keresve a megoldást, Péternek és tár­sainak szegezik a kérdést: mit cselekedjünk? PÉTER ÚTMUTATÁSA EGYSZERŰ és világos. Isten ismét megmutatta kegyelmét az embernek. És mit kell az em­bernek ilyen nagy kegyelem és szeretet láttára cselekednie? Meg kell térnie! Istenhez kell visszafordítani életét, akitől kapta is azt. Az Atyával kell keresni a közösséget, aki nem úgy bánik az emberrel, mint a mindig csak ígérgető szülő gyermekével szemben. Isten ígérete igaz és örökérvényű. És ez ezen a vasárnapon, Szentháromság vasárnapján azt jelenti, hogy Isten szeretettel várja az öt igazán kereső embert. Mit cselekedjünk? Jézus: Krisztust kell felöltöznünk. A Jézus nevére megkereszteltetés azt jelenti, hogy mindazt* ami Jézusé, magunkra kell öltenünk. Szeretetét, hogy szeretet- közösségben legyek Övele. Irgalmasságát, hogy én is könyö­rülni tudjak. Békességét, hogy hirdessem a megbékélés áldott igéjét. És ha ezeket nem mondhatjuk magunkénak, akkor vallásosságunk, elcsendesedésünk üres elmélkedés. Mert a Fiút követni, á Fiú nevében istentiszteleti közösségbe össze­gyülekezni, a Fiú kegyelmét kérni csak az Atyához forduló ember tud. Krisztus nélkül nem lehet itt a földön Istennek szolgálni. Keresztyén hitünk tengelye a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk. Üzemanyag a motornak. Tüzelőanyag a kály­hának. Napfény a kalászbaszökkenő búzaszámak. Erő és re­ménység: ez a Fiú nevére való megkereszteltetés. MIT CSELEKEDJÜNK? A tétovázó ember hű segítőtársat kap a Vigasztalóban. Aki mindarra megtanítja, amit az Isten dolgaiban tudnia kell. És ezt ajándékul kapjuk, amire vi­gyázni kell. Nem úgy, mint a gyermek, aki az ágyába viszi az ajándékba kapott babáját és addig babusgatja, míg az összetörik. Nem. Ezzel az ajándékkal, amit a Lélekben ka­punk az Istentől tudni kell élni. Hiszen ez a Lélek az, Aki az igének otthont teremtett az Anyaszentegyházban, Aki nem szűnik meg munkálkodni, hogy az Atya ígérete a Fiúért be­töltessék rajtunk. Ez a Lélek őrzi a mi lábainkat, hogy azok meg ne botoljanak. És ez a Lélek az, Aki belehelyezett ben­nünket a világba, hogy legyünk sókká és kovásszá. Mit cselekedjünk, amikor Isten szól hozzánk? Nyissuk meg a szívünket igéje előtt, engedjük, hogy a Lélek a Krisz­tusban megerősítsen minket és szolgáljunk Jézus- Krisztus szelídségével és alázatával az emberek között. Karner Ágoston NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: JÖB 37, 4. — Isten szava ítélet és kegyelem, ítélet a parancsolatait meg nem tartók számára és kegyelem azoknak, akik betöltik azokat. — Róm. 11, 36; Rom. 11, 33—363 I. Kor. 4, 14, 21. (20.) HÉTFŐ: ZSOLT. 25, 3. — Aki Istenre bízza magát, az soha meg nem szégyenül. — Mt. 9, 29; Ef. 3, 14—21; I. Kor. 5, 1—8. (6-8.) KEDD: DÁN. 10, 19. — Az ige erősít és megtart. Ezért kell figyelnünk Isten szavára, aki az örökéletet kínálja fel nekünk, - II. Kor. 4, 16; Kol. 2, 1-9; I. Kor. 5, 9-13. (12-13.) SZERDA: ZSOLT. 35, 27. — Isten békessége: Jézus Krisz-i tusban a mi örökségünk. — I. Thess. 