Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-10-16 / 42. szám

Evangélikus paplakokban Petőfi nyomában 1. DOMONYBAN Magas, oszlopos verandán fehérre festett kerti pad. In­nen lehet gyönyörködni a csöppnyi, de változatos nö­vényzetű udvar pompás har­móniájában. Gondos, festői környezet, gazdája szeretheti a szépet — állapítom meg. Valóban büszke is rá Torda Gyula lelkész, mint későbbi beszélgetésünkből kitűnik. Azt állítja, hogy kevés ilyen pap- lak-udvart lehet találni a kör­nyéken. Ez a beszélgetés ké­sőbb történt meg közöttünk, így nem befolyásolt egyelőre megállapításomban. Most csak arra gondolok, hogy még egyszer elrendezem magam­ban, amiről szeretnék beszél­getni a ház gazdájával. Időm van bőven. Nem zavarom a lelkészcsalád délutáni pihené­sét ebben a rekkenő hőség­ben. Olyan időpontot válasz­tottam ki erre a látogatásra, amilyet egykor Petőfi, ami­kor Gödöllőről jött Héviz- györkre, onnan Domonyba meglátogatni ebben a papiak­ban kedves barátját, Dlhányi Zsigát. 1843-at írtak akkor. Nem ilyen lehetett ez a ház, nem volt ilyen magas. Előttem egy öreg malomkő küszöbnek besüllyesztve viszont bizonyo­san már ott pihent akkor is. A költő lábanyomát érzem rajta. Hallom Dlhányi Zsiga hangját is, amint örömmel felkiált, mikor meglátja Pető­fit és Horváth Károlyt, héviz- györki barátját. Lelkendezve viszi bemutatni gyámapjához, Brocken lelkészhez és felesé­géhez, a jóságos Teréz néni­hez. Megismerik a tizenhat éves Milit, Zsiga húgát és a vele egykorú Brocken-fiút. Dlhányi Zsigáról tudjuk, hogy árva gyerek. Édesapja Csőváron volt lelkész. Fiata­lon eltávozott az élők sorából. Özvegye egy ideig Pencen élt, mígnem ő is férje után ment. Azóta a két árvát a domonyi lelkész neveli. Petőfi nevét jól ismerik a családban. Tudják hányt-ve­tett életét. Arról nem is fag­gatja Brocken lelkész. Inkább az iránt érdeklődik, hogy most mivel tölti az idejét Gö­döllőn. Petőfi beszámol arról, hogy angolból fordít regényt, szépen halad vele előre, azért is szánta rá magát erre az út­ra. Néhány napot kikapcsolód­va baráti látogatással szeretne elmulatni. Megvallja szándé­kát, hogy csak egy éjjelre kér szállást Horváthtal együtt, magukkal szeretnék csalni Zsigát Pencre, Csörföly Lajos barátjuk meglátogatására. Teréz néni félti nevelt fiát a sok gyaloglástól, de azért beleegyezik. — Együtt men­nek a Galga-völgyön Ácsáig, aztán Csővár felé kanyarodik el útjuk. Messziről integet fe­léjük a vár. Ott is jártak egy­koron. Penc felé a Hársvölgy- ben eszükbe jut az a kocsi­kázás, mikor 1835-ben Aszód­ról karácsonyi vakációra Pencre mentek: Petőfi nagy­néniéhez, aki akkor ott egy nyugalmazott táblabírónál volt házvezetőnő, Dlhányi és Csör­föly szüleihez, Kemény János, a cinkotai lelkész fia ugyan­csak vendégségbe Csörfölyék- hez. Ott törött el szekerük rúdja Hársvölgyben, s hop- pantak a frissen esett hóba. Petőfi elhatározza, hogy Ko- rent is meglátogatja Aszódon, ha visszatérnek Domonyba. Onnan egy ugrás! Pencre ér a három jó barát. Ott töltenek néhány napot Csörfölyék ked­ves családi körében. Eladó leányokká fejlődtek Lajos húgai. Hermin még nem ment férjhez. Egykor Aszódon Esz- tergály Misi udvarolt neki. Együtt szégyenítette meg Ko­ren a két udvarlót: Petőfit és Esztergályt. Sándorunk egy evangélikus özvegy papné lá­nyának írogatott titokban sze­relmes verseket. Mikor a szi­gorú tanár tudomására jutott, egy óra hosszat kellett a két nebulónak vőlegény-szerepben tanuló társaik előtt szégyen- kezniök. Pencen ezt is em­legetik néhány napos vidám időtöltésükben. Vissza kell in­dulni Domonyba, hogy ne ag­gódjanak Zsiga miatt nevelő­szülei. Megígérik azonban, hogy ismét visszajönnek. Így is történt. Néhány nap múlva ismét Pencen a találkozó. On­nan elkísérik Petőfit barátai vissza Gödöllőre. Ütközben lehúzzák csizmájukat a júliusi hőség miatt. Vándorlegények­nek nézte őket mindenki, Du­kán egy szobalány is. Petőfi azzal is megállt incselkedni. Utoljára is a barátok össze­ölelkeztek, elváltak Gödöllőn. A kis, vékonydongájú Dlhányi Zsiga többé nem látta barát­ját. 1847-ben beiratkozott a jénai egyetemre. Örömmel hallhatta egy év múlva, hogy mi lett Sándor barátjából. Ne­ki nem jutott paróchia haza­térése után, így nevelő, majd tanár lett. Szarvason telepe­dett le, ott is halt meg. Vizs­gálódó, fürkésző, de jóságos pillantással néz szemüvege mögül ma is olajfestményű képéről a szarvasi gimnázium tanári szobájában. A domonyi templom torony­órája figyelmeztet az idő mú­lására. Felocsúdva hallom, hogy a papiakban letelt már a délutáni kis pihenő. Becsen­getek. Torda Gyula lelkész fogad kedvesen. Belépve iro­dájába régi képen akad meg szemem. Észreveszi. — Szebe- rényi Lajos és felesége — mondja. — Petőfi egykori ba­rátja. Kérdően nézek rá. Ho­gyan kerültek ide ezek a ké­pek? Feleségem Szeberényi- lány, válaszolja. Így mindent értek. Petőfi emlékét itt is őr­zik. Hiszen megtudom, hogy Dlhányi Zsiga húgát is Sze- berényi-fiú vette feleségül, a nagy, mártíromságot szenve­dett 48-as érzelmű püspökünk fia. Domony arról is neveze­tes, hogy itt született Koren István tanár, itt volt „szék­álló legény” Petrovics István, a költő apja. A papiak szo­bájának falán ott látjuk azt az egykori paróchiát, melyet még a lelkész festő-tehetségű felesége örökített meg egy ké­pen. Szinte Petőfi szemével ismerek rá az egykori széle­sen elterpeszkedő négyabla­kos. padláslyukakkal cifrázott házra. Igen, ez volt az, ilyen volt ezelőtt 117 éve is. Búcsúzom, követem azt az utat, amelyen elindult a köl­tő meglátogatni egykori taná­rát, Koren t. Ütközben zápor veri hátamat. Egy vadkörtefa alá húzódva meglátom Aszód tornyait. Futó zápor nyomán kisüt a felhők közül a nap. Jakus Lajos Egy kis kegyes kibúvó Lelkészünk a Hegyi Beszé­det magyarázta a bibliaórán. Még most is fülemben csenge­nek Jézus szavai: „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a FÖLDET”. Es az ige­magyarázat után jöttek a hoz­zászólások.'Mindnyájunk kezé­ben ott a biblia, kinyitva Máté evangéliuma 5. fejezeténél, ahol ez az ige olvasható. De mi történt ott? Nem jól hallottuk az igemagyarázatot, vagy nem jól láttuk a szöveget? Csakis így lehetett, mert a hozzászó­lók szinte kivétel nélkül nem a FÖLDRŐL, hanem a MENY­RŐL beszéltek felszólalásaik­ban. Egyszerűen behelyettesí­tettek egy egészen más szót, a föld helyet a MENNYET. Ez bizony egy kis kegyes kibúvó. A föld ugyanis itt van, a menny pedig valahol messze van. Könnyű hát mindent oda áthárítani és a mennyel a főid rovására visszaélni. Egyébként persze nagyon gyakori, hogy a „mennyei örökségről” oly sokat beszélők nagyon is szeretnék „bírni örökségül a földet”, használ­ják is az érte