Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-17 / 29. szám

Hirdetni Jézust, a Krisztust „Felkelt azonban a tanácsban egy farizeus, névszerlnt Ga­maliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó és megparan­csolta, bogy egy kis időre vezessék ki az embereket, Es így szólt hozzájuk: Izraelita férfiak, vegyétek jól fontolóra, hogy mit akartok ezekkel az emberekkel cselekedni. Mert kevés idővel ezelőtt felkelt Teudás, és azt állította, hogy ő valaki. Körülbelül négyszáz ember csatlakozott hozzá. Öt megölték, és mindazok, akik őt követték, szétszóródtak és semmivé lettek. Aztán felkelt a galileai Júdás az összeírás idején és sok népet maga után csábított. Ez is elveszett és mindazok, akik hozzá szegődtek, szétszóródtak. Most is azt tanácsolom nektek, no bántsátok ezeket az embereket, és hagyjatok nékik békét. Mert ha embertől van ez a tanács vagy ez a dolog, semmivé lesz. Ha ellenben Istentől van, ti nem veszthetitek el őket, —* hogy esetleg Isten ellen harcolóknak is ne találtassatok. En­gedtek azért néki és miután előszólították az apostolokat, megverették őket és megparancsolták, hogy Jézus nevében ' ne szóljanak, azután szabadon bocsátották őket. ök tehát örömmel távoztak a tanács elől, hogy méltóknak ítéltettek arra, hogy az ő nevéért gyalázatot szenvedjenek. És minden­nap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” Ap. Csel. 5, 31—12, IJirdetni Jézust, a Krisztust. Ezzel a paranccsal indul el a tanítványok csapata. S ahogyan ennek a parancsnak en­gedelmeskedik, úgy tapasztalja meg lépésről lépésre, micsoda hatalom és erő van Jézus nevében. „Keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára és veszítek a Szentlélek ajándékát" — mondja Péter az első pün­kösdi igehirdetésben, és háromezer ember tapasztalja meg; hogy Jézus Krisztusban valóban Isten bűnbocsátó szeretete és életújító ereje érkezett el erre a földre. — „A názáreti Jézus nevében — járj!” — hangzik az Ékes-kapuban ülő szerencsét­len nyomorékhoz és az talpraszökkenve, ujjongó táncot jár aa ősi templom oszlopai között. fiz a hitbeli tapasztalat teszi erőssé az apostolokat a bizony ^ ságtételben. Nem üres elméleti vitát folytatnak a meg­ütköző főpapi tanáccsal, nem valami „csakazértis” keresztyén* ség fűti őket — hanem a hit boldog megtapasztalása „arról, amit láttak és hallottak”. Jézus megmentő szeretetének nyil­vánvaló jelei a hirdetett ige nyomán késztetik őket újra és újra szólásra, hogy sokan tapasztalják meg: Jézus valóban Krisztus, megváltónk bűntől, bajtól, haláltól. A Krisztusról szóló evangélium hirdetése különböző fogad- ** tatásra talál. Ezt is jól tudták a pünkösdi csúfolódást végighallgató apostolok. Szolgálatukat hát nem határozzák meg a külső körülmények. Örömmel hordozzák a szolgálat ter­hét is. Krisztus nevének megtapasztalt ereje képessé teszi őket arra, hogy ne a körülményekre, hanem a feladatra tekintsenek! hirdetni Jézust, a Krisztust. FJjirdetni Jézust, a Krisztust. Ez marad minden időben aá 1 egyház szolgálata. Változnak a külső körülmények, vál­tozó az ige fogadtatása is, de nem változik a parancs és nem változik Isten embermentő szeretete Jézus Krisztusban. Krisz­tus nevének hirdetése ma is gazdag hitbeli tapasztalatokkal áldja meg az engedelmes egyházat. Nyomában bűnbocsánatot nyert, megújult életű emberek találják meg életük és szolgá­latuk értelmét és lesznek hordozóivá Isten szeretetének csa­ládjuk, népük és az egész emberiség javára. Mezősi György N APROL-N APR A VASÁRNAP: ZSOLT. 113, 5—6. — A magasságban lakozó Ür közel van az Öt hívókhoz. Személyes közösségben élhetek Vele Jézus Krisztus által, ki önmagát megüresitette, szolgai formát vett fel, emberhez hasonlóvá lett. — Fii. 2, 6—7: Lk. 5, 1-11; I. Kor. 15, 35-44. HÉTFŐ: I. MÖZ. 50, 19. — Isten gyermeke minden körüli menyek között alázatos. Ügy sáfárkodik, mint aki számadás­sal tartozik minden cselekedetével az Űrnak. — Jak. 4, 12; Lk. 9; 57/b—62; I. Kor. 15, 45-49. KEDD: JER. 31, 10. — Az Ür gyűjti össze az övéit és meg­őrzi, mint pásztor a nyájat. Ö szaporítja a gyülekezetei az üdvözülőkkel! — Csel. 2, 47; I. Kir. 19, 15—21; I. Kor. 15, 50—53: SZERDA: I. MÖZ. 17, 9. — Az Ür szava szent, ígéretei iga­zak! A vele való szövetséget őrizd meg s hűségéről tégy bi­zonyságot nemzedékről nemzedékre! — L Jn. 2 28; Lk. 9j 51—57/3; I. Kor. 15, 54—58. CSÜTÖRTÖK: JER. SIR. 3, 31—33. — Kegyelmes az Ür! De népét megalázza, ha elfordul Tőle és a bűn útjára lép. Ha azonban bűnbánatra ébred, megbánja bűnét, megbocsát néki- - II. Kor. 6, 4-9; II. Tim. 4, 1-5; I. Kor. 16, 1-9. PÉNTEK: MAL. 3, 16. — Ismeri az Ür az övéit s nem fe- ledkezik meg róluk. Figyeli életüket és hallja bizonyságtételei­ket és megáldja őket! - Róm. 8, 24; Lk. 9, 18-26; I. Kor. 16; 10-14. SZOMBAT: II. MÖZ. 20, 7. — Sokat vétkezünk Isten nevé­vel! Szinte már észre sem vesszük! Pedig nem hagyja az Űr büntetés nélkül, aki az Ö nevét hiába veszi. - Jak. 3 2; Lk; 14, 25-31; I. Kor. 16, 15-24; Zsolt. 1. Sz. E. j Felvétel Teológiai Akadémiára Az Ágostai Hitvallás 4. cik­kelye evangélikus egyházunk sarkalatos tanítását fejezi ki a megigazulás kérdésében, ami­kor kimondja; „ingyen, hit által, a Krisztusért igazulunk meg”. Luther azt mondotta, hogy „ebből a tételből senki sem engedhet a hívők közül, sem el nem engedhetjük, sem fel nem adhatjuk, ha mindjárt ég és föld össze omlik is. A megigazulásról éppen ezért új­ra és újra beszélnünk kell, hogy mindannyiunk előtt tisz­ta és világos legyen az új élet és az üdvösség útja. A „megigazulás” (megigazí- tás, megigazíttatás) szó azt az eseményt vagy aktust írja le, melynek folyamán az ember­nek az Istenhez való viszonya rendbe jön és pedig úgy, hogy Isten a közte és az ember kö­zött megromlott viszonyt újra­rendezi, illetőleg újjáteremti. Miért van szükség az ember és az Isten közötti viszony újjá teremtésére? Mert ez a viszony az ember bűne miatt megromlott. Az ember már benne születik (amely valóságos bűn!) és éle­te folyamán is bűnt bűnre hal­moz. Így olvassuk ezt a Ró­mai levélben: „Mindnyájan el­hajlottak, együttesen haszon­talanokká lettek, nincs aki jót cselekedjék, nincs egyetlenegy sem” (3,12). „Nincs igaz egyet­len egy sem” (Rm 3,10). A bűn pedig mindig — önmagunk és felebarátunk ellen elkövetett bűn is! — Isten ellen való vé­tek. „Egyedül Te ellened vét­keztem” — vallja a zsoltár­író (Zsolt 51,6). A bűn így nemcsak elválasztja az embert az Istentől, hanem szembe is állítja vele, hiszen a bűn lé­nyege az engedetlenség, sőt lá­zadás Istennel szemben. Ebben a bűn által megrontott vi­szonyban Isten nerpcsak elfor­dul az embertől, hanem elle­ne is fordul és mint Örök Bí­ró kárhoztató ítéletével is sújt­ja. így lesz az ember a „ha­rag fiává” (Ef 2,3), akinek nemcsak hogy nincs mentsége Isten előtt, hanem „igazság szerint van rajta Isten ítéle­te” (Rm 2,2). Kegyelemből A bűnös ember számára ab­ból a tényből, hogy a hatal­mas és szent Isten ellene for­dul, igen sok baj származik. Szemléletesen írja ezt le a Római levél 1. fejezete. Eb­ből a helyzetből az ember csak akkor tud kiszabadulni, ha Isten nem ellene, hanem vele van. Vagyis ha az ember közösségben van az Istennel és ebben a közösségben nem a „harag fiai” állnak az Örök Bíróval szemben, hanem a „fiák” az Atyjukkal szemben. A gyermek és Atya viszonya a helyes viszony az ember és az Isten között. De éppen ezt a helyes vi­szonyt nem tudja az ember létrehozni. Teljesen kilátásta­lan minden emberi erőfeszí­tés, hogy a „harag fiai” Isten í,gyermekei”-vé legyenek. így tanítja ezt az Ágostai Hitval­lás; „az emberek saját erejűk, érdemeik és cselekedeteik ál­tal nem igazulhatnak meg Is­ten előtt” (4. cikkely). Az Is­ten és az ember között meg­romlott viszonyt egyedül Is­ten képes rendezni, mert itt nem egyszerűen valami formai rendezésről van szó, hanem teremtésről: újjá teremtésről. Egyedül Isten tud teremteni és egyedül Ö képes arra, hogy csodálatos teremtő erejével megteremtse a közösséget köz­te és a bűnös ember között. Ö pedig ezt úgy cselekszi, hogy az ellene lázadó embert isteni ítélőszéke előtt nem ma­rasztalja el, nem sújtja elve­téssel és halállal, hanem atyai kegyelemből rá kedvező ítéle­tet hoz: felmenti, illetőleg igaznak nyilvánítja. Ez a megigazulás ! Így kerül az ember az Istennel való kö­zösségbe, így lesz gyermek, aki ezzel az örömteli kiáltás­sal fordulhat az előzőleg vele szemben álló Istenhez: „Abbá, Atyám” (Rm 8,15) és így szól­hat testvéreihez: „Lássátok, milyen nagy szeretettel volt hozzánk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk” (1. Ján 3,1). Mindez Isten ingyen kegyelméből történik így és kizár minden emberi érdemet vagy hozzájárulást. A bűnbocsánat Az Ágostai Hitvallás 4. cik­kelye a megigazulás tartalmát közelebbről úgy írja le, hogy a megigazulás eseményében „megbocsáttatnak bűneink”. Isten úgy fogad el bennünket „igaz”-aknak, hogy megbocsát­ja minden bűnünket. Vagyis a megigazulásban bűnbocsá­natot nyerünk. Isten eltörli bűnünket, amely elválaszt ben­nünket Tőle és amely szembe állít bennünket Vele és a bűn­bocsánat nyomán olyan vi­szonyba kerülünk, amelyben Isten már velünk van, és nem ellenünk! Így olvassuk ezt a Római levélben: „Boldogok, akiknek gonoszságaik megbo­csáttattak és bűneik elfedez­tettek. Boldog ember az, aki­nek az Űr nem számít be bűnt” (Rm 4,—78). Jézus Krisztusért A megigazulás aktusában bűneink megbocsátása Jézus Krisztusért történik. Az Ágos­tai Hitvallás szerint: „a Krisz­tusért, aki halála által a mi bűneinkért eleget tett”. Tehát nem arról van szó, hogy Is­ten az Ö ítélőszéke előtt egy­szerűen elnézi bűneinket, el­tekint azoktól vagy elhanya­golja azokat — ezt Isten szentsége nem engedi meg! —, hanem Isten a Jézusban lett váltság alapján bocsátja meg bűneinket. Nagy ára van a megigazulásnak! Krisztus az ö vére által szerezte meg Isten kiengesztelését. „Aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága le­gyünk Őbenne” (%. Kor 5,21). Krisztus engesztelő áldozatáért nyújtja nekünk Isten bűneink bocsánatát, Hit által Krisztus igazsága hit által lesz a miénk. Hit által „sajá­títjuk” azt el. „Megigazultunk tehát hitből és békességünk van Istennel a mi Urunk Jé­zus Krisztus által” (Rm 5,1). Ez a hit nem valamiféle el- hivése Jézus halálának és fel­támadásának, hanem elfoga­dása és megragadása a Krisz­tus által szerzett váltságnak, annak, hogy érettünk halt meg és támadott fel. Ez a hit azt jelenti: önmagunktól, minden cselekedetünktől eltekinteni és egyedül Jézus érdemében bíz­ni! Ez a hit nem visz semmit az Isten elé, hanem alázatosan elfogadja a nyújtott bűnbocsá­natot. E bizodalmas hiten kí­vül nincs semmire sem szük­ségünk a megigazulásban. De ez a hit sem a miénk. Nem a sajátunk olyan értelemben, mintha azzal mi magunk ad­nánk valamit „megigazulá- sunkhoz”. A hit is Isten aján­déka. Isten Lelkének munká­ja bennünk. A „Lélek gyü­mölcse”. De maga Isten mun­kálja bennünk ezt a hitet az evangélium által. De Ö mun­kálja! És nekünk csak az a feladatunk, hogy hallgassuk ezt az evangéliumot. Hallgas­suk kitartóan és nyitottan. Ez a hit ugyanis „hallásból” van! Tehát a hit oldaláról nézve is megigazulásunk Isten műve. Kegyelem! Új élet A megigazulás egyben az ember megújulása is. Tehát Isten, amikor újjáteremti a Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- seher Károly de. 11. (úrv.) Kqren Esüi du. 6. Szirmai Zoltán, Fasor de. 11. ifj- Blázy Lajos du. 6. ríj. Blázy Lajos. Dózsa György út de. fél 10. Ifj. Blázy Lajos. Üllői út 24. de. fél 10. Molitorisz János de. 11. Molitorisz János. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szi- dy Jenő de. ’/,12. Kardos József Karácsony S. u. de. 10. Kardos József Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál du. 6. Rédey Pál Kő­bánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Szuchovszky Gyula Gyar­mat u. de. fél 10. Szuchovszky Gyula Rákosfalva de. 8. Szita Ist- vánné Fóti út 22. de. 11. Gros­schmidt Iván szupol. Váczi mit 129. de. 8. Grosschmidt Iván szuppl. Újpest de. 10. Blázy Lajos Pest­erzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10. Rákospalota Kistemp- lom du. 3. Pestújhely de. 10. Kür- tösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 10. (német; úrv.) Várady Ingyen közte és az ember közötti vi­szonyt, egyben a hitben újjá­teremti magát az embert is. Felveszi a magával való kö­zösségbe, amelyben ráárasztja megszentelő kegyelmét. így a megigazult ember új ember, aki elmondhatja: ,, a régiek el­múltak, ímé újjá lett minden”. Ez az új ember Istenhez való új viszonyán keresztül új viszonyba kerül embertár­saival is. Többé már nem be­lőlük él, hanem értük él. Ép­pen ezért a „megigazulás” nem valami elrpéleti esemény, hanem egész életünk irányát, tartalmát és célját meghatá­rozó aktus. Ahol evangélikus emberek életében végbemegy — és újra és újra végbemegy! — a megigazulás eseménye, ott megváltozik a viszonyuk az emberekhez, a világhoz, a szolgálatukhoz. ISéhány megjegyzés L Az elmondottak alapján nem lehet elfogadnunk a ró­mai katolikus egyház állás­pontját, amely a hit mellett a cselekedetek érdemszerző jellegét is hangsúlyozza. Te­hát szerinte: megigazulunk hitből és cselekedetekből. Ez a tanítás ellentmond az Újszö­vetség bizonyságtételének, megcsonkítása Isten dicsősé­gének és kisebbítése Isten ke­gyelmének. De lebecsülése Jé­zus engesztelő halálának is. Ha a legkisebb mértékben a mi „érdemünktől” is függne a megigazulás, bizonytalanná válnánk megigazulásunk fe­lől, mert soha sem lehetne megállapítani, hogy szerez­tünk-e elég érdemet. 2. Az evangélikus hívek egy- része is téves úton jár, ami­kor azt hiszi, hogy „végered­ményben úgy igazulunk meg a hitből, hogy a hitből fa­kadó szeretet cselekedeteit né­zi az Isten”. Így nem Jézus érdemében bíznak, hanem a „szeretet cselekedeteiben”. Vi­szont akkor nincs megigazu­lás, mert soha sem szerethe­tünk annyira, amennyire kel­lene. Hangsúlyozzuk tehát: egyedül hitből! 3. Több evangélikus ember­nek az is kísértése, hogy ma­gát a hitet tekintse valami­képpen „érdemnek”, amit vég­eredményben a cselekedetek helyére tesz. A hitnek soha sem lehet „érdem’-jellege, hi­szen azt is Istentől kapjuk. 4. A szeretet cselekedeteit mi sem becsüljük le. Sőt! Azt valljuk, hogy a hitnek terem­nie kell a jó gyümölcsöket. És pedig sokat! De a megiga- zulásunknál nincs még a na­gyon sok gyümölcsnek sem „érdemszerző” jellege. 5. Mivel az evangélikus em­ber vallja, hogy Isten ingyen kegyelméből igazul meg, azért egész életét jellemzi a hó.la. Tele van a szíve hálával a kegyelmes mennyei Atya iránt. Ahol ez a hála nem tör fel az evangélikus emberek ajkán és nem tükröződik éle­tén, ott még nem tudják iga­zán, mit jelent kegyelemből élni. 6. A hálás evangélikus em­ber boldogan szolgál ember­társainak és mindenütt segít, ahol az emberek boldogulásá­ról, jólétéről és előrehaladá­sáról van szó, mert sarkallja a szó és a szó mögött levő Lajos de. 11. Madocsai Miklós este 7. (úrv.) Várady Lajos To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Vámos József du. 5. Fülöp Dezső Tarcsay Vilmos u. de. 9. Árva István szuppl. de. 11. Árva István szuppl. este fél 7. Zoltai Gyula Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Budapesti de. 9. Ruttkay Elemér Kelenföld; de. 8. (úrv.) Csákó Gyula de. 11. (úrv.) Csákó Gyula du. 6. Dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. dr. B’enes Miklós Kelen- völgy de. 9. dr. Benes Miklós Budafok de. 11. dr. Benes Miklós Nagytétény du. 3. dr. Benes Mik- lóslós Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Mezősi György. — Eladom cserével, érdi egyszo­bás-mellékhelyiségekkel házamat, nagybudapesti hasonló főbérleti­ért. Kert, állattartásra alkalmas ól van. Hivatalnok u. 44. Telefon: 258—551. — Budán, veranda kerttel, eset­leg víkend-házzal kiadó. Cím a kiadóban. HÍREK — Szentháromság ünnepe i utáni 5. vasárnapon az oltár- i terítő színe: zöld. A vasárnap oltár! igéje: Mt. 13, 44—46; szószéki igéje: Csel. 5, 34—12. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban jú­lius 17-én reggel 8 órakor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. — Dékánválasztás a Teoló­giai Akadémián. A Teológiai Akadémia tanári kara július 8-án tartott kari ülésén az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnö­kének jóváhagyásával az 1960 —61. tanévre egyhangúlag dr. Ottlyk Ernőt, az egyháztörté­net professzorát választotta dékánná. — Üj segédlelkészek kikül­dése a Déli Egyházkerületben. Káldy Zoltán püspök augusztus 1-i hatállyal Dedinszky Ta­mást Soltvadkertre, Szirmai Zoltánt Gyönkre, Zászkaliczky Pétert Kecskemétre rendelte ki segédlelkészi szolgálat vég­zésére. — Segédlelkészáthelyezés. A Déli Egyházkerület püspöke Bodrog Miklós segédlelkészt augusztus 1-i hatállyal Kecske­métről Orosházára helyezte segédlelkészi szolgálatra. A VASI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖS­SÉGE ÉLETÉBŐL Március végén a Vas me­gyei protestáns lelkészek ré­szére dr. Zsigmond László képviselő, a Vas megyei Nép­front elnöke a népfront-moz­galom jelentőségéről tartott előadást a szombathelyi TIT helyiségében. Április elején Celldömölkön tartotta gyűlését a vasi LMK. A lelkészi munkaközösségi ülést megnyitó Tekys Ottó es­peres április 4-e társadalmi kihatásával és az új helyzetbe került egyház szolgálatának kérdéseivel foglalkozott. A megnyitót igen élénk és gyü­mölcsöző megbeszélés követte. Az országos jelentőségű kér­dések mellett megyénk életé­ből rovatban Lehel Ferenc lel­kész, tanácstag a megye 1960. évi költségvetését elemezte, részletesen ismertetve a szo­ciális, egészségügyi, kulturális ágazat — tehát közvetlenül az ember szolgálatában álló ága­zat — tételeit. Bibliai textusok feldolgozá­sát Nagy Ilona, Kovács Béla és Balázs Béla vezette be. Május derekán a Lelkészi Munkaközösség Szombathe­lyen tartotta ülését, melyen a homiletikai előkészületet Kom­játhy Lajos vezette be. Fehér Károly a modern teológia hu­mánum felé fordulásáról tar­tott előadást. Baráth József a magyar könyvpiac nagy jelen­tőségű „Erdősi Szilveszter Já­nos és kora” c. könyvéről tar­tott részletes, szemelvényes is­mertetést. A naptár rovatban több jubileumi megemlékezés között a 85 éves Prőhle Károly­ról, a 90 éves Klostermannról, a nemrégen elhunyt Iwandról, a 15 éve elhunyt Bonhoeffer- ről, az 50 éve elhunyt Bodel- schwingről emlékezett meg Lehel Ferenc. Mindkét 1 ülés közös úrva­csoravétellel kezdődött, me­lyen Garam Zoltán és Baráth Pál szolgált. Június elején Herling Jakab az Állami Egyházügyi Hivatal csoportvezetője az egyház és állam viszonyáról tartott szem­léltető előadást széles törté­neti alapozással a Megyei Ta­nács dísztermében a protes­táns lelkészek számára. Július elején ugyancsak Szombathelyen a vasi lelkészi kar kétnapos ülésén 31 refe­rátummal járult hozzá az agenda problémáinak feldolgo­zásához. A lelkészek nagyon aktív részvétel mellett, sok­szor heves teológiai eszmecse­rék során jutottak egyetér­tésre. A kétnapos konferencia első estjén egyházmegyei tanács­ülésen Tekus Ottó esperes! je­lentésében a nagy számok tük­rében az egyházmegye életé­ről számolt be. A nagy számok mellett a kicsinyen való hűség fontosságát hangsúlyozta. Az egyház szürke szolgálatát for- rósítsa át Isten Szentlelke, hogy a kicsiny dolgok mellett a vajúdó világ nagy dolgait is meglássa az egyház — mon­dotta az esperes. Evangélikus Egyházunk le­endő lelkészeinek kiképzése & budapesti Teológiai Akadé­mián történik. Akik a Teológiai Akadémiá­ra felvételüket óhajtják, fel­vételi kérvényüket — az Aka­démia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb augusz­tus 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, VI.. Lendvay u. 28.). A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizo­nyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítvá­nya, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, mely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalko­zását és kereseti, illetve szo­ciális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részle­tes), e) keresztelési bizonyít­vány, f) konfirmációi bizo­nyítvány, g) részletes önélet­rajz, mely feltárja a kérvé­nyező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lel­készi szolgálatra Indulás okaH, b) esetleges egyházi műkö­déséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és eset­leg még a vallástanító lelkész­nek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lel* készi pályára alkalmasságá­ról, aki a folyamodónak a leg­utóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyít­ványt a lelkészi hivatal a kér­vénnyel egyidejűleg levélben közvetlenül az Akadémia dé­kánja címére küldje meg. —» Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolato­kat „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az aka­démiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egy- időben a jelentkezők kérjék, felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézetbe is: ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hiva­talba küldendő, részletes ön­életrajz kíséretében. A férfi hallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról stb. az Intézet igazgatója, dr. Pálfy Miklós (Budapest, VII., Puskin u. 12.) ad felvilágosítást levél­ben! megkeresésére. Kérjük a lelkészeket. szfJ veskedjenek az érdeklődők fi-, gyeimét erre a hirdetményre' felhívni. valóság: „ingyen!”. Káldy Zoltán ISTENTISZTELETI REND Budapesten I960, július 17-én

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom