Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-05-22 / 21. szám

A gyülekezet énekléséről Lecke emberségből 1. A magyar zenei élet ki­tűnő változáson ment keresz­tül. Évről évre művészek so­kasága hagyja el a Zeneaka­démiát, ezren és tízezren kap­nak zenei kiképzést közép- és alsófokú állami iskoláinkban. A folyamat most már annyi­ra természetes, magától érte­tődő, mint az írás és olvasás megtanulása. Erre a tényre figyelemmel lehet lennünk és kell is. 2. Egyházunkat éneklő egy­háznak nevezzük. Ezt az állí­tást azonban jó lesz komo­lyabban vizsgálat alá vetni. Nem kell elsiratni magunkat, mintha valami történelmi té­vedés áldozatává lettünk vol­na és csak áltatjuk magun­kat, de azt sem mondhatjuk, hogy minden rendben van. Tudomásul kell vennünk az adottságainkat. így igaz, hogy a gyülekezeti éneklés tanítá­sa lényegében csak a biblia­órákon és istentiszteleteken történik. Azt is, hogy a leg­több gyülekezetben az orgo­nista-kántor csak alapfokú oktatás-tanulás után vezeti a gyülekezeti éneklést. Közöttük csak kisebb számmal vannak olyanok, akik ezt a képességet és ismeretet önszorgalomból tovább fejlesztik, főképpen az elkerülhetetlenül állandó gya­korlás által. Szórványainkban pedig többnyire nemhogy kán­torok nincsenek, de harmo­nium sem áll rendelkezésre. A szakember hiánya azzal a következménnyel is jelentke­zik, hogy gyülekezeti énekka­raink száma nem növekszik, vagy a meglevők szintje nem emelkedik. 3. Az adottságok is, de a 5,tradicionális” mylt is azt je­lenti, hogy gyülekezeteink éneklése általában ma is las­sú, fáradt, vontatott. Egy hosszabb éneket csak úgy tu­dunk elénekeltetni, ha az ige­hirdetés idejét rövidítjük, ha tekintettel vagyunk a szoká­sos egy órai időtartamra. Vagy ahhoz a megoldáshoz folyamodunk, hogy énekeink nagy részét csak első versei­ben ismerjük meg. 4. Pedig híveink szeretnek énekelni. Ez az első feltétele annak, hogy éneklő egyház mivoltunkat megtarthassuk. De ennek érdekében meg kell tennünk a következő lépése­ket is. Ez pedig áldozattal, azaz elsősorban tanulással jár. Nem olyan jelentéktelen az a tény. hogy énekesköny­vünkben ÜJ RÉSZ is van. Igazán nagy vétek lenne, ha az új énekeket lakattal le­zártnak tekintenénk, amelye­ket csak kiváltságosaknak nyitogatnak fel. Az UJ RÉSZ megjelenése óta több év telt el s ez idő sok gyülekezetben éppen annyira áldásos volt, mint amennyire sok gyüleke­zetben kihasználatlan. Lel­késznek, kántornak és gyüle­kezetnek közös felelősséggel kell vállalnia ezt a drága­kedves terhet. De túl az új dallam helyes megtanulásán, változtatnunk kell az éneklés ritmusán is, vagyis sokkal tempósabban, könnyedebben, finomabban kell énekelnünk, mint az általában szokásos Végre le kell mondanunk ar­ról, hogy „tele tüdőből” éne­keljünk, nagy' hangerővel. Mivel a gyülekezetben való éneklés közösségi éneklést je­lent, el kell hagynunk az egyénieskedést, a hanggal va­ló érvényesülni, kitűnni és feltűnni akarást és bele kell simulnunk a lelki együttesbe, amelyben az éneklés mindig imádkozás is. Az éneklésünk­kel Istent dicsérjük s ne ma­gunkat dicsértessük. 5. Ez az igény nem jelent lehetetlenséget, ■ hiszen erre van sok jó példánk. Akarat kell hozzá és türelem, fárad­hatatlanság és mindig újra­kezdés, amellyel egyenes arányban növekszik az öröm is, annak a szépséges titok­nak a felismerése, amely el van rejtve az egyházi mu­zsikában ősidők óta. Az jó. ha a gyülekezet szeret éne­kelni, de mennyivel több, ha így tud is énekelni. 6. Ebben a jó akaratban és jó szándékban segítségünkre van a magyar nemzeti zene- és énekkultúra kitűnő átala­kulása is. Nemzedékek köve­tik egymást mindig nagyobb tudással, hozzáértéssel és • igénnyel s ez a valóság be­árad a templomok kapúján is. Ez éppen annyira tény, mint az is, hogy az egyházi zene a nemzeti zenekultúra szerves része. A két áramlat egymásra hat és nem képzel­hető el egymás nélkül. Ezért kétszeresen fontos, hogy egyházunk valóban ének­lő egyház legyen! Várady Lajos A rádió hallgatója felemelő érzéssel, meghatódottan és igaz gyönyörűséggel hallhatta március 31-én Sós György: Igaz legenda című rádiójátékát. Az élmény igazolására szemügyre vehetnők a drámát esztétikai szempontból is. Hálás feladat lenne. Most azonban főként eszmei mondanivalójára sze­retnénk figyelmeztetni. Egy kisvárosban meghalt az utolsó zsidó asszony. Késő öregségére teljesen egyedül maradt. Gyermekeit, család­tagjait elhurcolták, elpusztí­tották. Szétszóródott, felmor­zsolódott, eltűnt mellőle hit­községe is, papja és gyüleke­zete. Jólelkű szomszédasszo­nyai ápolták, gondozták utol­só lehelletéig. Rájuk bízza utolsó kívánságát, egyetlen ha­gyatékát. Kívánsága az, hogy hite szerint való pap temesse el. Ez a testámentum megol­dásra váró feladt, amit sorra megkapnak a színdarab sze­replői: a szomszédasszonyok, a tanácselnök, a traktoros és az evangélikus lelkész. A fel­adat megoldásán mérhető le a szereplők emberséges maga­tartása. A szomszédasszonyokat ígé­retük köti a kívánság teljesí­téséhez. Becsület és szívügyük ezért, s nem tágítanak a ta­nácselnöktől, míg az át nem veszi gondjukat. A tanácselnök, kicsinynek, jelentéktelennek látja az ügyet, amely eltörpül napi gondjai mellett aratás idején, a köz­ellátás nehézségei közepette. De el akarja hárítani magától a feladatot elvi, ideológiai meggondolás alapján is: mi köze lehet neki vallási szer­tartáshoz, paphoz. Szembeke rülne meggyőződésével, taní­tásával. Nem tud azonban sza­badulni a feladattól, mert az teljes jelentőségére emelkedik a kocsissal és a traktorossal való beszélgetése közben s mikor 'felidéződik benne 1944 véres emléke: az ártatlanok üldözése, a haláltáborok, el­határozza, hogy teljesíti a kí­vánságot: papot keres a teme­téshez. A traktoros első hallásra könnyedén s kissé cinikusan fogadja a fejadatot. Minden módon kifejezésre juttatja, hogy semmi köze az egészhez. Nincsenek emlékei a szörnyű­ségekből, lelkiismerete érzé­ketlen a kegyelet iránt. Végül is. azonban meglátja a feladat kikerülhetetlenségét: ember­társának a halála mellett nem mehet el közönyösen, tiszte­lettel kell megállnia koporsó­ja előtt. A tanácselnök hasztalanul keresett zsidó papot a szer­tartás elvégzésére közelben s távolban, nem talált. A hely­beli evangélikus lelkészhez fordult kérésével. A lelkész készséges a szolgálat elvégzé­sére. Nem mérlegeli a kérést felekezetiesség patika-mérle­gén, nem akadályozza gyenge héber tudása: megy és telje­síti elhúnyt embertársa kíván­ságát. A sírnál prédikáció­ban és imádságában, oldódik meg a feladat, ahol együtt áll­nak a tanácselnök és a szom­szédasszonyok, a traktoros és a munkásbrigádok küldöttei. Mintegy tízen, ahogyan a rab- binisztikus törvényekben meg van írva. Muncz Frigyes ........................................................................ Kü lföldi egyházi hírek EVANGÉLIKUSOK DÉL- AMERIKÁBAN. Több mint 900 000 evangélikus él Latin- Amerikában a Luteránus Vi- szövetség legújabb adatai sze­rint. Az eddig egymástól meglehetős elzártságban élő, mert sokfajta eredetű — a bevándoroltak népességi ho- vatartozandósága szerint ta­golt — evangélikus gyüleke­zetek szorosabb kapcsolatba kerültek egymással. Ez külö­nösen a lelkészképzésben mu­tatkozik és abban, hogy spa­nyol nyelvű evangélikus egy­házi (teológiai) irodalom jön létre. A nyelvi különbségek is eltűnnek lassan s helyükbe a spanyol nyelv egységet te­remtő hatása lép. Az ökume­nikus érdeklődés is növekedő­ben van ezekben az egyhá­zakban. (Gr.) — Főzéshez kissé értő mindenes­nőt keres állandó alkalmazásra a bagolyirtási üdülő. Meleg otthonra vágyó, egészséges, munkaszerető idősebb nők írjanak, . lehetőleg lelkészi ajánlással: Evangélikus Üdülő Mátraszentimre, Bagolyirtás címre. — Templomi orgona eladó. Cím a kiadóban. — Orgonaharmónium felújítása, javítása, hangolása több évi garan­ciával. Pokorny Károly, Üjpest, Rózsa u. 59. — Harmonium kitűnő állapotban gyülekezet részére eladó. Bp. VIII., Kiss József u. 2. f. 2. Barátságos saitámegnyilatkozások Niemölier amerikai tartózkodásáról Dr. Martin Niemöller egy­házi elnök visszatért Német­országba az Egyesült Álla­mokból, ahol az amerikai gyülekezetek meghívására tar­tózkodott. Hét hetes ameri­kai időzése alatt 106 alka­lommal prédikált — gyakran' tele templomokban — és számos teológiai eszmecserét folytatott. Niemöller ezenkí­vül felolvasásokat is tartott, részt vett lelkész összejövete­leken, és beszélt a televízió­ban is. Az amerikai sajtó csaknem kivétel nélkül barát­ságosan értékeli látogatását. * Közismert, hogy Niemöller amerikai előadásaiban felhív­ta a figyelmet azokra a ve­szélyekre, amelyeket a Szö­vetségi Köztársaság újrafel­fegyverzése, az új fasizmus és antiszemitizmus jelent, és amely Nyugat-Németország- ban árnyékot vet a demokrá­ciára. A pozitív visszhang, amely amerikai tartózkodásával kap­csolatban megnyilvánult, azt mutatja, hogy az amerikai nyilvánosságot is mély aggo­dalom tölti el a nyugatnémet fejlemények láttán. A ked­vező fogadtatás azonban azt is kifejezi, hogy külföldön azt várják, hogy az egyházi fér­fiak ott ne a klerikális mili- tarizmus képviselői legyenek, hanem — mint Niemöller is — a keresztyénség igazi kép­viselői és az antifasiszta el­lenállási küzdelem reprezen­tánsai. rtl«»**««*M*««««*«****»4<*******"*"*"*"""""""'t"**""MN>'*"*MM*' ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1960. MAJUS 22-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11 (úrv.) .Hafenscher Ká­roly, du. 6 Hafenscher Ká.oly. Fa­sor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Sülé Károly, du. 6 ifj. Blázy Lajos, Dózsa György út de. fél 10 Sülé Károly, Üllői út 24. de. fél lo Kardos József, de. 11 Kar­dos József. Karácsony S. u. de. 10 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Grün^ valszky Károly. Thaly Kálmán út de.ll Rédey Pál, du. 6 Drenyov- szky János. Külső Üllői út du. 5. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Takács József. Vaj­da Péter u. de. fél 12 Takács Jó­zsef. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Ká­roly, de. 6. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12. Fóti út 22. de. 11 Gádor And­rás. Váci út 129. de. 8 Gádor And­rás, du. 5 szeretetvendégség. Új­pest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Sorcksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota-MAV-telep de. fél 9. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom de. 3. Pestújhely de. lo Kürtösy Kál­mán. Sashalom de. 9 Karner Ágos­ton. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos, de. 10 (német úrv.) Várady Lajos, de. 11 Madocsai Miklós, este 7 orgonaest, Várady La­jos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Já- •nossy Lajos, de. 11 Jánossy Lajos, este fél 7 Zoltai Gyula. Pesthideg- kút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Dia­na út de. fél 9 Zoltai Gyula. Ke­lenföld de. 8 Kendeh György, de. 11 (konf.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Ke- lenvölgy de. 9. Nagytétény Budafok de. 11 Visontai Ró­bert. Csepel de. 11 Mezősi György, du. 7 Schreiner Vilmos. BUDAPESTEN, 1960. MAJUS 26-AN,* ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖKÖN Deák tér de. 9 Trajtler Gábor, de. 11 dr. Kékén András. Fasor de. 11 ifj. Blázy Lajos, du. 6 Koren Emil. Üllői út 24. du. 6 Kardos Jó­zsef. Karácsony Sándor u. du. 6 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57 b. du. 7 Kardos József. Thaly Kálmán u. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. du. fél 7 Takács József. Zugló de. 11. du. 6. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Üjpest de. 10 Blázy Lajos: Sashalom du. 6 Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 11 Madocsai Miklós, du. 7 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 10 Fülöp Dezső, du. 7 Vámos József. Tarcsay Vilmos u. de. 11 Zoltai Gyula. du. fél 7 Ká­rolyi Erzsébet, Pesthidegkút du. fél 6 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 138. du. 5. dr. Rezessy Zoltán. Cse­pel de. 11 Mezősi György. EVANGÉLIKUS ELET *• A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIEU Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft# fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.5633/2 — Zrínyi Nyomda ff Jézus követése öröm!’1 Dietrich Bonhoeffer emlékezete 15 ÉVVEL, EZELŐTT, Hús- vét ünnep után egy héttel, 1945 április 9-én végezték ki a ■ flossenbrügi haláltáborban Dietrich Bonhoeffert a né­metországi Hitvalló Egyház neves harcosát, a hitleri fa­sizmus ellen aktívan küzdő evangélikus lelkészt, teoló­giai magántanárt. Egy nap­pal előbb hozták ide és a ki­végzését követő napon érkez­tek meg a felszabadító had­sereg katonái. Fogolytßrsa, egy életben maradt angol ka­tonatiszt, így ír utolsó előtti napjáról: „1945. április 8-án vasár­nap rövid istentiszteletet tar­tott számunkra Bonhoeffer lelkész. Beszéde szívünk mé­lyére hatott. Megtalálta a helyén való szavakat. Alig fejezte be utolsó imádságát, mikor kinyílt az ajtó. Két titkos-rendőr lépett be. Így szóltak: Bonhoeffer fogoly velünk jön! — Velünk jön f— ezek fl szavak valameny- nyi fogoly számára csak egyet jelenthettek: a vesztőhelyet. Búcsút vettünk tőle. Hozzám lépett és így szólt: Ez már a vég, számomra azonban az élet kezdete. — Következő napon felakasztották Flosscrv- brügben.” Bonhoeffer egyik legismer­tebb könyvének, az 1936-ban megjelent „Nachfolge”-nak (követés) előszavában olvas­hatjuk ezt a sort: „Jézus kö­vetése öröm!” A rá annyira jellemző megállapítást megelő­zően következő mondatok áll­nak: „Hová vezet azoknak az útja, akik meghallják Jézus követésre hívó szavát? Mi­lyen döntésekre és elhatáro­zásokra jutnak életükben? Ezekre a kérdésekre csak egy valaki képes válaszolni — Jézus Krisztus. Tőle várjuk hát a feleletet, hiszen ö pa­rancsolja, hogy kövessük. Egyedül O tudja, hogy hová visz ütünk. A felől azonban biztosak lehetünk, hogy min­den mértéket meghaladó ir­galmas úton vezet.” Bonhoeffer élete folyamán két ízben került különösen olyan döntés és elhatározás elé, amelyben nyilvánvalóvá vált számára is, hogy Jézus követése csak akkor öröm, ha készek vagyunk bizonyos határozottságot, keménysé­get tanúsítani önmagunkkal, saját kényelmünkkel, saját elképzeléseinkkel szemben. 1933-ban a londoni német gyülekezet hívta meg lelké­széül. Ekkor jutott uralomra a nemzeti szocialista kor­mányzat Németországban. Éles harc indult meg az egy­házon belül. A Hitvalló Egy­ház, az egyház megújulásáért küzdött és az ellen, hogy az egyház ne essék a nemzeti szocializmus martalékául. A küzdelem nem volt könnyű, mert az egyház tagjainak leg­nagyobb része úgy tekintett akkor még Hitlerre, mint a „keresztyén nyugat" védőpaj­zsára. A Hitvalló Egyház tá­bora kisebbség volt. Szüksége volt olyan emberekre, mint Bonhoeffer. Finkenwaldeban lelkészképző intézetet állítot­tak fel és vezetésére Bonhoef­fert kérték. Ugyanebben az időben barátai indiai utat ké­szítettek elő számára és le­hetővé tették India nagy fiá­val, Gandivál való találko­zását. A pacifista Bonhoeffer már régen vágyott erre a ta­lálkozásra és felkészült az útra, így érte a Hitvalló Egy­ház kérése. A lelkészképző intézet vezetését vállalta. Nem volt könnyű döntenie. Lon­donban is jó szolgálatokat te­hetett volna. Mégis hazatért. Ebből az időből való korunk egyik legnagyobb teológusá­val, Barth Károllyal folyta­tott levélváltása. Bonhoeffer még Londonból, de már dön­tése után, feltárta kételyeit Barth előtt. Barth válasza egyértelmű: a harcosnak küz­dőtéren van a helye. „Most igazán nincs itt az ideje — írja —, hogy Illést játszunk a fenyőfa alatt, vagy Jónás­ként gubbasztjunk a tökbokor árnyékában, hanem most tü­zelni kell minden csőből.” Második döntése alkalmá­val már nemcsak vágyairól és elképzeléseiről, hanem éle­téről volt szó. 1939 vége felé barátai New Yorkba hívják, hogy előadásokat tartson az ottani teológiai szeminárium­ban. Már előzőleg, 1930-ban, egy évet töltött itt ösztöndí­jasként. Barátai azért hívták, mert akkor már a háború kitörése elkerülhetetlennek látszott és szerették volna a ragyogó tehetségű Bonhoef­fert kimenteni mindazokból az összeütközésekből, amelyek közé a háborút viselő Német­országban kerülhet s amelyek közé a katonai szolgálatra behívás lehetősége is tarto­zott. Bonhoeffer engedett a kérésnek, de az Óceán másik partjára érkezte után elfogta a nyugtalanság. Ilyen bejegy­zések állnak naplójában: „Miért is vagyok itt? Ha za­var támad, azonnal vissza­megyek Németországba. Nem kívánok háború kitörése ese­tén itt maradni.” Néhány nappal később, már vissza­utaztakor, ezt írja a hajón naplójában: „Mióta hajón va­gyok, megszűnt belső meg- osztódottságom a jövő kérdé­sei tekintetében.” Egyik pro­fesszora még a hajóra is fel­kísérte. Hátha visszahozhatja utolsó pillanatban. Jól sej­tette mit jelent ez az utazás Bonhoeffer számára. Valóban mit jelentett ez a visszaté­rés? Mi volt indítója? Át­szelte az Óceánt, hogy ne kelljen fegyvert fognia és visszatért, hogy a fegyvert mégis kezébe vegye. Vállalni akarta a nehéz sorsot, amit sok millió honfitársának vál­lalnia kellett. A szégyenkezés és a szeretet késztette erre — írja megemlékezésében egyik barátja. Bonyolult, kusza ösz- szeütközések szövevénye közé került. Mégis felszabadultan, megújult örömmel fordult az emberek, az élet színgazda­sága felé. Ebben az időben kötött házasságot. Ismét idézett könyvének egy élesen megfogalmazott té­telére kell gondolnunk: „Csak a hivő ember lehet engedel­mes és csak az engedelmes ember lehet hivő”. Ilyen és hasonló döntései még jobban kiemelik, hogy miért harcolt olyan elszántan az ún. „ol­csó”, semmire el nem kötele­ző, a bűnt igazoló és a bűnöst meg nem igazító ..kegyelem" ellen. Nagy nyomatékkai hangsúlyozta, hogy csak a „drága“ kegyelem kegyelem; az „olcsó", csak afféle ma- laszt, mely az egyházat ósze- res-kereskedéssé változtatja. Bonhoeffer jómódú értelmi­ségi családból származott. Édesapja idegorvos, egyetemi tanár. Ma is él. Heten voltak testvérek. Rokonsága csupa tudós, egyetemi tanár, a Harnack, Delbrück, Hase, Plane családok. 1906-ban feb­ruár 4-én született Breslau- ban. Most tehát 54 éves lenne. Tanulmányait nagyrészt Ber­linben folytatta. Először zene- akadémiára készül, később a teológia mellett dönt. 21 éves, mikor első teológiai munkája nyomtatásban megjelent. Ta­nulmányai elvégzése után külföldre kerül. Segédlelkészi éveit Spanyolországba tölti. A barcelóniai német evangélikus gyülekezet ségédlelkésze. Visz- szamegy Berlinbe. Itt 1929-ben ■megszerzi a teológiai doktorá­tust. Utána egy éves tanul­mányútra New Yorkba utazik. Az Union Theological Semina­ry hallgatója. Ismét Berlinbe tér vissza. Egyetemi magánta­nár lesz és egyetemi lelkész 1933-ig. Ebben az időben egy magyar tanítványa is van. Le­hel Ferenc szombathelyi lel­kész. Így jellemzi Bonhoeffert egy róla írt cikkében: „Hatal­mas szál 26 éves fiatalember volt. Bár szemüveget hordott, de biztonságérzetét nem zavar­ta. Csupa derű, csupa egész­ség és sugárzó értelem az egész ember. Inkább sport­ember megjelenésű volt, mint papos és tudós __ Sokszor vo ltam vendége. Szerette az irodalmat, a művészetet, a ze­nét. Jó nyelvérzéke volt, an­golul, franciául beszélt. A ter­mészettudományokban is ott­hon volt. . Szeretett humori­zálni. Amikor tiltakoztunk a megvendégelés miatt, meg­nyugtatott minket: ha a ke­nyér nem az enyém, hanem a mienk, és együtt fogyasztjuk a kenyeret, akkor marad még ott 12 kosárral... Életem egyik legszebb kirándulásá­nak részleteit ő dolgozta ki. Az utat Bonhoeffer ballongu— mis kerékpárján tettem meg.” 1935-ben otthagyja a londo­ni német gyülekezetét és a Hitvalló Egyház lelkészkép­ző intézetének igazgatója lesz Finkenwaldeban. A keresztyén erkölcstan kérdései köréből tart előadásokat. Ezekből az előadásokból születik meg a Krisztus követéséről írt köny­ve. Mind több kellemetlenség közé kerül, A fasiszták meg­tiltják neki a tanítást. Eltilt­ják a szószéktől és utazási korlátozásoknak vetik alá. A Gestapo állandóan rajta tart­ja szemét. Közben a háború előszelét is lehet már érez­ni. Amerikába utazik, de visz- szatért. Halála után megjelent Etikájában van egy fejezet, amely rávilágít magatartásá­ra. A fejezet címe: Schuldü­bernahme. Ez azt jelenti: nem értek egyet a vétkessel, mégis szolidáris vagyok vele a vét­ség miatt ránehezedő terhek vállalásában. Az internáló tá­borból és az akasztófától is megmenekülhetett volna, ha Amerikában marad, de ebben az esetben — úgy érezte — Pilátust és nem Mesterét kö­vette volna. Visszatérte után, a háború elején, családi össze­köttetései révén, többször si­került szabályos útlevéllel külföldre mennie. Ezt sokan nem, is értették. 1942-ben Svédországba utazott. Itt ta­lálkozott Bell chichesteri püs­pökkel. Fontos tárgyalásokat folytatott vele ökumenikus és politikai kérdésekről. Ek­kor már kapcsolatban állt az ellenállási mozgalommal. Sze­rette volna megakadályozni Németország teljes lerohand- sát és előkészíteni egy új de­mokratikus német kormány megalakulását, amely békét kötött volna a szövetséges hatalmakkal. A Hitler főha­diszállásán elkövetett me- rényet sikertelensége után a tervek nem valósulhattak meg. (Folytatása következik) Benczúr László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom