Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-10 / 2. szám

TIl. parancsolat Az ünnepnapot megszenteljed hírek, Tudom Uram, hogy törvényszegéseim ellepték tejemet, de a Te könyörületcdtiek sokasága mérhetetlen, és kimond­hatatlan a Te béketűrő jóságodnak kegyelme és nincsen olyan bűn, amely megingatná a Te embersaeretetedet. Ezért tehát jőságos Uram, áraszd reám, bűnösre is a Te Irgal­madat, fogadj el éhgeitiet, ki szóval rsélekedettel, hely­telen szándékkal és szótaian gondolattal vétkézterti szent törvényed ellen, Amen. dését, cselekvését szenteli meg. Ezért kezdi napját Is­ten Igéjének Olvasásával és imával és ezzel is fejezi be. így ez a nap elvégzett mun­kájával, feladatával megszen­telt. Sok templom, oltár, szószék díszítő eleme és szimbóluma a Mózes-tábla, a Tízparancso lat táblája. Az egyik táblán három, a másikon hét római számjegy jelenti, hogy az el­ső három parancsolat Isten, a másik hét pedig embertár­saink felé szab feladatokat, kötelességeket. A tízparan­csolatnak ez a kettéosztása nagyon régi. Már Izráel né­pénél megvolt és főleg az el­ső háromnak igen nagy súlya volt. A Tízparancsolat egé­sze kötelező volt, eszmeileg nem lehetett szétbontani, hi­szen ugyanaz az Isten sza­bályozta a maga és az ember, valamint az emberek egymás közötti életét. Az ókori népek felfogása szerint Istent nem lehetett becsapni, törvényé­nek megszegése miatt bünte­tése, bosszúja utoléri, míg viszont elnézőbb, ha az em­berek közötti viszony nem Olyan tökéletes, mint azt a törvény előírja. Az első három parancsolat így azután oly mély hatású­vá vált Izráel népe életében, hogy pl. kulturális vonatko­zásban még napjainkban is érezzük kihatását. Az első parancsolat szigorú megtartá­sának magyarázata, hogy Iz- ráelben nem tudott kifejlőd­ni a képzőművészet. (A Zsi­nagógában nincs sem szobor, sem kép, Jeruzsálemben, zsidó falvakban ma sincsenek szob­rok.) A második parancsolat betűszerinti értelmezése hoz­ta magával azt a helyzetet, hogy Isten nevét más szóval helyettesítsék, (pl. Adonáj) és valójában elfelejtették Isten nevét. (Ma sem tudjuk, ho­gyan ejtették ki Isten nevét!) Jézus korában pedig károm­lásnak vették, hogy Jézus Is­ten fiának mondta magát, sőt egyenlővé tette magát Isten­nel. Ugyanígy álltak a har­madik parancsolattal is. Az evangéliumok tanúskodnak arról, hogy mennyi konflik­tus származott a szómbatttap körül Jézus és népe között. (A bethesdai gutaütött, a va­kon született meggyógyítása, szombatnapi kalásztépés stb.) Jézusnak ismételten ki kellett jelentenie, hogy ő ura a szom­batnak és a parancsolatoknak a szelleme kötelező, nem pe­dig a betűje. (Egyébként kör­mönfont kerülőkkel tudta csak a nép szó szerint meg­tartani a törvényt.) Így, ilyen gúzsbakötötten, sokszor megalázó, máskor képmutató módon állt szem­ben Izráel népe a többi pa­rancsolattal is, de szigorúság tekintetébeh mindenek fölött az első három, az Isten Iránti kötelességek voltak ke­mények. De vajon Isten ezt akarta-e elérni parancsolataival? Gúzs­ba akarta-e kötni az ember szellemét, akaratát, külső és belső életét? Vagy törvényei­vel szabad, mindig örvendező, alkotó, boldog embereket és emberi közösségeket akart szabályozni? Luther Márton a Tízparancsolat magyaráza­tánál — Kis- és Nagy kátéjá­ban egyaránt —, a helyes és evangéliumszerű igazságot fe­dezi fel és tanítja a keresz­tyén hívek számára. Isten szerető mennyei Atya, Jézus Krisztusban. Ez az alaptétel, ez minden törvény és paran­csolat mélyén meghúzódó eleven erő. A másik, az em­beri alaphang, Isten félelme és szeretete. Ezért írta min­den parancsolat elé a Kis­kátéban: „Istent féljük és szeressük!“ A szeretet min­den parancsolatot a megfelelő helyre illeszt. Nem szünteti meg a kötelező jellegét, még csak nem is könnyíti meg teljesítését, de újszövetségivé forrósítja át a cselekvő szí­vet. A harmadik parancsolat­nak is a szeretet lesz az alap­ja és újszövetségi szellemben tudjuk és kell teljesíteni. Szenteld meg az ünnepnapot! A mai ember élete külsőleg Is úgy formálódott, hogy ál­tálában a pihenő napjaink ünnepnapok. (Vasárnap, kará­csony, húsvét stb,) Tehát a keresztyén ember számára megvan annak a lehetősége, hogy formailag is, vallásának megfelelően, „megszentelje“ áz ünnepnapot. Ennél azonban jóval többet jelént számára a harmadik parancsolat. Igáz a2, amit Luther Már­ton ír, hogy Voltaképpen minden nap egyforma és minden nap el kell végezni mindent, ami kötelességünk, feladatunk a magunk, környe­zetünk, felebarátaink részé­ről. Igaz az, hogy a tétlen­ség és semmittevés szentség- telehíti meg elsősorban nap­jainkat, de ünnepnapjainkat iS. Az iS igaz, hogy a keresz­tyén ember számára minden nap ünnepnap abban áz ér­telemben, hogy Isten áldása a kezdete és befejezésé. De kiváltképpen ünnepnapunk áz, amikor Isten igéjével be­hatóbban és úgy foglalko­zunk, ahogy ez keresztyén hagyományainkban kialakult, Isten házában, vasárnap és ünnepnap a gyülekezettel együtt, imádkozás és éneklés keretében halljuk Isten szent igéjét és élünk a bűnbocsánat szentségével. Isten igéje eze­ket a napokat számunkra megszenteli és különösképpen ünneppé teszi. Mégis hiányos és siralma­san szegény lenne a keresz­tyén naptár, ha csak a vasár­napjaink és ünnepnapjaink lennének így megszentelve. (Vannak nagy ünnepi keresz­tyének!) Isten parancsát, a harmadik parancsolatot úgy értelmezzük helyesen, ha minden napot megszente­lünk, más szóval minden nap élünk eligazító igéjével. A keresztyén ember tudja, hogy Isten az embert magát, ezen túlmenően munkáját, tériyke­Vétünk a harmadik paran­csolat ellen, ha Isten igéjét nem tartjuk meg hétköznap és ünnepnap egyaránt. Ha szívünk gonosz, gyűlölettel, haraggal ván tele, hiába ülünk egész nap Isten házá­ban, hiába értékelünk a leg­szebb hangon és hiába kul­csoljuk kezünket Imára. Is­ten parancsa elleh vétkezünk akkor is, ha igéjével, imával kezdett napon, munkánkban nem vagyunk hűségesek, Oda­adok, lelkiismeretesek és be­csületesek; feladatunk elvég­zése közben szívünk tele ár- tás, rosszindulat, harag, bosz- szú érzésével. Az ige semmi- bevétele ez, vétek a harma­dik parancsolat ellen. Isten a harmadik parancso­latban, újszövetségi értelem­ben, belesűrítette az egész keresztyén életet. „Szentek legyetek, amint a ti mennyei Atyátok is szent“ — mondja Jézus és eZ á kötelesség nem tesz különbséget hétköznap és ünnepnap között. Megszentelt ember tudja csak a napokat, az ünnepnapokat is (!) meg­szentelni. A mi arcunk hé lé­gyen olyan, mint a farizeu­soké, hogy az emberek fnesz- sziről lássák, így szólva: ezek most „szentelik“ meg az ün­nepnapot, de az életük! Az életünk és szívünk csupa ha­zugság, képmutatás, bűn! Ez vétek a harmadik parancso­lat ellen. Isten azt akarja, hogy tiszta szívű, őszinte em­ber álljon előtte és az embe­rek előtt. Igéje megszenteli a na­pot, ünneppé tesz a keresz­tyén émber számára minden napot, féljük és szeressük Is­tent és így szenteljük meg azután az ünnepnapot. Rédey Pál KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AUSZTRÁLIA Az ausztráliai egyházak ökumenikus Tanácsa az atomfegyverkísérletek azon­nali megszüntetését követelte. A Tanács táviratot küldött Menzies miniszterelnökhöz, melybén rámutatnak arra, hogy a népek mindinkább nyilvánvalóvá váló békeaka­rata s az általános felháboro­dás azon, hogy értékes anya­gokat használnak fel hábo­rús célokra, ahelyett, hogy azokat a gazdasági fejlődés szolgálatába állítanák, nem hagyhatja közömbösen a kor­mányzatokat sem. A SZLOVÁK EVANGÉLIKUS EGYHÁZ teológiai fakultásán az el­múlt tanévben 6 hallgató végzett, akik közül egy a sziléziai evangélikus egyház tagja. A fakultás eegyháztör- téneti tanszékére dr. J. Strba nyert professzori kinevezést. Ugyancsak kineveztek egy új docenst és égy asszisztenst is a fakultásra. Az október 1-i tanévnyitó ünnepélyen dr. J. Berger ismertette a fakultás feladatait, melyek közül kü­lönösen a hallgatók egyház­hűségre és hazaszeretetre való nevelését hangsúlyozta. A fakultáson működik a Szovjet-^Csehszlovák Baráti Társaság helyi szervezete, mely a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából előadássorozatot rendezett a hallgatók számára, melynek műsorán a következő előadá­sok szerepeltek: A Szovjet­unió külpolitikája. A szovjet tudomány modern vívmányai. Az orosz irodalom stb. A fa­kultás ezzel a munkájával nagyban hozzájárul a cseh­szlovák és szovjet nép test­véri kapcsolatának ápolásá­hoz. A szlovák evangélikus egy­ház két egyházkerületre osz­lik. A keleti egyházkerülethez 6, a nyugatihoz pedig 9 egy­házmegye tartozik. Mivel az egyházmegyei tisztviselők mandátumai lejártak, az el­múlt nyáron valamennyi egy­házmegyében általános tiszt­újítást tartottak. A legtöbb egyházmegye régi esperesét és egyházmegyei felügyelőjét vá­lasztotta újra. Az egyházme­gyék új tisztviselőit az augusz­tus és szeptember hónapban tartott egyházmegyei közgyű­léseken iktatták be. ISTENTISZTELETI REND Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 5. dr» Kékén András, du. 6. Szeretetvendégség: Trajtíer Gábor. Fasor: de. 11. Friedrich La­jos, du. 6. Sülé Károly, Dózsa Gy. út 7. de. fél 10. Sülé Károly, Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11. Kardos József. Ka­rácsony S. u. 31. de. 10.. Grün- valszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. háromne­gyed 12. Grünvalszky Károly, Kő­bánya de. 10. Veöreös lmret Utász u. 7. de^ 9. Takács József, Vaj­da Péter u. 33. de. fél 12. Takács József, Zusfió de. IL (úrv.) Karnér Ágoston, du. 6. Karner* Ágoston, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly, Rákosfalva de. fél 12. Boros Károly, Fóti út 22. de. il. (úrv.) Gádor András, Váci út 329. de. B. Gádor Ahürás, Újpest de. 10. Blázy Lajos, Pesterzsébet de. 10., Söroksár-újtelép de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. fél 9., Rákospalota, Nagytemplom de* 10., Rákospalota Kistempiom du. 3., Pestújhely de. 10. RákósSzcnt- hiihály de. fél 11* Tóth Szőllős Mihály. Béesikapu tér de. 9. Vá- racíy Lajos, de. 11. Madocsai Mik­lós, este 7. Váratíy Lajess, To- rockó tér de. fél 9. Madocsái Miklós, Óbuda de. 9. Vámos Jó­zsef, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Vámos József, XII., Tar- csay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elémér, de, 11. Zoltai Gyula, Pesthidcgkút de. fél 11. Mu.cz Frigyés, Diana út de. fél 9. Zol­tai Gyüla, Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. dr. Re- zessy Zoltán, du. 6. (úrv.) Ken­den György, Néni:'völgyi üt 135. le. 9. Kardc.h György, KeieilvJJgy dé. 9. Visofllai 1 tóbei f. Budafok üc 11. Visontai Róbert, Nagytétény de. 8. dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10., Csepel de. il. Mezősi György, du, 6, Mezősi György. — Vízkereszt utáni 1. vasár­napon az oltárterítő szlpe: zöld. A vasárnap oltár! igé­je: Mt. 3, 13—17; szószéki igéje; Gál. 3, 23—29. * OLT KÁROLY, AZ ÁLLAMI Egyházügyi hivatal ELNÖKE, LÁTOGATÁST TETT D. Dít. VETŐ LAJOS TÜSKÖKNÉL Az óesztendő befejeztével Olt Károly az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, Örnák Károly csoportvezető kíséreté­ben meglátogatta lakásán a hosszú betegségéből örvende­tesen felépült D. dr. Vető La-* jós püspököt. A találkozón szívélyes eszmecsere folyt az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője és evangélikus egy­házunk elnök-püspöke között. * — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a i eiőfi Rádióba*: január 17-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet; D. dr. Vető Lajos püspök. — A BUDAVÁRI GYÜLE­KEZETBEN az egyházközség német ajkú tagjai számára szeretetvendégséget tartottak. Várady Lajos gyülekezeti lel­kész előadásban számolt be németországi tanulmányújá­ról. Szelényi Gusztáv gyüleke­zeti felügyelő ír ásniagy alá­zatot tartott. A szeretetven- dégségen megjelentek a bu­dapesti német anyanyelvű református gyülekezet kül­döttei is, dr. Bucsay Mihály teológiai professzor vezetésé­vel, aki imádsággal s .Olgáit az összejövetelen. A két gyü­lekezet elhatározta, hogy a közösséget a jövőben szószék­cserével is előmozdítják. KECSKEMÉT legnagyobb szórványa, Helvécia, dec. 20- án ünnepi istentiszteleten em­lékezett meg 23 évvel ez­előtti megalakulásáról. Az igehirdetést Benczúr László püspöki titkár végezte. Dom­bi Gyula presbiter szavai vissza hozták azt az időt, amikor a Balaton melletti szőlősgazdák tönkrementek a filoxéra miatt; sokan Ameri­kába vándorolták ki, de ők áttelepültek Kecskemét mel­lé. Hősies munkával betelepí­tették a homok pusztaságát szőlővel, gyümölcsfával, s az ország egyik legszebb kertjé­vé tették. Azután összefogtak és közös erővel imaházat épí­tettek. ÉLEK. December hónap harmadik hetében — 14-től 19-ig — adventi imahetet, so­rozatos igehirdetést tartott a gyülekezet Povázsay Mihály békéscsabai lelkész szolgála­tával. A 123 lélekből álló gyülekezetben állandóan 100 körül volt a megjelentek szá­ma. Az esti elmélkedések ve­zérgondolata János Jelenései­nek a hét gyülekezethez inté­zett levele volt. Közreműkö­dött a helybeli református énekkar, azonkívül Andó Mi­hály és Zeman Zoltánné énekkel. Az estéket a refor­mátusokkal közös úrvacsora­osztás zárta be. Családi hírek Dr. Tringer Ferenc főorvos, égyháztanácsos, a kecskeméti gyü­lekezet buzgó tagja 58 éves ko­rában elhunyt. Az egész város nagy részvéte melett december 30-án temették el. Dr. Pap Józsefné (Bpest, X., Szlávy u. 19)b) olvasónk kérésére közöljük; hogy édesanyja, özv. dr. Szinnyey Gézáhé 1958;. hov. 1-én 80 éves korában és nagy­bátyja, Babnits Gyula 1959. máj. 23-áh 79 éves korában elhunyt. Egy 12 regiszteres» alig használt fekete tölgyfa harmonium kedve­ző fizetési feltételek melllett el­eladó. Bővebbet a Sárvári fcváib* gélikus Lelkészi . Hivatal címén. (Kisebb egyházközségek számára is megfelelne.) EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 FJŐfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—tfttí. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 59/3078 — Zrínyi Nyomda, Budapest ® „isten fiai vagytok!“ „A hit eljövetele előtt pedig törvény alatt őriztettünk, egybezárva árrá a hitre, melynek még á jövőben kellett kíjelentetnie. Így a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hegy hitből igazoljunk meg. De miután eljött a hit, nem Vagyunk többé á vezérlő mestét alatt. Mert mind­nyájan isten fiai Vagytok a Kríszus Jézusban hit által. Mert, akik Krisztusra kereszte ked letek meg, Krisztust öltöz­tetek fel. Nincs zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad; iüncs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egy Vagytok a Krisztus Jézusban. Fia pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok és ígéret szerint örökösök/* (Gál, 3, 23—29.) Vízkereszt ünnepe utáni első Vásárnap oltári igéje Jézü* megkeresztelkedéséről ad hírt. A magát Istennek engedelmes­ségre adó Jézus felett elhangzik ftz isteni bízonyságtevés: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”. Ehhez a hír­adáshoz kapcsolódik a szószéki ige örvendetes bejelentése; „Isten fiai Vagytok á Krisztus Jézusban való hit által”. Jézus a keresztségben közösséget vállalt velünk. Keresz­telő János, aki tudta, kinek útját egyengette és ki az, aki itt áll most a Jordán pártján — élesen tiltakozott. Hiszen ez a keresztség bűnös embereknek szólt bűnbocsánatra. Jézus azon­ban nem bűnös. Isten Fia, az igaz Fiú azonban közösségre akar lépni azokkal, akiknek megváltására küldetett. Ezért ke- resztelkedett meg. S Istennek, az Atyának tetszett ez. Jézus e közösségvállalásban magára vette bűneinkét. Meg- keresztelkedése az első lépés volt ezen az úton s a Gölgothán végződött, ahol elviselte a felvállalt bűnök következményét, így töltötte be Isten akaratét. S így lett hű atyafivá, test­vérré — ahogy a Zsidókhoz irt levéí tesz bizonyságot róla. Életét adta oda ’értünk szeretetből. Ezzel megszerezte számunkra az elvesztett istenfiúságot. Mert a bűn elválaszt az Atyától és méltatlanná tesz a fiú- ségra. Amikor Ö meghalt értünk és helyettünk, akkor meg­szüntette azt az akadályt, arrtely lehetetlenné teszi az Atyá­hoz közeledést. Kaput nyitott újra az atyai házhoz. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember újra fiúvá, Isten gyermekévé lehet. A keresztségben ez az istenflúSág jut osztályrészünkül. Hitben megragadjuk a keresztségben azt a lehetőséget, amit Jézus a velünk való közösségvállalásban s az értünk hozott áldozatban megszerzett. Bűnbocsánatot nyerünk s a bűntől szabadulva bízhatunk abban, hogy Isten a Krisztusért úgy tekint ránk, mint megtért fiaira. A keresztségben elnyert fiúság gazdag ígéretet rejt magá­ban. Az Atya örökkévaló javaiban való részesedést. A bűn miatt elvesztett örökéletet Isten visszaadja. Ahogyan krisz­tust feltámasztotta a halálból és örök dicsőségbe emelte, úgy ezt teszi azokkal is, akik a keresztségben Krisztussal közös­ségbe kerültek és Vele közösségben maradnak, A keresztségben kapott fiúság és az örökélet ígérete köte­lez. Amikor Krisztus hozzánk hasonlóvá lett, kivéve a bűnt — sőt éppen elvéve bűneinket —, akkor arra is lehetőséget adott, hogy mi is Hozzá hasonlóvá legyünk. Azaz Istennek olyan gyermekeivé, akikben gyönyörködhet. Krisztus szeretete, engedelmessége az az indulat (Fii. 3.), mely legbensőbb moz­gatója az általa megváltott hálás életnek. Ez nem a törvény parancsára cselekszi Isten akaratát, sőt nincs is a törvényre szüksége — mert Isten szívének hÚ6táblájára írta azt, s ő örömmel cselekszik hálája jeleként. Az istenfiúság Krisztusban mindenkié lehet. Isten nem ismer különbséget ember és ember között. Krisztus az egész bűnbejutott világgal vállalt közösséget keresztségében és az egész világ bűnét vállalta magára, s tninden ember örök­életre jutásáért támadt fel. Zsidóra és görögre, férfire és nőre, szolgára és szabadra egyképpen tekintett és tekint, mint Isten gyermekeire, testvéreire. A bűnbocsánatra és üdvösségre sincs előjoga, de elnyerése mindenki számára elérhető Krisztusban. A Krisztusban élő ember sem ismer különbséget ember és ember között. Aki tudja, hogy Isten az egész emberi nem­zetséget egy vérből teremtette — aki tudja, hogy Krisztus meg­különböztetés nélkül vállal minden emberrel közösséget — halt meg és támadott fel mindenkiért — aki tudja, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar — az egynek tudja magát minden embertársával. Közösségben érzi magát velük és közösséget is vállal velük. E közösségvállalásban kész bűn­bánatra (gondoljunk a Hirosima-napra), síkra száll mások ügyéért is: szabadságukért, kenyerükért, boldogulásukért; se­gít mindenütt, ahol csak tud a bajban levőkön és részt kér az egész emberiség közös gondjaiból és törekvéseiből (mint pl. a világ békéjp), küzd az egész világ egységéért. — Aki eggyé lett velünk és eggyé akar tenni bennünket az üdvösségben, tanított így imádkozni: „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”. (Ne csak a mennyben, majd.) Ezért nemcsak imádkoznunk, de munkálkodnunk is kell. Mikor különböző világnézetű társadalmi rendű stb. országok, sőt világrészek képviselői egy asztalhoz készülnek, hogy ember­világunk közügyéit megbeszéljék és jó irányba tereljék, Isten gyermekei a hit fejedelmére nézve könyörögnek és fáradoznak a Krisztusban egybeszerkesztendő világért. M. Gy. NAPRÓL-N APR A HÉTFŐ: — ÉZSAIAS 45, 24. — Isten megmutatja hatalmát: A kevélyeket megalázza, a megtérőket felemeli. KEDD: — ZSOLT. 47, 7. — Isten megmutatja hatalmát: Erejének megtapasztalása ujjongó hálaadásra, boldog ének­lésre nyitja a hívők ajkát. SZERDA: — HÖSEÄS 2, 18. — Isten megmutatja hatalmát: Gyermekeit kiválasztotta magának, kiválasztása örök érvényű, irgalmas és igazságos. CSÜTÖRTÖK: — JEREMIÁS 23, 4. — Isten megmutatja hatalmát; Pásztorokat^ rendel népe mellé, hogy az Ő szavát hirdessék és népe az Ő útját járja boldog megelégedéssel. FÉNTEK: — ÉZSAlAS 50, 7. — Isten megmutatja hatal­mát: A Benne hívőket mindenkor megsegíti, övéi megállnak a kísértések tüzében is. SZOMBAT: — V. MÓZ. 7, 13. — Isten megmutatja hatal­mát: Drága áron megváltott gyermekeit magához öleli, népét szeretete és áldása kíséri szüntelen, H. L. Kakas József ny. evangélikus lölkész, Balatonszepezd, eladná a következő könyveket: 1. Dekan Lie. theol. A. Zeller: Theologisches Handwörterbuch il­lustriert. I. kötet 992 oldal, II. kötet 1020 oldal. Stuttgart 1905. A köhyv háta bőt-» a táblája vá­szonkötés. 2. Dr. S. Ch. Schirlits—Dr. Th. Egér: Gfieöhíesch—déütsöhes Wör­terbuch zum Neuen Testament, egy kötet, 458 oldal, Giessen 1893. Féibőt-kötés. 3. Dr, Adolf Kaegi: Benselers griechisch—deutsches Schulwör­terbuch. Leipzig, 1S04. Févászőn kötés. 4. Dr. Hermann Menge: Latei­nisch—deutsches Schulwörterbuch mit besonderer Berücksichtigung der Etymologie. Berlin 1907. 813 öldäl. Egészvá.szön kötés. 5. Kälviri: A keresztyén vallás rendszere. I—II. kötet* Pápa. 1909. Egészvászon kötés. 6. Héber ótéstamehtum. 1384 ol­dal. Félvászön kötés. Cím: Nagy E*->dre gimftáziumi tanár Sopron, Lackner u, 3* L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom