Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-09-11 / 37. szám
BÁTHORY ZSIGMOND Az Operaház zenedráma-újdonsága Érdemes eltűnődni azon, miért nincs világsikerű új opera Puccini után? Bizonyára nem a tehetségen múlik, sem az érdeklődéshiányon. Több, mint egy emberöltő óta késik már a várva-várt meglepetés, operaszínpadról a diadalmas új hang száguldó örömhíre. Egy szép szimfónia, kamaramű, vagy vokális szerzemény sokakat megörvendeztet. De a nagy tömeg szívét mégiscsak a világsikerű új opera dobogtatja meg. Egy igazi opera, mely úgy hat, mint egyetemes jeladás, roppant nagy lélegzetvétel. Különféle nemzetiségű emberi közösségek életérzése lüktet benne egyszerre, zavartalanul és anélkül, hogy egy pillanatig is megszakadna. Nem véletlen, hogy színház és közönség oly mohó izgalommal lesi már e kései szülemény jöttét. Az Operaház újdonsága történelmi zenedráma. Szerzője Horusitzky Zoltán zeneművészeti főiskolai tanár, aki Jókai olvasása közben bukkant rá megihlető témájára. Magas célt tűzött maga elé. Erkel nyomán és kiegészítéseként arra törekedett, hogy hiányt pótolva, megteremtse az első modern magyar történelmi operát. A drámai feszültségű cselekmény a véreskezű zsar- nok-puhány, a ziláltjellemű, tehetetlen Báthory Zsigmond némileg átköltött történelmi alakja körül szövődik. A címadó hős egyéni tragédiájából, mely miként a Borisz Godunov, a lelkiismeret drámája, a voltaképpeni főszereplő, a sanyargatott, félrevezetett szé- kelység drámája, bontakozik ki. Szerzőt elsősorban a klasszikus operai hagyományokon alapuló zárt szerkesztés, nagy áriák, nagy együttesek bőven kínálkozó alkalma lelkesítette a pergő- ele- venségű történés sodrában. Maga írta a szövegkönyvet is, a többnyire előbb elkészült zenei részek nyomán. Gondos történelmi tanulmányokat folytatott, beleélte magát a XVI. század Erdélyének két tűz között, osztrák és török elnyomás alatt vergődő, robbanásig feszült légkörébe. Énekszerűen, szerkezetileg tömör építkezéssel és nem laza recitativókkal szolgálja a drámai kifejlést. Élesen megfogalmazott zenei tőmondatokkal jellemez. Következetesen ábrázolt zenei profiljukkal mutatja be a székelység lelkivilágát, a tanácsurakat, a céhbeli polgárokat, a rórátéra vonuló apácákat. ízlésesen kerüli pusztán az idegeket felkorbácsoló, üres hatáskeltése- ket. Emberi nagy érzések őszinte tolmácsolására törekszik. Ott, ahol tömeghangulatot, tömegérzéseket kell kifejeznie, nagyerejű kórusaiban sikerül valódi drámai légkört teremtenie. Nem kell szégyellnie, hogy mint hálás Ko- dály-tanítvány, korunk leghíresebb kórus-művészétől át tudta menteni egyéni hangvételű inspirációja javára, a szolgai utánzás veszélye nélkül, az erő, a lendületes hév, a meggyőzés delej ességét, ezt az inkább rokon jellemszilárdságból, erkölcsi magatartásból folyó ritka adományt, mint megtanulható dologbeli képességet. A drámai összeütközés, a hős bukása lélektanilag kifogástalanul elgondolt esemény- sorozat folyománya. A hős gyenge és erőszakos. Fejedelem, tehát az élete, a sorsa visszatükröződik, megnő, hatásában megsokszorozódik az uralma alá vetett nép hányódásában, vergődésében. A hős nem ismerte fel a külső erőviszonyokat, melyeknek tragikus játékszere pillanatnyi élvezetekben kimerülő gondtalansága és bódultsága. El kell vesznie. Nem tudja megtartani hatalmát, mely miatt hiúsága vérzik és nem lesz soha áz övé szerelme, melyért tömegmészárlásra vetemedett. És csúf elzuhanását megpecsételi az életmentő lázadásba hajtott székelység szenvedése. Egyén és nép összeütközéséből a mű távolabbi történelmi tanulsága vonható le, hogy az egyén veresége végleges, de a népé erőgyűjtő tapasztalás, hogy új élet sarjadjon az elpusztult helyén. Így lesz a drámai erkölcsi mag élményerejű átélt igazság jelképe. Ez adja meg az opera hitelét és létjogosultságát. Horusitzky tíz éven át építgette, javította, csiszolta, tökéletesítette a szívéhez nőtt művet, melybe beleadta legjobb tudását, hitét és őszinte jószándékát, és sikerült is úgy megvalósítania célkitűzését, ahogyan remélte, ahogyan, mint szerző, érzi most is. Titokzatos és megfoghatatlan minden remekmű születése. Nem az egyénen, sem a rátermettségén múlik, hogy lét- rejön-e isteni kegyelem hozzájárulásával, a csoda. Egy olyan alkotás, mely ellenállhatatlanul hat, önkéntelen megrendülést vált ki a hallgatóból. elemi erővel lenyűgöz, mint a természeti tünemény. A Báthory Zsigmond még nem beteljesülés. Tévedés nélkül, helyesnek felismert biztos irányban, csupán jelzi, és vázlatosan, csattanós jelenetvégekkel fejezi ki a szenvedélyek kirobbanását, de nem tudja érzékeltetni a megszemélyesített cselekmény húsvér életét, a drámai feszültség megállásnélküli folytonosságát. Nem hat egyszerűnek, természetesnek, szükségszerűnek. Lehet, hogy csak egy hajszál, a költő égi mosolya hiányzik, hogy maradéktalanul gyönyörködtessen. Így is azonban, reméljük, jelentős kulturális eseménynek bizonyul majd. Haits Géza ® üiföldőn TÖRTÉNI Ifjabb erőszakos cselekmények Kolumbiában Május 13-án az Amerika- közi misszió kápolnáját Me- dellinben katolikus felvonulók szétrombolták. A merénylet 45 percig tartott. A felvonulókat, akik száz-kétszáz iskolás gyermekből álló 7 csoportban tanítóik kíséretében érkeztek, két római katolikus lelkész vezette a kápolnához. A protestáns kápolnával szemben egy Máriai-szobrot készültek felszentelni. Katolikus és protestáns-ellenes énekek éneklése közben repültek a kövek a kápolnára. A protestánsok a rendőrség segítségét kérték, de a rendőrség a támogatást megtagadta. A coelloi (Tolima tartomány) katolikus gyülekezet tagjait felszólította lelkészük, hogy gyűjtsék össze mindazt a protestáns ’’propaganda-anyagot”, — beleértve a Bibliákat is —, amit csak össze tudnak szedni. Az összegyűjtött iratokat április 30-án vitték a katolikus hívek papjukhoz. A május 1-i, vasárnapi istentiszteletet jelölték ki, hogy a mise után a felhalmozott „propagandaanyagot”, Bibliákat, Üjtestá- mentumokat, biblia-részeket és vallásos traktátusokat a gyülekezet szemeláttára megégessék. A látványosság alkalmával tudomására adták az egybegyűlteknek, hogy egyedül a lelkésznek van felhatalmazása, hogy a Bibliát olvassa. Aki ezt az utasítást nem szíveli meg, halálos bűnt követ el és azt az egyházból kiközösítik. MITSUKO SORSA Tizenkét évig élt árván, magányosan és gondok között is gondtalanul Mitsuko? a japán kislány. Róla szól egy szép, színes japán film, a címe: Egy tiszta szerelem története. Mitsuko csavargók között élt, zsebtolvajlással foglalkozott, amíg meg nem ismerkedett Kantaroval. Kantaro sorsa egy volt az övével: ugyanúgy maradt árván tizenkét évvel előbb, mint ő, ugyanúgy élt a csavargók tolvajvilágában, mint ő — és ugyanúgy vágyódott szíve mélyén egy más életre. Csoda-e, ha egymásba szerettek, tisztán, szemérmesen? Mitsuko tehát nem árva és magányos többé, bár utolsó tolva jlásakor mindkettőjüket elfogják: a fiú börötbe, ő javító- intézetbe kerül. Messze vannak egymástól. A szabadulás után is csak ritkán találkoznak, de az egymás iránt érzett igazi szeretet összefűzi őket. Meddig? Mert Mitsuko nem érzi jól magát. Gyenge, köny- nyen fárad, gyakran elájul. Az intézet kegyes nevelői legyintenek: szimuláns. A kórházban azonban kiderül, hogy Mitsuko valóban beteg. Tizenkét év óta beteg, amióta szüleit elveszítette. Akkor lett beteg, amikor reménytelenül kereste szülei holttestét. Nem talált rájuk. Száznegyvenezer holtestet kerestek akkor Hirosimában, de csak az árnyékot találták a kövön: az árnyékot >— ember nélkül. Voltaképpen itt kezdődik Mitsuko szomorú története. Most már gond nehezedik rá: a halál árnyékában él. Közömbös emberek veszik körül. Az egyik szimulánsnak tartja. Az orvos drága receptet ír fel: azzal már nem törődik, van-e rá pénze. Állásából kidobják, mert erőtlen. Végül meghal. Kantaro, »igaz szerelmese is későn érkezik hívó szavára. Magába roskad- tan vándorol a tokiói utcán. Fényreklámok villognak, gondtalan emberek sétálnak, dzsessz rikolt. S elmegy mellette egy anya, kis gvérméké vei. Őket is ott láttuk Mitsuko mellett a sugár-kórházban, aggódva kérdezte: lehet, hogy gyermekem is örökli a betegséget? A film utolsó képén őt látjuk, hogy bennünk maradjon a kérdés: mi lesz ezután? A hirosimai bomba tizenkét év után is öl — és tudjuk, hogy öl tizenöt év után is. A bűn, ha közöny követi, halált terem. A bűnt csak tevékeny küzdelem, a felelősség- teljes, cselekvő szeretet győzheti le: az atomfegyver halálos árnyékától elszánt küzdelemmel szabadulhat meg az emberiség. A Prágai Keresztyén Béke- konferencia ezekben a napokban arról tárgyal, mit kell tenniük a világ keresztyénéinek azért, hogy a jövő felhőtlen legyen és bíztató. Az út ez: fogjunk össze, hogy senki se legyen magányos és árva. Fogjunk össze és küzdjünk együtt a közöny ellen. S fogjunk ösz- sze, hogy legyőzzük az atom- fegyevrrel fenyegetődzőket, hogy béke legyen — s élet. Z. L. Nemzetközi Luther-kutató konferencia Augusztusban a westfáliai Münsterben valamennyi földrészről több mint száz teológus és történész gyűlt egybe nemzetközi Luther-kutatási konferenciára. A konferencia főtémája volt: „Luther és Me- lanchthon”. A konferencia elnöke- dr. Kooimann profesz- szor (Amsterdam) — aki ez alkalommal díszdoktorátusban részesült — megnyitó beszédében Melanchthon jelentőségét méltatta. A főtémáról Wilhelm Hautz.k professzor tartott előadást. A referátumok különös nyomatékkai foglalkoztak a két reformátor megigazulás- tanával és azzal a hatással, melyet Melanchthon az amerikai, a lengyelországi és a magyarországi reformációra gyakorolt. Nyolc új tagegyház csatlakozott az Egyházak Világtanácsához St. Andrewsben az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága 8 tagegyházat vett fel tagjai sorába. Ezek: 1. Az Antiochiai- Szír Ortodox Patriarchátus kb. 700 000 lélekszámmal, 2. A Kelet-Afrikai Anglikán Egyházi Körzet újonnan alakult egyháza, mintegy 320 000 taggal, 3. A madagaszkári evangélikus egyház 265 935 bejegyzett taggal, 4. A madagaszkári londoni zsinati misszió, 62 000 taggal, 5. A togói evangélikus egyház, 12 000 taggal, 6. A ghanai methodista egyház, 153 000 taggal, 7. A Koreai Köztársaság Presbiteriánus Egyháza, 191JÖ00 taggal, 8. A Nyugat-jávai Szudáni Egyház, 9300 taggal. A nyolc új tagegyház csatlakozásával az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak száma 178-ra emelkedett. DR. FRANKLIN CLARK FRY 60 ÉVES A Lutheránus Világszövetség elnöke dr. Franklin Clark Fry, a Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktora, ez év augusztus 30-án töltötte be 60. életévét. Dr. Fry jelenleg az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának az elnöke 1952—1957-ig alelnöke volt a Lutheránus Világszövetségnek és 1957-ben Minneapolisban (USA) dr. Hanns Lilje nyugatnémet püspök utódaként választották meg a Lutheránus Világszövetség elnökévé. 1962-BEN LESZ A MÁSODIK VATIKÁNI ZSINAT? Rómában egyre határozottabb az a vélemény, hogy a második vatikáni zsinat az 1962. év folyamán kezdődik. Bár az időpont végleges megállapítása elsősorban az előkészítő munkálatok előrehaladásától függ, mégis — jólértesült vatikáni körök szerint — 1962. január 25-e, Pál apostol megtérésének ünnepnapja, vagy 1962. pünkösdje lesz a zsinat megnyitásának valószínű időpontja. Közelebb került a megvalósuláshoz a dél-afrikai egyházi konferencia (Genfj Az Egyházak Világtanácsának nyolc dél-afrikai tagegyháza megegyezésre jutott abban, hogy a dél-afrikai helyzet megtárgyalása céljából egyházi konferenciát hívjanak egybe. A konferencián a délafrikai egyházak képviselői és az Egyházak Világtanácsának genfi főtitkárságának vezető munkatársai vesznek majd részt. A konferenciát az Egyházak Világtanácsa kezdeményezte májusban, röviddel dr. S. Bilheimer társfőtitkár délafrikai látogatása után — melyről annak idején lapunkban is beszámoltunk. Annak idején az Ökumenikus Tanács azt javasolta a dél-afrikai tagegyházaknak, hogy a konferenciai megbeszélések témái ezek legyenek: „A dél-afrikai helyzet tényleges háttere”; melyek azok a lépések, melyeket az ottani egyházaknak „az igazságos béke megvalósítása céljából” meg kell tenniök? Végül: „Az evangélium jelentősége a fajok egymáshoz való viszonyában”. Dr. Bilheimer július közepén újabb látogatást is tett az Egyházak Világtanácsa délafrikai tagegyházainál, hogy velük a konferencia helyét, időpontját és más részletkérdéseit megbeszélje. * Ezzel párhuzamosan tárgyalások folynak *egy második konferencia tárgyában is, melyen csupán az Egyházak Világtanácsa három holland-református tagegyháza és a dél- afrikai anglikán egyház képviselői vennének részt. Az Egyházak Világtanácsa ennek a második konferenciának meghívóit is már. májusban eljuttatta az illetékes egyházaknak. Az Egyházak Világtanácsá- nak a következő dél-afrikai egyházak a tagjai: A Dél-Afrikai Tartományi (Anglikán) Egyház, a Dél-Afrikai Kongre- gácionalista Egyház, a Dél- Afrikai Metodista Egyház, a Fok-tartományi Holland Üj- református Egvház, a Trans- vaa'i Holland Ojreformátus vpvház, az Afrikai Holland Református Egyház, a Dél-Af- rifcai Bantu Presbiteriánus Egyház, a Dél-Afrikai Presbiteriánus Egyház. PÉTER GALH^LEAI-TENGERNEK NEVEZTEK a korabeli zsidók azt a húsz kilométer hosszú és tíz kilométer széles tavat, amelynek partján terült el a kis Bethsaida nevű falucska, ahol először találkozunk Simonnal, a halásszal. Itt szól neki András, a testvére, hogy „megtaláltuk a Messiást”. És itt, az első találkozásnál mondja neki Jézus, „te Ké- fásnak fogsz hivatni, ami megmagyarázva kőszikla”. Aztán ez az egyszerű halászember ezzel a Krisztustól kapott névvel bevonul az emberiség tudatába. Költők és írók ihlető je, festők és szobrászok 1 kedvelt témája lesz hosszú századokon át. Valóban „kőszikla”, mert időálló és mert amíg egyház lesz, Péter életén keresztül ezer fordulatban int, tanít, buzdít és tilt Isten igéje, egyszóval az első apostol hite, vagy bukása kimeríthetetlen példatára lesz a keresztyén embernek.. AZ EGYIK LEGISMERTEBB TANÍTVÁNY. Az evangéliumok és egyéb újszövetségi iratok az apostolok közül vele foglalkoznak legtöbbet. Élete minden fordulata aprólékos részletességgel rajzolódik ki előttünk. Már-már arra gondolunk, hogy tekintélye befolyásolta az újszövetség íróit, ha nem tudnánk, hogy ez az ember napbarnított arcával, robosztus külsejével gyermeki hittel és kétséggel, lelkesedéssel és csüg- gedéssel, odaadó figyelemmel és áhítattal lesi Ura minden szavát és mestere valamennyi cselekedete, igéje hatalmas emóciókat vált ki belőle. Az ellentétek párhuzama egész élete. A hit hegygerincein jár, majd a bizonytalanság hínárjában látjuk elmerülni, mint a tengeren-járás történetéből kitűnik. Ura metszőollója formálja, alakítja, de újra, meg újra előtör belőle az „ember”. Élete utolsó napjáig ember marad, akinek ugyanúgy a Megváltó áldozata lesz az üdvössége, mint azoknak, akik prédikációja nyomán megtértek. („Én magam is ember vagyok.” Ap. csel. 10, 26.) ELHIVÄSA UTÄN mindjárt, JAKABBAL ÉS JÁNOSSAL a bizalmas tanítványok közé tartozik. Velük külön is sokat foglalkozhatott Jézus. Nem véletlen, hanem a magvetés eredményeképpen hangzik ajkáról Cezárea Fi- lippi határában a bizonyságtevés: „Te Krisztus vagy, az élő Istennek fia”. (Mt. 16. 16.) Péternek ez a felismerése már Jézus hitrejuttató munkája. Nem „test és vér” adja ajkára a szavakat. Ezzel a hittel indul hozzá a tengeren (Mt. 15.), de mindkét esetben az elbizonytalanodó, hitében megingott apostollal, találkozunk. Ugyanez az eset ismétlődik meg az utolsó vacsoránál, amikor Jézus arról szól, hogy a tanítványok mind hűtlenek lesznek hozzá. Péter erre így válaszol: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha.” Erre mondja Jézus az emlékezetes szavakat: „Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.” (Mt. 26, 31—34.) És hajnal előtt Péter valóban háromszor megtagadta Urát. A hősiesség emberi gyávaságba torkollott, a halálraszánt hős, mint egy gyermek zokog szégyenében a főpap házának külső falánál. SIMON PÉTER NAGYPÉNTEK UTÁN újra és csalódottan régi mesterségét űzi. Csendben elmélkedik hálója mellett mindarról, ami Jézussal és vele történt, amikor a Feltámadott ismét hívja őt. Háromszor, hangzik a kérdés: „szeretsz-e engem?”, mint ahogyan háromszor tagadta meg urát. A gyengeséget, az elbukást az a Jézus bocsátotta meg, akivel szemben vétkezett. Az igazi, a maradandó megbízatást ezután kapja: „legeltesd az én juhaimat!” (Jn. 21, 15—17.) Itt,' a Genezáreth tó partján és pünkösdkor Jeruzsálemben lesz Péter igazán „kősziklává”. Élete a továbbiakban még inkább „premier planba” kerül. Az első pünkösdkor hatalmas erővel hirdeti az evangéliumot. Három ezer ember keresztel kedik meg a prédikáció nyomán. Gyógyít, halottat támaszt fel, tanít. Minden ereje most már Ura szolgálatában áll. Hite miatt többször fogságba kerül. Az apostolok, a jeruzsá- lemi gyülekezet vezetője tekintélyénél fogva. Elkerül Szíriába és a legenda szerint Rómába is. AMILYEN KÖNNYEDSÉGGEL TUDTUK élete fonalát eddig gombolyítani, úgy válik ez szakadozottá az első század közepétől. A hagyományok és a legendák szerint Rómában a Néró-féle üldözés (Kr. u. 64.) áldozata lett. Talán ott utoljára, az idős apostolból előtört a régi „Simon”, mert az üldözés elől menekülni akart. Már elhagyta a várost, amikor Jézussal találkozott. „Quo vadis Domine?” (Hová mégy, Uram?) — tette fel a kérdést. „Megyek Rómába, helyetted meghalni”, volt Jézus válasza. Péter újra és utoljára elszé- gyelte magát és visszament Rómába. Ott esett áldozatul a keresztyérf üldözésnek. De kérése az volt, hogy fejjel lefelé feszítsék meg, mivel méltatlanabb helyzetbe akart kerülni Uránál. (Slzt a legendát dolgozta fel művészi színvonalon Sienkiewitz lengyel író „Quo vadis” címen. A regényért No- bel-díjat kapott.) Nem tudjuk hitelesen, hogy valóban Rómában halt-e meg az az apostol, akiről oly sok mást tudunk.. De élete gazdag mozzanataival, és az Újszövetségben két Szentlélektől ihletett, nevét viselő levéllel minden időben hitre juttatni és tanítani fog bennünket. Rédey Pál Tehén meg a prédikációhallgató Volt egyszer egy farmer, akinek a szomszédja kíméletlenül bírálgatta az istentiszteleten elhangzó prédikációkat és kijelentette, hogy nem megy többet templomba. Egy napon mikor épp arra járt, odaszólt neki a farmer: „Szomszéd, jöjjön csak ide. Itt a tehenem, úgy hívják „Hálás”, tanuljon tőle egy kis teológiát!” „Tehéntől teológiát? Ugyan ne tréfáljon!” „De bizony. Figyelje csak meg: most löktem elé egy villa szénát. Oda nézzen! Most talált benne egy gályát (hiszen a széna közt akad néha fagally is), lássa: félrelökte, otthagyta és eszik tovább. Ni csak: most meg bojtorjánra akadt; ezt is félretolta és tovább eszik, lám ez a tövis sem ízlik neki; azt is otthagyja s eszik tovább. Reggelre kitakarítja szépen a jászolt, csak a gizgazt és tüskét hagyja benne s mire eljő a fejes ideje jócskán ad tejet. Mert bizony tej van a szénában s a tehén ért hozzá, hogy kiszedje belőle. Ha viszon' visszautasítaná az eledelt s azzal töltené az időt, hogy r 'takarmányt ócsárolja, ösztövé' maradna s a teje is elapadna így van ez a prédikációkká is. Tanuljon ettől az öreg te héntől. Szedje ki a prédik" cióból azt ami jó benne, s r többit hagyja ott. Biztosan t" Iái mindig elég tánlálékot. aminek hasznát veszi.” A szomszéd elgondolkozol azután útnak indult. Elmen "■ ben azonban vissza szólt: „Szomszéd, van ennek a tehénnek magához való esze. én mondom!” (A „The Lutheran I960, jar. 28-i számából) Juan Osorio visszakapta gyermekeit (Kolumbia) Lapunkban annak idején hírt adtunk arról, hogy Juan Osorio 56 éves özvegyembertől három kiskorú fiát — Jorge, Absolom, Miquel — azért, mert az apa protestáns lett, a rendőrség Tulio Botero medellini érsek parancsára elvette és a fiúkat bigott katolikus nagybátyjuk gondozásába helyezte. Most értesültünk, hogy a fiatalkorúak bírósága elrendelte, hogy a gyermekeket adják vissza apjuknak. A* bíróságnak ez az intézkedése a felháborodott közvélemény nyomására és neves személyiségek közbenjárására történt.