Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-05-22 / 21. szám
Melanchton ünnepség a Német Demokratikus Köztársaságban Melanchton halálának 400. évfordulója alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság Melanchton-emlékbizottsá- gia ünnepségeket szervezett Wittenbergben és Halléban. Az ünnepségeken megjelent August Bach, az országgyűlés alelnöke, Werner Eggerath, egyházügyi államtitkár, a német egyetemek rektorai és dékánjai, bolgár, angol, holland, csehszlovák, lengyel, magyar dékánok és professzorok. A német evangélikus egyházat D. Moritz Mitzenheim, thüringiai püspök, valamint több prépost és egyházfőtanácsos képviselte. Számos nyugatnémet teológiai dékán, professzor, lelkész és világi tudós is megjelent az ünnepségen. Magyar evangélikus részről dr. Ottlyk Ernő, teológiai dékán jelent meg. WITTENBERG, a reformáció fellegvára volt Melanchton működésének színtere. 21 éves korában, 1518-ban került Me- lanchton az 1502-ben alapított wittenbergi egyetem görög nyelvi tanszékére. Luther is hallgatja professzori székfoglalóját. Csakhamar életreszóló baráti és munkatársi kapcsolat alakult ki közöttük. Ennek a szoros viszonynak a kifejezéseként áll Wittenberg főterén egymás mellett Luther és Melanchton szobra. Természetes tehát, hogy a Melamchton- ünnepségek Wittenbergben kezdődtek. Dr. Steinmetz, jénai professzor ünnepi előadása értékelte ki Melanchtonnak, a tudósnak, a reformátornak és Németország tanítómesterének (praeceptor Germaniae) jelentőségét. Majd a jelenlévők ünnepélyes menetben vonultak a Wittenberg főterén álló Melanchton szobrához, ahol August Bach, országgyűlési alelnök ünnepi beszéd keretében ko- szorúzta meg az emlékművet. A tavaszi nap megcsillogtatta a Melanchton-emlékmű ige-feliratát, a 119. Zsoltár 46. Versét: „A királyok előtt szólok a te bizonyságaidról és nem szégyenülök meg.“ Ez nyilvánvalóan arra Utal, hogy Melanchton volt a szerzője az 1530-ban V. Károly császár előtt, az augsburgi birodalmi gyűlésen felolvasott Ágostai Hitvallásnak, amely azóta is az evangélikus egyház legtekintélyesebb hitvallási irata. Wittenbergben Melanchton- emlékkiállítás nyílt még, a nagy humanista, tudós és reformátor műveiből és életmunkájának jelentőségéről. Az egykori wittenbergi egyetem hatalmas épületének közelében áll Melanchton kétemeletes háza. Negyvenéves korában építtette az akkor még egészen modernnek számító házat, ami jó állapotban maradt fenn napjainkig. Me- lanchton-múzeumnak van berendezve. Dolgozószobája és egyéb helyiségei olyan állapotban vannak, mint Melanchton életében voltak. A ház mögötti kis kertben, a fa alatti kőasztalba be van vésve: „P. Melanchton 1551.“ A wittenbergi városi templomban és a híres vártemplomban, amelynek ajtajára 1517. október 31-én Luther kiszögezte a 95 tételt, Melanch- ton-emlékünnepet tartott az evangélikus egyház. HALLE vált a wittenbergi egyetem utódává a történelem folyamán. Másnap itt folytatódtak az ünnepségek. Dr. Leo Stern, hallei professzor tartott ünnepi előadást, amelyben kifejtette Melanchton humanizmusának egységbefűző erejét. Melanchton keresztyén humanista volt, de a humanizmus emberiességi eszménye jegyében egymásra találhatnak és együttműködhetnek a nép haladásáért és az emberiség javáért mindazok, akik jót akarnak embertársaiknak. Az egykori hallei várban, a Moritzburgban, szintén Me- lanchton-emlékkiállítás nyílt meg, A Melanchton-ünnepség lényege abban keresendő, hogy erősítette a két részre szakadt Németország tudósai és egyházi emberei között az egység ügyét, Melanchton humanizmusának jegyében. Ugyanakkor az ünnepség egybefogta mindazokat az erőket, amelyek világnézeti különbségre való tekintet nélkül, munkálkodnak az emberért, a népek barátságáért és az emberiség békés, boldogabb jövendőjéért. Dr. Ottlyk Ernő Öröm, büszkeség, Péteriben Nekünk is van egy ,,Deák téri” templomunk! — mondják némi büszkeséggel a péteri evangélikusok, mikor megmutatják 130 éves műemléktemplomukat, melyet kívülről és belülről renováltak. Valóban ugyanabban a klasszicista stílusban épült, mint a Deák téri templom, de annál kisebb, emelkedett homlokzatával, arányos tornyával puritán komolyságot és ünnepélyességet képvisel az egész tájon. Belseje főleg oltára és szószéke azonban tényleg Deák téri templomunk belsejének hangulatát ébreszti. Egy évi munkával hozták rendbe dr. Kocsis Iván műépítész irányítása mellett hazánknak egyik legszebb, e stílusban épült vidéki templomát. A gyülekezet 134 000 Ft-ot áldozott. Államunktól 15 ezer, a Gyülekezeti Segélytől 9000, külföldi evangélikus testvéreink adományából 10 000 Ft támogatásban részesültek. A helyi „Rákóczi Tsz” nagy- mennyiségű víz és áram díjmentes szolgáltatásával, a hívek önkéntes munkával és fuvarral segítettek. Már a múlt év augusztusára elvégezték a munkát,, de csak most, húsvét hétfőjén jutott el Káldy Zoltán püspök Péteribe, hogy szolgáljon az örvendező gyülekezetben. Az 1600 lelkes, túlnyomó- részt evangélikus Péteri Tsz- község. A háború előtt nagyon el volt vágva a világtól. Elég messze esik a vasúti állomástól. Most rendszeres autóbusz- járat bonyolítja le a forgalmat az állomás és a község között. Felszabadulás előtt 4 rádió volt Péteriben; most 270 és 20 televízió. A püspök igehirdetéséből az utolsó mondatok: „Ennek a templomnak akkor van értelme, ha vasárnapról vasárnapra hallgatják benne a feltámadás evangéliumát. Nem azért újítjuk meg csupán templomainkat, hogy azok szépék legyenek, hanem hogy az evangélium szóljon bennük. Az igazi ajándék nein az új templom, hanem a megújult szív.” A DREZDAI BÉKEKONFERENCIA Németországnak a fasizmus igájából való felszabadulása 15. évfordulóján a Német Demokratikus Köztársaság Béketanácsa május 9—11 között nemzetközi békekonferenciát rendezett Drezdában. A konferencián 15 európai államból mintegy 250 lelkész és gyülekezeti tag, valamint a békéért Európaszerte munkálkodó különböző csoportok képviselői vettek részt. A Szovjetunióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Romániából, Bulgáriából és Magyarországról érkezett delegációk mellett ott voltak a francia, angol, svéd, finn, holland, belga, olasz és svájci delegátusok is. Természetesen legnagyobb számban németek voltak jelen. A küldöttségek különböző egvházakat képviseltek: evangélikust, reformátust, római katolikust, görögkeletit, baptistát. Romániából izraelita delegátus is volt. Többek között ott láthattuk G. Turs evangélikus püspököt a szovjetunióbeli lett népköz- társaságból, E. Hark evangélikus lelkészt, J. Chabada bra- tislavai evangélikus püspököt, A. Hermannt, a romániai szász evangélikus egyház püs- pökhelyettesét, O. Rundbiom evangélikus lelkészt Svédországból, A. Sundell evangélikus lelkészt Finnországból, J. Pskow-t, az orosz ortodox egyház püspökét, A. Stehliket, a csehszlovákiai római katolikus egyház érsekhelyettesét és másokat. Magyarországi evangélikus egyházunkat Kdl- dy Zoltán püspök és dr. Ottlyk Ernő akadémiai dékán, a református egyházat Békefi Benő professzor és dr. Mády Gyula budapesti lelkipásztor, a Béketanácsot pedig Herling Jakab csoportvezető képviselte. A konferencia résztvevői elsősorban ' arról, tárgyaltak, „hogyan járulhatnak hozza maguk a németek a hidegháború befejezéséhez az enyhüléshez és az általános leszereléshez'. A témáról három előadás hangzott el. Az elsőt dr. Erich Hertzseh, a jénai evangélikus teológiai fakultás dékánja, a másodikat dr. Alexander Rogalski római katolikus lengyel lapszerkesztő és a harmadikat Greta Kuckhoff, a Német Béketanács helyettes elnöke tartotta. Az előadások drámai módon tárták fel a második világháború és a fasizmus borzalmait, a hidegháború nagy veszélyeit. Hangsúlyozták az atomfegyver-kísérletek azonnali megszüntetésének szükségességét, az általános és teljes leszerelés mielőbbi megvalósításának fontosságát és a hidegháború megszüntetésére irányuló erőfeszítések jelentőségét. Mind az előadásokban, mind az azt követő felszólalásokban igen erős hangsúlyt nyert a keresztyén egyházak felelősségének kiemelése. „Nem hallgathat ezekben a kérdésekben az egyház — mondották sokan —, hanem Isten előtti felelősségében a maga helyén mindent el kell követnie a népek megbékélése, gyümölcsöző együttélése, a német probléma megoldása, a hidegháború legyőzése és az általános leszerelés érdekében.” A magyar delegáció nevében Káldy Zoltán püspök beszélt. (Felszólalását lapunk múltheti számában közöltük.) Két egyházi nyilatkozat a Dél-Afrikai helyzetről Közöltük olvasóinkkal, hogy dr. Robert S. Bilheimer, az Egyházak ökumenikus Tanácsának társfőtitkára és 'tanulmányi osztályának vezetője a helyzet tanulmányozására és az ottani egyházak képviselőivel történő megbeszélésre Dél- Afrikába utazott. Dr. Bilheimer május 2-án 12 napos dél-afrikai látogatása után visszatért Genfbe, ahol beszámolt útjának tapasztalatairól. Bilheimer közvetlenül visz- szatérése után egy interjúban elmondotta, hogy barátságos fogadtatásban részesült és valamennyi ottani.tagegyház vezetőjével alkalma volt megbeszéléseket folytatni. Azok az eszmecserék, rrielyeket a színes, afrikai és angol nyelvű lakosság képviselőivel folytatott, lehetőséget teremtettek számára arra is, hogy ismertesse azokat a feladatokat, melyeket az ökumenikus Tanács mint közvetítő akar betölteni az egyházak között. „Nincs kétség a felől — mondta dr. Bilheimer —, hogy ä Dél-áfrikai Unióban a helyzet továbbra is Zavaros, és hogy ezért feltétlenül szükség van véleménycserékre, mindenekelőtt az egyházak között és mindenekelőtt ott, ahol ez a véleménycsere a különböző fajúak vezető képviselői számára lehetővé teszi, hogy egymástól eltérő nézéteiket kibeszéljék.” * * * Nyilatkozott a dél-afrikai helyzetről dr. Visser’t Hoőft MEGHALT RENDTORFF PROFESSZOR Kielbén, 72 éves korában meghalt D. Heinrich Rendtorff professzor. Az elhunyt úttörője volt a német egyházi élet belmissziói mozgalmának. 1930- tói 1933-ig rhecklenburgi püspök is volt, ahonnan a nácik távolították el. 1945 óta volt a gyakorlati teológia professzora Kiéiben. főtitkár is. Az Egyházak ökumenikus Tanácsának Buck Hill Fallsban (USA) tartott konferenciáján mintegy 200 jelenlevő kiküldött előtt sajnálkozással állapította meg, hogy a dél-afrikai egyházak, bár félreérthetetlenül, de mégis csak lépésről lépésre változtatják meg álláspontjukat. Haladásnak minősítette a főtitkár azt a tényt, hogy ma már egy dél-afrikai egyház sem kísérli meg, hogy az ap- partheid-politikának szentírási igazolást keressen. ' Számos egyházi személyiség, köztük a Holland Református Egyház vezető képviselői, nyíltan az appartheid-politika ellen foglalnak már állást. Kétségtelenül erősebb lett a kapcsolat a különböző fajú lakosság között is. „Ezek a változások azonban nem messzemenőek és a jelenleg gyorsan rohanó helyzetben túlságosan lassúak.” Dr. ViSser’t Höoft hibáztatja a dél-afrikai fehér lakosság magatartását, majd kijelenti: „Remélnünk kell, hogy az utolsó hetek tragikus eseményei felnyitják majd a szemeiket. A mi feladatúnk ebben nekik, amennyire csak lehetséges, segítségükre lenni. Megbélyegző kritika és fenyegetőzés önmagában nem alkalmas a helyzet megjobbí- tására. A helyes ökumenikus út a testvéri beszélgetés, a meggyőzés és a közvetítés út- ja.’? ESZKIMÓ LELKÉSZ Sarkföld anglikán püspöke most avatta lelkésszé az első eszkimót, Armand Ragoonát. A kanadai területen élő 11 00Ó eszkimó közül 9500 anglikán. A püspök egyházkerülete Kanada legészakibb vidékén van, s messze túlnyúlik a sarkkö- I rön. ■•■■■•HiniHmnniinntmmiun »■■■■■■■■■■■••»■■■■■■■■■■■■■■i HOL SZÜLETETT? Igen, ezt vitatják: hol született Petőfi Sándor? A költő maga rövid életében más* inás helyet jelölt meg szülővárosa gyanánt. Miért tetté? Az biztos, hogy a kiskőrösi evangélikus egyház matrikulájában van bejegyezve mégkéresztelése. Ezt ónna,n nem lehet kikaparni. Akkoriban — 1823-ban — nem volt más hatósági aktus egy újszülöttről, csak a lelkész feljegyzése a nagy könyvben. Az is kétségtelenül ismeretes, hogy Kiskőrösről pár hónapos korában elköltöztek Petrovitsék s a költő egészen más kör- nyezetben nőtt fel, Kiskunfélegyházán. Egyik leghíresebb költeményében ezt írta: t,EZ a város születésem helye...” s szokása szerint a kész vers alá odaírta keletkezésének helyét is: Kiskunfélegyháza. Petőfi olyan jellem volt, aki soha nem mondáit valótlant. S olyan alkalmakkor, midőn maga diktálta személyi adatait, például házasság- kötésekor, Kiskunfélegyházát mondta születése helyének. Miért tette? Nem lehetséges-e, hogy valóban nem csak felserdült a lóháton járó, büszke kiskunok közt, hanem ott is jött a vilígra? A Ferenczi Zoltán óta elfogadott Kiskőrös ellenében most Mezősi Károly, Félegyháza históriájának és a Pe- tőfi-nyomoknak tudós kutatója, rendkívül meggyőző érvekkel, adatokkal felszerelve azt bizonyítja, hogy a nagy költő valóban Kiskunfélegyházán született, mindössze megkeresztelték Kiskői-ösön, minthogy Félegyházán nem volt evangélikus gyülekezet, már pedig apja-anyja evangélikus volt. Dienes András, az új Petőfi-életrajz írója, aki igazán körültekintő kutató s szenvedélyes javítója minden téves, bizonytalan vagy laza adatnak, változatlanul azt állítja, Petőfi Kiskőrösön született. A vita régi, csak most lángolt fel a lappangó tűz. Sőt, a napisajtóban lezajlott disputa keretében jelentkezett olyan komoly érvelő is, aki azt igazolja, hogy Petőfi egy harmadik helyen látta meg a napvilágot: Szabadszálláson. Okmányszerűen bizonyítja, hogy Petróvits István szabadszállási árendás mészáros volt a születés idején. Mezősi Károly hatalmas tanulmányt írt Félegyháza jogáért, amely tanulmány egy irodalomtörténeti folyóiratban jelent meg. Megmozdultak a kiskőrösiek is. Alt 6 érveik nyugodtak. Ha a lelkész nem helyben született gyermeket keresztel meg, föltétlenül beírja a matrikulába ezt a tényt. Ez nemcsak szokás volt, hanem kötelesség. S 1823 újév napján, amely száz éve varázslatos nap nekünk, senki nem sejthette, mi lesz a gyönge testű újszülöttből, akit sietve kereszteltek meg. Elképzelhetetlen, hogy Kiskunfélegyházáról hozta volna a szekér á havas, kemény téli napon Kiskőrösre. A pap pontos adatai szerint a költő volt aznap az első megkeresztelt újszülött, tehát ez a reggeli istentisztelet alkalmával történt. Éjszaka kellett volna elindulniok Kiskunfélegyházáról, gyors lovakkal, hogy kilencre beérjenek Kiskörösre a fiúval, aki csak pár órája született, az óév s újesztendő mezsgyéjén. De talán nem is ez a lényeges. Majd eldöntjük, akik foglalkozunk a kérdés tárgyilagos kutatásával, irodalomtörténészek, S publikálni fogjuk az adatokat. Honiérosért is egy sor görög várós küzdött, mindegyik magáénak tudta születése jogán a legnagyobb görög költőt. Most Petőfivel ismétlődik meg a dolog. Kívánjuk, dőljön el az igazság szerint a születés helyéről szóló vita. De a költő verseit is olvassuk közben, példájára figyeljünk fel, gerincéré, megvesztegethetetlen jellemére gondoljunk, ez a legfőbb szeretnivaló Petróvits István árendás mészáros és Hrúz Mária fiában. A LEGSZEBB SZEM, kérdi egy Vers, melyik a legszebb szem? Istenem, oly együgyű kérdés mindama kérdések közt, amelyek manapság a gondolkodó ember ajkára gyűlnek. Van, akinek a műszaki csodák fontosak. Van, aki nem alhatik a tavasszal a politikától, s vannak egyszerű földi gondok, órák és napok gondjai, hogy megkérdezzük magunk körül, mélyük a legszebb szem. Az a könnyű múZsá, amely érthetetlenül elúfhódött napi élétünk szórakoztató szakaszán, nem túlságos képzelettel áradozva válaszol erre á kérdéséé. De azt hiszem, eZ a komolyán pihenni és mosolyogni kívánó embert egészén közömbösen hagyja. Mondom, egy vers kérdi itt előttem, mégpedig könyv formájában kérdi, melyik a legszebb szem. Olyan egyszerű, igénytelen a kis vers, mint égy szál hóvirág, vagy ibolya, amelyről azonban elenyésző külseje ellenére is tudjuk, hogy a legnagyobb változás hírnöke, a tavaszé. Négy gyérek beszélget, írja a versíró. „Arról beszélt a négy csöppség, egyik szőke, másik szőkébb, hogy melyik a legszebb szem,. Kitalálják-e vagy sem.” Persze, kitalálják, sejtjük is már, kinek lesz igaza. Nem Balázsnak, aki a barnát mondja legszebbnek, sem Tibinek, akinek a kék tétszik, és Zsófié Sem lehet a pálma, holott ő a feketére szavaz. A kis Kata teremt itt rendet. „A nevető szem a legszebb, állítja a lányka. Etámul a három gyerek, elcsitul a lárma.” Kipirulva mondja Kata: „Nincs szebb a világon édesanyám Szeménél, ha mosolyogni látom.” Igénytelen versike, irodalmi igény nélkül született, mégis értékes ez a hang, mert őszinte és nevelő értékű. Az egész verskötet\ ilyen. Osvát Erzsébet írta, „Csivi csivi megérkeztünk”, ez a címe s nem Budapesten jelent meg, hanem a Kárpátontúli Területi Kiadónál Ungvári 1959-ben, két rubel és harmincöt kopejka az ára s címlapján fecskék repülnek régi felhők között. Nálunk is van ilyen költészet, hallani is néha, ha áz ember leül a gyerekek közé, ilyen és ehhez hasonló Pósa-rigmusokat, de mennyivel nevezetesebbek ezek az ungvári strófák. Jelei annak, hogy'ott is forognak körbe olyan gyerekek, akiknek ilyen szavakkal mondják meg az anyai szeretetnek és a gyérmék ragaszkodásának első bölcs igéit. Amely igék egy életre szólnak. A legkisebb olvasóknak Szól ez a kis kötet, sőt olyanoknak, akik úgy tanulnak verset, mint századokkal ezelőtt a nép; a felolvasótól, hallás aídpján. A háború bor* zalmai Után ébredtünk rá, hogy van az ém* berek kínzásánál és halomra gyilkolásánál is súlyosabb borzalom, az élők lassú tönkreté- Vésé, áz erkölcsi törvényék és keretek oktalan szétverése. Minden háború utókövetkéz- ménye éz. Felbomlik a család, elveszti érvényét az anya szent törvénye. Mi ma ezt állítjuk vissza, ezt a törvényt, a Szeretet törvényét, milliók szívében szeretnők érezni újból, elsősorban á kiésiiíyékébéh. Azért fdkdd- nak itt is, ott is ilyen versek a magyar nyeld egész területén. MÉG KÉR A NÉPiritétte Petőfi a feudális világot, möst adjatok neki jogot, ha nem akarjátok, hogy majd maga szerezze meg, önnön erejével. Afrikára gondolva jilt áZ eszünkbe a Száz évnél is régibb magyar intés, melynék históriája Van. Bejárta a földet tanulságul) dé nagy akadályokkal és vargabetűkkel. Dél-Afrikába még nem jutott el. Szomorúan és csüggedt szívvel olvassuk, hogyan bánnak áz emberekkel saját szülőföldjükön, őseik sók- ezeréves országában, azok a fehér emberei:, akik úgy vélik, hogy d gyarmatosító rendszer fenntartható még most is. Egész Afrik’t a népek felszabadító levegője járja át. Szemünk láttára kelnek fel a gyarmatokon a bennszülöttek s alakítanak független állam ~ ■ kát Micsoda forradalom ez, népek hazáj nagyvilág! Minő kiteljesedése annak ar. igazságnak, hogy nemcsak Isten előtt, hanem, egymás előtt egyenlők vagyunk. S van mérj olyan erő, amely fegyverrel a kezében jogot formál mások elnyomására s az európai civilizációból csalfa érveket csen elő, hógy rabszolgatartó faji elnyomását és rendőreinek gyáva sortüzeit a védtelenek közé, megindokolja és megvédje. Nehezen lélegzünk, amikor anyanyelvek kiirtását, népek alárendelését, a szabadság és jóg kiforgatását kell szomorú hírekben tudomásul vennünk. Szalatnai Rezső