Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-05 / 23. szám

Színesek é ARCKÉPEK 1848. Hl. 7. — 1910. fi. 16 Emlékét két okból kell fel­eleveníteni. Ez évben van ha­lálának ötven éves fordulója. S a másik ok az, hogy a nap­jainkban készülő Irodalmi Lexikon az ő nevét is fel­vette a kidolgozandó címszók közé. Páratlan tehetségű és ’rendkívül szorgalmas egyházi férfiú volt ÍHörk József. Már 26 éves korában teológiai ta­nár az eperjesi akadémián (1876). Kinevezése után kül­földi tanulmányúton van Ber­linben s két év múlva Buda­pesten sikerrel teszi le a teo­lógiai tanári vizsgát. Irodal­mi működését nyilvántartani szinte lehetetlen. Fiatal korá­ban a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban jelenteti meg első írásait s azután szinte évenként adja ki nagyobb ta­nulmányait és könyveit. Mint a gyakorlati teológia tanára, még eperjesi működése alatt megjelenteti a Homiletika és Liturgika c. könyveit. Növen­dékei számára írásban adta meg jó előadásainak anyagát. Lokálpatriótái kötelezettségé­nek érezte azt, hogy helytör­téneti munkák felvázolásával és kidolgozásával is foglalkoz­zék. Megírta két jelentős és jó forrásmunkának bizonyult könyvét: Emléklap az eperjesi templom 100 éves örömünne- pére és Az evangélikus Tisza- kerület püspökei című köny­veit Mint gyakorlati teoló­gus, tantervet készített az elemi iskolák számára. Eze­ken kívül állandó munkatár­sa most már a Protestáns Szemlének is. Gondosan ké­szül professzor korában min­A Ház a sziklák alatt című film hősének, Zsuzsának a történetét meséli tovább Tatay Sándor új regényében, A fe­hér hintó-ban. A boldogságot akaró és érte harcolni tudó ember sorsa ez, a gyermekkor­ban megálmodott fehér hintó- nak annyi szenvedésen és anv- nyi könnyön keresztül való megvalósulása. Zsuzsát a fehér hintóról áb­rándozó árva libapásztorlányt, könyörtelenül sodorja az élet a maga útján. A vándorcirkusz porondja, majd a pesti „úri­ház“ fülledt cselédszobája fé­lelmetesen vetiti előre Édes Annának, vagy a Bűn Maris­kájának jövőjét. Innen ragad­ja ki a háború forgószele a boldogtalan szerelmétől meg­tépve, a sziklák alatti csendes házban épít otthont magának új szerelemben és új remény­ségben. Férjének, Ferencnek, a gyilkosságba rohanó földhöz­ragadt kisparasztiak a tragé­diája azonban a kapitalizáló­dó magyar falu útját példáz­za hatalmasan, ha tovább akar jutni, újat kell teremte­nie, új célt és új életformát. Zsuzsa képes erre. Újra a városba indul, a romokból ép­pen újjászülető Budapestre. Itt a háború utáni Magyaror­szág nagy szellemi és társa­dalmi kohójáról fest színpom­pás képet az író. Ez a hatal­mas, forrongó kohó lesz igazi próbája Zsuzsa emberségének. S míg második férjét, a kis­polgár karrierista Berecet a salakba löki a társadalom, ad­dig Zsuzsa hosszú harc és ke­resés után megtalálja önma­gát, megtalálja a falura haza­vezető utat. A libapásztorlány fehér hintója a város felé szá­guldott volna, a megvalósulás éppen visszafelé mutat: de mennyire más ez a falu, mint akárcsak tíz esztendővel ez­előtt is! Zsuzsa alakja a regényben hatalmas népi hőssé magasz­tosul. Hiába éri csapás csapás után, erkölcsi erejének meg- törhetetlensége és meggyaláz- hatatlan tisztasága szinte szim­bolikusan magát az örök né­pet jeleníti meg, elpusztítha­tatlan és legyőzhetetlen, akár­csak a mesék Erős Jánosa. De amennyire élettel teli és hús­vér ember Zsuzsa, annyira vérszegény és erőtlen. Berec- nek, vagy anyjának figurája. den nagyfontosságú beszédé­re és prédikációjára s volt bátorsága abban az időben, amikor lelkészeink és pro­fesszoraink elhangzott egyhá­zi beszédeiket nem szívesen adták nyomdába, hogy kiadja beszédeit s oda merte tenni alkotásait bírálói elé. Eperjesi professzori műkö­dése, irodalmi munkásságával elére azt, hogy nevét az egy­ház legkiválóbbjai között em­legették s mikor Kvacsala po­zsonyi teológiai tanár Dorpát- ba kapott meghívást, a pozso­nyi teológiai tanári kar és az evangélikus egyetemes egyház meghívta oda professzornak, de most már nem a gyakor­lati teológiai tanszéket kapta meg, hanem az egyháztörté­nelem tanítására nyert meg­bízást. Az utolsó száz évben teoló­giáinkon néhány esetben elő­fordult, hogy ilyen „átnyer- gelésnek” lehettek tanúi a teológiai hallgatók. Még él egyházunk jelenében néhány olyan evangélikus lelkész, akik hallgathatták Hörk egy­háztörténeti óráit s azoknak tapasztalata az volt, hogy frissen, szakavatottan és nagy­vonalúan tárgyalta a magyar és egyetemes egyházi história anyagát. Pozsonyban kiváló professzortársai voltak: dr. Masznvik Endre, Stromp László, Trsztyénszky Ferenc, Hornyánszky Aladár stb., akiknek tudása sokban buz­dította és segítette őt a még elevenebb munkásságra. Po­zsonyi működése alatt írta a Itt sajnos, az író túl sokat ál­doz a típus kedvéért, s ugyan­akkor elfeledkezik egyéneket, egyedeket formálni. Mennyivel nagyszerűbb és hitelesebb né­melyik mellékszereplőnek, pél­dául az öreg kottamásolónak az alakja. Ez a felfogásában megingott kispolgár fanyar humorával, egyike az elmúlt évek legjellegzetesebb figurái­nak; hitetlenkedő, de alapjá­ban véve, mégis becsületes és jószándékú, s amikor elérke­zik a döntés ideje, Zsuzsa pártjára áll a régi világgal s a régi emberekkel szemben. A regény néhány oldalon hosszú időszakot ölel át — vagy húsz esztendőt —, s ez igen nagy feladat elé állítja az elbeszélőt. Ezt sajátos formá­ban oldja meg az író: hol ma­ga mesél, hol valamelyik sze­replőre bízza a cselekmény ki­bontását. Az elbeszélésnek ez a kettőssége roppant ügyesen BUDAPESTEN, 1960. JÜNIUS 5-ÉN, PÜNKÖSD ELSŐ ÜNNEPÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor. de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fa­sor de. fél 10 (úrv.) ifj. Blázy La­jos, de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa Gy. út de. fél 10 (úrv.) Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 (úrv.) Kardos József. Karácsony S. u. de. 10 (úrv.) Grünvalszky Ká­roly. Rákóczi út 57 /b. de. 10 (szlo­vák) dr. Szilády Jenő, de. három­negyed 12 (úrv.) Grünvalszky Ká­roly. Thaly K. u. de. 11 (úrv.) Ré- dey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Külső Üllői út du. 5 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veö- reös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Gyar­mat u. de. fél 10 (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Bo­ros Károly. Fóti út de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. Üjpest de­10 (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota-MAV-telep de. fél 9. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 (úrv.) Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Madocsal Miklós, de. 10 (német) Groó Gyula, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, este 7 zenés áhítat: Várady Lajos. To- rockó tér de. fél 9 Várady Lajos, öbuda de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. Tarcsay V. u. de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltal Gyula, este fél 7 Károlyi Erzsé­bet. Pesthidegkút de fél 11 Rutt- kay Elemér. Budakeszi (úrv.) de. következő tanulmányait: A jozefinizmus hatása az állam és egyház közti viszonyra Magyarországon, Petőfi köl­tészetének vallásos világnéze­te, Magyar Protestáns Egy­házjog, Vitnyédy István stb. Pozsonyi nagyszerű műkö­désének volt következménye, hogy a XIX. sz. zsinatának előmunkálataiban és magán a zsinaton is részt vett, mint zsinati atya, ami abban a korban a legnagyobb megtisz­teltetés jele volt. Kisebb dolgozatait és na­gyobb munkáit egyben látva csodálattal kell megállapíta­ni azt, hogy 34 évi teológiai tanári működése alatt sok előadásé mellett milyen nagy­számú önálló munka megje­lentetésére volt képes. Arány­lag rövid életkort ért meg (hatvankét éves korában halt meg). S az jutott osztályré­szül neki, ami kevés pálya­társának adatott meg, hogy aktív professzor korában hív­ta haza Istene. Homiletikai munkássága, teológiai meggyőződése, egy­házi állásfoglalása, rendkívüli szorgalma és főként nagy szellemi hagyatéka érdemesí­tenék múltunk e kiváló sze­mélyének sok-sok írását arra, hogy belőlük valaki megraj­zolja egy olyan teológusnak életét, aki a XIX. sz. utolsó éveiben kezdte el munkássá­gát s a nagyon eleven XX. sz. napjaiban is világos szem­mel járt, és alkotott sokat egyházunk javára. G. L. tölti ki az időbeli hézagokat, de sajnos, a kompozíciónak nem válik javára. A fehér hintó Tatay Sándor határozott állásfoglalását feje­zi ki az új társadalmi rend, az új magyar élet mellett. Húsz esztendővel ezelőtt nem feje­ződhetett volna be így a tör­ténet, akkor a cselédszoba vas­ágyától egyenes út vezetett a klinika halottaskamrájáig, vagy a rendőrőrsig. A magyar irodalom annyit ábrázolt cse­lédalakja nincs többé eleve elbukásra kárhoztatva, a Köllő Zsuzsák és Kovács Marik nem a társadalom számkivetettjei, hanem megvan a lehetőségük rá, hogy újat kezdjenek. Tatay hisz abban, hogy az ember ké­pes is élni ezzel a lehetőség­gel. Ez a legfontosabb és leg­mélyebb mondanivalója ennek a nagysodrú, igen emberi tör­ténetnek. Szelényi Iván 9 Ruzicska László. Diana út de. fél 9 (úrv.) Sztehlo Gábor. Kelen­föld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Né­metvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. 8 dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 Mezősi György, este 7 Mezősi György. A Sajtóosztályon kapható Biblia 60,­Ft Újszövetség (kötve) 20,­» Újszövetség (fűzve) 12,­•• Énekeskönyv (kötve) 40,­» Énekeskönyv (műbőr) 50,­99 Énekeskönyv (űj rész) 13,­99 Imakönyv (Raffay) 25,­99 Imakönyv (Jávor) 20,­9t Hitvallási iratok I. 45,­99 Hitvallási iratok II. 45,— 99 Káldy: Bev. az Új­szövetségbe 30,­99 Karner: A testté lett Ige 45,­99 Pálfy: Krisztus tanúja 5,­** Groó: Az élet kenyere 5,­H Ferenczy: Űj szív 10,-=! 99 Lapunkban kétszer is meg­emlékeztünk — részletesen — a dél-afrikai eseményekről. Május 1-i számunkban fel­vázoltuk a dél-afrikai esemé­nyek társadalmi és politikai hátterét. Április 24-i számunk­ban pedig az ún. faji kérdés bibliai megvilágítását kísé­reltük meg „Afrika okán” címen. Rámutattunk itt arra, hogy a faji megkülönbözte­tésnek, felsőbbrendű és al­sóbbrendű fajokról való be­szédnek nincsen bibliai alap­ja. Isten embert teremtett és ennek az embernek, bár­minő legyen is bőre színe, tartozzék bármely néphez, nemzethez, kínálja fel az üd­vösséget Jézus Krisztusban. S amikor ezt írjuk és mond­juk, akkor ez a hitvallás a szánkban: hitünkhöz tartozik ez a kérdés, és hitünk dol­gában — s nem is csak egy­szerűen a jócselekedetek, vagy az irgalmasság dolgá­ban —, vizsgázunk, amikor e kérdésre felelünk. Csak örülünk annak, hogy amikor a kérdést legmélyebb gyökerében próbáltuk meg­ragadni, a helyes utat vá­lasztottuk. Megerősít ebben a „Kirche in der Zeit” Düs­seldorfban megjelenő tekin­télyes német egyházi lap má­jusi számának egy cikke is. Ennek néhány gondolatát sze­retnénk most felvetni és to­vábbszőni. A dél-afrikai kérdésben az ottani egyházak szinte teljes egyértelműséggel — és ennek csak örülhetünk — foglaltak állást a Délafrikai Unió kor­mányának a négereket üldöző és a faji megkülönböztetést minden áron erőszakoló poli­tikája ellen. Mindenesetre egy kivétellel: az ún. „Német­alföldi Református Egyház” teológiai érveléssel állt ki a kormány politikája mellett s azt — egyes erőszaktételeket esetenként esetleg elítélve — teljes tekintélyével támogat­ja. S ez az a nyugtalanító je­lenség, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Miről is van szó? Arról, hogy a Délafrikai Unió ■>— ez az összefüggésekből és meg­nyilatkozásokból félreérthe­tetlenül kitűnik — magát „ke­resztyén állam”-nak tartja, amelynek „isteni küldetése” van. Figyeljünk csak meg néhány nylatkozatot: „A fe­hér ember nem mondhat le vezető szerepéről anélkül, hogy. fel ne adná történelmi küldetését” — mondotta egy Dél-Afrikában működő né­met misszionárius. — A Ver- woerd miniszterelnök ellen elkövetett merénylet után az egyik ottani lap ezt írta: „Verwoerd még él s a Dél­afrikai Unió minden hivő (!) lakosa ebben Isten kezét lát­ja. Isten egészen sajátos kül­detést bízott Verwoerdre, s mivel ezt még nem végezte el, Isten, akinek hatalma van élet és halál felett, úgy dön­tött, hogy a merénylet ne si­kerüljön.” E megdöbbentő megnyilatkozások sorát foly­tatni lehetne. Ennyi is elég azonban arra, hogy felfigyel­jünk. Az idézett s hasonló nyilatkozatok ugyanis kísérte­tiesen emlékeztetnek a közel­múlt efféle hangjaira és a mögöttük rejlő „keresztyén” ideológiára. Mert mit monda­nak e nyilatkozatok: azt, hogy a dél-afrikai hárommillió fe­hér „történelmi küldetés”, Is­tentől kapott megbízatás alap­ján tart feltétlen igényt az e területen élő egyéb, körülbe­lül négyszer annyi színes la­kosság vezetésére. S e „kül­detésének” teljesítésére a leg­erőszakosabb, legvéresebb esz­közöket is igénybe veszi. Körülbelül hasonló érve­léssel hivatkozott „isteni kül­detésre” a hitleri Németor­szág is és tartott igényt ve­zető szerepre előbb csak Kö- zép-Európában, majd — evés közben jön meg az étvágy — az egész ún. „Űj Európában”, s később az egész világon. S e küldetés és vezetésre hiva- tottság nevében irtotta ki az „alsóbbrendű népek” tízmil­lióit, rabszolgasorsra szánva az életbenhagyottakat. És egy eretnek teológia mindezt bib­liái és hitvallási érvekkel igyekezett igazolni! Ez a leg­félelmesebb az egészben. Akadt egy teológia akkor — és képviselői ma is akadnak —, amely Isten „teremtési rendjére” hivatkozva bizony­gatta, hogy igenis vannak fel­sőbbrendű és alsóbbrendű fa­jok s a történelem könyvéből igyekezett kiolvasni, hogy is­teni küldetése van a „Vezér­nek”, akinek ezért minden hi­vő — épp mint hivő! — vak engedelmességgel tartozik. Ez ellen az eretnekség - ellen tá­madt fel a Hitvalló Egyház, s a harc, ami akkor megin­dult, ma sincs befejezve. Mert ugyanezek a hangok ismét hallhatók; csak nemrégiben nyilatkozott Adenauer kancel­lár a „németség történelmi küldetéséről”, ezúttal a „ke­resztyén Nyugat” védelmében. S e küldetés érdekében, úgy látszik, az atomfegyverek használatától sem riadnának vissza. „A nyomok riasztóak”, ta­nította az ókori közmondás. Az összefüggések valóban ijesztőek. S ezek nem is vé­letlenek. 1652-ben szállnak partra először Dél-Afrikában a holland telepesek, a későbbi búrok (boer = paraszt, far­mer, gazdálkodó). Az idők fo- lyaiftán igen sok német is be­vándorolt közéjük, úgy, hogy egy utazó a harmincas évek­ben Dél-Afrikában egész né­met városokat talált — ho­rogkeresztes zászlódíszben. A második világháború alatt a Dél-afrikai Unió — jóllehet a Brit Államközösség tagja — nyíltan rokonszenvezett a hitleri Németországgal (Smuts tábornok). A Malan-kormány tisztára fasiszta, faji elvek alapján rendezkedett be. És ismét akadt egy egyház, ezút­tal a fent említett Német- alföldi Református Egyház, amelyik teológiai érveket szállított ehhez a politikához. Az 1936-os kiadású Brock- haus-féle német lexikonban az Afrika címszó alatti cikk­ben ezt olvasom: „A négerek alacsonyrendű népfaj. Soha­sem volt igazi műveltségük és képtelenek ilyen elsajátításá­ra. Múlhatatlanul szükségük van a fehér faj vezetésére.” A „Magyarság” c. nyilas lap 1944. május 12-i számában így ír: „A néger a leggyilko- sabb faj. Egy tudós, aki éle­tét arra szentelte, hogy meg­állapítsa: melyik fajta a leg­vérengzőbb, kimutatta, hogy első a néger, utána jön a zsi­dó, az indián, a kínai s csak azután az arab és a patagon. A néger akkor is öl, ha arra semmi sem kényszeríti...” — Igen, a nyomok ijesztőek s a hangok összecsengenek. Csak megelégedéssel olvas­hatjuk, hogy dr- Joost de Blank dél-afrikai anglikán ér­sek a Németalföldi Reformá­tus Egyháznak az Egyházak Világtanácsából való kizárását BUDAPESTEN, 1960. JÜNIUS 6-AN, PÜNKÖSD 2. ÜNNEPÉN Deák tér de. 9 (úrv.) (német) Ha­fenscher Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Ifj. Blázy Lajos, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Üllői út 24. de. 11 Kardos József, este 7 Kardos József. Karácsony S. u. de. 10 Grünvalszky Károly, este 7 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. este 6 Kardos József. Thaly Kálmán u. de. 11 Drenyovszky Já­nos, du. 6 Drenyovszky János. Kő­bánya de. 10 Veöreös Imre, este 7 Takács József. Utász u. de. 9 Veö­reös Imre. Vajda Péter u, de. fél követelte. Első eset, ez az EVT fennállása óta, hogy egyik tagegyház ilyen rend­szabály alkalmazását kényte­len kérni egy másik tagegy­házzal szemben! A fehér faj afrikai — és egyéb — hatalmi igényei fe­lett a történelem kimondta az ítéletet. Ez egyszerű politikai belátás kérdése. Az azonban sajátosan egyházi ügy, hogy magát keresztyénnek valló egyház ne próbáljon teológiai érveléssel támaszt adni az efféle hatalmi és küldetési igényeknek. Mert az Isten igéjének hamis hirdetése — eretnekség. És a hamis taní­tásról számot kell adnia min­den egyháznak, előbb vagy utóbb. Ennek a szomorú vetésnek a gyülmölcsei máris beérnek. Csodálkozhatunk-e azon, ha — a „Junge Kirche” c. lap ez évi május 10-i számában — arról olvasunk hírt, hogy az afrikai emberek elfordulnak a keresztyénségtől. Azzal vá­dolják a missziót, hogy az csak „meg akarja nyugtatni” a szabadságukért síkra szálló négereket. Álszent magatartást vetnek az egyház szemére, mert vasárnapi igehirdetése nincsen összhangban azzal a magatartással, amit hétközna­pokon a fehérek a feketékkel szemben tanúsítanak. Ugyanennek a lapnak ápri­lisi száma „Egy Németország­ban tanuló indiai diák leve­le” címen közöl cikket. Meg­rendítő olvasmány. Csak né­hány mondatot idézünk belő­le: „Az utcán utánam fordul­nak az emberek, megjegyzé­seket tesznek s a gyermekek »•néger! néger!« kiáltásokkal csúfolnak. Szobát csak hosz- szas utánjárással kaptam, szállásadóm megalázó feltéte­leket szabott...” Nem folytatjuk. E napok­ban Pünkösd ünnepét üljük. Azért adunk hálát, hogy Isten elküldötte Szentlelkét, Aki minden nyelvből és ágazatból, nemzetből és fajból gyűjtötte össze az első keresztyén gyü­lekezetei s hitvallásunk sze­rint ma is „elhívja, Gyűjti, megvilágosítja és megszenteli” Krisztus egyházát. Félelmetes arra gondolni: Isten Lelkét szomorítjuk meg, amikor nem valljuk félreérthetetlen vilá­gossággal és határozottsággal: Isten színe előtt nincsenek fe­hérek és színesek, csak embe­rek vannak, az egy Atya gyermekei. S ha nem vonjuk le ebből az egészen gyakor­lati, cselekedetekben megmu­tatkozó következtetéseket! Groó Gyula 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 Bo­ros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy Ist­ván. Bécsikapu tér de. 11 Schreiner Vilmos, este 8 Madocsai Miklós. Torockó tér este 7 Schreiner Vil­mos. Óbuda de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 7 Fülöp Dezső. Taresay V. u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fé. 7 Zoltai Gyula. Pesthidegkút de. fél 11 Zol­tai Gyula. Kelenföld de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 138. du. 5 dr. Rezessy Zoltán. Ke­lenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Budafok de. 11 dr. Benes Miklós. Csepel de. ll Mezősi György. Tatay Sándor: A FEHÉR HINTŐ ISTENTISZTELETI REND NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: — EZ. 34, 15. — Az Űr Leikével vezet min­ket. Nem hagy el bennünket, hanem küldi életünkbe a jó­ságnak és igazságnak Lelkét. — Tit. 3, 6—7; Zsolt. 118, 24—29; I. Kor. 2, 6-10 (9-10); Ezs. 44, 1-6. HÉTFŐ: — ZSOLT. 115, 14. — A pünkösdi öröm járja át szívünket, mert a Vigasztaló itt van köztünk. — Ef. 5, 9; Zsolt. 106, 1-8; 44-48; I. Kor. 2, 11-16. (11-12.). KEDD; ZSOLT. 91, 9. — Erős vár, biztos kőszikla a hivő ember számára az Isten — II. Kor. 4, 8; Zsolt. 51, 3—14; 17—19; I. Kor. 3, 1-8. (5-7.). SZERDA: — V. MÓZ. 8, 18. — Isten nem hagy el bennün­ket a hétköznapi munkánkban sem. S nekünk sem szabad Róla elfelejtkeznünk. — Róm. 8, 14; Ap. Csel. 3, 1—10; I. Kor. 3, 9-15. (9-11.) CSÜTÖRTÖK: — EZ. 3, 10. — A hallott és olvasott ige csák úgy lesz áldásossá életünkben, ha azt befogadjuk és a benne foglaltakat megtartjuk. — I. kor. 2, 12; Ap. Csel. 4, 6-21; I. Kor. 3, 16-23. (21-23.). PÉNTEK: — ZSOLT. 118, 24. — Jézus Krisztus érettünk legyőzte a halált és a Sátánt. Ezért kell várnunk a vissza­térő Urat. - II. Tess. 2, 13; Ef. 2, 17-22; I. Kor. 4, 1-5. (5.) SZOMBAT: — I. SÄM. 2, 3. — Vajon ezen a héten betöl- töttük-e Istennek parancsolatait? Jártunk-e Krisztus követ­ségében? Szolgáltunk-e Urunknak? Bűneink és mulasztásaink ellenére könyörülj rajtunk mennyei Atyánk a Jézus Krisz­tusért! - Gál. 6, 3; Ap. Csel. 8, 14-25; I. Kor. 4, 6-13. (7); Ézs. 6, 1-8; IV. Móz. 6, 22-27. (k. á.) ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom