Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-03 / 1. szám

IT. parancsolat i 'isí-'cíí.-'-s'í’í’ Ne vedd hiába Istened nevét Szent Isten, mennyei Atyám! Szentlelkedért imádkozom, i hogy megóvjon minden hiábavalóságtól. Különösen is megóv- J jón attól, hogy hiába vegyem számra szent nevedet. Ne le- j gyen üres a szó, mikor a napi kenyérért, bűneim bocsánatá­ért, az emberiség békességéért fohászkodom és Hozzád for- i dúlok. Ne legyen csupán üres szó, mikor Jézus Krisztusnak nevezlek Téged: Hitem teljes bizodalmával hadd valljam: | ... nem is adatott az ég alatt, emberek között más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. Amen. Ez a parancsolat nem Is­tenről szól, csak a nevéről. Mintha azt mondaná ezzel a biblia, hogy mi Istenről na­gyon keveset tudunk. Ö ma­gát soha az embernek ki nem szolgáltatja, kezébe nem adja, legfeljebb a nevét. Mi csak a nevével szemben mutathat­juk meg, hogyan állunk vele magával és az ö teremtmé­nyeivel szemben. Itt álljunk meg egy pilla­natra és mondjuk meg, miért van ez a parancsolat — és a többi is — tiltó formában megszerkesztve? Miért nem mondja meg inkább azt, amit tenni kell? Azért, mert a sze­retetek az áhítatot és köszö­netét nem lehet parancsolni. Az a szív bensejéből önként tör elő. A törvény pedig a vétkesnek szól. A legkeveseb­bet kéri tőle számon, amit meg lehet kívánni, de annak az is elég. Mert ha a szívben nincs meg az áhítat és a kö­szönet, akkor rendszerint ez a legkevesebb sincs meg. Két suttyó gyerek kiabál egymásnak az utcán. Csak úgy röpködnek a fenyegető­zések és a vastag káromkodá­sok. Látszik rajtuk, hogy ná­luk ez már így szokás. Ök így akarják megmutatni, hogy nagy legények, hogy ők sen­kitől se félnek. Talán verik otthon — gondolom. Piszkol- ják naponta, s most ezt a kölcsönt akarják visszaadni. Valakinek nagyon kellene szeretni őket, hogy valami is szent legyen előttük. Nagyon sokat kellene még kapniok az élet szépségéből, hogy meg­telhessenek egyszer áhítattal és megérezzék, hogy mindig' az Atya otthonában járnak. Kinek a bűne volt, hogy ez a két gyermek nem találko­zott a tisztasággal és a szere­tettel? Sajnos, magyar népünk hír­hedt lett a káromkodásról. Sokan szenvednek attól, hogy olyan környezetben kénytele­nek élni, ahol lépten-nyomon eszelős fantáziára valló ször­nyű összefüggésekben hallhat­ják Isten nevét. Nem az „atheisták” bűne ez. Sokszor gyülekezetben is megforduló férfi, vagy asszony döbbent meg a piaci kosár mellett. Nem is új keletű, régi jár­vány. Dúló háborúk, megnyo- morodott élet és tetszhalott egyház öröksége. Lázadó tü­relmetlen elégedetlenség; te­hetetlen önemésztés; beteges lélek, mely mindent szennyes­nek akar látni, ha már ön­(Folytatás a 2. oldalról) szükségleti és fedezeti elő­irányzat 397 934 forint, a Lel­késznevelő Intézeté pedig 291 812 forint: A következőkben a Gyüle­kezeti Segély 1959. évi szám­adása és elosztása szerepelt. Erről külön tájékoztatást adunk. A Központi Alap az 1959. esztendőben általánosságban bevált. A Központi Alap 1959-ben kifizetett lelkészek­nek: 370 317 forintot, hitok­tatóknak 15 636 forintot. A tárgysorozat jelentései­nek jóváhagyása után még az alábbi határozatok szület­tek: — Elrendelte a Ta­nács, hogy valamennyi egyházi épület állagát egyházmegyénként mér­jék fel. E célból egy­házmegyénként három­tagú bizottságot kell ki­küldeni. — A rehabilitációs el­járásokat 1959. decem­ber 31-ig be kell fejez­ni s ezzel az időponttal megszüntetni — Az egyházi alkal­mazottak rendes évi szabadsága tekintetében a Munkatörvénykönyv rendelkezései az irány­adók. — Az eddig néhány helyen szokásban volt úgynevezett 13-ik havi fizetés megszűnik. He­lyette a jó munka elis­naga fuldoklik benne: csök­ken tértékűség, mely károm­kodó hetykeségben keres egyensúlyt: ezek táplálják. A társadalmi felemelkedéssel és a gazdasági javulással járó jobb modor le fogja ezt csök­kenteni, de a lelkeket az Is­ten nagy szeretetének meg­ismerése gyógyítja meg. „Miattatok káromoltatik az Isten neve”, mondja az írás és mi nagyon eltévednénk, ha a II. parancsolat ütéseit a más fejére engednénk hulla­ni és nem vennénk észre, hogy ez elsősorban mireánk céloz, hogy Krisztushoz űzzön megújulásra szomjas szívvel. Azt se hallgassuk el, hogy sokszor nem a nyílt káromko­dás a legrettenetesebb. Isten fülének bizonyára borzasztóbb az a vallásosság, amely az igében csak a maga igazát keresi; mentséget a saját tet­teire és ítéletet a másikéra. Az önző imádkozónak sokszor mondja Isten — ha figyelne a Lélek szavára és nem vol­na annyira elmerülve a saját mondókájába: „ne vedd hiába Istened nevét”. Mint ahogy a próféta mondja Izraelnek: „mit tapossátok tornácaimat, áldozatotokban nem gyönyör­ködöm”. A bizonyistenezésről nem szólok, mert ezt inkább azok mondogatják, akik Isten nevét máskor sem veszik aj­kukra, "csak ha a maguk kis ügyeit kell bizonygatni — ha nem hazugságaikat takargat­ni. Azt is nehezen tudom el­képzelni, hogy babonáskodó ráolvasásokba keverné vala­hol is evangélikus népünk az Isten nevét. Annál inkább előfordulnak városokban az olyan titkos összejövetelek, ahol idegbor­zoló kíváncsisággal vájkálnak az emberi lélek tudatalatti mélységeiben és Isten nevét spiritiszta kísérletekre hasz­nálják fel és keverik spekulá­cióikba. Pedig „Isten nem hagyja büntetés nélkül, aki Budapesten, 1960. január 1-én Deüc tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zol­tán: du. 6 dr. .Kékén András Fasor de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. s ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. fél 10 Sülé Károly: Utász u. de. 9 (úrv.) Takács József. Kő­bánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda P. u. de. fél 12 (úrv.) Ta­kács József. Váci út 129. de. 8 méréséként jutalmazást (prémium) kell alkal­mazni. — Napidíjak összege a mindenkori állami napidíjaknak feleljen meg. Meghallgatta és tudomásul vette az Egyháztanács az Or­szágos Béketanács Evangé­likus Egyházi Bizottságának az 1959-es II. félévi békeszol­gálatáról szóló jelentését. „Azt hiszem — mondotta töb­bek között jelentésében dr. Kékén András ügyvezető lel­kész —, az egész világ közvé­leményének meggyőződése, hogy ennek a tűnő évnek legnagyobb erkölcsi tette az a javas­lat volt, melyet a Szovjet­unió kormánya terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szövetségében az általá­nos és teljes leszerelés, a háború teljes kiküszö­bölése érdekében. Mielőtt még elmúlnék ez az év, a magyar protestantiz­musnak szólnia kell erről a tervről. Ezt akarjuk, a magyar protestantizmus hangját hallatni az egész világ előtt... Tudom, mi nem vagyunk na­gyon jelentős testület, ha ma­gunkat a világban feszülő erőkhöz hasonlítjuk, de azt is tudom, hogy becsületesen végzett munkánkat Isten meg tudja áldani az egész embe­riség javára, az 6 dicsőségé- , re.” az ő nevét hiába felveszi. Je­gyezzük meg, hogy Istent semmihez sem lehet segítsé­gül hívni, mert ahol ő van, ott ő a kezdeményező, az alfa és omega, öt egyszerűen csak segítségül hívni lehet. Az éle­tért magáért, hogy azután di­csérhesse őt az életünk. Tudunk egy népről, amelyik be akarta biztosítani magát ezek ellen a bűnök ellen. In­kább sohasem mondta ki Is­ten nevét. Ügy tett, mint a példázatbeli ember, aki elásta az egy talentumot. Különös dolog történt. A történelem legvallásosabb népe elfelej­tette az Isten nevét. Máig sem tudjuk biztosan, hogyan is kell pontosan kiejteni hébe­rül. Szegény beteg költő, az „Istenhez hanyatló árnyék” jut eszembe. Ö bizony ki­mondta: „számban nevednek jó íze van: Istenem. Istenem, Istenem! Hogy te voltál az élet. :. és te leszel a halál: köszönöm.” (Ady) Ez csak egy költemény, egy hangulat. A keresztyén ember számára azonban életállapot, mely azon alapul, hogy felis­mertem: Isten, aki Krisztus­ban megjelent: szeretett, ezért én is szeretni akarom őt. Ez a II. parancsolat betöltése! Rá gondolnom öröm, nevét mon­danom belső kényszer, belé fogóznom jó. A világ az ő csodálatos köntöse, mely nap­ról napra felindítja szívemet az ő csodálatára és dicséreté­re. Éneikül az evangélium nélkül, ahogy a Schmalkgl- deni Cikkek című hitvallá­sunk mondja „a törvény: ha­lál és pokol”, így azonban élet. Olvassuk el a Kis Kátéban, hogy mondja mindezt Luther Márton: „Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy nevével ne átkozódjunk, ne esküdöz- zünk, ne hazudjunk, se ne csaljunk, hanem nevét min­den bajban segítségül hívjuk, imádjuk és hálaadással dicső­ítsük, ^ (úrv.) Gádor András. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Üllői út 24. de. fél 10 (úrv.) Grün- valszky Károly, de. 11 (úrv.) Grünvalszky Károly. Karácsony S. u. de. 10 (úrv.) Kardos József. Rákóczi út de< 10 dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 (úrv.) Kardos József. Zugló de. 11 (úrv.) Karner Ágoston, dm 6 Karner Ágoston; Gyarmat u. de; fél 10 Boros Károly. Thaly K. u. de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6, Budavár, de. 9 (úrv.) Schreiner Vilmos, de. 10 (német ist.) Groó Gyula, de. 11 (úrv.) Várady La­jos, du. 7 Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. Tarcsay V. u. de. 9 Rutt- kay Elemér, de. 11 Ruttkay Ele­méri délután fél 7 Károlyi Erzsébet. Óbuda de. 10 Fülöp Dezső, du. 6 Vámos József. Kelen­föld de. 8 Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du; 6 Kendeh György. Csepel de. 11 Mezősi György, du. 6 Mezősi György. 1960. január 3-án, vasárnap Deák tér de. 9 Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Bafenscher Károly. Fasor de. U ifj. Blázy Lajos, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Üllői út 24 de. 11 Kardos József. Karácsony S. u. de. 10 Grünvalszky Károly. Rákóczi út de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Vajda P. u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 9 Boros Károly, de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 6 Baoros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Kamer Ágoston. Váci út de. 8 Nagy Ist­ván. Fóthi út 22. de. U (úrv.) Nagy István. Thaly K. u. 28. de. 11 Drenyovszky János, du. 6. Budavár de. 11 Schreiner Vil­mos, du. 7 Schreiner Vilmos. Toroczkó tér du. fél 7 Várady Lajos. Tarcsay V. út de. 9 Zoltay Gyula, délelőtt 11 Zoltay Gyula, délután fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Diana út fél 9 Károlyi Erzsébet. Óbuda de. 10 Vámos József, du. 6 Fülöp Dezső. Kelen­föld de. iU du. 6* Uzon László ISTENTISZTELETI REND HÍREK Az esztendő első vasárnap­ján az oltárterítő szine: fehér j A vasárnap oltári igéje: Mt. 2, 13—23; szószéki igéje: Hóm. 14, 7—9. — Vízkereszt ünnepén az oltárterítő színe: fehér. Az ün- nap oltári igéje: Lk. 2, 25—32; szószéki igéje: Róm. 10, 13—18. A Borsod—Hevesi Egyház­megye Lelkészi Munkaközös­sége 1959. december 15-én Miskolcon ülést tartott. Az ülés tárgysorozata: 1. Igetanulmány: Felelőssé­gem a rámbízottakért (Pin­tér Károly), 2. Kállai László a Hazafias Népfront megyei titkára él­ménybeszámolót tartott a VII. Pártkongresszusról. A beszá­molót élénk megbeszélés kö­vette, melyen az Egyházmegye szinte minden lelkésze felszó­lalt. 3. Virágh Gyula esperes be­számolót tartott a december 18-20-i „Lelkipásztor” ankét­ről. 4. Megigazulás és munkaeti­ka összefüggése (Abaffy Gyu­la), 5. Advent a templomban és a gyülekezetben (Simonfay Ferenc), 6. Aktuális Problémák (Vi­rágh Gyula, Pásztor Pál, Solti Károly) 7. Zárólekció és ima (Pász­tor Pál). — A Magyarországi Egyhá­zak ökumenikus Tanácsának elnökségi tanácsa 1959. decem­ber hó 18.-án Budapesten ülést tartott. Az ülés az 1960. janu­ár 29,-ére tervezett Közgyűlés anyagát tárgyalta és előkészí­tette a Közgyűlést. — LELKÉSZI MUNKAKÖ­ZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Bács—Kiskun megyei Hazafias Népfront megyei Békebizott­sága december 15.-én Kecske­méten gyűlést tartott, melyen résztvettek a megye protestáns lelkészei. Az értekezleten az ötéves terv irányelveit és a belpoliti­kai helyzetet tárgyalták. — A Fejér—Komáromi Egy­házmegye Lelkészi Munkakö­zössége január 7-én délelőtt 10 órai kezdettel Budapesten Hz Egyetemes Egyház székhá­zában ülést tart. Az ülés tárgysorozata: Megnyitó áhítat (Bohus Im­re), A készülő agendáról (Prőhle Károly), A keresztyén ember felelős­sége a társadalmi, kulturális és tudományos haladásért. (Hódi Pál), Esperesi beszámoló, indít­ványok (Selmeczi János), Befejező áhítat. (Bottá Ist­ván) Tatabánya. A tatabányai al­sóvárosi lelkészi kör kívül-be- lül tataroztatta 22 évvel ez­előtt épült templomát. A dec. 13-án tartott hálaadó istentisz­teleten Szabó József ny. püspök, északi kerületi püs- pökhelyettes hirdette az igét, és a délutáni szeretetvendég- ségen előadást tartott. Szolgált még Csákó Gyula, Menyhár István és Csengődy László lel­kész. Az istentisztelet után tartott közgyűlésen ifj. L a- bossa Lajos gyülekezeti lelkész ismertette a renoválási munkálatok lefolytatását. Családi hír: Malaga Elza a Győri Tervező Iroda műszaki raj­zolója, a Dunántúli Egyházkerület volt munkása, 1959. december 15-én hosszú, de békességes tűréssel hor-, dozott betegség után Győrött el­hunyt. „Akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk.” A Sajtóosztály HÍREI Sajtóosztályunk iratterjesz­tése 1960. január 2-től I5-ig leltározás miatt zárva. Ez alatt az idő alatt mindenféle árusítás és rendelések telje­sítése szünetel. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—014 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIH. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott i9v 29000 = Zrínyi Nyomda, Budapest Aggodalmaskodás nélkül „Mert közülünk senki nem él önmagának <is .sen*LSír?,,nk önmagának. Mert ha élünk, az Urnák elünk: ha a/. Ornak halunk meg. Ezért akar elünk, akár meghalunk, ai Az esztendő első vasárnapján Isten drága kincset akar át­adni számunkra. A jövő felé irányítja tekintetünket. Utravalo- ként olyan kinyilatkoztatást ad, ami az esztendő minden ese­ménye között eligazíthat és erőt adhat. ^ » 1. „Közülünk senki sem él önmagának,” Aki keresztyen­nek vallja magát, nem élhet befelé forduló, maggnakvaló, ön­ző életet . , Még a legbensőbb kegyességi életet sem lehet önmagunk­nak élnünk. Mert az önbálványozás volna és nem Istenben való élet, aki közösséget akar magával és közösséget akar em­bertársainkkal. Ha csak az én üdvösségem, az én lelki életem, az én Istenhez való viszonyom lenne a fontos, akkor Isten ma­ga állít meg ezen az úton igéjével: „Ha embereknek vagy an­gyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennentj olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom” (L Kor. 13,1). Ugyanígy nem élhet a keresztyén ember önmagának való életet embertársaihoz való viszonyában sem. Egy Isten által megítélt és letűnt világ mentalitása volt az, amit Petőfi így fejezett ki Pató Pál által: „Mit törődöm a világgal s a világ­nak száz bajával?!” Ugyanilyen gyökeréig romlott az a csak magával törődő magatartás, amit ezekkel a közmondásokkal lehet jellemezni: „Szemesnek áll a világ”, „aki bírja, marja”; „kaparj kurta, neked is lesz” stb. A kapzsi, törtető, másokon átgázoló, antiszociális magatartás a legélesebb ellentétben van Isten akaratával. Pál apostol joggal írja: „Közülünk senki sem él önmagának." 2. „Közülünk senki sem hal önmagának.” Mi keresztyének nemcsak az életnek, hanem a halálnak a távlatát is látjuk. Nem lehetünk felelőtlenek halálunkat illetően sem. Nemcsak az öngyilkos hal önmagának, ez aránylag különben is ritka eset. önmagának hal az is, aki nem a feltámadás reménységé­ben búcsúzik az élettől. „Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felöl, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen remánysé- gük” (1. Tessz. 4, 13.). Aki magának hal meg, leszámolt a ha­lálon túli reménységgel. „Közülünk senki sem hal önma• gának.” 3. „Az Úrnak élünk.” Jézus Krisztusnak élni annyit jelent; mint mindent őreá nézve cselekedni, életünk zsinórmértékét, célját és értelmét őbenne megtalálni, A lutheri reformáció óta eldöntött kérdés az, hogy az úr­nak élés nem jelent kolostort, világtól elvonulást, mert Isten maga az, aki a keresztyén élet cselekvési területét a felebaráti szeretet gyakorlásában, a munkában való helytállásban, az emberekhez való helyes viszonyulásban, az emberiség jöven­dőjéért érzett felelősségben jelöli meg. „Aki nem szereti a ma­ga embertestvérét, akit lát, hogy szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1. Jn. 4, 20 ). Isten maga fordítja a néki szánt életet az embertársak szolgálata felé. Így lesz az Úrnak élő elszánásból a felebarátnak élő magatartás. Az Ö akarata szerint cselek­szünk így. „Az Ürnak élünk.” 4. „Az Ürnak halunk meg.” Abban a tudatban élünk, hogy halálunk Isten színe elé állít, „hiszen mindnyájan odaálly-nk majd Krisztus ítélőszéke elé.” (Róm. 14, 10.) Ez a tudat előre meghatározza életfolytatásunkat. A Krisztus ítélőszéke nem rettent minket, benne nem a félelmetes ítélőbírót látjuk, hanem azt, aki megüresítette magát, szolgai formát vett fel, emberek­hez vált hasonlóvá (Fii. 2, 7.j. Mi néki halunk meg, az ő kezébe szánjuk magunkat, a vele való találkozás reményében huny­juk le szemünket, általa várjuk a feltámadás boldog napját, Ö a célja nemcsak életünknek, hanem halálunknak is. „Az urnák halunk meg.” 5. „Az Űréi vagyunk.” Éppen az ennek az igének a drága ajándéka számunkra, hogy mi „akár éljünk, akár haljunk, az Űréi vagyunk.” Ha mi az övéi vagyunk, akkor ez nagy bizton­ságtudattal tölt el minket. Ö nem ejt ki minket a kezéből soha. Ha mi el nem eresztjük a kezét, mindig övéi maradunk, mindig vele lehetünk, „akár éljünk, akár haljunk”. Ez az ige elvesz minden aggodalmaskodást a szívünkből, nagy erővel akarja megacélozni bizodalmunkat, le akarja szűkíteni összes félelmünket egyetlenegyre, az Isten félelmére, arra az aggo­dalomra, hogy ki ne essünk Isten tulajdonából. 6. „Krisztus uralkodjék.” Pál apostol szerint Jézus Krisz­tus váltsághalálának, feltámadásának és megdicsőülésének az volt a célja, hogy „Krisztus mind holtakon, mind élőkön ural­kodjék”. Ez akkor teljesedik be rajtunk, ha mi az Ürnak élünk és az Ürnak halunk meg, ha életünket és halálunkat odaszán­juk néki a teljes engedelmességre és birtoklásra. Ö nem ke­gyetlen és irgalmatlan módon akar uralkodni, hanem a ja­vunkra és megmentésünkre. Az Ö felettünk való uralma nem­csak javunkra, hanem üdvösségünkre van. Ez úgy válik szá­munkra valósággá, ha mi nem magunknak élünk-halunk, ha­nem néki szolgálunk, az Ürnak élünk s az Ürnak halunk meg, hiszen mindenestől fogva, életünkben és halálunkban: „Az vagyunk”! Dr. O. E. NAPRÓL-NAPRA VASÄRNAP: — ÉZSAIÁS 59, 1—2. — Amikór zúgolódunk és panaszkodunk, jó erre az igére figyelni. Nem az Isten for­dult el .tőlünk, hanem bűneinkkel mi választjuk el magunkat őtőle. Krisztus szeretné ledönteni ezt a válaszfalat mindnyá­junk életében. . HÉTFŐ: — JEREMIAS 1, 7. — Istentől kapott feladatunk: Krisztusról bizonyságot tenni. Amikor ennek a nehézségeit érezzük, ne felejtsük el, hogy Isten küld a szolgálatba, ű a parancs mellé mindig ad erőt és Szentjeiket. KEDD: — 2 MÖZES 23, 20. — Isten nem hagy magunkra. Úgy akar vezetni, hogy őhozzá érkezzünk meg az üdvösségbe, amelyet Krisztus által elkészített. SZERDA: — 1 KIR. 2, 2—3. — Igazán bátor és erős az, aki nem önmagában bízik, hanem Krisztus erejében, és az ő vilá­gosságában jár. CSÜTÖRTÖK: — ÉZSAlAS 46, 9. «- A keresztyén embet úgy tekint vissza, hogy mindig észreveszi Isten áldását. És nem feledkezik el arról a legnagyobb kegyelemről sem, hogy Krisztus emberré lett értünk. ?*®NTEK: —ÉZSAIÁS 26, 12. — Azért kell küzdenünk és imádkoznunk, hogy béke legyen a földön. Tegyük ezt azzal a szilárd hittel és reménységgel, amellyel a próféta imádkozott: „Uram, Te adsz nekünk békességet”. SZOMBAT: — ÉZSAIÁS 42, 1. — Isten Szolgája az Ür Jézus Krisztus - Isten szeretetét hozta a földre. Ez a szeretet betegeket gyógyított, bűnt megbocsátott, üdvösséget szerzett Krisztus nekünk is szolgálni akar az élet igéjével. Bárány Gyula * .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom