Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-10-16 / 42. szám

Az emberiség nagy kérdéseinek jó Megoldása szívügye egész evangélikus egyházunknak Egyházunk vezetősége másfél évtizede sokat fára­dozik az igehirdetés megújulásáért. Ezt abban a meg­győződésben teszi, hogy egyházunk népe a megújult igehirdetés révén találja meg helyes viszonyulását, magatartását és ismeri fel feladatait új társadalmunk­ban, de túl ezen az egész emberiséget érdeklő nagy kérdések vonatkozásában is. Egyházi sajtónk, heti­lapunk is sokat fáradozik e cél érdekében, örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyházunk lelkészei, presbi­terei és hívei egyre inkább ismerik fel keresztyén szol­gálatukat és helyes viszonyulásukat hazánk és korunk nagy kérdéseiben. A TELJES IGE hirdetése és hallga­tása felébresztette a felelősséget egyházunkban az em­ber TELJES ÉLETÉÉRT. Szerkesztőbizottságunk ja­vaslatára több, az ország legkülönbözőbb tájain élő gyülekezeti lelkészt kérdeztünk meg legutóbb afelől, hogyan tekint az ENSZ most folyó ülésszakának ese­ményeire. Kérdésünkre nemcsak lelkészek, de presbi­terek, sőt egész presbitériumok is elküldték nyilatko­zataikat. Oly nagy számban, hogy valamennyinek le- közlésére és a leközölteknek is teljes egészében való ismertetésére lapunk terjedelme miatt nem vállalkoz­hatunk. Az alább közölt nyilatkozatok azonban meg­erősíthetnek bennünket abban, hogy: az emberiség nagy kérdéseinek jó megoldása szívügye egész evangé­likus egyházunknak. TAMAS A VILÁG NÉPEI BÉKÉBEN ÉLJENEK EGYÜTT! Az ENSZ most folyó 15. ülésszakának munkáját ha­sonlónak látom a röntgen­készülékhez. Megvilágítja a nemzetközi életet formáló egészséges és egészségtelen tényezőket. Kiviláglik a mi szocialista világunk vezetői­nek céltudatossága és az előt­tük álló cél megvalósítására törő állhatatos küzdelme. Láthatjuk azt is, hogy a má­sik oldal képviselői milyen makacsul igyekeznek még meglevő birtokállományukat megtartani. Ha a feszültség megszüntetését nem is tudja ez az ülésszak sem elvégezni, mégis a röntgenkészülékhez hasonlóan, alkalmas eszköz­nek bizonyulhat a cél elérésé­ben. Mint evangélikus lelkész, hiszem, hogy Isten le tudja szerelni azokat a veszedel­mes emberi indulatokat is, amelyek az általános és tel­jes leszerelésben most még megegyezni nem tudó embe­rek lelkében munkálkodva, a veszedelmes feszültséget okozzák. És ugyancsak ő fel tudja szerelni az embereket azzal az erővel is, amely szükséges ahhoz, hogy a világ népei csendesen munkálkod­va éljenek együtt. Ezért imádkozzunk őhozzá, és ezért végezzük legjobb tudásunk szerint azt a mnnkát, amely a cél elérésében a mi dol­gunk. Kovács Béla lelkész Nemeskolta AZ IGAZSÁG SZELLEME LEGYŐZI A ROMBOLÁS ERŐIT Miközben a miág szeme 'mindenütt az ENSZ felé for­dulva vigyázza az ott folyó tanácskozásokat az egész em­beriség sorsát érintő kérdé­sekről, a leszerelésről, a rab­ságban élő népek szabadulásá­ról, mi is élénk érdekőléssel várjuk a tárgyalások ered­ményét. Bízunk abban, hogy éi hitünknek az a tanítása, hogy kell a világ felett olyan igazságnak lenni, amely min­den népnek békéjét jelenti és reméljük, hogy ennek az igazságnak a szelleme végül is győzedelmeskedik a rom­bolás erői felett. Hisszük, hogy eljövendő időkben szé­lesre tárulnak a fejlődés ka­pui a világ minden népe előtt és kultúránk kincsei megtisztult fénnyel világíta­nak mindenki számára. A Mosonmagyaróvári Evangélikus Egyházközség Presbitériuma A JÖSZÁNDÉKÜ EMBEREK TÖREKVÉSE: A BEKE Egy emberként állunk azok oldalán, akik népünknek és a világ minden népének javát akarják megvalósítani. Egyek vagyunk azokkal, akik embert, sőt testvért látnak minden emberben, akik ember és em­ber közé mesterségesen emelt válaszfalak ledöntésével az egész emberiség javáért küz­denek. Akik azt akarják, hogy ne legyenek többé kisemmi­zett, lenézett, emberségüktől megfosztott emberek az egyik oldalon, uralkodó, gőgös el­nyomók a másik oldalon, ha­nem egymásban testvért be­csülő, egymásért békességben dolgozó egyének és népek. Hisszük, hogy a bátor és ki­tartó küzdelem, amely az ENSZ-közgyűlésen is folyik, megvalósítja a jószándékú em­berek törekvését: béke és sze­retet lesz uralkodóvá és meg­elégedett emberekkel lesz tele ez a világ. Ha csak néhány lépéssel ju­tunk is közelebb ehhez a cél­hoz, hasznos munkát végzett az idei ENSZ-közgyűlés. Borbuiya Mihály presbiter Pilis AZ EMBERISÉG VAGYA: BÉKÉBEN ÉLNI ÉS DOLGOZNI Két háborút végigéltem, egy fiam a II. világháborúban el­veszett idegen érdekekért, te­hát sem nekem, sem az embe­riségnek más vágya nem le­het, mint hogy végre békében élhessen és dolgozhasson. En­nek a mindenki által óhajtott békének a létrehozását várom az ENSZ munkájától. Sajnos, a nyugati hatalmaknak és tő­késeknek az az érdeke, hogy ezt a háborús feszültséget to­vábbra is fenntartsák, és ha­szonélvezői legyenek az embe­riség békétlenségének, ami azonban az emberiség többsé­gének csak nyomorúságot és elszegényedést hoz. Eőri Mihály gondnok Lébény AZ ENSZ NEM LEHET HATALMI CSOPORTOSULÁSOK ESZKÖZE Sohasem tekintettem olyan reménységgel az ENSZ egyet­len ülésszaka elé sem, mint a mostani XV. közgyűlése elé. A szocialista országok ve­zető államférfiai és a semle­ges országok vezetői, de első­sorban Hruscsov, szovjet kor­mányfő mindent megtettek, hogy a közgyűlés pozitív ered­ményeket hozzon. Olyan konk­ret javaslatokat terjesztettek a közgyűlés elé, melyeknek el­fogadása megnyithatta volna a békés megegyezéshez vezető utat. Sajnos, azonban a nyugati hatalmak, elsősorban az USA nem tett és nem tesz meg mindent, hogy az ENSZ köz­gyűlésen előrehaladás vagy éppen megegyezés jöhessen leire. Az emberiség béketö­rekvésével való szembenállása mar abban is megmutatkozott, ahogy az egyes szocialista or­szágok és Kuba küldöttségét fogadták. De megnyilatkozott az USA elnökének és több nyugati ország küldöttének beszédeiben is. Mert csak ál­talánosságokban mozgó beszé­deket mondtak, és semmiféle konkrét javaslatot nem tettek a hidegháborús feszültséget okozó problémák megoldására. Az ENSZ azonban nem lehet az a hely, ahol kicsinyes em­beri sértődöttségek befolyá- solhatják és irányíthatják a küldöttek magatartását, és megnyilatkozását. De nem Ie- het egyes hatalmi csoportosu­lások eszköze sem, hanem an­nak a szervnek kell lennie, amelyben a nemzetek, elsősor­ban a nagy nemzetek vezetői átérezve a rájuk háruló fele­lősséget, minden erejükkel és joszándékukkel munkálkod­nak az általános és teljes le­szerelés, vagyis a világbéke megvalósításán. Mert az em­beriség, benne a mi magyar népünk és evangélikus egy­házunk is, várja, hogy meg­szabadulhasson a hideghábo­rús nyugtalanságtól, szeretne végre békében, biztonságban dolgozni, és jobban élni, ami mind megvalósulhatna, ha a fegyverkezésre költött milliár- dokat az emberiség jólétének emelésére fordítanák. Szabó Kálmán lébényi lelkész HISZEM: A MEGÉRTÉS ÉS JÓAKARAT DIADALMAS­KODNI FOG. Az az érzésem, hogy ennek az ülésszaknak az emberiség javára kell végződnie. Ered­ményesnek kell lennie, hiszen 99 nemzet képviselője, kö­zöttük nem egy kormányfő küzd azért, hogy végre a né­pek békében, boldogan élhes­senek. A mostani ülésszak főfeladatául tűzte ki a teljes leszerelést. Jó volna, ha ez megvalósulhatna. Mi lehetne ebből a világból, ha az a sok anyagi áldozat amelyet a nukleáris fegyverek gyártá­sára hoz a világ, az emberi­ség életének színvonalának emelését szolgálná. Jó ered­ményt várok a tárgyalásoktól. Igaz, úgy tűnik, mintha sö­tét árnyék vonná be a tár­gyalásokon a jó akaratú igye­kezetei, hogy a népek béké­ben élhessenek egymás mel­lett. De hiszem, hogy előbb, avagy utóbb el kell következ­nie annak az időnek, amikor a megértés és a jóakarat dia­dalmaskodni fog. Kulcsár Dénes presbiter, Csíkvánd SZÁRMAZZÉK ÁLDÁS A VILÁG NÉPEIRE Mindannyian nagy érdeklő­déssel tekintettünk az ENSZ közgyűlés elé és jelenlegi munkáját figyelemmel kísér­jük. Annakidején, az ENSZ létrehozásának idején, a világ népeinek békés élete, fejlődé­se, valamint a kis népek gyar­mati sorból való kiemelkedése által kialakuló új világ rend­jének megóvása, biztosítása egyik feladatként állt az illeté­kes vezérférfiak előtt. Az a nagy erő, amellyel az ENSZ mostani ülésszakának vezető egyéniségei a világ békéjének megtartása érdekében síkra- szállnak, minden bizonnyal bi­zonyíték arra nézve, hogy még a gyarmati sorban élő népek, mint a már abból felszabadul­tak, örvendezni fognak az őket elnyomó zsarnoki hatalom megszűnésének és mindannyi­an megtalálják helyüket önálló és független népként a népek nagy közösségében. Kívánjuk, hogy a világ minden népére és magyar népünkre is áldás és békesség származzék az ENSZ mostani munkájának eredményeként. A nagykanizsai egyházközség presbitériuma A TÁRGYALÁS JOBB A HÁBORÚNÁL A világ népeinek felelős ve­zetői tárgyalnak. Ez mindig jobb a háborúnál. Éppen, mert tárgyalnak, ezért remélek és várok. Várom ettől a történelmi fontosságú ülésszaktól azok­nak az alapoknak a megterem­tését, amelyekből kiindulva megindulhatnak a részlettár­gyalások az olyan fontos kér­désekben, mint: a leszerelés, berlini kérdés, gyarmati né­pek ügye stb. Bízom ezen ala­pok megteremtésében még ak­kor is, ha ennek az eredmény­nek az elérése valószínűtlen­nek tűnik a sok gáncs és aka­dály láttán, amelyet a feszült­ség fenntartásának érdekében egyesek gördítenek. Koppány János lelkész Tótkomlós Aki hízeleg akkor, amikor szerencséd van, távol lesz, amikor szerencsétlenség ér. (Shakespeare) Áldozatkészség nélkül nincs barátság. (Goethe) Testvérek, ne rettenjetek vissza a bűnös embertől: sze­ressétek az embert bűneiben is, mert ez az isteni szeretet ha­sonmása, mely különb a földi szeretetnél. (Dosztojevszkij) Arról lehet a legjobban megismerni az embereket, hogy pénzügyekben, ivás köz­ben és haragjukban hogyan vi­selkednek. (Talmud) Valóban meglevő tulajdonsá­gaink sose tesznek bennünket olyan nevetségesekké, mint azok, amelyekkel csupán csak dicsekedni szeretnénk. (Laro- cheforucauld) fMLFÖlDÖKi W történt Az egyház Ghánában Ghana Köztársaságról mos­tanában sokat olvasunk a na­pilapokban is. Az európaiak már 1400 éve ismerik a nyu­gat-afrikai Aranypartot, amely­nek életét a különböző álla­mok politikai érdeke befolyá­solta. A tengerpart mentén a magukat keresztyéneknek ne­vező fehérek az ország elnyo­mott népével hatalmas erődít­ményeket építtettek. Egészség­telen klímája miatt „fehérek sírjának” nevezték. Európai misszionáriusok nem is bír­ták ki ott a klímát, ezért mintegy 100 év óta maguk az afrikaiak végezték a missziót. Azok az afrikai keresztyének, akik Indiából jöttek, mint az Afrikából valamikor elhurcolt rabszolgák leszármazottai. A lakosságnak (5 millió) mintegy negyede vallja magát keresz­tyénnek. Az ifjú Ghana állam, mely 1957. március 7-én Nyugat- Afrikában az angol gyarmat- birodalomból elsőként nyerte él függetlenségét, 1960. június 1-én köztársasággá lett. Előző este az angol főkormányzó, aki az angol királynőt, mint államfőt képviselte, ünnepé­lyesen elbúcsúzott az úi ál­lamelnöktől, dr. Kwame Nkru- mah-tól és a kormánytól. Nagyjelentőségű lépés volt ez, hiszen a gyarmattartó végér­vényes búcsúját jelentette. A kormányzás munkájának és az ország más államokkal való kapcsolatainak teljes felelős­sége most már a ghanai kor­mány kezébe került, mert Ghana számára egy idegen ál­lamfő képviselőjének jelenléte összeférhetetlen volt a teljes önállósággal. Július 1-én dr. Kwame Nkrumah letette az államelnöki esküt és július 4-én újra megnyílt a parla­ment. Az aktusnál több újí­tást vezettek be. A parlamenti ülésteremben keresztyén imád­ságot is mondottak, ugyanak­kor azonban hosszú könyörgő ima kíséretében italáldozatot is mutattak be. A harsonák hangja szarukürtök és hangos dobok hangjával keveredett, amint ez a múltban a jelen­tősebb törzsfőnökök szertar­tásaihoz hozzátartozott. Ghá­nában régi hagyományok kap­csolódnak a modern parla­menti szokásokhoz és keve­rednek pogány és keresztyén elemek. Dr. Nkrumah a még függő helyzetben levő afrikai terü­leteket teljes támogatásáról biztosította a függetlenségü­kért vívott harcukban. Félre­érthetetlen módon emelte fel szavát a szaharai atombomba­kísérletek ellen csakúgy, mint a dél-afrikai faji megkülön­böztetés ellen. Kijelentette, hogy előtte ezután is, mint ed­dig, az új afrikai államok nagy politikai egységbe való tömörítése lebeg. A parlamenti eseményekkel kapcsolatosan az egyház is szót kapott. Július 3-án a sportstadionban istentisztelet volt, amelyen nemcsak a kü­lönböző egyházak gyülekezeti tagjainak ezrei, de sok kül­földi vendég és a kormány több képviselője is részt vett. Dr. Nkrumah az ENSZ most folyó 15. ülésszakán is elismerésre méltó módon ál­lott ki az afrikai népek füg­getlenségének érdekében. A tapintat a szív okossága. (Gutzkov) Az az út, mely bizonyosan a csalódáshoz vezet: ha magun­kat másoknál okosabbnak tart­juk. (Larochefoucauld) Megjelent ÚJ HITTANKÖNYV Bibliai történetek címen. 7 állami általános iskola IV. osztálya részére. Irta: Kinczler Irén Ára: 6 Ft 50 fillér. ;jható a Sajtóosztályon. Bp. Vili., Üllői út 24. LIHEGVE ÁLLTAK MEG A JORDÁN TÜLSÖ OLDA­LÁN. Két-három napi járó­föld volt mögöttük. Perea szürke, elhagyott sziklás vi­déke most biztos menedéket nyújtott számukra. Félelmük és reszketésük is alábbha­gyott. Azok az órák, ott Jeru­zsálemben rettenetesek vol­tak. A Salamon tornáca visszhangzott a kiáltásoktól. Ideges futkosás, ordítozás, lárma, rohanás volt mindenütt. A fellázított farizeusok és templomos nép színes kaftán­jai ide-oda lengtek és még ijesztőbbé tették ezt az órát. A templomon kívül, az épít­kezéshez készített kövek ke­zekre találtak, a gyengébbek csak törmelék után hajoltak, hogy Istennek tetsző dolgukat elvégezzék, megkövezzék a Rabbit, aki Istent káromolta. Most mélyet szívtak a tiszta, üldözés-mentes levegőből és szemük fürkészve nézte a megtett utat, amely a domb­hajlathoz simulva, kacskarin­gósan veszett el a sziklák kö­zött. De meddig lehet nyugtuk? Hogy, hogynem máris rájuk találtak és halk szóváltás kez­dődött Jézus és két bethániai atyafi között. Lázár, akit az Úr szeretett, nagyon beteg. Ezen a halálos betegen se­gíteni kell! A Mester a ré­mült tanítványok arcára te­kintett és így szólt: „Men­jünk ismét Júdeába.” Az ag­godalom alkudozásba kezd: „Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Judea- beliek és újra odamégy?” A meggyőzés, a minden bajon való segíteni akarás, de a ta­nítványok hite miatt is, „ti- érettetek, hogy higgyetek, men­jünk el őhozzá!” A félelem lassan oldódik, bátorság és erő szállja meg lassan a tizen­kettőt — a gyávábbak hátul gubbasztanak — . „és Tamás, aki Kettősnek mondatik”, az élre kerül, hangosan, hog> mindegyik hallja, így szól: ..Menjünk el mi is, hogy meg­haljunk vele!” (Jn. 11,1—16.) NEM TALÁLKOZTUNK EL- HIVATÁSÁVAL, eddig még szavát sem hallottuk. A szo- rongatás óráiban azonban ben­ne olyan hűséges, odaadó, Mesterét rajongásig szerető apostollal találkozunk, aki örök időkre előttünk példa­ként fog állni. Másodszor akkor említi ne­vét János evangéliuma, ami­kor az utolsó vacsoránál Jézus arról beszél, hogy el­megy helyet készíteni az övéi számára, és hogy az övéi tud­ják az utat, amelyen járni fog. „Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy, mi módon tudhatnánk azért az utat?” Nem tudjuk, mi indította Tamást e kér­dés felvetésére. Talán a hő­siesség keresése, egy lélektani­lag is nehezen magyarázható belső állapot, vágy „a lélek­harang csengése” után, a sors­szerűség keresése, vagy pedig egyszerűen a hit elbizonyta­lanodása. Mindenesetre neki köszönhetjük Jézus válaszát: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem én álta­lam.” (Jn. 14,5—6.) HARMADSZOR IS JÁNOS EVANGÉLIUMÁBAN TA­LÁLKOZUNK Tamás apostol­lal, mégpedig a húsvéti tör­ténetben. Amikor Jézust el­fogták, Tamás is eltűnt, a többivel együtt, mintha soha ki nem mondta volna Pereá- ban a hűség szavait. Az el­szállingózott tanítványok va­lahogy néhány nap után újra egymásra találnak. Itt is, ott is, a jeruzsálemi járókelők között, a mélyen lesütött sze­mek, a riadt tekintetek az övéké. A tanítványok egy ré­sze már ismeri a húsvéti evangéliumot: föltámadott az Űr! És amikor Tamással ta­lálkoznak, neki is hirdetik: „Láttuk az Urat!” Az öröm nem tud a szív mélyéig jutni. Megfeszítés, halál, sír hatal­mas kővel lepecsételve, ez „az út, az igazság és az élet”! Nem ezeket mondta neki Jézus? Nem szabad egyköny- nyen kósza híreknek hitelt adni: „Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit és be ném bocsátom ujjaimat a sze- bek helyébe, és az én keze­met be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem”. (Jn. 21,25.) Ott áll, önmagát kizárva a tanít­ványok köréből, de még • in­kább szívükből, hitükből és örömükből, pedig minden kétsége, őszinte szíve minden dobogása hitért kiált, hinni szeretne, hinni akar! És az, aki fel tudja oldani ezt a remény télén feszültséget, nem várat sokáig magára, a., ő számára Tamás egyáltalán nem re­ménytelen eset: „NYOLC NAP MÚLVA IS­MÉT BENN VALÁNAK az ö tanítványai és Tamás is ő velők. Noha az ajtó zárva vala, bemérne Jézus és megálla _a középen és monda: „Békesség néktek! Azután monda Tamás­nak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet és bocsásd az én oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hivő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Iste­nem!” (Jn. 20,26—28.) De vár­ta Tamás ezt a megszólítást és mennyire várta, hogy maga is megszólíthassa Urát! E sza­vak lettek a keresztyénség hitvallásának legtömörebb szavai. Ahogy tizenöt évszá­zad után Luther Márton ajkán is kelt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram, aki' engem, elveszett és el- kárhozott embert megvál­tott...” Ezért hálátlan és ha­mis dolog lenne Tamást a „hitetlen” jelzővel ellátnunk. Jézustól nyert ajándéka, Ta­más mély és megrendíthetet- len hite azon alapszik, hogy látta az Urat testben, ahogy erről a karácsonyi evangélium hírt ad. TAMÁS NEVE AZ ELSŐ HÁROM EVANGÉLIUMBAN csak a tanítványi listán sze­repel. Nem ismerjük elhiva- tásának történetét. János evangéliuma is csak a szen­vedéstörténet előtt ismertet meg vele. A régi írások to­vábbi életével és sorsával is foglalkoznak. A hagyományok szerint, a Szentlélek kitöltése után Perzsiának és Indiának vette útját. Indiában több gyülekezetét alapított. A' po- gányok verték itt agyon. A hűség szavai: „menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele”, nem maradtak hát csak sza­vak. A távoli Indiában magas hegyek között élő gyülekeze­tek ma is Tamás apostolra vezetik alapításukat vissza. „Tamás-keresztyéneknek” ne­vezik magukat. A tanítvány élete akkor igazi, ha mestere iránti szolgálata hűséges és odaadó. Tamás erre a hűséges és odaadó életre tanít meg bennünket. Rédey Pál ELŐRELÁTHATÓLAG 1961-BEN TARTJÁK MEG AZ ÖSSZ-ORTODOX KONFERENCIÁT Az össz-ortodox konferenci­át eredetileg ez év szeptembe­rére tervezték Rhodosba. Az­tán bizonytalan időre elnapol­ták. Emilien Timiadis püspök, a konstantinápolyi ökumeni­kus pátriárkának az Egyházak Világtanácsánál (Genf) levő képviselője közölte, hogy a konferenciát előreláthatóan 1961 végén fogják megtartani. 1961 húsvétján az ortodox egy­házak képviselői a konferen­ciát előkészítő összejövetelt tartanak Rlíodosban. Emilien Timiadis archi­mandriiát Athenagoras pátriár­ka a kis-ázsiai Moles címzetes püspökévé nevezte ki. A püs­pök-szentelés szeptember 25- én, vasárnap volt a párizsi Szent István templomban, aho- a szertartást Athenagoras lon­doni érsek végezte. Timiadi püspök az Egyházak Világtr nácsánál folytatja tevékenysé­gét. MEGJELENT AZ ELSŐ INDONÉZIAI EGYHÁZI ÚJSÁG „Maranatha” címen Djakar iában jelenik meg az első in­donéziai egyházi újság. Jelen­leg 5000 előfizetője van, szá­mítanak azonban arra, hogy év végéig ez a szám újabb ötezer­rel gyarapodik. A lap nemcsak a keresztyén, de a nem keresz­tyén olvasóközönséget is szá­mításba veszi. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország] Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszu a szerkesztőbizottság Főszerkesztő D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: íiádor András Szerkesztőség és Kiadóhivatal- Budapest, vili.. Üllőt út 24. Telefon- H2—0í4 lőflzetési ara egy evre 80,— Ft, fél évre 30.— Ft Csekkszámla: 20412.—vin. Árusítja a Magvar Posta 10 ooo példányban nyomatott GONDOLATOK 608348/2 — Zrínyi Nyomda, Bp.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom