Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-05 / 23. szám
A MI ATYÁNK 4. és 5. kérése Űr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy Tőled tanulhatunk imádkozni, aki szüntelen imádkozol érettünk. Köszönjük, hogy a Miatyánk szavaival az anyaszentegyházat egybehívod és együtt tartod. Most és mindennap azt kérjük Tőled: Adj nékünk és a teremtett emberiségnek kenyeret, vedd el tőlünk és az egész teremtett emberiségtől bűneinket, hogy megelégedetten éljünk és békességben mind Veled, mind felebarátainkkal. Ámen. 4. kérés: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. A kérés azon a biztos hiten alapul, hogy az, Aki a világot megteremtette, annak minden gazdagságával és benne az emberrel, meg is akarja tartani az embert és táplálja öt. Gazdag isteni ígéret ez s a kérés is sokkal tágabb, mint maga a falat kenyér, ahogyan Luther Márton olyan nagyszerűen magyarázza a Kis Kátéban. A földi élet ugyan röpke pillanat az örökkévalósághoz képest, de ez az idő és benne az egész ember Istennek nagyon drága. A kérésben mindannyiunk kenyeréért imádkozunk. Senki nem eszi a „maga kenyerét“, mindenki a közösből eszik. Olyan kenyér nincs, amelyet egy ember termelt, sütött egyedül a maga erejéből. Isten és emberek ellen való bűn, ha valaki önzőén akar kenyeret enni és a jóban részesedni. A kenyér mindannyiunkat egymáshoz tartozóvá tesz s amikor érte imádkozunk, akkor az egész világ jólétéért és megelégedéséért imádkozunk. Napjainkban pedig — a Kis Káté alapján, s Luther szavai szerint — de szívünk szerint is szüntelenül könyör- günk azért, hogy a mindennapi kenyeret békében kaphassuk és táplálkozhassunk vele. Mindennapi kenyérért imádkozunk, nem előlegért és nem utólag kezünkbe hullatott morzsákért. Annyiért, amennyi éppen szükséges. Ha valakinek Valamiképpen a szükségesnél több jutott, sáfárkodásra kapta azt, igazságos továbbadásra, nem üzletre, nem kidobásra, elpené- szesedésre, hanem a szeretet gyakorlására. A nagyohb kenyér ne legyen kísértéssé, ne tegyen beképzeltté, bálványimádóvá, hanem alázatosan szolgáló testvérré, a hatalmas ember-közösség élő tagjává. Ezért érezzilnk fájdalmat azokért a milliókért akik világszerte ma is éheznek. Ezekért felelősséggel is tartozunk! A mindennapi kenyér kérése hitünk próbatétele. A kegyelemből megkapott kenyér szeretetünk próbatétele. Az 5. kérés: fis bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Valóban igaz, hogy ez — „halálos kérés". (Luther) Bűnbocsánat nélkül nincsen Istennel való közösségünk, de ennek itt van az emberi feltétele is: „miképpen mi is megbocsátunk.“ Számtalan súlyos lelki feszültségünk között ez a legnagyobbak közé tartozik. Az kétségtelen, hegy bűneink bocsánata egyedül Jézus érdeméért lehetséges számunkra, de valóságossá, teljessé ez akkor válik, ha mi is a kegyelmes Istenhez hasonlóan cselekszünk. Isten bűnbocsánatáról azt tudjuk, hogy Ő bűneinket „háta mögé veti”, „elfelejti”, ,,eltörli“, de ugyanezt csele- kesszük-e mi is, szemben mindazokkal, akik szívünket megszomorítolták, csalódást okoztak, talán kettétörték, vagy ki tudja, milyen bajt okoztak? El tudom képzelni, hegy nagyon is sokan vannak olyan keresztyének, akik ugyan vesznek úrvacsorát — talán havonta, talán csak nagypénteken — de még