Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-17 / 29. szám

Hajósi Dániel a műit szá­zad elején a kecskeméti evan­gélikus egyházközségnek a ta­nítója. Bevételeiről Notatio­nes variae cím alatt több éven át naplót vezetett. Ezek a feljegyzések tulajdonomban vannak. Hogy hogyan kerül­tek hozzám? Erről alább szá­molok be. EGYHAZUNK a századok vérzivatarai között nemcsak megmaradt, de kultúrát is te­remtett. Népi kultúrát is. Hörk József eperjesi teoló­giai tanárunk arra kérdésünk­re, vajon mi jellemzi az evangélikus parasztot, így fe­lelt: „Többek között az is — fiaim —, hogy a mi parasz­tunk tud írni és olvasni. Szük­sége van erre, mert így tud­ja használni énekeskönyvét, olvasni a bibliát.” Hajósi Dá­niel ugyan városi tanító volt, de itt is szükség volt, sőt fo­kozottabb mértékben a mű­veltségre való nevelésre. Evan­géliumi szelleme, magyar le­vegője volt iskolájának. Fel­jegyzéseiben írja: „Megkíván- tatik, hogy e három megle­gyen a tanulóban: jó termé­szet és erkölcs, szorgalmasan gyakorolja magát azokban, amiket tanul, a fenyítéket felvegye”. Általános volt ró­la az a vélemény, hogy habár szigorú, fenyítéseket is alkal­mazó, de gyermekkel bánni tudó, tudományosan képzett tanító volt. Ezért a szülők örömmel adták hozzá gyer­mekeiket, akik ragaszkodtak hozzá és később is hálával emlékeznek reá. Osztatlan négy osztályú elemi iskolájá­nak sok volt a tanulója, nem­csak evangélikusok, de más vallásúak, sőt vidékiek is saép számmal látogatták azt. Feljegyzéseiben olvassuk: „1324 észt. április 22-ikén tar­tott Examen alkalmatosságá­val teljesen megelégedvén a jelenlevő szülők tanítványaim­nak feleletjeikkel és előmene­telekkel: az ezek körül tett szorgalmamat, munkásságo­mat és serény fáradozásaimat Gömöry. János Curator Ür személyesen igen szép kifeje­zéssel megköszönte s a töb­biek közül a szülők és az Ekklézsia háladatosságát adandó alkalmatossággal Ígér­te”. HAJÓSI DÁNIELNEK — saját feljegyzése szerint — fi­zetése az egyházközségtől évenként 100 frt. készpénz, 20 Véka búza, 6 akó bor, 2 öl fa volt. Ezenkívül minden halott után 1 frt. temetési búcsúztatóért 5 frt, offerto­rium 4—5 frt. A tanításért a szülők magának Hajósinak bi­zonyos összeget fizettek, de nem egyformán. Egyesek, sőt Ugyanaz a tanuló egyik évben többet, a másik évben keve­sebbet. Lássunk erre példát: A TANULÓK KÖZÖTT ott van Petrovics István jómódú félegyházi mészárosnak Sán­dor fia (Petőfi Sándor) is. Tanításáért az apa a feljegy­zések szerint fizetett 1828 év­ben szeptemberig 12 frt 30 krt, november 1-én 4 frt-ot, 1829- ben május 1-én 5 forin­tot, december 14-én 3 fort-ot, 1830- ban április 1-én 3 forin­tot, augusztus 2-án 10 forin­tot, szeptember 12-én 5 forin­tot, november 23-án 6 forin­tot, 1831-ben január 5-én 2 forint 30 koronát, május 18-án 7 forint 30 koronát, április 5-én 5 forintot. Iskolatársai közül megemlítem édesatyá­mat. (Gömöry János tanításá­ért 1823-ban 10 forintot fize­tett.) Hasonló nevű nagyatyám­nak felesége, vagyis nagy­anyám született Hruz Mária testvére volt Hruz Mihálynak, akinél a diák Petrovics Sán­dor lakott. Hajósi egyházi elfoglaltsá­gán kívül a hozzáfordulók­nak készített végrendeletet, szerződéseket, kérvényeket, leveleket. Az ilyen munkáját jól fizették. Foglalkozott hiz­lalt disznók eladásával is. Eleinte a hizlaláshoz nemigen értett. Így panaszkodott szinte tréfás tartózkodással: „1825 jan. 4-én hetekig hizlaltam disznókat és a pesti Leopold vásárra megölettem ezeket, gondolván magam és mások ítélete szerint 140 kg. súlyú lesz mindenike, de csak 130 kg. lett. Ebből a tanúság az, hogy a szép hízású disznót hat hét előtt hasznot remélve nem jó leölni, de inkább lá­bon hagyni, mert csak nagy hasa van és csak a háta sza­lonás“. Az efféle mellékjövedel­mekkel együtt Hajósinak évi bevétele így alakult: 1822 év­ben 861 forint, 1823-ban 788 forint, 1824-ben 1033 forint, 1825-ben 1155 forint, 1826-ban 1260 forint, 1827-ben 1301 fo­rint, 1828-ban 1584 forint, 1829-ben 1450 forint, 1830-ban 1304 forint, 1831-ben 1345 fo­rint. Ezernyolcszázharmincegyben Kecskeméten kolerajárvány volt. Ezt onnan tudom, mert nagyanyám is ebben halt meg. Ebben az évben Petőfi Sán­dor a negyedik osztályba járt, Véleményem szerint Petrovics István nem más okból, de e járvány miatt vitte haza fiát Szabadszállásra (ahová 1830- ban Félegyházáról átköltö­zött). Otthon tartotta és a szabadszállási iskolában fe­jeztette be vele a negyedik elemi osztályt, hogy aztán 1832-ben a sárszentlőrinci evangélikus algimnáziumba beírathassa. A KOLERÁVAL sújtott esztendő Hajósi életében is nagy változást hozhatott. Ui. ettől az évtől bevételi napló­jában iskolájáról, egyházi jö­vedelmeiről többé egy szó sincs, holott más egyéb jöve­delmeiről a következő évek­ben továbbra is pontos fel­jegyzései vannak. Nem ma­gyarázhatjuk ezt másképpen, minthogy tanítói állásától J megvált és nyugdíja nem: lé­vén, fokozottabb mértékben más kereseti források után nézett. Hajósi Teréz leányára hagy­ta értékes könyvtárát, a No­tationes variae naplót és édesatyámhoz adta őt felesé­gül. Hajósi Teréz azonban korán meghalt és édesatyám másodszor nősült, édesanyá­mat vette el feleségül. A No­tationes variae, Hajósi köny­vei édesatyám halála után így kerültek hozzám. Gömöry János Aforizmák Hajósi Dániel — Petőfi tanító­ja — feljegyzéseiből Minden dolgot Istennek se­gítségül hívásával kell kezde­ni. Erkölcs nélkül semmit sem ér a tudomány. A jó embernek örömet sze­rez, ha másokon segíthet. Mikor tudjuk, hogy valaki valamit megérdemel, ha nem kéri is, annak meg kell adni. A tékozlás esztelenség, a fösvénység pedig alacsony lé­lek bűne. Mikor megtaláljuk az örö­met, akkor jövünk rá, hogy nem állandó. A mesterembernek aranyos a keze. Ami erkölcstelen, semmilyen körülmények kozott nem nyerhet létjogosultságot A Lutheránus Világszövet­ség hivatalos sajtótájékoztató­ja június 15-i számában közli dr. Fry, a Lutheránus Világ- szövetség elnökének nyilatko­zatát a „kémkedés”-ről. Dr. Franklin Clark Fry (New York) megállapítja: „Amint a háború maga, úgy a kémke­dés is „erkölcstelen” és csak akkor nyer jogosultságot, ha egy nagyobb baj elhárítását segíti elő. Mint a háború ki­növését — állapítja meg dr. Fry — a kémkedést is ugyan­olyan megvilágításban kell látnunk, mint magát a hábo­rút és a keresztyén erkölcs ugyanolyan mértékével keil megítélnünk”. * Dr. Fry megállapításának első részével egyetértünk. Az­zal ugyanis, hogy a kémkedés éppenúgy mint a háború, er­kölcstelen. Nem értünk egyet azonban — és nincs keresz­tyén ember aki azzal egyet­érthet — amit továbbiakban mond, hogy ti. abban az eset­ben van mégis létjogosultsága, ha nagyobb bajt segít elhá­rítani. Keresztyén erkölcsiség mértékével mérve, az, ami „erkölcstelen”, semmilyen kö­rülmények között nem nyer­het létjogosultságót. Dr. Fry' nem minden indító ok nélkül nyilatkozott a kém­kedésről. Nyilatkozatának hát­terében kétségtelenül az U —2 kémrepülő május 1-i Szovjet­unió fölé történt behatolása áll. Ha ezt vesszük tekintet­be, — és ezt kell tekintetbe vennünk, — kissé mendöb- bentő következtetésre jutunk. Arra a következtetésre tudni­illik, hogy az „erkölcstelen” kémkedés ez esetben jogosult volt, mert egy nagyobb bajt sikerült vele elhárítani. De mi Istentiszteletek a Balaton partján Zamarüi (Aradi utca) a hó 2. vasárnapján de. Xl-kor, a hó 4. vasárnapján du. fél 5- kor. B.-szárszón az Evang. üdülőben minden vasárnap de. 10-kor, a református templomban a hó 2. vasárnapján este 8-kor, a hó 4. vasárnapján de. 10- kor. B.-szemesen (protestáns fatemp­lom) a hó 2., 4. és 5. vasárnapján de. fél 9-kor. B.-lellén (református templom) a hó 1. vasárnapján este 7-kor, a hó 3. vasárnapján de. 9-kor. B.-bogláron (református templom) a hó 1. vasárnap du. fél 6- kor, a hő 3. vasárnapján de. fél li­kőr. Fonyódon (protestáns templom a hó 1. vasárnapján de. fél 10- kor, a hó 3. vasárnapján du. 2-kor. B.-fenyvesen (protestáns templom­telek) a hó 1. vasárnapján de. 11-kor, a hó 3. vasárnapján du. 4-kor, Siófokon (Fő u. 111.) de. 11-kor, Balatonvilágoson (Alsóújtelep 31., Drenyovszky-villa) július és augusztusban vasárnap 5 órakor (reformátusokkal együtt). Balatonkenesén (református temp­lomban) július és augusztus 2. és 4. va­sárnap du. 2 órakor. Balatonakarattyán; (Köztársaság útja 2. sz. Kondó Kiss villa) jú­lius és augusztus hó 3. vasár­napján délelőtt 9 órakor. EGER. Az egri gyülekezet július 3-án emlékezett meg temploma felszentelésének 20. évfordulójáról. Ez ünnepi al­kalmon Virágh Gyula borsod- hevesi esperes és Solti Károly abaujszántói lelkész teljesített szolgálatot.. Az ünnepségen részt vett Komjáthy Aladár református esperes és az egri református egyházközség kül­döttsége. ez a nagyobb baj? Bízunk ab­ban, hogy dr. Fry nem arra gondolt, hogy sikerült ezzel a párizsi csúcskonferencia megtartásának „nagyobb ba­ját”, veszélyét elhárítani. És még egyet: „az erkölcs­telenség igazolható, ha azzal nagyobb bajt lehet elháríta­ni”. Ez a megállapítás kísér­tetiesen hasonló egy hírhedtté lett felfogáshoz, amit aztán így szövegeztek: „A cél szén* tesíti az eszközt”. Ügy emlék­szünk, hogy ez jezsuita jel­mondat. FEHÉR VÉR Tj'gy fiatal férfi — talán csak percekkel a halála előtt — mélyen szemünkbe néz és azt mondja: „Rólatok van szó... Védekezzetek az atombomba ellen!” Ezzel a film végetér s most már való­ban a nézőn a sor, hogy az él­ményt feldolgozza magában. A Német Demokratikus Köz­társaság új filmje bizonyára elsősorban a németekhez szól, a két világra szakadt ország la­kosaihoz. Egyik országukban a békéért küzdenek s egy új, a történelem igaz németéihez. Goethéhez, Schillerhez, Mann- hoz, Lutherhez hű Német­országért, azért, hogy a világ­ra már oly sok háborús szen­vedést zúdító német militariz- mus örökre feledésbe merül­jön. A másik országrészben az államvezetés és az ottlakók egy része a régi militarista szellem újraéledését, a pusz­tító tömegfegyverekkel való felszerelést kívánja és terror­eszközöktől sem visszariadva harcol azok ellen, akik békét akarnak, megriadtak a német bűnöktől és azt mondják: soha többé ne vegyünk fegyvert a kezünkbe, védekezzünk az atomhalál ellen. A Fehér vér, ez a nézőt fe. szült figyelemre késztető film azokhoz szól, akik még nem egészen biztosak a béke cselekvő támogatásában, vagy éppenséggel — közömbösen vagy szándékosan — az atom­fegyverkezés támogatói. A film szereplőinek egy része is ilyen: az a fiatalember pél­dául, aki szemünkbe néz az utolsó filmkokckákról, a nyu­gatnémet hadsereg őrnagya, Amerikában járt, hogy atom­fegyveres kiképzésben része_ süljön. Sugárfertőzést kapott, piros vérsejtjei pusztulnak, fe­hér a vére. Fiatal felesége mellett, születendő gyermeke életéért, épségéért aggódva ha­nyatlik a biztos halál felé. Jürgen Frohriep, akit a Csil­lagok kitűnő főszereplőjeként ismertünk meg, egy szemünk láttára megtörő fiatalembert állít elénk, egy megrendítő sorsot, bár önmaga hívta ki azt maga ellen. A film másik föalakja egy orvos, az atomhalál el. len küzdő tudósok egy vezető­je. Kettőjük között a felelőt­len, közömbös, sőt gonosz em­berek sora jelenik meg a néző előtt, akik mind érdekeltek és felelősek is a fiatalember ügyében, ki üzleti szempont­ból, ki szerelmes feleségként* De a film — nem csupán utolsó kockáival — azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nemcsak arról a fiatalember­ről van szó, hanem rólunk, mindnyájunkról, az egész em­beriségről. Erre emlékeztetnek azok az adatok és tények is, amelyekről a film párbeszé­deibe szőtten ismét hallunk, s amelyek ugyan újságcikkek­ből, nyilatkozatokból, jórészt ismertek — többek között Al­bert Schweitzer 1958 elején el­hangzott híres oslói rádióbe­szédeiből —, mégis mindig új. ra és újra hallani kell őket, nehogy megfeledkezzünk ró­luk. Az elénk táruló kép azt mutatja, hogy Hirosimától kezdve mit ártottak máris a tudománnyal visszaélő atom- robbantások és mekkora ve­szélyt jelentene, ha a Nyugat megtörné a mostani atomcsön­det. jl/Tindez valóban a mi ügyünk. A film utolsó szavai, amelyek a „tua rés agitur”, (rólad van szó) —> figyelmeztetésével fordulnak hozzánk, újra csak erre emlé­keztetnek. Most rajtunk a sor, hogy a jövőben is mindent megtegyünk, amit csak meg­tehetünk az emberiség békésj boldog jövője érdekében. Z. E. NÉGER ALELNÖKNÖ Egy több mint másfélmillió lelket számláló amerikai bap­tista egyháztest második ál- elnökévé választotta Wade McKinney néger asszonyt. Ez az első eset, hogy ezt a ma­gas tisztséget nem fehérbőrű tölti be.­EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest, VTU.. Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60;— Ftí fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VTTI. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 606721/2 — Zrínyi Nyomda Országúton, városon arvas József most megjelent könyve, az Országúton, városon című, a visszame- iiilés könyve: az olvasó visszamerül vele égy eltávozott világba. De nem olyanformán, ahogyan regénnyel, versekkel szállúnk visz- sza az eltűnt időbe, hanem úgy merülünk itt Vissza, hogy mindnyájan, mint élő tanúk, el­lenőrizhetjük az ábrázolt világ hitelét. A könyv ugyanis riportok, cikkek gyűjtemé­nye, amelyeknek tulajdonképpen régen meg kellett volna jelenniük, a népi írók doku­mentum-műveinek megjelenésekor. Darvas József abban az időben ennek a valóság- matériának szépirodalmi feldolgozását nyúj­totta az olvasónak, műveit, az alföldi ma­gyar faluból felnövő, önérzetesen szemlélődő ifjú társadalmi képét. Itt, ebben a könyv­ben, a Darvas-képek vázlatát, rajz-tanul­mányait kapjuk az 1936—1940-es esztendők­ből. Ezek az írásművek ahhoz a sorhoz tar­toznak, amelyből első ízben tudtuk meg iga­zán, hogyan él a magyar nép. ' Természetesen, nem elég újra meg újra felidézni a tovatűnt világot. Okulásul szol- igái ez annak, aki nem hiszi, mi volt és nem képes felfogni, hogyan volt ez így. Akkor elindultak a fiatal magyar írók Magyaror­szág felfedezésére. írói bátorság, lelkiisme­reti tisztaság, embernyi erő kellett hozzá, hogy a látott-hallott dolgok könyvvé állja­nak össze, félelmetes sugárzású szociográ­fiai emlékké a magyar faluról. Ez a maga­tartás, a valóság rögzítése, önmagában is vádló magatartás volt. a Horthy-korszak Magyarországának felfedezése forradalmi cselekedet a javából. Mert nincs forradal­mibb a fényképező szónál, a hiteles jelző­nél. A valóság részleteit ábrázoló szó a meggyőző szó, ahhoz képest az általános jelzők és hasonlatok ugyanarról a faluról, vagy ugyanarról a zsellér-otthonról csak frá­zisok. Darvas könyve most éppen azt mu­tatja, milyen meggyőző erővel tudott har­colni egy magyar író pusztán a szó erejével azért, hogy a népünkhöz méltatlan valóság elpusztuljon, s helyet adjon egy újnak, amelyben beteljesedik a nép igazsága és élete. Nem hiszed el, hogy egy értelmiségi ifjú, akinek pedagógiai diploma szorong a zsebé­ben, állástalanul kóvályog a pesti utcán s egy napon kiköt a toloncházban a bűnözök között. A fiatalember, akinek versek zson- ganak látószöget, a toloncház sűrített való­ságában ismerkedik a hiteles látással. A magyar Éjjeli menedékhely alakjai épp oly szomorúak, mint Gorkijé voltak. A fiatal író egy szál ceruzavonással örökítette meg alakjait. A végén ezt írta oda: „A való­ság rút és esztelen. Rajta változtass!” Aztán következik a könyvnyi nagyságú riport az országúti élményekről. „Az ember egy nyári hajnalon elindul Budapestről, ócska * térd­nadrágban, amelynek a titulusa: »uraktól levetett«, egy szintén több gazdát kiszolgált, eredetileg sárga, de később feketére festett félcipőben, zsákvászon hátizsákkal, a háti­zsákban fél kiló barna kenyérrel, öt deka vajjal, egy csomó retekkel (amelyről később a fűszerest szidva állapítja meg, hogy pud- vás) és egy pengő tizennégy fillérrel a zse­bében. Népszínház utca 45. 111. 32. szám alatti lakásáról kimegy a Nagykörút és az Üllői út sarkára, ott arccal keletre fordul, miként a Mekkától nyugatra élő mohame­dánok — és elindul.” Elindul végig az Al­föld falvain és városain át világot látni kényszerből, mert nincs pénze ahhoz, hogy vasúti jegyet váltson. Igen, ez az országúti élmény a gyalogjáró élménye, nem azé, aki gépkocsin fut végig hetven-nyolcvan kilomé­teres sebességgel s akinek az Alföld zöld­arany színű dupla szőnyeg csupán. Mit lá­tott az országúti vándor 1936-ban? A kép itt is rajz, éles ceruzarajz, amelyen nem. is­métlődik meg egy vonás sem. A rajzoló író közben a fáradság és éhség rabszolgája, de a vándorok ösztönével fenntartja magát. Amilyen sivár a vándor sorsa kívülről, olyan meleg belülről, mert a szegények nem hagy­ják el egymást, hanem kezet nyújtanak egy­másnak, kezet és kenyeret s emberséges szót. Ezen az emberséges együttérzésen tűnő­dik el az ifjú író, ez az igazi élmény, nem annyira Cegléd vagy Abony maga. A szegé­nyek támogatják egymást. Az ágról szakadt birkahajcsár, aki már hat éjszaka nem aludt, nehogy ellopják a rábízott jószágot, s ennek ellenére is ellopnak egy birkát, ez a szegény ember, aki a hajtásért huszonegy pengőt kap, tizenegy napot dolgozott érte, ez az országúti testvér... Ilyenek ők mind: a kanászok, az ócskás, a fagylaltos, a selyem- hernyós ember, a talicskás, az aratók, a ta­nyasiak, a kofák. A vázlatkönyv egyre job­ban megtelik új meg új arcokkal. Még hu­moruk is van az országúti magyaroknak, évődnek is, s átadják a deklasszált társnak a maguk tanulságát. Kétszázötven kilomé­ter gyalogosan: hiteles társadalomrajzi ered­mény. Ugyanilyen hiteles az arató munkások rajza, majd a pesti utca alakjaié, akik a csarnokokban és a csarnokok előtt kirakják és eladják az árut, amit az Alföld termelt s a parasztság begurítja a fővárosba. Itt talál­kozik a fiatal író a plakátra író társsal, aki írásműveit igazán írói hiúság nélkül közve­títi a város plakátjainak margóin. Aki csat­lakozik az ószereshez, másként látja meg a pesti embereket, mint aki elsuhan mellet­tük vagy csak a villamoson sodródik velük. Az író új diplomát szerez itt, az élet diplo­máját. Milyen világ volt a Teleki tér világa Pesten? Milyen élmény a koldulás! „Pest fe­ketére fest!” — hajtogatják a fővárosba föl­szívódott nincstelenek, holott falun sem volt jó dolguk. De ebben a népben roppant szí­vósság él, nem gyűri le semmi nyomor, semmi embertelenség. Az alföldi szegénység, ríjogy a Keleti pályaudvar kiönti őket a pesti aszfaltra, biztonsággal megtalálja ma­gát, nem vész el. Tépi, cibálja őket a pesti sors, de nem tudja eltörni. József Attila verssé avatta a ferencvárosi szegénység életét, ebben a könyvben az ágyrajárók hosszú sora jelenik meg, mint egy ballada figuráinak láncsora s mindegyik egy emberi életet értelmez. Az író, akit re­gényeiből, mint valóságábrázolót ismerünk, itt mutatta meg, merre fordul s merről akar irodalmunkban parcellát szerezni. Ö is a családból nézi a néznivalót, neki is a család a tengelye. Nem veszíti el a hitét, miként nem téveszti el a látszat és a valóság for­máit. Rádöbbent a családra a kenyértelen nyár, de a család azért család, hogy vasab­roncsként összetartsa tagjait. „Még anyám is megnyugodott valamennyire, ha minden­nap várta is a fiát, és mindennap számolta is az elveszített búzát. Én azonban nem tud­tam és sohasem is tudom elfelejteni azt az estét s az utána következő napokat, mikor aggyá olvadt bennem és megerősített hi­temben a családom és az osztályom szere- tete” — írja az egyik írásműben summa­ként Darvas József. Ezekhez a szociográfiákhoz szervesen tár­sul néhány olyan régi cikke az írónak* aminő a Tardi helyzetről szóló, vagy a Veres Péter első könyvének kritikája, József Attila portréja és más ilyen jellemű írások. Nemcsak egy író útját magyarázza ez a könyv, mintegy utólag, ahhoz, amit tudunk, hanem hitelesíti ennek az írónak a magatar­tását, tájékozódását, spontán szemléletét. A faluszéle fia, a szegények iskolájának dip­lomás diákja mutatja itt e diploma kelet-* kezését és jegyeit. Jól tette, hogy a mai fiatal íróknak ajánlotta ezt a könyvét Darvas József. Igaza van, merjenek ők is, az új nemzedék, olyan bátrak és olyan igazak len­ni, amilyen a falukutató nemzedék volt or­szágutakon és városi utcákon egykoron, hu­szonöt esztendőkkel ezelőtt. Ezt a világot kellett átalakítani, egy új világ befogadására előkészíteni, új világ alkotására megedzeni. Nem volt itt más út. Szalatnai Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom