Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-12 / 24. szám
t KP. BfiRM. BP, 71 O R S ZÁG OS' I V A NG ÉLI KU S H E T I LAP XXV. ÉVFOLYAM, 24. SZÄM 1960. június 12. ARA: 1,40 FORINT SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA Ez a nap újra és újra a keresztyénség döntő pontjára mutat, azaz arra, hogy a háromságos egy Isten sajátos egyidejűségében hármas módon — teremtés — megváltás ■— megszentelés — munkálkodik gyülekezetében. Ne gondoljuk, hogy a világ csak egy napig is fennállhatna megtartó és mindig újból teremtő kegyelme nélkül, vagy hogy megváltása és megszentelése nélkül mi magunk megállhatnánk előtte bűnös és szentségtelen életünkkel. je> 'ehetséges, hogy az egyház igehirdetését időnkint itt vagy ott megkísérti az a veszély, hogy Urának kegyelmes cselekedeteit csak a tegnap eseményeinek tekintse, melyek érdekesek ugyan, de a mára már nem érvényesek. Szentháromság vasárnapja nyomatékosan arra figyelmeztet, hogy életünk minden területe ma is a háromságos egy Isten igénye és bírálata alatt áll. Ez a mai ünnepnap olyan vigasztalása, melyet újra felfedezni igazán érdemes, amelynek gazdagságát feltárni a Szentháromság ünnepe utáni sok vasárnap is alig elegendő. Közülünk legtöbben „hit egyszeregyükben” még nem futottak el eddig a számig: három. Sokan csak ennél tartanak még: egy. Ez pedig az Üristen. Jézus Krisztus — na, igen —, de végül is mégis csak egy az Isten. Mások esetleg elmerészkednek egy kicsit Jézusig, — de Isten megigazító tevékenysége már számukra is meghaladottnak tűnik. Végül nem kevesen vannak olyanok, akik azt hiszik, lehet tisztán a harmadik hitágazatból, a megszentelésből élni. Ezek régen túl vannak már Isten emberré léteiének mozgalmas történelmén. C^^alóban csak dogmatikai agyafúrtság produkciója lenne a háromságos egy Isten? Luther e felől minden gyanút azzal oszlat el a Kis Káté magyarázatában, hogy az emberi spekulációval szemben Isten cselekedeteire utal. hiszem, hogy Isten teremtett engem, hiszem, Jézus Krisztus az én Uram, hiszem, hogy a Szentlélek hívott engem az evangélium által. Isten háromságos egy lényegéből közvetlenül fakad a gyülekezeten végzett hármas tevékenysége: a teremtés, a megváltás, és a megszentelés munkája. Ebben a munkálkodásban ismerhető fel a hármasság és nem lényének boncolgatása révén. Már az ószövetségben szereplő Isten neve utal erre. Isten Ezsaiásnak adott önkijelentése, mely régtől fogva a mai vasárnapnak, Szentháromság vasárnapjának igéje, háromszoros ujjongásbán dicsőíti a háromságos szent Istent. Jézus Krisztus (különösen János evangéliuma szerint) szól az Atyáról. Ez a Jézus Krisztus ugyanaz, aki ugyanennél az evangélistánál található búcsúbeszédben a Vigasztalónak, a Szentléleknek eljöveteléről beszél. A háromságos egy Istenről való hitvallás aztán már az apostoli levelekben az első keresztyénség hittartalmának tartozéka. nagyobb volt a gyülekezet hitének ereje, annál örvendezőbben vallotta Istennek ezt a hármas egységét. Az egyház énekei is bizonyságai ennek. Voltak azonban idők, mikor az egyháztörténet Istenre, mjnt háromságos egyre nem figyelt, amint hogy Krisztus istenfiúságával, a gyülekezettel, mint ennek az Ürnak testével sem tudott mit kezdeni. Ilyenkor az egyház abba a veszedelmes kísértésbe került, hogy ne egyház legyen a világban, hanem maga is világgá legyen. Akkor volt ez, amikor szolgálat helyett a jólétet, az érvényesülést és az elismerést kereste. Volt kor, az egyház történetében, amikor értelmetlenné vált az egyház számára, hogy az egy Isten Szentháromság, mert értelmetlenné vált számára Krisztus feltámadása és az Ür jelenléte a fenségekben. Isten kegyelme az, hogy ma úgy vezeti egyházát, hogy ez az „értelmetlenség” az ö népének erősítő, vigasztaló hite és hitvallása. Isten maga vezetett úgy minket, lépés- ről-lépésre, ő formálta úgy a történelmet, erősítette a Krisztusba vetett hitünket. Szentleikével hívott és megtartott a gyülekezetben, hogy Szentháromság vasárnapján hittel valljuk: Szent, szent, szent a mi Istenünk, aki Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten. Újra és újra tapasztaljuk, hogy az imádság jobb kulcs Isten lényének feltárásához, Snint a spekuláció. Már az Ezsaiás hatban szereplő kerubok is elcsendesedtek az ő fenségének színe előtt, hogy aztán Istent dicsőítő énekbe kezdjenek. Egyházunk zavartalanul es gyümölcsözőén munkálkodik A Déli Egyházkerület Tanácsának ülése A Déli Evangélikus Egyházkerület Tanácsa f. hó 3-án tartotta rendes évi zárszámadó ülését, melyen megtárgyalták az egyházkerület és a nyolc egyházmegye zárszámadását és azt rendbenlevőnek találták. Az ülésen KÄLDY ZOLTÁN püspök hosszú beszámolót adott az Egyházkerületben 1959. év folyamán végzett munkáról, és foglalkozott több aktuális kérdéssel. Többek között ezeket mondotta: Az egyházközségekből beérkezett adatok szerint a gyülekezetekben a munka zavartalanul és gyümölcsözően folyt. Az istentiszteleteket a lelkészek vasárnap és a helyi szokások szerint hétköznapokon is mindenütt megtartották. A nagyhéten és a reformáció hetében szinte valamennyi gyülekezetben igehirdetéssorozatot tartottak. A legtöbb gyülekezetben bibliaórák is voltak. Az iskolai hitoktatás is fennakadás nélkül folyt. Az elmúlt év végén új hittankönyveket adtunk ki, melyek a tapasztalatok szerint jól beváltak. A konfirmációi oktatás az előző években kialakult módon történt. A, konfirmációi ünnepély időpontját az 1960. esztendőben előbbre hoztuk a Húsvét utáni vasárnapra. Ezzel az ősi ha'gyomány szellemében jártunk el, mert régen húsvét napján keresztelték az új egyháztagokat és a megkereszteltek a húsvét utáni első vasárnapig fehér ruhát hordtak. (Erre emlékezésül mindmáig fehérvasár- napnak nevezik ezt a vasárnapot.) A bibliavasárnapi offertóriumból bibliákat vásároltunk a szórványkonfirmandusoknak. Jelentős mértékben folyt egyházunkban az elmúlt évben a diakóniai munka is. Embertelen és öncélú lenne kegyességünk, ha a szolgáló szeretet tetteiben nem nyilatkoznék meg. Magyarországi Evangélikus Egyházunk jelenleg 16 szeretetintézménnyel rendelkezik. Intézményeinkben 520 ápolt van — köztük 201 gyermek, a diakóniai munkások száma 123. Egyházkerületünkben nyolc szeretet- intézmény van, melyben 160 ápoltat gondozunk. Jól bevált a legtöbb helyen az a rendszer, hogy egy-egy szeretetintézmény mögött valamelyik egyházmegye gyülekezetei állnak és támogatják a diakóniai munkát. A bonyhádi Egészségügyi Gyermekotthonunkat a piliscsabai hasonló célt szolgáló intézményünkkel vontuk össze. Bonyhádon az egészségügyi követelményeknek meg nem felelő épületek rendbehozatala igen nagy anyagi befektetést igényelt volna. A két intézmény egyesítése nemcsak az ápoltak jobb elhelyezését és szakszerűbb gondozását biztosítja, de élelmezési, ápolási és személyzeti kiadásokban tetemes megtakarítást is jelent. A békéscsabai árvaházat öregotthonná alakítottuk át. Benépesítése folyamatban van. Egyházi üdülőink közül Egyházkerületünk területére esik Balatonszárszó, de tulajdonjogilag a mátraszentistvá- ni üdülő is. Az üdülők igen jó szolgálatot tettek .az elmúlt esztendőben is lelkész- családjainknak és más egyházi munkásoknak. Sajnos, üdülőink berendezés és felszerelés tekintetében hiányosságokat mutatnak. Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy azokat korszerűsítsük és minél kényelmesebbé tegyük a pihenők számára. Meg kell említeni, hogy a másik mátrai üdülőben, Bagolyirtáson, jelentős átalakító és építő munka folyt az intézmény igényesebbé tételére. Isten iránti hálaadással kell megemlékeznünk egyházkerületünk múlt évi háztartási életéről. Mindenütt a szigorú takarékosság elvét érvényesítettük. Híveink áldozatkészségéről is csak örömmel emlékezhetem meg. Az elmúlt évben egyház- kerületünk gyülekezeteiben 1200 000 Ft offertorium, 1 900 000 Ft különböző célokra adott adomány és 3 900 000 Ft egyházfenntartási járulék folyt be. Ez kereken 7 millió forint. Ez valamennyi önkéntes adomány volt és ez csak növeli az összeg értékét és mutatja a gyülekezeti tagok felelősségét. (Ez az összeg meghaladja az Egyházkerület előző két évben e címen befolyt bevételeit.) Az 1959. esztendőben a templomok és más egyházi épületek renoválására a Déli Egyházkerületben 3 200 000 Ft-t fordítottunk. Ennek az összegnek egyharmadát államunktól és a Lutheránus Világszövetségtől kaptuk, de a kétharmadát maguk a gyülekezetek adták. Tendenciózus az a beállítás, mintha mi csak külföldi pénzeken tudnánk épületeinket fenntartani. Ez a számadat ennek ellenkezőjét igazolja. Viszont kétségtelenül jó segítséget nyújtott a Lutheránus Világszövetség adománya. Folyamatban van a gyülekezeti épületek állagának felmérése. Elismerés illeti espereseinket és munkatársaikat, akik egyházmegyéjük területén valamennyi egyházközséget végiglátogatták és pontos katasztert készítettek az épületek állapótáról. Ennek a felmérésnek az alapján a közegyházi segélyeket ezentúl nem azoknak az egyházközségeknek fogjuk adni, amelyek jól tudnak kérni, hanem odaküldjük, ahöl a valóságos szükség indokolja a megsegítést. Bár Teológiai Akadémiánk nem kerületi, hanem egyetemes egyházi intézményünk, mégis meg kell emlékeznem róla ezen a helyen is. Akadémiánkon öt professzor és egy óraadó tanár végzi szolgálatát 45 hallgató (jközött. Az I. évfolyamban 12 hallgatónk van. Most az év végével előreláthatólag hat teológus fejezi be akadémiai tanulmányait. Bár egyesek az egyházban „teológus hiányról” beszélnek, de ez egyáltalában nem felel meg a valóságnak. . Jelenleg valamennyi gyülekezeti lelkészi állásunk be van töltve. Ezen felül van 40 scgédlelkészünk. A kis gyülekezeteknek a na- gyobbakkal való összevonása révén ugyancsak felszabadul mintegy 16 lelkészünk. Ebben a helyzetben elégséges a teológusok létszáma. Elismeréssel kell szólnom Akadémiánk professzorairól és odaadó munkájukról. A professzorok tanító és nevelő munkájukon kívül nagy segítséget nyújtottak közegyházi feladatok megoldásánál, egyházi lapjaink szerkesztésénél. A professzorok a püspökökkel együtt azért munkálkodnak, hogy olyan fiatal lelkészek kerüljenek ki a Teológiáról, akik jól értik egyházi és nemzeti feladataikat és evangélikus népünknek helyes tanítást’ tudnak adni az új magyar világban való szolgálatról, feladatokról. Nincs . helye a Teológián olyan teológusoknak, akik az egyház jelenlegi szolgálatát nem értik, a nemzeti feladatokat nem látják és nem a valóságos, hanem valami „elképzelt világ”-ban akarnak lelkészek lenni. Ide kell kapcsolnom lelkészeink továbbképzésének ügyét is. -Az egyházmegyei Lelkészi Munkaközösségekben, a Lelkipásztor című szakfolyóiratunkban folyik ez a munka. Jó eredményeket értünk már el. Sok lelkészünk komolyan képezi magát. Sokat olvas és tanul. Egyre többen szabadulnak fél azokra a feladatokra is, amelyeket, joggal vár el tőlük magyar népünk. Mégis további kitartó munkára van szükségünk. Az egyház vezetői már tisztázták az egyház sajátos szolgálatára, az egyház és az állam viszonyára, az egyház tagjainak népünk alkotó munkájában való részvételre nézve az elvi és gyakorlati problémákat, de több városi és falusi lelkészünk, presbiterünk és gyülekezeti tagunk még nem látja tisztán a kérdéseket és feladatokat, nem jutott megoldásokhoz és mintegy homályban tapogatózik. Ezzel a magatartással azonban nem lehet vezetni. Prédikálni sem lehet és pász- torolni sem lehet. Azok a lelkészek és presbiterek, akik nem akarnak ma segíteni a falu különböző problémáinak megoldásában, később a sajátos egyházi szolgálatot sem tudják elvégezni. De az össz- egyház szempontjából sem engedhetünk meg lelkészeinknek és presbitereinknek „ködös” állás- foglalást, mert ezzel az egész evangélikus egyház munkáját nehezítik. Mindezt még akkor is el kellett mondanom, ha több lelkészünk és presbiterünk nem veszi szívesen, ha püspöki megnyilatkozásokban vagy egyházunk sajtójában velük kapcsolatban kritikát gyakorlunk. Ezt a kritikát a legmélyebb egyházszeretetből mondjuk ki. j Kénytelen vagyok még egy kérdést ezzel kapcsolatban megemlíteni. Az egyik kül- (Foly tatás a 3. oldalon) SZEITHÍROMSÍG Szentháromság vasárnapja lezárja az egyházi év ünnepekben gazdag szakaszát. Ilyenkor visszatekintünk a megtett útra, az elmúlt ünnepekre. Emlékezünk karácsonyra, nagypéntekre, hús- vétra és pünkösdre és mindazokra a kegyelmi ajándékokra, amelyeket nekünk Isten az egész üdvtörténet folyamán ajándékozott s amelyekről szólott az egész elmúlt időszakban az igehirdetés. Ezen a mai vasárnapon gondolnunk kell Isten szere- tetére, ami oly csodálatosan öltött testet karácsony tényében. Magunk elé kell idéznünk ezt az igét: „Ügy szerette Isten e világot, hogy az. Ö egyszülött Fiát adta”. Istennek ez a szeretete, az egész világnak adott szeretet, tehát nekünk is szól, ránk is vonatkozik. Emlékezzünk: kaptuk-e, továbbadtuk-e? , Nem szabad megfeledkeznünk a Jézus Krisztusban kapott bűnbocsátó kegyelemről sem. Ismernünk kell a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ö szegénysége által meggazdagodjunk. (II. Kor. 8, 9.) Krisztus Urunk szenvedése, halála s majd feltámadása és Atyjához költözése által gazdag örökség vár ránk. Nem feledkeztünk meg erről? A Jézus Krisztus által bűneinket megbocsátó, minket szerető Istennel a Szentlélek által jutunk közösségbe. A Szentlélek Üristen munkál hitet bennünk, hogy a hit által közösségünk legyen az Atyával és a Fiúval. Az emberekkel, felebarátainkkal való kapcsolatunk is a Szentlélek munkája nyomán rendeződik a szeretetben. Ebben a Szentlélek által munkált hit- és szeretetközösségben élünk-e? Szentháromság vasárnapján emlékezünk Isten karácsonyi örömöt hozó szerntetére, Krisztus bűnbocsátó kegyelmére és a Szentlélek közösséget építő munkájára. Ez a nap azonban számadás, vizsga is. Felelnünk kell Isten szá- monkérő kérdéseire. Isten sze- retetében, Krisztus kegyelmében, a Szentlélek közösségében élünk-e? Ha jól figyeltünk Isten igéjére, most jól felelhetünk. Vető Béla «••••••••••••••••••••••••••••••••••••••« NIEMÖLLER A VITAS KÉRDÉSEK BÉKÉS MEGOLDÁSÁÉRT. Martin Niemöller egyházi elnök egy május 20-án Brémában tartott beszédében síkraszállt az államok közötti valamennyi vitás probléma kizárólag békés megoldásáért. A keresztyén tanítás, és a népek és fajok elleni erőszak alkalmazása összeegyeztethetetlen. „Ha az erőszak alkalmazását és Krisztus keresztjét egymáshoz kapcsolják, ebből lesz a -vaskereszt"“ (hitleri háborús kitüntetés. Szerk.) — hangsúlyozta Niemöller. Elítélte a fegyverkezési versenyt és a hidegháborút és követelte minden magfegyver végérvényes betiltását.-