magukban sem, Isten előtt sem rendezik a felebaráttal, az embertárssal, a társbérlővel, a kollégával, a családdal kapcsolatos taszítón keserű ügyeket. Hát még személyesen azokkal, akiket illet! Így növekszik a bűn terhe. így lesz áldás — ígéretéből — ítélet! Csak mélységesen alázatos szívvel lehat ezt a kérdést imádkozni, Jézus ezzel a kéréssel nehéz iskolába küld bennünket, ahova csak kegyelemtől összetört szívvel lehet belépni. De éppen ez a feltétel tanít meg bennünket arra, hogy előbb Istennel kell mindent rendezni, de teljesen és igazán, mélységesen és végérvényesen. Nagyon nagy kísértés a látszat-megtérés, mert ennek következménye másokkal szemben a látszat-megbocsátás. („Megbocsátok, de — nem felejtem el!“ — így szokták ezt kifejezni.) Ezt a látszatot csak úgy lehet elkerülni, ha elítéltetjük és elítéljük magunkat és ha a megtérésben átéljük a hitnek azt a felszabadító örömét, amelyet Isten a Szentlélek által ad Jézus érdeméért. Várady Lajos CffttéU&zés A legtöbb villamoson két külön megjelölt hely is van. Az egyik felirata: „hadirokkantaknak”, a másik: „terhes anyáknak”. Az előbbi véres háborúk emlékét idézi, amúl- tat, amikor közel ötvenmillió ember halt meg, vagy vált hadirokkanttá, láb-, kéznélküli emberré! Az utóbbi pedig a mosolygó arcú gyermekeket, a jövőt állítja elénk. A mai napon a gyermekekre, a gyermekeinkre gondolunk, a gyermekek tiszta, ragyogó szemébe nézünk! Azokba a szemekbe, amelyekben még minden csoda. Gyermekeink itt és az egész világon, keleten és nyugaton, északon és délen hadd járják a csodák útjait! Azt szeretnénk, ha ez a nap elgondolkoztató lenne minden felnőtt számára azért, hogy gyermekeink soha- soha ne lássanak többé ilyen felírást: hadirokkantaknak! Gyermekeinkre gondolunk, gyermekeink tündöklő szemébe nézünk ezen a napon és eszünkbe jut, hogy Jézus nem az angyalokat állította elénk példaképül, hanem a gyermekeket! Milyen jó, hogy az élet minden gyermeknek csodás éveket, egy színes kort ad először, mielőtt a munkás évek elérkeznének! Ez a csodás kor csak akkor hiányzik, ha ropognak a puskák és robbannak a bombák! Es mi, felnőttek felelősek vagyunk azért, hogy hazánkban minden gyermeknek legyenek csodás évei! Azt hiszem nemcsak én, hanem mindenki örül, amikor látja Budapest utcáin a kipirult arcú, rollerozó gyermekeket! Nemrégen rendezték meg Óbudán, a Zsigmond téren a gyermekek nagy versenyét és a versenygyőztesek, egy kisfiú és egy kisleány az én szememben éppen olyan győztesek, mint az olimpikonok! öröm látni a napsugaras játszóterek hintázó, labdát kergető gyermekseregét, vagy falun a karikát hajtó apróságokat! Falun más öröme is van a gyermekeknek! Egyik nagy élményem, hogy évekkel ezelőtt Bükön, a Repce melletti haragoszöld réten hogyan kergettünk vagy húsz-harminc elsős-másodikos iskolás gyermekkel egy fehér kis nyulat, amelyik valamelyik házból kiszabadult. A gyermekek futástól kipirult arca csak úgy sugárzott a boldogságtól, amikor a remegő nyuszikát megfogtuk! És ha valaki el akarja felejteni gondjait, látogasson meg egy óvodát és töltsön el egy órát a kacagó, játszó, éneklő gyermekek között! Isten és az egész emberiség ellen vétkeznek azok, akik összetörik a gyermekek tiindérszárnyait és lelkűkről elfújják a hamvas aranyport! És ezen a napon tegyünk vallomást, hogy bizony nem is egyszer sóhajtottunk fel: de jó volna még egyszer gyermek lenni, a grundon labdát kergetni, sárkányt ereszteni! Gyermekek napján nemcsak gyermekeink szemébe nézünk, nemcsak visszaálmodjuk gyermekkorunkat. hanem a felelősséget is átérezzük a saiát gyermekeinkért és minden gyermekért! Szülők, nagyszülők, ez a nap tanítson meg minket arra, hogy akkor vagyunk jő nevelők, ha egy kicsit mi is gyermekké leszünk! Ha tudunk velük együtt mosolyogni és örülni! Ha tudunk tiszták és jók maradni, ha nem hazudunk és nagyképűsködünk előttük! Aki gyermeket nevel, annak kicsivé kell törpülnie a gyermek lelkének bája mellett! Emlékezzünk Jézus szavaira: „Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, semmiképpen nem mehettek be a mennyek országába!” Ismerek nagyszülőket, akik azért olyan elragadóan kedvesek, mert az unokák között élnek, ezért nem felejtettek el nevetni és gondjaikat az unokák álomvilágában köny nyebben hordozzák! Tudok nagyapákról, akik a bábszínházban éppen olyan boldogok, vagy talán még kicsit boldogabbak is, mint a kis unoka, akit elkísértek! Tudok szülőkről, akik a nehéz fizikai, vagy szellemi munka után boldogan sietnek haza, hogy földre ereszkedve, hátukon lovagoltassák kis gyermeküket, akik Önfeledten fújnak a kürtbe, vagy éppen a karácsonyi babát segítik öltöztetni! Ha festő lennék, biztosan megfesteném azt a képet, mely a hazaérkező szülőt örökítené meg, aki elé boldogan szaladnak a gyermekei, hogy átöleljék, arcát simogassák és megcsókolják! A szülő pedig kitárja karjait, hogy melegen ölelje mindegyik gyermekét! Gyermekeink! Vigyázunk minden lépésiekre, dolgozunk, hogy boldog gyermekkorotok lehessen! Vigyázzuk álmaitokat, hogy álmodjatok egy olyan kort, amikor megértik és szeretik egymást a felnőttek, népek és nemzetek! Imádkozunk értetek, hogy sokszínű mesevilágotokat ne zavarhassa semmi! Megteszünk mindent, hogy kacagástok betöltse a játszótereket és virágos réteket! Azon leszünk, hogy zavartalanul tanulhassatok és tanulástok nyomán megszülessen a még szebb és még boldogabb világ! Legyetek boldopok a mesék világában, játékaitokban, álmotok legyen nyugodt, melyet soha nem zavarjon szirénák idegtépő üvöltése. Kézenfogva vezetünk benneteket és kérünk, hogy amikor mi leszünk Öregek, ti fogjátok meg remegő kezünket, hogy együtt hazataláljunk! m Külföldi egyházi hírek ZSINATOT TARTOTT AZ OLASZORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ. Az olasz- országi evangélikus egyház május 29—30-án tartotta ez évi zsinatát Firenzében. A Lutheránus Világszövetség képviseletében a Világszolgálat ügyosztályának igazgatója, dr. Bengt Hoffmann és a kisebbségi egyházak titkára, Paul Hansen lelkész vettek részt a zsinaton. Mindketten meglátogatták a Nápoly-körze- ti olasz nyelvű evangélikus gyülekezeteket is. Az ünnepi istentisztelet keretében lelkészszentelés is történt. Egy eddig római katolikus papot, aki áttért az evangélikus hitre, szenteltek lelkésszé, miután tavaly a neuendettelsaui (Németország) főiskolán befejezte evangélikus teológiai tanulmányait. A mintegy 6000 lélekszámú olaszországi evangélikus egyház 1948-ban lett önálló egyházzá. — Pünkösd mindkét ünnepén az oltárterítő színe: piros. Püskösd első ünnepének oltári igéje: Mt. 16, 13—19; szószéki igéje: Csel. 2, 1—13. Pünkösd második ünnepének oltári igéje: Lk. 13, 18—21; szószéki igéje: Csel. 2, 14—18. — BÁNK. Az egyházközség újraöntette és felszenteltette az 1786-ban készült harangját. A harang felirata: „Én vagyok a feltámadás és az élet.“ A BACS-KISKUN EGYHÁZMEGYE Egyháztanácsa Kiskőrösön tartott ülésén megállapította, hogy az esperes és az egyházmegyei felügyelő megbízatása ez évben lejárt. Elrendelte a két tisztségre a szavazást. A szavazatbontó bizottság május 17-én megállapította, hogy az egyházmegye valamennyi gyülekezete határ időig beküldte szavazatát és teljes egyhangúsággal újabb 6 esztendőre ismét Sikter András soltvadkerti lelkészt választotta espereséül és dr. Rajnay Károly bajai ügyvédet felügyelőjévé. Az Egyházmegye Lelkészt Munkaközössége május 18-án Kisapostagon ülésezett. Az ülésen részt vett és előadást tartott az egyházkerület püspöke, Káldy Zoltán is. Előadásá ban egyházunk helyzetével, a lelkészt magatartás kérdései vei foglalkozott és vázolta az egyházunk életében a közeljövőben megoldásra érett kérdéseket. A lelkészek Isten áldását kérték az újból megválasztott Sikter András esperes és dr. Rajnay Károly egyházmegyei felügyelő további szolgálatára Az ülésen Bodrog Miklós: Modern bibliafordítást! — cím■ mel tartott előadást. Foglalkoztak az Agenda-tervezettel. Pünkösdi igehirdetését felolvasta Hernády Nándor. Az egyházmegye lelkészei gyülekezeti esten is szolgáltak a kisapostagi gyülekezetben. Igét hirdetett Sikter András és dr. Murányi György, verseiből felolvasott Palotay Gyula és Seben István, előadást tartott Ponicsán Imre és Hulej Alfréd. — BUDAPEST-ANGYAL- FÖLD. A gyülekezet pénzbeszedőt keres. Jelentkezés hétköznapokon 9—13 óráig a Bp. XIII.. Fóti út 22. számú evangélikus lelkészi hivatalban. Telefon: 200-606. — CSEPEL. Felépült a gyülekezet lelkészlakása. Május 29-én, vasárnap délután 5 órakor szentelte fel Várady Lajos a budai egyházmegye esperese. Ez alkalommal a gyülekezetben szeretetvendégséget is tartottak. — 1960. június 12-én Orosházán iszákosmentő csendesnap lesz, melyre minden érdeklődőt szeretettel meghívunk. Felkért előadóink: dr. Szalay Károly, Keveházi László és Zaka Ferenc. Részvétel díjtalan. — CSALÁDI HÍREK; Meghalt Gömöry Jánosné. A 91 éves Gö- möry Jánost, a volt eperjesi evangélikus kollégium főgimnáziumának nyugalmazott igazgatóját mély gyász érte: meghalt felesége, Fenyvessy Irén 78 éves korában, Gömöry Jánosné áldozatkész keresztyén lélekkel állott férje mellett egy hosszú élet erőfeszítései közepette. Budapesten, a Farkasréti temetőben idősb és ifjabb Blázy Lajos lelkészek szolgálatával helyezték örök nyugovóra május 28-án. Gömöry János testvérünknek ezúton Is igaz együttérzésünket fejezzük ki. „Aki énben- nem hisz. ha meghal Is él.” — Váczy János terényl lelkész 60. életévében Balassagyarmaton elhunyt. Temetése május 31-én volt Terényben. A szertartást a család és gyülekezet kérésére Szabó József ny. püspök végezte. „A ti hitetek reménység is legyen.” — Bejáró takarítónőt felvesz a Zuglói Szeretetház. jelentkezni lehet: Budapest, XIV. Lőcsei út 22. szám alatt (Bosnyák térnél). — Harangok újraöntését, harangkoronék. harangállványok készítését, átalakítását újrend^zerű- re vállalja: Ducsák István harangöntő, örszentmiklós, Dózsa Gy. út 26. I EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Üllőt út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIH. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Egy akarattal együtt voltak! „És mikor a pünkösd^iapja eljött, mindnyájan együtt voltak egy helyen. Ekkor nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése támadt és eltöltötte az egész házat, ahol ültek. És mintegy tüzes nyelvek jelentek meg előttük, melyek megoszlottak és közülük mindegyikre leszállott egy” . .« Apostolok cselekedetei 2, 1—13, Elöljáróban azt kell tudnunk pünkösdről, hogy Isten ezt az ünnepet nem véletlenül adta az emberiségnek. Isteni ígéretek hosszú sora előzte meg ezt a napot! A sok ígéret közül most csak Joel prófétát idézzük: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre és prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok. Véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látásokat látnak __” Pü nkösd ünnepével új korszak köszöntött az emberiségre; Ennek az új korszaknak különböző ismertető jegyei vannak! Az új korszak első ilyen ismertető jegye, hogy egy akarattal vagyunk együtt Isten minden jó ügye szolgálatában. A Szentlélek áldását csak úgy nyerhetjük el, ha együtt vagyunk! Egy akarattal együtt voltak! 'Ez elsősorban azt jelenti, hogy az ige hallgatásának együttesen kitenni a szívünket és lelkünket. Azt jelenti, hogy engedjük általa tisztogatni életünket az üdvösségre! Másodsorban azt jelenti, hogy amikor az üdvösség felé fordulunk, a hétköznapi életben is hajlandók vagyunk boldogan Isten minden jó ügyét szolgálni! Az új korszak második ismertető jegye, hogy csodálatos erő birtokába kerülünk! Erő nélkül hazudjak a keresztyén- ségünket! Szabad pünkösdkor megtanulni, hogy ezzel az erővel jól gazdálkodjunk. Kis ügyekhez nincs szükség nagy erőbevetésre, vagy megfordítva. De amikor arról van szó, hogy az emberek együtt legyenek, megértsék egymást, szeressék egymást, engedelmeskedjenek Istennek, akkor a Szentlélek minden erejével harcolni kell! A Szentlélek ereje nélkül a leggyönyörűségesebb templom is csak tégla, kő és cement. A Szentlélek ereje nélkül a legszebben öltözött pap, vagy a legokosabb pap munkája is üresjáratú és hiábavaló. A Szentlélek ereje nélküli hívőnek minden szava elveszti hitelét. Az új korszak harmadik ismertető jegye, hogy a Szentlélek örvendezővé teszi a mi keresztyénségünket! A Szentlélek kitöltése alkalmával az apostolok és a háromezer ember boldog volt és örvendezett! Ez a kibeszélhetetlen öröm úgy ragyogott a szemükből, egész magatartásukból, hogy mások feszegeknek látták őket! A keresztyénség nem kivételes állapot. hanem olyan kivételes magatartás, melyből nem az erőlködés verejtékezése látszik, hanem annak az öröme, hogy tehetjük a jót! Még egy kérdés: hogyan lehet a Szentlélek újjáteremts ereje ^ miénk? Két feleletet adunk erre a kérdésre! Az egyik: a Szentlelket elcsendesítő hittel, együtt kell várni! A Szentlélek ajándékát nem lehet sürgetni, kierőszakolni! A másik: a Szentlélek a Jézus Krisztus által lehet á miénk! A Szentlélek a Jézus Krisztus által, a Krisztus vált- sága által értelmezi az életünket, a világ eseményeit és új feladatokat ad nékünk! A Szentlélek vezessen együvé bennünket, adjon nékünk erőt és formáljon át minket olyan boldog keresztyénekké, akik Isten minden jó ügyét készséggel szolgáljuk! Fiilöp Dezső Pünkösdi ige 605948/2 ca Zrínyi Nyomda »,Péter azonban előállott a tizeneggyel* felemelte szavát és így szólt nékik: Zsidó férfiak és ti mindnyájan, akik Jeru- zsálemben laktok, vegyétek tudomásul és hallgassátok meg az én beszédeimet. Mert nem részegek ezek, amint gondoljátok; hiszen a napnak harmadik órája van; hanem ez az, amit megmondott Jóéi próféta: És lesz az utolsó napokban, — ezt mondja az isten, — kitöltők az én Lelkemből mindenkire; és prófétáinak fiaitok és leányaitok, és Ifjaitok látásokat látnak és véneitek álmokat álmodnak. Sőt, az én szolgáimra és szol* gálóleányaimra is árasztok azokban a napokban az én lelkem* bői, és prófétáinak’». A pünkösdi esemény csoda. Nem történeti szükségszerűség, nem illik bele az ész logikájába, nem következik az emberben rejlő természetes adottságokból. Belülről, a szív mélységéből tört fel a szó az apostolok ajkán. De ezt nem ők akarták elérni, és nem is mások akarták rajtuk keresztül elvégeztetni. ígéretek birtokában ugyan, de mégis meglepetésszerűen kerülnek bele a Szentlélek sodrásába és lesznek egészen más emberekké. Ez a más abban mutatkozik meg, hogy egyszerre megértik Krisztust. Nem az embert, a szeretett Mestert, hanem a kereszten és húsvéti síron át megdicsőült Urat. A Megváltó Istent, aki porba lépett az emherért, de aki újra „ül” hatalmában és üdvösségre hívja az általa megváltott embert. Ez a szív mélyén felgyűlt világosság készteti szólásra á beszéd mesterségében járatlan egyszerű embereket, hogy részt kínáljanak Krisztus megbízásából minden közelükben állónak az általa elkészített üdvösségből. Beszédük ezzel a sajátságos kívülről kapott és mégis a szívből jövő bizonyossággal döntés elé kényszerítő erővé válik, amelyre igennel vagy nemmel felelni kell. Beszédük ezért több emberi megnyilatkozásnál, értékelésnél, vagy vélekedésnél. Rajta keresztül a teremtő és számadás elé állító Isten szólítja meg a képére és hasonlatosságára teremtett embert. Természetben, lelkiismeretben, történésekben, törvényen és prófétákon keresztül adott kinyilatkoztatása végső szavaképpen Krisztusban az élet vagy halál választásának nagy lehetőségét adja eléje. De ebben a választás elé állításban az Atya életre hívó hangja kiált: „Mindenki, aki az Ür nevét segítségül hívja, megtartatik.” (21. v.) A pünkösd külső eseményein és emberi szavain keresztül belülről szólít meg Isten, a szívünkhöz szól és a Szívünket szólaltatja meg a megismert megmentő szeretet hirdetésére. A pünkösdi esemény újra egybeöleli az Istent és az embert, a Teremtőt és a fiúságra hívott teremtményt. De egybeöleli a fiakat és leányokat, a férfit és nőt, a vént és ifjút, a népeket és fajokat is. Mért a pünkösdi esemény nem ön- tnagáért történt, megdöbbentésre szánt csoda. Az apostolok „előállása” Isten nagy lépése az előre elhatározott és előre bejelentett cél megvalósítására, hogy a Krisztusban égybeszer- kesszen mindeneket. Boldogok azok, akik a Lélek árjától sodortatva, emberi életünk eseményei közben szavaikkal és cselekedeteikkel ezt az egybeszerkesztő szándékot munkálják. Mezősi György )