Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-08-21 / 34. szám

MUNKA A bibliai látásmódot 1^*1 az emberrel és a világ­gal összefüggő kérdésekben sajátos hármasság jellemzi. Munkánkra és megélheté­sünkre egyaránt elhatározó a teremtés, a bűneset és a (megváltás. Az ember egyszer­re teremtmény, bűnös és megváltott. Elbukása nem szüntette meg teremtmény- mivoltát, mint Krisztus meg­váltotta is ott hordozza ma­gán a bűn rontását. A teremtésről szóló bibliai elbeszélés szerint Isten az embert már a teremtéskor munkára szánja. Az Édenbe helyezi, hogy ezzel örömet szerezzen neki, de azért is, hogy azt» „művelje és őrizze”. A Teremtő a teremtett vilá­got úgy szánja teremtményei javára, hogy szándékába az ember munkáját is bele­kalkulálja. A teremtettséggel adva van Isten jóvoltából boldogulásunk, de úgy, hogy adva van benne és vele a munkára való felhívás is. Az embert kitüntető megkülön­böztetés a munka. Erről is beszél a 8. zsoltár, mikor azt a „dicsőséget és tisztességet” részletezni, amellyel a Teremtő a nála „csak kevéssel kiseb­bé tett” teremtményét, az em­bert felruházta. Így lesz az ember szinte a továbbvivője Isten teremtő munkájának. Így lesz Isten rólunk való gondviselésének elsőrendű eszköze a közösség, a család­tól kezdve az államrendig. Ezért van a szülőkért, a fel- sőbbségért való könyörgés­ben a hálaadásnak is helye. Hisz a közösség nemcsak munkánkat kéri a közös bol­doguláshoz, hanem biztosít is jobblétünkhöz olyan feltétele­ket, amelyek meghaladják az egyéni lehetőségeket 0 Figyelembe kell ven­nünk az elmondottakat s úgy fordulnunk oda té­mánk második részéhez. Van­nak, akik előtt a bibliai lá­tást a munkáról ezek a sza­vak jelzik: átok, tövis és bo- gáncskóró, orca verítéke. Ta­gadhatatlan, hogy ez is bib­liai hang, ha nem is az egye­düli. A munka törvénye nem­csak a 10 parancsolatban van, hanem a dolgok természeté­ben: az embernek egész egy­szerűen a munkája után van megélhetése. Lehet-e jobbat várni az államhatalomtól, minthogy ezt a törvényt kép­viselje? Munkabíró alattvalói­tól elvárja a munkában való részvételt és gondoskodik róla, hogy mindenki munkája meny- nyisége, minősége, állásának a felelősségéhez mérten kapjon, lehetetlenné teszi,' hogy meg lehessen élni spekulációból mások kiuzsorázásából. Iehe­tőséget nyújt mindenkinek a munkára. Gondol öregekre és betegekre. így képviseli és ér­vényesíti azt a törvényt, hogy a megélhetés munka révéin van. tgy van ez a Bibliában is. Pálnál gyakran találkozunk óvással a rendetlenül élőktől. Kitűnik itt, hogy szerinte a „rendes élet” alapfeltétele, hogy az ember munkája után él. Van úgy, hogy egész ke­ményen kimondja ezt: „Aki nem dolgozik,' ne is egyék!” Dologkerülés esetén mi más lehetőség marad, a mégis él­ni akarónak, mint a lopás valamilyen formája. Innen van, hogy amikor az apostol inti az így vagy úgy tolvajo­kat, hogy „aki oroz vala, többé ne orozzon”, egyben el­kötelez: „hanem inkább mun­kálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó.” fT-] A munka és megélhe- I jll] tés kérdését nemcsak az határozza meg, hogy a világ­gal együtt teremtmény va­gyunk. Meghogy a bűn álla­potában s ezzel összefüggően a törvény alatt vagyunk. Ami az ember és a világ megvál­tására Krisztusban történt, mégis csak megtörtént, ha ke­vés is rajtunk a látottja. Min­den elképzelhető között a leg­nagyobb az, hogy Isten Krisz­tusban megbékélt a világgal. Van ez a tény olyan nagy, hogy a világban való forgoló- dásunkra, pozitiven kihat. Pál 11 helyen buzdít munkás életre, ahogy mondja „az Űrért”. így az emberi munka nemcsak a törvény átka alatt a hiábavalóság jegyében, ha­nem a Krisztus szabadítása és győzelme jegyében mehet végbe. A , feltámadás, tehát Krisztus győzelme fejezetét I. Kor. 15-t Pál így fejezi bs: „ ... tudván, hogy a ti mun­kátok nem hiábavaló az Űr- bán”. A teremtett világnak hiábavalóság alá vetettségében reménysége van a rothadan- dóság rabságából való szaba­dulásra. A teremtett világhoz — mint láttuk — tartozik az ember is és pedig a munkájá­val, tehát a munka sincs reménytelenül átok alatt. Ez a hitbizonyosság is sarkall arra, hogy a munka káros ki­hatását kiküszöböljük és lehe­tő legkedvezőbb munkafelté­teleket biztosítsunk. Ezen az alapon csak méltányolni lehet a 6 órai — vagy veszélyes he­lyen az annál is rövidebb munkaidő bevezetését és a gé­pek segítségét. A munka egy­re inkább közösségi lesz, hogy könnyebb és eredmé­nyesebb legyen. A közös munkának is ösztönző ereje a jobb és könnyebb megélhetés. De lehet ez egymagában szempont a keresztyének előtt? Luther tanított meg bennünket arra, hogy hogyan szünteti meg önzésünket Is­ten megigazító kegyelme. Az Istennel megbékélt em­ber szemében a munka hiva­tás és szolgálat nemcsak a magunk, hanem mások meg­élhetésért és jobblétéért is. Szabó Lajos OT KARIKA és EGY LÁNG i HIRER — Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk. 13,31—35; szószéki igéje: Csel. 9,10—23. * _ IKLAD. Július 31-én szentelte fel Keve Lajos lel­kész a gyülekezet új fehér oltárterítő-készletét, melyet a gyülekezet egy nőtagja aján­dékozott. Tíz év alatt ez a hatodik oltárterítő, melyet a gyülekezet tagjai ajándékoz­tak. A mostani adakozó is adott már korábban egy cltár- terítőt, azóta elhunyt férjével együtt. » — MEGJELENT Rómában a négy evangélium, 13 mikro­barázdás lemezen. Lehallga­tási ideje 500 perc. * — HIMNUSZ A BÉKÉRŐL címmel, a Világirodalom gyöngyszemei sorozatban, több mint 100 versből álló gyűjte­mény lát napvilágot 3000 év békeköltészetéből. * — NEGYVENEN HALTAK MEG egy év alatt a tokiói rádió közlése szerint, a sugár­fertőzöttek számára létesült Hirosimái kórházban. Több száz beteg állapota igen sú­lyos. * — OS \T,ÄDI HÍR: Uzon József ny. főállatorvos, szolnoki presbi­ter augusztus 5-én elhunyt. — A bezii gyülekezet megvé­telre keres kegyszereket (keresz­telő- és úrvacsorakészletet). Cím: Evangélikus Lelkészi Hivatal, Bezi. — Német és francia nyelvokta­tást, írógép-másolási munkát vál­lalok szeptember 1-től. Cím a ki­adóban. — Jó állapotban levő íróasztal eladó. Megtekinthető az angyal­földi evangélikus lelkészi hivatal­ban, Budapest, XIII. Fóti út 22. délelőtt 9—1 óra között. — Különféle nyelvű evangélikus egyházi irodalom (biblia és éne­keskönyv is) eladó. S. K. Buda­pest, vili. József krt. 31 /a. V. 5. Telefon: 130—310. AZ OLIMPIAI GONDOLAT közel három évezreddel ez­előtt indult el a világba egy görög falucska kezdetleges stadionjából — s most, I960 augusztus 12-én ugyanonnan elindult az idei római olim­piai versenyekre az olimpiai láng. Augusztus 25-én érkezik a híres városba, fanfárok zengése közben fellobban a stadionban: megkezdődik az olimpia. Az ókorban tizenkét évszá­zadon át, egyre bővülő prog­rammal, négyesztendőnként tartották a történelmi neve­zetességűvé vált sportverse nyékét a mitológiai istenekkel benépesített Olymposz lábai nál. Eleinte alig volt több, mint manapság — mondjuk *— egy megyei futóverseny. amikor pedig 396-ban Theo­dosius római császár véget vetett a.z ősi játékoknak, az akkor világraszóló esemény volt. Éppen ezért keltette fel az üzérek, megvesztegetők, zsarolók, csalók érdeklődését s végül már nem is annyira a testi erő, mint inkább a ra­vasz fondorlat, a korrupció, az erkölcstelenség versengésé­nek színtere lett. 1600 esztendő után, 1896-ban lobbant fel újra az olimpiai láng. Egy francia sportember, Pierre Coubertin élesztgette éveken át az olimpiai gondo­latot. Az a meggyőződése, hogy a sportverseny a népek egymásratalálásának alkalma, a testedzés a jellemformálás segítője, a nemzetközi olimpia a béke eszköze — azóta is szép vezető gondolata a most is négy évenként megrendezés­re kerülő világversengésnek. Ha két világháború nem za­varja meg az olimpiák sorát., idén már a tizenötödik követ­PVTTVTfTTTVTTTTTTVTTTTTTTTVV ^ ► A. Sajtóosztály iratterjesz- 3 ttése értesíti a Gyülekeze- 3 ► teket, hogy megjelent 3 ► KORALISKOLA I. 3 gamely a templomi kántorit £ szolgálathoz szükséges ele- í £mi tudnivalókat és éneke-3 inkhez előjátékot tártál- * \ máz. 3 ► A kottafüzet ára 52,— Ft. 3 »Megrendelhető a Sajtó- 3 osztályon, J Budapest, VIII. Üllői u. 24.3 ^aaáaaááááááaááaaaaááaaááaáaaIi né az első modern olimpiai játékot; de a fegyverropogás idején a baráti találkozó el­maradt s ezért csak tizenket­tedszer lobban fel századunk­ban az olimpiai láng. MAGYARORSZÁG részt vett eddig minden újkori olimpián, Párizsban és Lon­donban (ahol háromszor, illet­ve kétszer tartották már a nemzetközi sportünnepet), Stockholmban, Antwerpenben, Los Angelesben, Berlinben, Helsinkiben és legutóbb Mel- bourne-ben és sportolóink min­den alkalommal kitüntetések­kel tértek haza. Régebben sem maradtunk messze a me­zőnyben, a felszabadulás óta azonban ugrásszerűen emelke dett olimpiai győzelmeink száma. A sport, a test edzése nap­jainkban az egészség védelmé­nek fontos tényezője, nemcsak egyesek kedvtelése, hanem a társadalom széleskörű mozgal­ma. Az ország sportszeretete nemcsak a labdarúgó mérkő­zések tíz- és százezres szur­koló tömegein mérhető le, sőt nem is elsősorban azon. Az igazi sportszeretet az egész­séges életmódban, a szabad levegő, a testedző turisztika, úszás, evezés, és hasonló sport­ágak széleskörű gyakorlásá­ban jelentkezik. Ebbe a spor­tolásba a felszabadulás után tudatosan kapcsolódott bele szinte az egész ország s ez a tömegmozgalom lett az olim­piai versenyeken aratott győ­zelmek csírája. AZ EGÉSZSÉGES TEST épségének erősítése korunkban jelentősebb, mint valaha. A technikai forradalom és az új társadalmi berendezkedés fokozatosan csökkenti a fizi­kai fáradságot a munkában és mind nagyobb teret enged az összes munkaágakban a szellemi erőfeszítésnek. Nö­vekszik r. kultúra jelentősége és térhódítása: a technika etekintetben is „demokratikus forradalmat” hozott. A rádió, a film, a televízió, q. nagytö­megű könyvkiadás mind szé­lesebb körben hat és mind több embert von be a tudo­mány, a műveltség állandó él­vezőinek körébe. A szellemi erőfeszítések kiegyenlítésére fokozódik az egészséges élet­mód, a testedzés, a testgyakor­lás jelentősége is. Ebben az esztendőben kis híján kétszáz tagú magyar küldöttség indult a római versenyekre: túlnyomó rész­ben sportolók, a többiek az ö erőnlétüket segítő szakem­berek. Hosszú hetek tudatos felkészülése után indulnak el a nemzetközi versengésre, hogy hagyományainkhoz mél­tóan szerepeljenek a nemze­tek mezőnyében. _. ÖT VILÁGRÉSZ sportolói kétszázhetvenkét arany-, ezüst- és bronzéremért indulnak a küzdelembe. Egyenetlenségék­től felszántott öt világrészből jönnek, de az olimpiai gon­dolathoz híven most baráti ta­lálkozóra gyülekeznek. Kart- karba öltve, testvérekként ta­lálkoznak. Ezt jelképezi az olimpia jelvénye, az öt, egy­másba fonódó karika. Sajnos, rendbontók is akad­nak. Megdöbbentem, amikor azt olvastam, hogy az olim­piai stafétát Görögországból Olaszországba hadihajó viszi át az Adrián. Olimpiai láng és hadihajó — kibékíthetetlen ellentétek! De van ebben még jelkép is, hiszen az olimpiai gondolat mögé is bújnak olya­nok, akik az öt, egymásbafo- nódó karikát szét akarják vá­lasztani. Mennyi nehézséget kellett legyőzniök például a Német Demokratikus Köztár­saság sportolóinak, hogy egy német csapat indulhasson a versenyen: az NDK és az NSZK sportolóinak közös csapata. Legújabban arról ér­kezett hír. hogy a Vatikán politikai propagandára akarja felhasználni a nagy nemzet­közi találkozót — reverenda alá rejtve a hidegháborús fegyvereket. De az olimpiai gondolatot nem lehet megzavarni. Ami­kor hat és fél évtizeddel ez­előtt Coubertin elmondta gon­dolatait az olimpiai versenyek békét építő, a népek egyetér­tését szolgáló szerepéről, új­donságként és kicsit utópia­ként hangzottak. Ma mán vám. egyedül az olimpia szolgálja a népek megértésének ügyiét: a világ népei magv.k fáradoz­nak azon, hogy egvmásba- karolásukat sem jelképesen, sem valóságosan meg ne za­varhassa senki. Az öt karilca által jelképezett egész világon minden becsületes embert egy láng hevít: a béke vágya. Z. ÍSIENÍÍSZTELEII REND Budapesten, I960, augusztus 21-én Beák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa Gy. út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grünvalszky Károly. Rá­kóczi út 57 /b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Kardos József. Karácsony Sándor u. de. 10 Kardos József. Thaly Kálmán u. de. li Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8 Boros Károly. Fóti út 22. de. 11 Nagy István. Váczi út 129. de. 8 Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. fél 9. Rákospalota Nagytemplom de. 10 Rákospalota Kistemplom du. 3, Pestújhely de. 10 Kürtösy Kál­mán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. , Rákosszentmihály de. fél ll Kamer Ágoston. Bécsikaputér de. 9 Várady La­jos, de. 10 (német, úrv.) Várady Lajos, de. 11 Madocsay Miklós, du. 1 (úrv.) Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. Tarcsav V. u. de. 9 dr. Ottlyk Ernő, de. 11. dr. Ottlyk Ernő, este fél 7 Zoltai Gyula. Pesthidegkút de fél ll Zoltai Gyula. Budakeszi de. 9 Károlyi Erzsébet. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 Reuss András. Németvölgyi út 138. de. 9 Reuss András. Albert­falva de. 7 dr. Ben«s Miklós. Kelenvöiery de. 9 dr. Benes Mik­lós. Budafok de. 11 dr. B-enes Miklós. Nagyféténv du. 3 dr. Bu­ries Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll. A Sajtóosztályon a kaphtó Biblia 60,— Ft Újszövetség (kötve) 20,— „ Újszövetség (fűzve) 12,- „ Énekeskönyv (kötve) 40,— „ Énekeskönyv (műbőr) 50,— „ Imakönyv (Eaffay) 25,— „ Imakönyv (Jávor) 20,— „ Hitvallás! iratok I. 45,— „ EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszd a szerkesztőbizottság Főszerkesztő* D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. (Illői út 24. Telefon- 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Fi­iéi évre 30.— Ft Csekkszámla* 20412.—VTTI. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. 60.7521/2 ca Zrínyi Nyomda Imádság és kenyér Volt pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Anániás; akihez az Ür így szólt látomásban: Anániás! O pedig ezt mondta: Íme itt vagyok, Uram.' Az Ür pedig így szólt neki: Kelj lel, menj el az Egyenes utcába és Judás házában kérde­zősködjél egy Saul nevű tárzusi ember felöl; mert íme ő imádkozik, és látomásban úgy látta, hogy Anániás nevű férfi jön be és teszi rá a kezét, hogy újból lásson. Anániás azon­ban ezt felelte: Uram, sok embertől hallottam e férfi felöl, mennyi gonoszságot művelt Jeruzsálemben a te szentjeid e í 1 e n ( £s itt is meghatalmazása van a papi fejedelmektől,hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják. Szóit pedig néki az Ur: Menj el, mert ő választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Iz­rael fiai eiött. Mert és megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. Ekkor Anániás elment és belépve a házba, rátette a kezét és ezt mondta: Atyámfia, Saul, az Ür küldött engem Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy újból láss és megteljesedjél Szentlélekkel. És egyszerre mintha pikkelyek estek volna le szeméről, újból látott. Ekkor felkelt és megkeresztelkedett. Es miután evett, megerősödött. Ezután néhány napig a damaskusi tanítványok­kal volt. Es azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogv ő az Isten Fia. Es mindnyájan megdöbbentek, akik hallották és szóltak: Nem ez-é az, aki pusztította Jeruzsálemben azo­kat, akik ezt a nevet hívják segítségül és ide is azért jött, hogy fogva vigye őket a papi fejedelmekhez? Saul azonban mindjobban megteljesedett erővel és zavarba hozta a damas­kusi zsidókat, mert erősen bizonyította, hogy ez a Krisztus. Ap. Cseh 9,10—22. Saul még nem tudja, hogy mekkora az a teher, amit Isten reá akar helyezni. Azt sem tudja, hogy mit kell majd tennie, hiszen vakon ül Damaskus egyik házában. Testi szemének? bezáródása azonban már biztos jel számára Isten hatalmáról: Érzi, hogy valami vissza nem térő eseményben volt része. Saul összetörve Krisztus nagyságától, szemevilágát elvesztve ül és imádkozik. Saul imádkozik. Hogy mit visz oda könyörgésében az Űr elé, nem tudjuk. De rr^ga á tény, hogy összekulcsolt kézzel; látó szívvel imádkozik, valamire kell, hogy minket is meg­tanítson. Az imádság mindig döntő külső jele Istenhez való viszonyunknak. Az imádság a lélek kenyere. Táplálék, mely megerősít a hitben. Erős, mely feladatokra készít elő. Ital; amely felfrissíti a már meglankadt szívet és új szolgálatokba állít. Az Űr Jézus Krisztus tanított meg minket imádkozni. Ő maga is ■ szüntelenül az imádság kapcsolatában volt az Atyával. Gondoljunk csak a főpapi imára vagy a Getsemáné- kert gyötrődéseire. Saul imádkozik. Sokkal többért könyörög most, mint a mindennapi kenyérért. Mert igaz, hogy nekünk is szüntelenül imádkoznunk kell az asztalunkra kerülő kenyérért, de Isten nemcsak ezért adta nekünk az imádság drága lehetőségét, az Istennel való beszélgetés ajándékát. Az imádságban kapja meg a hivő, ember az eligazítást, erőt a munkához, hitet a re­ménységhez és a bűribocsánat kegyelmének személyesen hozzá szóló üzenetét. De az imádság arra is alkalom, hogy az ember is mondhat valanjlt az Atyának. Megmondhatjuk Neki, hogy köszönjük a napfényt és az esőt, a családot és gyermekeinket; a munkát és békét, a felebarátot és a gyülekezetét. Megmond­hatjuk Neki, hogy tékozló gyermekei vagyunk. És kérhetjük Őt, maradjon Úr rajtam és rajtad, élőn és holton, égen és földön. Saul imádkozik — Saul lát és es^ik. Saul, „miután evett, megerősödött”. Imádság és kenyér. A Lélek kenyere és a testi kenyér. Erő a hitben, új kenyér otthonaink asztalán. Az Ür Jézus Krisztus nemcsak imádkozó tanítványokat akár látni övéi között. Minket sem arra akar tanítani ezen a vasárnapon, hogy csak imádkozzunk. Hanem azt akarja elvégezni életünkben, hogv az imádkozó ember ta­nulja meg becsülni a kenyeret is. Mert hitünk szerint mind­azt, amit az Isten ad nekünk, azt azért adja, hogy tudjunk az Ő rendelése szerint azzal élni. És ö úgy rendelkezett, hogy mindenki egyék és megerősödjék. Nekünk ez olyan magától értetődő ma már! A mai vasárnap asztalainkra kerülő kenyeret úgy szeljük fel, hogy gondoljunk azokra is, akik asztalára az emberi bűn miatt nem kerül kenyér. Gyermekeink kezébe úgy adjuk a tízórait, hogy magunk előtt lássuk azoknak a gyermekeknek a millióit, akik éhen pusztulnak el, mert nincs mit enniok. Saul imádkozott. Saul szemei megnyíltak és látott. Satd evett és munkába indult. Imádkozzunk! Lelki szemeink megnyílnak és látni fogjuk Isten akaratát a világban! Induljunk munkába, hogy a hol­napunk még szebb legyen, mint a mánk és hogy kenyér ke­rüljön minden asztalra szerte a földkerekségen! K. A. N APRÓL-N APR A VASÁRNAP: I. KIR. 8, 52.—KOL. 4, 3: — Követeléseink Istennel szemben nem lehetnek, csak alázatos kéréseink. Viszont Isten maga bátorít bennünket arra, hogy minden jó ügy érdekében mozgósítsuk az Ő hatalmát. Lk. 19, 41—48; Jer. 39, 1—14. HÉTFŐ: ES. 32, 2.—II. KOR. 12, 9: — A legszürkéhb em­beri életre is a feladatok egész sora hárul. Mint minden tevé­kenységhez, életünk feladataihoz is erőre van szükségünk. Ezért ha elfogy testi, lelki és szellemi erőnk, emberileg nin­csen tovább. Ahol azonban az ember lehetőségeinek határá­hoz érkezett, ott Isten hatalma nem szűnt még meg. Sőt, a mi erőtlenségünkben válik egészen nyilvánvalóvá Isten ereje. I. Tim. 2, 1—7; Jer. 39, 15—40, 6. KEDD: ÉS/ 54, 5.—I. PÉT. 5, 11: — Isten, akit Jézus Krisz­tusban ismertünk meg, s akit gz egyház népe Urának vall, nem néhány hivő érdekeinek kiszolgálója, hanem a minden- ség Ura. Ezért rajta fordul meg minden, s felé kell fordulnia mindennek. Neh. 4, 1—15; Jer. 40, 7—16. SZERDA: JER. 15, 19.—FIL. 4, 13: — Az a vád és nehez­telés, amely gyakran éri részünkről Istent, mindig reánk for­dul vissza. Nem ű fordult el tőlünk, hanem mi fordultunk el Tőle. Ezért akkor áll helyre Istennel való kapcsolatunk, ha megbánjuk bűneinket, és új csapáson, az ö ösvényein indu­lunk el. Istennel való kapcsolatunkból viszont mindenre elég erő árad életünkbe. I. Kir. 21, 1—21/a, 27—29; Jer. 41, 1—18; CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 89, 27.—EF. 6, 10: — A távoli, ide­gen, rettenetes hatalom, Isten, Jézus Krisztus által lett Atyánkká, akihez bátran menekülhetünk, s akire mindig szá-' míthatunk. A benne való hitben nyerünk erőt a bűn, a kísér­tés, a hitetlenség és reménytelenség leküzdésére, mindarra, amire az emberi erő hem elég. Rém. 13, 1—7; Jer. 42, 1—22. PÉNTEK: ÉS. 52, 9.—I. TIM. 1, 15: — Aki ártatlanságának tudatában keserűen vádolja a sorsát és a világot, nem talál vigasztalást. Mihelyt önmagunkat is a vádlottak padjára ültet­jük, megleljük a vigasztalást abban a megrendíthetetlen ki­jelentésben: Jézus Krisztus azért jött, hogy megtartsa a bű­nösöket. V. Móz. 32, 3—12; Jer. 43, 1—13. SZOMBAT: ZSOLT. 91, 14,—JÄN. 14, 14: — Isten a hozzá ragaszkodónak nem tagadja meg az alkalmas időben való se­gítséget. Ha Jézus Krisztus nevében, tehát nem a magunk feje szerint, hanem Krisztus akarata szerint kérünk valamit; bizonyosak lehetünk annak teljesítésében. Róm. 9, 1—5; Jer* .44, 1—14. , Cs. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom