Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-24 / 30. szám

Paul Hansen a magyarországi evangélikus egyházról Olvasóink előtt ismeretes, hogy egyházunk vendége­ként júniusban tiz napot töltött hazánkban Paul Han­sen dán lelkész, a Lutheránus Világszövetség Kisebb­ségi Ügypk Osztályának titkára. A Lutheránus Világ- szövetség hivatalos sajtótájékoztatója „Egyházi élet Magyarországon” címmel közli Paul Hansen beszá­molóját a magyarországi evangélikus egyházban nyert tapasztalatairól: Mérték nélkül „Magyarországi tartózkodá­som platt nagyon jó betekin­tést nyerhettem a magyar (evangélikus. Szerk.) egyház sokoldalú tevékenységébe. Programom ui. felölelte az egyházi vezetőséggel folytatott tárgyalásokat a budapesti Teo­lógiai Akadémián, a Lelkész- nevelő-intézetben, az egyház Sajtóosztályán, a diakóniai in­tézményeknél és sok gyüleke­zetben tett látogatásaimat. Azonkívül alkalmam volt részt venni a budapesti Teológiai Akadémia tanévzáró-istentisz- teletén és az ország déli részén egy lelkészkonferencián. Láto­gatásom csúcspontja a ménfő- csanaki (Nyugat-Magyaror- szág) új templom felszentelé­sén, és Budapesten, a Deák téri főtemplomban, öt fiatal lelkész felszentelésén való részvételem volt. Alkalmam Volt egy másfélórás eszmecse­rére is az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével, Olt Károly- lyaL • A gyülekezetek összevonásá­ról és a magyarországi egyház feladatairól egy nemrégiben megjelent sajtótájékoztató alapján az ember azt a benyo­mást nyerhette hogy ezeknek az intézkedéseknek oka az egyház általános pénzügyi ne­hézsége. Azonban nem ez az eset. Valójában arról van szó, hogy néhány olyan helyen, ahol azelőtt főként németek éltek, és ahol áttelepülés foly­tán a gyülekezet erősen meg­tizedelődött, egy bizonyos ra­cionalizálás vált szükségessé. Az ország más részeiben új templomokat építenek, temp­lomokat és paplakokat reno­válnak. így például a ménfőcsanaki gyülekezet (340 lélek) eddig az ottani iskolában tartotta isten­tiszteleteit. Sokéves vágyuk volt azonban: saját templomot építeni. 1957-ben megkapta a gyülekezet az építési engedélyt és a munka azonnal megin­dult. A költségek legnagyobb részét a gyülekezet maga te­remtette elő és hozzávetőle­gesen mintegy 1300 munka­napot teljesített. Az anyagi fedezet többi részét a gyü­lekezet és a Lutheránus Világszövetség bocsátotta se­gély formájában rendelkezés­re. A templomszentelést Káldy Zoltán püspök végezte. Az ün­nepségen részt vett az egész gyülekezet és sokan a szom­szédos gyülekezetekből, össze­sen mintegy 800-an voltak je­len. A Debuque egyetem (Észak- Amerika) presbiteriánus teoló­giai fakultása 15. pontból álló nyilatkozatában tiltakozik „a tömegpusztító fegyverek", az­az az atombomba használata ellen. „A tömegpusztító fegy­verekkel való fenyegetőzés és azoknak háborúban való alkalmazása káromlása annak az Istennek, aki az emberi életet teremtette, fenntartja és megváltotta. És bűn a te­remtmény ellen, akiért Krisz­tus meghalt és feltámadott”... >,És az az állam, amely ilyen eszközökkel él, nihilista állam­má lesz, hiszen kivétel nél­kül elpusztítja a rosszat és a jót, az igazat és a gonoszt, a fegyverest és fegyvertelent, az élőt és a még meg sem születettet is. A népirtás bar­bár gonosztettét Hitler Adolf álláma elevenítette fel és tökéletesítette az újkorban. És még mielőtt a Szovjet­uniónak atombombája lett volna, mi főleg a durva meg­torlás fenyegetőzésében re­ménykedtünk, vagyis a nuk­leáris tömegpusztításban .. A megtéréshez méltó gyü­mölcsként” (Lk 3,8.) kijelent­jük, , hogy nem tudjuk tovább támogatni kormányunk poli­tikáját, a nukleáris, kémiái, vagy biológiai tömegpusztító eszközökkel való fenyegetést A gyülekezetek áldozatkész­sége nagy, és állandóan növek­szik. Ez megnyilvánul például a diakóniai intézmények fenn­tartásánál is. Ezekben 520 gon­dozottat, gyermekeket és öre­geket látnak el. 123 gondozó szolgál itt (köztük 34 volt dia­konissza). A gyülekezetek tartják fenn a budapesti Lelkésznevelő-in- tézetet is. 35 bennlakója van. A teológiai hallgatók a vaká­ciójuk alatt meglátogatják a gyülekezeteket, ahol az Intézet fenntartására szánt összeget átadják nekik. A budapesti Teológiai Akadémián jelenleg 45 fiatalember tanul. Ez ideig a teológus-utánpótlás a ma­gyar egyházban nem jelentett problémát. E tekintetben a magyarországi evangélikus egyház jobb helyzetben van, sok külföldi testvéregyházá­nál. A magyar evangélikus egyház tagjainak száma mint­egy 430 000, 420 lelkész gondo­zásában. Ez azt jelenti, hogy egy lelkészre kb. 1100 lélek jut. Minden lelkészi állás be van töltve. • Mind a 16 esperességben lel­készi munkaközösségek mű­ködnek, melyek évenként ál­talában tíz összejövetelt tarta­nak. Átéltem magam is egy ilyen találkozót, melyen az es- peresség 30 lelkésze közül 28 jött össze kettő és félnapi esz­mecserére. A lelkészeknek ez a csoportja az elmúlt évben a következő témákkal foglal­kozott: „Katechetika-javaslat egy új Agendához”; „Az ótes- támentum próbafordítása”, „Melanchthon“, „Izrael és az egyház”, és „A világbéke és az egyház”. Ezenkívül foglal­koztak még az egyházi iroda­lom kérdéseivel. • Megemlítésre méltó a gaz­dag kiadói tevékenység. He­tenként egyszer vasárnapi új­ságként megjelenik az Evan­gélikus Élet, kiadásonként 10 000 példányban. Nemcsak a templomajtóban, hanem az új­ságkioszkoknál is megvásárol­ható. Havonként jelenik meg a lelkészi szaklap, a Lelkipász­tor. Azonkívül 1959-ben pl. a következő kiadványok jelentek meg: egyházi énekeskönyv (10 000 példány), Imádságos- könyv (7000), Luther-életrajz (5000), Űrvacsorai traktátus (10 000), Konfirmációs-káté (10 000), vallástanítási tan­és az ilyen eszközökkel való élés politikáját. Nem helye­selhetjük a tömegpusztító fegyverek előállítását, kipró­bálását és alkalmazását és nem vehetünk részt olyan ka­tonai szolgálatban sem, amely ilyen hadi eszközöket alkal­maz.” • Tizennégy afrikai országból ültek össze egyetemi hallga­tók, hogy a genfi John Knox Házban egyhetes eszmecserét folytassanak. Összejövetelük­ből felhívást intéztek egyhá­zaikhoz. A felhívás figyelmez­tető szó az egyházakhoz: „Hallgatásukkal ne váljanak az ebben a Világban történő események bűnrészeseivé, ha­nem messzehangzó szóval kép­viseljék a béke, az egyenlőség és igazságosság ügyét.” Az Egyházak Világtanácsá- hoz intézett határozatukban az egyetemi hallgatók sajnál­kozásukat fejezik ki az egy­ház megoszlottsága miatt, mely kihat az afrikai keresz- tyénségre csakúgy, mint az afrikai társadalomra. Ezért kérik a Világtanáesot, kettőz­ze meg fáradozásait a keresz- tyénség egységéért és az af­rikai probléma minden lehet­séges eszközzel való igazsá­gos megoldásáért könyvek (13 000), Gyermekek könyve (5000). A református egyházzal együttműködve ké­szül egy biblia-fordítás. Az új- testámentom már elkészült, de még össze kell szerkeszteni. Az ótestámentom újra átdolgozá­sa Ezékielig elkészült. A Bu­dapesti Rádió minden vasár­nap istentiszteletet továbbít, havonta egyszer az evangéli­kus egyház istentiszteletét. t • Az egyház lényeges támoga­tást kap az államtól. Minden lelkészi illetmény egyharma- dát az állam fizeti. Az állam és egyház között 1948-ban kö­tött Egyezmény alapján az ál­lami hozzájárulásnak 1958-ig már a felére kellett volna csökkennie; ennek ellenére az állam nyújtotta összeg ma is ugyanakkora, mint 1948-ban volt. Ezek a számok és adatok nem jelentőség nélküliek. Ele­ven egyházi életre világítanak. Még ennél is jelentősebbek azonban a vendég számára azok a benyomások, amelye­ket ő maga szerez prédikációk­ból és azokból az eszmecserék­ből, melyeket lelkészekkel, az egyházi vezetőséggel és mun­katársaikkal folytat. Ezek azt a világos érzést keltik benne, hogy itt keresztyének vannak, akiknek fő ügye: Jézus Krisz­tus evangéliumát meghallani és népüknek hirdetni; akik ko­molyan törekszenek arra, hogy abban a világban, melyben él­nek, Krisztus tanúbizonyságai legyenek. Mi más egyházakban élők sokat tanulhatunk a mi ma­gyarországi testvéreinktőL Ta­lán mi is taníthatjuk valamire őket. Ök mindenesetre kíván­ják, hogy a más országokban élő testvéregyházaikkal közös­ségben éljenek. • Azt a benyomást nyertem, hogy nyitottnak mutatkoznak más vélemények számára is az egyház útját illetően, melyen járni kell, és nyitottak kérdé­sek és kritika számára is, ha testvéri szóval és nem maga­biztos ítélettel közelítünk hoz­zájuk.“ MEGALAKULÓBAN AZ USA LEGNAGYOBB EVANGÉLIKUS EGYHAZA Az evangélikus zsinat Rock Islandban (Ulionis) túlnyomó többséggel hozzájárult az Egyesült Államok három evangélikus egyházának egye­süléséhez. A három egyesülni készülő egyház: az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház, a Finn-Evangélikus Lutherá­nus Egyház és az Amerikai Evangélikus Lutheránus Egy­ház még ebben az évben sza­vaz a kérdésben. Az egyesülés révén az USA eddig legna­gyobb evangélikus egyházteste jön létre, melynek több mint 3 millió lesz a lélekszáma. A Wélt I960, június 7-i szá­ma közli dr. Heinrich Grüber prépost (Berlin) levelét Grü- ber prépost írja: „Mint egyike azoknak, akik életben maradtak, aki Eich- mannal ismételten tárgyalt és akit Eichmann 1940-ben kon­centrációs táborba záratott, sajnálkozásomat kell kifejez­nem, hogy az ügy tárgyalásá­nál sokak számára (Eichmann) elfogásának a részletei a lé­nyegesek, és az elfogatás kü­lönböző kísérő körülményei el­homályosítják az esemény hát­terét. Az indíték, mely elfo­gásához vezetett, és amely azokban az emberekben, akik őt üldözték, az engesztelhetet­len gyűlöletet keltette, sokak számára jelentéktelenné vált, vagy háttérbe szorult, mert az emberek nem akarnak emlé­kezni. Aki azonban, mint jó­magam is, a Nürnbergi Tör­vények áldozatainak szenvedé­seit sokezersseresen átélte és átszenvedte, az tudja, hogy ezek a szenvedések később milliószorosan szétterjedtek. Tudjuk, hogy nincs emberi fo­Nyüzsögtek az emberek a jeruzsálemi templomban. Ün­nepnap volt és Jeruzsálem tömve volt messze vidékről érkezett zarándokokkal. A templom az Izráellel kötött szövetség szimbóluma volt. Dicsősége és ragyogása a szö­vetség dicsősége és ragyogása. JÉZUS IS OTT ÜLT TA­NÍTVÁNYAIVAL az áldozati kövön. Hogy hol jártak a ta­nítványok gondolatai és miről ábrándoztak, azt nemcsak sejtjük, hanem tudjuk is. Hi­szen amikor eltávoztak a templomból, az egyik tanít­vány így kiáltott fel; „Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!” (13, lb.) Ültek, ül­tek, ábrándoztak. Szívüket el- töltötte a templom dicsősége. A Mesterre viszont az utolsó, nagy harc és ítélet sejtelme nehezedett, amelynek el kell vonulnia Izráel fölött. Nem sokkal ezelőtt volt nagy össze­ütközése az írástudókkal és farizeusokkal. Az a nagy szö­vetség, a mózesi hatalmas ígé­retek, amelyek a templomi szolgálatban pompáztak a leg­díszesebben és amelyeknek a leghangosabb, de egyúttal leg­dicstelenebb képviselői a fa­rizeusok voltak — ez az egész szövetség, hit és pompázás, most a végéhez közeledett, a katasztrófa felé szédelgett. S az Isten új, de régen meghir­detett országa és királysága „csak” eljövendő volt. És mennyit késett! Eljön-e egy­általában? Igaz-e az ígéret? Igaznak bizonyul-e a „csende­sek”, az alázatosak remény­sége? Vagy megszégyenül? JÉZUS ALIG NÉZETT a mellette elvonuló embertö­megre. Mit volt azon nézni­való? Mindenki templomi rendben vonult el előtte, mint sok mai templomban az oltár előtt elhelyezett persely mel­lett a hívek. Hiszen az embe­rek pontosan tudták a vallá­sos rendtartást és előírásokat. Tudták, hogy milyen nagynak kell lennie az áldozati aján­déknak, hogy minden követel­ménynek megfeleljen. Hiszen a régi szövetség emberei és hívei voltak, ahol mindez fon­tos volt. Az elmúlandóhoz tar­toztak. A régi emberei voltak. Jézus tekintete ide-oda sik­lott a zarándokcsapatokon. Az emberek áldozatnak nevezték cselekedetüket, pedig a puszta kötelességüket teljesítették csak. Megszokottan, mechani­kusan. gondolkodás nélkül. Ahogyan mi, evangélikusok elmegyünk a szenteltvíz-tartó mellett a katolikus templom­ban. DE HIRTELEN FELLÁN­GOLT AZ ŰJ ÉLET MESTE­RÉNEK AZ ARCA. „Felemel­te szemeit”, ahogyan Lukács evangélista mondja és meg­pillantott egy özvegyasszonyt, aki valóban odament az ál­dozati kőhöz, hogy áldozzon. Jézus nézi, lesi, hogy mit mond a lelke ennél a cselek­ménynél. Nem mérlegel. Nem számolgat. Királynői gesztus­sal, de tiszta szívből ád — de hiszen csak két kopott fillér várj a kezében! Ez mindene! A leggazdagabb sem adhatna többet! Bizony nem, ha a szi­vet nézzük! És Isten a szívet galom, amely kifejezhetné a gonosztettek bestialitását és az áldozatok szenvedéseit, de azt is tudjuk, hogy a legnagyobb szenvedésre már nem lehet ta­núkat előállítani. Még annak is, aki felszabadult a szemé­lyes gyűlölet és bosszúvágy alól, meg kell értenie és he­lyeselnie kell az izraeli kor­mányzat lépését. Azok a kor­mányok, melyek ilyen ször­nyetegnek segítségére vannak és őt támogatva, kiállnak, ma­gatartásukkal önmagukat íté­lik el. Eichmannal újra vádlottak padjára kerül a ^Hitler mi- bennünk«. Nekünk, németek­nek minden okunk megvan arra, hogy bűnrészességünket felismerjük és szenzációéhség- gél azt ne álcázzuk, vagy mint valami kényelmetlen dolgot, magunktól el ne hárítsuk. Eichmann elfogatása alig tom­pítható élességgel, újra fel­veti a magunk bűnösségének a kérdését. A kérdés elől nem térhetünk ki. Riasztó jel ez számunkra, amit meg kell haíkmunkr (Mk. 12, 41-44.) nézi, nem a tele markot! Így lett ez az özvegyasszony egyi­ke azoknak, akik megörven­deztették Jézust az utolsó ne­héz időkben. AZ ÜJ IZRAEL ELŐHÍR­NÖKÉVÉ LETT ez az asz- szony. Az új szövetség apos­tolává, ahol az élet nem szá­molgatás, hanem ahol ez a szabály: Mérték nélkül — „tel­jes szívből”. ÁJljunk meg en­nél a szabálynál. Mérték nél­kül — mértéktelenül! — De hi­szen ez a pokol törvénye és szabálya is, amit az .emberek egymásnak csinálnak! Ez a szabály a mai társadalmak legnagyobb részénél is: mér­ték nélkül. Azaz mérték nél­kül kívánok mindent. Kisajto­lom, amit tudok az emberek­ből, megszerzem ami elér­hető. Kihasználok minden le­hetőséget és alkalmat, hogy gazdagabb legyek. Többet, mindig többet. A profit a mértéktelenség szabálya és törvénye. A profit a Mam- mon-isten. Erkölcsileg, a Szentírás értelmében is meny­nyire magasabb szinten mo­zog az az ember, aki ezt mondja: Igaz ítélet, igazságos­ság, mérték, korlátozás! Mér­téknek kell lennie! Korlátoz­nunk kell magunkat a kíván­ságainkban. egymáshoz való viszonyunkban. Mindenkinek meg kell kapnia a maga részét — mérték szerint. A mérték­nek kell győznie a mér­téktelenség felett. A mér­téknek kell elhatalma­sodnia az önzés felett. 1 Igazságnak és igazságos­ságnak kell uralkodnia az emberek külső érintke­zésében is. Ezzel szemben milyen köny- nyelműen alakítjuk közösségi életünket! Barátságosak va­gyunk azokhoz, akik közel ál­lanak hozzánk vagy jót tesz­nek velünk. Szolgálatot szol­gálatért, mosolyt mosolyért, kritikát a kritikára, meg­vetést a megvetésre! Jézus azt mondja: „Ha azt szereted, aki szeret tégedet, micsoda jutal­mad lesz abból?” S mi azt mondjuk, hogy a jutalom köl­csönös dolog. A mérlegnek egyensúlyban kell lennie! Megmérjük a személyes érde­keinket s azután azt mérle­geljük, hogy amit adunk és amit kapunk, némileg egyen­súlyban vannak-e. MÉRTÉK NÉLKÜL! Ez az Üjszövetség megváltó és meg­örvendeztető üzenete hozzánk. A válság árnyékában, amelybe országunk került, kezdte meg tanácskozását a Dél-Afrikai Egyháztanács. Honfitársaink közül több mint százan életüket vesztették, 1700-at fogságba vetettek, és számtalan azoknak a száma, akik hozzátartozóik és kenyér- keresőjük elvesztése követ­keztében nyomorba és szük­ségbe jutottak. Mindez' mély nyugtalansággal tölt el ben­nünket országunk és a köz­vetlenül sújtottak iránt. Megismételjük a már ko­rábban is a kormányhoz in­tézett követelésünket: e mos­tani szükségállapotnak olyan gyorsan, amint az csak lehet­séges, vessen véget, mert a jelenlegi helyzet olyan vesze­delem csíráit rejti magában, amely óráról órára növek­szik. Nem tudjuk eléggé sürge­tően szorgalmazni a törvé­nyesség teljes helyreállítását, mely a független bírói hata­lommal együtt lényeges alko­tó eleme kell, hogy legyen minden országnak ... Sürgetően szükséges, hogy minden letartóztatottat vagy szabadlába helyezzenek, vagy bíróság elé állítsák. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy helyreállítassék és fenn- tartassék a kapcsolat a kor­mányzat és az afrikai városi lakosság vezetői között, és követeljük az ezért felelősek­től, hogy ennek érdekében a lépéseket azonnal megtegyék. Az a szilárd meggyőződé­sünk, hogy az államot külön­leges felelősség terheli a le­tartóztatottak és a politikai Dobjad el a mértéket! Ne 1»? tolgass! Vesd magad a szere­tet tengerébe! Semmiféle számolgatással nem lehet eljutni abba az életbe, ahol a szeretet bő­sége és a hála ujjongása uralkodik. Jézus nyitotta meg az oda vezető kapu­kat, ahol láthatjuk az Atyát és vége van minden latolgatásnak. Isten színe előtt minden számítás is­tenkáromlás! Micsoda el­lenértékét tudunk azért adni, hogy Krisztus vál­lalta értünk a keresztet? Vagy mivel akarnánk meg­fizetni azoknak a bűnöknek a bocsánatát, amelyeket egyet­len napon elkövetünk Isten és embertársaink ellen? VÉGTELENÜL SZEGÉ­NYEK VAGYUNK Isten aján­dékainak a láttára, mert az mind mérték nélkül való. A bűn rabságában vergődő szí­vünk az egyetlen, amit adha­tunk annak, aki kegyelmét adja nekünk „a Krisztustól osztott ajándéknak a mértéke szerint” (Ef. 4, 7.). De minél jobban és igazabban benne él valaki a kegyelem új világá­ban, annál jobban tud élni mérték nélkül az emberek kö­zött is. Krisztus új törvényé­nek a parancsa ez: „A szeretet nem mérle­gel!” Ka arra kér valaki, hogy kísérd el egy mér­földre, menj el vele ket­tőre, ha alamizsnát adsz, ne tudja a jobbkezed, mit cselekszik a balkezed! Minden cselekedet, amit ■ nem számításból, hanem a szívünk jóságából mérték nélkül cselekszünk, az új élet valóságát hirdeti. Minden ilyen cselekedet pré­dikáció az eljövendő Isten or­szágáról. A mérték nélküli cseleke­detnek van csak meggyőző ereje az emberek szemében! Az előtt megállnak az embe­rek és csodálkoznak, elgon­dolkoznak és megsejtik mö­götte az Istent. Az az özvegy- asszony, aki az áldozati kő­höz járult — anélkül, hogy tudta és sejtette volna, hogy valami különleges dolgot cse­lekszik — az az özvegy nagy hatalommá lett a történelem­ben. A mérték nélküli csele­kedet előhírnöke, a mérték nélküli szeretet fullajtárcL Isten akarta ezt így! Dr. Pálfy Miklós foglyok családjaiért, s ezzel a felelősséggel emberségesen és nagyvonalúan kellene élnie. Jóllehet a fogságba vetettek szociális és jóléti segélyének nagyobb részét nem önkéntes­vagy magánkezdeményezés útján kellene előteremteni, mégis a keresztyén néphez fordulunk, segítsen pénzkül­deményeivel és személyes szolgálataival enyhíteni azt a szörnyű ínséget, melyet a leg­újabb események idéztek elő. Nyomatékosan ajánljuk a kormánynak, nevezzen ki egy olyan bíróságot, melyben a mi sokfajú társadalmunk minden része képviselve van, hogy az az újabb nyugtalan­ságok mély okait a széles nyilvánosság előtt vizsgálja meg. Világos előttünk, hogy országunkban a bajok egye­dül bizottsági vizsgálatok vagy kormányakciók útján nem háríthatok el; minden dél-afrikainak, bármely faj­hoz vagy valláshoz tartozzék is, kötelessége ezen felül, szí­vének és lelkiismeretének őszinte megvizsgálása által, felismerni kötelességeit honfi­társai iránt és megtanulni azokat bátran teljesíteni. Hisszük, hogy Afrika fehér lakosságát, mint a politikai hatalom egyedüli birtokosát e téren feltétlenül a legnagyobb felelősség terheli. Minden keresztyénhez for­dulunk, vállalja az embert átölelő szeretet parancsának betöltését, először: mert ez a Krisztus parancsa, és másod­szor: mert ez az igazságos társadalom egyedül lehetséges alapja.” Egyetem és egyetemi hallgatók a békéért Az Eichmann-ügyhöz fl Bét-fiírikai Keresztyén Tanács nyilatkozatban Mit a kormányhoz és a nemzethez A Dél-Afrikai Keresztyén Tanács közös szerve azoknak az angol nyelvű egyházaknak és misszióknak, melyek Del-Afn- kában tevékenykednek; tagja a Nemzetközi Missziói Tanács.- nak és helyet kap benne valamennyi dél-afrikai faj képvise­lője. A Keresztyén Tanács nemréq Cape-Townöan (Fokváros) ülésezett és azokkal a legújabb fejleményekkel kapcsolatba^ melyek az Unióban történtek, nyilatkozatot adott ki. A nyilat­kozat szövege;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom