Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-24 / 30. szám

Keresztyén gyülekezet hegyeshalmi E megszólítás vasárnapról vasárnapra számtalanszor el­hangzik szószékeinkről. Meg­értik-e azok, akikhez szól, akik a templomban ülve hall­gatják? E megszólítás egyút­tal név is, cím és elnevezés. Tartalmat, valóságot jelent; cégér, „mesterségünk címere”. Legtömörebb kifejezése, ösz- szefoglalása annak, akinek, vagy aminek a neve éppen — nem véletlenül — ez a név. S e megszólítás egyben val­lomás is: keresztyén gyüleke­zet vagyunk. Önmagunk lé­tét, rendeltetését és feladatát, szolgálatát és reménységét értelmezzük e névvel. Az a kérdés már most: hogyan ért­jük e nevet, mit tartunk és vallunk magunk felől; hogyan adunk számot arról: micsoda az egyház, a keresztyén, gyü­lekezet? Sok minden — szin­te minden — azon fordul meg életünkben és szolgála- latunkban, hogy keresztyén magatartásunkban hogyan ér­telmezzük e nevet, mit taní­tunk arról: micsoda az egy­ház s élünk-e a helyes taní­tás szerint. Az Ágostai Hit­vallás néhány cikkelye segít­ségünkre lehet ennek meg­értésében. A VII, cikkely szerint „Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán ta­nítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki”. Az egyház: gyülekezet, egybe­hívott sereg, összegyűjtött nyáj. Nyilvánvaló: előbb volt a hívó szó, a jó Pásztor sza­va, a meghirdetett örvendetes jó hír, mint a sereg és a nyáj. Emberekből úgy lesz gyülekezet, hogy elhangzik az elhívó és összegyűjtő szózat, megzendül az evangélium s akik ezt meghallják, ennek hallgatására összesereglenek. Ez a gyülekezet. Azért gyüle­kezet és addig gyülekezet, mivel és amaddig ennek az evangéliumnak a meghallga­tására sereglenek egybe. Az evangélium teremti meg és tartja fenn egyháznak az egy­házat. Evangéliumról szól hitvallá­sunk s nem általában Isten igéjéről. Ezzel jelezni akarja: Isten igéjének veleje a Jézus Krisztusról szóló örömhír. Tisztán hirdetett evangéliumról szól s ez­zel arra figyelmeztet: úgy kell hirdetni az öröm­hírt, hogy nyilvánvaló le­gyen: egyedül Jézus Krisztusban jelent meg félreérthetetlenül Isten szeretete közöttünk. E szeretet jelei a szentségek is: a keresztség és az úr­vacsora. Akkor nyújtjuk ezeket helye­sen, ha bennük Jézus Krisz­tus jelenik meg közöttünk, ha általuk ö maga cselekszik templom velünk hatalmasan és csodá­latosan: Az evangélium hirdetése, a szentségek nyújtása teremti meg és tartja fenn az egyhá­zat — ez azonban egyúttal Urától kapott feladata, szol­gálata is az egyháznak. „Isten azért rendelte az evangéliumhirdetésnek és szentségkiosztásnak szol­gálatát, hogy erre a hitre eljussunk”, mondja az V. cikkely. Isten szolgálatra hívta az egyházat, min­den ember, az egész világ szolgálatára. Az evangé­liummal mindeneknek adósai vagyunk. Hogy szolgálatunk nyomában kikben, hány emberben tá­mad hit — az Isten titka, „ö, ti, a Szentlélek támaszt hitet — ahol és amikor Istennek tetszik — azokban, akik hall­ják az evangéliumot“ (V: c.). Türelmetlenség és aggó­dás, erőlködés és csügge- dés egyképpen méltatlan az egyházhoz. Feladata az evangélium hirdetése. S ezért nemcsak a gyüleke­zet e szolgálatra elhívott munkásai, a lelkészek fe­lelősek, hanem minden tagjában az egész gyüle­kezet. S e szolgálatban nemcsak az istentiszteleti prédikációra s az igehirdetés egyéb alkal­maira kell gondolnunk. Va­lamiképpen a gyülekezet egész életének „Krisztus jó illatjává” (II. Kor. 2,15) kell válnia. Isten Krisztusban megje­lent szeretetét kell sugá­roznia mindenek felé. A békesség és megbékélés, az öröm és az élet illatát kell sugároznia mindenek felé. A békesség és megbéké­lés, az öröm és az élet illatát kell árasztania az emberek között. Akkor va­gyunk igazán „keresztyén gyülekezet”, Krisztus ta­nítványainak népe, ha ezt a szolgálatot végezzük. Az evangélium szolgálata tesz minket keresztyén gyüle­kezetté — s nem a magunk valamiféle érdeme, vagy jó tu­lajdonsága. Az Ágostai Hitval­lás idézett VII. cikkének ez a 1 Jelentős növekedést mutat Ausztriában a protestánsok száma. Az osztrák összlakos­ságnak 1910-ben még csak 3,1 százaléka volt protestáns, ma A keresztyén gyülekezetét nem valamiféle magacsinálta ke­gyességről, fennen mutogatott szentségről lehet megismerni, hanem egyedül az evangélium tiszta hirdetéséről és a helye­sen nyújtott szentségekről. Ezek az egyház igazi ismer­tetőjelei. Akkor vagyunk keresztyén gyülekezet, ha alázattal, ma­gunkat másoknál alábbvaló- nak tartva, bizodalmunkat és reménységünket nem vélt igaz­voltunkba, hanem csak az üd­vözítő evangéliumába vetve, örvendező és hűséges szívvel végezzük szolgálatunkat az emberek között. Az az egyház, amely nem áltatja magát efféle vélt ki­válóságokkal és nem tetszeleg az igazság hazudott köntösé­ben — szolgáló egyház. Nem kíván magának olyan felada­tot és hatalmat, ami Ura ren­delése szerint nem illeti meg. „Az egyházi hatalomnak az a megbízatása, hogy ta­nítsa az evangéliumot, és kiszolgáltassa a szentsé­geket. Ne avatkozzék. ide­gen hatáskörbe: ne oszto­gasson földi országokat* ne érvénytelenítse hatósá­gok törvényeit, ne oldjon fel a törvényes engedel­messég alól... és ne akar­jon törvényeket szabni a világi hatóságoknak az ál­lamforma kialakításában!” — így int az A. H. VIII. cik­kelye. Nagyon megszívlelendő intelem. Mert az egyházat a történelem során gyakorta kí­sértette a hatalomvágy: az, hogy egyéb hatalommal is rendelkezzék, mint a kulcsok hatalmával. Vagyis azzal a felséges és félelmetes feladat szerezte lehetőséggel, hogy hirdesse az evangéliumot és a törvényt, Isten bűnbocsátó ke­gyelmét és igaz ítéletét. Nyil­vánvaló, hogy ez a feladat szolgálat. S az is nyilvánvaló, hogy ami ebben hatalom, az nem az egyházé, hanem az Is­tené, aki viszont emberek üd­vösségére akarja használni a maga hatalmát. Hiszen az evangéliumban Isten hatalma van jelen mindazoknak üdvös­ségére, akik elfogadják (Róm. 1, 16.). Vagyis Isten azzal mu­tatta meg a maga hatalmát, hogy Egyszülöttiét odaadta érettünk keresztfára és fel is támasztotta, hogy békességünk legyen Őbenne. Akkor vagyunk igazán ke­resztyén gyülekezet, ha elve­tünk magunktól mindenféle világi hatalmi vágyat s Isten evangéliuma üdvözítő hatal­mával szolgálunk szeretetből minden embernek. Groó Gyula kossághoz Viszonyított száza­lékaránya csökkent. 1910-ben az összlakosság 93,7 százaléka volt katolikus, ma 89,1 száza­léka. Ezek az adatok az „Egy­házi Társadalmi-kérdések ku­összlakosságának 6,2 szá- ka. Ugyanezen idő alatt tatásával foglalkozó Nemzet­katolikusoknak az összla- | közi Katolikus Intézet” adatai. Ausztriában ötven év alatt megkétszereződött a protestánsok száma , kifejezése „szentek gyüleke­zete”, azt jelenti, hogy a Krisz­tusban hívők gyülekezete. A „szentek” jelző tehát semmi­képpen sem jelenti azt, hogy „tiszták”, „tökéletesek”, „hi­bátlanok“. Az egyház nem a megállapíthatóan igazak gyü­lekezete. „Ebben az életben sok képmutató és gonosz él közéjük keveredve”, figyel­meztet a A. H. VIII. cikkelye. Csak Isten ismeri az övéit. Emberfia ebben a földi életben el nem választ­hatja egymástól az igaza­kat és a gonoszokat, az igazán hivőket és a kép­mutatókat, a „búzát és a konkolyt” ÍMt. 13, 28—30.). Ezt az ítélő Krisztus ma­gának tartotta fenn. Egyéb­ként is, nemcsak a gyüle­kezeten, hanem az egyes emberen belül is szünte­len keveredik a jó és a gonosz, a hit és a kételke­dés, az engedelmesség és az engedetlenség. Semmi oka és joga nincsen tehát a keresztyén gyülekezet­nek arra, hogy fenn hord­ja az orrát, hogy másokat, „kívülállókat” lenézzen, hogy magát bárkinél is különbnek tartsa. Éz vol­na mégcsak az igazi ál­szentség. hírek Imádság Köszönjük Mennyei Atyánk az evangéliumot, az örömhírt, melyet Jézus Krisztusban ad­tál nekünk. Köszönjük, hogy az evangélium ma is erősít és vigasztal minket, s látást adott a magunk és az élet jobb megismerésére. Könyörgünk. adj erős hitet s ne hagyd felednünk, hogy mint emberek a Te gyerme­keid vagyunk. Adj erőt arra, hogy ennek megfelelően él­jünk, tehát emberségesek le­gyünk s változatlan szeretet­tel szeressük, segítsük ember­társainkat. Add Urunk, hogy igaz szívvel és türelemmel munkálkodjunk hazánk és né­pünk felemelkedésén és a né­pek békéjén. Legyen áldásod azokon, akik nehéz munkával gyűjtik be az idei termést, hogy min­denkinek bőségesen megle­gyen a mindennapi kenyere. Szenteld meg örömeinket és sikereinket. Légy a betegekkel s a gyászolókkal: és vigasz­tald őket. A Te atyai jóságod maradjon velünk mindnyá­junkkal, mindenkor. Ámen. (I>. dr. Vető Lajos rádióban el­hangzott imádsága) Szentháromság ünnepe utá­ni 6. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 5, 44—48., szószéki igéje: Csel. 6, 1—7. Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban augusz­tus 7-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet Káldy Zoltán püspök. Űj segédlelkészek kikülde­tése az Északi Egyházkerület­ben. D. dr. Vető Lajos püspök augusztus 1-i hatállyal Barcza Bélát Csepelre, ifj. Dom Vil­most Veszprémbe, Kozma Évát Csepelre rendelte ki segédlel- készi szolgálat végzésére. A SOMOGY—ZALAI EGYHÁZMEGYE ÉLETÉBŐL Az Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségében az utóbbi időben mozgalmas élet volt. Május 27-én a Somogy me­gyei Hazafias Népfront rende­zésében Veres Pál, az Állami Egyházügyi Hivatal osztályve­zetője tartott tájékoztató elő­adást az egyház és az állam viszonyáról. Május 29—30-án a Lelkészi Munkaközösség Gyenesdiáson ülésezett, amelyen bibliatanul­mányt vezetett Schád Ottó, az egyházfegyelemről előadást tartottak: db. Pusztay László és Vértesy Rudolf. Könyv-, sajtó- és külföldi igehirdetés­szemlét nyújtottak: Fónyad Pál, Németh Zoltán és Szeke­res-Elemér. Esti és reggeli áhí­tatot tartottak: Németh Zol­tán és Varga Árpád. Esketési beszédet olvasott fel: Hegy­háti János. Lágler Béla espe­res pedig beszámolt a somogyi békeértekezletről és. megtár­gyalta a lelkészekkel a közös egyházi ügyeket. Az Egyházmegye háromtagú bizottsága végiglátogatta a gyülekezeteket és felülvizsgál­ta az egyházi épületek állagát. A bizottság tagjai mindenhol kapcsolatot kerestek a gyüle­kezettel és annak presbité­riumával és a legtöbb helyen igehirdetéssel is szolgáltak. Július 4—5-én a Lelkészi Munkaközösség családi talál­kozóval egybekapcsolt érte­kezletet tartott Gyenesdiáson. Igetanulmányt vezetett Pintér János, „A világbéke és az egy­ház” címen Bándy István, „A lelkész és a tsz” címen, Jakus Imre, „I. Móz. 1—2, katecheti- kai feldolgozása” címen ifj. Zászkaliezky Pál tartott elő­adást. Szende Sándor esti áhí­tata után Jakus Imre irodalmi félórát tartott a lelkészcsalá- dóknak és Kapernaum lakói­nak. Az esperesi beszámolót Németh Zoltán sajtószemléje követte. Ürvacsorai istentisz­teletet tartott Vértesy Rudolf. Pünkösdkor elmondott prédi­kációját Olvasta fel Kutas Elek. — Elcserélném a józsefvárosi egyházközség Budapest, VIII., Ka­rácsony S. u. 31—33. számú házá­ban levő kettő szoba, konyha, WC-s házfelügyelőségemet beteg­ségem miatt főbérletre. Cím: Ka­rácsony S. u, 31—33. házfelügyelő. A szeretetszolgálatról „Azokban a napokban pedig, amikor a tanítványok száma gyarapodott, a görögül beszélő zsidók között zúgolódás támadt a héberek ellen, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mel­lőzik a mindennapi szolgálatnál. Ezért a tizenkettő Össze-» gyűjtötte a tanítványok sokaságát és így szólt: Nem helyes* hogy mi az Isten igéjét elhanyagoljuk az asztalok körül való szolgálatért. Válasszatok azért, atyámxiai, magatok közül hét férfit, akiknek jó bizonyságuk van, akik telve vannak Lélek­kel és bölcsességgel, hogy rájuk bízzuk ezt a feladatot. Ml pedig állandóan az imádkozással és az igehirdetés szolgálatá­val foglalatoskodunk. És helyeselte ezt a beszédet az egész sokaság, és ekkor kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szent­lélekkel teljes férfiú volt, Füíöpöt, Prohorust, Nikánort, Ti- mont, Parmenást és Nikolaust, aki antiókhiai prozelita volt: ezeket az apostolok elé állították és ők, miután imádkoztak* rájuk tették a kezüket. És az Isten igéje terjedt és a tanítvá­nyok száma erősen gyarapodott Jeruzsálemben. És a papok közül is nagyon sokan engedelmeskedtek a hitnek.” Csel 6, 1—7. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok szószéki igéi ebben az évben különös és hálás feladatot látnak el. Különös és hálás feladatot, mert az Apostolok cselekedeteiről írott könyv egy-egy. része nyomán a keresztyénség ifjúkoráról, első esztendeiről vallanak a ma élők, a mai gyülekezetek tagjai számára. Persze ezek a szakaszok nem mondanak el mindent* nem tudósítanak aprólékos részletezéssel, hanem csak a fon­tosabb, a leglényegesebb eseményekről szólnak, azokat közük a késői olvasóval, igehallgatóval. És teszik ezt nemcsak azért* hogy a múltakon elmerengjünk, hanem még inkább, hogy ta­nuljunk, okuljunk s hitünkben, szolgálatunkban megerő­södjünk. Mai igénk is egy lényeges, az egyház egészséges életfoly­tatásához szorosan hozzátartozó dologról: a szeretetszolgálat­ról beszél. A szeretetszolgálatról, mely kiegészítője, sőt — bát­ran mondhatjuk így is — hitelesítője a gyülekezetben hangzó igehirdetésnek, a gyülekezet hitének. Bátran állíthatjuk ez utóbbit, mert az a valóságos helyzet, hogy az egyház diakónia- munkája sohasem lehet öncélú, látványos magafitogtató. A tanítványok, látva a helyzet követelő szükségszerűségét és azt, hogy maguk képtelenek a gyülekezeti munka minden ágát becsülettel ellátni, a hívek választása alapján hét férfit bíznak meg az „asztal körüli szolgálat”, tehát a rászorultak anyagi segítésének munkájával. Ez a megbízatás, szolgálat egyenrangú azzal — tanúsítja alapigénk —, amit az apostolok végeznek, mert ugyanúgy csak hitből és a Szentlélek útmuta­tása segítségével végezhető el, mint az ige szóbeli hirdetése* prédikálása. Az apostolok és az áldással munkába küldött diakónusok szolgálata nem is maradt eredmény nélkül, mint ahogyan Isten helyesen hirdetett igéje és a hívek hitbeli cselekedetei sohasem maradnak gyümölcstelenek: a jeruzsálemi gyülekezet számban napról napra növekedve, kedvessé lett Isten és ember előtt. A tanítványok, az első gyülekezet tagjai a maguk szűk körén belül folytatták a diakónia munkáját. Lehetőségeik éppen ezért korlátozottak is voltak. A mai keresztyén ember számára már nincsenek ilyen korlátok. Nincsenek és nem is lehetnek. Napjaink egyháza, gyülekezetei, hívei előtt kitágul­tak a határok és nincs olyan jó és helyes ügy, törekvés, amely­ben nem tudnánk munkálkodni a Szentírásból tanult, hitből fakadó — éppen ezért Isten szeretetét hirdető —, az egész emberiséget átfogó szeretetszolgálattal. Erre adjon Isten ne­künk Szentjeiket, hitet! Vámos József j N APRÓL-N APR A VASÄRNAP: JOEL 2, 32. — Adjunk hálát Istennek, hogy nem maradt távoli hatalom, hanem Jézus Krisztusban meg­ismertette magát velünk. Ismert hát a „telefonszáma”. Imád­ságban mindig hívhatjuk Öt. — Fii. 4, 5. Ézs. 43, 1—7. Jen. 1, 1—10. HÉTFŐ: MAL. 3, 10. — Vegyük számba: milyen sok ál­dást kapunk Istentől anyagiakban is. Mit adunk mi Istennek hálánk áldozataként? — Csel. 5, 1—2. Tit. 3, 3—7. Jer. 1, 11—19. KEDD: V. MOZ. 26, 7. — Jézus keresztfája a bűneinkből való szabadítás örök ténye. Nemzedékek sora veheti onnan a bűnbocsánatot. — 2. Kor. 1, 4. L Pét. 3, 18—22. Jer. 2, 1—13. Ján. 3, 19. SZERDA: ZSOLT. 84, 4. — A templom a keresztyén ember számára „második” otthona, ahol Mennyei Atyjával és hitben testvéreivel lehet együtt. — X. Pét. 1, 2. Gál. 3, 26—29. Jer. 3 jg __^ 4 2. Kor 5 17. CS ŐTÖRTÖK': jöZS. 1, 13. — Az örökélet földje vár reánk odaát. Ennek bizonyosságában éljünk és szolgáljunk itt a földön. - 2. Tim. 4, 18* Csel. 10, 34, 48/a. Jer. 6, 9—21. EL 2, 17—18. PÉNTEK: 1. MÖZ. 1, 27. — Isten az embert beszélgető társává teremtette. Milyen nagy kiváltság, hogy meghallhatom szavát és felelhetek rá. — Ef. 4, 24. Máté 3, 13—17. Jer. 7* 1—15. 1. Kor. 3, 16—17. SZOMBAT: ZSOLT. 119, 76. — Kegyelmes Istenem vans jó erre gondolni az életünk folyamán mindenkor. (I.) ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, július 24-én, vasárnap Deák tér de. 9 (űrv.) Hafen- sCher Károly, de. 11 (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 6 Benczúr László. Fasor de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa Gy. út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos József. Rákóczi 5t 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Moli- torisz János. Karácsony S. u. 31. de. 10 Molitorisz János. Thaly K. u. 28. de. H Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10, du. 5. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. fél 12. Zugló de. 11 Bo­ros Károly, du. 6 Boros Károly. Gyarmat u. 14. de fél 10 Szu- chóvszky Gyula. Fóti út 22. de. 11 Gádor András, Váci út 129. de. 8 Gádor András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota- MAV-telep de. fél 9 Kökény Elek. Rákospalota de. 10 Kökény Elek. Rákospalota-Kis templom du. 3 Bolla Árpád. Pestújhely de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Schreiner Vilmos, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 7 Schreiner Vil­mos. Toroczkó tér de. fél 9 Vá­rady Lajos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. Tarcsay Vil­mos út 11. de. 9 Zoltai Gyula; de. 11 Zoltai Gyula, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Diana út 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. Pesthidegr- kút de. fél 11 (úrv.) dr. Jánossy Lajos. Kelenföld de. 8 dr. Ré- zessy Zoltán, de. U dr. Rezessy Zoltán, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 Csen- gődy László. Nagytétény de. &. Budafok de. 11. Kelenvölgy de. 9. Csillaghegy de. fél 11. Csepel de. 11, du. 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUL. Üllői út 24. Telefoni 142—074 Előfizetési ára egy évre 80,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 606889/2 — Zrínyi Nyomd*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom