Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-12 / 24. szám

A keresztyének felelősek a békéért

A Neue Zeit hasábjain dr. Jan Chabada, a szlovákiai evan

géiikus egyház egyetemes püspöke „szívélyes testvéri szóval’ fordult a német testvérekhez, hogy őket „a világbéke megóvása kérdésében a további fejleményekért érzett felelősség- tudatukban megerősíteni segítse”. Megnyilatkozásából az alábbiakat közöljük:

f V1. Szomszédok vagyunk — írja. A történelem folyamán gyakran kellett elszenvednünk a német támadó rohamait. Népünk nem felejtette el azokat a szenvedéseket, melyeket német fasiszta hódítók a második világháborúban okoztak neki. Szeretnénk megbocsátani. De éppen a német Szövetségi Köztársaság újólagos revansvágya és uszító hangjai óvatosságra és éberségre intenek, i 2. A nyugatnémet revansiz- must, mint a hidegháború megnyilvánulását elítéljük. Köny- nyen a melegháború gyújtó- anyagává is lehet. A következmények, melyekkel az ilyen háború az atomkorszakban járhat, előttünk jól ismertek. Vállalják-e ennek felelősségét német barátaink Isten és a történelem színe előtt? Nem az egész világ átka szállna-e, nemcsak az egyesekre, de Nyugatnémet- ország egész népére? Nem az Űr igéje teljesednék-e be: ■„Aki fegyvert fog, annak fegyvertől kell elpusztulnia”?

T 3. Nyugatnémetország népének fel kell ismernie, hogy nem azok a barátai, akik szövetségeseinek mondják magukat, de a nép szívében és érzelmeiben egy új világégés lángjait szítják, hogy aztán a szenvedésből és vérből új hasznot szerezzenek. Megkérdezem a német anyákat, akik fájdalommal szülték gyermekeiket és őket boldogoknak és megelégedetteknek szeretnék látni: készek vagytok-e gyermekeiteket ismét feláldozni a háború molochjának és lemészároltatni őket, csak azért, mert mások a maguk önző érdekében így szeretnék? * Minden német testvérhez intézem az őszinte kérdést: tudod-e, hogy a bonni kormánykörök által támogatott revansizmus ellensége a német népnek? Nem éppen a revansizmus . volt-e az, mely már egyszer a német népet történelme leg szörnyűbb katasztrófájába sodorta?

4. Népünk nagy reménységgel üdvözölte a Német Demokratikus Köztársaság megszületését. Olyan állama támadt akkor végre a német népnek, mely ellene mondott minden imperialista törekvésnek, mert a demokráciát és a 'békét ismerte el a maga élete és a más népekhez való viszonya alappilléréül. A Német Demokratikus Köztársaság a mi államunkban minden protestáns egyház előtt bizalmat és tekintélyt élvez. Ezért mindig arra fogunk törekedni, minden eszközzel és minden módon, hogy az NDK

tekintélyét minden nemzet közi egyházi fórum előtt emeljük.

Tudjuk, hogy Krisztus egyháza Keleten is, de nem kevésbé Nyugaton, sokféle probléma megoldásához járult már hozzá. Es ez éppenséggel nem lebecsülendő. De adódhat-e az egyház számára ma, az atomkorszakban, kényszerítőbb probléma annál, hogy az emberiség vagy békében él, á>agy nyomorultul elpusztul. Ezt a problémát kell az Ösz- szes egyházaknak megfontolásaik és törekvéseik középpontjába állítaniok.

A harc a békéért és a nukleáris fegyverek — sőt minden fegyver — ellen, nekünk keresztyéneknek semmiképpen sem „kommunista propagandát” jelent, hanem olyan ügyet, melynek gyökerei sokkal mélyebben vannak. A békéért vívott harc Isten parancsa! Ezért minden keresztyén ember lelkiismeretéhez fordulok, különösképpen pedig a németországi felelős keresztyén személyiségek lelkiismeretéhez: álljanak ki bátran és félreérthetetlenül a világ minden vitáé kérdése békés megoldása, különösképpen a mindkét német állammal megkötendő békeszerződés és az általános és teljes leszerelés érdekében. Gyakran jutott az egyház és jutottak a keresztyének ennek a világnak hatalmasságaival olyan egyetértésre, mely az egyház számára káros és szégyenletes volt. Miért ne lehetne végre az Űr egyházának tekintélyét olyan ügyben érvényesíteni, mely a világot is hálára kötelezné.

Sajnos nem kizárt dolog, hogy maguk az egyházi és teológuskörök is annak a propaganda állításnak hatása alá kerülnek, hogy a népek

általános és teljes leszerelése megvalósíthatatlan illúzió. A megígért idő, melyben az emberiség minden gyilkos fegyvert megsemmisít, azonban nem fantázia szüleménye, hanem Isten Ígérete. Az általános és teljes leszerelés nem távoli cél, hanem az emberi ségnek mindennél sürgetőbb és mindennél közelfekvőbb feladata. Ez már a mi nemzedékünkben megvalósulhat. A Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre vonatkozó előterjesztése kell, hogy felbátorítson minket keresztyéneket, hogy a sokféle teo- lógizálgatás helyett követeljük egyházaink reális és konkrét fáradozásait a leszerelés érdekében. Ha majd az utolsó patront és az utolsó puskát is megsemmisítették, az emberiség számára olyan kor köszönt be, melyben a béke, a jólét és a barátság áldásaiban a világ minden népe részesülhet. Ehhez lehet és kell a németországi egyházaknak és keresztyéneknek hozzájárulniok, A múltban Berlinből csak a háború szólamait hallottuk. Szeretnénk, kedves német Barátaink, örömünket és hálánkat kifejezni önöknek 'azért, ha most a világ népei végre a béke szavát hallhatnák Németországból is.

Ez mindenekelőtt az NDK embereinek békepolitikája és békemunkája által lehet valósággá, de a Szövetségi Köztársaság sok keresztyén hívőjének hozzájárulása is kell. A világ minden keresztyén egyháza kárát vallaná, ha a németországi egyházak békemunkája látható eredmények nélkül maradna.

Kérem ezért mindnyájukat, elsősorban is a lelkészeket, mondják meg nyíltan minden hívőnek, hogy milyen felelősséget követel a béke a keresztyénektől. Ezzel töltik be keresztyén feladatukat, tesznek jó szolgálatokat hazájuknak, minden népnek és egyházuknak is.

'

Lelkészeink legyenek Tessedik utódai!

A Tessedik Sámuellel foglalkozó legutóbbi cikkünk indította egyik olvasónkat, Sándor Zoltán okleveles gazdát, hogy levelet intézzen szerkesztőségünkhöz. Az alábbiakban néhány részletet közlünk Sándor Zoltán leveléből.

— KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE, ez évi negyedik munkaiUését Békéscsabán tartotta június 1-én. Igehirdetések bemutatása után (Nagybocskay Vilmos, Balogh Pál) Lelkipásztor c. folyóiratunk sajtószemléje (Pe- thő István), A konfirmáció időszerű kérdései Kelet-Né- metországban (Mekis Ádám) címen hangzottak el előadások, majd az aktuális kérdésekről nyújtott tájékoztatót az esperes.

— A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE kétnapos ülést tervez Gyenesdiáson június

14—15-én. Fötéma az Agendatervezet. Előadást tart dr. Fa- biny Tibor: A világbéke és az egyház címen.

— A FEJÉR-KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE legközelebbi ülését június 9-én tartja Budapesten. Az Agenda-ter- vezet egy-egy részének megbeszélése után Bottá István: Melanchtem, a teológus és a humanista című elődását tervezik. Sajtóbeszámolót, tudományos és ismeretterjesztő folyóiratok alapján Ka jós János tart.

— Családi hírek: özv. Borbély Lászlóné Horváth Ilona, a mesz- leni gyüleket buzgó tagja elhunyt. Meszlenben temették el május 28-án nagy részvét mellett, Rácz Sándor lelkész szolgálatával. Gyászolják a Horváth- és Borbély-család. „Az igaznak emlékezete áldott.1'

— Budapest-Angyalföld. A gyülekezet pénzbeszedőt kereis. Jelentkezés hétköznapokon 8-13 óráig a Bp., XIII. Fóti út 22. számú evangélikus lelkész! hivatalban. Telefon: 200—606.

„Lapjuk 1960. V. 8. számában dr. Ottlyk Ernő tollából megjelent Tessedik Sámuellel foglalkozó cikkhez szeretnék, mint mezőgazdasági szakember hozzászólni.

Tessedik Sámuelről, a 140 éve meghalt szarvasi lelkészről egyházunkban igen keveset tudnak — pedig megérdemelné, hogy az evangélikus egyház, amelynek lelkésze volt — mégpedig haladó lelkésze, jobban felfigyeljen rá. Tessedik teológiai tanulmányai során megtanulta, hogy ag igehírdetőnek gyülekezetével eggyé kell lennie — a parasztnak paraszttá, munkásnak munkássá, polgárnak polgárrá. Ezért tudott Tessedik a haladás oldalán állva parasztgyülekezetében paraszttá lenni — közelkerülni a gyülekezethez — együttérezni a parasztsággal...

... Az ország helyzete hasonló ma is Tessedik koráéhoz — akkor a török, ma a német megszállás utáni állapotban. Akkor is, ma is jártak előttünk más népek a haladás útján. És Tessedik, a szarvasi lelkész ezen az úton, előre vezeti népét, mert tudott a parasztnak paraszttá lenni, felfedezte, hogy a régimódi termelési módszerekkel a mezőgazdaság már nem versenyképes. Utat mutat, hogy kialakuljon az új falu, ahol gazdagabb parasztok kevesebb fáradsággal és kevesebb termelési költséggel emberibb életet élhetnek.

Tessedik eszméi — kormányunk jóvoltából — a megvalósulás felé közelednek ...

... Mi mezőgazdasági szakemberek különösen hálásak vagyunk neki, mert 45 k. hold szikes földet kapott, és ezen alapította nagy áldozatok árán az első gazdásági és ipari tanintézetet (1779.), a keszthelyi Georgikon alapítóját, Festetich ’Györgyöt is ó látta el tanácsaival (1797), és ezután i800-ban az ő útmutatásai alapján létesíti Ná- kó Kristóf a nagyszentmiklósi gazdasági iskolát. Mai kiterjedt gazdasági iskolahálózatunk alapjait egyházunk lelkésze vetette meg, — bár az általa alapított szarvasi iskola még a századfordulót sem érhette meg.

De nemcsak ebben volt Tessedik úttörő! Kevesen gondolnak ma arra, hogy legfontosabb szálastakarmánynövényünk — a lucerna, meghonosítása és elterjesztése is az ő nevéhez fűződik. Pedig lucerna nélkül nincs okszerű állattenyésztés. Még kevesebben gondolnak arra ma, amikor országunkban Talajjavító vállalatok dolgoznak, hogy a szikes talajok javítását (digózással) — evangélikus lelkész, Tessedik Sámuel kezdte meg — ő volt az úttörő.

Ma rohamosan fejlődik a kultúra ... — ... a nagy üzemé a jövő — keleten, nyugaton egyaránt. Nyugaton egyre több kisparaszt alól csúszik ki a föld, mert nem bírja a kegyetlen gazdasági versenyt. Hazánkban egyre több paraszt lép önként a társasgazdálkodás, a termelőszövetkezet útjára, hogy a nagyüzem előnyeit felhasználva, egyesíthesse a kisparaszti gazdálkodás előnyeivel.

Nekünk, mezőgazdasági szakembereknek az a kérésünk egyházunk lelkészeihez, legyenek Tessedik utódai —

álljanak a haladás útján. A jövő, kétségtelen, a nagyüzemé — lelkészeink ne aggodalommal figyeljék parasztságunk életformájának megváltozását, hanem mutassanak utat — előre Tessedik útján. Tegyék ezt, mert miként Jakab apostol mondja (4,17.) „Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak”/

Hittestvéri köszöntéssel

Sándor Zoltán oki. gazda Szód *

Olvasóink megjegyzéseit helyeseljük és köszönettel fogadjuk. Lapunk legközelebbi számában Tessedik Sámuel életéről és munkálkodásáról szakavatott író tollából cikket közlünk. (Szerk.)

Könyv a nép kezében

REFORMÁCIÓ ÉS KÖNYV — e kettő elválhatatlanul egymáshoz tartozik, akár a nyár és a napfény. Luther és Kálvin igehirdetését a világon Gutenberg korszakos találmánya terjesztette el. Magyar- országon* a könyv és a reformáció még inkább összenőtt. Az első könyvnyomtatók leg-' többje egyben reformátor is volt, mint Heltai Gáspár és Bornemisza Péter. Az első reformátorok mind lánglelkű könyvbarátok voltak, a könyvvel a tiszta látást, a tudományt, az élet ismeretét, az igazságot adták a nép kezébe.

Ma újra középpontba került a mi hazánkban a könyv. OZ- vasó nép lettünk: ötször any- nyian olvasnak könyvet, mint a felszabadulás előtt. Lány a villamoson, könyvvel a kézében — Tóth Árpád, nagy költőnk száméra még meglepő látvány volt és szokatlan. Ma általános kép és természetes.

A KÖNYV ÜNNEPE ma már nem csupán egy héten át tart: könyvünnep az esztendőnek mind az ötvenkét hete. Évente mintegy húszezer könyv és füzet jelenik meg 55 millió példányban — csaknem háromszorosa a felszabadulás előtti kötetszámnak és bő háromszorosa az akkori példányszémnak. Tizenöt szabad esztendőnkben kereken kétszázezer kötetnyi különféle irodalmi mű jelent meg 620 millió példányban.

S mindez kevés. Egymaga Petőfi összes versei — tetszetős, szép, méltó kiállításban — akkora példányszámban jelent meg az ünnepi könyvhétre, mint az első könyvnap forgalma volt összesen. S ez a temérdek könyv egy-kettőre elfogy: á könyvkereskedőit

minduntalan panaszkodnak, hogy kevés a könyvük, még több kellene. Pedig soha nem látott magas példányszámban

nyomják a könyveket, az Olcsó Könyvtár köteteit például hatvanezerben, az új regényeket is tíz-tizenötben.

SZÁZEZER SZÁMRA világítanak mindenfelé ezek a kis fáklyák, amelyek a jövőre vetik fényüket. Nyitogatják az emberek szemét, növelik műveltségüket, megismertetik őket a világfái, az élettel, önmagukkal. A könyv épít, tanít, életet szerettet. Ezért fon- tos_ ma a mi számunkra is. Ezért ünnep mindig a könyvnap, bár hétköznapi, természetes jelenséggé lett. A könyv „a legjobb barátunk”.

Z. L

A Sajtóosztály I

iratterjesztése ♦

; értesíti a Gyülekezeteket, ♦ hogy *

[július 15—augusztus 15-ig f szünetet tart.

♦ A Sajtóosztály kéri a Gyülekezeteket, hogy nyári ren- <

♦ deléseiket legkésőbb július • 1-ig beküldeni * szívesfeed- ;

jenek.

— A Lelkipásztor I. évfolyamának 4. számát keresem. Torda Gyula, Domony. f,

▼WTTTTrrVTrTVTTWWT'y

t A Sajtóosztály irattérjesz► tése értesíti a Gyülekezésieket, hogy megjelenés S alatt van a

t * KORALISKOLA I. 3

► amely a templomi kántori <

► szolgálathoz szükséges ele- 4

J mi tudnivalókat és éneke- ^ £ inkhez előjátékot tártál- * £ máz. ^

► A kottafüzet ára 52,— Ft.

t Megrendelhető a Sajtó- t osztályon,

►Budapest, VIII. Üllői u. 24

^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ

DCrhztm kánét he

NR vitte az eredetileg pacifista felfogású Bonhoeffert az ellenállás emberei közé? Így magyarázza magatartását: „Ha látom, hogy egy részeg sofőr a Kurfifrstenda- mon 100 Jcm-es sebességgel rohan, akkor mint keresztyén és lelkipásztor, nem csak abban látom feladatomat, hogy az örült áldozatainak családtagjait vigasztaljam, hanem fel kel ugrariom az autóra, mindent meg kell tennem, hogy megakadályozzam sokak életének kioltását.” Bonhoef- fer rászánta magát erre az ugrásra és ez az ugrás, életébe került. 1943 tavaszán letartóztatták és őrizetbe vették. Vizsgálati fogsága mind enyhébbé vált. Nem tudtak bizonyítékot találni ellene. Családja rendszeresen látogathatta. Fogolytársainak, de az őröknek is lelkipásztorává lett. A börtönlelkész kérésére imádságokat írt a foglyok számára, melyeket azok sokszorosításban kaptak meg. Ezek az imádságok kerültek énekeskönyvünk imádságos részébe is. Állandó légiriadók, óvóhelyre futások, sőt az épület egyik szárnyának teljes lebombázása közben szívósan dolgozott és írt Itt született

II.

kéziratait egyik barátja gyűjtötte össze és tette közzé. Keresztyén erkölcstanának, Etikájának, néhány részét is itt írta. Munkájával nem készült el, legtöbb fejezete csak vázlat. Már-már úgy látszott, hogy szabadlábra helyezik, mikor 1944. július 20-án kudarcba fulladt a Hitler elleni összeesküvés. A titkosrendőrség kezébe került, családjával minden kapcsolat megszakadt, Buchenwaldba vitték, majd onnan is tovább és mint különösen veszélyes foglyot végezték ki a szövetséges hadak közeledtére.

Bonhoeffer munkásságában három szakaszt szoktak megkülönböztetni életrajzírói. Az első szakasz 1926—1932. évekre esik. Ebben az időben főleg teológiai hallgatók és professzorok körében mozog. A német egyetemek teológiai fakultásain folytatott munka akkor még főleg arra irányult, hogy a teológia a többi tudományokkal egyenértékű tudományként biztosítsa helyét és tekintélyét az egyetemi és általában véve a szellemi élet területén. Az egyházzal, annak szolgálatával és kérdéseivel szorosabb kapcsolatot nemigen tartottak.

Abból indultak ki, hogy a

teológia mint tudomány, az ún. „szellemtudományok" körébe tartozik, mert az emberi szellem életének és jelenségeinek egy egész határozott területével, a vallással foglalkozik. Teológia helyett sokan szívesebben beszéltek ezért vallástudományról. Bonhoeffer ebben az időben a teológusok figyelmét az egyházra irányította. Ezt mondotta: „a ti témátok nem a vallás, mint az emberi szellem egyik sajátos jelensége. A ti témátok az egyház.”

A második szakasz a német- országi egyházi harcok idejére, 1933—1939 közé esik. Londonból hazatérve egyre inkább azt látta, hogy a hitvalló Egyházon belül azok jutnak túlsúlyra, akik azt hiszik, hogy a harc nem annyira a fasizmus ellen és annak a keresztyének és lelkészek leikébe is beívódott szelleme ellen, hanem az egyház érdekében, az egyház pozíciójáért, jogaiért, autonómiájáért folyik. „Az egyház új rendjének kialakításakor — írja — feltétlenül el kell kerülni, hogy a reakciós körök, az egykori generálszuperintendensek és az egyházi hivatalok bürokráciája kezébe kerüljön a vezetés." A megalkuvásra is kész res- taurációs törekvések, az egyházi öncélúság érvényesülésének láttán ez mondta: egyház, te nem vagy önmagád témája. A te témád a világ, amelybe szolgálatra küldettél.

A harmadik időszak a második világháború idejével esik egybe. Egyre többet tevékenykedik — amint egyik levelében írta — „a világi szektorban”. így kerül az eredetileg pacifista beállítottságú Bonhoeffer a fasizmus megdöntésére erőszakot is alkalmazni kész ellenállók körébe, majd a börtönbe s végül a vesztőhelyre. Ebben az időben nagyrészt világi emberekkel érintkezik: tábornokokkal és börtönőrökkel, jogászokkal és titkosrendőrökkel, a földalatti mozgalom lebukott embereivel és a nemzetiszocialista rend kiábrándult, meqhason- lott. bűntudattól gyötört elítéltjeivel. Mindezek fogoly- f.ársai lesznek. A 40-es évek Bonhoeffere ezt mondja a világnak: a te témád tulajdon árvaságod, de ezt a témát Tsfen a maga témájává tette.

Bonhoefférnél a keresztyén gondolkodás és cselekvés páratlan egységet képez. Vannak keresztyének, akik világos meglátásokra, mély gondolatokhoz jutnak el, de mikor cselekvésre, döntésre kerül a sor, megtorpannak. Vannak gyakorlatias keresztyének, akik ösztönösen döntenek és cselekszenek jól, de mikor elvileg kell megfogalmaztok a dolgokat, bizonytalanok, vagy semmitmondók. Bonhoeffer mentes mindegyik félszegségtől. Jézust követve új meg új megismerésekben és döntésekben halfld szüntelen előre.

Legmeglepőbb, mindmáig sokat vitatott gondolatait éppen utolsó leveleiben közölte. Egy egészen világias környezetben, a börtönben, arra a felismerésre jutott, hogy Jézus Krisztus közelségének, az emberekre gyakorolt hatásának mennyire nincs valami külön vallásos előfeltétele. Jézus Krisztus a legkézenfekvőbbé fűd válni olyan emberek számára is, akik semmiféle vallásos érdeklődést vagy fogékonyságot sem mutatnak. Ezért mert ölyan bátran és őszintén beszélni Bonhoeffer arról, hogy egy vallásmentes korszaknak nézünk elébe, ahogy ö fejezte ki: nagykorúvá lett a világ. Az eddigi hagyományos vallási formák és beidegzések gyámságát leveti magáról. Az „Istenfogalomra” nincs szüksége a világnak. ahhoz, hogy önmagát önmagának megmagyarázza. vgu régtől indult folyamai érik be. Mit. jelent keresztyénnek lenni a nagykorúvá lett világban? Milyen lenne egy „vallásmentes” keresztyénség? Ezeket a kérdéseket vetik fel az utolsó levelek. Kérdéseit, melyekre a feleletet önmaga is kereste, örökségül hagyta ránk.

Ki volt Bonhoeffer? Sok más emberrel együtt egy pusztító háború és egy embertelen rendszer áldozata csupán? Az volt,' de több is. Egy jobb, békésebb kor érdekében sok más emberrel életét áldozni kész vértanú? Bizonnyal, de még más is. Sírja — mint azok közül sokaké, ..akikre nem volt méltó a világ" — ismeretlen. A flossenVrügi evangélikus temvlom ia.lán egyszerű márványtábla hirdeti emlékét. A rávésett felirat találja el leginkább a feleletet:

„DIETRICH BONHOEFFER JÉZUS KRISZTUS TANÚJA TESTVÉREI KÖZÖTT.”

Jézust követte, ezért tudott- egész szívvel lenni egyházi ember és a ,.világi szektorban” is helytálló ember, igehirdető és békeharcos. Mind ez számára nem belső összeütközést, nem konfliktust jelentett, hanem örömöt. Életével és halálával tanúsította, hoavan lehetett • és hogyan Vellett testvérvek lenni az emberiséa egyik leatestvérte- ’enebb, legmostnhnbb korszakában Jézus Krisztusért. Jé- zu.s Krisztusban és Jézus Krisztus által.

Benczúr László 1

í

JÉ