5, 18; Ef. 4, 1—6; I. Kor. 6, 1-8. (7.) » CSÜTÖRTÖK: III. MÖZ. 19, 34. — Mindenkit egyforma szeretettel Hell szolgálnunk. A személyválogatás nem az em­berre bízatott. — Lk. 6, 36; I. Tim. 3, 14-16; I. Kor. 6, 9-1U PÉhfTEK: JER. SIR. 3, 39. — A hit mindig örvendezik és nem zúgolódik. Isten nem a kicsinyeskedőkért áldozta fel Fiát, hanem azokért, akik szolgálni akarják Öt már itt a földi éleben is. - I. Thess. 5, 11; Ef. 1, 3-14; I. Kor. 6, 12-20, (19-20.) SZOMBAT: ZSOLT. 48, 9. — Isten Jézus Krisztus által megszabadít minket . a bűntől és az örök haláltól. _ Urunk; ennek a hétnek a végén fogadd el főiünk hálaadásunkat min­denért, amit adtál minékünk az elmúlt napokban! Ef. 6, 13; Ján. 5, 17—23; Kor. 7, 10—16; V. Móz. 6, 4—13. (k. á.) ISTENTISZTELETI 6. -kérés: Ne vigy min­ket kísértésbe. 7. kérés: Szabadíts meg minket a gonosztól. Van az Újszövetségben ilyen ige is: „Teljes örömnek tart­sátok, mikor különféle kísér­tésekbe estek... “ És van ilyen is: „Senki se mondja, mikor kísértetik: az Istentől kísértetem, ... mert Isten ... senkit sem kísért.“ A Mi­atyánkban meg azt kérjük: „:.. ne vigy minket kísértés­be ... “ Nincs itt ellentmondás. Csak ugyanannak a szónak kétféle értelme van. Isten is megpróbálhatja s meg is próbálja az embert. Mint ahogy megpróbálta Jó­bot, s mint ahogyan meg kell próbálni mindent, ami ér­tékes és fontos. Egy régi várúrnak az volt a Szokása, hogy ha új fegyver- hordozót fogadott, azt először kiküldte fegyveresen az éjsza­kába. Kisvártatva aztán maga is utánament titokban, le­eresztett sisakrostéllyal, hirte­len megtámadta' és harcra fcényszerítette fegyverhordozó­ját. Egyszer, egy ilyen új fegy- verhordozó, akit így próbára tett, csaknem legyőzte már őt. Akkor felemelte sisakrosté­lyát, megismertette magát szolgájával, s azután ezt az emberét szerette legjobban. Ha Isten próbál, mindig ja­vunkra próbál. Az ilyen pró­ba „állhatatosságot szerez“; A Miatyánk két utolsó ké­rése arra való, hogy el ne bi­zakodjunk, hanem az éber vi- gyázás állapotában marad­junk. Kísértő kísértései vesz­nek körül. Valamennyiünket állandóan. Jól jelzi ezt a ma­gyar szó: a kísértő és kísértés szüntelenül kísér. Másutt az ige úgy mondja, hogy „mint ordító oroszlán, szertejár (kör­bejár, kerülget), keresvén, kit elnyeljen.“ Sok rossz és gonoszra való csábítás van körülöttünk és bennünk. „Mert, ha ebben a pillanatban tiszta, türelmes, barátságos vagyok és erős a hitem is, megtörténhetik, hogy az ördög még ez órában oly dühödten ostromolja meg a szívemet, hogy alig állhatok meg. Mert olyan ellenség az, amelyik soha nem tágít, soha ki nem fárad, s ha az egyik kísértés megszűnt, nyomban jön a másik“ — mondja Lu­ther. * A Miatyánk két utolsó ké­rése arra is való, hogy el ne csüggedjünk. Akármilyen erős a rosszra való kísértés, Isten még erősebb. És mi ezt az erős Istent reménységgel kér­hetjük, hogy őrizzen meg a kísértéstől és tartson meg a kísértésben. , Nem bizakodunk el, de el sem csüggedünk, hanem éber vigyázásban vívjuk harcunkat, azzal a nyugodt tudattal, hogy erős őrizet alatt vagyunk. A Miatyánk nem aprózza fel a kísértést, hanem általá­nosságban óv „a“ kísértéstől, így jó ez. Mert minden lehet kísértés. Kísértéssé lehet a „van“ és kísértéssé a „nincs“. Kísértéssé lehet a „sok“ és kísértéssé a „kevés“. Kísértés­sé lehet az erőnk és kísértéssé lehet a gyengeségünk. Kísér­téssé lehet az ifjúság és kísér­téssé lehet az öregség. Kísér­téssé lehet a hitetlenség és kísértéssé a hit. Egy bizonyos: sohasem növünk ki a kísérté­sekből. Ezért mindig szüksé­ges a harc és az imádság. Ugyanígy, általános kifejezés a Miatyánkban a „gonosz“ is. Ahogy nem mondta meg Jé­zus, hogy ennyi és ennyi tu- cát kísértés van az életben, ugyanúgy nem ad precíz meg­határozást arról sem, hogy mi a „gonosz“. Megtörténhetik, hogy ami az egyiknek „go­nosz“, a másiknak nem go­nosz. Lehet, hogy valami eb­ben a helyzetben „gonosz“, a másikban nem az. Ez nem azt jelenti, fyogy bizonytalan­ságban vagyunk. Luther sze­rint a „gonosz“; «... a testün­ket és lelkünket, javainkat és becsületünket fenyegető min­denféle baj... “ Biztosak lehetünk abban, hogy a fő kísértési terület ná­lunk is ugyanaz, mint Jézus pusztai megkísértésénél volt: anyagiasság, vagy testiség, az­tán a hiúság és hatalomvágy. S . hogy ezeken belül mikor és miben jelentkezik életünkben a konkrét „rossz“ kísértése, arra kapunk jelzést Istentől. Ezeknél az utolsó kérések­nél is igen fontos a többes szám: mi. Együtt harcolunk testi-lelki kísértéseink ellen és együtt kérjük Isten segítségét. Ez a tudat nagy erőforrás. Nem vagyok magános őrszem, akit kintfelejtett, vagy felál­dozott a hadvezetőség, hanem ATHANAGORAS PATRIARCHA AZ „EGYSÉGÉRŐL I Egy istanbuli sajtókonferen­cián Athanagoras ökumenikus patriarcha hansúlyozta a nagy keresztyén felekezetek közötti szorosabb együttműködés szük­ségességét. Protestánsoknak, katolikusoknak és ortodoxok­nak egy nagy keresztyén fel­adatot kell elvégezniük. Már­pedig ez nem járhat sikerrel, ha nem egyesült erővel látnak hozzá. Athanagoras kiemelte, hogy a szót: „egység“, nem teológiai értelemben használ­ja. Sokkal inkább arra az egy­ségre gondol, amelynek egy­formán van „negatív és pozi­tív“ értelme. „Negatív érte­lemben“ azt jelenti az egység, hogy „a keresztyén felkezetek­nek félre kellene tenniök min­den egymásközötti gyűlölkö­dést, bizalmatlanságot és ve­szedelmes propagandát. Pozi­tív értelemben az egységnek elő kellene segítenie a kérész- tyénség közös alapelvei feletti (Folytatás az 1. oldalról) földi egyházi kőnyomatos pár héttel ez előtt hazug hírt rö­pített világgá Teológiai Aka­démiánkról. Azt közölte ugyanis, hogy négy hallgatót zártunk ki a Teológiáról „a szülőknek az ellenforradalmi időkben tanúsított magatartá­sa miatt”. Amikor a kőnyo­matos szerkesztőjével közöl­tem, hogy a nevezett négy teo­lógust egészen más okok miatt zártuk ki, visszaírta, hogy „Budapestről kapott le­vélből vette a hírt és azt ő igaznak fogadja el”. Pár hét­tel ez előtt Kelet-Neme tor- szágban beszéltem nyugati országokból jött lelkészekkel, akik érdeklődtek a magyar- országi evangélikus egyház életéről. Amikor tárgyilago­san, mindenben az igazság­hoz tartva magamat mondot­tam életünkről néhány dol­got, az egyik megjegyezte: „ezt mi máskép tudjuk és egyáltalában mindent tudunk a magyar evangélikus egyház ’életéről”. Kiderült, hogy né­hány lelkészünkkel levelezés­ben van. Abba nem szólunk bele, hogy lelkészeink és gyü­lekezeti tagjaink kivel, mikor •és miről leveleznek, de az ellen tiltakozunk, hogy hazug híreket közöljenek, egyházunk hitelét rontsák és egyikiik-másikuk a maga „ködös” álláspont­jából adódóan zavarjon össze egyébként nagyon is tiszta és világos dolgokat. A hátba-támadóknak, a ködben járóknak és ködöt csinálóknak nincs helye a magyarországi evangélikus lelkészek közösségében, a presbiterek és a gyüleke­zeti tagok között. Államunk és egyházunk vi­szonyát rendezettnek és őszin­tének mondhatjuk. Nem volt könnyű sem az államnak, sem az egyháznak az 1956-os el­lenforradalom után ehhez az őszinte és rendezett viszony­hoz eljutni. Éppen ezért na­gyon vigyázunk arra, hogy ezt a gyülekezet együttesének tag­ja vagyok, akit ezekben a dol­gokban is hordoz a közösség. Mikor a Miatyánkot mondjuk, másokért is mondjuk, mikor más mondja, értünk is mond­ja. Állandóan könyörögnek értem, hogy ne essem el a kísértésben és megszabaduljak a rossztól. Mert tied az ország és a ha­talom és a dicsőség, mind­örökké Ámen. Az imádság pedig nem hiábavaló. Hiszen attól ké­rünk, akié az uralom és a ha­talom és aki mindent a maga dicsőségére tesz. Ha egy római polgárt vala­hol sérelem ért, megtörtént, hogy a császár egész hadsere­gét mozgósította érte. Nekünk császároknál hatalmasabb és irgalmasabb Istenünk van. Nem sors, nem végzet, nem is a véletlen, hanem Mi ATYÁNK! Szabó József véleménycserét..." Ehhez a keresztyén egységhez csatla­kozhatnak a protestánsok, csakúgy, mint az Oroszország­ban, Romániában, Bulgáriá­ban, Görögországban, Etiópiá­ban, Cypruson élő ortodox ke­resztyének milliói, nem kevés­bé a kopt és armén egyházak. Az ökumenikus patriarcha nézete szerint annak is lenne jelentősége, ha a római kato­likus egyház „kilépne elszige­teltségéből“. Ő maga mondta meg a pápának, „hogy az em­ber csak a paradicsomban él­het egyedül“. Athanagoras patriarcha már egy nemrégi­ben megjelent enciklikájaban is képviselte, hogy azok „a válaszfalak, melyek a keresz­tyén felekezetek között évszá­zadok folyamán emelkedtek, nem teszik lehetetlenné a köl­csönös megértést, a közleke­dést és az újraegyesülést“, és hogy „a jóakarat“, melyet az egyházak képviselői az utóbbi időkben mutattak „vigasztaló ás örvendetes jel“. a viszonyt fenntartsuk. Nagy dolognak tartom, hogy noha már két éve életbe lépett az Egyezmény értelmében állam­segélyünk 50%-os csökkenése, mégis, az államsegélyt az ed­digi mértékben, rendkívüli ál­lamsegély formájában kaphat­juk; . Méltó ünnepség keretében emlékezett meg egyházunk hazánk felszabadulásának 15. évfordulójáról. Határozott hangú és világos nyilatkozatban tettünk bi­zonyságot arról, hogy az elmúlt 15 esztendő épí­tőmunkájának — amely­ben mi is részt vettünk — nagy eredményeit értékel­jük és a jövőben is tá­mogatni óhajtjuk. Ezt a támogatást elsősorban a Hazafias Népfront mun­kájában való részvétel út­ján akarjuk gyakorolni. A béke ügye, egy fegyver és háború nélküli világ kialakítása, a népek bé­kés együttélése, népünk gazdasági, ipari, társadal­mi, kultúrális fejlődése, jóléte, oly hatalmas és nagyszerű dolgok, hogy ezeknek valósítása érde­kében össze kell fognunk világnézeti különbségek előítéletek nélkül azokkal, akik ezért szívvel, lélek­kel fáradoznak népünk körében és az egész em­beriségben. Nekünk gyülekezeti tagja­inkat igaz hazafiságra kell nevelnünk, hogy mindannyi­an pozitív irányban gyakorol­ják állampolgári felelősségü­ket a szocializmus építésénél. Nem járunk tévúton, hanem jól átgondoltan, Isten előtti felelősségben, ősi hagyomá­nyainkhoz híven a jó úton járva, akarjuk részünket ki­venni népünk nagy történel­mi feladatainak megoldásá­ból. (Folytatjuk) — Szentháromság vasárnap­ján az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 28, 16—20; szószéki igéje: Csel 2, 38-39. — TAPIŰSZELE. Az evan­gélikus templomban a hely­beli református egyházközség­gel közösen tartott vallásos est volt május 29-én. Ez al­kalommal mutatkozott be először az újonnan alakult gyülekezeti énekkar. Előadást tartott Bencze Imre pesterzsé­beti lelkész. Közreműködött Telekes Zoltánné, szavalatok­kal, Bencze István karnagy, orgonaszámokkal. — PÄPA. Az egyházközség egyhangúlag meghívta másod­lelkészének Németh Ferenc se­gédlelkészt. A másodlelkészt június 19-én iktatja hivatalá­ba Halász Béla esperes. — TÉS. Tisztújítás volt a gyülekezetben. A gyülekezet újonnan választott felügyelő­jét, Borbás Sándort és- má­sodfelügyelőjét, Bódai Sáns dort és a 24 új presbitert ün­nepi istentisztelet keretében május 29-én iktatta tisztségé­be Halász Béla esperes. Az ünnepi közgyűlés hálás sze­retettel emlékezett meg volt felügyelőjéről: Kiss Kálmán­ról és volt másodfelügyelőjé­ről: Varga Zoltánról. — LELKESZIKTATAS. Kar­ner Ágostont, a rákosszentmi- hályi gyülekezet jelenlegi ad­minisztrátor-lelkészét június 12-én iktatja rákosszentmihá- lyi gyülekezeti lelkészi tiszt­ségébe Koren Emil, a pesti egyházmegye esperese. — MÉNFŐ. A ménfői leány- egyházkqzség új temploma nagy áldozatkészséggel és a hittestvérek és egyházi testü- leteink támogatásával fel­épült. Az új templom felszen­telése június 12-én, Szenthá­romság vasárnapján történik Ménfőcsanakon, Káldy Zoltán püspök szolgálatával. Az ün­nepi alkalmon részt vesz és felszólal Paul Hansen lelkész, a Lutheránus Vilászövetség Kisebbségi Osztályának titká­ra is. „Istennek legyen hála az Ö kimondhatatlan ajándé­káért.” (II Kor. 9,15.) — HERNÁDBÜD. A buzgó kis szórványegyházközség má­jus 15-i gyűlésén Fieder Ist­ván 8 éven keresztül hűsége­sen viselt gondnoki tisztségé­ről lemondott, de vállalta to­vábbra is a kis gyülekezet Önkéntes kántori szolgálatát. Ugyanekkor megválasztották gondnokká Buszlai Bélát és Turóczy Istvánt egyházfivá. Ünnepélyes szolgálatba lépé­sük a pünkösd hétfői isten- tisztelet keretében történt. — BUDAVÁR. A gyüleke­zet június 5-én este 7 órai kezdettel egyházzenei estet tartott a Bécsikapu téri temp­lomban. Közreműködött Mli- ner Ibolya (szoprán), Tóth Márta (mezzoszoprán), Hor­váth Edit (alt), Kummer György (tenor), Mezőfi Tibor (basszus), Peskó György (or­gona). A budavári gyülekezet ének- és zenekara Csorba Ist­ván vezényletével. A műso­ron Bach, Bruhns, Schütz, Händel művei szerepeltek. Igét hirdetett Várady Lajos esperes-lelkész. — BÉKÉSCSABA. A gyüle­kezet egyhangúan meghívott másodlelkészét, Povázsai Mi­hályt június 12-én a békés­csabai nagytemplomban isten- tisztelet és díszközgyűlés ke­retében iktatja hivatalába Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese. Az új másodlelkész szolgálatára Is­ten áldását kérjük. Lelkészi Munkaközösségek életéből — A Budai Egyházmegye munkaközösségének ez évi ha­todik ülésén Kaposváry Vil­mos áhítata után Madocsai Miklós, Vámos József és Schreiner Vilmos tartottak elődást. — A győr-soproni egyház­megye lelkészi munkaközös­sége május 30-án ülésezett Győrött. Az előadások témái: így prédikáltam legutóbb (Riesz György), így prédikálok legközelebb (Magassy Sándor), Az Agenda-tervezet, , A ke­resztelés rendje (Laborczi Zol­tán), A konfirmáció rendje (Sümeghy József), A béke­mozgalom hírei (esperes), Is­merjük meg egymást (Ágfal­va). Ugyanezen a napon dél­előtt a megyei tanács díszter­mében az egyházmegye lel­készei békegyűlésen vettek részt, BUDAPESTEN, 1960. JÜNIUS ÍZ-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén And­rás, du. 5 Hafenscher Károly, du. 6 szeretetvendégség. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Sülé Ká­roly, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dó­zsa Gy. út de. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél Í0, de. 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 10. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő; de. háromnegyed 12. Thaly Kálmán u. de. 11 Rédey Pál, du 6 Drenyovszky János. Külső- Üllői út du. 5. Kőbánya de. 10 Takács József, ' du. 5 szeretetvendégség» Palotay Gyula. Utász u. de. 9 Ta­kács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugió de. 11 (úrv.) Turcsányi Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly, du. 4 szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8 Szita Istvánná. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Kispest de. 10 szupplikáció. Wekerle-telep de. 8 szupplikáció. Pesterzsébet de! 10. Soroksár-tTjtelep de. fél 9. Rákos- palota-MAV-telep de. fél 9. Rákos- palota-Nagytemplom de. 10. Rákos- palota-KistempJom du. 3. Pestúj­hely de. 10 Kürtösy Kálmán. Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston (lelkésziktatás Koren Emil). Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos. de. 11 Schreiner Vilmos, este 7 Madocsai Miklós. Torockó tér de, fél 5 Schreiner Vilmos.. Öbqdá de. 9 Vámos József, de. 10 (Úr\r.) Fülöp Dezső, du. 5 Fülöp Dezső. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoltai Gyula. de. 11 Zoltal Gyula, este fél 7 Zoltai Gyula. Pesthideg- kút de. fél 11 Rúttkay Elemér. Diana út de. fél 9 Károlyi Erzsé­bet. Kelenföld de. 8 Kendeh György, de. fél 10. Gyermek: Ken­deh György, de. 11 Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Re­zessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Budafok de. 11 Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. 8 dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 Mezősi György. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIH.; Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60*— fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vili. * Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott ---------------------------------------------------­­60 6113/2 = Zrínyi Nyomda KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Egyházunk zavartalanul és gyümölcsözően munkálkődik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom