Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-03 / 1. szám
Arccal és hittel a jövő felé A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Tanácsa 1959. december 17-én, Budapesten az Egyházegyetem tanácstermében ülésezett. A tanácsülést Mi- hályti Ernő dr., egyetemes felügyelő nyitotta meg. A tanácsülés fő célja az 1960. évi költségvetés megtárgyalása és elfogadása volt. Nemcsak a költségvetés tárgyalásánál, annak adataiból, de a tanácsülés minden témájánál az egész légkör arról tett bizonyságot, hogy egyházunk az utóbbi évek rázkódtatásai, belső egyházi nehézségei után megtalálta a maga helyes útját és bizakodással tervezheti és építheti mai és holnapi életét. Az alábbiakban a tanácsülés fontosabb mozzanatairól adunk tájékoztatást. Érdeklődéssel és egyetértéssel hallgatta a tanács Kál- dy Zoltán püspök egyházi elnök tájékoztatóját, mely a júniusban tartott egyetemes közgyűlési beszámoló után és azzal együtt teljesebb képet rajzolt az azóta történt eseményekről, majd pillantást vetett a holnap felé. Elvileg és gyakorlatilag rendeződtek egyházunk ügyei Meggyőződésünk szerint Magyarországi Evangélikus Egyházunk az ellenforradalom okozta nehézségeken túl jutott. Az elmúlt esztendőben mind elvileg, mind gyakorlatilag rendeződtek egyházunk ügyei és helyreállt az a rend, amely elengedhetetlenül szükséges a további jó munkához. Tudjuk jól, hogy maradtak még elintézni való dolgaink, de ilyenek mindig is lesznek, hiszen az egyház élő organizmus, amely mindig hoz elő újabb kérdéseket. Mégis úgy látjuk, hogy kialakult egyházunkban az a légkör, amelyben eredményesen lehet dolgozni és a felvetődő problémákat őszintén lehet feltárni, megbeszélni és megoldáshoz vinni. Mivel elvi síkon rendeződtek dolgaink, a gyakorlati tennivalók ebből adódnak és ennek segítségével oldódnak meg. Az a tapasztalatunk, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal vezetői is nagyobb bizalommal néznek Magyarországi Evangélikus Egyházunkra, amelynek az ellenforradalom utáni vezetői igen sok nehézséget okoztak és megzavarták egyházunk és államunk jó viszonyát. Ma evangélikus egyházunk és államunk viszonya rendezett. A tárgyalások az egyezmény szellemének légkörében folynak, úgy, hogy mindkét tárgyaló tiszteletben tartja a világnézeti különbségeket és teljes nyíltsággal beszéli meg a problémákat. Államunk az elmúlt esztendőben is a teljes államsegélyt folyósította, egyházi nyugdíjasainknak az elmúlt esztendőben is másfélmillió forint értékben nyugdíját megadta, 229 nyugdíjasunk nyugdíját 1959. május 1-től felemelte, több templomunk renoválásához segélyt adott, külföldi útjainkat elősegítette és valutával támogatta, több lelkészcsaládunknak a ' Német Demokratikus Köztársaságban a pihenést lehetővé tette, egyházunknak a rádióban való havonkénti szolgálatát biztosította. Mindezért hálával és egész népünk javára végzett és végzendő jó munkával tartozunk államunknak. A béke reménységében és kötelezésében Isten iránti hálával kell megemlékeznünk arról, hogy az 1959. esztendő meggyőződésünk szerint közelebb hozta az egész emberiséghez milliók vágyát, a világ-békét és Vele együtt az általános leszerelést. Ügy érezzük, hogy az idei karácsony ünnepén, mikor elmondjuk az angyalok énekének ezt a sorát: „békesség a földön”, akkor nagyobb reménységünk lehet arra, hogy ez a békesség valóban meg is valósul, mint eddig volt. Közelebb van hozzánk a népek békés egymásmelled és egymásért élése, mint bármikor volt. Bárcsak megvalósulhatna az általános leszerelés is, úgy ahogy a Szovjetunió miniszterelnöke az ENSZ közgyűlésén azt kifejtette. Tudjuk, hogy mindez nem valósulhat munka és fáradozás nélkül. Bár a béke Isten ajándéka, mégis a mi számunkra olyan feladat, amelyért erőnk teljes latba- vetésével kell fáradoznunk. Magyarországi Evangélikus Egyházunk a maga részéről az 1959. esztendőben is kivette a békéért való fáradozásból a maga részét és eltökélt szándéka, hogy a jövőben még tudatosabban, még nagyobb belső meggyőződéssel és még nagyobb szorgalommal munkálkodik ezért. Népünk lépésről lépésre előbbre jut Arról is Isten iránti hálával kell szólnunk, hogy magyar népünk egyre jobb eredményekkel tünteti el az ellenforradalom okozta károkat. Az 1959. esztendőben is mind gazdasági, mind társadalmi és kulturális vonatkozásban igen szép eredmények születtek. Népünk lépésről lépésre jut előbbre és építi szépnek és gazdagnak hazánkat. A mezőgazdaság szocializálása egyre tervszerűbben és egyre eredményesebben halad előre és ipari fejlődésünk is szembetűnő. Lelkészeinknek és gyülekezeti tagjainknak a maguk helyén mindent el kell követniük azért, hogy a nagyüzemi gazdálkodás minél eredményesebben megvalósuljon és általában népünk minden vonatkozású fejlődése megtör- ! ténhessék. Reményünk van arra, hogy dr. Vető Lajos rövidesen hivatalba lép Sajnálattal kell megemlítenem, hogy püspöktársam, dr. Vető Lajos, az Egyetemes Közgyűlés elnöke július közepe óta súlyos beteg volt. Viszont örömmel közölhetem, hogy Isten segítségével egészségi állapota igen szépen javult és remény van arra, hogy a jövő esztendő elején hivatalát újra átveheti. Imádkozunk azért, hogy Istenünk adjon néki mielőbb jó egészséget és erőt a további jó munkához. Á Központi Alap Az 1959. esztendő egyik legnagyobb eseménye a Központi Alap megszervezése volt, amelynek révén alacsony fizetésű lelkészeink díjazását legalább részben rendezhettük. Gyülekezeteinktől 400 000 forintot kértünk erre a célra. Bár ez a teljes összeg még nem folyt be ebben az esztendőben, mégis Sajtóosztályunktól, már az előző években kapott, a Központi Alapnak átutalt 180 000 forint segítségével sikerült a kiutalásokat az egész esztendőben fennakadás nélkül eszközölni. Ha nem is hiba nélküli a Központi Alap működése, mégis látásunk szerint helyes volt annak megszervezése és a hibák kijavításával kell ezen az úton tovább mennünk. Az Egyházegyetem irodájának átszervezése Jelentős esemény volt egyházunk életében egyházegyetemünk irodájának átszervezése. Ezzel az átszerve- vezéssel több mint évi 200 000 forintot tudunk megtakarítani. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a megmaradt munkaerőkkel Egyházegyetemünk különböző osztályainak munkáját zavar nélkül el tudja látni. Szükség van még egyes osztályokon a munkák jobb elosztására és több munkatársunk szakértelmének növelésére, de lényegében mindenütt fennakadás nélkül folyik a munka. A rend bizonyságai Ebben az esztendőben megtartottuk az egyházmegyei közgyűléseket, az egyházkerületi közgyűléseket és az egyetemes közgyűlést. Ezek a közgyűlések is a rend helyreállásának a bizonyságai voltak és egyben elősegítették a további rendezést. Az Egyházegyetem különböző bizottságaiba új tagokat választottunk és reménységünk szerint az új összetételű bizottságok jó irányú és egész egyházunk számára hasznos munkát fognak végezni. Négy egyházmegyében új esperest választottunk, két egyházmegyében pedig a régi esperesek kerültek vissza hivatalukba. Több helyen egyházmegyei felügyelőket választottak és iktattak hivatalukba. Az 1959. esztendőben 26 lelkészválasztást folytattunk le a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Ebből hét esetben lelkészküldés joyán a püspökök neveztek ki lelkészeket, a többi 19 esetben a gyülekezetek választottak. A lelkészküldések aránylag nagy száma azt mutatja, hogy több gyülekezetünk presbitériuma nem nőtt fel még oda, hogy egyházunk kérdéseit jól lássa, az összefüggéseket felfogja és a helyi érdekeket összhangba tudja hozni a közegyházi érdekekkel. Több esetben azonban a gyülekezetek bizalma olyan lelkészek felé fordult, akiket közegyházi érdekből is tudtunk támogatni. A budapesti lelkészi kar ösz- szetétele is ebben az esztendőben megváltozott, amennyiben öt volt budapesti lelkész került vidékre, részben lelkészcsere, részben útválasztás és részben kinevezés révén. Meggyőződésünk szerint erre a változásra feltétlenül szükség volt és abban a reményben vagyunk, hogy a budapesti lelkészi kar jelenlegi összetételében jobban be tudja tölteni azt a szolgálatot, amelyre a mostani időnkben szükség van. Is. Kétségtelen, hogy az 5 professzorra igen komoly munka nehezedik, de hisszük, hogy felkészültségüknél fogva és egyházszeretetüknél fogva munkájukat jól tudják továbbra is ellátni. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szeptember 11-én újjá alakult. Egyházunk 12 taggal van képviselve; Az Okúmén fkos Tanácson belül a testvérfele- kezetekkel való kapcsolatunk jó. örülünk az együttműködés lehetőségének. A Magyar Biblia Tanács Ószövetségi szakbizottsága az Ószövetség fordításában nagy lépésekkel halad előre és remélhetőleg két év múlva végeznek munkájukkal. Arccal és hittel a holnap felé Egyházunk külföldi kapcsolatai A Magyarországi Evangélikus Egyház, miht az egy keresztyén Anyaszentegyháznak tagja és ezen belül, mint a világ protestantizmusának, illetőleg evangélikusságának része az 1959. esztendőben is igyekezett kifejezésre juttatni, hogy a maga részéről kész munkálkodni az egyháznak a Jézus Krisztusban adott egységének nyilvánvalóvá tételén. Űjra és újra kifejezést adtunk együttmunkálkodási szándékunknak és törekedtünk is erre az együttmun- kálkodásra. Ugyanakkor a szolgálat-kötelezettségét is éreztük a különböző világ- szervezetek felé éspedig elsősorban azért, hogy a tagegyházak figyelmét felhívjuk az egyházaknak az egész emberiségért való felelősségére, a világbéke munkálásának, a népek békés egymás mellett élésének ügyére. Sokszor juttattuk kifejezésre, hogy ha az egyházak az adott történelmi körülmények között, az atomkorszakban, az atomfegyverek nagyfokú felhalmozódása idején nem teljesítik Istentől kapott feladatukat a drága emberi élet megőrzése tekintetében, akkor visszaszerezhetetlenül elvesztik hitelüket az egész emberiség előtt. Az elmúlt esztendőben az volt a tapasztalatunk, hogy szavaink hangsúlyosabbak és hitelesebbek voltak, mint évekkel ezelőtt és azt is örömmel tapasztaltuk, hogy a világ- szervezetek felelőssége nagyban nőtt az egész emberiséget érintő problémák megoldása iránt. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának rhodosi ülése igen határozottan foglalt állást az atomfegyverek megszüntetése és a népek békés együttműködése mellett. Magától értetődően a világszervezetekben van még bőven tennivaló a még jobb álláspont és a még hathatósabb munka érdekében. A világszervezeteket vagy azok egyes tagegyházait még mindig megkísérti, hogy a Keleten élő egyházak munkáját torzítva lássák és sajtóikban tett nyilatkozataikkal az egyházi hidegháborút szítsák. Abban a reménységben vagyunk, hogy egyfelől külföldi szolgálatainkon keresztül, másfelől egyházunk meglátogatásán keresztül egyre jobban megismerik magyarországi evangélikus egyházunk munkáját és így megszabadulnak a hamis képzetektől. Az 1959. esztendőben igyekeztünk a szocializmust építő országok területén élő protestáns, illetőleg evangélikus egyházakkal a kapcsolatainkat elmélyíteni és megszilárdítani. Ez elsősorban a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájában való aktív részvételünkön keresztül történt, de segített a kapcsolatok szorosabbá fűzésében szovjetunióbeli, kínai, lengyelországi és csehországi utam is. Törvényszékeink tekintélye Az elmúlt időkben egyházi törvényszékeink tekintélye bizonyos mértékben csökkent. Viszont az 1959. esztendőben a törvényszékek tekintélye megerősödött. A Déli Evangélikus Egyházkerület Törvényszéke törvényadta jogával élve egyházi közérdekből két lelkészt áthelyezett és az áthelyezést a kerület püspöke foganatosítani is tudta. Belső—külső épités Az elmúlt esztendőben 4 lelkészjelöltet szenteltünk fel, akik közül három az Északi és egy a Déli kerület kötelékébe tartozik. Örömmel jelenthetem azt, hogy ebben az esztendőben egyfelől gyülekezeteink nagy áldozatkészségéből, másfelől külföldi hittestvéreink adományaiból sok épületünket, templomunkat és lelkészlakásunkat tudtuk megjavítani. Egyik-másik .gyülekezetünk áldozatkészsége e tekintetben kimagasló nagy volt. A hittankönyv-pály ázatok eredményesek voltak. Ennek nyomán új hittankönyveket nyomattunk. Ezeknek egy része már megjelent, más része nyomás alatt van. A konfirmációi előkészítésével kapcsolatban olyan rendelkezést adtunk ki, hogy annak időtartama ugyanannyi, mint tavaly volt. Egyházi lapjaink Egyházi lapjaink, az Evangélikus Elet és a Lelkipásztor az 1959. esztendőben is jó szolgálatot végzetek. Azok az elvi tisztázódások, amelyek egyházunk életében végbe mentek, tükröződnek lapjainkban is és egyben határozottabb irányt adhattak nekik is. A Lelkipásztor című szakfolyóiratunk november közepén a Teológia Akadémián igen jól sikerült anké- tot rendezett, amelyen mintegy negyven lelkész vett részt, közöttük a 16 egyházmegye esperese. Ügy gondoljuk, hogy több teológiai kérdést sikerült itt is tisztáznunk és ez jó kihatással lesz egyházunk kormányzására, a Lelkészi Munkaközösségek életére és egyházi lapjaink tartalmára, Teológiai munka Teológiai Akadémiánk munkája zavartalanul folyt Betöltöttük az 5. tanszéket Helyesnek tartom, hogy mostani ülésünkön necsak hátra tekintsünk, hanem előre is. Egészen vázlatosan szeretném elmondani, milyen feladatokra kell a következő időkben erőnket központosítani. Mai törvényeket Törvénykönyvünk, melynek alapján az egyházkormányzás ma is folyik, elavult. Ezek a törvények 1934—37-ben születtek és azokat Horthy Miklós és Hóman Bálint írták alá. Már a nevek is mutatják, hogy egészen más társadalmi rendben születtek ezek a törvények és azok jórészével ma alig lehet egyházat kormányozni. Külön nehézséget jelent, hogy az elmúlt években néhány új törvénycikket alkotott Zsinatunk, amelyek nincsenek összhangban a régi törvényekkel. Így bizonyos kettősség is érezhető törvénykezésünk egész vonalán. A Zsinat előkészítéséhez hozzá kell fognunk. Ennek kimunkálása szükséges. Gyülekezeti átszervezés Az Egyetemes irodánál végzett átszervezést bizonyos vonatkozásban az egyházmegyéknél és az egyházközségeknél is szükséges lesz végrehajtani. Ide vonatkozólag még nem akarok konkrét javaslattal jönni, de azt megmondhatom, hogy a jövőben száz-kétszázlelkes anyagyule- kezeteket anyagi okok miatt nem fogunk tudni fenntartani. Szükséges lesz több ösz- szevonás eszközlése, természetesen figyelembevéve az igeszolgálat ellátásának szempontját is és nemcsak az anyagi szempontokat. Helyesnek találnám azt is, ha az 500 leiken aluli gyülekezetekben megvizsgálnánk a gyülekezeti tagok életkor-görbéjét, mert több gyülekezetünkben a gyülekezeti tagok elöregedtek és az öszevonásoknál a jövőre nézve ezt is figyelembe kell majd venni. Egyházi fizetések Országos vonatkozásban a Központi Alappal kapcsolatban meg kell vizsgálnunk a lelkészi fizetéseket is. Valami olyan terv vonalai bontakoznak ki előttem, mely szerint valamennyi lelkészi állást három vagy négy státusba kellene sorolni és a lelkészi fizetéseket ezekre vonatkozólag országosan rögzíteni. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy van olyan lelkészi állás, ahol 200 gyülekezeti tagot kell gondozni egy helyen és itt is biztosítjuk az 1666 forintos fizetési átlagot, ugyanakkor 10-15 szórványgyülekezetet gondozó lelkésznél is ugyanezt tesszük. Valamiképpen a munka mennyiségét és minőségét a jövőben jobban összhangba kellene hoznunk a fizetésekkel. A fizetésrendezés dolgát el kell intéznünk az Egyetemes Egyházi irodánál és az egyházkerületek hivatalaiban is. Itt is nagy aránytalanságok vannak. Ugyanazért a munkáért az egyik egyházkerü- i létnél más összegű fizetést kap a tisztviselő, mint a másiknál és az egyetemes egyháznál. Egy tabellát kellene készíteni, amely az egyház hivatalban levő alkalmazottjai számára irányadó volna. Egyházi épületek Szükséges volna egyházi épületeink állagának felmérése is éspedig valamennyi gyülekezetben. Pillantnyilag az a helyzet, hogy az a gyülekezet kap nagyobb segélyt, amelyik jobban tud kérni. El kellene rendelnünk azt, amit már a tolna-baranyai egyházmegyében megtettek, hogy minden egyházmegyében egy 2—3 tagú bizottság szálljon ki a gyülekezetekbe és állapítsa meg az épületek állagát, renoválásra szorultságát. Így a szükség szerint tudnánk segíteni, nem pedig a kérések szerint. Rendeznünk kell néhány olyan dolgot is, amely jelenleg még mindig az egyház privilégiumához tartozik. Többek között azt, hogy a központi hivatalainkban és a lelkészi szolgálatban átlagban egy hónapi szabadságot vesznek igénybe alkalmazottaink. Meggyőződésem szerint itt ugyanúgy kellene eljárnunk, mint a világi pályán levő munkásoknál. Tizenkét nap alap és két évenként egy nap. Meg kellene szüntetnünk a 13. havi fizetéseket, mind a központi hivataloknál, mind olyan lelkészi fizetéseknél,- ahol ezt gyakorolják. Helyette a munka minősége szerint jutalmakat kellene behoznunk. El kellene törölni az 55 forintos napidíjakat és itt is a 31 forintos napidíjakra kellene áttérni. Végül javaslom, hogy zárjuk le minden vonatkozásban, anyagi vonatkozásban is a rehabilitációs ügyeket és mondjuk ki, hogy 1959. december 31-től semmiféle rehabilitációs ügyekkel nem foglalkozunk. Megköszönve munkatársainknak, elsősorban Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő úrnak sok segítségét, Magyar- országi Evangélikus Egyházunk életére és szolgálatára Isten áldását kérem. A püspöki tájékoztató után Káldy Zoltán püspök a külföldi utakról s azok értékeléséről adott beszámolót. Különösen kiemelte azt a szolgálatot, amelyet az egyetemes emberiség ügyében a Prágai Keresztyén Békekonferencia és benne evangélikus egyházunk is végzett. (Káldy Zolr tán külföldi utazásairól lapunkban annak idején ismételten beszámoltunk.) Az Egyházegyetem Tanácsa Káldy Zoltán püspöknek köszönetét mondott külföldi egyházi ösz- szejöveteleken és konferenciákon végzett szolgálataiért, majd többek között az alábbi határozatot hozta: „Az Egyházegyetem Tanácsa jegyzőkönyvében is megörökíti dr. Theol. h. c. Bohuslav Pospísil, a Prágai Keresztyén Békekonferencia 1959. október 14-én elhunyt titkárának emlékét. A béke izzólelkű harcosa volt, aki az egyetemes keresztyenség lelkiismeretét akarta felrázni az atomháború és hidegháború fenyegető veszélyével szemben. Elvesztése nemcsak a csehszlovák protestantizmus vesztesége, mi magyar evangélikusok, akik munkatársai lehettünk békéért küzdő fáradozásának — halálát a magunk veszteségének is tekintjük. A Prágai Keresztyén Békekonferencia további munkájában még hathatósabban szolgálunk, hogy ezzel is megbecsüljük dr. Pospísil emlékezetét.” Ezután a tárgysorozat pontjai szerint tárgyalta a tanácsülés: az Egyházegyetem anyagi helyzetét. Az egyházi iroda költségvetésében az előirányzott összeg fedezeti és szükségleti oldalon 307 802 forint; a Teológiai Akadémia 1959. szeptember 17-én tartott ülésének javaslatát s ennek alapján az alábbi határozatot hozta: „Az Akadémia szervezeti és működési szabályzatának 19. és 20. , §-ai helyébe a következő szöveget iktatja: »•Tanszékváltoztatás vagy tanszékcsere a kari ülés határozata és az érdekelt tanárok elfogadó nyilatkozata alapján az egyetemes presbitérium jóváhagyásával történik.« A Teológiai Akadémia 1960, évi költségelőirányzatában a (Folytatás a 3. oldalon) ^