Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-27 / 13. szám

A HISZEKEGY A keresztyénség legrégibb hitvallása, hitvallási irata az Apostoli Hitvallás, kezdő sza­vairól Hiszekegy. A hagyomá­nyos elnevezés: „Apostoli Hit­vallás”, azt a látszatot kelti, mintha ez a hitvallás az apos­toloktól, Jézus tizenkét tanít­ványától származnék. Sőt egy legenda azt is tudni vélte, hogy a tizenkét apostol egy- egy mondatot fogalmazott meg s ezekből állt össze a hit­vallás. Ezért osztották fel so­káig tizenkét részre. A hitval­lás apostoli eredete nem bizo­nyítható. Tartalma, veleje azonban mindenesetre az apos­toli korra nyúlik vissza, az apostolok, vagy legalábbis az első századok keresztyénségé- nek tanítását foglalja össze. Menjünk végig gondolatban azon az úton, amelyen ez a hitvallás létrejött. Már az Ötestamentom népé­nek, Izraelnek is volt hitvallá­sa az Ürról, Izrael Istenéről. Ennek legtömörebb foglalatát V. Mózes 6, 4—9-ben találjuk: „Halld meg Izrael: az ŰR, a mi Istenünk, az ŰR egy! Sze­resd azért az URat, a te Iste­nedet. teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből...” — Az Űjtestamentomban a ta- nítyányok első hitvallása Krisztus-hitvallás: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16, 13—17.). Hasonló megfogalmazással találkozunk az apostoli levelekben is: „Krisztus meghalt a mi bű­neinkért, ... eltemettetett, ,.. feltámadott a harmadik na­pon” (I. Korinthus 15, 3—4); Fílíppi 2, 5—11. még részlete­sebb kifejtése a tanítványok Krisztus-hitének. De találunk kéttagú, az Atyáról és a Fiú­ról szóló hitvallásszerű meg­fogalmazásokat is: „Egy Iste­nünk van, az Atya, akitől vpn a mindenség és mi is Őbenne és egy Urunk, a Jézus Krisz­tus ...” (I. Kor. g, 6.) Ilyenféle megfogalmazás I. Timótheus 6, 13. is. Végül találunk háromtagú hitvallásokat is. A legismertebb a nagy missziói parancs keresztelési megha­gyása: -„Megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.. (Máté 28, 19.) Istentiszteletein­ken sokszor hangzik fel az apostoli áldás: „Az Űr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete és a Szent­léleknek közössége mindnyá­jatokkal” (II. Kor. 13. 13.). A kegyelmi ajándékokról szólva I. Kor. 12, 4—6. is hasonlóan fogalmaz. Minden újtesta mentőm! hit­vallás közepe: Jézus Krisztus. S e hitvallások első használata bizonnyal a keresztelések al­kalmával alakul ki: a megke­reszteltek, majd később, mi­kor elterjedt a kis gyermekek megkeresztelése, ezek helyett a keresztszülők mondják el a keresztyén hitvallást. A Hiszekegy mai szövegénél valamivel egyszerűbb, legré­gibb szöveget, az ún. római — mert a római gyülekezetben használt s innen általánosan elterjedt — hitvallás szövegét Kr. u. 337-ből Ankyrai Mar- cellusnak Julius római püs­pökhöz írott levele őrizte meg számunkra. E szöveg görög nyelvű. 400 körüli időből való az első latin nyelvű szöveg. Valószínű azonban, hogy ezek a szövegek jóval régebben, ta­lán már Kr. u. 120 körül ke­letkezhettek. Ez az első elér­hető szöveg íay hangzik: Hiszek a mindenható Atya­istenben és Krisztus Jézusban, egy Fiá­ban, Urunkban, aki született Szentiélektől és szűz Máriától, aki Poncius Pilátus alatt meg- feszíttetett és eltemettetett, harmadnapon feltámadott a holtak közül, felment a mennybe, ül az Atya jobbján, ahonnan eljő ítélni élőket és holtakat. és a Szentiélekben, egy szent egyházban, bűnök bocsánatában, testnek feltámadásában. Ez a szöveg bővült azután az idők folyamán a ma ismert és használt szöveggé. Mostani szövegében a Hiszekegy leg­korábban a Kr. u. 8. század­ban mutatható ki. Ettől kezd­ve általánosan elterjedt — ‘nyusaton. A keleti (ortodox) egyház ugvanis ióformán nem ismerte, hanem helvette a Niceai—Konstantinápolyi vagy áz Athanáziuszi Hitvallást használta. A középkori egyház e három hitvallást egyaránt használta istentiszteleti rend­jében. A protestantizmusban az Apostoli Hitvallás nagy nép­szerűségét Luther Kátéinak köszönheti. Luther tisztában volt azzal, hogy a Hiszekegy nem tartalmazza keresztyén hitünk minden igazságának összefoglalását. „A IQszek- egyet eddig tizenkét cikkre osztották, jóllehet ha egyen­ként fogalmaznánk meg min­den olyan tételt, amely az írásban található és a Hiszek­egyhez tartozik, sokkal több cikk volna, sőt nem is lehetne mindegyiket ilyen kevés szó­val világosan kifejteni. De hogy könnyen és egyszerűen felfogható legyen — hiszen gyermekeknek kell taníta­nunk! — az egész Hiszekegyet röviden három fő cikkbe, ága­zatba foglaljuk az Istenség három személye szerint, mert rájuk vonatkozik mindaz, amit hiszünk; úgyhogy az Atya Is­tenről szóló első hitágaza.t ma­gyarázza a teremtést, a Fiúról szóló második a megváltást, a Szentiélekről szóló harmadik a megszentelést. Mintha ebbe a három szóba sűrítenénk az egész hitvallást: „Hiszek az Atya Istenben, aki teremtett engem, hiszek a Fiú Istenben, aki megváltott ennem, hiszek a. Szentiéi ékben, aki megszentel engem.” (Nagy Káté.) Valóban, a Hiszekegyben sok mindenről nincsen szó, ami ugyancsak szorosan hoz­zátartozik hitünkhöz, a ke­resztyén tanítás alapelemei­hez: nem esik szó Isten igéjé­A magyarországi evangé­likus egyauz lelkészeinek leg- nagyobo részé tanítványa volt D. dr. Prőhle Károly nyug. teológiai professzornak, igen sok egyháztagunk is olvasta Prőhle Károly főművét. „A hit világa” című dogmatikáját. Évtizedeken át volt vezér- egyénisége egyházunk közéle­tének. Életrajzának néhány adata is szemléletesen mutatja, hogy Isten milyen gazdagon meg­áldotta munkáját. 1875. március 17-én született Rábabogyoszlón (Vas m.). Teo­lógiai tanulmányait Sopron­ban, fnajd a greifswaldi és tü- bingeni egyetemeken végezte. Hatvan évvel ezelőtt, 1900. áp­rilis 8-án avatták lelkésszé Pápán. Ahogy a tudományos világban szokták mondani: eb­ben az évben tehát „gyémánt diplomás” lelkész D. dr. Pröh- le Károly. Mint lajtaújfalui lelkész tette le 1904-ben a teológiai tanári vizsgát, ettől fogva rendkívüli, majd rendes tanár volt a dogmatikai tanszéken. 1918-ban bölcsészettudomá­nyi doktorátust szerzett a bu­dapesti egyetemen. 1926-ban a németországi lipcsei egyetem tüntette ki a teológia tiszte­letbeli doktora címmel. Ta­nártársai bizalmából összesen öt tanéven át töltötte be a dé­káni tisztet. Több mint négy évtizedes professzori munka után, 1946-ban vonult nyuga­lomba, 1948-ig még előadói minőségben ellátta tanszéké­nek feladatát. Prőhle Károly életművének legnagyobb jelentősége az volt, hogy teológiailag erősítette meg egyházunkat. Az ún. libe­rális teológia alkonya után a biblikus és hitvallásos teológia meggyökereztetéséhez nyújtott döntő támogatást. Igen sok lelkész köszöni neki tanítvá- nyi hálával az alapos és ko­moly teológiai munka megsze­relését. Hatása a tanítványok százainak munkájában él to­vább. Teológiai tudományos mun­kásságán kívül kiemelkedő közegyházi tevékenységet i- végzett. Vezéregyénisége volt az 1934-37-es zsinatunknak. Az egyházi közgondolkodást előadásaival, cikkeivel, igehir­detéséivel irányította évtizede­ken át. D. dr. Prőhle Károly az egy­házak egymásra találásának ökumenikus munkájában kez­dettől fogva részt vett. Már az első világháború előtti években felfigyelt az ökume­nikus mozgalomra. 1923-ban részt vett az eisenachi első lutheránus világgyűlésen, 1927. ben a Hit- és Egyházszerve­ről, a Szentírásról, a szentsé­gekről, a bűnről, a megigazu- lásról, Isten országáról stb. Mégis a reformátorok — nem­csak Luther, -de Kálvin is — nagyra becsülték ezt a leg­ősibb hitvallást s joggal talál­ták benne hitünk legegysze­rűbb, legtömörebb összefogla­lását. A hármas felosztás is Luther Kátéi óta terjedt el ál­talánosan. A Hiszekegy ma is ökume­nikus (egyetemes) jelentőségű: a keresztyénség nagy részével összekapcsol bennünket. Egyi­ke azon kapcsoknak, melyek a reformáció egyházait ma is összefűzik a római katolikus keresztyénséggel. Amikor is­tentiszteleteinken hitünkről ennek a hitvallásnak a szavai­val teszünk bizonyságot, bele­kapcsolódunk őseink és atyá­ink. a letűnt évezredek keresz­tyénéinek, sőt az apostoli kornak a hitébe, s- a ma élő keresztyének seregének hitval­lásába. Ezért is legyen szívügye minden evangélikus embernek en­nek a hitvallásnak az ala­pos megismerése és meg­értése. Az ősi hitvallás szövegének egyik-másik megfogalmazása talán régiesnek tűnhetik előt­tünk — hiszen másfél évezred­del ezelőtt élt keresztyének gondolkodását tükrözi — mon­danivalója, tartalma azonban minden Időkre érvényesen foglalja össze teremtő, meg­váltó és megszentelő Istenünk­ben való keresztyén hitünket. Groó Gyula zeit lausannei konferenciáján. 1929-ben a koppenhágai máso­dik lutheránus vüággyülés színe előtt adta át teológiánk díszdoktori oklevelét Söder- blom svéd evangélikus érsek­nek, Ihmels német püspöknek, Morehead amerikai profesz- szornak. 1935-ben a párizsi harmadik lutheránus világ­gyűlésen, 1937-ben a Gyakor­lati 'Keresztyénség oxfordi, a Hit- és Egyházszervezet edin­burghi konferenciáján vett részt. Itt alapozták meg e két mozgalom egyesítéséből, a ké­sőbb megalakuló Egyházak Vi­lágtanácsának munkáját. Teológiai Akadémiánk leg­idősebb professzorának életére Isten gazdag áldását kérjük. Hálás tanítványai és tisztelői imádságban köszönik meg Is­tennek mindazt az áldást, amit szolgálata révén nyertek! Dr. Ottlyk Ernő ISMíSZIELETI REND Budapestem, 1360. március 27-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. li (úrv.) Trajtler Gábor, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Rác Miklós teológus <iu. 6 böjti est; Koren Emil. Dózsa Gy. u. de. fél 10 Rác Miklós teo­lógus. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grün- valszky Károly. Karácsony Sán­dor u. 31. de. 1# Kardos József. Rákóczi út 57 b. de.' II (szlovák) dr. Szilódy Jenő, de. három­negyed 12 Kardos József. Thaly K. u. 28. de. 11 Rédey Pál, du. 6 szeretetvéndégség: Gádor And­rás. Külső Üllői út du. 5 Dre- nyovszky János. Kőbánya dé. II Takács József. Utász u. 7. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Takács József. Zugló de. ll (úrv.) Sülé Károly, du. 6 Szita Istvánná. Gyarmat u. 14. de. fél ll Szúchovs2ky Gyula. Rákosfalva de. fél 12 Szuchovszky Gyula. Fóti út 22. de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-új- telep de. fél 9. Rákospalota MAV- telep de. fél 9. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Várady Lajos, este 7 Madocsai Miklós. Ttrockó tér de. fél 9 Várady Lajos, Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Fülöp Dezső, xn. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Rutt- kay Elemér, de. 11 Rüttkay Elemér, este fél 7 Zoltai Gyula. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Diana út de. fél 9 Károlyi Erzsébet. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Kendeh György. Németvölgyi üt 138. de. 9 (úrv.) Kendeh György. Kelen- vö!*ry de. 9 dr. Benes Miklós. Budafok de. 11 W-ontai Róbert, du. 5 ^eretetHeu’dá^ég: Schrei­ner Vilmos. Nagytétény de. t Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 Mezősi György, du, z. — Böjt 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila: A vasár­nap oltári igéje: jn. XI, 32— 46; szószéki igéje: II. Kor. 5, 14-21. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban áp­rilis 3-án, reggel 8 órakor. Igét hirdet: dr. Ottlyk Ernő Teológiai Akadémiai dékán. ŰJ PORTUGAL BIBLIA­FORDÍTÁS. Brazíliában új portugál nyelvű bibliafordítás került használatba. Az első portugál biblia az ún. kelet- indiai fordítás, a 17. század­ból származik s egy portugál református lelkész munkája volt. Ezt a részletmunkát dán misszionáriusok kiegészítették s az a 18. században jelent meg a dél-kínai Tranquebar- ban. Az új fordítást 1943-ban kezdték meg, s a szöveg né­hány hónappal ezelőtt készült el s jelent meg. — Brazília egyébként egyike a legna­gyobb „bibliafogyasztó” orszá­goknak. Lakosságának ugyan <Sak kis része protestáns. En­nek ellenére, az országnak több mint 10 000 helyén olvas­nak rendszeresen Bibliát. — A pestmegyei egyházme­gye lelkészi munkaközliSisége folyó hó 16-án tartotta ülését Budapesten. Űrvacsorát osz­tott Ruttkáy-Miküán Géza gyónj lelkész, Marschalkó Gyula vecsési lelkész új éne­ket tanított, előadást Győry János nagyta.rcsai leikész tar­tott: A mai teológiának a hu­mánum felé fordulása címen. Detre László tartott esperest beszámolót. AFRIKA. Ez év szeptembe­rében tartják Antsirabében (Madagaszkár szigete) a má­sodik evangélikus összafrikai egyházi konferenciát. Egyik fő előadója dr. Christian Baeta, a Nemzetközi Missziói Tanács elnöke (Ghana), aki egyébént az accrai (Ghana) egyetem teológiai fakultásá­nak dékánja is. Részt vesz a konferencián dr. Donald Mtimkulu, a Felekezetkozi Összafrikai Egyházi Konferen­cia titkára is, továbbá Emma­nuel G. Sillasie (Addis Abeba, Etiópia) és dr. Fridtjov Bir- keli (Norvégia). — A konfe­renciára Afrika összes evan­gélikus egyházát meghívták. Előreláthatólag 9 országból jönnek kiküldöttek: Kamerun­ból, Etiópiából, Libériából, Madagaszkárból, Nigériából, Rodéziából, Déínyugat-afriká- ból és Tanganyikéból. — A 10 napos gyűlés fő témája: Jézus Krisztus az út, az igaz­ság és az élet. Melléktémák: Atyáink hite, — A világ, ahol szolgálunk, — A misszió egy­háza. — ARNÖT-BÖCS. Az arnőti evangélikus egyházközséghez tartozó Bocs szórványban fo­lyó hó 13-án gyülekezeti nap volt, melyen Abaffy Gyula lel­kész előadással szolgált. Éne­kelt az arnóti evangélikus és a bőcsi református vegyeskar, szólószámokat pedig Kovács Imre. Zárószót Rózsa Tibor református lelkipásztor mon­dott. Az offertorium 410, — Ft volt, melyet az' arnóti temp­lom renoválására fordítanak. — Berecz Gábor volt nemes­kéri, jelenleg nyugalmazott lel­kész, Beledben e nó 15-én töl­tötte be 83. évét. Volt nemeskéri hívei közül ez alkalommal sokan keresték lel jókívánságaikkal. Ml Is isten további áldását érjük életére. — CSALÁDI HÍREK: özv. Solti Lajosné, Solti Károly abaúj szántói lelkész és Solti Lajos szarvasi kán­tor édesanyja március hó 8-án, eleiének 69. évében elhunyt, “fi á- köspalotán temették el március 12-én. Menthy Ferenc, a níendel egy­házközség 12 éven át volt hűséges felügyelője elhunyt. Temetése feb­ruár 27-én volt Csöngén. Kaas Andor, a farmosi leány­egyházközség több évtizeden at volt felügyelője meghalt. Teme­tése március 12-én volt Farmoson a gyülekezet nagy részvéte mel­lett. „Mivel pedig hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, ugyanígy hisszük, hogy az Isten a JézuS által Vele együtt előhoz­za azokat IS, akik elaludtak.” (I Thess 4, 14.) — OrgOnaharmónium javítása, hangolása, felújítása több évi ga­ranciával. Pokorny Károly, Bp., IV. Üjpest, Rózsa u. 59. — Karnisokat, képkereteket ki­zárólag vallásos képekhez és nagy tükrökhöz készít, javít (nem Blon- del) Cziger képkeretmúhely, Bp„ XIII. Lőportár u. 7. Telefon: 424— 147. — Harmonium, kitűnő állapotban eladó. Bp., VI. Székely Bertalan u. 13. Házfelügyelőnél. — Harmonium eladó. Bp., I. Tán­csics M. u, 13. Légrády. D. Dr, Prőhle Károly SS éves A Jézus Krisztus követségében „A Krisztus szeretete szorongat, minket, mint akik ügy ítél­jük, hogyha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meg­halt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, ákl érettük meghalt és feltámadott. Azért ml ezután senkit sem ismerünk test sze­rint, sőt, lia ismertük is Krisztust test szerint, most már nem ismerjük így. Azért, ha valaki Krisztusban van, új terem­tés az. A régiek elmúltak; imé, újjá lett minden. Mindez pe­dig Istentől van, aki megbékített minket magával a Jézus Krisztus által, és adta nekünk a megbékéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem számította be nekik bűneiket, és ránk bízta a megbekéi- tetés igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Is­ten kérne állatunk, Krisztusért kérünk: békéljetclc meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy ml Isten igazsága legyünk őbenne.” (II. Kor. 5, 14—21.) Keresztelő János tanítványai előtt Jézusra mutat: „íme, az Isten báránya, aiki elveszi a világ bűneit.” Péter első igehir­detése visszamutat a Golgothán megfeszített, de harmad­napon feltámadott Jézusra. Mennybe ment Urunk paran­csa az volt, hogy az Ö halála és feltámadása hirdettessék, amíg újra el nem jön. Isten igéje ezen a böjti vasárnapon a megfeszített és fel­támadott Jézusra irányítja tekintetünket. A feltámadottra, aki nem valami kísérteiként jelent meg tanítványai között. Nem a tanítványak képzelődése, vagy álmai tették őt élővé. A megfeszített: feltámadott. Azt jelenti, ez hogy a kereszten nem a halál győzött az élet felett, hanem az Élet győzött a halál felett, s megnyitotta a kaput az élet felé. Aki Krisztusban van, új teremtés az, s nem élhet Ön­magának élő életet. Az ember általában úgy vélekedik, hogy életével szaba­don rendelkezhetik. Beledobhatja a bűnök fertőjébe, vágy- eszményi tisztaságban őrizheti meg. Akik életűik Urának Krisztust vallják, azok nem élhetnek önmaguknak, hanem csak Néki. Egész életükről számadással tartoznak Uruk­nak, aki drága vérét hullatta azért, hogy egészen, az övé legyünk. Az övéit kell, hogy betöltse az az indulat, ami Jézusban volt. A szeretet, irgalom, és mások javát mun­káló indulat. Aki Krisztusban új teremtés, az Istennel és emberrel békességbe kerül. Jézus Krisztus azért jött, hogy élete árán megbékéltessé Istennel a világot, s hogy munkálkodjon azon, hogy betel­jesüljön az Atya akarata, amit a pásztoroknak hirdettek meg az angyalok: „és a földön békesség” az emberek kö­zött. Jézus a mi békességünk. Ezért mondja a koncentrá­ciós táborban életét vesztett Bonhoeffer: „Ö a mi békes­ségünk, mondja Pál apostol Jézus Krisztusról, akiben az ősidők óta szétszórt emberiség eggyé lesz. Krisztus nélkül békétlenség van Isten és ember, ember és ember között. Krisztus közbenjáró lett és békességet szerzett Isten és em­ber között Krisztus nélkül nem tudnánk megismerni, se­gítségül hívni Istent, s hozzá járulni bizalommal. De Krisz­tus nélkül a testvért sem tudnám felismerni a másikban; s hozzá jutni. Krisztus szabaddá tette az utat Istenhez és az emberhez. Ezért a keresztyének békességben élhetnek; egymást szeretve és szolgálva.” Azért jött Jézus, hogy az Istennel megbékéltessen minket is. Legyen az életünk Is­tennek engedelmes, szavát meghalló, s minden értelmet fe­lülhaladó szeretetét, feléje irányuló szeretettel viszonzó élet. Akiket Krisztus Istennel megbékéltetett, azok új vi­szonyba kerülnek embertársaikkal is. Tudnak megbocsá­tani, könnyet törölni, és sebet gyógyítani. Együtt örven­dezni azokkal, akiknek a szívét öröm tölti el. Ahol közö­sen indulnak a munkába, ott nem csak a nyerészkedési váigy hatja át az életünket, hanem a mások javát js mun­káló szeretet. A család közösségében megtanulnak nem uralkodni, hanem szolgálni egymásnak. Az életet mentő Krisztus szeretetétől fűtve mindent elkövetnek, hogy a mai ember él'etében is békesség legyen ember és ember kö­zött, népek és nemzetek között, hogy közöttünk is megvaló­suljon az Is-ten akarata: a földön békesség legyen az em­berek között. Krisztusért járván követségben, kérünk titeket, béküljetek meg az Isiennél. Egyszerű, leírt emberi szavakon keresztül, mintha Isten szólítana meg, Krisztus követségében járva kérünk titeket, béküljetek meg Istennel. Jézus Krisztus azért hált meg és támadott fel, hogy mi, akik élünk, békességben éljünk Is-’ tennel és embertársainkkal. Nagy István N APRÓL-N APR A VASÄRNAP: I. Móz. 3. 19. — A teremtő Isten akarata, hogy az ember dolgozzék. A munka tehát nem a bűn következmé­nye! A munkával járó fáradság azonban a bűn zsoldja éppen úgy, mint a halál..— Ézs. 68, 10; Jn. 12, 24; Gál. 4, 21—5, 1/á; Jn. 15, 18—25. HÉTFŐ: ZSOLT. 34, 13—14. — Mindenki vágyódik a boldog életre, mégis kevés á boldog ember. — Zabolázd meg nyelve­det, kerüld a gonoszt, s kövesd a Jézust, — boldog leszel! — II. Kor. 8, 21; Jn. 6, 22-29; Jn. 15, 23-16, 4. KEDD: ZSOLT. 7, 9. — Isten a világ Ura és ítélő Bírája. Mindenkinek megfizet cselekedetei szerint. Ítéleteiben csalha­tatlan, végzéseiben igaz és pártatlan. — Jel. 2,23; I. Kir. 19, 1-8; Jn. 16, 5-11. SZERDA: ÄMÖS 5, 14. — Azok tapasztalják meg Isten kö­zelségét, áldását és jóságát, akik a gonosztól óvakodnak, s a jót gyakorolják. Akik egész szível Szolgálnak Istennek és a felebarátnak egyaránt. Mt. 0, 24^^D,1?, 28—34; Jn. 16, 12—15. CSÜTÖRTÖK: I. KRÖN. 29, hívő ember tudja, hogy testi és lelki javait Istentől ka| hálára indítja, adakozásra ki megtapasztalod: A jókedvű Kor. 9, 7; Jn. 6, 47-59; Jn. 16,' PÉNTEK: ZSOLT. 125, 2. .­karjával nemcsak saját népét^ emberiséget. Nemcsak Izraeléi árságra. Isten ajándéka Adakozz jó szívvel, s szereti az Isten. — II. risztus keresztfán kitárt njtágához, hanem az egész ilt meg, hanem az egész vi­lágért! Méghalt érted is! — Jn., 11, '51—52; Jn. 12, 20—26; Jn. 16,-25-33. ­SZOMBAT: ÉZS. 53,5. - Jézus Krisztus szent vére ment meg a pokol tüzétől, és szabadít fel az Istent lícsérő, s az emberek üdvét munkáló új életre. — II. Kor. 5, 15; Jn. 8; 21-30; Jn. 17. 1-5; IV. Móz. 21, 4-9. Táborszky László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom