Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-02-14 / 7. szám
KP. BERM. BP, «. DCéiziiladfa (atlaszra i Emlékezzünk... A tél még kemény, minden erejét most adja ki. Pihen még a természet, dermedten hever minden a mezőn, a határban. A természet, a nagy varázsló úgy elaltatta a fát, a bokrot, a kórót, mintha soha nem jönne új élet, új tavasz, amely lágy csókkal életre kelti a bogarat, a rögből kicsalja a füvet, megszólaltatja a madarat és lombbá dúsítja a rügyet. Pedig a nappalok már egyre hosszabbak lesznek, az ég is egyre kékebb, a tél hidegében már a tavasz ígérete rejlik. A természet rendje Isten törvénye és szava szerint szabályosan ismétlődik érdekünkben. „Ennek utána, míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek”. I. Móz. 8:22. Istennek ez az ígérete a holnap gazdag tárháza. Ez az ígéret hatalmaz fel és kötelez bennünket arra, hogy a holnapra felelősséggel és lelkiismeretességgel készüljünk. Mivel mi igével élő, Isten kegyelmében járó keresztyének vagyunk, ezt az időt is jól felhasználjuk a készülődésre. A lelkek tavasza az első jó gondolat megszületésénél már jelentkezik, nem várja meg a naptár biztatását. Mint aki nagy útra készül, úgy készülünk mi is testileg és lelkileg egyaránt a tavaszra. 1. Készülődésünk első mozzanata legyen a „szellőztetésA hosszú tél után az ablakot, ajtót tágra szoktuk nyitni, hogy a napfénytől langyos és a tavaszi széltől csípős friss levegő beáradjon a lakásba. Hogy átjárja a zugokat és mindennek új szaga legyen. Mindig, de ezen a tavaszon különösképpen jól el kell végeznünk lelkűnkben a szellőztetést”. Sok régi küzdelmet, nosztalgiát, lelki zűrzavart, megáporodott levegőt kell felcserélni az újra. A szivünket megrontó keserűséget, közönyt, fásultságot, érzéketlenséget hagyjuk felcserélni az újra, a vidám, derűs, barátságos és emberséges, mosolygó tavaszira. A nagy utat, a nagy feladatokat csak ezzel a kiszellőztetett szívvel és lélekkel tudjuk végigjárni, végigküzdeni. Régi levegővel, régi bűnökkel, széthúzással és nemtörődömséggel, a tél dermesztő hidegében a lelkűnkben lévő kesernyés, savanyú szaggal, ha járni akarunk, munkánk s annak eredménye, keresztyén életünk ilyen kesernyés, savanyú szagú lesz. Egy biztos, Isten nem ezt várja és akarja tőlünk. Az O parancsának engedelmeskedünk, ha elvégezzük „szívünk szellőztetését”. 2. A második lépés a „nagytakarítás”. Mi minden halmozódik fel egy hosszú tél alatt szemétben, lomban, porban egy lakásban! A kályha füstjétől elszürkült falak és ablakok várják a tavaszi nagytakarítást. Mi minden rakodott le a hosszú évek, de az elmúlt év alatt is lelkűnkben! Mi minden vár bennünk nagytakarításra! A félelem, a bizonytalanság, az akaratunkat és gondolkodásunkat gúzsba- kötő szellem! Elhomályosította a józan látásunkat az előítélet, bizalmatlanság, önzés, a lelkünkre lerakodott az emberi gyengeség, konokság és rosszindulat pora. Nagytakarításra van szükség! Kitakarítani a tegnapot! Kisöpörni a sarkokból a bosszú, a féltékenység, irigység meghúzódó miazmáit! Tiszta ablakokon, jószándékú, megértő szívvel tekintsünk a tavasz elé! így lehet a tavaszba indulni! Jókedvűen és dalolva, mint a madarak, dicsérve az Istent, akinek segítsége velünk van, aki erőt és egészséget ad, aki gondoskodik testünkről és lelkűnkről, aki biztat és reménységet munkál, áldását adja munkánkra és a ma küzdelmét a holnap gyümölcsévé érleli. 3. Mit mondhatunk még? Mindezen túlmenően van egy egészen konkrét tavaszi készülődés. Ennek feszültségében és izgalmában él a falu népe. A falu határában szinte országszerte összeérnek már a földek. Néhány hét múlva, amikor a fagy felenged, traktorok zúgásától lesz hangos a határ. Ez az új hang fogja a pipitérrel együtt a kikeletet jelezni. Emberek százai fognak közösen fáradni a kenyérért, a mindennapi kenyérért. Eltűntek a barázdák is és többtestű ekék előkészítik a humuszt a magnak, Ebben az átalakulóban lévő világban is újra meg újra nevelődnünk kell a helyes magatartásra. Elöljárni bizalommal és reménységgel, mert így tanított a mi Mesterünk. A keresztyén ember szívének kell először összeérni a másik ember szívével. A kiszellőztetett szív, a nagytakarítás utáni lélek bizalommal közeledik a másik emberhez, szereti azt, mindenben segít neki, mivel a másik ember is Isten gyermeke. Most a holnapot, a tavaszt tiszta szívvel kezdjük/ Néhány hét múlva egyházunkban a böjti időszak kezdődik. önvizsgálatra késztet Urunk szenvedéstörténete. Az önvizsgálatot nem győzzük elég korán kezdeni. Sok hiba, baj és nehézség gyökere rejlik beniink. Sok dolog nem halad úgy és jól, ahogy kellene, miattunk. A szívünk tisztaságáért, a jószándékéxt és jóakaratért nem kell a szomszédba menni. A tavaszi készülődéskor vegyük figyelembe bűneinket, és kérjük Istent, hogy ö maga tegyen hűséges gyermekeivé bennünket Rédey Pál VI. „Hiszen nem katolikusok“ A Weltz-testvérek arról értesültek, ' hogy a Nápolyba küldött Habsburg-tisztek azzal dicsekednek, hogy a fogoly lelkészek sorsa egészen az ő kezükbe van letéve. Ezért ajándékokkal igyekeztek megnyerni a tisztek jóindulatát. A sereg vezérét, Stahren- berg tábornokot több ízben vendégelték meg a Weltz-testvérek. A generális már hajlandó lett volna fejenként 100 aranyért elbocsátani a gályarabokat, mikor a jezsuiták közbelépése ismét meghiúsította a tervet. Hatalmas személyek bosszújával ijesztették el a generálist. A gályarabok életébe újabb fájdalmas csapás következett. Elválasztották egymástól az eddig együtt szenvedőket. Július 2-án egy hajóhad indult a franciák ellen. Ezeken a gályákon 7 gályaraja-lelkész is húzta az evezőket. A súlyos munka és a verések miatt Masar Dániel evangélikus lelkész kiszenvedett. Zsedényi István dörgicsei evangélikus lelkész pedig olyan súlyos betegségbe esett, hogy már halottnak hitték és éppen a tengerbe akarták dobni, amikor a kapitány észrevette, hogy még van benne élet. Jablon- czay János református lelkész később azt írta, hogy a hajón annyi verést és éhséget szenvedett, s annyi veszélyen ment keresztül, hogy szenvedései leírásánál a toll megakad kezében. Egyszer óriási vihar tört a gályára, 3 napon át lebegtek élet és halál között, a hajóba a villám is belecsapott. Amikor a sok veszedelemből megmenekültek, hálából istentiszteletet és gyónást rendelt el a kapitány. Jablonczayt is feloldozták láncaiból és kényszerítették a felmenetelre, ö azonban megtagadta a katolikus istentiszteletben való részvételt. Erre a kapitány botjával arculcsapta: „Aljas nép, nemsokára a tenger vizét isszátok!” Mire az élettel is lészámolt lelkész így válaszolt: „Számomra az út az örökkévalóságba vezet és te nem fogsz többé gyötörni”. Elgyötörve, mint élőhalott csontvázak kerültek vissza Nápolyba hárman okt. 14-én, hárman pedig csak 1676. február elején. Kevéssel visszatértük után Tinkovicz János evangélikus lelkész a szenvedésektől végképp elgyötörve meghalt. A nápolyi kikötőben maradiaknak sem volt kedvezőbb sorsuk. Kora reggeltől késő estig gyötrő mrjnkát kellett végezniük, s közben a jezsuiták által felbiztatott prök botja és korbácsa sohasem pihent. Ha Weltz György ajándékokkal nem vásárolt volna számukra némi pihenést, mindnyájan elpusztultak volna. Így is négyen szenvedtek halált: Paulovich Mihály és Berhidai Miklós evangélikus, Szilvássy István és Füleki István református lelkészek. Turóczy András füleki evangélikus lelkésznek, Körmendi György barsi református és Üjvári János mezőőrsi református lelkésznek gerenda törte össze a lábát, illetve kötélgyártó kerék törte be a fejét. Augusztus folyamán egy osztrák herceg feleségével együtt meglátogatta a gályarabokat, 12 aranyat ajándékozott nekik és megígérte, hogyha áttérnek a katolikus hitre, akkor visszavitetj őket hazájukba. De akiket ennyi vihar meg nem tántorított, azokat a szép szavak sem tudták elkápráztatni. Weltzék ismét 100 aranyat kínáltak fel személyenként az újonnan hivatalba lépett al- királynak, de hiába, mert azt felelte, hogy azokat örökre eladták. Mikor pedig arra kérték, hogy legalább az öregek és betegek iránt tanúsítson némi kíméletet, azt válaszolta: „Hiszen nem katolikusok.” A theatei börtön Amint előbb láttuk, éhség, betegség következtében hatan annyira elgyengültek, hogy ezeket a lelkészeket nem tudták tovább szállítani és a theatei börtönben hagyták őket anélkül, hogy élelmezésükről gondoskodtak volna. A lassú, de biztos pusztulás várakozott tehát reájuk. Egy reggel a város másik börtönébe hajtották őket. Mis- kolczi Mihály üszkösödő lábán nem tudott járni, tehát négykézláb mászott végig a városon. A többiek botok és mankók segítségével vánszorogtak. Kevéssel ezután Miskolczi Mihály és Kóródi János is kiszenvedtek a börtönben. A többi négyre az éhhalál veszedelmei várakoztak, őreiktől semmi ételt nem kaptak. Fogolytársaik, rablók és gyilkosok ételhulladékain tengették tovább életüket. Kérni szégyelltek, hanem sóvár szemekkel lesték az eldobott kenyérhéjat, csontot, káposzta- levelet, hagymaszárat, dinnyehéjat. Egyszer a város püspöke, Rudolovics Miklós, gazdag ételajándékot küldött a raboknak, de nem egészen önzetlenül, hanem azzal a szándékkal, hogy téríteni próbálgatja őket. Erre azonban Harsányi István nyíltan megüzente: „Az áttérésre nézve nem akarjuk, hogy főtisztelendő püspök úr bizonytalanságban legyen, erre nézve ne tápláljon semmiféle reménységet, mert nem akarjuk testünk szabadulását hitünk elhagyásával”. A püspök több ajándékot ezután nem küldött. A raibok aléltan várták a halált. Huszty Mihály és Szecsey János református lelkészek éhhalált haltak. Már csak Harsányi István és Czeglédi Péter református lelkészek voltak életben, amikor Weltz György élelmiszer- segítsége megérkezett. Miután némileg magukhoz tértek,' 1675. decemberében Nápolyba szállították őket, társaikhoz. Összeomlik a szabadulás reménye Mikor már úgy látszott, hogy semmiképpen sem menthetők meg a szerencsétlenek, sem személyenkénti 50, sem 100 aranyért, mert a jezsuiták közbelépése meghiúsította ezeket a törekvéseket, közeledett a szabadulás reménye a hatalmas holland gályákon. Ebben az időben ugyanis Spanyolországhoz tartozott a nápolyi alkirályság. Spanyol- ország pedig harcban állott a francia királlyal. A spanyolok szövetségeseként Hollandia erős hajóhadat küldött a Földközi-tengerre, a sok győzelmet elért Ruyter Adorján tengernagy parancsnoksága alatt. A holland hajóhad egy része De Haen János altenger- nagy vezényletével 1675. december 12-én Nápolyba érkezett. Az altengernagy néhány főtisztje kíséretében a nápolyi alkirályhoz ment és felkérte őt a fogoly lelkészek szaba- donbocsátására. Az alkirály nem akarta megbántani a nehéz katonai helyzetben a hatalmas szövetségest, és ezért biztató szavakkal válaszolt. A gályarab-lelkészek már örömmel gondoltak szabadulásukra. Mielőtt azonban a szabadulás bekövetkezett volna, a hajóhadnak hirtelen távoznia kellett a harc színterére, Szicília felé. Ezzel a szabadulás reménye ismét messze távozott. A gályarab-lelkészek úgy néztek a lassan eltűnő holland hadigályák után, mintha azokkal együtt szeretteik viszontlátásának és a hazatérésnek a lehetősége tűnt volna el. (Folytatjuk) Dr. Ottlyk Ernő KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A Csehszlovákiai Egyházak ökuménikus Tanácsának elnöksége a nemrég elhunyt B. Pospiäil titkár helyett J. N. Ondra lelkészt bízta meg a titkári teendők elvégzésével. Foglalkozott az elnökség Di- belius püspöknek Lilje püspökhöz intézett levelével és a levélben foglaltakkal kapcsolatos helyes álláspont kidolgozására egy teológiai bizottságot bízott meg. * Afrikában 65—70 millió mohamedán él, mely Afrika lakosságának egyharmada. A keresztyének száma 30 millió, melyből 12 millió protestáns. * A mohamedánok eleven missziói tevékenységet fejtenek ki a nyugateurópai államokban. Oslóban nemrégiben mecsetet építettek és Svédországban legutóbb 7 személy tért át a mohamedán hitre. * Lengyelország ebben az esztendőben ünnepli fennállásának 1000 éves jubileumát. A jubileumi ünnepségek megrendezéséből a lengyelországi evangélikus egyház is kiveszi részét. A jubileum alkalmából kiadja a biblia új fordítását, egy magyarázatos újszövetségét, valamint a reformáció lengyelországi történetét, amely bőséges adatokat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a lengyelországi protestantizmus nagyban elősegítette a lengyel kultúra fejlődését. * Ez év tavaszán Fhodosz szigetén együttes ortodox konferenciát tartanak, amelyre Athenagoras konstantinápolyi patriarcha a világ minden ortodox egyházát meghívta. Bár a 30 évvel ezelőtt Athos hegyén tartott hasonló konferencián az Orosz Ortodox Egyház nem vett részt, az 1960-as rhodoszi konferencián minden reménység szerint jelen lesz. A konferencia feladatá, hogy képet adjon a világ ortodox egyházainak életéről, a liturgiái és egyéb kánonok helyzetéről. Foglalkozni fog azzal a kérdéssel is, milyen új lelkigondozói módszerek alkalmasak a modern ember pásztorolására. A konferencián a püspökök és a teológiai iskolák egyházjogi professzorai vesznek részt. E konferencia bevezetéseképpen nyitják meg az Ortodox ökumenikus Intézetet a Phi'eri- mon kolostorban (Rhodosz). * Az athéni egyetem theologia! fakultása megcáfolta azt a hírt, hogy a Görög Ortodox Egyház és a Vatikán felveszi a diplomáciai kapcsolatokat. vcfelfcfeií 1 meg. dicsőit-; löl ti testetekben * tol.KŰR.6,20. : • I Mindenestől Istené vagyok. Az övé vagyok kettős jogon. Nemcsak a teremtés, de a megváltás jogán is. Nem különleges újság ez. Sokszor fülünkbe csengett már ez a mondat. Mégis, jó rá felfigyelni. Ma még farsang van. Az egyház azonban már előre is tekint, a böjt felé. Igehirdetésében már felhangzik valami annak a titkából, ami a kereszten történt. Mert ott történt az, hogy megvétettünk áron. Isten ott tett magáéivá minket. Istené vagyok tehát, s ennek következménye van. Az, hogy emberi egzisztenciám egyetlen vonatkozása sincs kivéve az Ö uralma alól. Mindenestől, egészen az övé vagyok. Testem és lelkem, érzelmem, értelmem, akaratom és cselekedetem egyaránt. Az Övé vagyok mindenestől, mert Ö az egész embert megváltotta Jézus által. Nemcsak a lelkemet, de testemet is, nemcsak érzésvilágomat, de akaratomat és cselekedeteimet is az Ö szogálatában kívánja hát látni. Nem igazán keresztyén a felemás keresztyén, aki csupán lelkét, vagy érzelmeit akarja Isten uralma alá rendelni. Mintha bizony neki semmi köze sem volna a testünkhöz és aa életnek sokszor nagyon is valóságos cselekedeteihez! Mindez természetesen beláthatatlan, végtelen programot nyit ^ keresztyén ember életében. Istent dicsőíteni mindennapi életében is. Ez az Ö célja velünk. Ugyanilyen szélesskálájúan nyit távlatot Urunk az élet vonatkozásaira a Hegyi-beszéd boldogságmondásaiban. Lelkiszegények és tisztaszívűek, szelídek és isteni igazság után vágyako- zók, irgalmasok és békességszerzők kerülnek szavaiban egymás mellé. Farsang idején természet szerint keresi az ember az örömet és vidámságot, s mindezekben talán egy kicsit boldogságát is. Ilyenkor köny- nyen átcsúszik a hangsúly a test örömére, s a pillanat idegzsongíló érzésének boldogságára. Minket, örömet és vígságot kereső embereket, arra figyelmeztet az ige: el ne feledkezzünk arról, hogy mindenestől Istené vagyunk. Bánfi Béla Gondolatok Az egyik legszebb sző: a „lesz” szó, mert az élet szava. * Vannak olyan tőzsdék, melyeknek hőmérőjében fegyverekkel kiontott vér folyik. * Vannak, akik nagyon akarják, hogy a körülöttünk levő világ megváltozzon, pedig magunknak kell megváltoznunk.
