Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-04-17 / 16. szám
Nagyszombat érteimé ' Nagypéntek és húsvét között sajátságos nap a nagyszombat. Valaki azt mondotta, hogy eg a nap „süket ünnep”. Van benne valami. Nagyszombatot megüli a halál döbbent némasága. Ráesik a Golgota árnyéka — húsvét fénye nélkül. Mégsem süket ünnep a nagyszombat. Éppen nagypéntek és húsvét közötti sajátos helyzetében komoly mondanivalója van ennek a napnak. Ha a földi embersors betetőzése a halál, akkor a halál betetőzése az. eltemettetés. Ez a halálnál is mélyebb pont, ez a legmélyebb mélység. A meg- halásban még csak van valamelyes részünk, az eltemettetésben semmi: azt egészen más végzi el rajtunk. Nagyszombat egyetlen „eseménye” az, amit az apostoli hitvallás úgy fejez ki, hogy „eltemettetett”. Krisztus el van temetve. Isten Fia az emberi ínségeknek ezt a legnagyobbikát is vállalta. Nemcsak meghalt, hanem halott is volt, sőt eltemettetett. Annyira egészen végigment az embersors útján, hogy megtette az utolsó szakaszt is, amelyen nem is saját lábán megy az ember, hanem — viszik. A Golgotától Arimá- tiái József kölcsönsírj áig az utat Jézusnak csak a holtteste tette meg: itt ejti el Öt egészen az Isten s hogy megüre- sítette magát, hogy felvette a szolgai formát, annak itt van a mélypontja, a legvalódibb szemléltetése: halála nem látszathalál, hanem valóságos, íme: eltemetik az emberek. Igazi pokolraszóllás ez! A Szentírás nem ok nélkül említi olyan sokszor és hangsúlyosan, hogy Krisztust eltemették. Az ószövetség evangélistája, Ésaiás próféta, mikor könyve 53. fejezetében felsorolja, hogy mi mindent tett értünk „Isten szenvedő szolgája”, hangsúlyosan mondja: „a gonoszok közt adtak sírt néki.. Mind a négy evangéliom is feltűnő részletességgel írja le Jézus eltemettetését. Pál első korintusi levele 15. részében így ír: „Azt adtam élőtökbe, amit én is úgy vettem, hogy Krisztus meghalt bűneinkért és hogy eltemettetett..Az apostol egyébként a keresztség értelmét is Jézus eltemettetésében ragadja meg: „EItemettettünk övele együtt a keresztség által a halálba ...” Az apostoli hitvallás üdvté- nyeinek a felsorolásában is ott van: „• ■ ■ meghalt és eltemettetett .. Mindez világosan mutatja, hogy az őskeresztyén gyülekezet Krisztus eltemettetését — helyes érzékkel — az Ö megváltói műve szerves részének vallotta. Valóban az: csúcsbizonyítéka annak, hogy Isten teljesen odaadta Fiát a földnek — nekünk. Mindebből hatalmas vigasztaló erő árad. Jézus Krisztus ezt a legmélyebb elvettetést is magára vette: eltemettetett. Bölcsőtől a sírig nincs olyan utunk, amelyen Ö előttünk ne ment volna. Sokan azt tartják, hogy nem is a halál a legszörnyűbb, hanem föld alá kerülni, eltemettetni. Mikor'sírva kísérjük szeretteinket a temetőbe és zuhognak a hantok a kedves koporsójára, tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus az emberi létnek ezen a legutolsó szakaszán is végigment. S így nézhetünk saját sírunkba is. Éppen mert a mi Urunk is eltemettetett, nékünk a sír nem seol, nem hádesz és nem pokol, hanem Krisztusban való elaluvásunk várakozó nyughelye. Ahogy az ö teste „nem látott rothadást”, minden sír kiadja majd a foglyait. Többet mondhatunk tehát még Berzsenyinél is: „Bizton tekintem mély sírom éjjelét. Zordon, de ó nem, nem lehet az gonosz. Mert a te munkád, ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják.” Mély értelmű nagy szó az, hogy „eltemettetett”, de az következik utána, hogy „feltámadott”. Az életé az utolsó szó! Halleluja!! Szabó József Békesség néktek r A KÉP Üj képet vásárolt s arra kért, nézném meg. Itt ülök a hintaszékben, szemben a képpel. — Szép? — kérdi lelkendezve s füstfelhőket ereget a pipájából. — Igen — mondom minden meggyőződés nélkül. Alkotójáról s értékéről beszél. Hagyom. Vizsgálgatom a képet. Csak egy régies és nagy ablakot ábrázol. Az ablak árnyékaként a padlón sötét kereszt — és semmi más. Az ablakon kívül ragyogó nyári nap fénylik. Mozdulatlan lombok. Sehol egy rezdülés. A nap égetően süt. Az ég oly kék, hogy leírni sem lehet. Fecskék cikáznak magasan, nagyon magasan. Vasárnap van. Az kell, hogy legyen, hiszen senki sincs a szobában s csend van. A háznép bizonnyal templomban van, vagy csendben üldögélnek a kávé mellett a szomszéd szobában. Az ablakból a szobába vetődik a fény s ragyogó négyszögeket alkot a padlón. Ez a fekete kereszt megdöbbentő . ; . — Az őskeresztyén gyülekezet számára a kereszt az élet jele volt — mondom nyoma- tékkal. Mindketten nézzük a képet. Csak hümmög és szívja a pipát. Aztán hátrahajtja a fejét s a füstöt puha felhőkörökké fújja. Árra gondolok, hogy ha gyermekalak volna a képen... Bizonnyal szőke fürtjei volnának s kék szeme. A napsugarak játszanának fürtjeivel s a szoba még jobban tele volna fénnyel. A gyermek örülne a padló fényjátékán. Valahogy így: — Nézd, édesanyám, egyik kockából a másikba ugrálok. — Látom — feledne az édesanya — csak vigyázz, el ne ess. Ha odanézne az anya, látná, hogy a kereszt mély árnyéka a gyermek arcára ve- titődik. De nem néz arra. A gyermek sem tudja. Csak mosolyog s a szőke fürtök ragyognak. Erősebben lököm magam. Előre-hátra ring velem a hintaszék. A kép ugyanaz marad, változatlanul. A kereszt színe mintha egyre sötétebb lenne. <=» Miért olyan erős ez a kereszt? Vgy értem: nagyon sötét — mondom. — Az ablak igen világos, ünnepre megmosták — nevet. — S a fénnyel szemben az árnyék mélyül — mondom. — Te! Megáll s kiveri a pipáját. — Ez a művész csakugyan tévedett. A kereszt fényt és életet jelent s nem árnyékot! Tahvanainen Húsvéti hozsánna Azon a napon elborult az ég, Bujkált a nap a fellegek mögött. Rengett a föld és kősziklák repedtek. Megnyílt a sírdomb a halottak fölött. A százados is megrémült, ezt látván. A templomkárpit kettéhasadott. De kárörvendőn nevetett a Sátán: Meghalt a Krisztus! A Krisztus halott! Négy drága sebből patakzott a vér, Mikor elhangzott: „Elvégeztetett!“ Hogy gyűlölt a világ szeretetedért: Gyalázat fáján elvéreztetett! Anyád szívét az éles tőr átjárta, Csak a Sátán ült tort és kacagott. Ö erre készült, ezt a napot várta: Meghalt a Krisztus! A Krisztus halott! És szombatnapon átvert testedet Gyolcsba takarta sziklasir öle. Még holtodban is poroszlók vigyáztak És sziklasírod pecsétes köve. Te mondád azt, hogy harmadnap felépül, Ha lerontjátok ezt a temlomot. S bízott a Sátán, hogy ő győzött végül: Meghalt a Krisztus! A Krisztus halott! Síró asszonyok Húsvét hajnalán Drága kenettel sírodhoz jövet így tanakodtak: Ki veszi le nékünk A sír szájáról a nehéz követ? ... És fehérruhás angyal ajkán zengett: „Megnyílt a sír! A Krisztus nem halott! S azóta Húsvét mindig így üzenget: Él a mi Krisztusunk! Feltámadott! Palotay Gyula HÍREK — Nagypénteken az oltárterítő szine: fekete. Nagypéntek oltári igéje: Jn 19, 14— 30; szószéki igéje: 2 Kor 5, 14—15. Húsvét vasárnap és húsvét hétfőn az oltárterítő színe: fehér. Húsvét vasárnap oltári igéje: Mt 28, 1— 10; szószéki igéje 118. Zsolt. 16—24. Húsvét hétfő oltári igéje Jn 20, 11—18; szószéki igéje: 1 Kor 15, 17—20. Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban április 24-én de. 8 órakor. Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök. BÉNYE. A gyülekezet új felügyelőjét Duchenka Istvánt és az újonnan választott presbitériumot április 3-án az istentisztelet után következő díszközgyűlés keretében iktatta be Detre László esperes. — LELKÉSZIKTATÁS. A délszabolcsi evangélikus egyházközség II. lelkészi állására egyhangúlag Szabó Vilmost volt pusztavámi lelkészt hívta meg. Az új lelkészt virágvasárnapján Kál- mánházán iktatták hivatalába. — A BUDAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége márciusi ülésén Károlyi Erzsébet a városi gyülekezet, Sárkány Tibomé a falusi gyülekezet átalakulásáról tartott előadást. Igét hirdetett és úrvacsorát osztott Sztehló Gábor. — SZÓSZÉKCSERE. A budavári evangélikus gyülekezet németajkú közössége előtt igét hirdetett . és úrvacsorát osztott dr. Bucsay Mihály református lelkész, teológiai tanár. A budapesti németajkú református gyülekezetben Várady Lajos budai espereslelkész prédikált. — A Somogy—zalai egyházmegye lelkészi munkaközössége március 28-án és 29- én értekezletet tartott a gye- nesdiási Kapernaumban. A munkaközösségi értekezlethez csatlakozva az egyházmegye tanácsa is ülésezett. FERENCVÁROS. Április 2—9-ig böjti előadássorozat volt. A sorozat összefoglaló címez Imhol az ember! Az előadásokat a Teológiai Akadémia tanárai és nagybudapesti lelkészek végezték. A gyülekezet nagy figyelemmel kísérte ezeket az előadásokat. Nagypénteken du. 6 órakor János-passió olvasás lesz a templomban. A RÄKOSSZENTMIHÄLYI GYÜLEKEZET virágvasárnap délutánján tartotta ez évi első szeretetvendégségét, melyen előadással szolgált Fü- löp Dezső óbudai lelkész. A gyülekezeti termet zsúfolásig megtöltő hivek élénk figyelemmel hallgatták a bűnbánatról szóló előadást. Befejező írásmagyarázatot Karner Ágoston h. lelkész tartott. BVDAPEST-ZVGLÓ. Nagypénteken du. 6 órakor J. S. Bach: János passio-ja kerül előadásra hanglemezről. (A‘ lipcsei Tamás templom énekkara előadásában). I. rész. Nagyszombaton du. 6 órakor a Passió II. része kerül előadásra. A KŐBÁNYAI gyülekezetben böjti szeretetvendégség volt. Előadást Groó Gyula a magyar Bibliatanács főtitkára tartott: „Pillanatfelvételek a Bibliáról” címmel. A PESTÚJHELYI gyülezet- ben virágvasárnap délutánján böjti esten Drenyovszky János ferencvárosi segédlelkész végzett szolgálatot. Március 27-én Dunakeszin a reformátusokkal közös sze- retetvendégséget rendeztek. A szeretetvendégségen előadást tartott Bencze Imre pesterzsébeti evangélikus és Gyö- kössy Endre újpesti református lelkész. ÓBUDA. Böjtben minden csütörtök este istentisztelet volt. A szolgálatokat H. Gaudy László, Gádor Andrá s Rédey Pál, Bencze Imre, Zoltay Gyula végezte. Böjt 4. vasárnapján ökumenikus est volt az óbudai templomban, a szolgálatot Szabados László óbudai református lelkész végezte. 'TŐu i oet-iw $átm a fi Húsvéti reménység „Áldott az Isten és a ml Urunk Jézus Krisztusnak Atyja* aki az ö nagy irgalmassága szerint újjászüK minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halaiból való feltámadása által, romolhatatian, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van számotokra, akiket az Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Akkor majd örvendeztek, noha most kevés Ideig, ha meg kell lennie, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek sokkal becsesebbnek bizonyuljon a veszendő, bár kipróbált aranynál a ti dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre a Jézus Krisztus megjelenésekor, öt, noha nem láttátok, szeretitek: akiben, noha most nem látjátok, hisztek és örvendeztek kir beszélhetetien és dlcsöült örömmel: mivelhogy elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. (I. Péter 1, 3—9.) Húsvét ünnepe olyan nagypéntek megrázó eseménye után, mint a ragyogó, szívet-lelket simogató napsugár a komor, eget-földet megrázó vihar után. Ez a csodálatos ragyogás vesz minket körül a mai igében: Krisztus feltámadott. KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK FÉNYÉBEN meglátjuk azt a Pétert, akinek az életébe a feltámadás csodája és annak hitbeli megértése hatalmas változást hozott. Ugyanaz a Péter áll előttünk az igében erős hittel, örömteli reménységgel, aki nagycsütörtökön hitevesztetten megtagadta Urát, aki látta ugyan a húsvéti üres sírt, aki találkozott a Feltámadóttel, s aki — hullámvölgybe jutva — ki tudta mondani a céltalanság gondolatát: „Elmegyek halászni”. Mennyivel más az ebben az igében elénk lépő Péter! És ha szoktunk Pál-fordulásról beszélni, nyugodtan beszélhetünk Péter-fordulásról is, mert Péter továbbjutott a mélyponton, továbbjutott a nagypénteki eseménynél, s a húsvéton boldogan vallja, hogy Isten a régiek helyébe újat teremt, a halálból feltámaszt, a bűnből üdvösségre vezet. PÉTER HÚSVÉTI TANÍTÁSA BIZONYSÁGTÉTEL, hitvallás arról a reménységről, amely naponként összekapcsolja Istennel és a feltámadott Űr Jézus Krisztussal. így foglalhatjuk össze Péter húsvéti reménységgel teli igehirdetését: REMÉNYSÉGÜNK ALAPJA: HÜSVÉT. Ha az igét kitárt szívvel hallgatjuk, könnyen észrevehetjük, hogy Péter nem valami optimizmustól, derűs természettől vezettetve írja levelét, hanem a feltámadás ténye és csodája az, ami ezeket a mondatokat diktálja. Az „elvégeztetett” és „feltámadott” szorosan összekapcsolódik az életében. De még ennél is tovább jut, mert a „feltámadott” kiáltást a „feltámadunk” bizonyossága követi. Vajon eljutottunk-e mi is a nagypénteki kereszttől, a húsvéti csodáról szóló bizonyságtétel meghallásán keresztül erre a boldog reménységre és bizonyosságra? Mert innen, a húsvéti feltámadás csodájától indul el a mi életünk is. Krisztus nagypénteki kereszthalála a bűnbocsánatot, bűneink számára a halált jelenti, de ezt követi a feltámadás, a húsvéti megújulás, az újjászületés és az új élet útja. Ha a húsvét csodája jelentette Péter számára a hit, a reménység alapját, a mi életünk és reménységünk is csak erre az alapra épülhet. REMÉNYSÉGÜNK TÁRGYA: ÖRÖKSÉG. Péter az alapozás után mindjárt szemügyre veszi azt is, hogy mit hozott számára Jézus Krisztus feltámadása. Örökséget kapott, s ez romolhatatian, senki sem veheti el tőle. Szíve tele van ujjongással, hogy ez az örökség nem másé, hanem az övé és a mienk, akiket Jézus Krisztus megváltott és újjászült. A mienk az örökség, akiknek az élete tele van erőtlenséggel, botlással, ingadozással, szeretetlenséggel. De hozzáteszi boldogan még azt is, hogy ez az örökség „készen van”. Nem nekünk kell megszereznünk, elkészítenünk. Olyan csodálatos kapu ez az örökség, amelyik állandóan nyitva áll számunkra. És itt egyszerre eszünkbe jut Jézus Krisztus szava: „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek”. Az, amit Jézus. Krisztus ígért, a húsvéti csodában máris a mienk. Isten gyermekei, az örök élet, az üdvösség örökösei vagyunk. REMÉNYSÉGÜNK BETELJESEDÉSE: KRISZTUS MEGJELENÉSE. Talán különösnek hat húsvét ünnepén Krisztus visszajöveteléről beszélni, de a húsvéti örömhír előre fordítja a tekintetünket. A húsvéti bizonyosság alapján állva már boldogan nézhetünk előre. Mi, akik nem találkoztunk Jézus Krisztussal, míg a földön járt, mégis szeretjük Öt. Nem hallottuk ajkáról közvetlenül az élet evangéliumát, de hiszünk Benne. Előre haladunk a cél, az üdvösség, a Krisztussal szemtől szembe való találkozás felé itt a földön. Itt a földön — Ez a tény húsvét ünnepén feltesz számunkra néhány kérdést. Vajon úgy hallgatjuk-e Isten igéjét, úgy imádkozunk-e, mint akik valóban tudják és hiszik azt, hogy Jézus Krisztus feltámadott? Vajon úgy élünk-e erős hitben és cselekvő, segítő szeretetben, mint Isten gyermekei? És vajon tudunk-e előre nézni úgy, mint Péter apostol? Bárcsak megsimogatna bennünket a húsvéti csoda napsugara és vallanánk Péterrel boldogan, hogy Isten „újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által”. Harkányi László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1960. április 17-én Húsvét I. ünnepén Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11., (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. ifj. Blázy Lajos de. 11. (úrv.) Koren Emil du. 6. Sülé Károly Dózsa Gy. út de. fél 10. Sülé Károly Üllői út 24. de. fél 10. Kardos József de. 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 10. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/412. Kardos József, Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál du. 6. Drenyovszky János Külső üllői út du. 5. Drenyovszky János Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly du. 6. Szita Istvánná Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szirmai Zoltán Rákosfalva du. 5. Boros Károly Váci út de. 8. (úrv.) Gádor András Fóti út 22. de. 11. (úrv.) Gádor András Újpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. (úrv.) Soroksár-Ujtelep de. fél 9. (úrv.) Rákospalota MÄV telep de. fél 9. (úrv.) Bolla Árpád Rákospalota nagytemplom de. 10. (úrv.) Kökény Elek Kistempiom du. 3. Kökény Elek Pestújhely de. 10. (úrv.) Kürtössy Kálmán Sashalom de. 9. (úrv.) Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. (úrv.) Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós de. 10. német (úrv.) Groó Gyula de. 11. (úrv.) Várady Lajos este 7. (úrv.) Madocsai Miklós Torockó tér de. 8 (úrv.) de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Vámos József. Tarcsay V. u. de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, este Károlyi Erzsébet, Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Diana út de. fél 9. (úrv.) Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv.) Kendeh György de. 11. (úrv.) Kendeh György du. 6. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert, Nagytétény de. 8. dr. Benes Miklós Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) Mezősi György, du. 6. Mezősi György. A PESTI EGYHÁZMEGYE lelkészei április 8-án nagyheti szolgálataik előtt úrvacsorát vettek a Fasori templomban. Az úrvacsorái istentiszteletet Koren Emil pesti esperes végezte. Az istentisztelet után Káldy Zoltán püspök tartott előadást: „Szolgálatunk belső kérdései” címmel. BUDAPEST-FASOR. Nagypénteken du. 6 órai kezdettel Máté-passio olvasás lesz a templomban az énekkar részvételével. — CSALÁDI HÍR. Rohoska Lajos ny. szarvasi tanító március 25-én 68 éves korába^ Szarvason elhunyt. Az elhunytban Zátonyi Pál lelkész felesége gyászolja édesapját. Az igazak emlékezete áldott.
