Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-08-21 / 34. szám
A számvetés ünnepe Minden ünneplés annyit ér, amennyi eredményt tud felmutatni a jelenben és amennyi céltudatos akarás és elhatározás sugárzik belőle a jövőbe. Mert az ünneplés mindig egyúttal a számvetés ideje és alkalma is: meddig jutottunk el? Mennyit értünk el a kitűzött célokból és híven követtük-e azokat? Mit kaptunk és mit adtunk másoknak? Mit és hogyan akarunk az eddigiekhez képest elérni? Ilyen számvetésre késztető alkalom és ünnep Népköztársaságunk alkotmányának a tizenegyesztendős évfordulója. Egy nemzet történetében elenyészően rövidnek tetsző útszakaszt tettünk meg eddig. De ha eredményeit nézzük társadalmunk, politikai öntudatunk, gazdasági életünk és az ember formálása szempontjából, akkor bátran és büszkén sorolhatjuk a magyar nép történetének legtisztább szánlékait és'céljait megvalósító útszakaszai közé. Magyarország valóban a magyar dolgozó nép, munkások, parasztok és értelmiségiek köztársaságává izmosodott. Hazánk a dolgozó nép állama a szó legigazibb értelmében. A munka nemcsak joga, hanem lehetősége és kötelessége is mindenkinek. És a munka nem egyszerűen a mindennapi kenyérért immel-ámmal végzett robot és kényszer, aminek csak annyi haszna lenne, hogy betevő falatom legyen nekem és a családomnak. A munkának ebben a Magyar Népköztársaságban távlata van: A szebb városok és falvak, a gépekkel emberiesebbé és eredményesebbé váló termelés, a politikailag érett és társadalmilag lelkiismeretében felelős és a kultúrájában öntudatosabb ember. Evangélikus erkölcsi szempontból fogalmazva ezt így mondjuk, hogy a Magyar Népköztársaságban a munka — hivatás. Hivatás és felelős közösségi gondoskodás a másik emberért is, aki nem sorstársam, hanem embertársam és felebarátom a holnap megálmodásában, a szebb és boldogabb jövő építésében. S mindez azért van így, mert alkotmányunk értelmében ez a szellem hatja át és neveli, formálja az embereket. A Magyar Népköztársaságnak minden célkitűzése Igényeli a békét, a békés építőmunka lehetőségét. Azokat a nagy feladatokat, amelyeket eddigi jó eredményeinken túl meg akarunk valósítani, csak a háború nélküli világban lehet valóra' váltani. Ezért sugározza Népköztársaságunk minden politikai tevékenysége a béke, a békés egymás mellett élés szellemét. Ebben a szellemben született meg az a nagy nemzeti összefogás, amely eggyé kovácsolja a nemzetet a szocializmus építésére és a béke megvédésére. Ez a szellem avatott bennünket a szocialista család tagjává, ahol egyre megbecsültebbek leszünk. Ez a szellem állította bele hazánkat annak a hatalmas szocialista tábornak a vérkeringésébe, ahol minden nemzet és ember munkája és képessége szerint boldogulhat, ahol a jelen és jövő tervszerű építése a legfőbb mozgató erő s ennek útjából eltávolítanak minden akadályt. Ez a szellem hatja át hazánk felelős politikusait, amikor az atomkorszak küszöbén abban a sorsdöntő kérdésben kdll dönteniök: élet vagy halál. Államunk az élet, a boldog emberek és szép élet otthonát akarja megtartani és megtartatni polgáraival. És mi evangélikus keresztyének egyek vagyunk államunkkal ezekben a nagyszerű eredményekben és feladatokban. Az a meggyőződésünk, hogy a szocialista társadalomban azok a keresztyén alapelvek lesznek életté és gyakorlattá, amelyekért nemcsak imádkozni, hanem dolgozni is megtanultunk. S azután tudunk nagyon szívből jövően hálát adni Istennek azért, hogy a keresztyén felebaráti és hazafiúi szeretet szellemében mi is aktív munkásai vagyunk a Magyar Népköztársaságnak, részesei az eddigi nagy eredményeknek és hűséges építői a szocialista Magyarország jövőjének. A 37. eucharisztikus világkongresszus Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága ülésére Skóciába utazott Káldy Zoltán püspök Augusztus első felében tan tóttá k meg a nyugatnémet- országi Münchenben a 37. eucharisztikus világkongresz- szust. Elindítója ennek a mozgalomnak egy Tamasier Maria nevű francia nő volt, aki „az oltári szentség csodájának” (innen az „eucharisztia” szó; az imádására zarándoklatot hirdetett. Elsősorban az egyszerű katolikus hívek körében akarta ezzél a katolikus kegyességet elmélyíteni és elevenné tenni. A katolikus egyház hamar felismerte ezeknek a zarándoklatoknak a fontosságát és már 1881-ben megtartották Lille-ben az első nemzetközi kongresszust. Kümozgalmat X. Pius pápa és ő jelölte meg értelmét is a katolikus egyházban. X. Pius óta személyesen is képviselteti magát a pápa a kongresszuson. Az idei kongresszust azért tartották Münchenben, mert az elhunyt XII. Pius pápa így döntött és utóda, XXIII. János magáévá tette ezt a döntést. XII. Pius pápa, korábbi nevén Pacelli bíboros, aki a pápát a budapesti eucharisztikus kongresszuson képviselte, „szeretetének a búcsúajándékaként Németország iránt” döntött München mellett annak idején. Későbbi időpontban visszatérünk ennek a kongresszusnak f? értékelésére. Augusztus 16—24 között a skóciai St. Andrews-ban tartja ülését az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága. Az ülésre 12-én utazott el Káldy Zoltán püspök, felesége és Muraközy Gyula református lelkész, ökumenikus A Miatyánk negyedik kérése a kenyérről szól. Testi életünk nélkülözhetetlen táplálékáról. Ez a negyedik kérés legnagyobb bizonysága Jézus isten- emberi lényének. Senki sem mondhatja Róla, hogy tanításai és imádságai csak a felhőkben jártak és érthetetlen álmok prófétája volt. Senki sem vádolhatja meg Jézust azzal, hogy Ö elszakadt ettől a földtől. Neki igenis volt látása és érzéke a földi élet számára is és nagyon jól ismerte teremtettségünk titkát, hogy lelkűnkkel az Istenhez, de testünkkel a földhöz tartozunk. Testünk és lelkünk olyan viszonyban van egymással, mint a fészek és a repülés. A madárnak az a sorsa és hivatása, hogy magasba repüljön, mégis itt rak fészket az eresz alatt. Lelkűnknek is az a rendeltetése, hogy Istenhez szálljon, de gyökereink és fészkünk itt van ezen a földön. — Jézus ember is volt, éppen olyan, mint én. Ezért tanította, hogy imádkozzunk és dolgozzunk a kenyérért. Ennek a kérésnek első tanítása, hogy nekünk imádkoznunk kell a kenyérért. Ennek az Igének első hangsúlya tehát ott van: — a mi kenyerünket add meg nekünk ma! MI A KENYÉR? Azt hiszed, csak az, amit mindennap leszelnek neked jóságos kezek, hogy csillapítsák éhségedet? Azt hiszed, csak az a kenyér, amit te sokszor oda sem fifőtitkár kíséretében. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Pálfy Miklós teológiai professzor vezetésével az evangélikus egyház több vezető tisztség- viselője és budapesti lelkész. Dr. Bartha Tibor reformágyelve, gépiesen és köszönet nélkül elfogyasztasz? A kenyérben benne van a táplálékod és a ruhád, az egészséged és az erőd, az otthonod és a fekhelyed. Emberek, akik szeretnek téged, éppen úgy benne vannak ebben a szóban, mint ahogy benne ragyognak a csillagok. A kenyér szóban benne van a levegő, amit belehelsz, a víz, amivel hűsíted lázas ajkadat. A kenyér szó jelenti a munkádat és sikereidet, terveidet és örömeidet. Minden, amit ajándékba kaptál ettől a világtól benne van ebben a szóban: kenyér. A Miatyánk negyedik kérésében ezért a kenyérért, a földi életért imádkozunk. Ennek a kérésnek második hangsúlya az. hogy ezért a kenyérért, a földi életért imádkozni kell! A mi kenyerünket add meg nekünk Uram! VALAKI TALÁN AZT MONDHATNÁ: miért kell a kenyérért imádkozni, hiszen meg van írva: „Isten jól tudja, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek.” A szülők is nagyon jól tudják, hogy a gyermeknek mire van szüksége. El is látják mindennel, mégis megkívánják, hogy a gyermek kérje és megköszönje az ajándékot. Miért? Talán hiúságból?! Talán azért, hogy dicséretet nyerjenek gyermekeiktől? Nem! Egyedül azért, hogy a gyermek megbecsülje a kapott ajándékot. tus püspök, aki a Református Világszövetség európai területének végrehajtóbizottsági ülésén vett részt augusztus 8—13. napjain, St. Andrews- ban csatlakozik a küldöttséghez. Nem értékes az, amit nem kérünk és nem köszönünk meg. Nekünk is azért kell imádkoznunk a kenyérért, a földi életért, hogy azt megbecsüljük, hogy annak értéke legyen előttünk. És lássuk meg minden darab kenyérben az ajándékozó Isten arcát. Mi mindent olyan természetesnek találunk. Az, hogy látunk, hogy hallunk, hogy járni tudunk, hogy a szívünk dobog, hogy emberek szeretnek, ez a mi számunkra mind olyan • természetes. Szinte unalmasan vesszük kezünkbe a kenyeret és sokszor szinte közönnyel vesszük tudomásul azt, hogy élünk. Vagy ki az, aki imádkozott már azért, hogy él, hogy a szíve dobog, hogy emberek szeretik, hogy Isten gyönyörű kék ég-sátra alatt fészket rakott néki és mindennap megteríti dúsan a földi élete asztalát. Ki az, aki megköszönte Istennek a békét, a munkáját, a pihenést és a mindennapok ezernyi örömét? Pedig mindez nem is olyan természetes. Ez mind Isten pillanatról pillanatra megújuló szeretete. Ezt kell kérni és megköszönni. Ezért szüntelenül imádkozni kell: a mi kenyerünket add meg nékünK, Uram! Az Ige harmadik hansúlya ezen a szón van: a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Vagyis a mai kenyerünket. Azt, amire testünk fenntartására ma szükségünk van. AZ EMBEREKET LEGTÖBBSZÖR a holnapi kenyér gondja szokta beárnyékolni. Ez az imádság megtanít a hálára és megelégedésre: add meg nekünk a' mi kenyerünket. Aki ezt megtanulta, az nem néz majd irigykedve és lázadozva a másik felé, nem akarja majd kivenni a másik kezéből a kenyeret, hanem boldogan veszi át a magáét és köszöni meg Istennek a neki juttatott kenyeret. VÉGÜL MEG KELL LÁTNUNK ennek a kérésnek egyik legnagyobb igazságát. Azt ti., hogy Isten reánk, a mi kezünkre, a mi munkánkra, a mi életünkre bízza a mások kenyerét is. — A kenyér ünnepén jusson eszünkbe, hogy Isten hány emberi kezet áldott meg, hány emberi életet használt fel arra, hogy mesz- szi mezőkön elkészítse nekünk a mindennapi kenyerünket. Viszont nekünk az a parancsunk van Tőle, hogy a mi munkánk, a mi kezünk és a mi életünk is kenyér, jólét, béke és öröm legyen ,— mások számára. Szívünk és szavunk, munkánk és imádságunk is vállalja a szolgálatot az egyetemes emberi kenyérért, mindenek jólétéért és felemelkedéséért, a világ békéjéért, szép holnapok boldog aratóénekéért. A kenyér ünnepén mi keresztyének úgy imádkozzunk és főleg úgy éljünk, hogy nyugodt lelkiismerettel tudjuk elmondani a Miatyánk negyedik kérését: ... a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk, Uram! Friedrich Lajos 1 Másokért élni Ahhoz, hogy valahol sikeresen és eredményesen haladjon előre a munka, a dolgozók őszinte és becsületes együttműködésére van szükség. Nagy eredményeket csak ott lehet elérni, ahol nincs kétszínűség, hanem egyértelmű jóhiszeműség tölti el a szíveket. Gyárakban, földeken csak ott születnek kimagasló eredmények, ahol a munkatársak őszintén dolgoznak együtt. Boldog és csendes családi élet csak ott fejlődhet ki, ahol a munkatársak őszintén dolgoznak együtt. Boldog és csen-« des családi élet csak ott fej-» lődhet ki, ahol a család tagjainak nincs külön elrejtett útjuk és titkuk, hanem őszintén járják együtt az élet útját. Ilyen közösség csak úgy alakulhat ki, ha annak tagjaiban megvan a másikért való felelősség, megvan az erő és készség, hogy egymást minden gyengeségükkel együtt is elhordozzák és neveljék. Mi, keresztyének megint Krisztus Urunkra tekintünk, őrá, mert Benne ismerjük meg azt az erőt, mely képes ilyen közösséget létrehozni és fenntartani. Ö az, aki hajlandó bennünket barátainak és társainak elfogadni. Ö az, aki nagy felelősséggel áll meg még a Iegérdemetlcnebb ember élete mellett is hivó szavával: kövess engem! Ö az. aki meg akarja és meg tudja tölteni lelkünket olyan becsületességgel, mely nem csupán a maga hasznát keresi. O azy aki megtanít arra, hogy a közösségi élet Ieggyilkosább mérge: az önzés. De mellette azt is megtanulhatom, hogy neki engedelmeskednem kell. Mert Ö jót akar nekem. Ö akkor vált a mi számunkra a legnagyobbé és akkor tette a legnagyobb jót mivelünk, mikor önmagát megtagadta és mindent értünk tett és mindent nekünk adott át az ő gazdag életéből. Nem irányíthatja életemet önző akaratom. Krisztus az emberi élet igazi értelmét abban látta, hogy az elsősorban másokért való élet legyen. A legbetegebb embernek mindig csak a magával törődő és magának élő embert látta. Ezért kereste a bűnösöket és elesetteket és hívogatta, hogy visszavezesse a társadalomba és élettel ajándékozza még őket. Ezért ítélte meg keményen a farizeusokat és az önzőket, mert őket látta a legkártékonyabbaknak. Az élet igazi örömét családban, munkában, — és mindenütt ahol közösség van — abban találja meg az ember, ha tud másokért minél többet tenni. És csodálatosan ebben az életben sohasem le-» szünk szegényebbek, hanem mindig gazdagabbak. Nem az önző emberek arcáról sugárzik a legbékésebb öröm, hanem a másokért élő, szolgáló emberek »cáról. | Kökény Eide Ionosén is támogatta ezt aj Imádság a kenyér ünnepén Köszönjük Urunk, hogy aratással ajándékoztál meg ebben az esztendőben is bennünket s így gondtalanul nézhetünk a holnap elé. Köszönjük Neked a teremtett világ nagyszerűségét, amelyben új termések érlelődnek, napfény és eső egymást váltják s amelyben nem szűnik meg az aratás, a föld kincseinek felkínálása a dolgozó embernek. Köszönjük Neked, hogy a szorgos munkát megjutalmazod a mezőn és a bányában, az íróasztal és a gépek mellett. Köszönjük Urunk, hogy bennünket, embereket felruháztál a gondolkodás, a tervezés és a munkálkodás képességével. Köszönjük Neked, hogy nem kell válogatás nélkül jónak tartanunk, ami éppen van. Hanem értelmes és gondolkodó emberekhez méltóan változtatni tudunk a világon, ki tudjuk válogatni a legjobb és legtáplálóbb növényeket és építeni tudunk az ember munkáját megkönnyítő hasznos gépeket. Köszönjük Neked, hogy örömünk telik a munkában, hogy van elég testi és szellemi erőnk a föld gyümölcseinek és kincseinek a betakarításához. Köszönjük Neked mindazokat az embereket, akik megkönnyítik a munkánkat: a munkatársakat és családtagokat. Köszönjük Neked mindazt, amit az emberi értelem feltalált, hogy a munkánkat könnyebbé és eredményesebbé tegye: az új tudományos eljárásokat, járműveket és traktorokat, aratógépeket és vontatókat. Te Uram, mindent bölcsen alkottál és hatalmat adtál nekünk, hogy uralmunk alá hajtsuk a természetet. Áldjuk ezért szent nevedet. Övj meg bennünket attól, hogy visszaéljünk a természet adományaival és saját kezünk alkotásaival! Add, hogy emberekhez méltóan éljünk a természetben és békében egymással! Ne hagyj megfeledkeznünk azokról az emberekről, akiknek kevesebb jut mint nekünk. Emlékeztessél bennünket arra, hogy az emberek milliói éheznek a világon, sem betevő falatjuk, sem munkájuk nincsen. Ébressz bennünk tevékeny szeretetet a közel- és távoivaiók iránt egyaránt. Betegek és öregek gondja legyen a mi gondunk is. Emlékeztessél bennünket arra, hogy Te is tartasz aratást köztünk és ezért készüljünk fel a Veled való találkozásra. Ezért tedd gyümölcsözővé igédet a mi életünkben az isteni aratás napjára. Ámen. { Mindennapi kenyerünk
