Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-04-17 / 16. szám

Húsvéti szokások és hagyományok Nagy ünnepeink karácsony és husvét számtalan népies szokásnak és hagyománynak lettek kútforrásává. Az aláb­biakban azokat a húsvéti szokásokat ismertetjük, ame­lyek a legelterjedtebbek. A HÚSVÉTI TOJÁS A húsvéti tojás kétségkívül pogány eredetű, de keresz­tyén gondolat-tartalmat ka­pott. Sajnos éppen a keresz­tyén gondolat-tartalom me­rült idők folyamán feledésbe. A tojás ősi élettörvényt szimbolizál: a metamarpho- sist, az anyag átváltozását olyan új formába, melyben a régi anyag többé fel sem is­merhető. Már az ősi-pogány- mithoszok tudtak erről. A to­jás sárgája az, amely az éle­tet hordozza. A tojás sárgája cdyan alakú és színű, mint a nap. Ezt az ősi képet, a to­jásnak ezt a szimbolizált ké­pét töltötte meg az egyház keresztyén tartalommal. Így lett a tojás a lezárt sir szim­bólumává (a régi sírkamrák tojás alakúak voltak), mely az igazi életet (Krisztust) magába rejti. Az igazi új élet ősi törvénye, az átalaku­lás érvényesül: a sírból fel­támad Jézus. Jézus sírját le­pecsételték, — amint a tojás is teljesen körülzárt valami. Fel kell törni a síron a pe­csétet. Hogy a tojás betölthes­se célját, fel kell azt törni,— hogy a keresztyén új életre jússon, Krisztusban újjá keil születnie. A rámnevető nap az én Uram, Jézus Krisztus. A ré­giek a tojásban a napot áb­rázolták. Ezért is szoktak napot festeni a húsvéti tojás­ra (a felkelő, vagy teljes fé­nyében ragyogó napot) — máskor meg halat, amely ugyancsak Krisztus-szimbó­lum volt. A húsvéti tojást legtöbbször pirosra festik. A piros nemcsak az élet színe, (régi pogányoknál is), hanem Krisztus vérének színe is, mely üdvösségünkért hullott és újra meg újra az úrva­csora szentségére utal. Sok ősi áhitatos kép áb­rázolja Krisztust tojásban, vagy amint éppen kilép ab­ból. A képeken néha három tojás látható: sárga — piros — kék. (A három szin a Szentháromság színe). ősi húsvéti köszöntők is mutatják a húsvéti tojás szo­kásának ősi keresztyén gon­dolat-tartalmát. Például: „A drága Jézust sötét sírban Nyújtom néked e tojásban" Vagy: i,Piros tojást adok néked Áldja Istent hála, ének Hogy Fiát feltámasztotta, Ki örök életed hozta." A HÚSVÉTI LOCSOLÁS Az ősi szokás: husvétkor a kútról vizet meríteni és abban megmosdani, hogy aki mosdik szép és egészséges legyen onnan ered, hogy hus­vét éjszakáján szokták a ke­resztelésre használt vizet megszentelni. Legfőképpen a husvét ünnepe volt az óegy- házban a keresztelés napja. A fehér keresztelési ruhát a keresztvíz alá kerülök hus­vét egész hetén át (a nagy­héten) hordták. A HÚSVÉTI KACAGÁS Ma már feledésbe ment, hogy az igazi szívből jövő kacagás valamikor szabályo­san hozzátartozott a liturgiá­hoz. A húsvéti nevetés (risus paschalis) a középkorban a húsvéti istentisztelet meneté­nek szerves része volt. Ez a liturgiái szokás feltehetően a 118. Zsoltár 24. versén ala­pul: „Ez az a nap, amelyet az Ür rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!". A középkori keresztyén mély gyásszal és szomorúság­gal kísérte végig Urát nagy- héten a szenvedések útján. A húsvéti esemény azonban feloldotta a gyászt és szomo­rúságot és helyet adott a húsvéti örömnek. Amilyen szívbéh ■'!t a nagyheti gyász, olyan szivbéli lett a húsvéti öröm és ujjongás. Husvét első, vagy második napján az igehírdetők, főleg kolduló barátok olyan prédi­kációkat szoktak tartani, amelyeket megtűzdeltek vi­dám történetekkel, jóízű anekdotákkal és célzásokban gazdag mesékkel. Olyannyira hogy az egész ájtatos gyüle­kezetből végül is jóízű, uj­jongó kacagás tört ki: a hús­véti kacagás. A feltámadás tényében pórul járt ördögöt és halált nyilvánosan és formá­lisan kikacagták. Ez a szo­kás egész a reformációig meg­maradt. A reformáció azon­ban teljes komolysággal Krisztus keresztjét állította előtérbe és így a sokszor el­fajult: húsvéti szokással együtt a húsvéti kacagás is kezdett kiveszni. Végleg azonban csak a felvilágoso­dás idején merült feledésbe. A prédikáló barátok min­dent felhasználtak a gyüle­kezet megnevettetésére. Nem egyszer bizony drasztikus eszközökhöz is nyúltak. Pél­dául 1506. husvét vasárnap­ján a böjti prédikátor a march- tali (Németország) kolostor templomában felhívta a templomban jelenlévő férfi­akat,hogy közülük azok, akik otthon „a kalapot hordják" zendítsenek rá a jelenlévő gyülekezet előtt a húsvéti énekre: „Krisztus feltáma­dott". Az eredmény — mély csend. Akkor ugyanezt a fel­hívást az asszonyokhoz intéz­te, és máris egyazon pillanat­ban minden jelenlévő asz- szony teljes torokkal énekelni kezdte a himnuszt (Minden férfi: „papucs" volt.) Sokszor előfordúlt, hogy egyik-másik hívő gyenge ol­dalát vagy rossz szokását te­regették ki a gyülekezetben névszerint is megnevezve az illetőt. Jól, vagy rosszul si­került verselésben. Sajátos szerepet játszott azonban a húsvéti nevetésnél Jézus pokolra szállásának és a halál és ördög feletti győ­zelmének erőteljes, színes, realisztikus ábrázolása. Azt mutatták be, hogy a kezdet­ben diadalmaskodó Sátán vé­gül mégis legyőzetett és hatal­mát vesztve kellett végignéz­nie, amint Krisztus a meg- szabadítottakat előhozza a pokolból. A keresztyén vidámság és derű alapjában véve minden időben húsvéti vidámság. Az, a derű, amely a húsvéti tör- \ ténésekből fakad. A húsvéti történés pedig nagy fordula­tot jelent: ahol eddig kétsé­geskedés volt, most remény­ség támadt. Az Isten új éle­tet ajándékoz. Ez az ősfor­rása minden keresztyén de­rűnek. Mégpedig nemcsak husvétkor, vagy más nagy ünnepen, hanem életünk min­den napján. HÚSVÉTI ÖRÖM Mindenestől keresztyén szo­kás a husvét estéjének ujjon­gó ünneplése. A keleti egy­házban ez az egyházi eszten­dő tetőpontja. Az ujjongásra: „Krisztus feltámadott" — hangzik a válasz: „Valóban feltámadott“. Ez a húsvéti ujjongás járja át egyházunk legszebb húsvéti énekeit is. * Különösen gazdag a lelki tartalma a Herrnhuti Test­vérszövetség szokásának. Husvét ünnepének reggelén kimennek a temetőbe, hogy I a sírok fölött hirdessék a fel- I támadás evangéliumát. A halál és az élet rizikója Az atomkérdésben megérett az idő a megegyezésre Sajtótudósítások tájékoztat­nak arról, hogy dr. O. Frede­rick Nolde, az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglal­kozó Bizottságának igazgató­ja sürgető kéréssel fordult Eisenhower amerikai elnök­höz, hogy haladéktalanul já­ruljon hozzá olyan szer­ződés megkötéséhez, amely kimondja az ellenőrizhető atomrobbantások megszünte­tését és azt, hogy önként le­mondanak a nem ellenőrizhe­tő föld alatti atomrobbantá­sokról. Dr. Nolde rámutatott arra, hogy egy ilyen szerződés megkötésének megvan már az előfeltétele és ez a Szovjet­uniónak az a készsége, melv lehetővé teszi a megfelelő el­lenőrzést és azt, hogy a nyu­gati tudósokkal együtt közös kutatásokat folytassanak a kisebb robbantások ellenőr­zési eljárásának dolgában. Dr. Nolde megbeszélést folytatott a genfi atomkonfe­rencia delegációjának vezető­jével is, majd visszatért New Yorkba. Kijelentette, nem becsüli alá sem azt az enged­ményt, melyet a javasolt meg­oldás a tárgyaló felektől kö­vetel, sem azt a rizikót, ami­vel mindez együttjár. Eisen­hower elnökhöz intézett üze­netében hangsúlyozza, hogy csak javára válna a javasolt szerződés ügyének, ha első lépésként „okosan és indokol­tan“ feltárnák azokat a rizi­kókat, amelyekkel számolni kell, de feltárnák azokat a ri­zikókat is, amelyek a tárgya­lások sikertelen kimenetele következtében adódhatnak. Az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizott­ságának szószólója arra is fi­gyelmeztet, hogy a Szovjet­unió aligha járulhat hozzá olyan megállapodáshoz, mely valamilyen módon nem fog­lalja magába a kisebb föld­alatti robbantásokat is. Majd szó szerint e szavakkal for­dult Eisenhower elnökhöz: „Amikor a nyilvánosság az Államokban és külföldön egy­aránt nagy jelentőséget tu­lajdonít az atomrobbantások ügyében a megállapodás lét­rejöttének és mikor ésszerű­nek tűnik, hogy közös akarat­tal moratórium jöjjön létre a nemzetközi kutatómunka egy­idejű felvételére, az Egyesült Államokat fogják felelőssé tenni a zátonyra juttatásért. (A tárgyalások zátonyra jut­tatásáért.) Joggal, vagy jog­talanul, azokat fogja érni a szemrehányás, akik a meg­egyezésre törekvő erőfeszí­téseket azért bojkottálják, hogy ezzel a maguk atom­fegyver-állományát növeljék.“ A tárgyalások hosszabb kés­leltetése révén az atomhatal­mak köre kiszélesülhet és ez­által a szerződés megkötése, mindenekelőtt pedig a meg­egyezések a megbízható ellen­őrzési intézkedések tárgyában egyre nehezebbek lesznek. * Dr. Nolde szavaiból nyil­vánvaló hogy az atomkérdés­ben tárgyaló partnereknek ri­zikót kell vállalniok. Bizo­nyos, hogy vannak még te­kintélyes gazdasági és politi­kai erők, sőt egyházi körök is, melyek mindent megkísé­relnek a megegyezés elodázá­sára vagy megakadályozására. Ezek a halál rizikóját választ­ják. A halál rizikójának ál­dozatai két világháborúban is az egyszerű emberek tízmil­liói voltak. A milliók keleten is, nyugaton is élni akarnak. Nem akarnak bábuk lenni azoknak játszmájában, akik önző gazdasági és politikai célokért a halál rizikóját vál­lalják, de úgy, hogy mások életét, otthonát, jövőjét te­szik kockára a játszmában. Az egyszerű milliók és százmil­liók a béke rizikóját akarják. Amikor dr. Nolde a megegye­zés érdekében emelt szót, az élet érdekében szólott. Ez pe­dig nemcsak az egyszerű em­berek millióinak hangja, ha­nem mindenekelőtt az egy­ház hangja. A keresztyének ezekben a jelentős napokban, amikor az élet vagy halál ri­zikója közt kell választani, mindenütt emeljék fel szavu­kat, hogy meghallják azok is, akik képviseletükben a tár­gyaló asztalok körül a dönté­seket hozzák és imádkozza­nak, hogy az imádságot meg­hallgató Isten adja áldását, hogy a háborúkban oly sokat szenvedő emberiség egyszer már végérvényesen ne a ha­lál, hanem a béke útját vá­lassza. §CSOK8CSO<S<Sa<^CSOKSCBaH^Cöa<^CäCKSOECKSCScKSOSaKSC A sírtemplom Jeruzsálemben Bűn és imádság .A Himalájában egy helyen gyönyörű virágfajta él. Haso­káig a közelében tartózkodsz, mély álomba merülsz. Feléb­redni képtelen vagy. Az éh ség sem ébreszt fel, s így a halálba aiszod magad. Az ar ra járó bennszülöttek maguk kai visznek szagolgatva egy másik fajta virágot, amely emennek ellenszere. A bűn gyönyörűségei ilye­nek. Elkábítanak s lelki ér zékszerveid nem működnek. Halálba aiszod magad. Eb- rentartó a szüntelen imádko­zás. Sundar Singh Krisztus feltámadott 'JCás nel-h ff fű „Ámde Krisztus feltámadott..." „Ha pedig Krisztus nera támadt fel, hiábavaló a fl hitetelc: még mindig bűneitekben vagytok; sőt akkor azok is elvesz­tek, akik Krisztusban aludtak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultab­bak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül és zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” I. Kor. 15,17—2«. Még fülünkben cseng a húsvéti örömhír: Krisztus fel­támadott! De már az első húsvétkor felütötte a fejét a kétel­kedés még a tanítványok körében is: valóban feltámadott Krisztus? S azóta sem csökkent a hitetlen Tamások száma, akik csak a saját szemükkel tudnak vagy akarnak hinni (Já­nos 20, 25.). I. Igénk nem tér ki a kételkedő kérdés elől, sőt bátran felveti azt. Rámutat azonban arra is, hogy milyen következ­ményeket kell szükségképpen megvonnunk abban az esetben, ha Krisztus nem támadt fel a halálból. Megdöbbentő meg­állapításokhoz jut: 1. akkor hiábavaló a mi hitünk. Krisztus feltámadásának ténye, igazsága nélkül egyszerűen elveszítjük keresztyén hi­tünk alapját. Halott Krisztusban nem lehet, de nem is érdemes hinni. Mert ebben az esetben üressé válik a hit, sőt nem is beszélhetünk hitről, legfeljebb tévhitről, vagy hiedelemről. Világosan kell látnunk: Krisztus feltámadása, húsvéti hit nél­kül nincs keresztyénség. 2. akkor továbbra is tehetetlenül vergődünk bűneink hálójában. Tény, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk. Ezt nem kell bizonyítgatni. Mindennapi egyéni és társadalmi életünk számos nyomorúsága félreérthetetlenül tanúskodik erről. De az is tény, hogy bűneinktől a magunk erejéből megszabadulni képtelenek vagyunk. Csak az képes megtörni a Sátánnak, bűn­nek hatalmát, aki a halált legyőzte, mert bűn ós halál szoro­san összetartozik (Róm. 6, 23.). Halott Krisztus viszont nem adhat bűnbocsánatot. Feltámadás nélkül nincs bűnbocsánat. 3. Sőt: akkor a testi halál, elmúlás egyet jelentene az örök halállal, a kárhozattal. Akkor a testi haláltól ugyanúgy kel­lene rettegnünk, mint magától a kárhozattól. Akkor a sír menthetetlen pusztulást, teljes megsemmisülést jelentene. Akkor hitünk nem lehetne boldog látássá, hanem keserű, ki­ábrándító csalódássá. Akkor földi életünk végeztével minden menthetetlenül elveszett. Akkor a síron túl nincs folytatás. Feltámadás nélkül nincs örök élet. 4. Viszont akkor meg: keresztyénnek lenni szánalmas bo­londság volna. Mert lángolóan lelkesedni lehet földi eszmékért is, sőt vannak, akik életüket is készek feláldozni érettük. De örök életet, üdvösséget várni, remélni olyan Krisztustól, aki a sírban maradt, nem látszik a józan ésszel összeegyeztethető dolognak. Akkor hitünk legfeljebb a csodálkozásnak, tisztelet- adásnak, vagy a lelkesedésnek kifejezése lehetne, amely ra­jongva hódol a csodatévő orvosnak, a bölcs tanítómesternek, vagy a nagy prófétának, akinek rendkívüli élete azonban azon a golgotái kereszten visszavonhatatlanul befejezést nyert. Ha Jézusban való hitünk csak az ő kereszthaláláig terjed ki, akkor mindenfajta reménységünknek a koporsóval együtt le kell zá­rulnia. Az ilyen hit pedig valóban „szánalomra méltó”, nyo­morúságos hit volna. A Jézus kereszthalálánál véget érő re­ménység valóban „szánalomra méltó”, nyomorúságos re­ménység. II. E súlyos következmények levonása után azonban igénk rátér a kimondhatatlanul örvendetes valóság kihangsúlyozá­sára: 1. „Ámde Krisztus feltámadt!” Igen erős hangsúly esik erre a szócskára: „ámde”. Rámutat a letagadhatatlan húsvéti tényre: „ámde Krisztus feltámadt!” A hazug, félrevezető szán­dékkal és rosszhiszemű, megtéveszteni akaró beállítással szemben ott van szemtanúk százainak bizonyságtétele: Krisz­tus feltámadt! Tartalmat. kapott és valósággá lett a Jónás-jel, amelyről éppen Krisztus beszélt a jelkívánóknak. De keresz­tyén hitünk és életünk ezernyi megtapasztalása napról napra arról tanúskodik, hogy igéjében és szentségeiben ő most is él és uralkodik az anyaszentegyházban, a gyülekezetekben, a benne hívők szívében. Szentlelke által ma is „csodásán mű­ködik”, bár sokszor „útja rejtve van”. 2. Krisztus feltámadása azt is jelenti a mi számunkra: van folytatás a halál után, mi is feltámadunk! Az Ő feltámadására nem úgy kell tekintenünk, mint a „legnagyobb csodára”, amely ámulatba ejt bennünket, de amelyhez közelebbről semmi kö­zünk sincs. Sőt: az Ö feltámadása a legszorosabb és legszemé­lyesebb kapcsolatba hoz bennünket ővele, mert jelenti a mi feltámadásunk boldog bizonyosságát. Ö a „zsenge”, a legelső a feltámadottak között; Ö csak a kezdet, utána folytatás kö­vetkezik. Hisszük, hogy ebbe a folytatásba mi is beletgrto- zunk, mint olyanok, akik „meghallják az ö szavát és sírjukból kijönnek... hogy feltámadjanak az életre” (Ján. 5, 28—29.). Yan tehát a keresztyén hitnek és életnek a földi mellett örökkévaló tartalma és célja is, amelynek lényegét szépen fe­jezi ki Pál apostol a Római levél 14. fejezetének 7—9. versei­ben. Krisztusnak a halálból való feltámadása állandóan ser­kentsen bennünket is a megújult életben való járásra, amely egyrészt az őt feltámasztó Isten iránti hálás életfolytatásban, másrészt pedig a Krisztus megváltottjainak képét magukon viselő embertársaink szerető szolgálatában valósul meg. Mekis Ad ám ISTENTISZTELETI REND Budapesten 1960. április 18-án Húsvét II. ünnepén Deák tér de. 9. német (úrv.) Harenscher Károly de. 11 (úrv.) Kékén András du. 6. Trajtler Gá­bor Fasor de. 11. (úrv) Sülé Károly du. 6. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 10. Kardos József de. 11. Kardos József Karácsony S. u. de. 10. Grünvalszky Károly Pákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Sziládv Jenő de. 3/4l2. Grün­valszky Károly Thaly Kálmán út de. 11. Drenyovszky János du. 6. Drenyovszky János Kőbánya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Boros Károly Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly Fóti út 22. de. 11. Nagy István Váci út 129. de. 8. (úrv.) Nagy István Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. (úrv.) Soroksár újtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. fél 9. Kökény Elek Rákospalota Nagytemplom de. 10. (úrv.) Bolla Árpád Kistemplom du. 3. Bolla. Ároád Pestújhely, de. 10. (úrv.) Kürtössy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszent­mihály de. féi 11. (úrv.) Karner Ágoston. BécsikaDU tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós de. 11. (úrv.) Schrei­ner Vilmos este 7. (úrv.) Schreiner Vilmos Torookó tér este fél 7. Madocsai Miklós Óbuda de. 10. Vámos József du. 5. Fülöp Dezső Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de* 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Ruttkay Elemér Pest- h;degkút de. fél 11. Zoltai Gyula Budakeszi de. 9. (úrv.) Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán de. ll. (úrv.) Re- zessy Zoltán dr. du. 6. (úrv.) Ken'deh György Németvölgyi út 138. de. 9. Kendeh György Kelen- völgy de. 9. dr. Benes Miklós Budafok de. 11. dr. Benes Miklós Nagytétény du. 3. dr. Benes Mik­lós Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós. 60 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 24. Telefont 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft* fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60 4790/2 - Zrínyi Nyomda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom