Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-08-21 / 34. szám
A kőszegi gyülekezet Kőszeg városa olyan, mint a megelevenedett múlt. Ebben a városban minden a múltról beszél. Műemlék házai, utcasorai egy darab történelem. Műemlék tanácsházának alapja 1300-ból való. Két tornyú várát, amely egyik legjobb épségben megmaradt várunk, Zsigmond császár idejében építették. A vár egyébként a híres törökverő Jurisich emlékét idézi, aki Szolimánt győzte le seregeivel együtt. A belső udvar falán arról olvasunk, hogy Hunyadi János is járt a várban. A kicsi város fekvése csodálatosan szép. Az Alpok nyúlványainak vége félkörben íveli körül a várost. A dombok, hegyek tetejéről az eget érzi közel az ember. De ezek a dombok jól alakítják a város-klímáját is. A mézes- balzsamos levegőben, a meleg napfényben érik a mosolygós barack, a szép alma, kék szilva és a jó bort ígérő szőlő. A város népe barátságos, vendégszerető. Ez a magyarázata annak, hogy a turisták, külföldiek jól érzik magukat ebben a kis ékszerdoboz városban. A GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE visszanyúlik a reformáció idejére. Kőszeg város népe már a reformáció korában is szorgalmas, munkás nép volt. A lakosság nagy része gazdálkodással, iparral, kereskedelemmel foglalkozott. Mindezt elősegítette a városon átvezető országút, mely a várost nyugattal kötötte össze. Ezen az úton érkezett Kőszegre a reformáció. A XVI. század közepe táján a lakosság majdnem egészen protestáns. Az első lelkész Somlói Simon. Az ellenreformáció ezen a területen el egészen Bükig, Beledig, Vadosfáig igen kevés eredménnyel dolgozott. A város népe nagyon lelkes híve volt Bethlennek, Bocskainak és a környék népével együtt kivették részüket a szabadság védelmében. Az ellenreformáció később rendkívül erős nyomást gyakorolt Kőszegre. Ekkor veszítette el mindkét gyülekezet, a magyar és a német, templomát. Ebben az időben a gyülekezet mélységes megdöbbenéssel szemlélte a szomszédos csepregi gyülekezet tragédiáját. Csepreg akkor tekintélyes protestáns gyülekezet volt. Az artikuláris gyülekezetek idején a lelkészi hivatal a szomszédos artikuláris nemes- csői gyülekezetbe menekül. A lelkész ekkor csak nagyon ritkán látogathatta nyáját, akkor is egy városi hajdú kíséretében. A gyülekezet múltjának sötét foltja egy is volt lelkészének, később szuperintendens, Szenczi Fekete István árulása, aki nemcsak elhagyta nyáját, hanem miután katolikus hitre tért, visszatérve Kőszegre, maga is sanyargatta volt híveit. A XVIII. században újra két gyülekezet alakul a városban, egy német és egy magyar, melyek később egyre erősödnek. A gyülekezetnek mostani barokk (copf) stílusban épült templomának alapkövét sok küzdelem között, 1783-ban helyezték el. Ebben az esztendőben a templom Isten dicsőségére fel is épült. 1783. november 30-án, ádvent első vasárnapján szentelték fel. A GYÜLEKEZET pár esztendővel ezelőtt, nagy áldozatok árán renováltatta szeretett templomát. Most a templom a Műemlék Bízottság rendelkezéseinek megfelelően, a maga eredeti szépségében áll. Amikor július utolsó vasárnapján a gyülekezetben jártam, boldog, mosolygós emberekkel találkoztam, akik békés derűvel jöttek Isten házába. Ebben a gyülekezetben a hívek hűséggel dolgoznak és alázatosan imádkoznak. A gyülekezet lelkésze, Fliegenschnee Frigyes, hűséggel áll a gyülekezet élén. Nemcsak lelkiekben vezeti nyáját, hanem a kemény fizikai munkában is példát mutat. A gyülekezet felügyelője és huszonnyolc presbiter szolgáló munkatársa a lelkésznek. A gyülekezetben dicséretre méltó egyházzenei élet van. A kántor nagy tisztelője és alázatos interpretálja Bachnak. Talán ez a magyarázata annak is, hogy a híveknek kifinomult érzékük van a liturgikus élet iránt. Külön is meg kell dicsérnünk az egyházfit, aki pompás kis előadást rögtönzött az egyházi év különböző színű oltárterítőiről és a színek jelentőségéről. A kőszegi gyülekezet filiá- jának, Kiszsidánynak küldöttjével is találkoztam, akivel az egyházi élet kérdésein túl érdekes és pozitív beszélgetésem volt hazánk kérdéseiről is. Áldja meg Isten a kőszegi gyülekezetét vezetőivel és ve- zetettjeivel együtt. Fillöp Dezső Áttért katolikus papok az evangélikus egyház szolgálatában Testvéri munkaközösségben tömörült az a 64 katolikus pap, akik kiléptek Ausztriában a katolikus egyházból és az osztrák evangélikus egyházban végeznek lelkészi szolgálatot. Az elmúlt esztendőben újabb három volt katolikus papot vettek át evangélikus lelkészi szolgálatba Ausztriában. Ezek a lelkészek most augusztusban tartják évi összejövetelüket Bcnsheimben. A munkaközösség szoros kapcsolatot tart fenn a francia- országi (44) és hollandiai (16) volt katolikus papok munka- közösségével. Lelkészi szolgálatukon kívül igen széleskörű munkát végeznek ezek a lelkészek az egyházon kívül is: előadásokat tartanak és irodalmi tevékenységet fejtenek ki. Legfőbb feladatuknak tartják, hogy az evangélikus egyház mai égető feladataira hívják fel a figyelmet. MEGELŐZÉS — Az egyház ne elégedjék meg a mentőkocsi szerepével, amely csata után összeszedi a harctér sérültjeit, hanem a békéért való hgrc első sorában küzdve, segítsen megelőzni a háborút — mondotta Nölle lelkész a Nemzetközi Megbékélés Szövetségének brémai ülésén. — A gyűlésen felszólalt D. Niemöller Márton egyházkerületi elnök is. — A világ békéjéért folytatott harc egyik előfeltétele, hogy emeljük magasra az emberi élet értékét — mondotta többek között. — A békét nemcsak a fegyverkezési hajsza, a hidegháború s az atomkísérletek fenyegetik, hanem a profitot hajszoló gazdálkodás is, amely naponta emberek százezreit teszi tönkre. Elsőrendű erkölcsi kérdése napjainknak ez a kérdés: „Van-e egy néger életének ugyanolyan értéke a szemünkben, mint egy fehér emberének?” E kérdés üe'ves megválaszolása erkölcsi feladatunk. A keresztyén embernek Jézus Krisztustól kell megtanulnia, mennyit ér Istennek az emberi élet — minden ember élete. Tessedik „eszményi faluja” Tessedik legátfogóbb értékű feladatának a falu gondozását, a falusi élet gyökeres megjavítását tartotta. Hittel, tudással, nagy akaraterővel és sok gyakorlati érzékkel fogott Tessedik ebbe a munkájába is. Az evangélikus vallási tanoknak megfelelően, Tessedik azt hirdette: szeresd felebarátodat! És ezt gyakorlatias, emberszerető szelleme még azzal a kívánsággal is megtoldotta: .segíts is felebarátodon! Fal'ufejlesztői munkásságának sikerét is a jóindulatú összefogásra alapította Tessedik. Hogy ezzel szemben pártoskodással és szűklátókörűséggel találkozott, az nem az ő hibája volt. Munkáját megnehezítette a tudatlanság, nyomor, a meg- rögzöttség és a közöny, mely gyakran rosszindulattal párosult. A túlszigorú erkölcsű Tessedik, másoktól is puritán, komoly, dolgos életet követelt. Nem tűrte a tunyaságot, a dáridókat, amit- természetesen sokan nem vettek szívesen. Tessediket azonban ezek a dolgok nem befolyásolták és nagy. tervekkel és reménnyel fogott falufejlesztő munkájába. Erre mint sokat látott és tanult, haladó szellemű lelkész hivatva is volt. Tessediknek nem kellett előbb falukutatást folytatnia. Szarvasra érkeztekor 1767-ben minden baj a maga rideg valóságában tárult Tessedik elé. Piszkos, nyomorúságos, babonába süllyedt falu volt a török megszállás alól még alig felocsúdott, akkor csak 50 éve ujjátelepített, de vezető nélkül küzdő Szarvás. Tessedik szemei előtt viszont tiszta, rendezett, kultúrált, gazdag falu képe lebegett. Tessedik nem akart a faluból várost csinálni. Az „eszményi falu” képe lebegett Tessedik lelki szeme előtt és ilyenné kívánta Szarvast is fejleszteni. Tessedik elsőnek a legsürgősebben megoldásra váró egészségügyi feladatok rendezését vette elő. Mocsárlecsa- polásokat végeztetett. Sikerült Szarvason és környékén a sok bűzös pocsolyát eltüntetnie. Ezzel döntő mértékben hozzájárult a malária és a tudőbaj csökkenéséhez, a pestis és főleg a himlő megszűnéséhez, mely utóbbi neki is 9 gyermekét ragadta a halálba. Ezenkívül Tessedik eredményesen gyógyított. A házi patikából felesége ellátta a rászorulókat mindenféle orvossággal. Ezt azonban Tessedik korántsem tartotta végleges megoldásnak, hanem — megszüntetve a kuruzslást, — orvost, kórházat, gyógyszertárt követelt a falu számára. A szemetet, a dögöt, a szarvasiak azelőtt a Körösbe dobták s javarészben onnan vették az ivóvizet is. Tessedik embernek, állatnak egyaránt jó ivóvízről gondoskodott. A változatosabb, egészségesebb táplálkozásra, a helyesebb ruházkodásra és a tisztaság fontosságára is állandóan figyelmeztette a népet. A család- és beteglátogatások során, megismerve a tűrhetetlen lakásviszonyokat — a piszkos, nyirkos, ablaknélküli odúkat, — építkezési javításokba fogott. Az egészséges, célszerű és olcsó falusi lakóház- és gazdasági építkezésre vonatkozólag tervrajzokat készített és adott át az építkező parasztoknak. Hogy építkez- zési dolgokkal milyen ügyesen foglalkozott, arra jellemző, hogy a szarvasi templom- és iskolaépítkezést bámulatos olcsón oldotta meg, — a fának víziúton való odaszállítása, a bontási anyagok jó-pénzen való értékesítése, a házi téglaégetés, végül jó munkaerők kiválasztása révén. Tessedik szép, kertes lakóházakat, jó istállókkal ellátott, bekerített, tiszta gazdasági udvarokat kívánt látni, amelyekhez, — főleg az új településeknél, — lehetőleg mindjárt csatlakozzák a szántóföld. A tanyarendszert elvetette, mert szerinte: „emellett embert és földet nem lehet rendesen művelni.” Az utcák legyenek szélesek, lénia-egyenesek, tiszták, — fával, járdával szegélyezettek, s kutakkal is el legyenek látva. A községnek a központjában ' legyen: templom, egészséges iskolaépület^ községháza és kultúrház. Legyen továbbá játszótér, tűzoltótelep. Fontos, hogy minden községben sütőházat és gabonatárházat is építsenek, „mert hogy ez a legbiztosabb szer az emelkedő árak és az éhinség ellen.” Tessedik ezen megállapítása bizonyságra is talált, — a gabonatárháznak több ínséges évben jó hasznát vette Szarvas népe, de még a környék is. Az árvaügyet, a szegény- ügyet és -a munkanélküliség kérdését is rendezni kívánta Riasztó Az ^Evangelische Welt” c. nyugatnémet egyházi lap áprilisi száma közli, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban mintegy 10—15 millió példányban jelentek meg a háborút, ti. az elmúlt világháború egyes mozzanatait, hadité- nyeit, a német (náci) hadsereget, annak egyes vezetőit, stb dicsőítő füzetek, könyvek. E sajtótermékek — állapítja meg a lap — nagyban hozzájárultak az ifjúság eldurvításához, mert azok tartalma nyíltan dicséri az erőszakot, a véres cselekményeket, a háborús pusztítást. — Az átvizsgált könyvtárak — mintegy 30 000 ilyen működik! — tele voltak az efféle könyvekkel, amelyek úgylátszik, teljesen átvették a régebbi vadnyugati füzetek szerepét. m Tessedik és sokat várt egy dologházszerű iparteleptől. A különböző termények és tárgyak adás-vételét, valamint a munkaközvetítést, hirdető- tábla felállításával kívánta elősegíteni. A község élére közigazgatásilag és gazdaságilag képzett, értelmes, erélyes vezetőt, olyan elöljárót kívánt, aki kézben tudja tartani az embereket, helyesen értelmezi és foganatosítja a rendeléte- ket. De az is fontos, hogy hivatott lelkészek és jól képzett tanítók működjenek a falun. Tessedik munkája értékéből mit sem von le, hogy pl. a családlátogatásokat, a falu elemi rendezését, már elődje, egyben apósa, Markovicz Mátyás megkezdte. Markovicz azonban, mivel egész fiatalon meghalt, e téren vajmi kevés eredményt tudott elérni, de annál többet Tessedik, aki 53 évi szarvasi működése alatt, eleitől fogva nagy súlyt helyezett a falu fejlesztésére. Különös érdeme Tessediknek, hogy a kezdeti tüneti kezelést, a jótékonykodást minden vonalon intézményes falufejlesztéssé építette ki. S ha végigtekintünk Tessediknek a falu- rendtartásra vonatkozó, reális előírásán megállapítható, hogy figyelmét a falufejlesztés egyik mozzanata sem kerülte el. Mindezek alapján a lelkes szarvasi evangélikus papot kel] hazánk első falufejlesztő- jének tekinteni, aki ezen a területen is, mintegy 150 évvel megelőzte korát. Talán éppen ennek tudható be, hogy terveit koránt sem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Amit azonban Szarvason akkoriban vagy később mégis elértek, s hogy Szarvas végeredményben hazánk egyik legren dezettebb községe lett, az Tessediknek köszönhető. Dr. Szabó Miklós számoh A hír valóban riasztó. Az efféle „irodalmon" nevelődő ifjúság, nem csoda, hogy megismétlődő botrányos cselekedetekkel hallat magáról — s az sem véletlen, hogy a terxor- cselekmények. rendzavarások, épületrongálások, stb. náci jelvényekkel és jelszavakkal jelentkeznek. Az üzleti és politikai érdek szoros kapcsolatban van egymással e milliós példány számban megjelenő szennyiratok áradatában. Az igazi bűnösök természetesen elérhetetlenül magas állásokban lapulnak Adenauer kormányában. ök a felelősek a német ifjúság neveléséért. A háború után a német könyvtárakból még May Károly műveit is száműzték s az ólomkatonák gyártását is megtiltották. Hol vagyunk ma már ettől?! Részletek Halász Béla Kelet-Németország-i utinaplój ából Drezda, július hő L Üj élet a romokon ... Aivazovszkij feledhetetlen képe merült fel emlékeim tengeréből, amikor zuhogó esőben (t derék Pannónia-expressz befutott velünk a drezdai főpályaudvarra. Igaz ugyan, hogy ez csak a hetedik hullám volt, nem pedig a végzetes „kilencedik”, de azért vonatunk úgy nézett ki. mint egy bőrig ázott vasszörnyeteg.... Ködben úszott a város, pedig milyen izgalommal vártam már rá évtizedek óta ... Hiszen olyan sok mindent tudtam róla eddig is ... Tudtam, hogy 1813. június 28-án itt volt Napóleonnak utolsó beszélgetése Metternich- hel ...Itt vágta földhöz legendás kalapját, de a kancellár már nem vette fel... Hidegen végigmérte a Naplemente felé siető császárt és csak ennyit mondott: „C’en est fait de lui” t— „Vége! Odavan egészen!” Itt, Drezda mellett, a radebeuli temetőben nyugszik May Károly, gyermekkorunk kedvenc írója, aki olyan lelkesedéssel hirdette: nincs különbség fehér és színes ember között, hiszen hű Winettou jóban nemes szív dobogott és nagyszerű lélek lakozott... Tőle tanultuk meg szeretni színesbőrű embertársainkat is... Es tudom azt is róla, hogy mennyire szerette a gyönyörű thüringiai tájat... Es emlékeznem kellett arra is, hogy mit élt át ez az egykor bűbájos város 1945 februárjában, amikor egy éjszaka a pokol minden borzalma reászakadt a szép szászországi városra ... Egyetlen éjszaka ezerszámra haltak meg az emberek az angolszász légitámadás következtében. Sokat és sokszor írtak már Drezdáról, izörnyű sorsáról, elpusztult gyönyörű kincseiről, de erről a városról nem lehet eleget írni! Ez a város eleven tiltakozás minden szörnyű háborús pusztítás ellen. * Vendéglátóink nagy szeretettel és barátsággal fogadnak bennünket és hamarosan kényelmes, szép szállásunkon, a Hotel Excel- siorban vagyunk. Igaz, hogy a szállodának csak egyik fele van meg, a másikat elvitték a láncos bombák. De ezen Drezdában senki sem ütközik meg... Vannak itt ezerszám sokkal rosszabbul járt épületek... S ahogy kinézek a szállodai szobám ablakából, köröskörül fűvel benőtt üres telkek... Tizenöt évvel ezelőtt itt gyönyörű utcasorok álltak, most a temető hangulatát érzi a szemlélő... És elég csak egyszer elmenni az egykori leggyönyörűbb evangélikus templom, a Frauenkirche szörnyű romhalmazához, hogy az ember sohase felejtse el többé, hogy mi is a háború ... Alig ötvén lépésre tőle Luther ércalakja hátat fordít az iszonyú törmelékhal- mazúak, mintha csak tanítani akarna minket, hogy mi is fordítsunk hátat minden olyan magatartásnak és gondolkodásnak, amely még egyszer a borzalmaknak ezt az infernalis méretét akarja rászabadítani a világra ... Hol van a Frauenkirche gyönyörű kupolája, hol vannak nemesívű pillérei?... hol van gyönyörű gyermekkórusa? Hol vannak, akik valaha idejártak, itt énekeltek és imádkoztak a megszentelt falak között?... Ott nyugosznak az Altmarkt tágas terén óriási tömegsírokban-^ Istennek legyen hála, van egy másik Drezda is... A Theaterplatz minden oldalán hatalmas táblák hirdetik Drezda élniakará- sát: Dresden plant und baut — Drezda tervez és épít. Ez a jelszó van belevésve az Opera oldalfalába is és hívja fel a járókelők figyelmét a kiállításra, amely azt mutatja be, miképpen épül majd újra Drezda; 1965-ig 35 ezer lakóházat építenek, műemlékeket, templomokat hoznak rendbe, ahogy már eddig is legnagyobbrészt kijavították a Zwinger gyönyörű, megsérült részeit... Minden szobor még nincs a helyén, az „Italienisches Dörfchen" egykori művészlelkű építői elkelnének most is, de nem lehet kétségünk, hogy új élet támad a romokon... Valamikor a nyugdíjasok városának mondták Drezdát, most pedig jelképe a nekifeszülő akaratnak, a dolgozó német nép, a demokratikus Németország újjáteremtő akaratának... Es nemcsak a műemlékek körül látjuk ezt, de ahogy estefelé sétára indulunk a Prága- kávéház környékén, mindenfelé árukkal gazdagon megtömött kirakatokat, különösen szép női ruhákat, ékszereket csodálhatunk ... Any- nyira elmerültem magam is szemléletükbe, hogy észre sem vettem, hogy feleségem elsodródott mellőlem... és amikor tovább akartam indulni, gépiesen belekaroltam egy csinos drezdai kislányba ... Szerencse, hogy ő is, meg kísérője is látta, hogy már öreg ember vagyok és nem okozok nagyobb bonyodalmat a magyar—német jóviszonyban... Másnap reggel lent a szálló halijában olvasom a Keresztyén Demokrata Unió napilapjában, a „Die Union”-ban a következő bölcs szavakat: „Mindenki saját maga kiszámíthatja, milyen jólét köszöntene be a mi népünkre, ha megszabadulna a katonai kiadások terheitől —” Igen: ha a világ népei saját maguk boldogabb életükre költhetnék azt, amit most még hadseregek, kaszárnyák, bombák, tankok, repülőgépek és hadihajók emésztenek fel, akkor valóban reáköszöntene az emberiségre az ókori költők által megénekelt aranykor... Mikor eszmélsz fel, emberiség? Mikor veszed észre, hogy jobb a békés élet, mint a pusztító háborít? Istennek legyen hála, napról napra erősödik azoknak tábora, akik nem akarnak soha többé háborút... Milliók és százmilliók, az emberiség nagyobb része már belátta ezt, most még csak arra van szükség. hogy a többiekkel is beláltassák..$ • Mint egy gyönyörűségesen megrendítő álomtól, úgy búcsúzunk Drezdától... Végtelen kedves és fáradhatatlan vezetőnk, a mosolygó arcú Charlotte Fischer kisasszony még beleírja búcsúzóul naplómba: „Azt kívánom kedves magyar vendégeinknek, hogy együtt küzdjünk a közös célért, a világbéke biztosításáért!” Igen! Békesség mindenekelőtt! Ezt mondta nekem a romjaiból újraéledő Drezda, amikor majd negyvenévi vágyakozás után találkoztam a szászvidék fővárosával... Drezda..; kedves Drezda __ reménykede m, hogy találkozom még majd Veled.., amikor majd minden sebed begyógyult már, és megszépültén is hirdeted majd a világnak: a romokból is új élet támadhat, ha egy nép a pusztításnál, rombolásnál jobban szereti a békességet sugárzó életet-*.
