Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-27 / 13. szám
KP. BERM. BP. 72. A hűség és hála ünnepe Evangélikus egyházunk március 17-én az Egyetemes Székházban ünnepelte hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját. Az ünnepségen DR. M1IIÁLYFI ERNŐ egyetemes felügyelő mondott megnyitót. Megnyitó beszédét tartalmilag az alábbiakban ismertetjük. Hazánk felszabadulásának 15. éves évfordulója van. Hogyan ünnepeljünk? Az évforduló kerek száma nem jelent fordulatot a mi életünkben, mint jelentett ezelőtt 15 esztendővel az a nap, melyet ma itt ünnepelünk. Nem lezár egy időszakot, egy korszakot, mint az a nap, hanem határkő, mérföldkő. Arra alkalmas, hogy e határkőnél megállva, egy pillanatra visszatekintsünk és felmérjük azt az utat, amelyet eddig megtettünk. A 15 esztendő elég volt arra, hogy a politikai, gazdasági, társadalmi átalakulás nyomán megérjen a kulturális forradalom gyümölcse: kialakuljon a szocialista ember, 1 Eredményesen halad a magyar falu átalakulása:-*-• a parasztság életét felszabadító szocialista forradalom. Szép tavaszi ünnepeink: március 15, március 21, április 4. között mély történelmi, eszmei összefüggés van. Több mint száz évvel ezelőtt még nem sikerült a feudalizmus megdöntése, az 1848—49-es szabadságharc után Magyarország még 100 évig a feudalizmus béklyóit hordozta. 1919 új reménységeket hozott, de 1919 bukása után 1945-ig tovább élt és uralkodott a feudalizmus. De az elnyomatás, a reménytelenség és fasizmus éveiben is voltak nálunk olyanok, akik töretlenül hittek abban, hogy mégis eljön a szabadság. Ennek a hitnek erősítésében, a belső ellenállásra lelkesítésben nagy része volt annak a férfiúnak, akiről ehelyütt is kegyelettel emlékezünk: Földes■ Ferencnek. Földes Ferenc egyik szervezője volt a Történelmi Emlékbizottságnak, mely a függetlenségi mozgalomnak volt legális fedőszerve. Es nagy szerepe volt Földes Ferencnek abban az 1942. március 15-i háborúellenes függetlenségi tüntetésben is, amely a Petöfv- szobor megkoszorúzásával kezdődött. Földes Ferenc egyik könyve: A munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon, tudományos pontossággal tárta fel, hogy a dolgozó osztályok milyen elnyomott helyzetben voltak akkor Magyarországon. Könyve statisztikai adatokat is közöl. Ezekből kitűnik többek között az, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatóknak csak mintegy másfél-kettő százaléka kerül ki a munkás- és parasztszármazásúak közül. Felsőbb mező- gazdasági iskolába a szegényparasztok gyermekei közül 81 000-ből csak egy kerülhetett, Végül 'is 1945. március 15-én valósággá lett a földreform. 1956-ban még egyszer megkísérelték ugyan az ellenforradalmi erők a feudális nagybirtok visszaállítását, de sikertelenül! A 15 éves mezőgazdasági forradalom most e hónapokban fejeződik be, megszületik a szocialista mezőgazdasági nagyüzem. A következőkben egy kedves, ugyanakkor mélyértelmű emlékét tárta hallgatói elé az előadó. 15 évvel ezelőtt szülőfalumban egy kis parasztház ablakából megláttam az első szovjet katonát — mondotta. Ez a kis falu ott Nógrádban szinte a világ végét jelentette. Egyetlen útja volt, de sem ősszel, sem télen ezen az úton járni nem lehetett. Igazán ott volt az Isten háta mögött. Ma ebben a faluban kultúrotthon, villany, autóbusz közlekedés van a jó úton. Kultúrotthon a sártenger helyén, új házsorok között. Pontosan ott, ahol egykor a szovjet katonát láttam. Es mindenütt új falvak nőttek, a faluk szélén. Régi putrik helyén minden magyar faluban villaszerű szép új épületek. Aztán a Hármashatárhegyről beszélt az előadó. És mi szinte ott álltunk vele Budapest e szép kilátóhelyén és néztük a kivilágított esti Budapestet. Aki többször gyönyörködött már ebben a látványban, most valami változást észlel. Valamikor a Belváros volt kivilágítva, vastag sötétbe burkolózott azonban a város külső pereme. Most a városszéleken, a munkásnegyedekben ragyog az éjszakai fény. A munkásházak és a munkásházak lakói ma fényben élnek. o De más az a nemzetközi helyzet is, amelyben ma ünnepelünk. Ezt a nemzetközi helyzetet a szocialista béketábor erőfölénye jellemzi. A szovjet tudomány sikerei a béke erőit hirdetik. Megkezdődött a leszerelési értekezlet. Rövidesen sor kerül a csúcstalálkozóra. Bizonyos, hogy békében, nyugalomban építhetjük tovább országunkat. Az a fordulat, amit a mögöttünk levő 15 esztendő jelent, lemérhető az egyes ember, a falu, a város, az egész ország életében. Április 4-én, most tizenötödször, hazánk második születésnapját ünnepeljük. És ugyanez áll magyarországi evangélikus egyházunk életére is. Űj világ született. Az embertelenség világát felváltotta a szocialista humanizmus, az emberiesség világa. Mindazzal, ami a 15 év alatt az emberiességnek ezért a világáért e hazában történt, egyházunk fenntartás nélkül egyetértett és egyetért. A hűség és hála ünnepe április 4. Es amikor ünnepiünk, az ünneplésben részt veszünk, kifejezzük hűségünket népi demokráciánk és a Szovjetunió iránt, melynek áMozata és támogatása segí-1 tett ezen a földön is az új világ megteremtésében, • Hogyan is állunk a felszabadulással? Március 17-én délelőtt ünnepi feketébe öltözött gyülekezet töltötte meg az Egyetemes Székház közgyűlési termét. Az ország valamennyi evangélikus esperese és a nagybudapesti lelkészek gyülekeztek össze, hogy méltóképpen adjanak hálát Istennek hazánk 15 évvel ezelőtt történt felszabadulásáért és ünnepeljék meg ezt a nagy napot. Az ünnepség dr. OttlykErnő, a Teológiai Akadémia dékánjának igehirdetésével kezdődött. II. Mózes 15,2. alapján szólaltatta meg Isten igéjét, amely történelmünk folyamán oly sokszor csendült fel hálaadásra és új szolgálatra szólítva a Szabadító Isten gyülekezetét. Istentisztelet után az elnöki asztalnál helyet foglalt egyetemes egyházunk elnöksége és vezetősége. Mihályfi Ernő dr. egyetemes felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket, elsősorban is az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében jelenlevő Miklós Imre elnökhelyettest, Grnák Károly csoportvezetőt; a református egyház képviseletében megjelent dr. Czeglédy Istvánt, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dékánját és Bottyán Jánost, a Református Egyház SZGTJCBSZtŐjGt* Mihályfi Ernő dr. rhegnyitó beszéde után (lapunk vezércikke) D. dr. Vető Lajos püspök, egyházunk lelkészelnöke tartotta meg ünnepi beszédét. Ezután Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke Nyilatkozatot terjesztett elő. Az ünnepi gyűlés a Nyilatkozatot magáévá tette és kimondotta, hogy azt teljes terjedelmében április 3-án az ünnepi istentiszteletek alkalmával minden evangélikus szószékről fel kell a gyülekezet előtt olvasni. (A Nyilatkozatot következő számunk közli.) Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. Az alábbiakban D. dr. Vető Lajos püspök ünnepi beszédét közöljük. Amikor erről a témáról elgondolkodom, egyre világosabbá válik előttem, hogy nekünk Isten előtt elcsendesedve kell felvetnünk ezt a kérdést is: hogyan állunk a felszabadulással, hogyan értékeljük, mint evangélikusok, mint evangélikus lelkészek azt a történelmi eseményt, melyet magunk is felszabadulásnak nevezünk. Ez valóban Isten elé való kérdés. Ha még nem vittük volna eléje, ideje, hogy végre Isten színe előtt, tehát a legőszintébben és legbecsületesebben nézzünk szembe vele. Tizenöt évvel ezelőtt történt. Azok, akik hazánk déli és keleti részein laktak akkoriban, mint magam is, már 1944 őszén élték át. Mások későbben, csak 1945 elején. Hogyan is történt? Lélekmérgezéssel az országvesztő háború felé A második világháború végénél tartottunk. De kezdhetjük még élőbbről annak tisztázásával, hogy: Miért és hogyan sodródott bele az emberiség és hazánk ebbe a háborúba. A huszadik században a második világháborúba? Az első világháború végén népi részlegeire hullott az osztrák-magyar monarchia, létrejött az úgynevezett trianoni Magyarország, melynek területe egyezik hazánk mai területével. Magyarország akkori vezetőkörei aláírták a trianoni békeszerződést. Mégis, nemcsak hogy nem gátolták a féktelen izgatást a szomszédos utódállamok ellen, hanem ebben szinte előljártak. Lelkészi karunk idősebb tagjai jól emlékeznek rá, hogy egyházunk akkori magas vezetősége is vallotta: „Csonka-Magyaror- szág nem ország, egész Magyarország mennyország”, továbbá, hogy: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában”. Egyházunkban egyenesen büszkék voltak arra, hogy az apostoli hitvallásnak ez a soviniszta-irredenta profanizálá- sa evangélikus asszonytól származik. Gyűléseink, összejöveteleink, iskoláinkban a tanórák ennek az úgvneveze+t Magyar Hiszekegynek az elmondásával kezdődtek. Ez a soviniszta nacionalizmus készítette elő a talajt arra, hogy amikor a máso- d'k világháború kitört, hazánk macától értetődően állion Hitler és Mussolini nolib'káia mellé, amit Berlin—Róma tengelynek neveztek. Büszkén emlegették akkoriban azt is, hogy ennek a politikai tengelynek a kieszelője magyar, s hozzá evangélikus ember: Gömbös Gyula volt. Ettől a berlin—római tengelytől, illetve a német—olasz fasiszta kardcsörtetéstől és háborúktól sokan az említett „Magyar Hiszekegy” megvalósulását várták. A soviniszta nacionalizmus együtt járt az általános társadalmi és gazdasági reformok ellenzésével, amelyekre pedig régen érett volt a helyzet. Az első világháború végén nagy erővel fellépő szocialista-kommunista forradalmat 1919-ben külföldi segítséggel verték le. A szovjet-ellenes izgatás is éppen olyan erős volt a második világháború előtt, mint az irredenta soviniszta gyűlölet szítása szomszédaink ellen. Pedig a Szovjetunió igyekezett jó viszonyt kiépíteni az akkori Magyarországgal. Ennek jeleként a cári csapatok által az 1849-ben Világosnál zsákmányolt magyar zászlókat Budapestre küldte. Persze ennek az akkori Magyarország vezetői nem nagyon örültek. Hiszen például Petőfi Sándort úri társaságban előkelő dolog volt Ady Endrével együtt vörösnek, kommunistának mondani. A gyűlölködő irredenta sovinizmus és szocializmus- ellenesség volt az a két politikai húr, amelyen annak idején az egyházak vezetői is szívesen játszottak. Különben is egyházi konjunktúra alakult ki a két világháború közötti időben. A római katolikusok hazánkat Mária országának nevezték. Protestáns egyházi emberek előtt is rokonszenves volt az úgynevezett kereszténykeresztyén politika, melynek lényege a szocializ- mus-éllenesség és az irredenta sovinizmus volt. A társadalmi reformokkal gyökeresen szembenálló irredenta politika két évtizeden át tartó szítása volt a főoka annak, hogy hazánk és népünk belesodródott a második világháborúba. Bűnbánót és sorsközösség az elnyomottakkal A soviniszta gyűlölködést az akkori egyházak és papok egymással versengve szították. Ezért a második világháború vége csakis annak az evangélikusnak és lelkésznek jelenthetett felszabadulást, aki mindenek előtt őszinte bűnbánatot tartott mindazért, amivel egyházunk hívei és lelkészei is, ő maga is, elősegítették a második világháború létrejöttét s közvetve előidézték annak pusztításait. Be kellett látni: „Amit vet az ember, azt aratándja is”. (Gál. 6:7). Ez csupán negatív feltétele annak, hogy a felszabadulás számunkra is valóban felszabadulássá legyen. A pozitív feltételt abban Iá- I ÍM*n, hogy I azonosítanunk kell magunkat népünk és az emberiség proletárjaival, nincstelenjeivel, kizsák- mányoltjaival, egyszóval azokkal a szegényekkel, („ám há árec”), akiknek a prófétáktól fogva Isten igéje mindig szabadulást Ígért. Csak Lukács evangéliumában annyi ilyen Ígéret van, mint például: „Az Úrnak Lelke van [énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem...” (Lk. 4. 18.) Vagy: „Boldogok vagytok ti [szegények mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most éheztek, mert megelégíttettek, Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok... De jaj nektek gazdagoknak, Mert elvettétek a ti Ivigasztalástokat. Jaj nektek, kik beteltetek, Mert éhezni fogtok, Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok”. (Lk. 6, 20. és köv.) Vagy néhány idézet bibliánk végéről: „Halljátok meg szeretett [atyámfiái, avagy nem az Isten választotta-e ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek [hitben, és örökösei az országnak, melyet azoknak Ígért, akik őt szeretik? Ti pedig meggyaláztátok. [a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatal- [maskodnak-e rajtatok, és nem ők hurcolnak-e titeket a törvény elé? (Jakab 2:1 és köv.) Vagy: „Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti [nyomoruságtok miatt, amelyek elkövetkeznek rátok.... íme a ti mezőiteket learató [munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai [eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek a földön és dobzódtatok...” > (Jakab 5, 1. és köv.) Megdöbbentők ma ezek az igék! Tudjuk, hogy itt jobbára eszehatológikus jövendölésekről van szó, melyek Isten országának eljövetelére vonatkoznak. Mégis a keresztyén \ híveknek úgy kell már itt a j földön élniök, ahogy ezeknek a f jövendöléseknek a szelleme' kívánja. És hogy sok minden l már most megvalósul belőlük t a történelemben, abban Isten kezét kell látnunk. De vajon lehet-e ezeket az (Folytatás a 2. oldalon) véfeHf-tóft ifi Miis+ei Mfestete! .... Béke a földön Minden jóakaratű ember lelke mélyén ott él a vágy, a régi álom, hogy egyszer, az egész emberiség megbékül és ránkköszönt a boldog aranykor, az igazi béke világa. A görög Hesiodos is erről írt, a rómaiak is aranykornak nevezték Augusztus császár uralkodási idejét, amikor békében és jólétben élt a nép. De az igazi aranykor akkor jönne el, ha megszületne a világbéke, minden nép számára szabadságot, békés boldogulást és testvéri szeretetben való közösséget hozva. Csakhogy ezt a világbékét egy örök ellenség akadályozza: az emberi bűnből született háború, amely nem az élet, hanem a halál békességét jelenti. Isten a békesség Istene és akarata, hogy egymásban testvért látva, szeretetben éljünk. A keresztyénség tanítása az eljövendő világbékét hirdeti és a 37. zsoltár erre figyelmeztet: „A jövendő a béke emberéé!" A világbéke érdekében Hága városában 1899-ben 26 állam, majd 1907-ben 44 állam képviselői tárgyaltak sok megértéssel, de a szép reménységgel kecsegtető békcmozgalom után pár évvel, kitört az első, majd néhány évtized múlva a második világháború, amely 17, illetve 50 millió embernek csak a halál békességét hozta. És ma, az atom-, hidrogén-, baktériumháború lehetőségének küszöbén, a világ felelős vezetői még fokozottabban, mint valaha, keresik a megbékélés, a békés együttélés, igen, a világbéke megteremtésének lehetőségeit. A bűn azonban nemcsak egymással, hanem Istennel is szembe állított minket. Erről beszél Krisztus keresztfája. Keresztfát ácsolt az Isten Fia számára és az örökkévaló sze- retetre, gyűlölettel „Feszítsd meg!"-et kiáltott. Isten végtelen jósága a gyalázat fáját az élet fájává változtatta. „Krisztusban megbékéltette magával a világot." Ezt a golgotái kereszten tette: „nem tulajdonítván nékik az ó bűneiket". A mai vasárnap neve: Laetare: örüljetek! Örüljetek ennek a Krisztusban Istennel kötött békességnek, me?y indítson arra, hogy egymással is meg tudjunk bé- külni. A béke boldog örömhírének hirdetése csendül fel Pál apostol ajkán, mikor ezt mondja: „Reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, hőköljetek meg az Istennel." Az atomfegyverrel kérkedő és a bűn szolgaságában járó emberiségre csak egy várhat: világvége! Az egymás felé testvérkezet nyújtó emberiségre azonban felragyog: a világbéke! Ezt könyörgi Krisztus népe: Jöjjön el a világbéke! Palotay Gyula
