Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-27 / 13. szám
Hogyan is állunk a felszabadulással ? TERVEZZÜK Á HOLNAPOT! (Folytatás az 1. oldalról) igéket az 1945-ben nálunk letűnt régi világra alkalmazni? Tallózgat ás a múlt emlékeiben iyéhány emlékemet idézem, lelkésztestvéreimnek hasonlók juthatnak eszükbe a saját életükből. Amikor, mint szórványgondozó lelkész Szolnok megye különböző helyein istentiszteleteket tartottam, az összegyűjtött evangélikusok többsége gyakran urasági cseléd és napszámos volt. Ezek olyan rosszul voltak öltözve, hogy szégyelltem magam köztük, amikor tisztességes ruházatban hirdettem nekik a keresztyén szeretet evangéliumát. Pedig ezek a jobbmódúak voltak, mert amikor meglátogattam azokat, akik egyáltalán nem jártak istentiszteletre, gyakran panaszkodtak, hogy ők azért nem jönnek templomba, mert nincs rendes ruhájuk, s ha jól öltözött emberek közé mennének, még jobban el lennének keseredve nyomorúságuk miatt. Egy másik eset. A harmincas évek közepén történt. A megyei székhely rendőrkapitányságának vezetője magához hivatott és meejeckéztetett azért, mert 12 elfogott kommunista közül 9 evangélikus volt, noha a város lakosságának alig egy-két százalékát tették ki hittestvéreink. A le- csukottakról kiderült, hogy nagy családú. alkalmi munkából tengődő, de gvakran munkanélküli emberek voltak. Nőegyletünk évente egysze^-két- szer juttatott ugyan nekik sze- retetcsomagot, s némi pénzt (rendszerint karácsony előtt). Ezért is sokat kellett dolgoznia néhány buzgó asszonynak a gyülekezetben. Segélyosztás- kor mindig rengeteg szegény verődött össze. Nyilvánvaló volt, hogy ez a segély csuoán pillanatnyi segítséget jelenthetett egy-eey hosszú esztendő nyomorúságai között. Harmadik eset. Urasági béresek panaszkodnak, hogy nem jöhetnek vasárnap isten- tiszteletre, mert az uraság vasárnap is dolgoztatja őket. Az eevik liven „urasáveü” sikerült szóbshoznom a hallott panaszt. Mire az illető: „Nem szeretem, ha a béreseim protestáns istentiszteletre iárnak. mert ott legalább is az énekeskönyvet kell tudni olvasni, s ha megtanulnak jól olvasni, a Népszavát is olvasni fogják. Elég, ha béreseim annyit tudnak, hogy nekik kell az ökröket hajtani és nem megfordítva”. Negyedik eset. A harmincas évek közepetáján még a különben jómódú alföldi falvakban is naponta árvereztek el kis házakat; s egész utcák lakói olykor nem tudtak egy (1) pengőt összerakni! íme egy-két bepillantás az akkori szegények sorsába, akik olyan közel állnak Megváltónk szívéhez! A felszabadulás elsősorban az ilyeneknek jelentett szabadulást. Miután a papok általában nem ezekhez, hanem inkább az uralkodó osztályhoz, tehát — bűnbeismeressel mondom — az elnyomókhoz tartoztak (akár tudtak, akár nemi: nyilvánvaló, hogy nekünk 1945 csupán abban az esetben jelenthetett felszabadulást, ha azonosí- t tottuk magunkat a szegényekkel, a proletársággal, s nemcsak akkor, hanem már korábban Is szenvedtünk amiatt, hogy az ország lakosságának tekintélyes része nyomorban, elnyomásban, tudatlanságban él. Aki nem érzi fel- szabadulásnak azt, ami 'lfláS^en történt hazánkban, az viszont ma is az elnyomó osztályokkal azo- , nosítja magát, akiknek a Szentírás jajt és bűnhődést Ígér évezredek óta. Isten színe előtt komolyan vizsgáljuk meg tehát magunkat: önző érdekeink vezetnek-e bennünket hazánk szociális átalakulásának értékelésében? Vagy pedig a szegényeknek evangéliumot hirdető .Jézus Krisztusra nézünk? 1945 felszabadít'ást jelent a magyar protestantizmus számára is Történészeinknek egyszer ki kellene dolgozniok azt a fő irányvonalat, mely a reformáció kezdetétől fogva annak magyarországi gyors elterjedésén át évszázadokon keresztül érvényesült a .protestantizmusban, mint valami hatalmas folyam fősodra. A magyarországi protestantizmus fő erejét kezdettől fogva egészséges élet és világ- szemlélet, az ember és a tudomány szeretete, a haladás és a jó értelemben vett felvilágosodás lelkes munkálása jellemezte. A magyar protestantizmust tehát nem az 1919. évi ellenforradalom után jelentkező orthodox-pietizmus politikailag és szellemileg reakcióé figurái reprezentálják, akik mit sem tudtak kezdeni Tessedik Sámuellel, az evangélikus lelkésszel, még kevésbé az evangélikus Kossuth Lajossal, az evangélikus Petőfi Sándorral, a református Arany Jánossal, a református Ady Endrével, s egész sereg más haladó magyar protestáns íróval,^ holott nyilvánvaló, hogy hazánkban és népünk életében a protestantizmust a közéletben leginkább ezek a férfiak, s a hozzájuk hasonlók testesítették meg, és szólaltatják meg ma is. Irredenta-reakciós lelkésznevelés De: Az a lelkész-nemzedék, amelyet az 1945. esztendő templomainkban talált, 1919- től fogva olyan teológiai és lelkésznevelési retortán ment keresztül, melynek a magyar- országi történelmi protestantizmushoz nem sok köze volt, ellenben annál erősebb volt a kapcsolat az általános európai és hazai politikai reakcióval. Ez a teológiai és lelkésznevelés nagyrészt befelé forduló, önmarcangoló, betűrágó, mégis a világtól tiszteletet és jólétet igénylő, politikailag irredenta és reakciós lelkészeket produkált. Ezzel a lelkészneveléssel a két világháború közti egyházi vezetőség nagy erővel segítette a népünket elnyomó, kizsákmányoló, uralkodó osztályokat. A lelkészek maguk Is különleges kiváltságokkal rendelkeztek a magyar dolgozó emberek átlagához képest. M!ndez nem minden lelkészünknek tette lehetővé, hogy 1945-ben, a háború végén s az utána következő forradalmi átalakulásban felszabadulást lásson. Ehhez az evangéliumok egyszerű üzenetének valóban hívő megértése és befogadása kellett, mely túllátott a céltudatos reakciós nevelés fogásain, s telítve volt mély és őszinte emberszeretettel, a szenvedő szegény embertestvérek szer- tetével. Világos, hogy annak, aki nem törődik a szegényekkel, s nem akar segíteni rajtuk, annak nehéz beletörődnie, hogy korábbi kiváltságai esetleg megszűnnek és hogy a javadalma csuoán annyi, mint általában a szellemi és fizikai dolgozóké. Éppen ezen a ponton vannak néha még ma is nehézségeink akkor, amikor szeretnénk előmozdítani lelkésztestvéreink és családtagjaik, mindenek előtt a papnék helyes beilleszkedését a szocializmusba. Akik valóban Jelszabadultak Kezdettől fogva voltak természetesen olyanok egyházunkban, akik 1945-ben a fel- szabadulást élték át éppen mint az evangélium^ hívei, s mint a magyarországi történelmi protestantizmus reprezentánsai, s a 15. évfordulón ezt ünnepük igaz örömmel és hálával. Mert: 1. 1945-ben megszabadultunk a második világháborútól. Sokan reméltük, hogy már a mi életünkben háború többé nem lesz. Én legalább is szilárdan meg voltam erről győződve s ez késztetett arra, hogy a háború végét jó reménységgel éljem át. Ez a reményem most még erősebb. 2. Megszabadultunk a már idejét múlt, csaknem középkori társadalmi viszonyoktól, melyeket még súlyosbítottak azok fasiszta formái. Elnyomott népünk megszabadult ki- zsákmányolóitól s ura lett a gyárnak, földnek, banknak, az egész országnak s új, békés, igazságosabb világot építhetünk. 3. Mindebben a magyar protestáns keresztyénség legjobb politikai törekvései is megvalósulnak s hozzá úgy, hogy egyházunk papjainak múltbeli erkölcsi megterheltsége ellenére is meg van az új hazában megbecsült munkalehetőségük e világi, etikai síkon is (békemunka, termelőszövetkezeti mozgalom támogatása, hazafias népfront stb.) * * * A felszabadulás és jövőnk Egy-egy nevezetesebb történelmi évforduló határkövénél nemcsak- visszafelé szokás tekinteni, inkább az a fő, hogy Krisztus Urunk ismert intelme szerint megpróbáljunk előre, a jövőbe nézni. Isten színe előtt mit mondhatunk arról a jövőről, mely egyházunkra és reánk, evangélikus lelkészekre vár? Ügy látom, hogy a jövőben részben könnyebb, részben nehezebb lesz a helyzetünk, mint amilyen az elmúlt tizenöt esztendő volt. Kezdem azon, hogy részben nehezebb lesz. Tulajdonképpen a forradalmi átalakulásnak a kommunizmus felé vezető szocializmus felépítésének még csak a megalapozásánál tartunk hazánkban. Kulturális tekintetben a forradalmi átalakulás még csak elkezdődött. Tudományos térén nagy dolgok történnek, de még inkább csak a laboratóriumokban, gyárakban és kísérleti telepeken látszanak meg az eredmények. A művészeti alkotások terén és az irodalomban, a színpadon, Vagy akár a rádióban és a televízióban is forradalmi átalakulásról legfeljebb annyiban lehet beszélni, hogy amit azelőtt a proletárság ritkán élvezhetett, ahhoz , most a nép nagy tömegei is hozzájutnak. Sokak gondolkodásmódja, szokásai, ambíciói még ma is nem egyszer a konzervatív nyárspolgárok magatartását tükrözik, semmint a forradalmi átalakuláson átment társadalom tagjaiét. Mert ez ígv van, talán azért olyan erősek ma is a konzervatív Gondolkodás fellegvárai, — főleg az orthodox és katolikus egyházak — a szocialista országokban, melyekben egyébként a protestantizmus szinte elenyésző kisebbségnek számít. Tisztán kell látni, hogy eddig a szocializmus fizikai alapjainak a lerakása, s a szocialista országok védelme volt a lényeges, ideértve a nagyszabású tudományos és kulturális munkát, az elért nagy eredményeket is. De már jelentkezik az előszele annak, hogy szellemi, kulturális téren még a legkisebb faluban is gyökeres változások közelednek. Ennek egyik előidézője a munkaidő, rohamos és általános csökkenése, másfelől a termelőszövetkezetek s általában a mezőgazdaság gépesítése, végül a jólét és az iskolázottság rohamos emelkedése lesz. Ebben az új világban az örök igét élni és hirdetni v az az egyház fogja, mely a szabadító Isten akarata szerint belsőleg maga is szabad, melyet tehát a múlt politikai bilincsei sem kötnek. , A kérdés az, hogy ilyenek lesznek-e a mi lelkészeink. Ilyenekké kell lenniök. De mit tehetünk mi ennek érdekében? Mit tehet lelkészképzésünk, teológiai akadémiánk? Mit tehetünk a lelkész! munkaközösségekben? Bizalommal és reménységgel Ha idejében és jól látjuk mostani helyzetünket és a közeledő jövőt, akkor könnyebb lesz a dolgunk. Ezért mondom, hogy részben könnyebb lesz a jövőben a dolgunk, mint az elmúlt 15 esztendőben.volt. Ezeket a sorokat éppen azért írtam, hogy segítsek tisztán Országos esperesi értekezlet Budapesten Március 17-én délután 2 órakor az Északi Egyházkerület tanácstermében D. dr. Veto Lajos és Káldy Zoltán püspökök elnöklésével evangélikus egyházunk esperesei értekezletet tartottak. D. dr. Vető Lajos püspök imádkozott és kérte Isten áldását egyházunkra, annak szolgálatára és az értekezlet munkájára. Napirend előtt Mekis Adám szólalt fel, kifejezve egész egyházunk és az esperesek örömét afelett, hogy dr. Vető Lajos püspököt Isten hosszú betegsége után úgy megáldotta erővel, hogy újra tevékenyen töltheti be hivatalát és oly hosszú idő után, ismét jelen lehet az országos esperesi értekezleten. Az ülés Káldy Zoltán püspök előterjesztésében azokkal a feladatokkal és kérdésekkel ismerkedett, melyek egyházunkban az elkövetkező esztendők alatt megoldásra várnak. (Bár az esperesi értekezlet nem egyházkormányzati szerv, a múltban is hasznosnak bizonyult és a jövőben is gyümölcsözőnek ígérkezik, hogy egyházunkat országosan érintő kérdések megtárgyalásával jó tájékoztatást, esetleg javaslatokat terjeszthessen a megfelelő intéző egyházi hatóságaink elé.) Az értekezlet tárgysorozatán elsőként a KÖZPONTI ALAP szerepelt. Kóldy Zoltán püspök bejelentette, hogy a 16 esperes általában pozitív állásfoglalást tanúsított a már funkcionáló Központi Alap kérdésében. Vannak azonban Itt-ott kinövések, amelyek az elé a feladat elé állítják egyházunkat, hogy bizonyos területeken a központi Alapon módosítania kell. A Központi Alap-i befizetések lemérik és mutatják, hogy milyen egyházmegyénként és milyen országosan a Központi Alap-i morál.’ A püspök kérésére Harkányi László főtitkárhelyettes közölte a befizetések és a felhasználás számszerű adatait egyházmegyénként. A nyújtott összkép szerint az elmúlt esztendőben a Sajtóosztály hozzájárulását tekintetbe véve, a Központi Alap vállalt kötelezettségeit teljesííette. Az elmúlt esztendei maradvány és a már ez esztendőben befolyt befizetések lehetővé tették az első negyedévi kifizetések, és lehetővé teszik a második negyedévi kifizetések teljesítését is. Ugyanakkor kell, hogy c kötelezettségeiket pontosan nem teljesítő egyházközségek, illetőleg egyházmegyék felelősségét növelje az a tény, hogy az egész előirányzat egyötöd része egyes befizetésre kötelezettek hanyagsága miatt nem folyt be. Káldy Zoltán püspök, részletekig menő pontossággal az értekezlet elé tárta a Központi Alapból nyújtott segélyezésekkel kapcsolatban azokat a szükséges lépéseket, amelyekre egyházunknak fel kell készülnie és amelyeket meg kell tennie a Központi Alap és vele kapcsolatosan a fizetéskiegészítő államsegély (kongrua) — számolva a kongnia csökkenéssel is, minél igazságosabb és célszerűbb felhasználása érdekében. Az egyház vezetősége köztudomásúan bátor lépéseket tett az egyetemes iroda és egyes egyetemes ügyosztályok racionalizálása terén. Ez azonban "csak bátor kezdet volt, amit további bátor lépálátni és céltudatosabban munkálkodni mindének előtt önmagunk képzésén. Ehhez világosan kell látnunk, hogy Isten jelölte ki egyházunk és lelké- Szi karunk, egyáltalán a magyar protestantizmus helyét a szocialista Magyarországon. Életünkben semmi sem történhetik az ö szent akarata nélkül. (Mt. 10:30). A nagy történelmi és társadalmi változásokat népünk és az emberiség életében is az ő szent kezéből kell elfogadnunk. Hogy az elmúlt 15 évben megmaradhattunk egyháznak és munkálkodhattunk az egyházban is egy új világért, ezért Öt illeti a seknek kell követnie. Itt vetődik fel a gyülekezetek összevonásának szükségszerűsége. Fő szempont az igeszolgálat csorbltatlanságának biztosítása. Csak olyan gyülekezetek összevonásáról lehet szó, melyekben az igeszolgálat és a lelkipásztori szolgálat zavartalansága a legkisebb sérelmet sem szenvedi az összevonás következtében. Alapos és mindenre kiterjedő, hosszú, körültekintő előkészítő munkának eredménye lehetett csak az a részletes tájékoztatás, amit a püspök e kérdésben az esperesek elé tárt. Jelenleg 25 olyan gyülekezetünk van, amelyben a lélek- szám 100—300, vagy legfeljebb 350—400. Ez a 25 gyülekezet az egész országos Központi Alapból 140 583,— Ft támogatásban részesül, illetve ennek a 25 gyülekezetnek lelkésze kapja az egész Központi Alap összegének egyharma- dát, fizetéskiegészítő segélyként. Ennek a 25 lelkésznek fizetéskiegészítő államsegélye mintegy 200 000,— Ft. egy esztendőben. 25 lelkész tehát Központi Alap és kongnia címen, évi 340 000 Ft segélyben részesül. Még szembetűnőbb e helyzet tarthatatlansága, ha azt vesszük szemügyre, hogy az említett 25 gyülekezet ösz- szes lélekzáma: 6671. A magyarországi evangélikussá? lé- lekszáma: 430 000. A 430 000- ből tehát 6671 részesül végső eredményben az egész Központi Alap egyharmadában és 200 000 Ft kongruában. E gyülekezetek legnagyobbrészt kődobásnyira vannak egy-egy anyagyülekezettől, az anya- gyülekezettel jó út köti össze, autóbusz közlekedés, vagy jó vonatközlekedés van. Az igeszolgálat tehát zavartalanul biztosítható. Szó sem lehet azonban gyülekezet összevonásáról, bármily kicsi volna is abban a lélekszám, ahol az igeszolgálat ellátása a legkisebb veszélyeztetettségbe is kerül. Az összevonás terve távlati terv, öt-hat év távlatára kell gondolnunk, de már most fel kell készülni és az összevonásra kerülő gyülekezeteket is fel kell rá készíteni. A gyülekezetek összevonása szükséges 1. a Központi Alap, 2. a kongrua jó felhasználása, 3. a szükséges egyházi épületek fenntartásának és karbantartásának segítése, 4. a lelkészek elhelyezése szempontjából. A fenti szempontok alapján a 25 említett gyülekezetből 13 lelkész elhelyezéséről kell a megfelelő időben (5—6 éven belül) gondoskodni. 9 gyülekezetnél a lelkészi állás vagy máris üres, illetve a lelkész eléri 65. életévét, tehát megürül nyugdíjazás révén. Pontosabban, jelenleg 3 üres lelkészi állás van és 6 lelkész megy 5—6 éven belül — jelenlegi helyzet — nyugdíjba. 60 évnél idősebb 23 lelkész, mégpedig 67 éves 1, 66 éves 1, 64 éves 1, 63 éves 1, 62 éves 3, 61 éves 6, 60 éves 12. Káldy Zoltán püspök ezdlcsöség. Másfelől a jövőbe is bizalommal és jó reménységgel azért nézhetünk, mert Ö irányítja az emberiség mai csodálatos történetét, s végső sorban ő áll korunk nagy erkölcsi törekvései (küzdelem a békéért, a nyomor megszüntetéséért) és tudományos vívmányai (magfizika, űrrepülés, természetátalakítás, orvosi feflfedezések stb.) mögött is, mint fő-fő „Spiritus rector”. És végül, mivel megígérte, hogy velünk van és velünk marad a világ végezetéig. Isten színe előtt, hitben lévén vélekedhetünk-e másként? * * * után részletesen foglalkozott azokkal a lehetőségekkel és szükségszerűségekkel, melyek a 16 eperesség (egyházmegye) területén már most arra kell indítsák az espereseket, hogy a legcélszerűbb, legmegfelelőbb megoldások irányában tájékozódjanak és tervezzenek. (Egyébként a 16 elhelyezésre váró lelkész életkora a következő: 57 éves 1, 54 éves 1, 50 éves 1, 49 éves 1, 43 éves 1, 47 éves 1, 46 éves 1, 45 éves 2, 3.9 éves 1, 36 éves 1, 35 éves 2, 31 éves 1.) Tájékoztatása után Káldy Zoltán püspök az alábbi szempontokat jelölte meg: 1. Gyülekezet összevonásokat kell végeznünk és ezek sürgősek. 2. Ahol a lelkészi állás jelenleg betöltve nincs (a 25 gyülekezet valamelyikében), annak a gyülekezetnek gondozására már most járjon ki annak a gyülekezetnek lelkésze. amellyel annak idején a gyülekezetei összevonják. 3. Az összevonás távlati terve 5 esztendő. 4. A nyugdíjas kort el nem ért, összevonásra kerülő gyülekezet lelkészét el kell helyezni. 5. Amelyik lelkész vonakodna a közegyházi érdekből történő összevonásnak eleget tenni, az nem részesülhet Központi Alap-i támogatásban. 6. A közben nyugdíjba vonult lelkész ott maradhat az összevonásra kerülő, vagy került gyülekezet lelkészi lakásában, a szolgálatot azonban a parókus lelkésznek kell végeznie, Legfeljebb a lakás és háztáji föld használata maradhat a nyugdíjasnak aki csak kisegítő szolgálatot végezhet. 7. A gyülekezetekkel meg kell értetni egyházunk anyagi helyzetét. (A kongrua és a Központi Alap felelősségteljes felhasználása.) Ezután a püspök azokról a szempontokról adott tájékoztatást, amelyeket a jövőben a Központi Alap-i kivetéseknél, illetve az abból nyújtandó segélyezéseknél helyes volna figyelembe venni. Az esperesi értekezlet KrShling Dániel, Gartai István, Tekus Ottó, Halász Béla és Selmeczi János espereseket kérte fel, illetve bízta meg, hogy a püspöki előterjesztés alapján mint munkaközösség foglalkozzék a kérdéssel. Végül Káldy Zoltán püspök a léiek- szám sokszor és sokat vitatott kérdésével foglalkozott. A püspök tájékoztató előadását az esperesek érdeklődése kísérte. Számos hozzászólás és termékeny eszmecsere után, késő esti órákban fejeződött be az országos esperesi értekezlet. KONFIRMÁCIÓI AJÁNDÉK! Biblia 60,— Ft Újszövetség (kötve) 20,— „ Újszövetség (fűzve) 12,— „ Énskeskönyv (kötve) 40,— „ Énekeskönyv (műbőr) 50,— „ Énekeskönyv (új rész) 13,— „ Imakönyv (Raffay) 25,— „ Imakönyv (Jávor) 20,— „ Imakönyv (Groó) 12,— „ Hitvallási íratok I. 45,— „ Hitvallási iratok II. 45,— „ Káldy: Bev. az Újszövetségbe 30,— „ Karner: A testté lett Ige 45,— „ Pálfy: Krisztus tanúja 5,— ” Groó: Az élet kenyere 5,— „ Ferenczy: Új szív 10,— „ Ilyen evangéliumi keresztyén hittel látom a jövőt, ilyen hittel nézem népünk és egyházunk közeli és távoli jövendőjét. Azon a véleményen vagyok, hogy népünk szellemi és anyagi életszínvonalának emelkedése az igazi, történelmi protestantizmusnak is csak jó lehet s csak az igazság előtt és így az Isten színe előtt meg nem álló álkeresz- tyénség félhet ha2ánk szebb jövőjétől. Ebben a boldog látásban örvendezzünk mindannyian mi protestáns keresztyének is hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján!
