Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-08-14 / 33. szám

Rossz pedagógusnak rosszak a tanítványai

A lausannei ökumenikus ifjúsági konferencia

A Prágai Keresztyén Békekonferencia szeptemberi, Prágában tartandó ülésszaka elé

Béhe és as orthodox egyhásah

Szeptemberben Prágában újra ülésezik a Prágai Keresztyén Békekonferencia. Az új ülésszak munkájának eredményességéhez a Magyarországi Egyházak ökume- T nikus Tanácsában részt vevő egyházaink — evangélikus egyházunk is — előkészítő jó munkálatokkal szeretnének hozzájárulni. A Prágai Keresztyén Békekonferencia feladatának tekinti, hogy munkája, a kérdések, melyekkel foglalkozik, határozatai, állásfoglalásai minél szélesebb egyházi közvéleményben terjedjenek el, a gyülekezetekben és a gyülekezeti tagok előtt ismeretesek legyenek. Lapunk e helyén azért folyamatosan , , ismertetjük azokat a hozzászólásokat a szeptemberi I ülésszak egyes témáihoz, melyekkel magyarországi egy- f házaink szeretnék elősegíteni a Prágai Keresztyén j* í Békekonferencia jó munkáját.

A címben adott témához dr. Berki Feriz, a magyar orthodox egyházközségek esperes-adminisztrátora hozzászólását közöljük az alábbiakban tartalmilag.

f L Bevezetés.

Az egyetemes keresztyénség keleti ága, az orthodoxia, ugyanazt az evangéliumot hirdeti, mint a többi keresztyén egyház, így tehát a béke és háború kérdésében elfoglalt álláspontja is csak azonos lehet azokéval, lévén békeszolgálatunk alapja közös. Az ortodoxia békeszolgálatának vannak azonban sajátos vonásai is.

2. Az orthodoxia békehagyománya.

Az orthodoxia békeeszméje áz evangéliumon kívül ősrégi tradíciókból is táplálkozik. ((Keleti egyházatyák írásai.) Egy példa:

„Óh, kedves béke, tettel és szóval hőn óhajtott béke! Mily forrón szeretlek és

ragaszkodom hozzád! Amikor köztünk vagy, féltve óvlak,

Es sok könnyel és zokogással hívlak vissza, Amikor elhagysz bennünket.”

_ (Nazianzoszi Szent Gergely, BT. sz.)

i 3. A béke liturgiája.

' A Biblia mellett az orthodox egyház hitéletében központi helyet foglal el a műit és jelen közös orthodox kincse: a Szent Liturgia. Az általában használt három liturgia mindegyike számtalan imádságot tartalmaz az egyház és az egész világ békességéért. Például: „Mentsd meg, Urunk, ezt a várost és minden várost és vidéket az éhségtől, dögvésztől, földrengéstől, árvíztől, tűzvésztől, háborútól, idegenek támadásától és polgárháborútól.” (Nagy Szt. Vazul Liturgiájából.)

v Bugenhagen János Északid érne tor szág reformátora, 1485. június 24-én Pomerá- niában, Wellinben született. Eredetileg nem volt teológus. Az akkor még új tudományt, a humanoriát tanulta, amit ma klasszikus filológiának nevezünk. A cammini püspök azonban csakhamar felfigyelt rá és pappá szentelte anélkül, hogy a szokásos kiképzést megkövetelte volna tőle. Bugenhagen speciális teológiai munkája ekkor kezdődött.

Már mint Treptow-i segédlelkész, nyilvános előadásokat tartott, melyeken nemcsak lelkészek és szerzetesek, de a város polgárai is részt vettek.

1517-ben a belbucki kolostori iskolában lektor és 1535- ben a híres wittenbergi teológiai fakultás tagja. Bekapcsolódott az erfurti úrvacsorái vitába is, és segítségére volt Luthernek a bibliafordítás munkájánál. Azonban nem ez az ö igazi érdeme.

Mielőtt a húszas években mint városi-lelkész Witten- bergbe jött, beutazta — régi forrásművek és krónikák után kutatva — egész Pomerániát és megírta híres „Pomeránia” című művét, mely mű éles kritikát gyakorolt az akkori egyházi és iskolai állapotok felett.

Luther írása: „Az egyház babiloni fogságáról” tette aztán Bugenhagen számára igazán világossá, hogy nemcsak gyakorlati, de teológiailag is jól megalapozott reformációra van szükség. Ettől kezdve fáradhatatlan munkása a reformációnak és csodálatra méltó szervezőképességgel iskolai és

4. Az orthodoxia mai békeszolgálata.

Külön kell foglalkozni az Orosz Orthodox Egyház és a többi orthodox egyház békeszolgálatával. Az Orosz Orthodox Egyház kezdeményező és egyre növekvő szerepe a világ békeharcában, indokolja ezt,

5. Az Orosz Orthodox Egyház békeszolgálata.

a) Az Orosz Orthodox Egyház még a Béke-Világtanács megalakulása előtt szállt síkra a világbéke megtartásáért.

1948 nyarán, az Orosz Ortodox Egyház autokefalitásá- nak 500. évfordulóján a Moszkvában egybegyűlt egyházi képviselők felhívással fordultak a világbéke érdekében a világ valamennyi keresztyénéhez. A felhívás többek között ezt mondja:

„Egyesülve a békesség Királyának, Krisztus

Urunknak nevében, páncélként álljunk a béke megbontására irányuló minden kísérlet és cselekvés elé, s evangéliumi egyetértésünkkel tegyük erőtlenné az új háborús gyújtogatás minden szándékát és tervét ezen a vértől, könnyektől és sírhalmoktól még meg nem tisztított földön.”

b) 1950-ben Alexij, Moszkva és egész Oroszország pat- riarchája hívta fel az összes autokefál orthodox egyház vezetőit a béke megmentésére.

c) A Béke-Világtanáesban az Orosz Orthodox Egyház kezdettől fogva tevékeny szerepet vállalt. Állandó képviselője a Békevilágtanácsban Nikolaj, Krutyica és KolomI na metropolitája.

egyházi rendtartást fogalmaz Braunschweig, Hamburg, Lübeck, Pomeránia és Dánia számára. Ezzel az észak-németországi reformációra reányomta a maga praktikus arculatát. Mint Luther barátja és lelki gondozója, személyes hatást gyakorolt azonban az egész reformációra is.

1546-ban a wittenbergi vártemplomban Bugenhagen tartotta Luther felett a gyászbeszédet.

VILÁGVÉGE A VATIKÁNBAN

A minap olvastuk, hogy egy asszony telefonon hívta fel a Vatikánt, hogy magától a pápától kapjon megnyugtató választ, vajon igaz-e a világ végéről szóló jövendölés. A vatikáni államtitkárság ügyeletes prelátusa diplomatikusan azt válaszolta, hogy „Őszentsége sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudja ezt a hírt”.

PTTTTTTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTyUj ► -«

fA Sajtóosztály irat térj esz- ^ t tése értesíti a Gyülekeze- 5

► teket, hogy megjelent 3

\ 3 3

t KORÄLISKOLA I. 3

£ amely a templomi kántori 3 £ szolgálathoz szükséges ele- ^ £mi tudnivalókat és éneke- linkhez előjátékot tártál- ^ £ máz. i 4

► A kottafüzet ára 52,— Ft. ^

► Megrendelhető a Sajtó- ^

► osztályon, 3

►Budapest, VIII. Üllői u. 24. Í

d) Az Orosz Orthodox Egyház legbensőbb lényegéből következik, hogy tántoríthatat- lanul a béke érdekében munkálkodik.

,,... Minden bajok közül a háború az a baj, amelyet az emberek maguk készítenek elő. Éppen ezért csak az emberek képesek meg is előzni a háborút... az Orosz Orthodox Egyház meg van győződve az összes keresztyén egyházak, közösségek és szervezetek ama készségéről, hogy az Üjesztendőben, minden befolyásuk latbavetésével, elérik kormányaiknál az olyan politikai irányzat követését,

amely megegyezéshez vezetheti a népeket a fegyverkezési verseny megszüntetését, a nukleáris fegyverek betiltását és az élet minden területén érvényesülő széleskörű együttműködést illetően..

„Ha minden keresztyén csak egy csepp hűsítő vizet önt is a gyűlölködés tüzére, vagy csak egy marék földet dob is a világot szétválasztó ellenségeskedés szakadékéba, ezzel a cselekedetünkkel mindannyian együttesen Krisztus életét hosszabbítjuk meg a földön és megközelítjük Isten Országának beteljesedését.

(Alexij patriarcha és az Orosz Orthodox Egyház Szt. Szinó- dusának 1958. évi újévi felhívásából.)

e) Ebből a benső magatartásból érthető, hogy az Orosz Orthodox Egyház és a többi autokefál orthodox egyház is, örömmel üdvözölte a szovjet kormány javaslatát az általános és teljes leszerelésről.

6. A többi orthodox egyház egyház békeszolgálata.

a) Első helyen a népi demokratikus országok orthodox egyházait, a Román és Bolgár Orthodox Egyházat kell említeni. Képviseltetik magukat a Béke-Világtanácsban. A kapitalista országokban élő orthodox egyházak is a béke oldalán állanak. Ily irányú megnyilatkozásaikat azonban az ottani politikai viszonyok korlátozzák. Kirill bolgár patriarcha nemrég nyilatkozott a szófiai rádióban a Balkán-félsziget atommentes övezetté nyilvánításáról. Nyilatkozatát a Görögországi Orthodox Egyház hivatalos lapja is közölte, s ezzel merőben más álláspontról tett tanúságot, mint országának kormánya. (A második világháború alatti fasiszta megszállásnak sok száz görög orthodox pap esett áldozatául.)

b) Az autokefál orthodox egyházak vezetőinek karácsonyi és egyéb pásztorlevelei hűségesen tükrözik az egyetemes orthodoxia békevágyát.

c) A szovjet kormány általános leszerelési javaslata kedvező visszhangot keltett szerte az orthodox egyházban. Ennek bizonyságai Chriszto- forosz alexandriai, Theodó- ziusz antióchiai patriarcha, Theoklitosz athéni érsek, German szerb patriarcha megnyilatkozásai. *

„Mindenkit hívunk a béke megőrzésére... Azt kívánjuk, hogy az összes nemzetek egyenlőek legyenek egymás között, mindegyik szabadon intézze a maga sorsát, kölcsönös megértés és barátság alapelvéből indulva ki, és, hogy semmiféle hatalom ne ragadhassa el a nép jogait. Akkor majd elpusztul a» imperializmus minden formája, az általános leszerelés pedig élő valóság lesz. Békesség uralkodjék az egész világon, és ezzel teljesedjék be Isten akarata." (Theodóziusz, antióchiai patriarcha.)

7. Összefoglalás.

Az orthodox egyház — éljen bármilyen világnézetű államban is —, sehol nem ütött meg disszonáns, hidegháborús hangot, nem vetemedett háborús uszítok támogatására, mert a népek közötti békesség kérdésében is az Evangélium tiszta szavára figyel és azt hűséggel követi;

Az Egyházak Világtanácsa Ifjúsági Szakosztálya 11 napos ökumenikus ifjúsági konferenciát rendezett a svájci Lausanne-ban. A találkozón az európai és Európán kívüli országok 1800 fiatal delegátusa vett részt. Ott voltak a szocialista országok küldöttei is. A konferencia fő témája az 1961-ben New Delhiben tartandó ökumenikus Világgyűlés központi kérdése volt: „Krisztus a világ világossága”. Ehhez kapcsolódóan három kérdést vitattak meg: 1. Az európai egyházak feladatai a mai világban. 2. Áz egyházak a változó Európában,

3. A helyi gyülekezet megújulása, küldetése és egysége. Hatvankét különböző csoportban tárgyalták meg a küldöttek a fenti problémákat és a 11 napos vita eredményét a 3500 szavas Jelentésben foglalták össze.

MI VAN EBBEN A JELENTÉSBEN? - A Jelentésen végig vonul az a gondolat, hogy Európa ifjúságának felelősnek kell magát tudnia azokkal az országokkal, amelyekben gyors és eléggé radikális társadalmi átalakulások figyelhetők meg. De világosan kitűnik belőle az is, hogy az egyházak veszedelmesen eltávolodtak egymástól és az ifjúság véleménye szerint az egységet valamiképpen vissza kellene az egyházaknak nyerniük. Beismerték a küldöttek, hogy a koegzisztencia, az atomfegyverek és a katonai szolgálat kérdésében nem tudtak egyetérteni. Viszont egyetértettek a francia küldöttek aggodalmával az algériai kérdést illetően és biztosították őket arról, hogy imádkoznak értük. Szerintük Európa népei példát vehetnének más földrészek népeinek az összefogásáról (Afrika, Ázsia). „Most tudjuk, hogy milyen végzetes következményekkel járt Európának és a világnak a szétforgácsolódása ... Nekünk európaiaknak tudtára kell végre ébrednünk annak a ténynek, hogy a gyarmatosítás korszaka lejárt. Fontos ezért az is, hogy a fegyelmezett testvéri szeretet váltsa fel Európában az önző kapzsiságot, még akkor is, ha ezzel együttjár életszínvonalunk csökkenése.” A Jelentés így bírálja a küldöttek saját egyházát: „Lausanne-ban nem voltunk képesek együtt úrvacsorát venni, bár már régóta létezik ökumenikus mozgalom.” Hálásan emlékeznek meg a küldötteik arról, hogy

SOK FURCSA EMBER ÉL

a világon s nem egy közülük túlontúl is az. Vannak, akik egyszerűen nem tudnak semminek sem örülni. Míg mások teljes odaadással végzik a maguk munkáját, küszködnek, fáradnak másokért, addig ők csak azt lesik, hogy hol találnak valami kivetni valót, amivel csúffá tehetnék azt, aki a szebb, boldogabb holnapért fárad. Vannak aztán olyan furcsa emberek is, akik nem elégszenek meg ennyivel, hanem, ha módjukban állt, akkor mindent megtesznek: gúnyolódnak, fenyegetődznek, kardot csörtetnek csak azért, mert nekik valamilyen oknál fogva nem tetszik a mások boldog, békés élete. Vagy talán az ilyenekre nem is lehet azt mondani, hogy furcsák lennének, hanem azt, hogy mérhetetlenül gonoszok?

Egy, a csapások özönétől vérig meggyötört nép boldogan építi a százszor szeretett várost: Jeruzsálemet. A várost, melynek üszkös romjai között évtizedekig nem hallatszott gyerekzsivaj, ahol majd száz évig nem ültek ki a házak kapuiba csöndes öregek, ahol csak mindentől rettegő koravéneket és reményt- vesztett fiatalokat lehetett látni.

Ezernyi nehézség állja útjukatt Hol a munkáskéz kevés, hol meg az élelem. De ezek az emberek tudják,

egész Európa képviseltette magát a konferencián, hogy ott voltak a nem európai országok egyházainak a küldöttei és hogy találkozhattak az orthodox, a római katolikus és az örmény egyház megfigyelőivel is. Az a vágyuk, hogy a Lausanne-ban megteremtett kapcsolat tovább mélyüljön a lengyel, a magyar és a Szovjetunió, főleg a moszkvai patriarchátus egyházaival.

MI JÓ EBBEN A JELENTÉSBEN? — örvendetes tény, hogy az európai országok ifjúsága együtt volt a nem európai országok egyházainak a fiataljaival. A Jelentés ugyanis csak sejteti, de biztosra vehetjük, hogy Európa .egyházainak az ifjúsága szégyelte magát amiatt, hogy a valóságos élet kérdéseinek a megítélésében mennyire elmaradt az ún. „fiatal”, tehát ázsiai és afrikai egyházak haladó, sőt radikális felfogása mögött. És jó az, ha ez éppen egy olyan konferencián lesz nyilvánvalóvá, ahol 1800-an vannak jelen a világ minden földrészének az evangélikus, református, orthodox, anglikán, baptista, methodista, kongregacionalista egyházai és egyházi csoportjai részéről! — Megnyugtató a Jelentésben, hogy Európa ifjúsága, szemben a felnőttekkel és felelős politikusokkal — felismerte: a gyarmatosítás korszaka lejárt — és ezt Iá is mondja. De vajon mit is tehetett volna azoknak az ifjaknak a jelenlétéiben, akik minden igaz keresztyénségük ellenére — vagy talán éppen ezért! — ádáz ellenségei mindenfajta gyarmatosításnak?! — Megnyugtató az is, hogy felelősséget érez a gazdaságilag elmaradott népek jólétéért. Jó a Jelentésben, hogy bírálja az Egyházak Világtanácsát, amely annyit nem tudott elérni az esvség kérdésében, hoev az ifjúság Lausanne-ban együtt járulhatott volna az úrvacsorához. És igazuk van a fiataloknak, amikor szoros együttműködést óhajtanak a szocialista országok egyházainak az ifjúságával!

MI NEM JÓ EBBEN A JELENTÉSBEN? — Megdöbbentő ebben a Jelentésben, hogy a küldöttek nyíltan beszélnek az egységes álláspont hiányáról a koegzisztencia, az atomfegyverek kérdésében! Hogy az egység kérdését szintén szervezeti formában és nem a közös összefoDlehemiás 2,10

hogy mit tesznek, mit építenek. Tudják, hogy a mában a biztos holnapért, a boldog jövendőért fáradnak, nélkülöznek. S ez a tudat sokszorozza meg erejüket, teszi lehetővé a lehetetlent, győz le minden akadályt.

AZT GONDOLNA AZ EMBER, hogy az így szépért és jóért fáradozó embereknek csak segítő és együtt örvendező társaik lehetnek, hiszen kevés olyan nagyszerű * látvány van a világon, mint az. épülő falak, a romokból felépülő város képe. Furcsa az az ember, aki mindennek nem tud örülni, csak a pusztulásban gyönyörködik.

S Jeruzsálem környékén vannak ilyen emberek: Szan- ballat és társai. Nekik valamiért — hitvány anyagiak, vagy más önző ok miatt — nem tetszik az építők öröme, a lassan felépülő, biztonságot nyújtó fal képe. „Nagy bosz- szúságot okozott nékik” — írja Nehemiás. A bosszúságon túl aztán mindennel megpróbálkoznak, amivel gondolják, hogy ártani tudnak. Előbb gúnyolódnak: „Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveinek falát!” Majd kardcsörtetve fenyegetődznek: „Ingyen se

tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és őket leöljük és megszüntetjük a munkát.”

DE MIT ÉR A BOSSZÜgásban nagy és égető nemzet« közi kérdésekben és feladatokban keresik. Hogy a keresztyénség küldetésének a fő tartalmát nem tudják kivetíteni az élet, a testvér, az embertárs iránti felelősség vonalára! Talán annak a holland előadónak van igaza, aki megállapította, hogy az egyházak ifjúságából hiányzik a forradalmi erő?!

MI HIÁNYZIK EBBŐL A

JELENTÉSBŐL? — Hiányzik belőle az, ami általában minden ökumenikus megmozdulásból hiányzik. Az hiányzik belőle mindenekelőtt, amit Káldy püspök úr lapunk vezércikkében így mond: „Az életért való felelősség átér- zése és ennek a felelősségnek a megélése a mi korunkban; az atomkorszak küszöbén”. Vagyis az hiányzik belőle; ami bennünket emberré tesz: nemcsak a közelvalók, hanem a távolvalók szeretete is úgy; hogy ez a szeretet cselekszik; küzd, verekszik, harcol — tehát forradalmár a szó legigazibb értelmében!

De legfőképpen hiányzik ebből a Jelentésből annak a megvallása — bűnbanattal!! —, hogy a világ keresztyén ifjúsága tanácstalan éppen azokban a dolgokban, amik az ő jelenjének és jövőjének a kérdései. Tanácstalan az élet értelmének a kérdéseiben} Nincs zászlaja ennek az Ifjúságnak, — csak autója. Nincs eszméje ennek az ifjúságnak

— csak szeretője! Nincs Krisztusa ennek az ifjúságnak — csak bálványa: a siker, a jó állás, a pénz, a Mammon, az élvezet, a divat, a szertelenség keresése

— az életúntság. Csoda ezek után, hogy az öngyilkosság százalékaránya éppen Nyugat- Németországban, a „gazdasági csodák országában” a legnagyobb!! Az élet értelmetlenségének a zsákutcájába jutott keresztyén ifjúságnak elfogadható és megérthető eszmékre van szüksége, ahogyan azt mi akarjuk adni és adjuk az ifjúságnak. Aki nincs tisztában az élet értelmével és jelentőségével, az nem tud egyetérteni másokkal a koegzisztencia, az atomfegyverek kérdésében sem! A világ emberisége a fegyver és háború nélküli világ vágyában él. Miért nem érzékeli ezt az ifjúság Nyugaton? Mert az Egyházak Világtanácsa sem érzékeli és tanítja. Rossz pedagógusnak rosszak a tanítványai!

Dr. Pálfy Miklós

örülnek

SÁG, a gúnyolódás s a fe- nyegetődzés ott, ahol emberek tudják, hogy mit miért tesznek, hogy mit építenek? Semmit! Hogy vannak, akik bosszankodnak? Ám legyenek! Vannak, akik gúnyolódnak? Ám tegyék! Ök majd még jobban, hűségesebben dolgoznak! Hogy akadnak, akik fenyegetődznek? A vakalókanál mellé dárda és kard kerül! S ki tudna ePen állni, ártani ennyi erőnek, ilyen nagy akaratnak?

A város végül is — a tengernyi nehézség és az ellenség rosszakarata ellenére —- feíépült. Utcái megteltek vidám gyér ekek fiel, nagyszerű jövőről álmodó fiatalokkal s bölcs öregekkel. Minden úgy lett. ahogy tervezték s a házakba beköltözött a bizton- sáa. a béke. S mi lett Szan- ballattal és társaival? Az, ami az ilyen gonoszul „furcsa” emberekkel lenni szokott: „megféletűiének“ és „igen összeestek a saját szemeikben.”

Hogy még vannak ma is emberek, sőt embercsoportok, akik gúnyolódnak, bosszankodnak és kardcsörtetve fenyegetődznek, ha mások örömét, építő munkáját látják? Ám legyenek! Ök sem kerülhetik ki sorsukat. Azt a sorsot, ami mindig utoléri azokat, akik ellenségei a szépnek, a jónak, a jövőnek!

Vámos József

Emlékezés Bugenhagen Jánosra

Akik semminek sem