való tülekedés­ben mind a két könyöküket, pedig nem azt mondja az ige: Aki bírja, marja, vagy: Sze­mesnek áll a világ, hanem azt, hogy „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a föl­det”. Egyszerű Evangélikus A pesterzsébeti gyülekezet jubileuma Október 2-án, vasárnap, a pesterzsébeti gyülekezet hála­adó istentiszteletet tartott an­nak emlékére, hogy hatvan esztendővel ezelőtt kezdette el szervezkedését, mint a Pesti Magyar Egyház fiókegyház­községe. Az istentiszteleten Várady Lajos budai esperes hirdetett igét. Az ünnepi pres­biteri ülésen a helyi felekeze­tek képviselői köszöntötték a jubiláló egyházközséget, majd Várady Lajos esperes jubiláló presbitereknek nyújtotta át Káldy Zoltán püspök üdvözlő leveleit, így Falvai Henrik és Rapp Gáspár presbitereknek harmincöt évi, Bencze Henrik, Marek György és Róth Henrik presbitereknek pedig huszonöt évi szolgálatuk alkalmával. Este ünnepélyes templomi al­kalmat tartottak, amelyen Bencze Imre, a gyülekezet lel­késze emlékezett meg a hatvan év előtti hívekről és esemé­nyekről. Igehirdetést Koren Emil püspökhelyettes mondott. Mezőfi Tibor szólóénekkel, a pesterzsébeti s a budavári gyü­lekezetek összevont kórusa pe­dig énekszámokkal szolgált. Az ünnepi alkalmakon jelen volt a gyülekezetben szolgált első lelkésznek. Horváth La­josnak özvegye is. Lelkészeinket kérjük Sajtóosztályunk könyvelése részletes kimutatást küldött valamennyi érdekelt gyüleke­zetnek és lelkésznek folyó­számlája jelenlegi állásáról. Kérjük azokat a lelkészeket és gyülekezeteket, akik ezideig a kimutatásukat nem igazolták vissza, hogy azt mielőbb meg­tenni szíveskedjenek. A visz- szaigazolásra azért van mi­előbb szükség, mert a könyve­lésnek erre fordított nagy munkája csak a visszaigazolá­sokkal nyer befejezést. Sajtóosztályunk több gyüle­kezet számára 50—60 példány Evangélikus Eletet küld. Kér­jük lelkészeinket, hogy első­sorban szórványokban, bete­gek között osszák szét a kül­dött példányokat. Juttassanak azoknak is, akik eddig lapun­kat nem ismerték. A Sajtóosz­tály a küldeményért térítést nem kér, reméli azonban, hogy megismerve lapunkat, minél többen elő fognak arra fizetni. 0iWililllilSIHil!l:lil:Milil!llllliHWil!lilMIIWMIIWIIIIIlWWmi9H!lillBllllltllMWBWUHiHHW!i:MlBlimiimiWlil!MlliMMWWWI ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1960. október 16-án Beák tér de. 9 dr. Kékén And­rás, de. 11 Hafenscher Károly, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Korén Emil, du. 5 Szeretet- vendégség Fülöp Dezső. Dózsa Gy. út de. fél 10 Koren Emil. üllői út 24. de. fél 10 Molitorisz János, de. ii Molitorisz János. Karácsony S. u. de. 10 Grün- valszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Kardos Jó­zsef. Thaly Kálmán u. de. fél 10. Drenyovszky János, de. 11 Rédey Pál, du. 6 Szeretetven- dégség, Pálfy Miklós dr. Kőbá­nya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Pé+er u. de. fél 12 Veöreös Imre, Zujrló de. 11 (úrv.) Eoros Ká­roly, du. 6 Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út 139. de. 8 (úrv.) Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-újtelep de. fél 9. Rákospalota-MAv-telep de. fél 9. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Ilákospaiota-Kistempiom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 10 (német úrv.) Vá­rady Lajos, de. 11 Madocsai Mik­lós, du. 7 (úrv.) Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda do. 9 Vámos Jó­zsef, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Zoltai Gyula. Buda­keszi du. 3 Károlyi Erzsébet. Pest- hidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (túiv.) K~ndeh György, du. 6 Cantate est. Német­völgyi út de. 9 Rezessy Zoltán dr. Albertfalva de. 7 dr. Benes Miklós. Kelenvölgy de. 9 dr. Be­nes Miklós. Budafok de. 11 dr. Benes Miklós. Nagytétény du. 3 dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. §1 10. Csepel de. 11, du. 6. HÍREK. — Szentháromság vasár­napja után 18. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A va­sárnap oltári igéje: Mt 5, 17— 19; szószéki igéje: Csel 19, 23-40. * — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban 1960. október 23-án reggel 8 órakor. Igét hirdet: Harkányi László lelkész. MARCALGERGELYI. Szeptember 11-én jól és szé­pen sikerült szeretetvén dég- ség volt Marealgergelyiben. Műsor keretében Tóth János, a szomszédos kemenesmagasi gyülekezet lelkésze tartott előadást a jubileumi év alkal­mából Melanchthon Fülöp életéről és munkájáról.- PÁTRÓ-LlSpÓ, SURD. Augusztus 14-én Lágler Béla esperes hivatalos látogatást tett a gyülekezetben és a presbitériumokkal megbeszé­lést folytatott. Igét hirdettek: dr. Pusztay László, Hegyháti János és Szomjas Károly. PORROGSZENTKIRÁLY. Az egyházmegyéi épületeket felülvizsgáló bizottság szep­tember 18-án látogatta meg a gyülekezetei. NAGYBÖRZSÖNY. A gyüle­kezet templomszentelési emlék­ünnepén, október 2-án, Koren Emil püspökhelyettes szolgált. A díszközgyűlésen Sárkány Ti­bor lelkész ismertette a temp­lom renoválásának történetét. A gyülekezet igen nagy áldo­zattal, s művészi érzékkel ere­deti szépségében állította helyre a templom belső terét.- LELKÉSZI MUNKA­KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A borsod-hevesi egyházmegye lelkészi munkaközössége szeptember 28—30-ig három­napos ülést tartott. A munka- közösség az egyház igehirde­tésére, kazuális szolgálataira, anyagi kérdéseire és a világ- problémákra vonatkozó több érdekes- témával foglalkozott: „Reggeli áhitat mint prédiká- ciós műfaj” (Virágh Gyula) „Modern főistentiszteleti pré­dikáció” (Pintér Károly) „Bibliaóra a mai emberek­nek” (Völgyes Pál) „Lelki­pásztori látogatás mint ige­szolgálat” (Újhelyi Aladár) „Esti áhitat mint prédikációs műfaj” (Scholz László). Foglalkozott a munkaközös­ség a keresztelés, a gyüleke­zet betegei és a diakóniai szolgálattal (Tarjáni Gyula, dr. Weiszer Elek) az esküvő és a reverzális problémájával (Solymár András), a lelki­pásztori szolgálat haláleset kapcsán (Moravcsik Sándor). A gyülekezet anyagi és szer­vezési kérdéseivel több lel­kész foglalkozott. Érdeklődéssel tárgyalta a munkaközösség Sexty Zoltán: „Változások Afrika térképén és ami mögötte van” című előadását, és Nikodemusz Já­nos „Tallózás az újságokban” címen tartott tájékoztatóját.- A SOMOGY ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 15, 16-án értekezletet tartott Gyenesdiáson. Bibliatanul­mány után (dr. Pusztay László) „A római katoliciz­mus és az ökumenikus moz­galom" címen Németh Zol­tán, a „Presbiter felelőssége az egyházért” címen Hegy­háti János, tartott előadást. Szolgáltak még: Szerdahelyi Pál, Szimon János és Dubo- vay Géza. Lágler Béla esperes beszá­molt az egyházmegye terüle­tén lévő egyházi épületek fe­lülvizsgálásáról, a hivatal­vizsgálatokról és a közegyházi helyzetről. A FEJÉR KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 20-án Budapesten tartja ülését. Be­vezető áhítat (Milán János) után beszámolót hallgat meg a munkaközösség az Országos Esperesi Értekezletről, előa­dást tart Szakáts László: „A világbéke és az egyház” cí­men, Bohus Imre: A reformá­cióheti igehirdetés-sorozatról ad ismertetést. Az ülés Mol­nár Gyula befejező áhítatával végződik. * — CSALÁDI HÍR: Légrádi Jó­zsef a zuglói egyházközség pres­bitere és Ivánka Margit a zuglói szeretetház dolgozónője házassá­got kötöttek. CSALÁDI HÍR. Cselovszky 3 Ferenc bényei lelkész és Kiss f Márta október 22-én délután fél I 5 órakor tartják esküvőjüket a J békéscsabai kistemplomban. Istenek alkonya Cselekedetek könyve 19, 23—40. „Nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak.:* Hatalmas csődület az efezusi színházban. A forgalmas várostól távol, domb tetején, megingathatatlannak látszó fel­séggel és biztonsággal áll az ókori építészet csodája, a Diana- templom, a fény, élet és termékenység istennőjének szentélye. Sorsa most pecsételődik meg. A fanatikus idegességgel vitázó tömegben leghangosabbak az efezusi mesteremberek. Érthető. Megélhetésüket fenyegeti a lassan kialakuló keresztyén gyülekezet bálványokat tagadó hite és tiszta élete. Demeter ötvös a leghangosabb közöttük. Vádként kiáltja e hitvallásunkba illeszthető mondatot Pál munkatársai és a kíváncsi sokaság felé: a keresztyének szerint nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak. A város pogány jegyzője a félmegoldások embere. Nem akar, de nem is tud dönteni. Városa sorsát lázadástól féltve, csillapítja a tömeget és nem gondol arra, hogy higgadt környe­zetben a békesség evangéliuma fog tisztábban csengeni. • Pált nem látjuk a vitázók között. Barátai féltik életét és visszatartják. És ő, aki addig és azután annyiszor mutatta meg, hogy Krisztusért élete sem drága, most hallgat, mert tudja, hogy Istene fontosabb feladatokra tartogatja. Nem gyáva, de bölcs óvatosságában nem tetszeleg a mártír sorsá­val. A vallástételt nem téveszti össze mutatós hősieskedéssel. Tudja, hogy a „csak ezért is megmutatom” indulata nem Krisztus leikétől van. * Az efezusi Diana-templom századok óta romokban hever. Sokáig nyomát sem találták. Az odavezető utat is egészen a múlt századig eltemette az idő, a múló századok megváltozott világa. A régi vita azonban ma is folyik. Mi nem készítünk, mint egykor Demeter ezüstből imádásra kis Diana-templomokat és szobrokat Istent azonban gyülekezeteink sok mai tagja is — mint a régiek Dianát — szinte saját képére formálja, érdekei és indulatai mintájára. Gyűlöletet és bosszúállást, tisztátalan és önző érzéseket igazolhat ez a magunk-teremtette isten­bálvány. Ezért számunkra is hitvallás a régen vádként elhangzóit mondat: „Nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak”. Schreiner Vilmos HÉTRŐL—HÉTRE A nagy parancs L János 4, 2L Szeresd a te Uradat Istenedet... szeresd felebarátodat...1 I Jézus ebben foglalta össze á parancsolatokat. Erre a két hatal­mas oszlopra épül fel egész keresztyén életünk. Egyik oszlopot sem gyengíthetjük anélkül, hogy a másik is meg ne gyengülne. Mind a két parancsolat kezdőszava ez: szeresd! Ez a szó arra a cselekvésre szólít fel, amit hétköznapjainkban sokszor emlegetünk, de nagyon kevésszer gyakorlunk. Szeretet! Meny­nyire megszokott szó! Olyanná vált ez a szó az életünkben, mint az a bankó, amely mögött nincs aranyfedezet. Devalváló* dott az értéke, mert nincs mögötte cselekvés. János, a szeretet apostola írja ezeket az igéket: „.. aki szereti az Istent, szeresse az 6 atyafiát is!” Véssük jól a szí­I vünkbe ezt a mondatot. Az apostol ezekkel a szavakkal ember­társain^; szeretetére irányítja figyelmünket. Istenszeretetünk- nek az emberszeretet a bizonyítéka. Valaki azt mondotta, ha egy idegen nézi a keresztyének életét, elmegy a kedve a keresztyénségtől. Bizony igaz, hogy sok a szeretet nélkül keresztyének száma! Ezzel szemben az első keresztyének életét éppen az jelle­mezte, hogy szerették egymást és szerették az embereket, azo­kat is, akik nem voltak a Mester hívei. Ez volt a legszebb bizonyságtételük Jézusról. A ma embere is ezt a bizonyságtételt várja Jézus híveitől. Nem a tanításra kíváncsi a világ, hanem arra, hogy mennyit tudunk megmutatni a keresztyén élet igazságából. Isten nem személyválogaté szeretetének adományozásában, mi sem lehetünk személyválogatók szeretetünk gyakorlásá­ban. Hangzik felénk a nagy parancs: Szeresd felebarátodat! Hogyan tudjuk teljesíteni? Hogyan tudjuk szolgálni felebará­tainkat hétfőtől hétfőig, reggeltől estig? Ügy, ha erőt kapunk erre a Szentiélektől! Ha ezt az erőt megkaptuk, akkor a pa­rancs teljesítése többé nem kényszer, hanem öröm és boldog hálaadás. Kiss Gyula NAPRÓL-NAPRA % VASÁRNAP: ÉZS. 60:7.—I. KOR. 3:17. — Isten nem csu­pán a templomok félhomályában akar jelen lenni, hanem az emberi szívekben kíván lakozni. A tanítvány szive az élő Krisztus által templommá szenteltetik. — III. Móz. Hkl, 2, 9—18. I. Thess. 4:1—12. HÉTFŐ: JOZS. 3:10 —LK. 10:18. — A kereszten meghalt Isten Fia a Sátán felett aratott győzelme után az egész ember­világot az Istennel való közösségre akarja vezetni. Jézus azért jött, hogy leszámoljon a Sátánnal. — Ján. 15:9—17. I. Thess. 4:13—18. KEDD: ZSOLT. 75:2.—AP. CSEL. 8:35. — Áldott az Isten, aki megajándékozott minket Lelke erejével, keresztyén örven­dezéssel, Aki támogat, hogy el ne lankadjunk Isten magaszta- lásában, s a felebarát szolgálatában. — I. Ján. 3:11—18. I. Thess. 5:1—11. SZERDA: EZS. 54:11, 13.—I. KOR. 12:13. — Jézus békél­tetésének szolgálata eggyé tesz. Lelke Isten ismeretére vezet —« I. Ján. 4:7—16/a. Zsolt. 107:17—32. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 92:2, 3.—AP. CSEL. 10:38. — A hit csoda, ami nem az igehirdetés megragadó volta által jön létre hanem a Szentlélek munkája által. De a hirdetett igén ke- resztül a Szentlélek munkálkodik a hallgatókban. — Ef 6T __9. Zs olt 107 17__47 '--------- — isten azt Kivárná to lunk hogy hitben járjunk. Nem semmittevő, glóriás szen- tekkent, hanem a Krisztust magasztaló ajakkal, s a hit gyü­mölcseit termő élettel. — II. Kor. 8:1—9, Zsolt. 108 SZOMBAT: ZSOLT. 34:5.-MÁT. 7:7. _ Imádságunk sok- szor nem mas, mint kegyes szolamgyűjtemény. Isten előtt ne elbukásaidról panaszkodj, mentegesd vagy igazold ma­gad, hanem kérj! Kérj, s Isten cselekedni fog. Megígérte! —« Ap. Csel. 5:1—11, Zsolt. 111, Zsolt. 32:1—7. Nagy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom