Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-05 / 23. szám

A MI ATYÁNK 4. és 5. kérése Űr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy Tőled tanulhatunk imádkozni, aki szüntelen imádkozol érettünk. Köszönjük, hogy a Miatyánk szavaival az anyaszentegyházat egybehívod és együtt tartod. Most és mindennap azt kérjük Tőled: Adj nékünk és a teremtett emberiségnek kenyeret, vedd el tőlünk és az egész teremtett emberiségtől bűneinket, hogy megelégedetten éljünk és békesség­ben mind Veled, mind felebarátainkkal. Ámen. 4. kérés: Mindennapi kenyerünket add meg ne­künk ma. A kérés azon a biztos hiten alapul, hogy az, Aki a világot megteremtette, annak minden gazdagságával és benne az emberrel, meg is akarja tar­tani az embert és táplálja öt. Gazdag isteni ígéret ez s a kérés is sokkal tágabb, mint maga a falat kenyér, ahogyan Luther Márton olyan nagy­szerűen magyarázza a Kis Kátéban. A földi élet ugyan röpke pillanat az örökkévaló­sághoz képest, de ez az idő és benne az egész ember Is­tennek nagyon drága. A kérésben mindannyiunk kenyeréért imádkozunk. Sen­ki nem eszi a „maga kenye­rét“, mindenki a közösből eszik. Olyan kenyér nincs, amelyet egy ember termelt, sütött egyedül a maga erejé­ből. Isten és emberek ellen való bűn, ha valaki önzőén akar kenyeret enni és a jóban részesedni. A kenyér mind­annyiunkat egymáshoz tarto­zóvá tesz s amikor érte imád­kozunk, akkor az egész világ jólétéért és megelégedéséért imádkozunk. Napjainkban pedig — a Kis Káté alapján, s Luther sza­vai szerint — de szívünk sze­rint is szüntelenül könyör- günk azért, hogy a minden­napi kenyeret békében kap­hassuk és táplálkozhassunk vele. Mindennapi kenyérért imád­kozunk, nem előlegért és nem utólag kezünkbe hulla­tott morzsákért. Annyiért, amennyi éppen szükséges. Ha valakinek Valamiképpen a szükségesnél több jutott, sá­fárkodásra kapta azt, igaz­ságos továbbadásra, nem üz­letre, nem kidobásra, elpené- szesedésre, hanem a szeretet gyakorlására. A nagyohb kenyér ne legyen kísértéssé, ne tegyen beképzeltté, bál­ványimádóvá, hanem alázato­san szolgáló testvérré, a ha­talmas ember-közösség élő tagjává. Ezért érezzilnk fáj­dalmat azokért a milliókért akik világszerte ma is éhez­nek. Ezekért felelősséggel is tartozunk! A mindennapi kenyér ké­rése hitünk próbatétele. A kegyelemből megkapott ke­nyér szeretetünk próbatétele. Az 5. kérés: fis bocsásd meg a mi vétkeinket, mi­képpen mi is megbocsá­tunk az ellenünk vétke­zőknek. Valóban igaz, hogy ez — „halálos kérés". (Luther) Bűn­bocsánat nélkül nincsen Is­tennel való közösségünk, de ennek itt van az emberi fel­tétele is: „miképpen mi is megbocsátunk.“ Számtalan sú­lyos lelki feszültségünk kö­zött ez a legnagyobbak közé tartozik. Az kétségtelen, hegy bűneink bocsánata egye­dül Jézus érdeméért lehetsé­ges számunkra, de valóságos­sá, teljessé ez akkor válik, ha mi is a kegyelmes Istenhez hasonlóan cselekszünk. Isten bűnbocsánatáról azt tudjuk, hogy Ő bűneinket „háta mögé veti”, „elfelejti”, ,,eltörli“, de ugyanezt csele- kesszük-e mi is, szemben mindazokkal, akik szívünket megszomorítolták, csalódást okoztak, talán kettétörték, vagy ki tudja, milyen bajt okoztak? El tudom képzelni, hegy nagyon is sokan van­nak olyan keresztyének, akik ugyan vesznek úrvacsorát — talán havonta, talán csak nagypénteken — de még ma­gukban sem, Isten előtt sem rendezik a felebaráttal, az embertárssal, a társbérlővel, a kollégával, a családdal kap­csolatos taszítón keserű ügye­ket. Hát még személyesen azokkal, akiket illet! Így nö­vekszik a bűn terhe. így lesz áldás — ígéretéből — ítélet! Csak mélységesen alázatos szívvel lehat ezt a kérdést imádkozni, Jézus ezzel a ké­réssel nehéz iskolába küld bennünket, ahova csak kegye­lemtől összetört szívvel lehet belépni. De éppen ez a feltétel ta­nít meg bennünket arra, hogy előbb Istennel kell mindent rendezni, de teljesen és iga­zán, mélységesen és végérvé­nyesen. Nagyon nagy kísértés a látszat-megtérés, mert ennek következménye másokkal szemben a látszat-megbocsá­tás. („Megbocsátok, de — nem felejtem el!“ — így szokták ezt kifejezni.) Ezt a látszatot csak úgy lehet elkerülni, ha elítéltetjük és elítéljük ma­gunkat és ha a megtérésben átéljük a hitnek azt a felsza­badító örömét, amelyet Isten a Szentlélek által ad Jézus érdeméért. Várady Lajos CffttéU&zés A legtöbb villamoson két külön megjelölt hely is van. Az egyik felirata: „hadirok­kantaknak”, a másik: „terhes anyáknak”. Az előbbi véres háborúk emlékét idézi, amúl- tat, amikor közel ötvenmillió ember halt meg, vagy vált hadirokkanttá, láb-, kéznél­küli emberré! Az utóbbi pe­dig a mosolygó arcú gyerme­keket, a jövőt állítja elénk. A mai napon a gyermekek­re, a gyermekeinkre gondo­lunk, a gyermekek tiszta, ra­gyogó szemébe nézünk! Azok­ba a szemekbe, amelyekben még minden csoda. Gyerme­keink itt és az egész világon, keleten és nyugaton, északon és délen hadd járják a cso­dák útjait! Azt szeretnénk, ha ez a nap elgondolkoztató lenne minden felnőtt számára azért, hogy gyermekeink soha- soha ne lássanak többé ilyen felírást: hadirokkantaknak! Gyermekeinkre gondolunk, gyermekeink tündöklő szemé­be nézünk ezen a napon és eszünkbe jut, hogy Jézus nem az angyalokat állította elénk példaképül, hanem a gyerme­keket! Milyen jó, hogy az élet minden gyermeknek csodás éveket, egy színes kort ad először, mielőtt a munkás évek elérkeznének! Ez a cso­dás kor csak akkor hiányzik, ha ropognak a puskák és rob­bannak a bombák! Es mi, fel­nőttek felelősek vagyunk azért, hogy hazánkban min­den gyermeknek legyenek cso­dás évei! Azt hiszem nemcsak én, ha­nem mindenki örül, amikor látja Budapest utcáin a ki­pirult arcú, rollerozó gyerme­keket! Nemrégen rendezték meg Óbudán, a Zsigmond té­ren a gyermekek nagy verse­nyét és a versenygyőztesek, egy kisfiú és egy kisleány az én szememben éppen olyan győztesek, mint az olimpiko­nok! öröm látni a napsuga­ras játszóterek hintázó, labdát kergető gyermekseregét, vagy falun a karikát hajtó aprósá­gokat! Falun más öröme is van a gyermekeknek! Egyik nagy élményem, hogy évekkel ezelőtt Bükön, a Repce mel­letti haragoszöld réten hogyan kergettünk vagy húsz-harminc elsős-másodikos iskolás gyer­mekkel egy fehér kis nyulat, amelyik valamelyik házból kiszabadult. A gyermekek fu­tástól kipirult arca csak úgy sugárzott a boldogságtól, ami­kor a remegő nyuszikát meg­fogtuk! És ha valaki el akar­ja felejteni gondjait, látogas­son meg egy óvodát és tölt­sön el egy órát a kacagó, ját­szó, éneklő gyermekek kö­zött! Isten és az egész emberi­ség ellen vétkeznek azok, akik összetörik a gyermekek tiindérszárnyait és lelkűkről elfújják a hamvas aranyport! És ezen a napon tegyünk val­lomást, hogy bizony nem is egyszer sóhajtottunk fel: de jó volna még egyszer gyermek lenni, a grundon labdát ker­getni, sárkányt ereszteni! Gyermekek napján nemcsak gyermekeink szemébe nézünk, nemcsak visszaálmodjuk gyer­mekkorunkat. hanem a fele­lősséget is átérezzük a saiát gyermekeinkért és minden gyermekért! Szülők, nagyszülők, ez a nap tanítson meg minket arra, hogy akkor vagyunk jő nevelők, ha egy kicsit mi is gyermekké leszünk! Ha tu­dunk velük együtt mosolyogni és örülni! Ha tudunk tiszták és jók maradni, ha nem ha­zudunk és nagyképűsködünk előttük! Aki gyermeket nevel, annak kicsivé kell törpülnie a gyermek lelkének bája mel­lett! Emlékezzünk Jézus sza­vaira: „Ha olyanok nem lesz­tek, mint a gyermekek, sem­miképpen nem mehettek be a mennyek országába!” Ismerek nagyszülőket, akik azért olyan elragadóan ked­vesek, mert az unokák között élnek, ezért nem felejtettek el nevetni és gondjaikat az unokák álomvilágában köny nyebben hordozzák! Tudok nagyapákról, akik a bábszín­házban éppen olyan boldo­gok, vagy talán még kicsit boldogabbak is, mint a kis unoka, akit elkísértek! Tudok szülőkről, akik a ne­héz fizikai, vagy szellemi munka után boldogan siet­nek haza, hogy földre eresz­kedve, hátukon lovagoltassák kis gyermeküket, akik Önfe­ledten fújnak a kürtbe, vagy éppen a karácsonyi babát se­gítik öltöztetni! Ha festő lennék, biztosan megfesteném azt a képet, mely a hazaérkező szülőt örö­kítené meg, aki elé boldogan szaladnak a gyermekei, hogy átöleljék, arcát simogassák és megcsókolják! A szülő pe­dig kitárja karjait, hogy me­legen ölelje mindegyik gyer­mekét! Gyermekeink! Vigyázunk minden lépésiekre, dolgozunk, hogy boldog gyermekkorotok lehessen! Vigyázzuk álmaito­kat, hogy álmodjatok egy olyan kort, amikor megértik és szeretik egymást a felnőt­tek, népek és nemzetek! Imád­kozunk értetek, hogy sok­színű mesevilágotokat ne za­varhassa semmi! Megteszünk mindent, hogy kacagástok be­töltse a játszótereket és virá­gos réteket! Azon leszünk, hogy zavartalanul tanulhas­satok és tanulástok nyomán megszülessen a még szebb és még boldogabb világ! Legye­tek boldopok a mesék vilá­gában, játékaitokban, álmo­tok legyen nyugodt, melyet soha nem zavarjon szirénák idegtépő üvöltése. Kézenfogva vezetünk ben­neteket és kérünk, hogy ami­kor mi leszünk Öregek, ti fogjátok meg remegő kezün­ket, hogy együtt hazatalál­junk! m Külföldi egyházi hírek ZSINATOT TARTOTT AZ OLASZORSZÁGI EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZ. Az olasz- országi evangélikus egyház május 29—30-án tartotta ez évi zsinatát Firenzében. A Lutheránus Világszövetség képviseletében a Világszol­gálat ügyosztályának igazga­tója, dr. Bengt Hoffmann és a kisebbségi egyházak titkára, Paul Hansen lelkész vettek részt a zsinaton. Mindketten meglátogatták a Nápoly-körze- ti olasz nyelvű evangélikus gyülekezeteket is. Az ünnepi istentisztelet ke­retében lelkészszentelés is tör­tént. Egy eddig római kato­likus papot, aki áttért az evangélikus hitre, szenteltek lelkésszé, miután tavaly a neuendettelsaui (Németország) főiskolán befejezte evangélikus teológiai tanulmányait. A mintegy 6000 lélekszámú olaszországi evangélikus egy­ház 1948-ban lett önálló egy­házzá. — Pünkösd mindkét ünne­pén az oltárterítő színe: piros. Püskösd első ünnepének oltári igéje: Mt. 16, 13—19; szószéki igéje: Csel. 2, 1—13. Pünkösd második ünnepének oltári igé­je: Lk. 13, 18—21; szószéki igéje: Csel. 2, 14—18. — BÁNK. Az egyházközség újraöntette és felszenteltette az 1786-ban készült harangját. A harang felirata: „Én vagyok a feltámadás és az élet.“ A BACS-KISKUN EGYHÁZ­MEGYE Egyháztanácsa Kis­kőrösön tartott ülésén megálla­pította, hogy az esperes és az egyházmegyei felügyelő meg­bízatása ez évben lejárt. El­rendelte a két tisztségre a sza­vazást. A szavazatbontó bi­zottság május 17-én megálla­pította, hogy az egyházmegye valamennyi gyülekezete határ időig beküldte szavazatát és teljes egyhangúsággal újabb 6 esztendőre ismét Sikter And­rás soltvadkerti lelkészt vá­lasztotta espereséül és dr. Rajnay Károly bajai ügyvédet felügyelőjévé. Az Egyházmegye Lelkészt Munkaközössége május 18-án Kisapostagon ülésezett. Az ülésen részt vett és előadást tartott az egyházkerület püspö­ke, Káldy Zoltán is. Előadásá ban egyházunk helyzetével, a lelkészt magatartás kérdései vei foglalkozott és vázolta az egyházunk életében a közel­jövőben megoldásra érett kér­déseket. A lelkészek Isten áldását kérték az újból megválasztott Sikter András esperes és dr. Rajnay Károly egyházmegyei felügyelő további szolgálatára Az ülésen Bodrog Miklós: Modern bibliafordítást! — cím■ mel tartott előadást. Foglal­koztak az Agenda-tervezettel. Pünkösdi igehirdetését felol­vasta Hernády Nándor. Az egyházmegye lelkészei gyülekezeti esten is szolgáltak a kisapostagi gyülekezetben. Igét hirdetett Sikter András és dr. Murányi György, verseiből felolvasott Palotay Gyula és Seben István, előadást tartott Ponicsán Imre és Hulej Alf­réd. — BUDAPEST-ANGYAL- FÖLD. A gyülekezet pénzbe­szedőt keres. Jelentkezés hét­köznapokon 9—13 óráig a Bp. XIII.. Fóti út 22. számú evan­gélikus lelkészi hivatalban. Telefon: 200-606. — CSEPEL. Felépült a gyü­lekezet lelkészlakása. Május 29-én, vasárnap délután 5 óra­kor szentelte fel Várady Lajos a budai egyházmegye esperese. Ez alkalommal a gyülekezet­ben szeretetvendégséget is tar­tottak. — 1960. június 12-én Oros­házán iszákosmentő csendes­nap lesz, melyre minden ér­deklődőt szeretettel meghí­vunk. Felkért előadóink: dr. Szalay Károly, Keveházi László és Zaka Ferenc. Rész­vétel díjtalan. — CSALÁDI HÍREK; Meghalt Gömöry Jánosné. A 91 éves Gö- möry Jánost, a volt eperjesi evan­gélikus kollégium főgimnáziumá­nak nyugalmazott igazgatóját mély gyász érte: meghalt felesége, Fenyvessy Irén 78 éves korában, Gömöry Jánosné áldozatkész ke­resztyén lélekkel állott férje mel­lett egy hosszú élet erőfeszítései közepette. Budapesten, a Farkas­réti temetőben idősb és ifjabb Blázy Lajos lelkészek szolgálatá­val helyezték örök nyugovóra má­jus 28-án. Gömöry János testvé­rünknek ezúton Is igaz együttérzé­sünket fejezzük ki. „Aki énben- nem hisz. ha meghal Is él.” — Váczy János terényl lelkész 60. életévében Balassagyarmaton elhunyt. Temetése május 31-én volt Terényben. A szertartást a család és gyülekezet kérésére Szabó József ny. püspök végezte. „A ti hitetek reménység is legyen.” — Bejáró takarítónőt felvesz a Zuglói Szeretetház. jelentkezni le­het: Budapest, XIV. Lőcsei út 22. szám alatt (Bosnyák térnél). — Harangok újraöntését, ha­rangkoronék. harangállványok ké­szítését, átalakítását újrend^zerű- re vállalja: Ducsák István harang­öntő, örszentmiklós, Dózsa Gy. út 26. I EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Üllőt út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIH. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Egy akarattal együtt voltak! „És mikor a pünkösd^iapja eljött, mindnyájan együtt vol­tak egy helyen. Ekkor nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése támadt és eltöltötte az egész házat, ahol ültek. És mintegy tüzes nyelvek jelentek meg előt­tük, melyek megoszlottak és közülük mindegyikre leszállott egy” . .« Apostolok cselekedetei 2, 1—13, Elöljáróban azt kell tudnunk pünkösdről, hogy Isten ezt az ünnepet nem véletlenül adta az emberiségnek. Isteni ígé­retek hosszú sora előzte meg ezt a napot! A sok ígéret közül most csak Joel prófétát idézzük: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre és prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok. Véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látásokat látnak __” Pü nkösd ünnepével új korszak köszöntött az emberiségre; Ennek az új korszaknak különböző ismertető jegyei vannak! Az új korszak első ilyen ismertető jegye, hogy egy aka­rattal vagyunk együtt Isten minden jó ügye szolgálatában. A Szentlélek áldását csak úgy nyerhetjük el, ha együtt va­gyunk! Egy akarattal együtt voltak! 'Ez elsősorban azt jelenti, hogy az ige hallgatásának együttesen kitenni a szívünket és lelkünket. Azt jelenti, hogy engedjük általa tisztogatni éle­tünket az üdvösségre! Másodsorban azt jelenti, hogy amikor az üdvösség felé fordulunk, a hétköznapi életben is hajlandók vagyunk boldogan Isten minden jó ügyét szolgálni! Az új korszak második ismertető jegye, hogy csodálatos erő birtokába kerülünk! Erő nélkül hazudjak a keresztyén- ségünket! Szabad pünkösdkor megtanulni, hogy ezzel az erő­vel jól gazdálkodjunk. Kis ügyekhez nincs szükség nagy erő­bevetésre, vagy megfordítva. De amikor arról van szó, hogy az emberek együtt legyenek, megértsék egymást, szeressék egymást, engedelmeskedjenek Istennek, akkor a Szentlélek minden erejével harcolni kell! A Szentlélek ereje nélkül a leggyönyörűségesebb templom is csak tégla, kő és cement. A Szentlélek ereje nélkül a leg­szebben öltözött pap, vagy a legokosabb pap munkája is üresjáratú és hiábavaló. A Szentlélek ereje nélküli hívőnek minden szava elveszti hitelét. Az új korszak harmadik ismertető jegye, hogy a Szent­lélek örvendezővé teszi a mi keresztyénségünket! A Szent­lélek kitöltése alkalmával az apostolok és a háromezer ember boldog volt és örvendezett! Ez a kibeszélhetetlen öröm úgy ragyogott a szemükből, egész magatartásukból, hogy mások feszegeknek látták őket! A keresztyénség nem kivételes álla­pot. hanem olyan kivételes magatartás, melyből nem az eről­ködés verejtékezése látszik, hanem annak az öröme, hogy tehetjük a jót! Még egy kérdés: hogyan lehet a Szentlélek újjáteremts ereje ^ miénk? Két feleletet adunk erre a kérdésre! Az egyik: a Szentlelket elcsendesítő hittel, együtt kell várni! A Szentlélek ajándékát nem lehet sürgetni, kierősza­kolni! A másik: a Szentlélek a Jézus Krisztus által lehet á miénk! A Szentlélek a Jézus Krisztus által, a Krisztus vált- sága által értelmezi az életünket, a világ eseményeit és új feladatokat ad nékünk! A Szentlélek vezessen együvé bennünket, adjon nékünk erőt és formáljon át minket olyan boldog keresztyénekké, akik Isten minden jó ügyét készséggel szolgáljuk! Fiilöp Dezső Pünkösdi ige 605948/2 ca Zrínyi Nyomda »,Péter azonban előállott a tizeneggyel* felemelte szavát és így szólt nékik: Zsidó férfiak és ti mindnyájan, akik Jeru- zsálemben laktok, vegyétek tudomásul és hallgassátok meg az én beszédeimet. Mert nem részegek ezek, amint gondoljátok; hiszen a napnak harmadik órája van; hanem ez az, amit meg­mondott Jóéi próféta: És lesz az utolsó napokban, — ezt mondja az isten, — kitöltők az én Lelkemből mindenkire; és prófétáinak fiaitok és leányaitok, és Ifjaitok látásokat látnak és véneitek álmokat álmodnak. Sőt, az én szolgáimra és szol* gálóleányaimra is árasztok azokban a napokban az én lelkem* bői, és prófétáinak’». A pünkösdi esemény csoda. Nem történeti szükségszerű­ség, nem illik bele az ész logikájába, nem következik az em­berben rejlő természetes adottságokból. Belülről, a szív mélységéből tört fel a szó az apostolok ajkán. De ezt nem ők akarták elérni, és nem is mások akar­ták rajtuk keresztül elvégeztetni. ígéretek birtokában ugyan, de mégis meglepetésszerűen kerülnek bele a Szentlélek sod­rásába és lesznek egészen más emberekké. Ez a más abban mutatkozik meg, hogy egyszerre meg­értik Krisztust. Nem az embert, a szeretett Mestert, hanem a kereszten és húsvéti síron át megdicsőült Urat. A Megváltó Istent, aki porba lépett az emherért, de aki újra „ül” hatal­mában és üdvösségre hívja az általa megváltott embert. Ez a szív mélyén felgyűlt világosság készteti szólásra á beszéd mesterségében járatlan egyszerű embereket, hogy részt kínáljanak Krisztus megbízásából minden közelükben állónak az általa elkészített üdvösségből. Beszédük ezzel a sajátságos kívülről kapott és mégis a szívből jövő bizonyossággal döntés elé kényszerítő erővé válik, amelyre igennel vagy nemmel felelni kell. Beszédük ezért több emberi megnyilatkozásnál, értékelés­nél, vagy vélekedésnél. Rajta keresztül a teremtő és számadás elé állító Isten szólítja meg a képére és hasonlatosságára te­remtett embert. Természetben, lelkiismeretben, történésekben, törvényen és prófétákon keresztül adott kinyilatkoztatása végső szavaképpen Krisztusban az élet vagy halál választásá­nak nagy lehetőségét adja eléje. De ebben a választás elé állításban az Atya életre hívó hangja kiált: „Mindenki, aki az Ür nevét segítségül hívja, megtartatik.” (21. v.) A pün­kösd külső eseményein és emberi szavain keresztül belülről szólít meg Isten, a szívünkhöz szól és a Szívünket szólaltatja meg a megismert megmentő szeretet hirdetésére. A pünkösdi esemény újra egybeöleli az Istent és az em­bert, a Teremtőt és a fiúságra hívott teremtményt. De egybe­öleli a fiakat és leányokat, a férfit és nőt, a vént és ifjút, a népeket és fajokat is. Mért a pünkösdi esemény nem ön- tnagáért történt, megdöbbentésre szánt csoda. Az apostolok „előállása” Isten nagy lépése az előre elhatározott és előre bejelentett cél megvalósítására, hogy a Krisztusban égybeszer- kesszen mindeneket. Boldogok azok, akik a Lélek árjától sodortatva, emberi életünk eseményei közben szavaikkal és cselekedeteikkel ezt az egybeszerkesztő szándékot munkálják. Mezősi György )

Next

/
Oldalképek
Tartalom